Tudod, hogy a férjem nem állt az utamba, amikor új hívő voltam, és még az evangéliumot is megosztottam vele. De minden figyelmét a pénzkeresésre fordította, ezért nem akart megtérni. Aztán észrevette, hogy teljesen megváltozott a viselkedésem, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, ezért tényleg támogatni kezdett ebben. Egy év múlva viszont elkezdett az utamba állni. Egy nap, mikor hazajött a munkából, azt kérdezte: „A Keleti Villámlásban hiszel, ugye? Ma, amikor hazavittem Mike-ot, azt mesélte, hogy a gyülekezete papjai szerint az nem az igaz út, hogy a prédikációik nagyon mélyek, és könnyen félrevezetik az embert. Mike figyelmeztetett, hogy nem kellene a prédikációikat hallgatnod.” Mike a főnöke volt, aki régóta hitt az Úrban. Nagyon tehetséges volt, és a férjem nagyon tisztelte. Láttam, hogy a férjem szerint Mike-nak igaza van, ezért azt mondtam neki, hogy nem ért a hit kérdéseihez, és nem szabadna csak azt szajkóznia, amit másoktól hall. Egy kicsit habozni látszott, de végül nem mondott erre semmit.

Egy másik alkalommal pedig komoly hangon ezt mondta nekem: „Kicsit utánanéztem az interneten, és a Kommunista Párt lecsapott a te Mindenható Istenedre. Az emberek is mindenfélét mondanak Mindenható Istenről, hogy csak egy ember, nem Isten, és hogy a Mindenható Isten Egyháza elveszi az emberek pénzét. Nem hagyhatom, hogy továbbra is összejövetelekre járj az Egyházhoz tartozó emberekkel. Félek, hogy át fognak verni.” Ettől nagyon mérges lettem, és azt válaszoltam: „Te nem olvastad Mindenható Isten szavait, és nem érted az Egyházat. Hogy ítélkezhetsz fölötte csak úgy, holmi internetes híresztelések alapján?! Tudod, hogy minden keresztény hisz az Úr Jézusban, és tudod, hogy Ő az igaz Isten. 2000 évvel ezelőtt, amikor az Úr Jézus munkálkodott, Őt is sokan elítélték és megtagadták. Azt mondták róla, hogy csak egy hétköznapi ember, csak egy ács fia. Az Úr Jézus kívülről olyannak tűnt, mint egy hétköznapi ember, de isteni lényege volt, ki tudta fejezni az igazságot, és meg tudta váltani az emberiséget. Isten Lelke volt hús-vér testbe bújtatva, az emberiség Megváltója. Ha a Kommunista Pártra hallgatva azt mondanánk, hogy bárki, aki kívülről hétköznapi embernek tűnik, nem Isten, akkor vajon nem tagadnánk-e meg ezzel az Úr Jézus Krisztust is? Ahogy az Úr Jézus, Mindenható Isten is jelentéktelennek tűnik külsőre, de ki tudja fejezni az igazságot, ki tudja fejezni Isten hangját. Én már nagyon sokat olvastam Mindenható Isten szavaiból. A szavai mindenféle misztériumot felfednek a Bibliáról, elmondják, hogyan rontja meg a Sátán, illetve hogyan menti meg Isten az emberiséget, beszélnek a világunkban lakozó minden sötétség és gonoszság gyökeréről, és elmondják az igazságot az emberi romlottságról. Azt az utat is megmutatják, amit járva megszabadulhatunk a bűntől, megmenthet minket Isten, és beléphetünk a mennyek országába. Ezeket az igazságokat senki se tudná kifejezni, nem számít, mennyire híres vagy nagyszerű. Milyen emberi lény tudná kifejezni az igazságot? Ki tudná elvégezni a megváltás és üdvösség munkáját? Senki. Ez bizonyítja, hogy Mindenható Isten valóban a testet öltött Isten, aki eljött az emberiséghez.” Azt is mondtam neki, hogy a Mindenható Isten Egyháza sosem kér felajánlásokat. Az Isten szavait tartalmazó könyveket mind ingyen adják. A Kínai Kommunista Párt állítása, hogy az Egyháznak csak az emberek pénze kell, színtiszta rágalom. Mondtam neki, hogy semmiképpen sem szabad elhinnie az ilyen hazugságokat. Szó nélkül elsétált.

Aztán egyszer, amikor az evangélium terjesztése után hazaértem, nagyon ingerülten ezt mondta nekem: „Most láttam az interneten, hogy a Párt azt mondja, az Egyházadhoz tartozó emberek elhagyják a családjukat. Mostanában sokat jársz el itthonról. Arra készülsz, hogy lelépj?” Azt válaszoltam: „Rendesen törődöm az otthonunkkal. Hogy mondhatsz ilyet?! Azért járok el, hogy terjesszem az evangéliumot, és az emberek tudják, hogy eljött a Szabadító, és lehetőségük van elfogadni az üdvösségét. Látod, hogy lesznek egyre romlottabbak az emberek – gonosz tendenciákat követnek, és bűnben élnek. Nézd csak meg a barátaidat! Mindegyik vagy szerencsejátékos, vagy prostituáltakhoz jár. Akad talán egy is köztük, aki erkölcsös? Nagyon gonosz lett a világ. Mindenki tagadja Istent, és ellenáll Neki, tetőzik a romlottság. A Biblia hatalmas katasztrófákat jövendöl az utolsó napokra, amik az egész romlott emberiséget eltörlik majd. A katasztrófák már egyre fokozódnak. Csak ha elfogadják Mindenható Isten ítéletét és fenyítését, és levetkőzik a bűnt és a romlottságot, akkor fogja Isten megóvni az embereket a katasztrófák közepette, akkor léphetnek be az Ő országába. A Mindenható Istenben hívők tudják, hogy milyen fontos Istennek az emberek megmentése, és készek vagyunk lemondani a testi örömökről, hogy megpróbáljuk terjeszteni Isten királyság evangéliumát, és tanúságot tenni mellette. Ez igaz dolog! A Kommunista Párt viszont nem engedi az embereknek, hogy higgyenek, terjesszék az evangéliumot, vagy tanúságot tegyenek Isten mellett, és mint az őrült tartóztatja le és üldözi a keresztényeket. Ez sok keresztényt arra kényszerít, hogy elhagyja a családját, és nem is tudnak visszatérni hozzájuk. Vannak köztük, akiket letartóztattak és börtönbe zártak vagy halálra üldöztek. Vajon ez nem mind abból fakad, hogy a Kommunista Párt üldözi a keresztényeket? De ők az áldozatokat hibáztatják, mondván, hogy elhagyják a családjukat. Hát nem a dolgok eltorzítása ez, az igazság kiforgatása? Ha hitünk van, az helyes és helyénvaló. A Párt gonosz, csak hazudik összevissza. Te mégsem veted meg, sőt még el is hiszed a hazugságait! Elfogadod, amit mondanak, hogy elhagyjuk a családunkat. Összekevered a helyest a helytelennel.” Behálózták a Párt hazugságai, ezért egyáltalán nem hallgatott rám. Mérgesen azt felelte: „Nem érdekel. Higgy, amiben akarsz, csak ne Mindenható Istenben!” Amikor láttam, hogy hajthatatlan, hirtelen nagyon megijedtem. Több mint tíz éve voltunk házasok, és sok mindenen mentünk át együtt. Mindig mindent megbeszéltünk, és támogattuk egymást, különösebb konfliktusok nélkül. Az, hogy ennyire dühös lett rám a Mindenható Istenbe vetett hitem miatt, nagyon felzaklatott. Elmondtam magamban egy imát, kérve Istent, hogy segítsen megérteni az Ő akaratát. Az imádság után eszembe jutott ez az idézet Isten szavaiból: „Isten emberekben végzett munkájának minden lépésére igaz, hogy kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi intézkedésekből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak Isten mellett való bizonyságtételükben” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Ez segített megérteni, hogy a felszínen ugyan úgy tűnt, mintha a férjem állna a hitem útjába, igazából azonban a Sátán avatkozott közbe. A Sátán birtokolni akarja az embereket, és örökre uralkodni akar felettük. Nem akarta, hogy Isten elé járuljak, és imádjam Őt, ezért mindent megtett, hogy megakadályozzon ebben, internetes hazugságokkal és híresztelésekkel tévesztette meg a férjemet, őt próbálta az utamba állítani, hogy feladjam az igaz utat, és eláruljam Istent a férjem iránt érzett szeretetemből. A Sátán nagyon aljas és gonosz! Ennek tudatában elhatároztam, hogy nem számít, mit tesz a Sátán, megőrzöm a hitem, követem Istent, és sosem fogom megadni magam a Sátánnak! Úgyhogy azt mondtam neki: „Hiszek Istenben, és követem Őt. Ez a helyes út. Ez az én döntésem, nincs jogod beleavatkozni!” Dühében egy szó nélkül otthagyott.

Egy nap aztán észrevette, hogy épp Isten szavait zengő himnuszokat hallgatok. Csalódott arccal, mérgesen ezt mondta: „Megmondtam, hogy ne higgy Mindenható Istenben! Miért nem hallgatsz rám sose? Mike nagyon régi hívő, igazi, istenfélő keresztény. Ő mondta, hogy a Keleti Villámlás nem az igaz út, úgyhogy ha Istenben akarsz hinni, csatlakozz Mike gyülekezetéhez. Ez egy nagy és ismert gyülekezet. Eljárok majd veled minden héten a misére, és Mike megkérheti a lelkészt, hogy beszéljen veled.” Erre azt feleltem: „Miért hiszel ennyire Mike-nak? Miért nézel fel a lelkészekre? Csak azt nézed, hogy a lelkészek képzettek és ismertek, azzal nem törődsz, hogy ténylegesen mit prédikálnak. Mindenható Isten elfogadása nélkül nem tudják az igazságot közvetíteni. Csak a régi, általánosan ismert tanokat ismételgetik a Bibliából. Arról nem beszélnek, hogyan lehet a gyakorlatba átültetni Isten szavait vagy megoldani az emberek bűnösségének problémáját. Semmi értelme abba a gyülekezetbe járnom. Élvezem a Mindenható Isten Egyházának összejöveteleit, mert táplálnak. Itt megértettem néhány igazságot, és megtanulhatom, hogyan éljem meg a normális emberi mivoltomat. Te magad is azt mondtad, hogy megváltoztam, amióta hívő lettem. Akkor miért nem a tényeket nézed, miért ragaszkodsz a Párt hazugságaihoz, és miért állsz az utamba?” Ez ellen semmilyen érvet nem tudott felhozni, úgyhogy csak megfenyegetett: „Egyszerűen nem vagy hajlandó hallgatni rám. Ha mindenáron ezt akarod, akkor előbb add át nekem az összes pénzedet és bankszámládat, és írasd át a házat az én nevemre!” Ez úgy hatott rám, mintha kést döftek volna a szívembe. A házasságunk hosszú évei alatt mindig takarékos voltam, és sokat dolgoztam, hogy pénzt keressek. Nem volt könnyű előteremtenünk a házunk árát. Még egy új ruhát sem engedtem meg magamnak. Mindent megtettem az otthonunkért. Nagyon megdöbbentett, hogy ilyen szívtelen dolgot mondott nekem. Hogy kerülhetett a kapcsolatunk ilyen zsákutcába ennyi év után, pusztán azért, mert hívő vagyok? Pénz és ingatlan nélkül mihez kezdenék, ha kirúgna otthonról? Olyan volt, mintha kést forgatnának a szívemben. Bementem a hálószobába, és csak sírtam, könnyek között imádkozva Istenhez: „Istenem! Gyötrődöm, és elhagyott az erőm. Nem tudom, hogyan birkózhatnék meg egy ilyen problémával. Kérlek, vezess, hogy megérthessem az akaratodat!” Ezután Isten szavaira gondoltam: „A múltban az emberek mind Isten elé járultak, hogy meghozzák elhatározásaikat, és azt mondták: »Még ha senki más nem is szereti Istent, nekem szeretnem kell Őt.« De most finomítani fog téged, és mivel ez nem egyezik a te elképzeléseiddel, elveszíted az Istenbe vetett hitedet. Ez valódi szeretet? Sokszor olvastál már Jób tetteiről – elfelejtetted őket? Az igazi szeretet csak a hitből formálódhat. Az Isten iránti valódi szeretet az általad átélt finomítások révén alakul ki benned, és a hited által vagy képes arra, hogy gyakorlati tapasztalataidban figyelembe vedd Isten akaratát, és szintén a hited által hagyod el a saját testedet és törekszel az életre; ezt kellene tennie az embereknek. Ha ezt teszed, akkor képes leszel meglátni Isten tetteit, de ha nincs hited, akkor képtelen leszel meglátni Isten cselekedeteit, vagy megtapasztalni az Ő munkáját” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). Isten szavaiból erőt nyertem. Isten azt akarja, hogy az elnyomással és nehézségekkel szembenézve őszinte hitet és szeretetet gyakoroljunk. Nem számít, min megyünk keresztül, vagy mennyire szenvedünk, nem tévelyedhetünk el Tőle. Tudtam, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy hallhatom Isten hangját az utolsó napokban. Az, hogy üdvözölhetem az Úr visszatértét, tanúja lehetek Isten megjelenésének, és élvezhetem az Isten által kifejezett igazságok éltető tartalmát, mind az Ő szeretete volt felém. Értékes és értelmes volt azért szenvednem, hogy követhessem Krisztust. Az igazságosságot szolgálta. Az Úr Jézus apostolaira és tanítványaira gondoltam, akik követték Istent, és bizonyságot tettek Mellette. Brutális üldöztetést kellett elszenvedniük a római államtól, a vallási vezetők is elítélték és elnyomták őket. Néhányuk még mártírhalált is halt az Úrért, az életüket adták Érte. Az a kis fájdalom, ami most engem ért, semmi sem volt ahhoz képest, amit a szentek éltek át a történelem során. Nem sajnálnom kéne magamat, hanem tanulnom tőlük. A végsőkig követnem kell Istent, bárhogy legyen is. Erre gondolva letöröltem a könnyeim, kimentem a szobából, és azt mondtam a férjemnek: „Több mint tíz éve házasok vagyunk, és sokat tettem az otthonunkért. Erre te el akarod venni minden pénzem és ingatlanom, anyagilag akarsz kontrollálni, hogy feladjam az igaz utat. Nem hallgatok rád. Istent követem!” Borzalmasan feldühítette, amikor ezt hallotta. Mint aki megőrült, elvette tőlem az MP3-lejátszómat, és áttúrta az összes személyes holmimat. Elvette minden iratomat és ékszeremet, bankkártyámat és készpénzemet. Aztán megragadta a telefonomat, földhöz vágta, és egy székkel püfölve darabokra zúzta. Így próbálta elvágni minden kapcsolatomat a külvilággal. Ezután áthívta a szüleimet, a nővéremet, a húgomat és a sógoromat, és mind összefogtak ellenem.

A húgom és a nővérem mindenféle rágalmat olvasott a neten, amit a Kommunista Párt talált ki a Mindenható Isten Egyházáról, és a csaojüani ügyről mutogattak nekem a Párt által fabrikált hazugságokat. Azt mondtam nekik: „Ez nem újdonság. A csaojüani ügyet a Párt bírósága tárgyalta, és a gyanúsítottak nem mondták, hogy a Mindenható Isten Egyházához tartoznának. A tárgyaláson világosan kijelentették, hogy sosem álltak kapcsolatban az Egyházzal, csak a Kommunista Párt bírója erősködött, hogy egyháztagok voltak. Csak rá akartak kenni valamit az Egyházra. Nem egyértelmű, hogy rágalom volt az egész? Tudjátok, hogy a Kommunista Párt ateista, és amióta csak hatalmon van, üldözi a vallásokat. Hogy hihettek el nekik bármit, amivel a Mindenható Isten Egyházát támadják?” De a húgom és a nővérem elhitték a hazugságaikat, és képtelenek voltak kritikusan szemlélni a Párt által terjesztett híreszteléseket. Azt mondták: „Minden főbb hírcsatorna ezt mondja. Hogy lehetne hazugság?” Azt válaszoltam: „Minden kínai médiát a Kommunista Párt irányít, mindegyik a Párt szócsöve. Azt kell kommunikálniuk, amit a Párt mond nekik, és nem merik az igazságot közvetíteni. A Párt rengeteg külföldi médiát is lefizetett, hogy azt mondják, amit a Párt akar. Nem látjátok, mi folyik itt? Azt javaslom, nyissátok ki a szemeteket, és ne higgyetek vakon a híreszteléseknek.” Erre nem tudtak mit mondani. Édesanyám mérgesen azt mondta: „Sehogy se akarsz hallgatni ránk. Tényleg ennyire nehezedre esik feladni Mindenható Istent? Az egész család aggódik érted a hited miatt. Miért nem vagy hajlandó hallgatni ránk?” Aztán elsírta magát. Nagyon nehéz volt ilyen szomorúnak látni az édesanyám. Egyedül nevelt fel hármunkat, és nem volt könnyű dolga. Nem akartam, hogy most idős korában aggódnia kelljen értem. Ettől a gondolattól én is a könnyeimmel küzdöttem. Aztán a húgom azt mondta: „Nézd, mit teszel az édesanyánkkal! Ki a fontosabb neked, ő vagy Mindenható Isten?” A nővérem hűvösen megjegyezte: „Ha meg akarod tartani a vallásod, nem hibáztathatsz minket azért, hogy nem kezelünk családtagként. Fel fogunk jelenteni a rendőrségnél csalásért, és ezért a bűnért ki fognak adni a kínai hatóságoknak. Ne feledd, hogy én kezeskedtem érted, hogy Kanadába jöhess!” Hihetetlenül feldühített, hogy ilyeneket mondanak nekem. Sosem gondoltam volna, hogy megpróbálnának a hitem elhagyására kényszeríteni, pláne, hogy megfenyegetnének ilyen rosszindulatú, aljas taktikákkal. Nem dőlhettem be nekik. Már megszereztem a kanadai állampolgárságot, nem vághattak hozzám csak úgy mindenféle vádat, hogy kitoloncoljanak. Sosem gondoltam volna, hogy a vér szerinti testvérem képes lenne ilyeneket mondani nekem. Szörnyen éreztem magam, nem tudtam abbahagyni a sírást.

Aztán eszembe jutott az egyik egyházi himnusz. „Velem vagy egész úton”: „A Te szavaid és a munkád vezet engem, és a Te szereteted vonz, hogy kövesselek Téged. Mindennap élvezem szavaidat. Te vagy az én állandó társam. Amikor negatív és gyenge vagyok, a Te szavaid a táplálékom és az erőm. Amikor balszerencse és kudarc ér, a Te szavaid jelentik a kezet, amely felsegít. Amikor a Sátán ostromol, a Te szavaid adnak nekem bátorságot és bölcsességet. Amikor próbatételekkel és finomítással találkozom, a Te szavaid vezérelnek, hogy bizonyságtételemben szilárdan megálljak. A Te szavaid kísérnek és vezérelnek, s a szívem meleg és nyugodt. A szereteted oly valóságos, s a szívem hálával teli” (Kövesd a Bárányt és énekelj új énekeket). Tudtam, hogy még ha a családom nem is ért meg és elnyom, Isten mindig velem van. Isten szavai megvilágosítottak, és segítettek átlátni a Sátán trükkjein. Isten megvigasztalt, és szavaival erőt és hitet adott nekem. Amikor így gondoltam a dologra, már nem éreztem magam olyan nyomorultul. Eszembe jutott egy másik passzus is: „Ne bátortalanodj el, ne légy gyenge, és érthetővé teszem a dolgokat számodra. A királysághoz vezető út nem olyan sima; semmi sem olyan egyszerű! Ugye azt szeretnéd, hogy az áldások könnyen jöjjenek hozzád? Ma mindenkinek keserű próbákkal kell szembenéznie. Az ilyen próbatételek nélkül az Engem szerető szívetek nem fog megerősödni, és nem lesz bennetek igaz szeretet Irántam. Még ha ezek a próbák csupán jelentéktelen körülményekből is állnak, mindenkinek át kell mennie rajtuk; csak annyi a különbség, hogy a megpróbáltatások nehézsége egyénenként változó lesz. [...] Akik osztoznak keserűségemben, azok bizonyosan részesednek majd kedvességemben is. Ez az Én ígéretem és áldásom számotokra” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 41. fejezet). Ezen tűnődve megértettem, hogy a mennyek országába vezető út tele van nehézségekkel, amiket senki sem kerülhet el. Az, ahogy a családom elnyomott és támadott, lehetőség volt arra, hogy megálljak a bizonyságtételemben a Sátánnal szemben. A Párt gonosz lényegének megkülönböztetése, miszerint a Párt Isten ellensége, nem olyan dolog, amit egy kényelmes környezetben megtanulhattam volna. Ennek a szenvedésnek értéke és értelme volt. Biztos voltam benne, hogy ez az igaz út, hogy ez Isten munkája, és nem számított, milyen elnyomásban vagy nyomorúságban volt részem, kész voltam továbbra is követni Istent.

Amikor látta, hogy nem hátrálok meg, sugárzott a szeméből a düh, és indulatosan azt mondta: „Tudom, hogy a barátnőd térített meg. Csak pénzt akart tőled. Gyűlölöm őt. Akár hívő maradsz, akár nem, megölöm, ha börtönbe is zárnak érte!” Az, hogy ilyet mondott, nagyon megrázott, és borzalmasan megijesztett. Elfogott a remegés. Tényleg sosem gondoltam volna, hogy a férfi, akivel ennyi éve együtt élek, hirtelen ennyire agresszívvá válhat. Milyen férj az ilyen?! Egyértelműen egy démon volt, aki gyűlölte Istent és az igazságot! Ilyen szörnyűségeket mondani csak azért, hogy meggátoljon a hitemben! Megláttam a kegyetlen oldalát, és tényleg attól féltem, hogy megöli a barátnőmet. Még magamhoz sem tértem, amikor az édesanyám azt mondta: „Látom, hogy össze fogtok veszni. Szedj össze pár ruhát, és gyere át hozzám néhány napra. Nem beszélhetsz másokkal, és nem mehetsz dolgozni, csak maradj otthon, és gondolkozz el azon, mit tettél!” Amit mondott, nagyon aggasztó volt. A férjemnek elment az esze – ki tudja, mire lett volna képes. A telefonomat összetörte, úgyhogy nem tudtam figyelmeztetni a barátnőmet. Most meg már nem engednek beszélni senkivel, még dolgozni se mehetek. Nem olyan ez, mint egy házi őrizet? Nem tudtam, hogyan léphetnék kapcsolatba a gyülekezettel, hogyan élhetnék egyházi életet. Gyorsan Istenért kiáltottam magamban, és kértem, hogy vezessen. Aztán eszembe jutott, hogy a nyugati országokban védik a vallási jogokat, hogy az emberek vallásszabadságot élveznek. A testvéreim fel akartak jelenteni a rendőrségen, meg akartak rágalmazni, de akár én is feljelenthetném őket. Ezt egyrészt a barátnőm védelméért tenném, másrészt pedig, ha a rendőrséget is bevonjuk a dologba, akkor nem mernének szórakozni. Úgyhogy azt mondtam édesanyámnak: „Nem akarok átmenni hozzád, inkább feljelentést teszek a rendőrségen.” Ezen teljesen ledöbbentek, meg se tudtak szólalni. Azon nyomban el is indultam a rendőrségre. Amikor odaértem, tömören elmondtam nekik, hogy a családom üldöz a hitem miatt. El se akarták hinni, hogy ilyesmi megtörténhet egy nyugati országban. Együttéreztek a helyzetemmel, és hazakísértek. Figyelmeztették a férjemet és a családomat: „Ebben az országban vallásszabadság van. Nem avatkozhatnak bele, hogy a családtagjuk miben hisz, és nem korlátozhatják a szabadságát. Ha be akar menni dolgozni, nem akadályozhatják meg ebben. A személyazonosító iratai pedig a személyes tulajdonát képezik. Adják vissza neki őket!” Miután ezt elmondta nekik a rendőr, nem mertek kényszeríteni. Nagyon hálás voltam Istennek, és megköszöntem Neki, hogy kivezető utat nyitott nekem.

A férjemet megfékezte a törvény, úgyhogy nem mert közvetlenül ártani nekem, de így sem adta fel, és továbbra is azon próbálkozott, hogy hogyan kényszeríthetne a hitem elhagyására. Két nappal később azt kezdte forszírozni, hogy írassam át a házunkat az ő nevére. Ez aggasztott. Csak két napja volt, hogy elvette minden készpénzem és ékszerem, és most azt akarta, hogy írassam át a házat az ő nevére. Ha tényleg elzavar, akkor nincstelenné válok. Ráadásul a szüleim vagy a testvéreim sem fogadtak volna be. Erre gondolva megint kezdtem zaklatottá válni, de aztán eszembe jutottak Isten szavai: „Amikor Isten munkálkodik, gondjaiba vesz valakit, átvizsgálja őt, támogatja és jóváhagyja őt, a Sátán ott ólálkodik a nyomában, igyekszik rászedni az illetőt és ártani neki. Ha Isten meg kívánja nyerni ezt az embert, a Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy akadályozza Istent, mindenféle gonosz csellel kísérti, zavarja meg és hátráltatja Isten munkáját, hogy megvalósítsa saját rejtett célját. Mi ez a cél? Ő nem akarja, hogy Isten bárkit is megnyerjen; ő akarja megkaparintani azokat, akiket Isten meg kíván nyerni, ellenőrizni akarja őket, átvenni fölöttük az irányítást, hogy azok őt imádják, csatlakozzanak hozzá a gonosz cselekedetekben, és ellenszegüljenek Istennek. Nem ez a Sátán baljós indítéka?” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.). „Ha az ember meg akar menekülni, és azt akarja, hogy Isten teljesen megnyerje őt, akkor mindazoknak, akik Istent követik, kísértésekkel és a Sátántól jövő kisebb és nagyobb támadásokkal kell szembenézniük. Azok, akik kikerülnek ezekből a kísértésekből és támadásokból, és képesek teljesen legyőzni a Sátánt, azok akiket Isten megmentett. Ez azt jelenti, hogy akik meg lettek mentve Isten számára azok, akik átmentek Isten próbatételein, és akiket a Sátán számtalanszor megkísértett és megtámadott. Azok, akik megmenekültek Isten által, megértik Isten akaratát és követelményeit, és képesek behódolni Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, és nem hagyják el Isten félelmének és a rossz kerülésének útját a Sátán kísértései közepette. Akik megmenekültek Isten által, becsületesek, jószívűek, különbséget tesznek a szeretet és gyűlölet között, van igazságérzetük és racionálisak, és képesek törődni Istennel és kincsként őrizni mindazt, ami Istentől való. Az ilyen embereket nem kötözi meg a Sátán, nem kémkedik utánuk, nem vádolja vagy bántalmazza őket; ők teljesen szabadok, teljesen fel lettek szabadítva és fel lettek oldozva. Jób pontosan egy ilyen szabad ember volt, és pontosan ez a jelentősége annak, hogy Isten miért adta őt oda a Sátánnak” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). Jóbnak azért sikerült leküzdenie a Sátán rágalmait és kísértéseit, mert őszinte hitet, engedelmességet és tiszteletet tanúsított Isten felé. Hitte Isten abszolút hatalmát, és hogy mindent, amije volt, Istentől kapott, ezért képes volt elfogadni és alávetni magát, akár adott, akár elvett tőle valamit Isten. Amikor Jób elvesztette a vagyonát, a gyermekeit, és még a fekélyek is elárasztották a testét, akkor sem hibáztatta Istent, hanem dicsérte az Ő nevét. A felesége azt mondta neki: „Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!” (Jób 2:9). De ő ezzel vágott vissza: „Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2:10). Jób bizonyságtétele nagyon inspiráló volt számomra. Olyan akartam lenni, mint ő. Nem számított, hogy mennyire nyomott el a férjem, vagy mennyi vagyonomat vette el, még ha kirúgott volna, és ott hagy nincstelenül, akkor is hittel követtem volna Istent, megálltam volna a bizonyságtételemben, és megaláztam volna a Sátánt.

A rákövetkező nap, amikor elmentünk a bankba, hogy átírassuk a jelzálogkölcsönt, a banki ügyintéző azt mondta, hogy ez új kölcsönnek számít, és ha új jelzálogkölcsönt akarnánk felvenni, az egy nagyon bonyolult folyamat lenne, és az ebből következő veszteségeink is tetemesek lennének. Azt javasolta, hogy ha megoldható, csak öt év múlva váltsunk. A férjem nem tudott mit tenni, úgyhogy feladta. Ezután újra felvettem a kapcsolatot a testvérekkel. Mikor a férjem rájött erre, megkérdezte, hogy továbbra is fogok-e járni az összejövetelekre. Válaszul megkérdeztem: „Megint az utamba akarsz állni? Ha igen, akkor elköltözhetek, és lakhatok máshol is. Aggódsz, hogy az Egyház kicsalja belőlem a pénzem, és hogy el fogom hagyni a családom? Annyi éve tartozom az Egyházhoz – mikor láttad, hogy pénzt csaltak volna ki tőlem? Nos, igazak a híresztelések, hogy a hívők elhagyják a családjukat?” Döbbenten hallgatott, aztán kis idő múlva azt mondta: „Igazad van. Nem láttam, hogy az Egyház kicsalta volna a pénzed, és nem akarsz elhagyni minket. Túl hiszékeny voltam a híresztelésekkel kapcsolatban. Meg akartalak óvni attól, hogy becsapjanak. Higgy nyugodtan, amiben szeretnél!” Nagyon boldog voltam. Amióta a férjem az utamba állt, nem tudtam rendesen járni az összejövetelekre, és most tudtam, hogy nem fog többet ebben megakadályozni. Később elkezdte nyűgnek érezni az anyagiak kezelését a háztartásban, úgy érezte, nem az erőssége, úgyhogy megkért, hogy én intézzek minden ilyen dolgot. Sose hozta fel többet, hogy írassuk át rá a jelzálogot.

A tapasztalat, ahogy elnyomott a családom, rávilágított, mennyire gonosz a Kommunista Párt. Nem csak Kínában üldözik és tartóztatják le a keresztényeket, mint az őrült, hanem még az interneten is terjesztik a hazugságaikat, rágalmazzák a Mindenható Isten Egyházát, az egész világot át akarják verni, hogy az Egyház ellen forduljon, hogy az emberek Isten ellen harcoljanak, és végül mind a pokolra kerüljenek. A Kommunista Párt egy gonosz démon, ami ellenáll Istennek, ami félrevezeti és bekebelezi az embereket. A Sátán hihetetlenül gonosz, de Isten bölcsességét a Sátán cselszövései alapján tudjuk gyakorolni. A Sátán elnyomással akart rávenni, hogy eláruljam Istent, hogy elveszítsem a lehetőséget az üdvösségre, de arra nem gondolt, hogy épp ezen keresztül fejlődött a tisztánlátásom, és így ismertem fel, hogy mennyire ocsmány. Átkoztam és szívből elutasítottam, és azóta még erősebb a hitem Istenben. Istennek hála!