Sokan úgy gondolják, hogy miután az Úr Jézust keresztre feszítették és feltámadt a halálból, már dicsőséges szellemi testté vált, és felemelkedett a mennybe, és ezért, amikor az Úr visszatér, a feltámadt szellemi testében kellene megjelennie és munkálkodnia. Így hát megkérdezik: miért kell Istennek ismét testet öltenie Emberfiaként az utolsó napok ítélő munkájához? Mindannyian tudjuk, hogy a Kegyelem Korában az Úr Jézus megtestesült Emberfiaként jelent meg és munkálkodott, hogy érintkezzen az emberekkel, együtt éljen velük, és az igazságot kifejezve vezesse őket. Végül keresztre feszítették, hogy magára vegye az emberiség bűneit, mint vétekáldozat az emberért. Isten számára a legjobb mód arra, hogy megjelenjen, elvégezze a megváltás munkáját, és vétekáldozatul szolgáljon, a megtestesülés volt; ezzel nemcsak a Sátán szégyenült meg, hanem Isten is dicsőséget nyert. Világos, hogy Isten döntése, miszerint megtestesülésként munkálkodik, teljesen a munka szükségletein alapult. Megjelenésének módját nem emberi elképzelések és képzelődések szerint határozta meg. Akkor miért kell Istennek ismét testet öltenie az utolsó napok ítélő munkájához? Ez is a romlott emberiség szükségletein alapul; a romlott emberiségnek szüksége van a megtestesült Isten általi megmentésre. Isten embereket megmentő munkája nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az emberek elképzelik – nem arról van szó, hogy elegendő lenne csupán teljesen kifejeznie az igazságot, az emberek pedig csak magukban olvassák Isten szavait, összegyűlnek beszélgetni, gyakorolják és megtapasztalják azokat. Ez nem érne el semmilyen eredményt. Isten munkájának minden szakaszához tartozik egy gyakorlati folyamat, és minden szakasz számos részletet foglal magában. Különösen az utolsó napok ítélő munkája, amely megtisztítja az embereket, hosszú távú kapcsolatot igényel velük. Ennek során Isten célzottan fejezi ki az igazságot, hogy megítélje és leleplezze az embereket a különböző romlott állapotok, valamint a feltáruló lázadó mivoltuk és ellenállásuk alapján. Ezenfelül az embereknek különböző megpróbáltatásokat és finomításokat kell megtapasztalniuk, amelyek felfedik őket. Ehhez az kell, hogy Isten testet öltsön, és az emberek között élve végezze el a munkáját. Ezért a megtestesült Istennek normális emberi mivolttal kell rendelkeznie. Ez megkönnyíti számára az emberekkel való érintkezést, és így az emberek is szabadon és felszabadultan élhetnek Isten előtt, mindenféle korlátozás nélkül. Szabadon beszélhetnek és természetesen viselkedhetnek, akárcsak a másokkal való érintkezés során. Ez Isten számára is megkönnyíti az igazság kifejezését az emberek megtisztítására és megmentésére. Ha szellemi testként jelenne meg, nem lenne könnyű érintkezni az emberekkel. Gondoljatok csak bele: ha Isten szellemi teste hirtelen megjelenne az emberek előtt, hogyan éreznék magukat? Halálra rémülnének, és pánikba esnének. Ha egyszer-kétszer kapcsolatba lépnének Isten Lelkével, az állandó rettegésben tartaná őket – félnének, mert nem tudnák, mikor jön Isten, és fogalmuk sem lenne, hogyan nézzenek szembe Vele. Mondjátok csak, vajon Isten embereket megmentő munkája elérne bármilyen eredményt, ha szellemi testként végezné el azt? Nem. Ha az emberek szíve reszketne a félelemtől, és tele lennének rettegéssel, védekezéssel és elkerüléssel, képtelenek lennének megnyitni a szívüket Isten előtt. Akkor hogyan tudná Isten kifejezni az igazságot, hogy megmentse az embereket? Továbbá az Ő szellemi teste előtt az embereknek egyáltalán nem lennének elképzeléseik; csak reszketnének a félelemtől, és a legkisebb lázadó mivoltot vagy ellenállást sem mernék mutatni. Még kevésbé mernének a saját akaratuk szerint cselekedni. Ebben az esetben az emberek romlott beállítottsága rejtve maradna, és nem lehetne megtisztítani őket. Ez bizonyítja, hogy ha Isten szellemi testben munkálkodik, az nem segíti elő az emberek megmentését. Azonban amikor Isten egy hétköznapi emberként ölt testet, könnyebb elvégeznie a munkáját. Amikor az emberek látják, hogy Krisztus egy hétköznapi ember, könnyű számukra közeledni Istenhez, és megnyitni Neki a szívüket. És amikor Isten szavakat mond ki, hogy leleplezze az embereket, azt is könnyű elfogadniuk. Tehát ha Isten egy kivételes személyiségként vagy híres emberként öltene testet, vajon el lehetne érni ezt az eredményt? Az emberek úgy éreznék, hogy Isten elérhetetlen számukra, és távolság alakulna ki köztük és Isten között. De ha Isten egy hétköznapi emberként ölt testet, az emberek közeledhetnek Istenhez, szívből beszélhetnek, és bármilyen romlott beállítottságuk is van, az feltárulhat. Ez