2000 évvel ezelőtt, miután az Úr Jézust keresztre feszítették és bevégezte a megváltás munkáját, megígérte, hogy visszatér. Azóta minden hívő arra vágyik, hogy a Megváltó alászálljon egy felhőn, és elragadtasson az Ő színe elé. A hívők azt remélik, hogy bármelyik pillanatban elragadtathatnak, de közben a szemük előtt kibontakozó katasztrófákat figyelik, és még a felhőn érkező Úr fogadására is fel kell készülniük. Sokan reményvesztettnek érzik magukat. Folyton azon törik a fejüket, hogy az Úr tényleg visszatért-e, és voltak-e olyan vívők, akik már elragadtattak, de ilyet még senki sem látott. Amit látnak, azok az egyre sokasodó katasztrófák, az egyre komolyabb világjárványok, és hogy a katasztrófáknak egyre több az áldozata, akik között még pásztorok és vének is vannak. Az emberek félnek vagy esetleg úgy érzik, hogy az Úr cserben hagyta őket, hogy bármelyik pillanatban belehalhatnak egy katasztrófába. Nem értik, miért nem tért vissza az Úr és ragadtatta el őket most, hogy a katasztrófák elkezdődtek. Meglepő számukra, hogy a Keleti Villám tanúságot tett arról, hogy az Úr Jézus már visszatért, mint megtestesült Mindenható Isten, kifejezve igazságokat és elvégezve az utolsó napok ítélő munkáját. Sokan, akik az igazságra vágynak, Mindenható Isten szavait olvassák, felismerik Isten hangját, és Mindenható Isten felé fordulnak. Naponta Mindenható Isten szavait eszik és isszák, ez tartja életben és táplálja őket, és részt vesznek a Bárány menyegzői lakomáján. Ők azok, akik fogadták az Urat, és elragadtattak Isten trónja elé a katasztrófák előtt. Sok vallásos ember összezavarodott, és azt gondolja: „Keleti Villám biztos téved az Úr visszatértéről és az ő elragadtatásukról, hiszen a Bibilában az áll, hogy: »Azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk« (1Thesszalonika 4:17). Ha az Úr visszatért, miért nem vitt fel minket? Nem az a dolga, hogy felvigye az embereket az égbe? Keleti Villám hívei nyilvánvalóan még mindig a földön élnek, hogy lehetnének elragadtatva?” Ennek semmi értelme nincs számukra. Akkor mit jelent igazából az elragadtatás? Sokan nem értik az elragadtatás igazi jelentését, azt gondolják, azt jelenti, hogy felviszik őket az égbe, tehát aki még a földön van, az nem lett elragadtatva. Nagyon tévednek.

Abban reménykedni, hogy az Úr visszatér és elragadja őket, teljesen helyes, mivel az Úr Jézus azt mondta a híveknek, hogy fogadják Őt. De Pál azt mondta: „velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe.” Így van ez? Mondta valaha az Úr Jézus, hogy amikor visszatér, fel fogja vinni a hívőket, hogy találkozzanak Vele a levegőben? Nem mondta. Van erről bizonyságtétel a Szentlélektől? Nincs. Beszélhetett Pál az Úr Jézus nevében erről? Elismerte ezt az Úr? Nem. Azt, hogy az Úr miként ragadtatja el a híveket, Isten rendezi el. Az Úr Jézus mondta: „Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Márk 13:32). Pál emberi lény volt, csak egy apostol, honnan tudhatta volna hát, hogyan ragadtatja el az Úr a hívőket? Amit Pál mondott, az teljes mértékben az ő saját elképzelésén alapult és nem az Urat képviselte. Természetesen nem alapozhatjuk erre azt, hogy miként fogadjuk az Urat. Az Úr Jézus szavait kell követnünk azt illetően, hogy miként tér vissza és ragadtatja el a hívőket az utolsó napokban, mert Ő Krisztus, a királyság Ura, és csak az Ő szavai képviselik az igazságot és van tekintélyük. Az Úr fogadása az Ő szavaival összhangban nem lehet helytelen. Nézzük meg, mit mondott az Úr Jézus! Az Úr Jézus mondta: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Máté 24:27). „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44). „Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje” (Máté 25:6). „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig Énvelem” (Jelenések 3:20). „Az Én juhaim hallgatnak a hangomra, és Én ismerem őket, ők pedig követnek Engem” (János 10:27). „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2-3. fejezet). Láthatjuk, hogy a visszatéréséről szóló próféciáiban az Úr mindig megemlítette „az Emberfiát”, „az Emberfia eljövetelét”, hogy „jön el az Emberfia” hogy „meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót”, és hogy „az Én juhaim hallgatnak a hangomra”. Ezek a kulcsmondatok azt mondják nekünk, hogy az Úr a megtestesült Emberfiaként tér vissza, lejön a földre, hogy beszéljen, hogy kopogtasson az ajtónkon. Azok, akik meghallják az Úr hangját és kinyitják az ajtót az okos szüzek, akik fogadják az Urat és részt vesznek a lakomáján. Ők elragadtatnak az Úr elé. Az Úr Jézus soha nem mondta, hogy felvisz embereket az égbe, hogy találkozzanak Vele, hanem azt mondta, hogy az emberek hallgassanak a hangjára és fogadják Őt, járuljanak Elébe és vegyenek részt a lakomáján. Ha fogadni akarjuk az Urat és találkozni akarunk vele, követnünk kell a szavait és meg kell hallanunk Isten hangját. Amint meghalljuk valakinek a kiáltását, hogy jön a Vőlegény, eléje kell mennünk, nem pedig ostobán várni, hogy a saját elképzeléseink alapján az égbe vigyenek minket. Ha így teszünk, soha nem fogjuk meghallani az Úr hangját és fogadni Őt. Az Úr Emberfiaként tér vissza, eljön közénk és beszél hozzánk, így ha csak arra várunk, hogy felvigyen minket az égbe, akkor más úton járunk, mint az Úr. Tehát az embereknek azon elképzelése, hogy elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral az égben, egyszerűen nem állja meg a helyét. Ez teljesen ellentétes Isten saját szavaival, és nem más, mint emberi elképzelés. Tehát mit jelent igazából az elragadtatás? Mindenható Isten szavai világossá teszik ezt számunkra. Mindenható Isten mondja: „»Elragadtatva lenni« nem azt jelenti, hogy egy alacsony helyről egy magas helyre visznek, ahogyan az emberek képzelhetik; ez hatalmas félreértés. »Elragadtatva lenni« az Én eleve elrendelésemre és az azt követő kiválasztásomra utal. Mindazoknak szól, akiket eleve elrendeltem és kiválasztottam. Mindazok, akik elragadtattak, olyan emberek, akik elnyerték az elsőszülött fiak vagy a fiak státuszát, vagy akik Isten népe. Ez a legkevésbé sem összeegyeztethető az emberek elképzeléseivel. Azok, akiknek a jövőben része lesz az Én házamban, mindazok, akik elragadtattak Elém. Ez teljességgel igaz, sosem változó és megcáfolhatatlan. Ellentámadás a Sátánnal szemben. Bárki, akit eleve elrendeltem, el kell ragadtasson Elém” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 104. fejezet). „Ezért, mivel Isten lábnyomait keressük, kötelességünk Isten akaratát, Isten szavait, kijelentéseit keresnünk – mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten lábnyomai vannak, ott vannak Isten tettei. Bárhol, ahol Isten megnyilvánul, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott). Így könnyebb megérteni, nem? Az „elragadtatás” nem az, amire gondolunk, hogy valakit lentről felvisznek valahova, a földről az égbe. Nem ennyire homályos és természetfeletti. Az „elragadtatás” akkor történik meg, amikor Isten Emberfiaként testet ölt a földön, hogy beszéljen és munkálkodjon. Halljuk a kijelentéseit, felismerjük, hogy ez az igazság és Isten hangja, azután alá tudjuk vetni magunkat Isten munkájának, és el tudjuk fogadni azt. Esszük és isszuk Isten szavait, személyesen Ő öntöz és táplál bennünket, és elnyerjük Isten üdvösségét. Ezt jelenti az elragadtatás Isten elé. Amikor az Úr Jézus eljött elvégezni a megváltás munkáját, mindazok, akik a szavaiban Isten hangját ismerték fel, elfogadták és követték Őt, mint Péter, János és a többi tanítvány, és ők mind elragadtattak Isten elé. Mindenható Isten eljött az utolsó napokban és igazságokat fejez ki, elvégzi ítélő munkáját. A különböző felekezetekhez tartozó emberek, akik szeretik az igazságot és vágynak Isten megjelenésére, látva, hogy Mindenható Isten szavai az igazság és Isten hangja, elfogadták az Ő ítélő munkáját. Minden nap eszik és isszák Isten szavait, azokból táplálkoznak és azokból tartják fenn magukat, és megtapasztalják Isten ítéletét és tisztítását. Ők az okos szüzek, akik elragadtatnak Isten elé, és részt vesznek a Bárány menyegzői lakomáján, amely tökéletesen beteljesíti a Jelenések könyvének próféciáját: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig Énvelem” (Jelenések 3:20).

Azt hiszem, most már tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent az elragadtatás. A gondolat, hogy találkozunk az Úrral az égben vajon nem tűnik irreálisnak és bolondságnak? Az Úr Jézus többször megjövendölte „az Emberfia eljövetelét”, újra és újra figyelmeztve az embereket, hogy figyeljenek az Ő hangjára. Miért ragaszkodnak tehát az emberek ahhoz, hogy az Ő saját szavai helyett az ember szavai alapján fogadják Őt? Miért ragaszkodnak ahhoz az abszurd állításhoz, hogy „velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe”? Milyen probléma ez? Nem arra utal, hogy túlságosan is vágynak az áldásokra? Nem azért van ez, mert egyenesen Isten országába akarnak feljutni, távol a katasztrófáktól, ahol áldásokban fognak lubickolni? Gondolkodjunk el ezen! Elragadtathatók-e a királyságba az Úr eljövetelekor azok, akiknek megbocsátották a bűneiket, de még mindig állandóan vétkeznek? Van-e joguk élvezni az áldásokat? Az igaz, hogy az Úr megváltott minket a bűntől, de nem tagadhatjuk, hogy még mindig a bűnös természetünk irányít és továbbra is bűnözünk és ellenállunk Istennek. Nem szabadultunk ki a bűn kötelékeiből és nem értük el a tisztaságot. Isten szent és igaz. „Szentség nélkül senki sem láthatja az Urat” (Zsidók 12:14). Tehát a mocsokkal és romlottsággal átitatott emberek bejuthatnak az Ő királyságába? Vajon ez nem emberi képzelgés, nem csak vágyálom? Mindenható Isten mondja: „Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? A hozzátok hasonló vétkesek, akiket csak most váltott meg, és még nem változtak meg, vagy Isten nem tökéletesítette őket, lehetnek Isten akaratának megfelelőek? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz jámbor, ha nem változtál meg? Belülről tisztátalanság, önzőség és aljasság gyötör, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten szíve szerint létezz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy részesülj Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy vétkes, aki épphogy átesett a megváltáson, nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról). „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját, csak hogy megváltsa az embereket és megbocsássa nekünk a bűnöket, de bűnös természetünk megmaradt. Továbbra is lázadunk Isten ellen, és nem lettünk teljes mértékben megmentve. Nem elég annyi, hogy az Úr Jézus megbocsátja a bűneinket. Még fogadnunk kell az Urat és el kell ragadtatnunk a színe elé, el kell fogadnunk utolsó napokbeli ítéletét, és akkor fogunk megszabadulni a bűntől és leszünk teljes mértékben megmentve, olyan emberekké válva, akik alávetik magukat Istennek és félik Őt. Akkor bemehetünk az Ő királyságába. Mindenható Isten eljön az utolsó napokban, igazságokat fejez ki és elvégzi az ítélet munkáját az Úr Jézus megváltó munkájára alapozva. Mindezt azért, hogy teljesen feloldja az ember bűnös természetét és romlott beállítottságát, hogy ezáltal megszabadulhassunk a bűntől és a Sátán erőitől, és teljes mértékben megmenthessen minket Isten. Mindenható Isten megjelent és nagyon sok igazságot fejezett ki, elmondott nekünk mindent, amire nekünk, romlott embereknek szükségünk van a megtisztuláshoz, és teljes megmentésünkhöz. Felfedte Isten irányítási tervének rejtélyeit, mint például: Isten célját az emberiség irányításában, hogy a Sátán miként rontja meg az emberiséget, hogyan menti meg teljesen az embert Isten munkájának három szakasza, az utolsó napok ítélő munkájának jelentését, a megtestesülések és Isten neveinek misztériumait, minden típusú személy kimenetelét és rendeltetési helyét, és a királyság szépségét. Ezek a szavak hihetetlenül felnyitják szemünket és tökéletesen meggyőzőek. Mindenható Isten szintén megítéli és leleplezi az ember bűnének és Istennel szembeni ellenállásának gyökerét, ami a sátáni természetünk és beállítottságunk. Azt is feltárja, hogy milyen mélyen megrontott minket a Sátán, és megmutatja az utat a romlottságtól való megmeneküléshez és a teljes megmentésünkhöz. Isten kiválasztott népe eszi, issza és élvezi Isten szavait minden nap. Az Ő szavai megítélnek, megfenyítenek, megmetszenek minket, és foglalkoznak velünk, mindeféle megpróbáltatást átélünk, megtudunk sok igazságot és valóban megismerjük sátáni természetünket. Látjuk, hogy mindig a romlottságban élünk, lázadunk Isten ellen és undorítjuk Őt, és hogy Isten el fog minket távolítani és megbüntetni, ha nem bánjuk meg bűneinket és nem változunk meg. Megtapasztaljuk Isten igaz, megsérthetetlen természetét és kialakul bennünk az Őiránta érzett tisztelet. Fokozatosan megtisztul és megváltozik a romlottságunk, és végül kiszabadulunk a bűn kötelékeiből, és csodálatos tanúságot teszünk Istenről. Isten már a katasztrófák előtt létrehozta a győztesek egy csoportját, és a katasztrófák közelednek. Mindazok, akik elutasítják Mindenható Istent és ellenállnak Neki, és azok, akik a Sátánhoz tartoznak, elpusztulnak a katasztrófákban. Azok, akik megtapasztalják Isten ítéletét és megtisztulnak, Isten védelmében részesülnek majd a katasztrófák során, az Ő királyságába kerülnek és gyönyörű rendeltetési helyük lesz. Ez a valódi elragadtatás Isten királyságába. Ezek a győztesek, akiket Isten teljesen megment és teljessé tesz, azok, akik Isten szavait gyakorolják és az Ő akaratát teljesítik a földön. Ők Isten királyságának emberei. Így valósul meg Krisztus királysága a földön, és ez teljesíti be az Úr Jézus próféciáját: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9-10). „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és Maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:2-4). „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lett, és Ő uralkodni fog örökkön-örökké” (Jelenések 11:15). Ahogy Mindenható Isten szavai mondják: „Amikor a hódítás munkája befejeződött, az ember egy gyönyörű világba kerül. Ez az élet természetesen még mindig a földön lesz, de teljesen különbözni fog az ember mai életétől. Ez az az élet, amelynek az emberiség az egész emberiség meghódítása után lesz birtokában, új kezdet lesz az ember számára a földön, és az emberiség számára egy ilyen élet lesz a bizonyíték arra, hogy az emberiség belépett egy új és gyönyörű birodalomba. Ez lesz az ember és Isten földi életének kezdete. Egy ilyen gyönyörű élet előfeltétele az kell, hogy legyen, hogy miután az ember megtisztult és meghódíttatott, behódoljon a Teremtő előtt. A hódítás munkája tehát Isten munkájának utolsó szakasza, mielőtt az emberiség belép csodálatos rendeltetési helyére. Ilyen lesz az ember jövőbeli földi élete, a legszebb élet a földön, az a fajta élet, amelyre az ember vágyik, az a fajta élet, amilyet az ember még soha nem ért el a világtörténelemben. Ez a 6000 éves irányítási munka végeredménye; ez az, amire az emberiség a legjobban vágyik, és ez Isten ígérete is az ember számára” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére).

„Amikor az emberek visszanyerik eredeti hasonlatosságukat, és amikor képesek lesznek teljesíteni az őket illető kötelességeket, megmaradnak a megfelelő helyükön, és alávetik magukat Isten minden intézkedésének, akkor majd Isten elnyeri a földön az Őt imádó emberek egy csoportját, és egy olyan királyságot is létrehoz a földön, amely Őt imádja. Örök győzelmet fog aratni a földön, és mindazok, akik ellene vannak, mindörökre elpusztulnak. Ez majd visszaállítja az Ő emberiség megteremtését illető eredeti szándékát; visszaállítja az Ő minden dolog megteremtését illető szándékát, és visszaállítja az Ő hatalmát is a földön, minden dolog között és az Ő ellenségei között. Ezek lesznek az Ő teljes győzelmének szimbólumai. Ettől kezdve az emberiség nyugalomra tér, és egy olyan életet kezd, amely a helyes úton halad. Isten is örök megnyugvásra tér az emberiséggel együtt, és megkezdi az örök életet, amelyben Ő és az emberek is osztoznak. A földön lévő mocsok és engedetlenség majd eltűnik, és minden jajgatás elhal, és minden, ami Istennel szemben áll ezen a világon, megszűnik létezni. Csak Isten és azok az emberek maradnak meg, akiknek Ő hozta el az üdvösséget; csak az Ő teremtése marad meg” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt megy majd nyugalomra).

Ezen a ponton már teljesen értjük, hogy mit is jelent az elragadtatás. Az elragadtatás elsősorban arról szól, hogy meghalljuk Isten hangját, követjük az Ő nyomdokait és Mindenható Isten felé fordulunk, elfogadva Istennek az utolsó napokban végzett ítélő munkáját. Miért nem tapasztalta meg a vallásos világ az elragadtatást a katasztrófák előtt? Főként azért, mert nem keresik az igazságot vagy nem hallják Isten hangját, hanem ragaszkodnak az elképzeléseikhez és a szó szerinti bibliai versekhez. Csak az emberek szavaira hallgatnak, de az Urat nem fogadják az Ő szavai szerint. Ezért sodródtak katsztrófákba. Az emberek csak várni akarják, hogy az Úr eljöjjön egy felhőn, azonnal alakot akarnak váltani és felmenni az égbe, hogy találkozzanak Vele, így csak tétlenül várnak, anélkül, hogy felkészülnének vagy igyekeznének meghallani Isten hangját. A szívük érzéketlen. Hogy fogadhatnák így az Urat? Belesodródnak a katasztrófákba sírva és fogukat csikorgatva. Mindenható Isten már három évtizede végzi az ítélet munkáját. Még a katasztrófák előtt létrehozta a győztesek egy csoportját, és most közelednek a katasztrófák. Azok, akik hallják Isten hangját és fogadják az Urat a katasztrófák során, még esélyesek az elragadtatásra. Ez azt jelenti, hogy a katasztrófák közepette ragadtatnak el, és van reményük a megtartásra. Azok, akik a saját elképzeléseiket követik és ragaszkodnak hozzá, hogy az Úrnak egy felhőn kell érkeznie, belesodródnak a katasztrófákba és nem lehet őket megmenteni. Amikor a katasztrófák véget érnek, Isten nyíltan megjelenik minden népnek és nemzetnek, beteljesítve a Jelenések 1:7 próféciáját: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a föld minden nemzetsége.” Mindenható Isten szavainak néhány passzusával zárunk most. „Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust leereszkedni a mennyből egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napjának nyilvános megjelenése. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra, de tudnod kell, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbüntessenek. Ez lesz az az idő, amikor Isten irányítási terve véget ér, és ez lesz az az idő, amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azok, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, visszatérnek majd Isten trónusa elé, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy »Az a Jézus, aki nem fehér felhőn lovagol, hamis Krisztus«, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket mutat, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet hirdet, és felszabadítja az igaz utat és életet. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor foglalkozik velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn. Túl makacsok, túl magabiztosak, túl gőgösek. Ezeket az elfajzottakat hogyan is jutalmazhatná meg Jézus? Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, az elkárhozás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szent Szellemet, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik engedelmeskednek a Szent Szellem iránymutatásának, és kívánják és keresik az igazságot; csak így nyeritek el a jutalmatokat” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet).

„Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a betűk irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egyhelyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, betűk, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját).