Keresztény családba születtem, és követtem a szüleimet az Úrban való hitben. Gyakran jártam egyházi összejövetelekre is, és részt vettem különböző egyházi tevékenységekben. 2020 márciusának egy napján találkoztam egy nővérrel a Facebookon. Az Úrban való hitről beszélgettünk, és a nővér számomra nagyon új dolgokról beszélt. Például megkérdezte, hogy ismerem-e a mennyek országába való bejutás feltételeit, és ez a téma rögtön kíváncsivá tett. Ezt gondoltam: „Olyan régóta hiszek az Úrban, de a lelkészek és a vének soha nem beszéltek a mennyek országába való bejutás feltételeiről. Arra sem gondoltam soha, hogy a hitünk által beléphetünk a mennyek országába.” Ez volt az első alkalom, hogy hallottam erről, és kíváncsi voltam a válaszra. Később, amikor összejövetelekre jártam, és Mindenható Isten szavait olvastam, megértettem, hogy mivel a Sátán megrontott minket, a természetünk legbelül bűnös, és gyakran vétkezünk. Ha nem távolítjuk el a bűnös természetünket, nem szabadulhatunk meg a bűntől. Akik mocskosak és romlottak, nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a mennyek országába, mert Isten igazságos és szent, és az emberek nem láthatják Istent, ha nem szentek. A nővér azt is mondta, hogy: „Az Úr Jézus Mindenható Istenként tért vissza, hogy kifejezze az igazságot, és elvégezze az emberek megítélésének és megtisztításának munkáját. Ezt azért teszi, hogy eltávolítsa a bűnös természetünket, és teljesen megmentsen minket a bűntől. Csak ha elfogadjuk Isten utolsó napokbeli ítéletét, és megtisztulunk a romlottságtól, csak akkor leszünk alkalmasak arra, hogy belépjünk a mennyek országába.” Két passzust is felolvasott nekem Mindenható Isten szavaiból. „Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? Egy hozzátok hasonló vétkes, aki csak most lett megváltva és még nem változott meg, vagy Isten nem tökéletesítette őt – vajon igazodhatsz Isten akaratához? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz szent, ha nem változtál meg? Belül tisztátalanság, önzőség és aljasság tölt ki, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten akaratához igazodj, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem vagy alkalmas arra, hogy osztozz Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy épphogy megváltott bűnös, ezért nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról). „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Akkoriban elmélkedtem ezeken a szavakon, a saját és a testvéreim tettein gondolkodtam. Be kellett látnom, hogy hittünk az Úrban, és volt néhány jó cselekedetünk, hogy kedvesek voltunk, nem ütöttünk vagy szidtunk másokat, de még mindig gyakran hazudtunk, és követtünk el bűnöket, arrogánsak voltunk, és lenéztük a többieket, továbbra is irigyeltünk és utáltunk másokat, a hírnévért és nyereségért versengtünk. Mindannyian a bűn és a gyónás körforgásában éltünk, és folyamatosan küzdöttünk a bűnnel. Csak Mindenható Isten szavainak olvasása után értettem meg, hogy ez azért volt, mert a bennünk lévő bűnös természet nem lett eltávolítva. Mindenható Isten szavai alapján megtaláltam az utat, hogy megmeneküljek a bűntől, és Isten megmentsen. Vagyis el kell fogadnunk Mindenható Isten utolsó napokbeli ítélő munkáját. Csak akkor leszünk alkalmasak belépni Isten királyságába, ha a romlottságunk megtisztul. Azt gondoltam, hogy Mindenható Isten szavai nagyon jók és gyakorlatiak. Az Ő szavai felderítették a szívemet, és érthetővé tettek számomra néhány igazságot, amit előtte soha nem hallottam. Ezután szorgalmasan olvastam Mindenható Isten szavait, aktívan részt vettem az online összejöveteleken, közösséget vállaltam másokkal Isten szavának ismeretéről és értelmezéséről, és minden találkozásunkat nagyon hasznosnak és élvezetesnek találtam. Egy idő után sok olyan igazságot és titkot értettem meg, amiket előtte nem értettem az Úrba vetett hitemben, például hogy mi az a megtestesülés, hogyan különböztessük meg az igaz Krisztust a hamisaktól, Isten nevének titkát, Isten irányítási tervének célját, hogy hogyan rontja meg a Sátán az embereket, hogyan dolgozik lépésről lépésre Isten, hogy megmentse az emberiséget, hogyan valósul meg Isten királysága a földön, és így tovább. Olyan kérdésekre is, amikre előtte a Biblia olvasásakor nem kaptam választ, most választ kaptam Mindenható Isten szavaiban. Rájöttem, hogy ezeket a titkokat csak Isten Maga fedhette fel előttem. Így megállapítottam, hogy Mindenható Isten szava az igazság és Isten hangja, és hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Akkoriban nagyon izgatott voltam. Sok barátomnak elmondtam a jó hírt, hogy az Úr visszatért, és mondtam nekik, hogy tanulmányozzák ők is Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját.

De nem sokkal később a legtekintélyesebb keresztény közösség a környéken, a Baptista Egyház Északkelet-Indiában, elkezdett a hívek között olyan dokumentumokat terjeszteni, amiket az egyházi lelkészek írtak, hogy elítéljék a Mindenható Isten Egyházát. Ezek a dokumentumok a KKP rágalmait és a Mindenható Isten Egyházának besározását tartalmazták, szerintük ez az Egyház azt hirdeti, hogy Isten testet öltve visszatért, és hogy Ő egy nő, ami ellentmond a Bibliának. Arra kértek minden hívőt, hogy ne vegyenek részt a Mindenható Isten Egyházának összejövetelein. Ezt a tartalmat leadták a főbb indiai tv-csatornák is. Ahogy bekapcsoltad a tévét vagy a számítógépet, hogy híreket nézz, láthattad ezt a fajta negatív propagandát. Hamarosan az egész országban eltejedt. Látva, hogy ezek a lelkészek és vezetők gátlástalanul eltorzítják a tényeket, téveszméket terjesztenek, rágalmazzák és elítélik Mindenható Istent, nagyon mérges és szomorú lettem. Sokan, akik velem tanulmányozták Isten utolsó napokbeli munkáját, kiléptek a csoportból, mert becsapták őket. Néhányan még engem is próbáltak meggyőzni azzal, hogy ezt az egyházat elítélte a KKP, és nem lehet hinni benne. Csalódott voltam, hogy feladták az igaz utat. Arra gondoltam, hogy a KKP egy ateista rendszer. Egyáltalán nem hisz Istenben, és állandóan üldözi a vallási meggyőződéseket Miért hittek ezek az emberek inkább a KKP-nak, egy ateista politikai pártnak, ahelyett, hogy Isten hangjára figyelnének, vagy Isten munkáját tanulmányoznák? Éppen akkor egy barátom a szülővárosomból meglátta ezt a WhatsApp csatornámon: „Az Úr visszatért, és Krisztus királysága megérkezett a földre.” És megkérdezte, hogy a Mindenható Isten Egyházának gyűléseit látogatom-e. Azt mondtam: „Igen.” Azt mondta, hogy nem szabadna hinnem benne. Rágalmazó megjegyzéseket és téveszméket is küdött nekem a Mindenható Isten Egyházáról, és azt mondta: „A lelkész figyelmeztetett minket, hogy ne kövessük Mindenható Istent. Az Úr utolsó napokbeli visszatérése lehetetlen, hogy egy húsból-vérből való megtestesülés legyen, ezért nem vehetünk részt a Mindenható Isten Egyházának összejövetelein.” Amikor a barátod ezt mondta, az hatott rád? Nem igazán, mert addigra már a Mindenható Isten Egyházának testvérei közölték nekem az igazságot a megtestesülésről. Elmondták, hogy az Úr testet ölt, mikor az utolsó napokban visszatér, ezt tervezte Isten nagyon régen, azt bizonyítják az Úr Jézus próféciái. Az Úr Jézus mondta: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Máté 24:27). „Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy tesz majd az Emberfia is, ha eljön az Ő ideje. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől” (Lukács 17:24-25). „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44). Amikor az Úr Jézus megjövendölte az Ő utolsó napokbeli visszatérését, Ő sokszor azt említette: „az Emberfia eljövetele”, „jön el az Emberfia” és „az Emberfia az ő napján”. Itt az „Emberfia” a testet öltésre utal. Mindenható Isten eljött az utolsó napokban, és sok igazságot fejezett ki. Ő az Emberfia eljövetele, a Szabadító megjelenése, ami beteljesíti az Úr Jézus próféciáit. A testvéreim közlése által azt is tudtam, hogy csak Isten az igazság, az út és az élet. Ha egy személy kifejezi az igazságot és Isten szavát, és képes elvégezni Isten utolsó napokbeli ítéletének munkáját, akkor az a személy bizonyosan a megtestesült Isten. Nem számít, milyen átlagos az Ő megjelenése, hogy van-e rangja vagy hatalma, a legfontosabbak az Ő szavai és munkája. Ez a legjobb módszer, hogy bebizonyítsa az Ő identitását és rangját. Erre gondolva elmondtam a barátomnak, amit megértettem, és ezt mondtam: „Isten a Teremtő, Isten azt csinál, amit Ő akar. Mi, emberek, csak kereshetjük, de nem ítélhetjük el és nem értelmezhetjük Istent. A Mindenható Isten Egyházának összejövetelei segítettek nekem sok igazság megértésében, úgyhogy továbbra is el fogok járni az összejövetelekre. Amikor hiszünk Istenben, meg kell hallgatnunk Isten hangját, nem pedig vakon követni másokat. A Biblia ezt mondja: »Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek« (Cselekedetek 5:29).” Mikor a barátom meghallotta ezt, nagyon komolyan ezt mondta: „Ha továbbra is hiszel Mindenható Istenben, amikor visszatérsz a szülőfaludba, a Legfelsőbb Tanács ki fog kérdezni. A lelkész nem engedi majd, hogy higgy, és a közösség ki fog közösíteni. Gondoltál ezekre a dolgokra?” Azt mondtam: „Az nem ijesztő, ha az emberek közösítenek ki. Az a félelmetes, ha nem tudunk lépést tartani Istennel, ha Isten elhagy. Gondoltál már arra, hogy ha Mindenható Isten az Úr Jézus visszatérése, és nem fogadjuk el, akkor katasztrófába süppedünk sírva és fogcsikorgatva? Az Úr visszatérése fontos dolog, miért nem kutatod és vizsgálod?” Akkor még visszautasította a tanácsomat.

Később beszélt a szüleimnek Mindenható Istenben való hitemről. Ezután egy egész héten keresztül a szüleim minden nap felhívtak és szidalmaztak, azt mondva: „A lelkész azt mondta, hogy ne engedjük, hogy a Mindenható Isten Egyházának összejöveteleire járj. Nem szabad többet odamenned, és el kell hagynod ezt az Egyházat!” Az válaszoltam: „A Mindenható Isten Egyháza nem olyan, amilyennek a lelkész leírja. Az összejöveteleiken sok igazságot megtudtam, amit előtte nem értettem. Ez az igaz út, nem tévedtem el.” Tanúskodni akartam Mindenható Isten munkájáról nekik, de annyira becsapták őket a pletykák, hogy nem engedték, hogy többet mondjak. Később a világjárvány miatt hazatértem az iskolából. Amikor a szüleim látták, hogy gyakran veszek részt online összejöveteleken, megpróbáltak korlátozni benne. A szomszédok is beszéltek rólam, hogy megőrültem, mert Mindenható Istenben hiszek, és nem hallgatok a lelkészre. A szüleim még idegesebbek lettek, amikor ezt meghallották. Így szidtak, amikor hazajöttek: „Tudod, mit mondanak rólad a helyiek? Nem hallgatsz ránk, és továbbra is eljársz azokra az összejövetelekre?” Ezt mondtam: „Igen, továbbra is részt fogok venni az összejöveteleken.” A szüleim nagyon mérgesek lettek, és még jobban próbáltak megállítani. Gyakran megzavartak az összejövetelek közben, megnehezítve, hogy békében részt vegyek rajtuk. Emlékszem, egyszer egy összejövetel után imádkoztam. Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen megláttam az apámat, ahogy mellettem állt, és megijedtem. Mérgesen rám kiáltott: „Kapcsold ki az internetet, és azonnal hagyj fel ezekkel a gyűlésekkel!” Azt mondtam nekik: „Az Úr Jézus tényleg visszatért, mint Mindenható Isten, hogy elvégezze az ítélet munkáját az Isten házán kezdve. Ha nem tarjuk a lépést Istennel, ha nem fogadjuk el Isten ítélő munkáját, és ha nem szabadulunk meg a bűntől, nem léphetünk be Isten királyságába, és végül katasztrófába zuhanunk, és megbűnhődünk.” De a szüleim egyáltalán nem hallgattak meg, és ismételgették a lelkész által terjesztett eszméket. Azt mondták, lehetetlen, hogy Isten nőként öltsön testet. Mindenható Isten szavának egy passzusára gondoltam, amit a Mindenható Isten Egyházának testvérei olvastak fel nekem. „Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét). Emlékszem, azt közölték, hogy Isten megtestesülése az, amikor Isten Lelke testet ölt, és közönséges emberré lesz, úgyhogy nem számít, hogy nő-e vagy férfi, Ő Maga az Isten, és Ő kifejezheti az igazságot és elvégezheti Isten munkáját. Az Úr Jézus férfi volt. Megfeszíttetett az emberiségért, és megváltotta az emberek bűneit, ezzel befejezve az emberiség megváltásának munkáját. Az utolsó napokban Isten nőként testet öltve érkezik meg, és az Úr Jézus munkája alapján kifejezi az összes igazságot, ami az emberek megmentéséhez szükséges, és elvégzi az emberek megtisztításának munkáját. Ezért akár férfi, akár nő a megtestesült Isten, kifejezheti az igazságot, és elvégezheti az emberiség megváltásának és megmentésének munkáját. Ha Isten mindkétszer férfiként öltött volna testet, az emberek behatárolnák Istent, azt gondolva, hogy Ő csak férfiként tud testet ölteni, nőként nem. Akkor nem szembesülnének a nők még több diszkriminációval és elfogultsággal? Isten egy igazságos Isten. Ő alkotta a férfit és a nőt is. Az első alkalommal Isten férfiként öltött testet, és az utolsó napokban Ő újra hússá és vérré vált, nőként, ami azt jelenti, hogy Ő igazságos a férfiakkal és nőkkel is. Ha Isten mindkétszer férfiként öltött volna testet, az nem lenne igazságos a nőkkel szemben, így Isten az utolsó napokban nőként öltött testet. Ez megmutatja Isten igazságosságát, és megmutatja, hogy Isten alkotta a férfit és nőt, és a férfi és nő egyenlőek Isten előtt. Ez tényleg észszerű. Erre gondolva azt mondtam a szüleimnek: „Isten a Saját képére teremtette a férfit és a nőt, ezért a megtestesült Isten nyilvánvalóan férfi és nő is lehet. A testet öltött Isten megjelenése nem fontos. Az a fontos, hogy mivel Ő kifejezheti az igazságot az emberiség megmentése érdekében, ezért Ő a megtestesülése Isten Lelkének, Istennek Önmagának.” A szüleim nem tudták megcáfolni a szavaimat, ezért ezt mondták: „Szerinted Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, de mi ebben nem hiszünk. Akkor fogjuk ezt elfogadni, ha a lelkészek és a vének elfogadják. A lelkész szerint Mindenható Isten egy hétköznapi személy, aki egy hétköznapi családba született, úgyhogy ez nem lehet Isten megtestesülése.” Erre válaszolva ezt mondtam nekik: „Amikor az Úr Jézus eljött munkálkodni, a főpapok, az írástudók és a judaizmus farizeusai nem ismerték fel Őt, mint Istent, a hétköznapi születése és megjelenése miatt. Azt mondták: »Ez nem az asztalos fia? Nem az Ő anyjának neve Mária?« Ezek a farizeusok csak az Úr Jézus megjelenését látták. Nem vizsgálták, hogy az Ő szavai és munkája Istentől származik-e. Azzal az arrogáns előfeltevéssel ítélték meg, hogy Ő egy hétköznapi férfi volt, és nem Isten. Meg is rágalmazták és el is ítélték az Úr Jézust. A judaizmus hívei imádták őket, és engedelmeskedtek nekik, és követték őket az Úr keresztre feszítésében. Végül aztán elvesztették Isten üdvösségét, és megbűnhődtek. Ugyanez történik most is. Ezek a lelkészek és vének nem vizsgálják, hogy vajon Mindenható Isten szavai az igazság és Isten hangja-e. Vakon megítélik és kárhoztatják Mindenható Istent, azt mondva, hogy Mindenható Isten hétköznapi személy, és megkérdőjelezik az eredetét és hátterét. Nem ugyanez történt, amikor a farizeusok elítélték az Úr Jézust?” Ekkor eszembe jutott Isten szavainak egy passzusa, amit a testvérek olvastak nekem. „Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ezután azt mondtam a szüleimnek: „Annak a meghatározása, hogy ez Isten hús-vér teste-e, azon kell nyugodnia, hogy vajon Ő ki tudja-e fejezni az igazságot, és el tudja-e végezni az emberiség megmentésének munkáját, nem az Ő megjelenésén. Gondoljatok bele, az Úr Jézusban vajon a testet öltött képmása miatt hiszünk? Nem. Azért fogadtuk el az Úr Jézust, mert olvastuk az Ő szavait a Bibliában, és láttuk, hogy az Ő szavai hordozzák az igazságot, és hogy Ő megválthatja az egész emberi fajt. Ma azért hiszek Mindenható Istenben, mert láttam, hogy Mindenható Isten szavai az igazság. Van tekintélyük és hatalmuk, és ez az Isten hangja. Csak ezután hittem el, hogy Ő a megtestesült Isten, a visszatért Úr Jézus. Nektek is olvasnotok kellene Mindenható Isten szavait. Ne hallgassatok vakon a lelkész szavaira, és ne higgyétek el, amit a lelkész mond! Ha rossz úton járnak, ellenállnak Istennek, és elítélik Istent, akkor az Isten elleni lázadásban és elítélésben is követni fogjátok őket?” Amikor a szüleim ezt meghallották, nagyon dühösek lettek. Így szidtak: „Ha ellenkezni merészelsz a lelkészekkel és a vénekkel, a helyiek el fognak űzni téged. Ha ez megtörténik, hová fogsz menni? Mi nem tudunk segíteni, ha ez megtörténik! Ne beszélj többet ezekről a dolgokról, és ne tanúskodj Mindenható Isten mellett másoknak! Amikor a lelkész és a vének elfogadják, majd akkor mi is elfogadjuk. De most ne keresd a bajt magadnak!” Akárhogyan is beszéltem velük, egyáltalán nem hallgattak meg, és keményen megdorgáltak. Azt mondták: „Olyan sok pénzt költöttünk az iskoláztatásodra, az étkeztetésedre és ruháidra, mégis annyira engedetlen vagy! Nagy csalódás vagy nekünk.” Akkoriban a két bátyám is a szüleim oldalán állt. A családomban senki nem fogadta meg a tanácsomat. Próbáltam elmondani nekik, hogy Mindenható Isten sok igazságot kifejezett, és megpróbáltam megosztani velük a következtetéseket, de bármit is mondtam, még mindig nem akarták meghallani. A szüleim és a helyiek régebben nagyon jól bántak velem, de ekkor, csak mert Mindenható Istenben hittem, a velem való viselkedésük megváltozott. Gonosztevő és kitaszított lettem a szemükben. Még otthon sem éreztem, hogy a családom foglalkozna velem. Magányosnak és nyomorultnak éreztem magam. De tudtam, hogy nem adhatom fel az összejöveteleken való részvételt, bármi történjék is, mert ha nem járnék összejövetelekre, és nem erősíteném magamban az igazságot, akkor lehetetlen lenne elviselni egy ilyen környezetet. Később, hogy elkerüljem a felesleges konfliktusokat, el kellett bújnom előlük, és titokban jártam az összejövetelekre. Nem beszélhettem és nem vállalhattam közösséget. Csak sms-ben tudtam beszélni másokkal.

Emlékszem, egy este a lelkész és egy munkatársa hirtelen beállítottak hozzám. A szomszédok és pár helyi szintén eljöttek nézelődni. A lelkész azt kérdezte: „Miről beszéltetek a Mindenható Isten Egyházának összejövetelein?” Ezt mondtam: „A Mindenható Isten Egyháza tanúságot tesz amellett, hogy az Úr Jézus visszatért, és hogy a megtestesült Mindenható Isten az, aki az ítélet munkáját végzi az utolsó napokban. Arról is beszélgettünk, hogy milyen ember az, aki beléphet a mennyek országába, hogyan törekedhetünk az üdvösségre, és más témákról is.” A lelkész ezt mondta: „Akkor mondd el nekem, milyen ember léphet be a mennyek országába!” A hangneme megvető volt. Így válaszoltam neki: „A Biblia ezt mondja: »Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát« (Máté 7:21). »Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!« (3Mózes 11:45). Ezekből a versekből láthatjuk, hogy ha be akarunk lépni a mennyek országába, meg kell szabadulnunk a bűntől, romlott beállítottságunknak meg kell tisztulnia, és olyan emberré kell válnunk, aki igazán engedelmeskedik Istennek. Most még mindenki bűnben él. Gyakran hazudunk és vétkezünk, és nem sikerül Isten szavait gyakorolnunk, úgyhogy nem léphetünk be a mennyek országába.” Azt is mondtam neki: „Össze voltam zavarodva, hogy miért ragadtunk bele a bűn, a gyónás és az újabb bűn körforgásába. Miért nem tudunk megszabadulni a bűn rabságából? Csak Mindenható Isten szavainak olvasása után értettem meg, hogy amikor hiszünk az Úrban, a bűneink bocsánatot nyernek, de a bűnös természetünk, a bűnünk gyökere még nem lett kigyomlálva, ezért még gyakran hazudunk és bűnbe esünk. A Biblia ezt mondja: »Szent élet nélkül senki sem látja meg az Urat« (Zsidók 12:14). Isten szent, ezért ha még mindig bűnt követünk el és ellenállunk Istennek, nem léphetünk be Isten királyságába. Most az Úr Jézus visszatért, hogy elvégezze az utolsó napokbeli ítélkezés munkáját. Kifejezi az összes igazságot, ami megtisztítja és megmenti az emberiséget. Ez beteljesíti az Úr Jézus próféciáját: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). Mindenható Isten sok igazságot kifejezett. Nem csak, hogy felfedi Isten irányítási tervének titkát, hanem az emberi bűn eredeti okát is feltárja, megítéli és felfedi az emberek bűnös természetét, mint az arrogancia, a csalárdság, a gonoszság és így tovább, és felfedi az Istenbe vetett hitünk különféle szennyeződéseit, és azt a téves nézetet, ami szerint csak azért hiszünk Istenben, hogy belépjünk a mennyek országába. A Mindenható Isten Egyházába tartozók megtapasztalják Isten szavainak ítéletét, fokozatosan felismerik saját romlottságuk igazságát és természetlényegüket, valódi bűnbánatot gyakorolnak, és megtisztítják romlott beállítottságaikat. Ezt a hatást éri el Isten szava a Királyság Korában. Ha be akarunk lépni a mennyek országába, el kell fogadnunk Mindenható Isten utolsó napokbeli ítélő munkáját, és csak romlottságunk megtisztítása után leszünk alkalmasak arra, hogy belépjünk Isten királyságába.” Miután befejeztem, a lelkész azt mondta: „Tudom, hogy vágysz az igazság követésére, de még fiatal vagy. Nem érted a Bibliát, könnyen be tudnak csapni. A legjobb lenne, ha nem követnéd tovább Mindenható Istent, megvallanád a bűneidet az Úrnak, bűnbánatot tartanál, és nem járnál többet az összejöveteleikre.” Később, mikor a lelkész látta, hogy nem foglalkozom vele, azt mondta: „Te a nyájamba tartozol. Hogy mersz nem engedelmeskedni nekem? Azonnal bűnbánatot kell tartananod, ki kell lépned a Mindenható Isten Egyházából, és nem imádkozhatsz többet Mindenható Istenhez!” Ezt mondtam neki: „Soha nem fogok felhagyni Mindenható Isten követésével.” Nagyon mérges lett, és figyelmeztetett: „A gyülekezet Legfelsőbb Tanácsa választott ki, hogy »vigyázzak« rád. Ha nem hagyod abba, be fognak hívni kihallgatásra a Legfelsőbb Tanács elé. Tudnod kell, hogy ha ez megtörténik, az befolyásolhatja a tanulmányaidat, de rossz híred is lesz a gyülekezetben. Később talán még munkát sem fogsz tudni találni. Miért vállalod ezt a nyűgöt?” Akkoriban, amikor a lelkész ezt mondta, nagy nyomást éreztem, mert tudtam, hogy ha a gyülekezet Legfelsőbb Tanácsa kikérdez, többet nem fognak békén hagyni. Ha nem hagyok fel Mindenható Isten követésével, és igazolásra lesz szükségem a jövőben, a falu vezetője nem fogja aláírni nekem, és talán nem fogok munkát se találni. A szüleim főiskolára küldtek, hogy a diploma után jó munkát találjak magamnak. Ha nem találok munkát, a szüleim bizonyosan még jobban akadályoznának a Mindenható Istenben való hitemben. Ráadásul nemrég kezdtem el hinni Mindenható Istenben, és még csak keveset értettem az igazságból. Ha bevinnének kikérdezésre, és egy csapat emberrel szemben kellene megvédenem magam, azt kibírnám? Ha ragaszkodnék Mindenható Istenbe vetett hitemhez, kirúgnának az iskolából? Megkérnék a többi hívőt, hogy utasítsanak el engem? Ezekre gondolva nagyon aggódtam, úgyhogy csendesen imádkoztam Istenhez, és kértem Istent, hogy vezessen, és azt mondtam, hogy szeretnék szilárdan kiállni a tanúságtétel mellett. Miután imádkoztam, elolvastam még két részt Isten szavából. „Mindig ébernek és várakozónak kell lennetek, és többet kell imádkoznotok Énelőttem. Fel kell ismernetek a Sátán különféle ármánykodásait és ravasz cselszövéseit, fel kell ismernetek a lelkeket, ismernetek kell az embereket, és képesnek kell lennetek megkülönböztetni mindenféle embert, eseményt és dolgot” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 17. fejezet). „A Sátán mindig jelen van, elnyelve a Rólam való tudást az emberek szívében, fogát csikorgatva és karmait nyújtogatva végső haláltusájában. Ez alkalommal áldozatul akartok esni ravasz cselszövésének? Romba akarjátok dönteni életeteket, amikor az Én munkám végre beteljesedik?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 6. fejezet). Megértettem Isten szavaiból, hogy ezek a dolgok, amik velem történtek, a Sátán trükkjei voltak. A Sátán meg akart zavarni, és meg akart akadályozni abban, hogy kövessem Istent. Habár az érettségem kicsi volt, és csak kevéssé ismertem az igazságot, kész voltam Istenre támaszkodni, szilárdan megállni, és megalázni a Sátánt. Ezért ezt mondtam nekik: „Nem fogom abbahagyni az összejöveteleken való részvételt. Továbbra is Mindenható Istent fogom követni.” A szüleim nagyon mérgesek voltak, amikor nem hallgattam a lelkészre. Az apám ellenségesen végigmért, és rám kiabált: „Hogy mersz nemet mondani? Mielőtt a lelkész elmegy, meg kell esküdnöd, hogy nem fogsz többé hinni Mindenható Istenben!” A lelkész újra megfenyegetett, azt mondta, hogy ha nem hagyom abba az összejöveteleken való részvételt egy héten belül, akkor el fog vinni a Legfelsőbb Tanácshoz kikérdezésre. Ennek ellenére nem éreztem megbánást, mert jól tudtam, hogy a döntésem helyes volt. Mielőtt elfogadtam volna Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, hittem Istenben, de nem értettem a mennyek országába való belépés követelményeit. Néha az elmém tele volt elképzelésekkel. És néha, mivel gyakran vétkeztem, és nem tudtam, hogy bejutok-e a királyságba, nagyon össze voltam zavarodva. Most végre megértettem. Csak Mindenható Isten ítélő munkája oldhatja fel bűnös természetünket, és csak akkor menekülhetünk meg a bűntől, nyerhetünk üdvösséget, és léphetünk Isten királyságába. Csak Mindenható Isten szavai tették lehetővé, hogy tisztán meglássam ezt a gonosz világot, és hogy megértsem, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget. Ha nem olvastam volna Mindenható Isten szavait, egész életemben a világi ügyek sátáni filozófiáit követtem volna. Egyáltalán nem tudtam volna, hogyan szabaduljak a Sátán megrontásától. Úgyhogy bárhogy is akadályoznának, soha nem adnám fel Mindenható Isten követését. Később a lelkész látta, hogy nincs szándékomban feladni, úgyhogy mérgesen távozott.

A szüleim is nagyon mérgesek voltak, amiért elutasítottam a lelkészt, és dühösen ezt mondták nekem: „Meg merted tagadni a lelkészt, és olyasmit tenni, amit az egyház tilt. A szokás alapján ki kell űzni téged a faluból. Ha a falubeliek elutasítanak, amikor igazolásra lesz szükséged a jövőben, a falu vezetője nem fogja aláírni neked. Nem fogsz tudni munkát sem találni. Gondoltál már ezekre a következményekre? Hova mész akkor? Csak egy diák vagy. Nincs hol laknod, és nem fogsz tudni dolgozni. Hogy fogsz így megélni?” Apám azt is mondta, hogy szégyelli, hogy olyan fia van, mint én. Azt mondta, hogy szégyent hoztam rájuk, és többé nem leszek a fia. Életemben először hallottam apámat így szidni engem. Azt is mondta, hogy már nem vagyok a fia. Nem tudtam elhinni, hogy a szüleim ilyeneket mondanak. Olyan szomorú voltam, hogy nem mondtam semmit. Apám így folytatta: „Még egyszer mondom, ha továbbra is hiszel Mindenható Istenben, akkor jobban teszed, ha visszafizeted a teljes összeget, amit a neveltetésedre költöttem.” Akkor nagyon megalázott és szomorú voltam. Azelőtt a szüleim jól bántak velem. A tíz gyerekük közül a szüleim engem szerettek a legjobban, és hozzám fűztek legnagyobb reményeket. Még soha nem mondtak ilyen kegyetlen dolgot, de ekkor teljesen megváltozott a hozzáállásuk. Hiányzott a szüleim kedvessége, és nem akartam konfliktust velük. Nagyon gyengének éreztem magam, és nem tudtam, mit csináljak, úgyhogy Istenhez imádkoztam, kértem, hogy vezessen ebben a helyzetben. Később eszembe jutott Mindenható Isten szavainak egy szakasza. „Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, át kell adnod magadat az igazságnak, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból, még több szenvedésen kell keresztülmenned. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a békés családi élet kedvéért, és nem szabad elveszítened életed méltóságát és tisztességét a pillanatnyi élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életutat kell követned, amely értelmesebb. Ha ilyen közönséges életet élsz, és nem követsz semmilyen célt, akkor vajon nem pazarlod el az életedet? Mit nyerhetsz egy ilyen életből? Le kellene mondanod minden testi élvezetről egyetlen igazság kedvéért, és nem kellene minden igazságot eldobnod egy kis élvezet kedvéért. Az ilyen embereknek nincs tisztességük és méltóságuk; nincs értelme a létezésüknek!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). Isten szava inspirált engem. Megértettem, hogy szenvednem kell az igazságért. Habár a családom szembeszállt velem, a lelkész akadályozott, és a falusiak elítéltek, és meggyötörtnek és kicsit gyengének éreztem magam, mégsem számít, hogy mit mondanak, nem adhatom fel Mindenható Isten követését. Isten szavainak olvasása és az összejöveteleken való részvétel által sok igazságot megértettem, és már elhatároztam a szívemben, hogy Mindenható Isten az Úr Jézus, aki visszatért, az utolsó napok Krisztusa, úgyhogy nem hagyhatom abba az összejöveteleken való részvételt. Tudtam, hogy ha abbahagyom az összejöveteleken való részvételt, a dolgok lenyugodnának. A családom nem szállna többé szembe velem, és olyan jól bánnának velem, mint előtte, és senki nem nevetne rajtam többé, de elveszíteném az esélyét az igazság megnyerésének és annak, hogy Isten megmentsen. Azt mondtam magamban, hogy nem adhatom fel az igazságot, és nem árulhatom el Istent a családom rosszallása miatt. Mindenható Isten szava az igazság. Csak Mindenható Isten mondhatja el nekünk, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, és csak Ő mutatott utat, hogy megmeneküljünk a bűntől, és hogy Isten megmentsen minket. Megérte, hogy ma szenvedhettem az igazságért. Így hát elhatároztam, hogy nem viselem el tovább a családom korlátait. Még ha nem is fizetik többé a tandíjamat, még ha ki is űznek a faluból, és az életem nehéz lesz, nem adom fel Istenben való hitemet és az igazságra való törekvést.

Azonban a következő héten a lelkész elintézte, hogy minden este két munkatársa eljöjjön hozzánk. Ugyanazokat a szavakat ismételgették minden nap, hogy rávegyenek, hogy ne járjak többet az összejövetelekre. Ennek ellenére továbbra is jártam az összejövetelekre. Azokban a napokban gyakran imádkoztam Istenhez, kérve Őt, hogy nyugtassa meg a szívemet, és óvjon meg ezektől a zavarásoktól. Később a nagybátyám félt, hogy a családom nevetség tárgya lesz, ha az ügy széles körben ismertté válik, ezért elment a lelkészhez, hogy egy új stratégiát beszéljenek meg. Elvittek egy teológushoz, aki a teológia doktora volt, és jól ismerte a Bibliát. Amikor találkoztunk, a teológus kikérdezett. Ezt kérdezte: „Miért hiszel Mindenható Istenben? Nem érted, hogy Mindenható Isten csak egy közönséges személy? Miért hinnél egy ilyen személyben?” Azt feleltem: „Mindenható Isten az Isten megtestesülése. Közönséges személynek tűnik, de Isten Lelke van Benne, és Ő Isten Lelkének megtestesülése, Őneki nemcsak normális emberi mivolta van, de teljes isteni mivolta is. Mint az Úr Jézus; látszólag Ő egy közönséges ember volt, de igazából Ő volt a megtestesült Emberfia, Isten Maga. Ki tudta fejezni az igazságot, és elvégezni az emberiség megváltásának és megmentésének a munkáját. Mindenható Isten eljött az utolsó napokban, és sok igazságot közölt, például Isten hatezer éves irányítási tervét, a megtestesülés rejtélyét, és hogy hogyan végzi Isten az utolsó napok ítélő munkáját, hogy megtisztítsa és megmentse az embereket. Felfedte az igazság különféle titkait, és Ő felfedte az emberek bűnbe esésének eredeti okát is. Gondolja, hogy egy közönséges ember ki tud fejezni ilyen sok igazságot? Nincs olyan híres vagy nagy ember a világon, aki ki tudná fejezni ezeket az igazságokat. Csak Isten Maga tudja kifejezni ezeket az igazságokat. Csak Isten képes megtenni ezt. Az összes igazság, amit Mindenható Isten kifejezett, elegendő bizonyíték arra, hogy Ő Isten megtestesülése, Isten Maga.” Miután ezeket elmondtam, a teológia doktora félbeszakított, és azt mondta: „Tévedsz, amikor ezt mondod. Isten összes szava a Bibliában van, és a Biblián kívül nem létezhetnek új szavak. Mindenható Isten ezen szavai egyszerűen nem lehetnek Isten új szavai.” Így cáfoltam meg: „Van ennek valamilyen bibliai alapja? Van erre bizonyíték az Úr Jézus szavában? Az Úr Jézus ezt mondta: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). A Biblia megjövendeli, hogy az utolsó napok Báránya fogja kinyitni a tekercset. Ezek mind azt mutatják, hogy Isten beszélni fog, amikor Ő visszatér az utolsó napokban. Ha, ahogy ön állítja, Isten nem mond új szavakat a Biblián kívül, ez vajon nem tagadja meg Isten visszatérésének minden szavát és munkáját?” Akkor egyáltalán nem figyelt rám. Mondott néhány dolgot, amivel elítélte Mindenható Istent, és többször megkért, hogy ne hallgassak a Keleti Villámlásra. Aztán elkezdett dicsekedni, hogy milyen magas szintű a teológiai végzettsége, hogy mennyit szenvedett, hogy prédikálhasson az Úrért, és így tovább. Azt is mondta, hogy túl fiatal vagyok a Biblia megértéséhez, és hallgatnom kellene rá, és azt mondta, hogy ne vegyek részt többet a Mindenható Isten Egyházának összejövetelein. A nagybátyám csatlakozott, és azt mondta: „Nem szabad hinnünk abban, amit a vallási körök elítélnek.” Azt is mondta: „Ez a teológus jól ismert a bibliai tudása miatt, és szerencsés vagy, hogy lehetőséged van beszélni vele. Remélem, hallgatsz rá, és nem veszel részt többet az összejöveteleken.” Azt mondtam nekik: „Régebben össze voltam zavarodva a bűnben való életet illetően. Nem találtam az okát, hogy miért nem tudnak az emberek megszabadulni a bűntől. Nem értettem, amíg el nem olvastam Mindenható Isten szavait, hogy mindez a bennünk lévő bűnös természet miatt van. Ha nem semmisítődik meg a bűnös természetünk, akkor soha nem szabadulunk a bűnök kötelékéből.” A megtestesülés igazságáról is tanúságot tettem nekik. Miután ezt mondtam, a teológus azt mondta, hogy inspirálta őt, amit megosztottam velük. Azt mondta, nagyon jó volt, és reméli, hogy lesz esélye vitázni velem erről a jövőben, de ragaszkodott ahhoz, hogy nem szabad elfogadnom Mindenható Istent. Habár ez a teológus jól ismerte a Bibliát, nagy teológiai tudása volt, és jó híre, láttam, hogy a valóságban szellemileg szegény, és nem ért semmilyen igazságot. És nagyon arrogáns is volt, nem fogadta el az igazságot, és nem érdekelte Isten utolsó napokbeli munkájának tanulmányozása. Pont, mint a farizeusok, akik elutasították az Úr Jézust, továbbra is elítélte Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Ez a beszélgetés nem változtatta meg az elhatározásomat, hogy a Mindenható Istent követem. Ellenkezőleg, tisztábban láttam a vallási világ ezen lelkészeit és teológusait. Már nem néztem fel rájuk, és nem csodáltam többé őket. És azáltal, hogy ebben az időszakban részt vettem az összejöveteleken, és Isten szavait olvastam, kicsit tisztábban láttam a vallási világ ezen téveszméit. Ez még inkább meggyőzött arról, hogy Mindenható Isten szava az igazság, és hogy Mindenható Isten az egy igaz Isten megtestesülése.

Később, egy összejövetel során beszéltem a testvérekkel az akkori körülményeimről, és ők megosztották Isten néhány szavát velem, ami tisztább megértést biztosított a vallási világ hamis pásztorairól és antikrisztusairól. Az Úr Jézus mondta: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni” (Máté 23:13). „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15). Miután elolvastam Isten szavait, és meghallgattam a közlésüket, a szívem sokkal boldogabb lett. Láttam, hogy a vallási világ ezen pásztorai és vezetői olyanok, mint az Úr Jézus által elítélt farizeusok. Ellenállnak, és elítélik Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az embereket abban, hogy meghallják Isten hangját és üdvözöljék az Urat. Megakadályozzák, hogy az emberek belépjenek Isten királyságába. Annyira gonoszak, hogy azon túl, hogy ők maguk nem lépnek be, másokat is megakadályoznak ebben. Mindenható Isten mondja: „Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy »szilárd alkatnak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel). „Nézzük meg az egyes vallások és felekezetek vezetőit – mind arrogánsak és önteltek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, a saját elképzeléseik és képzeletük vezérli őket. Mindannyian az adottságokra és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor is követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és valamilyen trükköt használnak fel. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk mellé állítsák az embereket. Nominálisan ezek az emberek hisznek Istenben, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: »konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról«. Látjátok, hogy az embereknek mindig szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Pál” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten világosan feltárja a vallási vezetők lényegét, hogy gyűlölik az igazságot, és ellenállnak Istennek! Mindenható Isten megjelent, és annyi igazságot mondott ki, de egyáltalán nem keresik. Ahelyett, hogy Isten szavára hallgatnának, az ateista párt, a KKP szavait hallgatják meg, elítélik Mindenható Isten munkáját, és téveszméket terjesztenek, hogy megtévesszék a hívőket, és megakadályozzák, hogy meghalljuk Isten hangját, és üdvözöljük Őt. Ez tönkreteszi az esélyünket, hogy megmeneküljünk, és belépjünk a mennyek országába. Habár ezek a lelkészek és vezetők gyakran magyarázzák a Bibliát az embereknek a templomban, nincs a legkisebb tudásuk sem Istenről és az Ő munkájáról. Nem is félik Istent. A lényegük ugyanaz, mint a farizeusoké. Mindannyian antikrisztusok, akik gyűlölik az igazságot, és ellenállnak Istennek. Aztán eszembe jutott, mennyire elvakultan imádták a judaizmus hívei a vallási vezetőket, és ennek eredményeként követték a farizeusokat, amikor ellenálltak az Úr Jézusnak, és elvesztették Isten üdvösségét. A szüleim szintén imádták a lelkészeket és a véneket. Habár sok éve hittek az Úrban, nem volt hely Istennek a szívükben. Nem értették az igazságot, és nem láttak tisztán. Azt gondolták, hogy akik engedelmeskednek a lelkészeknek és a véneknek, azok engedelmeskednek az Úrnak, és követik Őt. Bármit is mondtak a lelkészek és a vének, a szüleim hallgattak rájuk. Egy olyan fontos ügyben, mint az Úr üdvözlése, hiányzott belőlük a belátás, és elvakultan hallgattak a lelkészre, és amikor tanúskodtam nekik Mindenható Isten szavairól, egyáltalán nem hallgattak meg, és ismételgették a lelkész és a teológus Mindenható Istent elítélő szavait. Még ezt is mondták: „Még ha ez is az igaz út, nem fogjuk elfogadni addig, amíg a lelkész nem tesz így.” Megláttam, hogy a szüleim nagyon szánalmasak. Hogyan hittek az Úrban? Vajon nem inkább csak a lelkészekben és vénekben hittek? Azt mondtam a szüleimnek: „Ha a Kegyelem Korában születtetek volna, amikor az Úr Jézus megjelent, hogy elvégezze a munkát, ugyanolyanok lettetek volna, mint régen azok a judaizmusban hívők, és követtétek volna a farizeusokat az ellenállásban és az Úr Jézus elítélésében, mert csak a lelkészre hallgattok. Ha a lelkészek és a vének hamisnak ítélnek valamit, ti is ezt mondjátok, de ti magatok egyáltalán nem vizsgáljátok az igaz utat, és nem törekedtek arra, hogy meghalljátok Isten hangját. Ez nem ugyanaz, mint amit azok tettek, akik követték a farizeusokat, és ellenálltak az Úr Jézusnak? Lehet így jó eredményeket elérni?” Egy kicsit tisztábban láttam a szüleimet, és már nem korlátoztak az érzelmeim, ezért elhatároztam, hogy tanúságot teszek Isten mellett.

Ez alatt az idő alatt, bármit is csináltam, a szüleim figyeltek. Nem tudtam otthonról az összejöveteleken nyugodtan részt venni. Akkoriban éjszakánként ki kellett osonnom a faluszéli kis erdőbe, hogy részt vegyek az összejöveteleken. Sok szúnyog és rovar volt ott. Csúnyán széjjelmartak a szúnyogok, és nem találtam kényelmes ülőhelyet sem. Néha még késő éjjel is az erdőben voltam. Hogy a szüleim ne tudják meg, hogy az összejövetelek miatt kint vagyok, vissza kellett osonnom a házba aludni, és reggel korábban fel kellett kelnem, mint ők, hogy azt higgyék, hogy jót aludtam az éjjel. Napközben általában ki kellett mennem a földekre, hogy segítsek a szüleimnek. Egy idő után fáradt és álmos lettem. Teljesen kimerültem. Kezdtem kicsit gyengének érezni magam, és nem tudtam, mikor érnek véget ezek a napok. Néha még azt is gondoltam, hogy ha hallgatnék a szüleimre, és nem vennék részt az összejöveteleken, nem szenvednék annyit, a szomszédaim nem nevetnének rajtam, és nem lenne akadály a munkakeresésem előtt. Ezekre a dolgokra gondolva kicsit megrendültem. De aztán arra gondoltam, hogy minden összejövetelen megértek pár igazságot, és ezeket az igazságokat még soha nem hallottam előtte. Nem szívesen adtam volna fel ezt. Ekkoriban Isten szavának egy himnusza nagy bátorítást jelentett számomra, sokszor meghallgattam. „A legnagyobb hitet és szeretetet kívánja meg tőlünk az utolsó napok munkája. Előfordulhat, hogy a legkisebb figyelmetlenségtől is megbotlunk, mert a munkának e szakasza különbözik az összes előzőtől: Amit Isten tökéletesít, az az emberiség hite, amely egyszerre láthatatlan és megfoghatatlan. Isten azt teszi, hogy a szavakat hitté, szeretetté és életté alakítja át. Az embereknek el kell jutniuk arra a pontra, ahol már több száz finomítást elszenvedtek, és nagyobb hittel bírnak, mint Jóbé. Hihetetlen szenvedést és mindenféle kínzást kell elviselniük anélkül, hogy valaha is elhagynák Istent. Ha mindhalálig engedelmeskednek, és nagy hitük van Istenben, akkor Isten munkájának ez a szakasza befejeződött” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az út... (8.)). Ebből a dalból megértettem, hogy én lehetek gyenge és nyomorult a nehézségek idején, de ilyenkor meg kell tanulnom fellázadni a test ellen. Ha a saját hús-vér testemet követném, nem tudnék eleget tenni Istennek. Nagyon jól tudtam, hogy minden összejövetel hasznos számomra, hogy megértsem az igazságot, és a megszerzett igazság felbecsülhetetlen értékű kincs volt. Habár minden késő éjszakai összejövetel az erdőben fizikailag fárasztó és nehéz volt, ez egy vizsga is volt számomra, hogy megtudjam, hogy képes vagyok-e szenvedni az igazságért, és hogy igaz-e a hitem. A szüleim azt követelték, hogy a hírnevet és vagyont hajszoljam a világban, és találjak egy jó munkát, hogy jó életet biztosíthassak a családomnak, és büszkék lehessenek rám. Ezt akarták, és ezt várták el. De ha hallgatnék a szüleimre, és nem vennék részt az összejöveteleken, habár nem kellene szenvednem ezek miatt, de nem nyerném el az igazságot. Ugyanolyan maradnék, mint előtte, csak a magam szórakoztatásával és a hús-vér test törekvéseivel foglalkoznék, ami értelmetlen lenne. Hogy elfogadhattam Isten munkáját az utolsó napokban, és élvezhettem a sok igazság átadását, ez volt a legnagyobb áldás számomra. A kis szenvedés, amit elviseltem, semmi volt az igazság megértéséért cserébe, és mindennek volt értelme. Erre gondolva kész voltam lemondani a testi örömökről, és nem érdekelt, mit mond rólam a családom. Csak azt reméltem, hogy támaszkodhatok Istenre ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében. Később Mindenható Isten szavainak olvasásával az állapotom fokozatosan javult. Lassan azt is megértettem, hogy csak egy ilyen problémás környezetben kereshettem jobban Isten akaratát, és válhatott szilárdabbá a hitem, és ezért nagyon hálás voltam Istennek!

Ezután továbbra is részt vettem az összejöveteleken az erdőben. De egyszer, amikor éppen összejövetelen vettem részt, valaki, nem tudom, ki, rájött, és elmondta a szüleimnek. Másnap reggeli közben anyám azt mondta nekem: „Azt hittem, abbahagytad az összejöveteleken való részvételt, miután találkoztál a teológussal. Nem tudtam, hogy éjjelente az erdőbe jársz, hogy részt vegyél az összejöveteleken. Nem félsz?” Beszéd közben sírni kezdett. Először láttam anyámat előttem sírni. Nem tudtam, mit mondjak. Könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy nem adhatom fel Mindenható Isten követését, de nem akartam bántani a szüleimet. Úgy éreztem, ez egy különleges harc. Később Mindenható Isten szavainak egy passzusára gondoltam. „Amikor Isten munkálkodik, gondjaiba vesz valakit, átvizsgálja őt, támogatja és jóváhagyja őt, a Sátán ott ólálkodik a nyomában, igyekszik rászedni az illetőt és ártani neki. Ha Isten meg kívánja nyerni ezt az embert, a Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy akadályozza Istent, mindenféle gonosz csellel kísérti, zavarja meg és hátráltatja Isten munkáját, hogy megvalósítsa saját rejtett célját. Mi ez a cél? Ő nem akarja, hogy Isten bárkit is megnyerjen; ő akarja megkaparintani azokat, akiket Isten meg kíván nyerni, ellenőrizni akarja őket, átvenni fölöttük az irányítást, hogy azok őt imádják, csatlakozzanak hozzá a gonosz cselekedetekben, és ellenszegüljenek Istennek. Nem ez a Sátán baljós indítéka? [...] Miközben a háborúját vívja Istennel, és a nyomában ólálkodik, a Sátán célja, hogy leromboljon minden munkát, amelyet Isten el akar végezni, hogy megszállja és ellenőrzése alá vegye mindazokat, akiket Isten meg akar nyerni, hogy teljesen megsemmisítse azokat, akiket Isten meg akar nyerni. Ha nem semmisülnek meg, akkor a Sátán birtokába kerülnek, hogy használja őket – ez az ő célja” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IV.). Miután végiggondoltam Isten szavait, megértettem. Isten azért dolgozik, hogy megmentse az embereket, míg a Sátán mindent megtesz, hogy akadályozza Istent, és meggátolja az embereket Isten követésében és Isten üdvösségének elfogadásában. Eszembe jutott, hogy Jób felesége hogyan kísértette meg Jóbot, hogy elhagyja Istent. Ez a Sátán csele volt. Ez idő alatt a barátaim zaklattak, a lelkészem és a családom akadályoztak és fenyegettek, hogy rávegyenek, hogy ne higgyek Istenben. Ezek mind a Sátán kísértései voltak. A családom azt mondta, hogy attól félnek, hogy elűznek a faluból, és nem lesz hova mennem. Az anyám is azt mondta, hogy aggódik értem. Ez úgy hangzott, mintha törődne velem, de valójában a Sátán használta így a családomat, hogy megakadályozzon Isten követésében. A Sátán rá akart venni, hogy adjam fel, hogy kövessem a lelkészt, maradjak a vallásban, és veszítsem el Isten üdvösségét. Nem dőlhettem be a Sátán trükkjeinek. Ezután továbbra is részt vettem az összejöveteleken, és olvastam Mindenható Isten szavát. Tudom, hogy az eljövendő napokban lehet, hogy a Sátán sok kísértésével kell még szembenéznem, és lehet, hogy több akadállyal is találkozom, de a szívem mélyén tudom, hogy Mindenható Isten szava az igazság. Hogy olvashatom Mindenható Isten szavát, megtapasztalhatom Isten munkáját, és elnyerhetem az igazságot, ez nagy jelentőséggel bír számomra. Nem számít, mennyire szenvedek, mert megéri!