azt is megkönnyíti, hogy bármilyen elképzelésük és képzelődésük lelepleződjön. Így Isten számára kényelmes és egyszerű leleplezni és megítélni az embereket. Ezért az utolsó napok munkájában Istennek egy hétköznapi emberként kell testet öltenie. Ennek a hús-vér testnek a képmása nem lehet túl kivételes. Csak így lesznek hajlandóak az emberek úgy érintkezni Istennel, ahogyan egy hétköznapi emberrel érintkeznek. Szabadok és felszabadultak lesznek beszédükben és cselekedeteikben, és képesek lesznek egyszerűen és nyíltan, szívből beszélni Istennel. Ezenkívül a megtestesült Isten előtt az emberek lázadó mivolta és romlottsága is természetes módon feltárulhat. Isten ítélete, leleplezése és metszése által az emberek hajlandóak lesznek bűnbánatot tartani Isten előtt, kifejezni Neki az elhatározásukat, és átadni a szívüket a gyakorlati Istennek. Amint az emberek teljesen megértik az igazságot, képesek lesznek a szívükben alávetni magukat a gyakorlati Istennek, és imádni a gyakorlati Istent. Azok, akik megnyerik az igazságot, képesek lesznek elérni, hogy egy gondolkodásúak legyenek a gyakorlati Istennel, a végletekig szeressék Istent, és mindhalálig alávessék magukat Neki. Így a megtestesült Isten teljessé tehet egy csoport embert, és megnyerheti őket. Épp, ahogy Mindenható Isten mondja: „Amikor Isten a hús-vér testben munkálkodik, tulajdonképpen a Sátánnal vív csatát a hús-vér testben. Amikor Ő a hús-vér testben munkálkodik, a szellemi birodalombeli munkáját végzi, és a szellemi birodalomban végzett munkáját teljes egészében valóra váltja a földön. A hódítás tárgya az ember, aki lázadó Vele szemben, aki pedig legyőzetik, a Sátán megtestesítője (természetesen ez szintén az ember), aki ellenséges viszonyban van Vele; aki pedig végül megmenekül, az is az ember. Így még inkább szükséges Isten számára, hogy emberré váljon, aki egy teremtett lény külső burkával rendelkezik, hogy képes legyen tényleges csatát vívni a Sátánnal, hogy meghódítsa az embert, aki lázadó Vele szemben, és ugyanazzal a külső burokkal rendelkezik, mint Ő, és hogy megmentse az embert, akinek külső burka ugyanolyan, mint az Övé, és akiben kárt tett a Sátán. Az Ő ellensége az ember, az Ő hódításának tárgya az ember, és az Ő üdvösségének tárgya is az ember, akit Ő teremtett. Ezért emberré kell válnia, és így munkája sokkal könnyebb lesz – képes legyőzni a Sátánt és meghódítani az emberiséget, és még inkább képes megmenteni az emberiséget” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége). „A romlott emberek számára csak az a munka a legértékesebb fajta munka, amely pontos szavakat és a törekvéshez világos célokat biztosít, és amely látható és megfogható. Az ember ízlésének csak a valóságos munka és az időszerű útmutatás felel meg, és az embert csak a gyakorlati munka mentheti meg saját romlott és elfajult beállítottságától. Ezt csak a megtestesült Isten képes elérni; csak a megtestesült Isten tudja megmenteni az embert régi romlott és elfajult beállítottságától. Bár a Lélek Isten eredendő lényege, az ilyen munkát mégis csak az Ő hús-vér teste képes elvégezni. Ha a Lélek egymagában munkálkodna, akkor munkája nem lehetne hatékony – egyszerű igazság ez. A legtöbb ember e hús-vér test miatt vált Isten ellenségévé. Amikor azonban e hús-vér test befejezi az Ő munkáját, azok, akik Ellene vannak, nemcsak megszűnnek az Ő ellenségeinek lenni, hanem épp ellenkezőleg, az Ő tanúivá lesznek. Ők lesznek a tanúk, akiket Ő meghódított, a tanúk, akik összeegyeztethetőek Vele és elválaszthatatlanok Tőle. Ő az ember tudomására fogja hozni, hogy mi a hús-vér testben végzett munka jelentősége az ember számára, az ember pedig megismeri majd e hús-vér test jelentőségét az ember létezésének értelme szempontjából, ismerni fogja az Ő gyakorlati értékét az ember életének növekedését illetően, sőt mi több, tudni fogja, hogy ez a hús-vér test váratlanul az élet eleven kútforrása lesz, amelytől az ember nem bír elszakadni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége). „Ezért a romlott emberiségnek nagyobb szüksége van a megtestesült Isten üdvösségére, és nagyobb szüksége van a megtestesült Isten közvetlen munkájára. Az emberiségnek szüksége van a megtestesült Istenre, hogy terelgesse, támogassa, öntözze, táplálja, megítélje és megfenyítse őt, és több kegyelemre, nagyobb megváltásra van szüksége a megtestesült Istentől. Csak a hús-vér testben lévő Isten lehet az ember bizalmasa, az ember pásztora, az ember nagyon is jelenvaló segítsége, ez tehát a megtestesülés szükségessége mind ma, mind pedig az elmúlt időkben” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége).