Mielőtt megtaláltam az Úr Jézust, sok fájdalmat, próbatételt és kudarcot szenvedtem el. Először is az ikerfiaim koraszülöttként jöttek a világra, és nem élték túl, aztán több üzleti kudarcot szenvedtem el, és az emberek áskálódtak ellenem, olyannyira, hogy nem tudtam tovább az üzleti életben maradni. De a legnehezebb, amit el kellett viselnem, az a férjem hűtlensége volt. Ezek az egymás után jövő csapások annyira meggyötörtek, hogy majdnem elvesztettem a bátorságomat, hogy tovább éljek. Csak 2001-ben láttam meg a reményt, amikor megtaláltam az Úr Jézust. Miután megtaláltam az Urat, elkezdtem olvasni a Bibliát, és összejövetelekre jártam, mindennap imádkoztam az Úrhoz, rábíztam a terheimet és a fájdalmaimat, és anélkül, hogy észrevettem volna, a fájdalmaim és gondjaim eltűntek, és a szívembe olyan béke és könnyedség költözött, amit azelőtt soha nem tapasztaltam. Sokkal boldogabb és nyugodtabb is lettem. Később született még egy fiam, és az élet fokozatosan simábbá vált. Ezek a változások éreztették velem, hogy az Úr Jézus valóban hűséges és csodálatos, nagyon boldog voltam, hogy megtaláltam az Urat, és igazán hálás voltam azért, hogy az Úr Jézus megmentett engem.

2003 májusában elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és üdvözöltem az Úr visszatérését. Megtudtam, hogy ez az utolsó szakasza Isten emberiséget megmentő munkájának, és hogy ennek célja, hogy feloldja az ember bűnének gyökerét és a romlott beállítottságait, és végül a megmentett embereket Isten országába juttassa. Igazán áldottnak éreztem magam, rendkívül izgatott és boldog voltam, és elhatároztam, hogy szorgalmasan folytatom törekvésemet. Ezután mindennap imádkoztam, és olvastam Mindenható Isten szavait, és kivétel nélkül részt vettem az összejöveteleken, ha esett, ha fújt. Bár a férjem ellenezte a hitemet, nem voltam korlátozva, otthon a vendéglátási kötelességet végeztem, és amikor csak időm engedte, hirdettem az evangéliumot. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen lelkesedéssel törekszem, Isten biztosan elismer majd engem, még több kegyelemben és áldásban részesít, és a jövőben békés és biztonságos életet ad nekem.

Később az egyéves fiam folyton lázas lett, néha ez elérte a 39 °C-ot, és súlyos asztmája volt. Néha hányt, és a lázcsillapítónak nem volt hatása, így napokig vagy akár hetekig infúziós kezelésre volt szüksége, mielőtt jobban lett volna. A látvány, ahogy a gyermekem mindennap injekciókat kap vagy gyógyszert szed, ahogy a pufók arca elveszti korábbi rózsás színét és ragyogását, és a teste egyre soványabbá válik, összetörte a szívemet és megríkatott, és azt kívántam, bárcsak ezt a betegséget inkább én kaptam volna el, nem ő. Az orvos szerint veleszületett allergiás asztma, és azt is mondta, hogy ez a betegség nagyon nyugtalanító. A fiam túl fiatal volt, gyenge immunitással, és csak hagyományos kezelés állt rendelkezésre, de azt mondták, ahogy idősebb lesz, az állapota javulhat. Az orvos homályos szavait hallgatva fájdalmat és tehetetlenséget éreztem. Gyakran imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy gyógyítsa meg a gyermekem betegségét. De a gyermekem betegsége nem javult, és ilyen elképzeléseket kezdtem kialakítani Istenről: „Mindig is buzgó voltam a törekvésemben, mindennap imádkoztam, és olvastam Isten szavait, sohasem hagytam ki az összejöveteleket, és aktívan végeztem a kötelességeimet. Istennek meg kellene áldania engem, nem igaz? Amikor az Úr Jézusban hittem, kegyelmet, áldást, békességet és örömöt kaptam. De most, hogy Mindenható Istenben hiszek, Ő miért nem gyógyítja meg a gyermekem betegségét? Hát Isten nem mindenható? Nem tudná Ő egyetlen szavával meggyógyítani a fiam betegségét? Miért nem hallgatja meg Isten az imáimat?” Különösen az egyik rokonom gyermeke jutott eszembe, aki agykárosodást szenvedett a magas láz késedelmes kezelése miatt. A fiam még olyan kicsi volt, vajon a gyakori magas láz károsítja-e majd az agyát és befolyásolja-e az intelligenciáját? Már a gondolat is szívfacsaró fájdalommal töltött el. Az ikreim már elhagytak, az orvos pedig azt mondta, hogy nehezen esek teherbe, így ha valami történne a fiammal, hogyan folytatnám? Mindezekre gondolva nem tudtam megállni, hogy ne zokogjak keservesen, és sírtam, ahogy kétségbeesetten imádkoztam Istenhez, kértem Őt, hogy legyen irgalmas, óvja meg a fiamat, és gyógyítsa meg gyorsan. De akármennyit imádkoztam, úgy tűnt, Isten nem hallgat rám. Egy idő után a gyermekem állapota nemcsak hogy nem javult, hanem egyre gyakrabban belázasodott, és amikor lázas lett, nem tudott rendesen lélegezni, nem tudott semmit enni, és evés után hányt. Amikor láttam, hogy a gyermekemnek ennyi szenvedést kell elviselnie ilyen fiatalon, alig bírtam elviselni a szívem fájdalmát, és elkezdtem kételkedni Istenben, gondolván: „Amikor az Úr Jézusban hittem, Ő mindig gyógyulást adott, amikor imádkoztam, de most, hogy már Mindenható Istenben hiszek, miért nem használnak az imáim? Rossz dologban hiszek? Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus?” Mivel a gyermekem nagyon gyakran beteg volt, minden figyelmem az ápolására irányult. Nem jártam rendszeresen összejövetelekre, nem volt kedvem Isten szavait olvasni, és nem volt mit mondanom az imáimban. A szívem eltávolodott Istentől.

Később néhány nővér eljött, hogy támogasson engem, és megosztották velem Isten szavainak részleteit. Mindenható Isten azt mondja: „Isten embereken végzett munkája minden lépését illetően kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi elrendezésből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak az Isten melletti bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadást kötött Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl. [...] Minden, amit az emberek tesznek, megköveteli, hogy erőfeszítéseik során megfizessenek egy bizonyos árat. Tényleges szenvedés nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak! Kielégíthetik Istent ezek az üres szlogenek? Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te bizonyságtételedre” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Az egyik nővér így szólt: „A felszín alatt életünk minden eseménye egy szellemi csata, amiben a Sátán harcra hívja Istent. Isten oldaláról nézve Isten próbára tesz minket, hogy lássa, van-e hitünk Őbenne, és szilárdan meg tudunk-e állni bizonyságtételünkben; a Sátán oldaláról nézve a Sátán támad és megkísért minket, azzal a céllal, hogy rávegyen minket, hogy kételkedjünk Isten munkájában, megtagadva és elárulva Istent. Ahogy Jób példája mutatja. A felszínen úgy tűnt, hogy rablók vették el a tulajdonát, és hogy testét fájdalmas fekélyek borítják, de valójában a Sátán kötött fogadást Istennel, hogy lássa, melyik oldalra áll Jób. Ma Mindenható Isten eljött, hogy kifejezze az igazságot a megmentésünk érdekében, és a Sátán ezt nem tudja elviselni, ezért a Sátán a gyermekeink betegségeit használja fel arra, hogy megtámadjon és megzavarjon minket, megpróbálja elérni, hogy kételkedjünk Istenben, vagy akár megtagadjuk és elhagyjuk Őt. Többet kell imádkoznunk, és jobban kell Istenre támaszkodnunk, hogy átlássuk a Sátán mesterkedéseit.” A nővér közösségvállalása után elgondolkodtam a tetteimen, és beláttam, hogy nincs igaz hitem, és nem vetem alá magam Istennek, és hogy nem látom tisztán a Sátán mesterkedéseit. Csak a hitemben való lelkesedésemre támaszkodtam, és az elképzeléseim és képzelődéseim alapján úgy gondoltam, hogy az Úr Jézus meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat, kegyelmet és áldást ad, és mivel Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, Ő biztosan tud jeleket mutatni és csodákat tenni, hogy meggyógyítsa a betegeket és kiűzze a démonokat, ezért egyre csak imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy gyógyítsa meg a gyermekemet. Azt gondoltam, hogy Isten biztosan figyelembe veszi szenvedélyes törekvésemet, és gyorsan meggyógyítja a gyermekemet. De amikor a valóság teljesen az ellenkezője volt annak, amit gondoltam, és a gyermekem állapota nemhogy nem javult, hanem még rosszabb lett, kételkedni kezdtem Istenben, és elvesztettem a motivációmat, hogy imádkozzak, részt vegyek az összejöveteleken, és végezzem a kötelességeimet. Nagyon sok romlottságot tártam fel anélkül, hogy észrevettem volna. Sőt, még azt is hittem, hogy az elgondolásaim teljesen helyesek, de ráeszméltem, hogy teljesen összezavarodtam az Istenbe vetett hitemben. Felismerve a hiányosságaimat tudatosan többet ettem és ittam Isten szavaiból, és több összejövetelen vettem részt, és imádkoztam is Istenhez, kérve Őt, hogy adjon nekem hitet és erőt, hogy szilárdan meg tudjak állni ebben a helyzetben, és le tudjam vonni a tanulságokat a gyermekem betegségéből.

Egy nap elolvastam néhány részletet Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „Az emberek elképzelései szerint Istennek mindig jeleket és csodákat kell felmutatnia, mindig meg kell gyógyítania a betegeket, ki kell űznie a démonokat, és mindig olyannak kell lennie, mint Jézus. Ezúttal azonban Isten egyáltalán nem ilyen. Ha az utolsó napokban Isten még mindig jeleket és csodákat mutatna be, még mindig démonokat űzne ki és betegeket gyógyítana – ha pontosan ugyanazt tenné, mint Jézus –, akkor Isten ugyanazt a munkát ismételné meg, és Jézus munkájának nem lenne jelentősége és értéke. Így Isten minden korban a munka egy-egy szakaszát végzi el. Amikor munkájának egy szakasza befejeződött, a gonosz szellemek hamarosan utánozni kezdik azt, és miután a Sátán elkezdi Istent másolni, Isten más módszerre vált. Miután Isten befejezte munkájának egy szakaszát, a gonosz szellemek leutánozzák azt. Tisztában kell lennetek ezzel. Miért különbözik ma Isten munkája Jézus munkájától? Miért nem mutat ma Isten jeleket és csodákat, miért nem űzi ki a démonokat, és miért nem gyógyítja meg a betegeket? Ha Jézus munkája ugyanaz lenne, mint a Törvény Korában végzett munka, akkor képviselhette volna a Kegyelem Korának Istenét? Véghez vihette volna a keresztre feszítés művét? Ha úgy, mint a Törvény Korában, Jézus bement volna a templomba, és megtartotta volna a sabbatot, akkor senki sem üldözte volna, és mindenki befogadta volna. Ha így lett volna, megfeszíthették volna Őt? Véghez vihette volna a megváltás művét? Mi értelme lenne, ha az utolsó napok testet öltött Istene jeleket és csodákat mutatna be, mint ahogy Jézus tette? Ha Isten az utolsó napokban munkájának egy másik részét végzi, amely irányítási tervének egy részét képviseli, csak akkor szerezhet az ember mélyebb ismeretet Istenről, és csak akkor teljesedhet be Isten irányítási terve” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése). „Az Isten által ebben a korban végzett munka elsősorban az, hogy az élet szavival látja el az embert; leleplezi az ember természetlényegét és romlott beállítottságát; valamint felszámolja a vallásos elképzeléseket, a feudális gondolkodást, az elavult gondolkodásmódot, valamint az emberi tudást és kultúrát. Ezeket a dolgokat mind meg kell tisztítani azáltal, hogy Isten szavai leleplezik azokat. Az utolsó napokban Isten szavakat használ, nem pedig jeleket és csodákat, hogy tökéletessé tegye az embert. Arra használja a szavait, hogy feltárja, megítélje, megfenyítse és tökéletessé tegye az embert, és így Isten szavaiban meglássa az ember Isten bölcsességét és szeretetreméltóságát, valamint megértse Isten természetét, és Isten szavain keresztül megpillantsa Isten cselekedeteit” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése). „Ma már mindannyiótok számára világosnak kell lennie, hogy az utolsó napokban Isten elsősorban azt a tényt valósítja meg, hogy »az Ige testté lesz«. A földön végzett tényleges munkája által éri el, hogy az ember megismerje Őt, és kapcsolatba kerüljön Vele, valamint lássa az Ő gyakorlati cselekedeteit. Világosan láthatóvá teszi az ember számára, hogy Ő képes jeleket és csodákat tenni, de vannak olyan időszakok is, amikor nem képes erre; ez a kortól függ. Ebből láthatod, hogy Isten nem képtelen arra, hogy jeleket és csodákat tegyen, hanem az elvégzendő munkának és a kornak megfelelően változtatja munkamódszerét. A munka jelenlegi szakaszában nem tesz jeleket és csodákat; az, hogy Jézus korában tett jeleket és csodákat, az azért volt, mert abban a korban más volt a munkája. Isten ma nem ezt a munkát végzi, és egyesek úgy gondolják, hogy képtelen jeleket és csodákat tenni, vagy pedig azt gondolják, hogy ha nem tesz jeleket és csodákat, akkor Ő nem is Isten. Nem tévedés ez? Isten képes jeleket és csodákat tenni, de Ő egy másik korban munkálkodik, ezért nem végez ilyen munkát. Mivel ez egy másik korszak, és ez Isten munkájának egy másik szakasza, az Isten által felfedett cselekedetek is mások. Az ember Istenbe vetett hite nem a jelekbe és a csodákba vetett hit, hanem az új korszakban végzett, gyakorlati munkájába vetett hit. Az ember azáltal ismeri meg Istent, ahogyan Isten munkálkodik, és ez a megismerés az emberben az Istenbe vetett hitet, vagyis az Isten munkájába és tetteibe vetett hitet idézi elő. A munkának ebben a szakaszában Isten elsősorban beszél. Ne várjatok jeleket és csodákat; nem fogtok látni egyet sem! Ez azért van, mert nem a Kegyelem Korában születtél. Ha úgy lett volna, láthattál volna jeleket és csodákat, de te az utolsó napokban születtél, így csak Isten gyakorlatiasságát és normalitását láthatod. Ne várd, hogy az utolsó napokban láthatod a természetfeletti Jézust. Te csak a gyakorlati, testet öltött Istent látod, aki semmiben sem különbözik bármelyik normális emberi lénytől. Isten minden korban különféle cselekedeteket fed fel. Minden korban tetteinek egy részét fedi fel, és minden kor munkája Isten természetének és Isten tetteinek egy részét képviseli. A cselekedetek, amelyeket felfed, attól függően változnak, hogy milyen korban munkálkodik, de mindegyik Isten mélyebb ismeretét és igazabb és biztosabb istenhitet ad az embernek. Az ember Isten összes cselekedete miatt hisz Istenben, mert Isten oly csodálatos, oly hatalmas, és mert mindenható és kifürkészhetetlen” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése).

Miután elolvastam Isten szavait, a szívem sokkal derűsebb lett. Némi megértést nyertem Isten utolsó napokbeli munkájáról. Amikor Isten az utolsó napokban munkálkodik, nem arról van szó, hogy Ő nem tud jeleket mutatni és csodákat tenni, hanem inkább arról, hogy ebben az utolsó korban Isten már nem így munkálkodik. Isten most azt a munkát végzi, hogy a szavaival tökéletesíti és megtisztítja az embereket. A szavain keresztül leleplezi az olyan dolgokat, mint az emberek sátáni, romlott beállítottságai, az emberek régi gondolatai, és az emberek Istenről alkotott különböző vallási elképzelései, és így lehetővé teszi az emberek számára, hogy megszabaduljanak a sátáni romlott beállítottságaiktól. Ha Isten utolsó napokbeli munkája gyógyításból, démonok kiűzéséből és jelek mutatásából állna, lehetővé téve az emberek számára, hogy Istent különösen természetfölöttinek lássák, akkor az emberek romlott beállítottságai nem tárulnának fel könnyen, és ők nem lázadnának fel Isten ellen, és nem állnának ellen Neki. Így soha nem ismernénk fel magunkban azokat a dolgokat, amelyek lázadnak és ellenállnak Istennek, még kevésbé tisztulnánk meg vagy tökéletesednénk. Ahogy az én esetemben is, ha a gyermekem meggyógyult volna a betegségéből, miután imádkoztam, nem lenne semmi elképzelésem Istenről, és nem is kételkednék Őbenne, azt gondolnám, hogy nagy hitem van Istenben, és hogy igazán törekszem. De amikor a gyermekem nem gyógyult meg a betegségéből, félreértések és elképzelések alakultak ki bennem Istenről, panaszkodtam, hogy Isten nem hallgatja meg az imáimat, és még kételkedtem is Istenben. Nem akartam imádkozni és összejövetelekre járni, és a kezdeti lelkesedésem hamar elszállt. E valós és gyakorlati feltárások teljesen felfedték romlottságomat, lázadó mivoltomat és Istenről alkotott elképzeléseimet. Csak ekkor jöttem rá, hogy annak alapján ítéltem meg Isten munkáját, hogy mutatott-e jeleket és tett-e csodákat, vagy hogy az emberek meggyógyultak-e, és a démonok ki lettek-e űzve, de ez a nézőpont téves. Isten minden korban elvégzi munkájának egy szakaszát, és egy új kor új munkát igényel. A Kegyelem Korában az Úr Jézus végrehajtotta a megváltás munkáját, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, jeleket mutatott és csodákat tett. Most azonban a Királyság Kora van, a végső kor, és Isten az Ő szavaival elvégzi az ítélet és a megtisztítás munkáját, így osztályozva minden embert fajtája szerint, majd megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, és véget vet ennek a régi kornak. Ha Mindenható Isten úgy munkálkodna, mint az Úr Jézus, jeleket mutatna, gyógyítana és démonokat űzne ki, nem ismételné meg az Ő munkáját? Hogyan érhetne akkor véget a kor? Ezenfelül a gonosz szellemek is képesek utánozni Isten munkáját, és ha aszerint mérném, hogy az a munka Istentől származik-e, hogy jelek és csodák történnek-e, vagy hogy meggyógyulnak-e az emberek betegségei, akkor a végén a Sátán és a gonosz szellemek munkáját Isten munkájaként kezelném, és ezzel Istent káromolnám. Névleg elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, de nem volt igazi megértésem Istenről, és még mindig abból a szemszögből tekintettem Isten legutóbbi munkájára, hogy jól akartam lakni kenyérrel a Kegyelem Korában. Csak próbáltam a régi úton járni új cipőben! Ezt a fajta hitet Isten nem helyesli. Isten utolsó napokbeli munkájának nem az a célja, hogy jelek és csodák által tökéletesítse az embereket, hanem hogy az Ő szavai által tegye azt. Ez valóban Isten mindenhatósága és bölcsessége! Ha jeleket mutatna és csodákat tenne, az emberek mind hinnének, amikor látnák azokat, és nem lenne ellenállás, de akkor hogyan lehetne felismerni a különbséget kecskék és juhok, konkoly és búza, igaz és hamis hívők, jó és gonosz szolgák között? Hogyan tudná Isten elvégezni az emberek tökéletesítésének, feltárásának és kiiktatásának munkáját? Most Mindenható Isten az igazság kimondása útján munkálkodik, hogy meghódítsa és megmentse az embereket, és Ő nem mutat jeleket és nem tesz csodákat. Ő csak azt nézi, hogy az emberek el tudják-e fogadni az igazságot, és így csak azok menekülhetnek meg, akik valóban hisznek Istenben, és azok, akik az ördög Sátánhoz tartoznak, fel lesznek fedve és ki lesznek iktatva. Úgy látom, hogy minél normálisabb és gyakorlatiasabb Isten munkája, annál több benne az Ő bölcsessége. Isten munkájának ez a módja valóban csodálatos. Ha nem lett volna a tények feltárulása és az Isten szavaiban rejlő leleplezés, soha nem jöttem volna rá, hogy homályosan és elképzelések alapján hiszek Istenben, és azt sem vettem volna észre, hogy még mindig ellenállok Istennek, és lázadok Ellene, és még kevésbé értettem volna meg Isten gyakorlati munkáját. Akkor nagy megkönnyebbülést és felszabadultságot éreztem a szívemben, és már nem reménykedtem kétségbeesetten abban, hogy Isten jeleket mutat és csodákat tesz, hogy megszüntesse gyermekem betegségét.

Később még többet olvastam Isten szavaiból. „Most már értitek, hogy mi az Istenbe vetett hit? Vajon az Istenben való hit azt jelenti, hogy jeleket és csodákat látunk? Azt jelenti, hogy felemelkedünk a mennybe? Istenben hinni a legkevésbé sem könnyű. Ezektől a vallási gyakorlatoktól meg kell szabadulni; a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való törekvés, a jelekre és csodákra való összpontosítás, az Isten kegyelmének, békéjének és örömének hajszolása, a test kilátásainak és kényelmének hajszolása – ezek vallási gyakorlatok, és az ilyen vallási gyakorlatok a hit egy homályos fajtáját jelentik. Mit jelent ma az igazi istenhit? Isten szavának elfogadása életvalóságodként, és Isten megismerése az Ő szavából, hogy elérd, hogy igazán szeresd Őt. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy alá tudd magad vetni Istennek, szeresd Istent, és elvégezd azt a kötelességet, amelyet egy teremtett lénynek el kell végeznie. Ez a célja az Istenben való hitnek. El kell érned, hogy megismerd Isten szeretetreméltóságát, hogy Isten mennyire méltó a tiszteletre, hogy Isten hogyan végzi teremtett lényeiben az üdvösség és a tökéletesítés munkáját – ezek az Istenbe vetett hited puszta alapjai. Az Istenbe vetett hit elsősorban azt jelenti, hogy a test életéből átváltasz az Istent szerető életre; abból, hogy romlottságban élsz, arra, hogy Isten szavainak életében élsz; kilépsz a Sátán hatalmából az Isten gondviselése és védelme alatt álló életbe; képes vagy elérni az Istennek való alávetettséget, és nem a testnek való alávetettséget; megengeded Istennek, hogy elnyerje teljes szívedet, hogy tökéletessé tegyen, és megszabadulj a romlott sátáni beállítottságtól. Az Istenbe vetett hit elsősorban azért van, hogy Isten nagy ereje és dicsősége megnyilvánuljon benned, hogy követhesd Isten akaratát, és megvalósíthasd Isten tervét, és képes legyél tanúságot tenni Istenről a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák utáni vágy körül forognia, és nem is a személyes tested célját kellene szolgálnia. Arról kellene szólnia, hogy törekszel Isten megismerésére, és hogy képes legyél alávetni magad Istennek, és – mint Péter – alávetni magad neki mindhalálig. Ezek az Istenben való hit fő céljai. [...] Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat próbálsz látni, akkor az Istenbe vetett hited nézőpontja rossz. Az Istenbe vetett hit elsősorban Isten szavának mint életvalóságnak az elfogadása. Isten célja csak úgy érhető el, ha az ember az Ő szájából származó beszédet a gyakorlatba ülteti, és magában megvalósítja. Az Istenben való hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten által tökéletessé váljon, képes legyen alávetni magát Istennek, és teljes alávetettséget tanúsítson Isten iránt. Ha képes vagy zokszó nélkül alávetni magad Istennek, tekintettel lenni Isten szándékaira, elérni Péter érettségét, és birtokolni Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg). Isten szavaiból megértettem a hit helyes nézőpontját. A hit nem azért van, hogy kegyelmet és áldásokat nyerjünk, sem pedig a hús-vér test békés és zökkenőmentes életéért. Ez nem az igazi hit. Isten azt szeretné hogy az igazságra törekedjünk, az Ő szavai szerint éljünk, amikor a dolgok megtörténnek, és a tényleges megélésünket arra használjuk, hogy bizonyságot tegyünk Isten mellett, és dicsőítsük Istent. Ez az igaz hit. Én kizárólag arra a reményre összpontosítottam, hogy a gyermekem meggyógyuljon, mégsem tudtam, mi Isten szándéka, és hogyan kellene szilárdan megállnom bizonyságtételemben Isten mellett. Teljesen elmerültem a romlott beállítottságomban, a saját elképzeléseim alapján ítéltem meg és határoltam be Istent, sőt még kételkedtem is Istenben, és megtagadtam Isten munkáját. Milyen módon volt bennem igaz istenhit és alávetettség Istennek? Valójában egyáltalán nem volt bizonyságtételem. Amikor a gyermekem beteg volt, Isten a hozzáállásomat is átvizsgálta, hogy lássa, van-e igaz hitem Őbenne, és hogy valóban alávetem-e magam Neki. Félre kellett tennem a saját elképzeléseimet. A gyermekem betegségétől függetlenül nem maradhattam negatív, gyenge, és nem kóborolhattam el Istentől.

De az elhatározásokat könnyű meghozni. Sokkal nehezebb valóban gyakorolni az igazságot. Egy délután, amikor éppen összejövetelre készültünk, a gyermekem ismét belázasodott, és a szívem mélyén világosan felismertem, hogy a Sátán próbál megkísérteni engem, és megpróbál rávenni, hogy mondjak le az összejövetelről. Isten szavaira gondoltam: „Ha nem tudsz bizonyságot tenni a Sátán előtt, a Sátán ki fog nevetni, úgy fog tekinteni téged, mint valami viccet vagy játékszert, gyakran bolondot csinál majd belőled, és az őrületbe kerget” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). A Sátán tudta, hogy az én leggyengébb pontom a gyermekem, ezért a gyermekem betegségét használta fel arra, hogy megpróbáljon megzavarni, és megakadályozza, hogy összejövetelre menjek. A múltban nem értettem az igazságot, és nem láttam át a Sátán mesterkedésein, és valahányszor összeütközésbe került az összejövetel és a gyermekem betegsége, pánikba estem, és gyorsan elhagytam az összejövetelt, hogy orvoshoz vigyem a gyermekemet, melynek következtében a Sátán az orromnál fogva vezetett engem. Amikor nem volt összejövetelem, a gyermekem nem lett lázas, de ha volt, akkor igen. Minél többet gondolkodtam ezen, annál világosabbá vált, hogy ez teljes egészében a Sátán mesterkedése, és tudtam, hogy nem köthet meg és irányíthat engem többé a Sátán. Szívem mélyén Istenhez imádkoztam: „Istenem, nem akarom, hogy a Sátán többé bolonddá tegyen és gyötörjön. Össze akarok jönni a testvéreimmel. Kérlek, segíts nekem!” Az ima után kicsit megnyugodott a szívem. Megnéztem a fiamat, a láza csak enyhe volt, és jókedvűnek tűnt, ezért anyósomra hagytam, megkértem, adjon neki lázcsillapítót, és elmentem az összejövetelre. Meglepetésemre az összejövetel után hazatérve láttam, hogy a gyermekem boldogan játszik a játékaival. Anyósom azt mondta, hogy a láza gyógyszer nélkül is lement. Annyira boldog és meghatódott voltam, hogy könnyekre fakadtam. Arra gondoltam, hogy korábban a fiam láza nem akart megszűnni, és a kórházban infúzióra volt szüksége, de ezúttal a láz mindenféle gyógyszer nélkül lement. Alig tudtam ezt elhinni, és a szívemben folyamatosan hálát adtam Istennek és dicsértem Őt. E tapasztalat által azt is megértettem, hogy bár először, amikor a gyermekem beteg volt, Istenhez imádkoztam, Isten nem fedte fel az Ő cselekedeteit, hogy meggyógyítsa a gyermekemet, és ebben Isten bölcsessége volt. Akkoriban a szívem tele volt Istennel kapcsolatos elképzelésekkel, képzelődésekkel és behatárolásokkal, és nem értettem meg Isten utolsó napokbeli munkáját, amely az Ő szavai által hódítja meg és tökéletesíti az embereket, és nem láttam tisztán a Sátán kísértéseit és megzavarásait. Isten ezért hagyta, hogy a Sátán zavarásai és kísértései folyamatosan elérjenek, hogy megtisztítson engem, és így megérthessem az igazságot és megismerhessem Istent. Ebben a folyamatban feltártam az Istenről alkotott elképzeléseimet, félreértéseimet, panaszaimat és kételyeimet, Isten pedig az Ő szavaival megvilágosított és vezetett engem, leleplezve és megítélve az elképzeléseimet és a romlottságomat, lehetővé téve számomra, hogy megértsem Isten utolsó napokbeli munkájának normális és gyakorlati természetét, és hogy felismerjem saját lázadásomat és ellenállásomat, és segített abban is, hogy tisztán lássam a szellemi csatát, és megtanuljam felismerni a Sátán mesterkedéseit. Végül félretettem az elképzeléseimet, fellázadtam a hús-vér testem ellen, és az igazságot gyakoroltam. Láttam, hogy az így munkálkodó Isten valóban mindenható és gyakorlatias, és rendkívül bölcs. E tapasztalat által ismertem fel igazán Isten szavainak hatalmát és erejét, és láttam, hogy Isten gyakorlati szavakat és gyakorlati munkát használ, hogy meghódítsa és tökéletesítse az embereket, és hogy megnyerje a szívüket. Ha Isten így munkálkodik, az sokkal jelentőségteljesebb, mintha jeleket mutatna és csodákat tenne. Erről eszembe jutott Isten szavainak egy részlete: „Az utolsó napok munkájában az ige hatalma nagyobb, mint a jelek és a csodák megnyilvánulásáé, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). Ezek a szavak annyira valóságosak!

Később még két részletet olvastam Isten szavaiból, és némileg megértettem a romlott beállítottságomat. Mindenható Isten azt mondja: „Nagyon sokan csak azért hisznek Bennem, hogy meggyógyíthassam őket. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy hatalmammal kiűzhessem a tisztátalan szellemeket a testükből, és oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békét és örömöt kapjanak Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy még több anyagi gazdagságot kérjenek Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békében töltsék ezt az életet, és hogy az eljövendő világban épségben és biztonságban legyenek. Nagyon sokan hisznek Bennem azért, hogy elkerüljék a pokol szenvedéseit, és megkapják a menny áldásait. Oly sokan csak az átmeneti kényelemért hisznek Bennem, de nem törekszenek arra, hogy az eljövendő világban bármit is nyerjenek. Amikor a dühömet nyújtom az embereknek, és elragadom minden örömüket és békéjüket, amivel egykor rendelkeztek, kételkedni kezdenek. Amikor a pokol szenvedéseit nyújtom az embereknek és visszakövetelem a menny áldásait, haragra gerjednek. Amikor az emberek arra kérnek Engem, hogy gyógyítsam meg őket, nem törődöm velük és undort érzek irántuk, elszakadnak Tőlem, hogy ehelyett a gonosz orvoslás és a varázslás útját keressék. Amikor megvonom mindazt, amit az emberek igényeltek Tőlem, mind nyomtalanul eltűnnek. Ezért azt mondom, hogy az emberek azért hisznek Bennem, mert a kegyelmem túl bőséges, és túlságosan sok előnyre lehet szert tenni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?). „Meg kellene értenetek, miért hisztek Bennem; ha ti csak a tanítványaim vagy a pácienseim akartok lenni, vagy a mennyei szentjeim egyikévé akartok válni, akkor értelmetlen lesz, hogy Engem követtek. Engem így követni egyszerűen csak energiapazarlás lenne; ha ilyen módon hinnétek Bennem, azzal csak elvesztegetnétek napjaitokat, elpazarolnátok fiatalságotokat, és a végén semmit sem kapnátok. Nem lenne-e ez hiábavaló munka? Én már régen eltávoztam a zsidók közül, és nem vagyok többé az emberek orvosa, sem az emberek gyógyszere. Nem vagyok többé az ember igáslova, akit tetszése szerint hajt vagy lemészárol; inkább azért jöttem az emberek közé, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket, hogy az ember megismerhessen Engem. Tudnod kell, hogy egykor Én végeztem a megváltás munkáját; egykor Jézus voltam, de nem maradhattam örökké Jézus, ahogyan egykor Jahve voltam, de később Jézus lettem. Én vagyok az emberiség Istene, a teremtés Ura, de nem maradhatok örökké Jézus vagy Jahve. Én voltam az, amit az ember orvosnak tart, de nem lehet azt mondani, hogy Isten csupán az emberiség orvosa. Ha tehát te a régi nézeteket tartod a Bennem való hitedben, akkor semmit sem fogsz elérni. Nem számít, hogy ma hogyan dicsérsz Engem – »Milyen szeretetteljes Isten az ember iránt; meggyógyít engem, áldást, békét és örömöt ad nekem. Milyen jó Isten az emberhez; ha csak hiszünk benne, akkor nem kell aggódnunk a pénz és a gazdagság miatt...« –, akkor sem tudom félbeszakítani eredeti munkámat. Ha ma hiszel Bennem, akkor csak az Én dicsőségemet kapod, és méltó leszel arra, hogy tanúságot tegyél Rólam, minden más pedig másodlagos lesz. Ezt világosan tudnod kell” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?). Isten szavain tűnődve megláttam a hitemben rejlő megvetendő szándékokat. Amikor korábban az Úr Jézusban hittem, élveztem az Úr által adott kegyelmet, békességet és örömöt, és ezért azt gondoltam, hogy valóban áldott vagyok az Úrban való hitben. Miután megtaláltam Mindenható Istent, láttam, Ő hogyan fejezi ki az igazságot, hogy megmentse az embereket, és bevigye őket az Ő országába, és így még aktívabbá váltam a törekvésemben. Mindennap ettem és ittam Isten szavait, és imádkoztam Istenhez, soha nem késtem el az összejövetelekről, hirdettem az evangéliumot, és vendéglátási kötelességet is végeztem. Mindezeket a dolgokat azért tettem, hogy Istennek kedvére legyek, azt gondoltam, hogy ezáltal Isten még jobban megkegyelmez nekem és megáld engem. Beláttam, hogy csak azért hittem Istenben, hogy Őt használjam fel áldások utáni vágyam kielégítésére. Egyáltalán nem érdekelt, hogy Isten milyen munkát végez, és azzal sem törődtem, hogy Isten mit követel az emberektől, hogy az embereknek hogyan kell hinniük Istenben, hogy megfeleljenek az Ő szándékainak, és eleget tegyenek Neki, hogy milyen emberek léphetnek be a királyságba, hogy a hitem módját Isten helyesli-e, vagy hogy mi az istenhit helyes felfogása. Ezekről a dolgokról nem tudtam, és nem is gondoltam rájuk. Csak a lelkesedésemre támaszkodtam, összejövetelekre jártam és hirdettem az evangéliumot, azt gondoltam, hogy ezekkel a dolgokkal eleget teszek Istennek, és elnyerhetem az Ő áldásait. Amikor a gyermekemnek magas láza volt, és hiányzott a kegyelem és az áldás, amiért imádkoztam, nem kerestem az igazságot, és nem gondolkodtam el magamon. Ehelyett a szívem mélyén kételkedtem Istenben, és megtagadtam az Ő munkáját. Beláttam, hogy túl erős az áldások utáni vágyam. Isten a Teremtő, én pedig teremtett lény vagyok, így egy teremtett lény számára tökéletesen természetes és indokolt, hogy higgyen Istenben és végezze a kötelességét. Nem kellene megpróbálnom alkut kötni Istennel, még kevésbé észszerűtlen követeléseket támasztani Vele szemben. Most értettem meg igazán, hogy a gyermekem betegségében Istennek jó szándékai voltak. Ez lehetővé tette számomra, hogy elgondolkodjak, és megértsem sátáni beállítottságomat és a hitről alkotott téves nézeteimet. Azt is felismertem, hogy amikor azt értékeljük, hogy valami valóban Isten saját munkája-e, ezt nem szabad attól függővé tenni, hogy jelek mutatása, csodák tétele, gyógyulás és démonűzés történik-e, sem attól, hogy kegyelmet és áldásokat kapunk-e, hanem inkább attól, hogy az igazságot ki lehet-e fejezni, hogy ez a munka elvezetheti-e az embereket Isten jobb megértéséhez, hogy ez a munka képes-e megtisztítani és átalakítani az emberek sátáni romlott beállítottságát, és hogy ez a munka meg tudja-e menteni és tökéletesíteni tudja-e az embereket. Ha ezeket a hatásokat el tudja érni, akkor az bizonyosan Isten munkája.

Hála Istennek, hogy a gyermekem betegsége által némileg megértettem az Ő munkáját, és helyes nézetekre és helyes hitbeli törekvésre tettem szert. Ez Isten igazi üdvössége számomra, és az Ő nagy szeretete irántam. Ez a szeretet számtalanszor nagyobb, mint az a kegyelem és áldás, amit valaha is kértem vagy reméltem. Ezt felismerve szégyenkeztem és bűntudatom volt, amiért csak kegyelmet és áldásokat kerestem a hitemben, és nem az igazságra törekedtem, és hogy valóban ostoba, tudatlan és vak voltam! El kell engednem az áldások elnyerésére irányuló szándékaimat, és a helyes úton kell járnom a hitemben.