Kétezer évvel ezelőtt a testet öltött Úr Jézust keresztre feszítették, hogy megváltsa az emberiség bűneit, saját magát áldozta fel a bűnökért, és ezzel teljessé tette a megváltás munkáját. Megígérte, hogy visszatér az utolsó napokban, így minden hívő figyelve várja az Úr eljövetelét, és azt gondolják, hogy mint az Úrban hívő embereknek, minden bűnük megbocsáttatik, és az Úr többé nem bűnösökként tekint rájuk. Úgy gondolják, hogy teljesen felkészültek, így már csak az Úr visszatérését kell várniuk, aki aztán magával viszi őket királyságába. Ezért kémlelik folyton az emberek az eget, várva a napot, amikor Ő hirtelen megjelenik egy felhőn, és felviszi őket a mennybe, ahol találkozhatnak Vele. Ám nagy meglepetésükre, bár látják, amint elkezdődnek a nagy csapások, mégsem köszönthették eddig az Urat. Senki sem tudja, mi történik igazából. Bár nem látták, amint az Úr megjelenik egy felhőn, látták, amint a Keleti Fény szilárdan igazolja visszatérését testet öltött Mindenható Istenként. Igazságokat nyilatkoztat ki, és végzi az ítélet munkáját, Isten házával kezdve. A Mindenható Isten megjelenése és munkája megrengette a vallásos világ egészét, és óriási hatással volt rá. Isten megtestesülésének ítélkező munkája távol áll attól, ahogyan azt az emberek elgondolták és elképzelték. Sokan azt kérdezik: Az Úr Jézus már elvégezte a megváltás munkáját, és Isten igaznak nevezett minket, miért kellene mégis ítélkeznie az utolsó napokban? Úgy érzik, ez nem lehetséges. A vallásos közösség még ellen is áll, és elítéli a Mindenható Istent, nem hajlandó beletekinteni munkájába, mindeközben buzgón várják, hogy az Úr egy felhőn magához emeli őket a királyságba, remélve, hogy megmenekülnek a nagy csapásoktól. Azonban Isten munkája hatalmas és mérhetetlen, senki sem állíthatja meg. A Mindenható Isten létrehozta a diadalmasok csoportját, és elkezdődtek a csapások, miközben a vallásos világ a vesztébe süllyed, sírva és a fogát csikorogtatva. Mivel nem ragadta magához őket a csapások előtt, abban reménykednek, hogy erre azok közben, vagy azokat követően kerül sor. Miért nem köszöntötték az Urat a csapások előtt? Hol rontották el? Megszegte-e az Úr Jézus az ígéretét, mivel nem vitte magával a hívőket a királyságba a csapásokat megelőzően, ezzel teljesen cserben hagyva őket? Vagy az emberek értelmezték félre a bibliai próféciákat, és bíztak azon elképzelésükben, amely szerint az Úr felhőn érkezik, így nem voltak hajlandók meghallani Isten hangját, és nem köszöntötték az Urat, magukra szabadítva a csapásokat? Most mindenki roppant tanácstalan, amiért az Úr nem felhőn érkezett és emelte magához a hívőket a csapások előtt. Ma megosztom veletek személyes értelmezésemet a megtestesült Isten utolsó napokban Emberfiaként végzett ítélkezési munkájáról.

Mindenki, aki ismeri a Bibliát, tudja, hogy a legtöbb bibliai prófécia két dolgot jövendöl meg: Az Úr vissza fog térni, és ítéletet fog mondani az utolsó napokban. Azonban ez a két dolog igazából egy és ugyanaz, mégpedig az, hogy Isten testet öltve jön el az utolsó napokon, hogy elvégezze az ítélet munkáját. Egyesek biztosan azt kérdezik, van-e bibliai alapja annak, hogy ezt mondom. Természetesen van. Sok bibliai prófécia értekezik ezekről a dolgokról, 200-nál is több. Nézzünk meg egy példát az Ótestamentumban: „Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében” (Ézsaiás 2:4). „Amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket” (Zsoltárok 96:13). De az Újtestamentumban is találhatunk: „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén” (1Péter 4:17). Az Úr Jézus maga is megjövendölte, hogy visszatér, és elvégzi az ítélet munkáját az utolsó napokban. Az Úr Jézus mondta: „Ha valaki hallja az Én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, Én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (János 12:47-48). „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át” (János 5:22). „Sőt arra is adott Neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő az Emberfia” (János 5:27). A Jelenések könyvének jövendölései: „[...] és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok Neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája” (Jelenések 14:7). Ezek a jövendölések elég világosan kimondják, hogy az Úr Emberfiaként tér vissza, és végzi el az ítélet munkáját az utolsó napokban. Efelől semmi kétség. Láthatjuk, hogy az Úr Jézus világosan megjövendölte a Kegyelem Korában, hogy az utolsó napokban Emberfiaként tér vissza az ítélet munkájára. A Jelenések könyve egyértelműen megjövendöli: „mert eljött ítéletének órája.” Ezek a próféciák megmutatják, hogy az Úr Emberfiaként ölt testet az utolsó napokban, és személyesen jön el közénk elvégezni az ítélet munkáját. Ezt Isten már egyértelműen régen eltervezte, amit senki sem tagadhat. A Mindenható Isten kinyilvánított igazságokat az ítélet munkájához, megannyi szót mondott el, és létrehozta a diadalmasok egy csoportját. Ez jelzi, hogy ezek a próféciák teljes mértékben teljesültek. Most vessünk egy pillantást a közkeletű vallásos hiedelemre, miszerint az Úr bevégezte a megváltás munkáját, így nem lehetséges, hogy ítélkezzen az utolsó napokban. Van-e ennek bibliai alapja? Mondta-e ezt az Úr Jézus? Egyáltalán nem. Ezek az elméletek mindössze emberi vélemények és képzelgések, mindez ábrándozás csupán. Teljes mértékben szembe mennek a Biblia próféciáival, és Isten igéi egyáltalán nem támasztják alá őket. Ez a gondolatmenet teljes szamárság! Miért nem keresik az emberek buzgón Isten igéit és próféciáit a Bibliában inkább, ahelyett, hogy saját elképzeléseikre alapozva kitartóan bírálják és helytelenítik Isten utolsó napokban végzett munkáját? Nem önkényes és öntelt viselkedés ez? A Biblia megannyi próféciát tartalmaz az Emberfia eljöveteléről és az utolsó napok ítéletéről, hát miért nem látják az emberek az Írást, ami ott van a szemük előtt? Ahogy a Biblia mondja: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket” (Máté 13:14-15). A bölcseknek ki kell deríteniük, miért végzi Isten az ítélet munkáját az utolsó napokban, és miért az Emberfia munkálkodik ezen. Mielőtt igazán megérthetnénk a Biblia próféciáit, ezeket a kérdéseket kell megválaszolnunk.

Most nézzük meg azt, hogy az Úr miért ölt ismét testet, hogy elvégezze az ítélet munkáját, miután megváltotta az emberiséget. A Mindenható Isten már felfedte ezt a rejtélyt. Lássuk, mit mondanak erről a Mindenható Isten igéi: „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, hogy aztán este meggyónjon. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember beállítottsága még mindig romlott. [...] Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4)]. Elég világosak a Mindenható Isten szavai, nem? Az Úr Jézus megváltotta az emberiséget a Kegyelem Korában. Miért térne hát vissza ítélkezni az utolsó napokban? Azért, mert az Úr Jézus csak a megváltás munkáját fejezte be, amivel Isten üdvösségi munkájának csupán a felét végezte el. Ezzel elérte az ember bűneinek megváltását, így imádkozhatunk és kommunikálhatunk az Úrral, továbbá élvezhetjük kegyelmét és áldásait. Bűneink megbocsáttattak, és élvezzük a Szentlélek által nekünk adott békét és örömöt, ám továbbra is folyton vétkezünk, a vétkezés, bűnbánat, majd újra vétkezés körforgásában ragadva. Senki sem szabadulhat a bűn béklyóiból és késztetéséből, de úgy élünk, hogy küzdünk vele. Ez fájdalmas, és nem szabadulhatunk tőle. Ez azt jelzi, hogy bár az Úr megbocsátotta bűneinket, bűnös természetünk és romlottságra való hajlamunk továbbra is létezik. Bármelyik pillanatban hajlamosak vagyunk Isten ellen lázadni, vele szembeszegülni és őt megítélni. Ez tagadhatatlan tény. Nem számít, mennyi ideje hívő valaki, nem menekülhet a bűn elől, és érheti el a szentséget, vagy válhat érdemessé arra, hogy Isten színe elé álljon. Mindez teljes mértékben az Úr próféciáját teljesíti be: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja Nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az Én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd Nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-e, nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a Te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:21-23). Ahogyan a Zsidókhoz írt levél 12:14-ben áll: „Szentség nélkül senki sem láthatja az Urat.” Ebből láthatjuk, hogy csak azok léphetnek be a mennyek országába, akik Isten akarata szerint cselekszenek. De miért mondta azt az Úr, hogy akik prédikálnak és démonokat űznek az Ő nevében, gonosztevők? Ez sok embert összezavarhat. Ez azt jelenti, hogy megvallják hitüket, de tovább vétkeznek, és nem bánják igazán bűneiket. Mindegy, mennyit prédikálnak vagy űznek ördögöt az Úr nevében, mennyi csodát tesznek, nem rendelkeznek az Úr jóváhagyásával. Az Úr szemében az ilyen emberek gonosztevők. Lehet, hogy az Úr nevében cselekszenek, ám ez sértő és megvetendő az Úr számára. Ezek az emberek, akiknek bűnei megbocsáttattak, érdemesek-e a királyságba lépésre? Egyáltalán nem. Továbbra is arról a napról ábrándoznak, amikor az Úr felviszi őket az égbe. Ez emberi fantáziálás. Világos, hogy az Úr Jézus a visszatérése megjövendölése alatt nem azt értette, hogy egyenesen felvisz embereket a mennybe, hogy találkozzanak vele, hanem, hogy ítéletet fog mondani, és megtisztítja az embereket bűnös természetüktől és romlottságuktól, hogy teljes mértékben megszabadít minket a bűntől és a Sátán erőitől, majd egy gyönyörű helyre visz minket. Ezt jelenti Isten utolsó napokban végzett ítélkezési munkája. Immár bizonyosan mind látjuk, hogy a Kegyelem Korának megváltási munkája csupán megváltotta bűneinket, így bűnbocsánatot nyertünk. Ez az üdvösség munkájának mindössze felét teljesítette, Isten pedig a munka nagyobb részét az utolsó napokban végzi el. Az Úr Jézus megváltási munkájának alapjain a Mindenható Isten igazságokat nyilatkoztat ki az utolsó napok ítélkezési munkájához, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget a bűntől, hogy megszabadítson minket a Sátán erőitől. Itt láthatjuk, hogy az Úr Jézus megváltása teljes mértékben előkészítette az utat Isten ítéletéhez az utolsó napokban. Alapozó munka volt. A Mindenható Isten ítélkezési munkája pedig Isten emberiség megmentésére és a kor lezárására megalkotott irányítási tervének legfontosabb lépése. Csak az Úr Jézus megváltási munkáját elfogadni anélkül, hogy elfogadnánk a Mindenható Isten utolsó napokban végzett ítélkezési munkáját azt jelenti, hogy a hit ösvényén félúton megállunk, pedig az utolsó lépés a leglényegesebb, ami meghatározza kiérdemelt sorsunkat. Ha ezt a lépést nem őszintén tesszük meg, azzal félúton feladjuk, és ezzel minden előzetes erőfeszítésünk kárba megy. Úgy vélem, mindenki megérti, hogy gyakran az utazás utolsó része a legnehezebb. A hit felé vezető ösvény utolsó szakasza a legfontosabb, ami meghatározza sorsunkat. A hívők kiérdemelt sorsát Isten utolsó napokban végzett ítélkezési munkája dönti el. Aki ezt nem fogadja el, azt Isten hátrahagyja, ez pedig igazi tragédia. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy nem számít, mióta hívő valaki, ha nem fogadja el a Mindenható Istent, Isten hátra fogja hagyni őt, és ostoba szűzként végzi, aki jajgatva és fogcsikorgatva vész oda. Sok korábbi hitetlen közvetlenül elfogadta a Mindenható Isten munkáját, és elnyerte Isten üdvösségét az utolsó napokra. Ők szerencsések, és pótolják azokat a hívőket, akik nem fogadják el a Mindenható Istent, így odavesznek. Nem ez lenne a hívők számára a legnagyobb szomorúság? Miután annyi éven át várták az Urat, látják, amint a Mindenható Isten végzi az ítélet munkáját és kinyilatkoztatja megannyi igazságát, ám nem hajlandók elfogadni azt, ehelyett makacsul arra várnak, hogy az Úr egy felhőn jön el, és ezt várják Istentől. Ők végül el fogják veszíteni esélyüket az üdvösségre. Nem borzasztóan szomorú mindez egy hívő számára?

Akadhat, aki arra kérdez rá, hogyan végzi a Mindenható Isten az ítélet munkáját, és tisztítja, illetve menti meg teljesen az emberiséget. Annyi ehhez kapcsolódó közlendő igazság létezik, hogy ma csak a felszínt kapargathatjuk meg. Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). A Mindenható Isten szavai világosan jelzik, hogy ítélete az utolsó napokban legfőképpen az emberiség romlott lényegét ítéli meg az igazság kifejezésével, hogy rávilágítson romlottságunkra, így megnézhetjük és megismerhetjük magunkat, és láthatjuk saját romlottságunkat. Aztán megbánást érzünk, gyűlöljük magunkat, gyűlöljük testünket, és ez elvezet az igaz bűnbánathoz. Ezen ítélkezési munkát nem csupán azáltal végzi, hogy kinyilatkoztat néhány igazságot az embereknek, de Isten az igazság sok szempontját fejezi ki. Mindezen igazságok szerepe, hogy megítélje, felfedje, megritkítsa és foglalkozzon az emberiséggel, valamint, hogy próbára tegyen minket, és finomítson rajtunk. Különösen Isten azon szavai, amelyek megítélik és rámutatnak az ember romlott lényegére, élesen felfedik az emberiség sátáni hajlamait, valamint természetünket és lényegünket. Szívszaggató ezeket a szavakat olvasni, egyenesen a szívünkbe hatolnak. Látjuk, hogy milyen mélyen romlottak vagyunk, hogy nem vagyunk méltók rá, hogy embernek nevezzenek minket. Nincs hová bújnunk, és be akarjuk ásni magunkat a föld hasadékaiba, hogy Isten haragja elől meneküljünk. Csak ezen az ítéleten átesve láthatjuk meg saját romlottságunk valóját. Ezután eltelünk megbánással, és tudjuk, hogy nem vagyunk méltók Isten áldásaira, arra, hogy elvigyen minket a királyságába. Mivel ilyen romlottak vagyunk, nem vagyunk rá méltók, hogy lássuk Istent. Isten ítélete és fenyítése nélkül soha nem ismerhetjük meg magunkat igazán, hanem csak színlelhetjük azt, hogy megvalljuk bűneinket anélkül, hogy tudnánk, teljes egészében sátáni természettel élünk. Folyton lázadunk Isten ellen és szembeszegülünk vele, és mégis azt gondoljuk, hogy a mennybe juthatunk. Ez egy szégyentelen tévképzet, teljes mértékben nélkülözi az önismeretet. Amelyikünk megtapasztalja a Mindenható Isten ítéletét és a megtisztulást, az első kézből ismerheti, hogy az Ő szavai igazak, és felbecsülhetetlenek! Csak az Isten által kinyilatkoztatott igazságok tisztíthatnak meg minket romlottságunktól, és szabadíthatnak meg a bűntől. Csak az Ő szavai által mondott ítélet megtapasztalása tisztíthatja és változtathatja meg romlott természetünket, hogy olyanná válhassunk, aki Isten akarata szerint cselekszik, és méltó arra, hogy belépjen királyságába. A Mindenható Isten utolsó napokban végzett ítélkező munkája hozza el számunkra az utat, az igazságot és az életet. A Mindenható Isten munkáján keresztül nyerhetjük el az igazságot és az életet, és élhetünk Isten előtt, ami egy óriási áldás Istentől!

Társalgásunk e pontján úgy vélem, legtöbbünk érti, hogy Isten emberiség megmentéséért végzett munkája közel sem olyan egyszerű, amilyennek hittük. Nem csupán megvált minket, megbocsátja bűneinket és kész, hanem az üdvösségért végzett munkájával teljesen megment minket a gonosztól és a bűntől, megment minket a Sátán markából, hogy engedelmeskedjünk Istennek, és imádjuk őt. Ez csak az ítélet munkájával érhető el. Tehát a Mindenható Isten megannyi igazságot nyilatkoztatott ki és az ítélet munkáját végzi. Ezen munkája elképesztően hatalmas, semmihez nem hasonlítható! A Mindenható Isten szavai megrázták az egész világot, és megrengették a világegyetemet. Minden szem Isten utolsó napokban végzett munkájára szegeződik, és ez megrengeti a világot. Mind, aki szereti az igazságot, Isten utolsó napokban végzett munkáját figyeli, azok pedig, akik nem szeretik az igazságot, vakon semmibe veszik Isten munkáját. De Isten munkáját soha nem befolyásolja a vallásos világ, sem a hitetlenek. Megállíthatatlanul halad előre. Egy szemvillanás alatt megkezdődnek a nagy csapások, és Isten utolsó napokban végzett ítélkezési munkája a csúcspontjára ér. Követői számára ítélete Isten házával kezdődik, néhányakat tökéletessé tesz, sokakat pedig elpusztít. Mások számára a csapások segítségével fokozatosan elbánik a gonosztevőkkel, akik ellenállnak Istennek, maradéktalanul véget vetve e gonosz kornak, amelyben a Sátán tartja a gyeplőt. Ezt követően új kor felvirradását köszönhetjük, amelyben Krisztus királysága valósággá válik a Földön. Azok, akik továbbra is arra vágynak, hogy az Úr egy felhőn jöjjön el, sírva és fogcsikorgatva vesznek oda, beteljesítve a Jelenések könyve próféciáját, „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a föld minden nemzetsége” (Jelenések 1:7). A Mindenható Isten azt is mondja: „Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust leereszkedni a mennyből egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napjának nyilvános megjelenése. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra, de tudnod kell, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbüntessenek. Ez lesz az az idő, amikor Isten irányítási terve véget ér, és ez lesz az az idő, amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azok, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, visszatérnek majd Isten trónusa elé, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy »Az a Jézus, aki nem fehér felhőn lovagol, hamis Krisztus«, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket mutat, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet hirdet, és felszabadítja az igaz utat és életet. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor foglalkozik velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet).