Könyörtelenül terjed egy világjárvány, és földrengések, árvizek, rovarrajzások, éhínségek ütik fel a fejüket. Sokan állandó szorongásban élnek, és a hívők türelmetlenül várják, hogy eljöjjön az Úr egy felhőn, és felvigye őket az égbe, s így megmeneküljenek a katasztrófák okozta szenvedéstől és elkerüljék a halált. Nem tudják, miért nem vitték még fel őket az Úr színe elé, és egész nap az eget bámulják, de közben nem látnak semmit. Sokan végtelenül nyomorultul érzik magukat, különösen, hogy a papság oly sok tagja vesztette életét a világjárványban. Nyugtalanok, hogy az Úr félredobta őket és katasztrófákba sodródtak, s túlélésük bizonytalan. Össze vannak zavarodva és elveszettnek érzik magukat. A Jelenések könyve megjövendölte, hogy az Úr Jézus eljön a katasztrófák előtt, és felvisz minket az égbe, s így megóv minket attól, hogy a katasztrófák áldozatául essünk. Ebben reménykedünk. Hitünk szerint megmenekülünk a katasztrófától és elnyerjük az örök életet. De a katasztrófák egyre sokasodnak, akkor miért nem jött még el az Úr egy felhőn, hogy befogadja a hívőket? Hitünk által bűneink megbocsáttatnak, elnyerjük az üdvösséget és megadatik nekünk az igazság. Miért nem vittek fel minket a mennyek országába? Sok éven át gyötrődve vártunk az Úrra, és sokat szenvedtünk. Miért nem jött értünk, miért nem vitt fel minket a színe elé, hogy megmeneküljünk a katasztrófák nyomorúságától? Félredobott volna minket? Sok hívő teszi fel ezeket a kérdéseket. Vajon a hit általi üdvösség biztosítja-e a bebocsátást Isten királyságába? Megosztok egy keveset a saját személyes értelmezésemről a kérdéssel kapcsolatban.

De mielőtt belefognánk ebbe, tisztázzunk egy dolgot. A hit általi megigazulás és a királyságba ily módon való bejutás gondolatát alátámasztja-e egyáltalán Isten szava? Mondta-e valaha az Úr Jézus, hogy a hit általi megigazulás és az üdvösség kegyelme elegendő ahhoz, hogy belépjünk az Ő királyságába? Soha nem mondta. Tanúságot tett-e erről valaha is a Szentlélek? Nem. Így biztosak lehetünk benne, hogy ez a gondolat pusztán egy emberi elképzelés, és nem bízhatunk abban, hogy ez bejuttat minket a királyságba. Valójában az Úr Jézus nagyon világosan megmondta, hogy ki juthat be a királyságba. Az Úr Jézus mondta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja Nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az Én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd Nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-e, nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a Te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:21-23). „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre” (János 8:34-35). „Legyetek azért szentek, mert Én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). „Szentség nélkül senki sem láthatja az Urat” (Zsidók 12:14). Az Úr Jézus világosan megmondta, hogy csak azok juthatnak be a mennyek országába, akik teljesítik Isten akaratát, hogy csak azoknak lesz helyük a királyságban, akik elkerülik a bűnt és megtisztulnak. Ez az egyetlen feltétele a bejutásnak. Vajon a bűntől való megváltás és a hit általi megigazulás azt jelenti, hogy valaki Isten akaratát teljesíti? Azt jelenti, hogy többé nem vétkezik, vagy nem lázad Isten ellen és nem áll ellen neki? Persze, hogy nem. Minden, az Úrban hívő ember láthatja, hogy bár a hit megváltott minket és megigazultunk általa, mégis folyamatosan vétkezünk, a nappali bűnözés és az éjszakai meggyónás körforgásában élünk. Azzal a fájdalommal élünk, hogy nem tudunk megszabadulni a bűntől – bármit is tegyünk. Minden felekezeten belül vannak emberek, akik féltékenyek, vitatkoznak, harcolnak a hírnévért és a haszonért, és becsmérlik egymást. Ez nagyon gyakori. És a legtöbb ember hite teljes egészében azon alapul, hogy sóvárog Isten kegyelme után, mégsem teszi azt, amit Ő mond. Válsághelyzetben a templomba rohannak, de békeidőben a világi hívságokat követik. A templomok pedig egyik mulatságot tartják a másik után. Senki sem beszél az igazságról, nem osztja meg személyes bizonyságtételét, csak azon vetélkednek, ki részesül a legnagyobb kegyelemben és legtöbb áldásban. A nagy katasztrófák közeledtével, és látva, hogy az Úr még mindig nem jön el egy felhőn, hogy elragadja őket, sokak hite és szeretete kihűl, és elkezdik Istent hibáztatni és megítélni. Egyesek még meg is tagadták és elárulták Őt. A tények azt mutatják, hogy a bűnök megbocsátása és az üdvösség kegyelme miatt lehet, hogy jobban viselkednek az emberek, ám ez nem jelenti azt, hogy teljesen megmenekültek a bűntől, hogy engedelmeskednek Istennek, és különösen nem azt, hogy elérték a szentség állapotát és méltóak a királyságra. Ez csupán vágyálom. Most már látjuk ezt, és érthető, hogy az Úr Jézus miért mondta, hogy azok, akik az Ő nevében prédikálnak és ördögöt űznek, gonosztevők, és Ő soha nem ismerte őket. Ez azért van, mert az emberek még mindig állandóan vétkeznek, bár bűneik megbocsáttattak, és hibáztatják s megítélik az Urat. Tele vannak panasszal, amikor látják, hogy az Úr még mindig nem jött el, és elkezdték megtagadni és elárulni Őt. Egyesek odáig merészkednek, hogy lesz pár keresetlen szavuk az Úrhoz, ha nem ragadja el őket a királyságba. Ezek az emberek aligha jobbak, mint a farizeusok, akik sanyargatták és elítélték az Úr Jézust, sőt, talán rosszabbak. Mások teljesen világosan látják, hogyan viselkednek ezek az emberek, és Isten szemében kétségtelenül gonosztevők. Isten szent és igazságos, tehát beengedné-e Isten a mennybe azokat, akik állandóan vétkeznek, ítélkeznek és ellenállnak Istennek? Semmiképp sem. És így az emberek azon meggyőződése, hogy a hit általi megigazulással bejutnak a királyságba, olyan elképzelés, amely ellentétes az Úr saját szavaival és az igazsággal. Ez pusztán emberi elgondolás és képzelgés, amely szertelen vágyainkból fakad.

Ezen a ponton néhányan talán megemlítik, hogy a hit általi kegyelemből való megmentésnek van bibliai alapja: „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róma 10:10). „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka” (Efézus 2:8). Ha tehát így nem juthatunk be a királyságba, akkor mit is jelent valójában a „megmentés”? Mindenható Isten elmondja nekünk az igazságnak ezt a titkát. Nézzük meg, hogy hangznak az Ő szavai. Mindenható Isten mondja: „Abban az időben Jézus munkája az egész emberiség megváltásának munkája volt. Mindenkinek, aki hitt Benne, megbocsáttattak a bűnei; amennyiben hittél Benne, megváltott téged; ha hittél Benne, nem voltál többé bűnös, megszabadultál a bűneidtől. Ezt jelentette az üdvözülés és a hit általi megigazulás. Mégis azokban, akik hittek, megmaradt az, ami lázadó volt és ellenszegült Istennek, és amit még mindig lassan el kellett távolítani” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2)]. „Az ember [...] bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan tisztuljon meg az ember a benne lévő romlott sátáni hajlamoktól, azt a munkát még el kellett végezni. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett kiirtva, hanem továbbra is benne maradt. [...] Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni hajlama szerint élt. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni romlott sátáni hajlamától, hogy bűnös beállítottsága gyökerestől kiirtódjon, soha többé ne alakuljon ki, és így lehetővé váljon az ember hajlamának átalakulása” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4)]. Ebből láthatjuk, hogy az Úr Jézust az emberiség vétekáldozataként feszítették keresztre, ami megváltott minket a bűntől. Csak annyit kell tennünk, hogy meggyónunk és megtérünk az Úr előtt, hogy bűnbocsánatot nyerjünk. Többé nem ítélnek el minket és nem küldenek a halálba a törvény értelmében. Az Úr többé nem lát bennünket bűnösnek, és a Sátán nem vádolhat többé minket. Az Úr elé járulhatunk imádságban, élvezhetjük az Ő békéjét és örömét az Ő túláradó kegyelmével és áldásaival együtt. Ezt jelenti a „megmentés”. A hit általi megmentés csak azt jelenti, hogy bűnbocsánatot nyerünk, és nem ítéltetünk el a törvény értelmében. Nem úgy van, ahogy az emberek képzelik, hogy ha egyszer megmentették őket, akkor mindig így lesz, és méltóak lesznek rá, hogy belépjenek a királyságba. A Biblia a „megmentést” úgy említi, ahogy Pál írta le, de sem az Úr Jézus, sem a Szentlélek nem mondta ezt soha. A Bibliában feljegyzett emberi kijelentéseket nem vehetjük alapul, csak az Úr Jézus szavait. Egyesek azt kérdezhetik, hogy mivel az Úr megbocsátotta a bűneinket, Isten már nem tekint minket bűnösnek, és igaznak nevezett minket, akkor miért nem fogadhat be minket a királyságba? Igaz, hogy Isten igaznak nevezett minket, de nem azt mondta, hogy a bűneink megbocsátása méltóvá tesz minket a királyságra, vagy hogy mivel megbocsátást nyertünk, azért még elkövethetünk bármilyen bűnt, és mégis szentek lehetünk. Meg kell értenünk, hogy Isten természete szent és igaz, és Ő soha nem nevezne szentnek valakit, aki állandóan vétkezik, vagy nem nevezne bűntől mentesnek valakit, aki még mindig bűnös. Még az a hívő is elkárhozhat, akinek a bűnei megbocsáttattak, ha ellenáll és káromolja Istent. Ahogy a Biblia mondja: „Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat” (Zsidók 10:26). A farizeusokat az Úr Jézus elkárhoztatta, mert megítélték, elmarasztalták és ellenálltak neki. Hát ez nem egy tény? A hívők mind tudják, hogy Isten természete nem tűri a sértést, és az Úr Jézus azt mondta: „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben” (Máté 12:31-32). A bűnök megbocsátása valóban Isten kegyelme, de ha az emberek a megbocsátás után továbbra is megsértik Isten természetét, akkor ugyanúgy elkárhozhatnak, és megbüntetheti őket Isten. Ha újra keresztre feszítjük Istent, a következmények súlyosak lesznek. De Isten a szeretet és az irgalom, ezért meg akar menteni minket a bűntől és a gonosztól, hogy szentté váljunk. Ezért ígérte meg az Úr Jézus, hogy megváltó munkája után újra eljön. Miért térne vissza? Hogy teljes mértékben megmentse az emberiséget a bűntől és a Sátán erőitől, és ezáltal Isten felé fordulhassunk, és Ő általa megnyeressünk. Csak annak a hívőnek van reménye a mennyek országába való belépésre, aki üdvözli az Úr visszatérését. Ezen a ponton néhányan elgondolkodhatnak azon, hogy mivel a bűneink megbocsátattak, hogyan tudunk valóban megszabadulni a bűntől, hogyan válhatunk szentté, és nyerhetünk bebocsátást a királyságba? Ezzel elérkeztünk a lényeghez. Nem elég csak elfogadni az Úr Jézus megbocsátását. Nekünk is üdvözölnünk kell az Úr eljövetelét, és el kell fogadnunk munkája következő lépését a bűntől való megmenekülés érdekében, hogy Isten teljes mértékben megmentsen minket, és így méltóvá váljunk a királyságra. Ahogyan az Úr Jézus megjövendölte: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). „Ha valaki hallja az Én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, Én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (János 12:47-48). „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, [...] Sőt arra is adott Neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő az Emberfia” (János 5:22, 27). „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén” (1Péter 4:17). Ha ezt alaposan átgondoljuk, láthatjuk, hogy az Úr Jézus az utolsó napokban Emberfiaként tér vissza, igazságokat fejez ki, és elvégzi az ítélet munkáját, vezet minket, hogy minden igazságba belépjünk, annak érdekében hogy teljesen megszabadulhassunk a bűntől, a Sátán erőitől, és elérjük a teljes üdvösséget. Tehát az Isten által az utolsó napokban meghozott ítéletnek és fenyítésnek az elfogadása, és a romlottságunktól való megtisztulás az egyetlen út számunkra a mennyek országába való bejutáshoz. Nézzünk meg még néhány passzust Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten mondja: „Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4)]. „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Nem tesznek-e mindent világosabbá Mindenható Isten szavai? Az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját a Kegyelem Korában, ami abban állt, hogy megbocsátotta az ember bűneit, és megváltott minket – ez igaz. De az emberek bűnös természete nem szűnt meg, és továbbra is ellenállunk Istennek, ezért ez nem számít teljes megmentésnek. Mindenható Isten eljött az utolsó napokban, oly sok igazságot kifejezve, és végzi az ítélet munkáját, kezdve Isten házán, az Úr Jézus megváltására alapozva. Azért jött, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget, hogy bevigyen minket Isten királyságába. Isten utolsó napokban végzett ítélő munkája az Ő legfontosabb, legalapvetőbb munkája az ember megmentésére, és ez az egyetlen út számunkra, hogy megtisztuljunk és teljesen megmentsen minket. Ez egy remek lehetőség, és az egyetlen esélyünk, hogy bejussunk a mennyek országába. Azt mondhatjuk, hogy Mindenható Isten ítélő munkája, amely Isten házán kezdődik, a hívők elragadtatásának munkája. Isten ítélete és fenyítése által a romlottságunk megtisztulhat, és így átvészeljük a nagy katasztrófákat, és beléphetünk Isten királyságába. Az elragadtatás valójában ezt jelenti. Ha nem folytatjuk ezt a munkát, nem számít, milyen régi a hitünk, mennyit szenvedtünk vagy milyen árat fizettünk érte, minden hiábavaló lesz. Ez azt jelenti, hogy félúton feladjuk, és minden eddigi erőfeszítésünk kárba veszne. A végén csak katasztrófába sodródnánk, sírva és fogainkat csikorgatva. Isten soha nem vezetne be az Ő királyságába olyasvalakit, aki még mindig fellázadhat ellene. Ezt az Ő igazságos természete szabja meg.

Egyesek talán megkérdezik, hogyan végzi Mindenható Isten ezt az ítélő munkát az emberiség megtisztítása és megmentése érdekében. Lássuk, mit mond erről Ő. Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Mindenható Isten az utolsó napokban milliónyi szót fejezett ki, elmondva nekünk minden igazságot, amire szükségünk van, hogy megtisztuljunk a romlottságtól, és elérjük az üdvösséget. Megítéli és leleplezi bűnös, Isten-ellenes sátáni természetünket és romlott beállítottságunk minden aspektusát, és leleplezi legmélyebb, legrejtettebb és legmegvetendőbb indítékainkat és elképzeléseinket. Minél többet olvassuk Isten szavait, annál inkább megtapasztaljuk ezt az ítéletet, és láthatjuk, milyen hihetetlenül mélyen megrontott minket a Sátán, milyen arrogánsak és ellenkezők vagyunk. Olyan ravaszak, önzőek és kapzsik vagyunk, és mindenben sátáni filozófiák és törvények szerint élünk, mindig a saját érdekeinket védve. Még a hitünk és a gyülekezetért végzett munkánk is a jutalomra és a királyságba való belépésre irányul. Nincs lelkiismeretünk és értelmünk, hanem teljes mértékben a Sátán hasonlatossága szerint élünk. Isten ítélete és fenyítése által végre meglátjuk az Ő igazságát, amely nem tűri a sértést. Isten valóban belelát a szívünkbe és az elménkbe, még ha nem is mondjuk ki, Isten akkor is napvilágra hozza, amit gondolunk, a szívünk mélyén lakozó romlottságot. Mivel nincs hová elbújnunk, nagyon szégyelljük magunkat, és egyre jobban félünk Istentől. Imádkozhatunk arról, ami a szívünkben van, és őszintén megnyílhatunk téves gondolatainkról és elképzeléseinkről, lelkiismeretet és értelmet nyerve. Ha hazudunk, azonnal felfedjük, és jóvá tesszük. Isten szavait így megtapasztalva, romlott természetünk fokozatosan megtisztul és megváltozik, és megélhetjük emberi mivoltunkat. Mindenható Isten ítélete és megtisztítása által mélyen átérezzük, hogy milyen gyakorlatias Isten munkája az ember megmentése érdekében! E nélkül soha nem láthatnánk a tényleges romlottságunkat, és soha nem tudnánk igazán bűnbánatot tartani vagy megváltozni. Láthatjuk, hogy a gonoszságtól való menekülés nem lehetséges a saját kemény munkánkkal és önuralmunkkal, viszont elengedhetetlen, hogy Isten megítéljen, megfenyítsen és próbára tegyen bennünket. Szükségünk van arra is, hogy megmetszenek minket, foglalkozzanak velünk, és fegyelmezzenek. Ez az egyetlen módja annak, hogy életfelfogásunk valóban megváltozzon, és hogy valóban alávessük magunkat Istennek és féljük Őt. Ha tehát csak az Úr Jézus megváltása van a hitünkben, akkor a bűneink megbocsáttattak, és a hit által megigazultunk, de méltatlanok vagyunk a királyságra. Még mindig üdvözölnünk kell az Úr visszatérését, és el kell fogadnunk Mindenható Isten ítéletét, hogy levethessük a romlottságot, és teljesen megszabaduljunk bűnös természetünktől. Mindenható Isten tehát a visszatért Úr Jézus, aki az ítélet munkáját végzi. Ő a Megváltó, aki lejött, hogy személyesen dolgozzon az emberiség teljes megmentéséért. Sok hívő a különböző felekezetekből hallja Isten hangját, és elfogadja Mindenható Istent. Ők a bölcs szűzek, akik részt vesznek a Bárány menyegzői lakomáján. Azok azonban, akik elutasítják Mindenható Istent, ostoba szűzekké válnak, akik sírva fognak katasztrófákba sodródni. Most pedig meg kell vizsgálnunk, hogy a vallásos világ miért nem látta az Úr Jézust egy felhőn alászállni. Makacsul ragaszkodnak a Szentírás szó szerinti szövegéhez, saját elképzeléseik alapján biztosak abban, hogy az Úr egy felhőn jön el, hogy elragadtassa őket. A valóságban azonban az Úr már titokban eljött, hogy munkálkodjon. Mindenható Isten már annyi igazságot kifejezett, amit ők nem hajlandók megismerni. Hallják, de nem hallgatnak rá, és látják, de nem értik. Vakon ellenállnak és elítélik Mindenható Istent. Továbbra is az eget bámulják, és várják, hogy a Megváltó Jézus alászálljon egy felhőn. Ez majd katasztrófába sodorja őket. Ki a hibás?

Ma Mindenható Isten az utolsó napok ítélő munkája által a győztesek egy csoportját hozta létre. A katasztrófák elkezdődtek, és Isten kiválasztott népe teljes erővel terjeszti Mindenható Isten királyságáról szóló evangéliumot, tanúságot téve Isten megjelenéséről és munkájáról. Egyre több ember kutatja és fogadja el az igaz utat, és Mindenható Isten Egyháza egyre több országban jön létre. Mindenható Isten szavai az egész világon terjednek és egyre többen tesznek bizonyságot róluk. Azok, akik szomjazzák az igazságot és szomjúhozzák Isten megjelenését, egymás után lépnek az Ő trónja elé. Ezt nem lehet megállítani! Ez beteljesíti ezt a bibliai próféciát: „Az utolsó napokban szilárdan fog állni Jahve házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép” (Ézsaiás 2:2). De a vallásos világ azon antikrisztusi erői, akik szembeszállnak Mindenható Istennel, és az általuk félrevezetett és irányított úgynevezett hívők már behódoltak a katasztrófáknak, és elvesztették az elragadtatás esélyét. Sírnak és fogaikat csikorgatják. Ez valóban tragédia. Nézzünk meg egy videófelolvasást Isten szavaiból a mai nap lezárásaként. Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a betűk irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egyhelyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, betűk, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját).