Mára világméretűvé vált a járvány, és egyre súlyosabbak a szerencsétlenségek. Láttunk földrengéseket, éhínségeket és háborúkat, és minden hívő várja a Megváltó, az Úr Jézus eljövetelét, hogy a levegőbe emelve találkozzon az Úrral, és megmeneküljön ezektől a szerencsétlenségektől. De miután olyan sokáig vártak, még mindig nem látták a Megváltót, az Úr Jézust, amint egy felhőn leereszkedik, és az is bizonyos, hogy senkit sem emeltek fel a levegőbe, hogy találkozzon az Úrral, ami sokakat csalódottá tett. Az embereket teljes meglepetésként érte, hogy az Úr Jézus fogadása helyett azt látják, hogy a Keleti Villám ismételten tanúbizonyságot tesz Mindenható Istenként visszatérő Úrról, aki kifejezi az igazságot és végzi az ítélet munkáját. Ez a bizonyságtétel felkelti az emberek figyelmét. Azonkban a KKP elnyomása és a vallásos világ antikrisztusainak rágalmazása és vad istenkáromlása miatt az emberek elvetették az igaz út kutatásának ügyét. Váratlanul, mindössze néhány rövid év alatt az Emberfia, akit annyira lenéztek, annyi igazságot fejezett ki, hogy egyre többen azok közül, akik meghallották Isten hangját, felálltak, hogy kövessék Mindenható Istent. Ez nemcsak a vallásos világot, hanem az egész földgolyót felrázta. Az Ige testet ölt, amely igaz fényként ragyog keletről nyugatra, megvilágítva az egész világot, és azok, akik szeretik az igazságot és vágyakoznak Isten megjelenésére, kijönnek a fényre, meghallják Isten hangját, és részt vesznek a Bárány menyegzői lakomáján. Ezek a tények mindenkit megleptek: „Miféle személy ez? Honnan jött? Hogyan tudott ilyen hatalmas dolgot tenni?” Sokan megkérdezték: „A Keleti Villám valóban Isten műve?” „Lehet, hogy Mindenható Isten szavai a Teremtő hangja, amely az emberiséghez szól?” De ők azt gondolják: „Amikor az Úr visszatér, az első dolog, amit tenni fog, hogy felemeli a hívőket, hogy találkozzanak vele az égben. Soha nem fogja megengedni, hogy a hívei szerencsétlenségbe sodródjanak, és nem fog beszélni, hogy elvégezze az ítélet munkáját. Ez nem történhet meg.” Ma sokan nézik Mindenható Isten Egyházának filmjeit, himnuszait és bizonyságtételekről szóló videóit, és, ami a legfontosabb, Mindenható Isten igéjének felolvasásait. Gazdag tartalomforrás áll rendelkezésre, és a kánaáni élet valóban csodálatos élmény. Ez a tény annak beismerésére készteti az embereket, hogy ezt csak a Szentlélek munkája tudta elérni. Isten megjelenése és munkája nélkül senki sem tudna ilyen nagyszerű dolgokat elérni. Ez sok, az Úrban hívő embert csodálkozásra késztet: Miért végzi Isten az ítélet munkáját az utolsó napokban? Bűneink megbocsáttattak, és Isten feloldozott minket. Akkor miért kell megtapasztalnunk az ítéletet és a fenyítést? Isten ítéletének az utolsó napokban a hitetleneket kellene célba vennie. Akkor miért az Isten házán kezdődik az ítélet? Mi folyik itt? Ez a téma lesz a mai közösségvállalásunk középpontjában.

Mielőtt azonban elkezdenénk a közösségvállalásunkat, először is tisztázzuk: azt, hogy Isten az utolsó napokban az Emberfiaként testet öltve eljön, hogy elvégezze az ítélet munkáját, Ő már régen eltervezte. Az emberek elképzelései és egyéb akadályok ellenére az emberi akarat Isten ítéletét az utolsó napokban nem változtathatja meg. És nincs olyan ország vagy erő, amely meg tudná állítani azt. Ezért néhányan megkérdezik, van-e bibliai alapja Isten ítélő munkájának. Természetesen van, és kifejezetten meggyőző. A Bibliában legalább kétszáz utalás van az „ítéletre”, és az Úr Jézus személyesen is megjövendölte az Ő visszatérését az utolsó napokban, mint a megtestesült Emberfia, hogy kifejezze az igazságot és elvégezze az ítélet munkáját. Most nézzünk meg néhányat az Úr Jézus próféciái közül: „Ha valaki hallja az Én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, Én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (János 12:47-48). „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, [...] Sőt arra is adott Neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő az Emberfia” (János 5:22, 27). „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). Ott van még az 1 Péter 4:17 „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén.” Ezek a szavak minden bizonnyal elég világosak: „Az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon”, „az ítéletet egészen a Fiúnak adta át”, „elkezdődik az ítélet Isten háza népén”, és „elvezet titeket a teljes igazságra”. Ez azt mutatja, hogy az Úr testté lesz az utolsó napokban, hogy kifejezze az igazságot és elvégezze az ítélet munkáját, kezdve Isten házán. Ez vitathatatlan. Ma Mindenható Isten nagyon sok igazságot fejez ki, és Isten házán kezdve végzi az ítélet munkáját, amely abból áll, hogy megítéli és megtisztítja mindazokat, akik Isten trónja elé járulnak, és vezeti Isten választott népét, hogy belépjenek minden igazságba. És Isten a szerencsétlenségek előtt létrehozta a győztesek csoportját. Ez azt mutatja, hogy ezek a próféciák teljesen beteljesedtek és valóra váltak.

Így néhányan meg fogják kérdezni: „Mi hívők vagyunk, tehát a bűneink meg vannak bocsátva, akkor miért kell még mindig elfogadnunk Isten ítéletét és fenyítését az utolsó napokban?” Mindenható Isten szavai feltárják az igazságnak ezt a misztériumát, ezért nézzük hát meg, mit mondott Mindenható Isten. Mindenható Isten mondja: „Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. [...] Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, hogy aztán este meggyónjon. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember beállítottsága még mindig romlott. [...] Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4)]. Mindenható Isten szavai nagyon világosak. Amit az Úr Jézus a Kegyelem Korában tett, az a megváltás munkája volt. Ha hiszünk az Úrban, megvalljuk bűneinket és bűnbánatot tartunk, bűneink megbocsáttatnak. Többé nem ítélnek el és végeznek ki bennünket a törvény megszegéséért, és élvezhetjük az Úr bőséges kegyelmét. De vajon a bűnbocsánat szentté tesz-e minket? Vajon a bűnbocsánat azt jelenti, hogy elérjük az Istennek való igaz engedelmességet? Nem, egyáltalán nem. Mindannyian világosan látjuk, hogy a hívők napközben vétkeznek, majd éjszaka meggyónják bűneiket. Ebben a körforgásban élünk csapdába esve; gyakran önkéntelenül vétkezünk, és utána így imádkozunk az Úrhoz: „Tényleg szenvedek. Miért nem tudok megszabadulni a bűn kényszeréből?” Az Úr kedvéért mindannyian szeretnénk megszabadulni a világi kötöttségektől, szeretni akarjuk az Urat, és szeretni akarunk másokat, de amit teszünk, az önkéntelen. És még a gyakori hazugság problémáját sem tudjuk megoldani. Miért van ez így? Mert az emberek romlott beállítottságúak és bűnös természetűek. És ez a bűn gyökere. Ha nem tépjük ki a bűn gyökerét, még akkor is vétkezünk önkéntelenül, ha megpróbáljuk visszafogni magunkat. Bár egyes emberek őszintén fel tudják magukat áldozni az Úrért, szenvednek, megfizetik az árat, és panasz nélkül tűrnek, de a szívük mélyén tudnak-e igazán engedelmeskedni Istennek? Szeretik-e igazán Istent? A legtöbb ember nem látja tisztán ezt a kérdést. Az emberek sok jó dolgot tehetnek azért, hogy áldásokat nyerjenek, belépjenek a mennyek országba, és jutalmakat nyerjenek. De milyen szennyeződések keverednek ezekbe a jó cselekedetekbe? Megfertőzik azokat hátsó szándékok? Amikor eljön a szerencsétlenség, és nem felemelnek bennünket, hanem belevetnek abba, panaszt fogunk emelni Isten ellen? Hibáztatni fogjuk Istent, sőt meg fogjuk tagadni Őt? Amikor Isten munkája megfelel az emberi elképzeléseknek, akkor hálát adunk és dicsőítjük Őt. De ha Isten munkája nem felel meg a mi elképzeléseinknek, és nem az, amit mi akarunk, akkor megítéljük, sőt, elítéljük Őt? Az Úr azt mondja azoknak, akik az Ő nevében prédikálnak és démonokat űznek ki: „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:23). Vajon azok az emberek elképzeléseket alkotnak, ellenállnak az Úrnak és elítélik Őt? Ha az Úr Jézus még mindig a zsidó Emberfia képében jönne el, hogy kifejezze az igazságot a gyülekezetekben, a vallásos világban hányan tagadnák meg az Urat és térnének el Tőle? Hány ember fogadná el az Úr Jézus által kifejezett igazságot, és mondaná azt, hogy Ő az egyetlen igaz Isten? Hányan ítélnék el az Úr Jézust emberként, nem pedig Istenként? Érdemes elgondolkodni ezeken a tényeken. A judaizmus farizeusai generációk óta hittek Istenben, és vételáldozatokat mutattak be Neki. Amikor Jahve Isten megtestesült és az Úr Jézussá lett, miért nem tudták a farizeusok, hogy Ő Jahve Isten megjelenése? Miért ítélték el az Úr Jézust, amikor Ő kifejezte az igazságot? Miért szögezték az Úr Jézust a keresztre? Mi ennek a problémának a lényege? Miért nem ismerték fel a farizeusok Istent annak ellenére, hogy már generációk óta hittek benne? Miért álltak még mindig ellen Istennek és ítélték el Őt? A saját szemünkkel láttuk, hogy Isten testté lett, hogy az utolsó napokban annyi igazságot kifejezve munkálkodjon. Akkor miért van az, hogy a vallásos világban oly sokan kétségbeesetten ellenállnak Mindenható Istennek, elítélik, mi több, még káromolják is Őt? Ha az Úr Jézus még mindig a zsidó Emberfia képében tért volna vissza, és fejezte volna ki az igazságot a vallásos világban, vajon kiűznék-e Őt az egyházból, vagy elítélnék, majd megölnék-e Őt? Lehetséges. Mindenható Isten ugyanúgy fejezi ki az igazságot, mint az Úr Jézus, és mindkettő normális Emberfia. Így, hogy a vallásos világ oly mértékben ellenáll Mindenható Istennek, vajon nyitottabbak lennének-e az Úr Jézusra az Emberfia képében? Miért ítéli el a vallásos világ még mindig azokat az embereket, akik Mindenható Istent követik olyan hívőként, aki Isten helyett egy személyben hisz? Ha az Úr Jézus idejében születtek volna, nem úgy ítélnék-e meg azokat, akik az Úr Jézust követik, mint akik egy személyben hisznek, nem pedig úgy, mint akik Istenben hisznek? Pontosan mi is a lényege ennek a problémának? Mindez azért történik, mert az emberek sátáni természetűek, és romlott beállítottságok szerint élnek. Ezért egyáltalán nem furcsa az, hogy ellenállunk Istennek és elítéljük Őt. Sokan nem látják ezt világosan. Azt gondolják, hogy amint bűneink megbocsáttatnak, és Isten nem tekint ránk bűnösként, szentté válunk. Azt gondolják, hogy amint bűneink megbocsáttatnak, jó cselekedetekkel elnyerhetjük Isten elismerését. Ezek nagyon téves nézetek. Az a tény, hogy a farizeusok ellenálltak az Úr Jézusnak és elítélték Őt, elég ahhoz, hogy világosan lássuk, az emberek sátáni természetűek és romlott beállítottságúak. Nem számít tehát, hány éve hiszünk Istenben, mennyire értjük a Bibliát, vagy milyen korban születtünk, még mindig mindannyian gyűlöljük az igazságot, ellenállunk Istennek, elítéljük Istent, és ellenségesek vagyunk Istennel szemben. Már csak ezért is döntő fontosságú Isten ítélő munkája az utolsó napokban! Sátáni természete miatt az emberiségnek el kell fogadnia Isten ítéletét és fenyítését. Ezen ítélet és fenyítés nélkül romlottságunk okán mindig vétkezni fogunk és ellen fogunk állni Istennek. Soha nem leszünk Istennel összeegyeztethetőek vagy engedelmesek, és soha nem léphetünk be Isten országába. Bár mindannyian tudjuk és értjük, hogy Isten természete igaz, senki sem látja a Sátán általi mélységes romlottságunk ijesztő állapotát, és hogy milyen mértékben tudunk ellenállni Istennek, vagy hogy mennyire gyűlölhetjük az Emberfiát, aki ki tudja fejezni az igazságot, vagyis azt, hogy milyen mértékben tudjuk gyűlölni az igazságot. Az emberek egyáltalán nem képesek látni ezeket a dolgokat. Ezért van még mindig sok elképzelésünk és kételyünk Isten utolsó napokban végzett ítélő munkájával kapcsolatban. Mindenki azt hiszi, hogy a bűneink megbocsáttatása szentté tesz minket. Ha Isten nem tekint bennünket bűnösnek, akkor szentek vagyunk. Isten üdvösségi munkája befejeződött, és már nincs szüksége az ítélet munkájára. Amikor az Úr Jézus visszatér, bevisz minket a mennyek országába, és ha már a mennyben vagyunk, garantáltan örökké engedelmeskedünk Istennek és imádjuk Őt. De ez nem égbekiáltó képtelenség? Az emberek hisznek Istenben a földön, és élvezik Isten kegyelmét, mégis megítélik és elítélik Őt. Akkor hogyan tudnának engedelmeskedni Istennek és imádni Őt odafent a mennyben? Ez lehetetlen. Isten igéje így szól: „Szentség nélkül senki sem láthatja az Urat” (Zsidók 12:14). Ez a mondat az igazság, a Menny szabálya! Most pedig meg kellene értenünk, hogy Isten miért végzi az ítélet munkáját az utolsó napokban. Isten azért jött, hogy teljesen megmentse az embereket, hogy megtisztítsa és megváltoztassa romlott beállítottságainkat, valamint teljesen megmentsen minket a bűntől és a Sátán hatalmától. Mindenható Isten kifejezte az emberiség megtisztításához és megmentéséhez szükséges összes igazságot, és az ítélet munkáját Isten házával kezdve végzi. Isten választott népe közül sokan megtapasztalták Isten ítéletét és megtisztítását, és most szívből dicsőítik Isten igazságát és szentségét. Látták, milyen mélyen megrontotta az embereket a Sátán, pontosan milyen bűnöket képesek elkövetni, és mennyire képesek ellenállni Istennek. Elérték, hogy valóban megértsék önmagukat, meglátták romlottságuk csúfságát, és úgy érzik, hogy ha nem tapasztalják meg Isten ítéletét, hanem romlott beállítottságukban élnek, ellenállnak Istennek, elárulják Istent, és ördögként élnek, a pokolba fognak kerülni, Isten meg fogja bünteti őket, és méltatlanok arra, hogy Isten előtt éljenek. Ezért mély bűntudatot éreznek, utálják magukat, és valódi bűnbánatot és változást érnek el. Csak amikor megtapasztaljuk Isten ítéletét és fenyítését, akkor tudjuk meg, hogy Isten ítélő munkája az Ő nagyszerű megváltása és nagy szeretete az emberiség iránt.

Sokan nem értik Isten utolsó napokban végzett ítélő munkájának jelentését, és azt gondolják, hogy miután az Úr Jézus befejezte a megváltás munkáját, az emberiség teljesen megmenekült, és Isten emberiséget megmentő munkája befejeződött. Ez azonban súlyos tévedés! Mindenható Isten szavai nagyon egyértelműek. Mindenható Isten mondja: „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját).

Mindenható Isten utolsó napokban végzett ítélő munkája véget vetett a Kegyelem Korának. Ugyanakkor megkezdődött a Királyság Kora. Az utolsó napok ítéletének egyik aspektusa az emberek teljes megtisztítása és megmentése, megszabadításunk a bűntől és a Sátán hatalmától, lehetővé téve számunkra az Isten általi teljes megnyerettetést. Egy másik szempont az, hogy az egyes embertípusokat leleplezze, és fajtájuk szerint szétválassza őket, elpusztítva a gonoszság összes olyan erőit, amelyek ellenállnak Istennek, és véget vetve ennek a sötét és gonosz régi kornak. Ez a jelentősége Isten ítélő munkájának az utolsó napokban. Olvassunk egy újabb szakaszt Mindenható Istentől: „A kort lezáró végső munkájában Isten természete a fenyítés és az ítélet, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, hogy nyilvánosan megítéljen minden népet, és tökéletessé tegye azokat, akik őszinte szívvel szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. A teremtésben minden dolog fajtája szerint lesz elkülönítve és természete alapján különböző kategóriákba sorolva. Ez az a pillanat, amikor Isten feltárja az emberiség kimenetelét és rendeltetését. Ha az emberek nem mennek keresztül fenyítésen és ítéleten, akkor nem lesz mód arra, hogy engedetlenségük és igazságtalanságuk lelepleződjön. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel minden teremtmény kimenetele. Az ember csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor megfenyítik és megítélik. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és az egész emberiség fajtája szerint válik szét. A fenyítés és az ítélet által feltárul minden teremtmény kimenetele, hogy a rossz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és minden ember Isten uralma alá kerüljön. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az ember romlottsága elérte a csúcspontját, és engedetlensége rendkívül súlyossá vált, csak Isten igaz természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embert teljesen átalakítani és teljessé tenni. Csak ez a természet képes leleplezni a gonoszságot, és így szigorúan megbüntetni minden igazságtalant. [...] Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3)]. Az utolsó napokban Isten az igazság segítségével végzi el az ítélet munkáját, ami feltárja az emberek igazsághoz és Istenhez való mindenféle hozzáállását. Akik szeretik az igazságot és Isten iránti szeretetre törekszenek, azok Isten üdvösségének és tökéletességének célpontjai. Ők meghallják Isten hangját, visszatérnek az Ő trónjához, eszik és isszák Isten szavait, megtapasztalják az Ő ítéletét, próbatételét és finomítását, végül megszabadíttatnak a bűn rabságából és uralmából, elérve romlott beállítottságaik megváltozását, majd Isten által tökéletessé és győztesekké, azaz az első gyümölcsökké válnak. Akik azonban ellenállnak Istennek, azok Isten elhagyásának és megsemmisítésének célpontjai. Makacsul ragaszkodnak a Biblia szövegéhez, és csak várják, hogy az Úr eljöjjön a felhőkön, miközben őrült módon ellenállnak Mindenható Istennek. Így elveszítik az elragadtatás esélyét, és sírva zuhannak a katasztrófába. Vannak olyanok is, akik csak az áldásokat keresik és vonakodva fogadják el Mindenható Istent, csak azért, hogy elkerüljék a szerencsétlenségeket. Ők csak a szóban hisznek, és természetükből fakadóan gyűlölik az igazságot. Hisznek Istenben, de soha nem gyakorolják az igazságot, nem hajlandók elfogadni Isten ítéletét és fenyítését vagy engedelmeskedni azoknak, és romlott beállítottságuk egyáltalán nem változik. Az ilyen emberek hitetlenek és gonosztevők, akik beosontak Isten házába, és mindannyian lelepleződnek és megsemmisülnek majd. Mindez azt mutatja, hogy az ítélet munkája az utolsó napokban már mindenféle embertípusra fényt derített. Bölcs és bolond szüzek, az igazságot szeretők és azok, akik nem szeretik azt, a búza és a konkoly, a kecskék és a bárányok mind kategóriákba lettek sorolva. Isten megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt, minden egyes személyt a tettei alapján fizet meg. Ez teljes mértékben bizonyítja Isten igaz természetét, és beteljesíti a Jelenések könyvét is: „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is!” (Jelenések 22:11). „Íme, eljövök hamar, Velem van az Én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint” (Jelenések 22:12).

Mindenható Isten már a szerencsétlenség előtt megteremtette a győztesek egy csoportját, és az Isten házával kezdődő ítélet munkája nagy sikert ért el. Mindenható Isten által kifejezett szavak a föld minden egyes nemzetéhez eljutottak, és megrázták a világot, bizonyítva, hogy Isten legyőzte a Sátánt és dicsőséget szerzett. Ezt követően Isten szerencsétlenséget hoz le, és megkezdi valamennyi nemzet és nép megítélését. A szerencsétlenség eljövetele Isten ítélete e gonosz kor felett, és az emberiség megmentését szolgálja. Isten arra használja a szerencsétlenséget, hogy rákényszerítse az embereket az igaz út keresésére és vizsgálatára, a Megváltó munkájának megtalálására, hogy eljöjjenek Mindenható Istenhez, és elfogadják az Ő üdvösségét. Ugyanakkor arra is használja a szerencsétlenséget, hogy kiirtsa az összes gonosz erőt és a gonoszokat, akik ellenállnak Istennek, és hogy teljesen véget vessen ennek a gonosz kornak, amelyben a Sátán birtokolja a hatalmat. Végül mindazokat, akik megtapasztalták Isten ítéletét és megtisztultak, Isten megvédi majd a szerencsétlenség közepette, és elviszi őket a gyönyörű rendeltetési helyre. Így fejeződik be Isten ítélő munkája az utolsó napokban. Azután, egy új világban, Krisztus királysága teljesen megvalósul ezen a földön.

Végezetül következzen Isten szavainak felolvasása. Mindenható Isten mondja: „Megértetted-e már, hogy mi az ítélet és mi az igazság? Ha igen, akkor arra biztatlak, hogy engedelmesen vesd alá magad az ítéletnek, különben soha nem lesz lehetőséged arra, hogy Isten megdicsérjen, vagy hogy bevezessen az Ő országába. Akik csak elfogadják az ítéletet, de soha nem tudnak megtisztulni, vagyis akik az ítélet munkája közepette menekülnek, azokat Isten mindörökké gyűlölni fogja és elutasítja. Az ő bűneik sokkal számosabbak és súlyosabbak, mint a farizeusokéi, mert elárulták Istent, és lázadnak Isten ellen. Az ilyen emberek, akik még a szolgálatra sem méltóak, súlyosabb büntetésben részesülnek, olyan büntetésben, amely ráadásul örökkévaló. Isten nem fog kímélni egyetlen árulót sem, aki egyszer szavakkal hűséget mutatott, de aztán elárulta Őt. Az ilyen emberek a szellem, a lélek és a test büntetésén keresztül kapnak megtorlást. Hát nem pontosan ez Isten igazságos természetének megnyilatkozása? Nem ez-e Isten célja az ember megítélésével és leleplezésével? Isten mindazokat, akik az ítélet idején mindenféle gonosz cselekedetet hajtanak végre, gonosz szellemekkel fertőzött helyre küldi, és hagyja, hogy ezek a gonosz szellemek tetszésük szerint elpusztítsák hús-vér testüket, és ezen embereknek a teste hullabűzt áraszt. Ez az ő méltó megtorlásuk. Isten felírja történetük könyvébe e hűtlen hamis hívők, hamis apostolok és hamis munkások minden egyes bűnét; aztán amikor eljön az ideje, a tisztátalan szellemek közé veti őket, és hagyja, hogy e tisztátalan szellemek tetszés szerint beszennyezzék az egész testüket, hogy soha többé ne szülessenek újjá, és soha többé ne lássák a fényt. Azokat a képmutatókat, akik egy ideig szolgálatot teljesítenek, de képtelenek a végsőkig hűségesek maradni, Isten a gonoszok közé sorolja, hogy így a gonoszokkal társuljanak, és rendetlen csőcselékük részévé váljanak; végül Isten megsemmisíti őket. Isten félredobja és nem vesz tudomást azokról, akik soha nem voltak hűségesek Krisztushoz, és soha semmit nem adtak hozzá az erejükből, és a korszak változásakor mindannyiukat megsemmisíti. Többé nem létezhetnek a földön, még kevésbé nyernek bebocsátást Isten országába. Azok, akik soha nem voltak őszinték Istenhez, hanem a körülmények kényszere által felületesen foglalkoznak Vele, azok közé sorolódnak, akik az Ő népét szolgálják. Az ilyen embereknek csak kis része marad életben, míg a többség elpusztul azokkal együtt, akik nem megfelelő színvonalú szolgálatot teljesítenek. Végül Isten az Ő országába fogja bevinni mindazokat, akik ugyanolyan gondolkodásúak, mint Isten, az Isten népét és fiait, valamint azokat, akiket Isten eleve arra rendelt, hogy papok legyenek. Ők lesznek Isten munkájának párlata. Ami pedig azokat illeti, akiket nem lehet az Isten által meghatározott kategóriák egyikébe sem besorolni, azokat a hitetlenek közé sorolják majd – és bizonyára el tudjátok képzelni, hogy mi lesz a végkimenetelük. Már elmondtam nektek mindent, amit mondanom kell; az út, amelyet választotok, egyedül a ti döntésetek. Amit meg kell értenetek, az a következő: Isten munkája soha nem vár meg senkit, aki nem tud lépést tartani vele, és Isten igazságos természete nem mutat kegyelmet senki iránt” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját).

„Azok, akik Isten ítélő és fenyítő munkája során az utolsó napokban – vagyis a megtisztítás végső munkája során – képesek szilárdan kitartani, lesznek azok, akik Isten mellett végső nyugalomra térnek; mint ilyenek, mindazok, akik nyugalomra térnek, megszabadulnak majd a Sátán befolyásától, és elnyeri őket Isten, miután átmentek az Ő végső tisztító munkáján. Ezek az emberek, akiket Isten végül majd elnyer, térnek végső nyugalomra. Isten fenyítő és ítélő munkájának célja lényegében az emberiség megtisztítása a végső megnyugvás érdekében; e tisztítás nélkül az emberiség egyetlen tagját sem lehetne fajtája szerint különböző kategóriákba sorolni, és nem tudna nyugalomra térni. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy nyugalomra térjen. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igaztalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja felszínre hozni az emberiség engedetlen elemeit, ezáltal különválasztva azokat, akik megszabadíthatók, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik maradhatnak, mind megtisztíttatnak, és az emberség egy magasabb állapotába lépnek, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, megkezdik emberi pihenésük napját, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian elpusztulnak, és a Sátánhoz hasonlóan többé nem élhetnek túl a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy részt vegyenek a nyugalom napján, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, és gonosz, igaztalan emberek. Egyszer már megváltották őket, és ők is megítéltettek és megfenyíttettek; valaha ők is szolgálatot tettek Istennek. Amikor azonban eljön az utolsó nap, gonoszságuk miatt, valamint engedetlenségük és megváltásra való képtelenségük következtében mégis elűzik és elpusztítják őket; soha többé nem fognak a jövő világában életre kelni, és nem fognak többé a jövő emberisége között élni. [...] Isten végső munkája, a gonosz megbüntetése és a jó jutalmazása mögött álló teljes cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán szent emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leglényegesebb; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt megy majd nyugalomra).