Egyre több a katasztrófa, és a hívők mind türelmetlenül várják a Megváltó eljövetelét, arra vágyakozva, hogy álmukban az égbe emeljék őket, ahol találkozhatnak az Úrral, és megmenekülhetnek napjaink egyre súlyosbodó katasztrófáitól. Miért várják olyan bizakodva, hogy az Úr Jézus alászálljon, és magával ragadja őket, hogy találkozhassanak Vele? Úgy hiszik, hogy mivel bűneik megbocsátást nyertek az Úr Jézusba vetett hitük által, az Úr nem tekinti őket többé bűnösnek, mindenük megvan, amire szükségük van, és egyenesen a királyságba kerülnek, amikor eljön az Úr. Az zavar össze sokakat, hogy a nagy katasztrófák ugyan megérkeztek, de miért nem jött még el az Úr? Sokan kezdtek azon tűnődni, hogy vajon tényleg eljön-e az Úr vagy sem. Ha nem jön, az nem azt jelentené, hogy bármikor szerencsétlenség érheti őket és meghalhatnak? Rengeteg pásztor a katasztrófák közben vagy végén fog eljönni, mert nem tudják, hogyan lehetne ezt másképp megmagyarázni. De vajon helyes ez? A vallásos világ még nem fogadhatta az Urat, de ez azt jelenti, hogy Ő nem is jött el? Mindannyian ismerjük az Úr ígéretét, miszerint a philadelphiai gyülekezetet még a katasztrófák előtt elragadtatják, és Ő megvédi őket a katasztrófák szenvedéseitől. Vajon az Úr tényleg megszegné az ígéretét? Ki van zárva. Való igaz, hogy az Úr nem jött el egy felhőn, hogy a híveket a mennybe vigye, ahogy azt ők elképzelték, de mindannyian tudjuk, hogy a Keleti Fény következetesen tanúságot tesz arról, hogy Ő már visszatért, mint Mindenható Isten, sok igazságot kimond és elvégzi az ítélet munkáját kezdve az Isten házával. Mindenféle felekezethez tartozó emberek, akik szeretik az igazságot, meghallották Isten hangját Mindenható Isten szavaiban és feléje fordultak. Ők Isten trónja elé kerültek, és minden nap Isten szavait eszik és isszák, s részt vesznek a Bárány mennyegzői lakomáján. Ők megtapasztalták Mindenható Isten ítéletét és megtisztítását, és egyértelmű bizonyságtételük van. Isten jelenlétében élnek, és örömmel dicsérik Őt. A vallásos világ katasztrófák miatti szüntelen félelméhez képest, ez olyan, mint az éjjel és a nappal. Sok hívőben felmerül, hogy Mindenható Isten, akiről a Keleti Fény tanúságot tesz, vajon ő-e a visszatért Úr? Vajon az Úr valóban az utolsó napokban végzi el az ítélet munkáját? De sokan még mindig kételkednek, mondván: „Az Úr már megbocsátotta a bűneimet, és már nem tekint bűnösnek. Egyenesen a mennybe kell vigyen, amikor visszatér. Miért ne ragadtatn el engnem inkább egyből, minthogy az utolsó napokban végezze el az ítélet munkáját?” Vizsgáljuk meg ma egy kicsit ezt a témát. A bűneink megbocsátása azt jelenti, hogy bejuthatunk a királyságba?

Először is nézzük meg, hogy van-e bibliai alapja annak az elképzelésnek, miszerint azok, akiknek megbocsátottak, egyenesen bejuthatnak a királyságba. Vannak-e olyan szavai az Úrnak, amelyek ezt alátámasztják? Mikor mondta az Úr Jézus, hogy azok, akiknek megbocsátattak a bűneik, egyenesen a mennyek országába mehetnek? A Szentlélek sem mondta, hogy valaki így egyenesen a királyságba juthat. Mivel erre nincs bizonyíték sem a Bibliában, sem az Úr szavai között, mégis miért olyan halálosan biztosak benne az emberek, hogy el lesznek ragadtatva, amikor az Úr eljön? Ennek semmi értelme. Az Úr ezt a világos kijelentést tette arról, hogy ki juthat be a mennyek országába: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja Nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az Én mennyei Atyám akaratát” (Máté 7:21). Ez alapján biztosak lehetünk abban, hogy a megbocsátás önmagában nem elég ahhoz, hogy bejussunk a királyságba. Miért nem elég ez? Főleg azért, mert a megbocsátás nem jelenti azt, hogy megtisztulsz, hogy aláveted magad Istennek, vagy hogy véghez viszed Isten akaratát. Mindannyian tisztán láttuk, hogy még azok a hívek is, akiknek bűnei megbocsátattak, folyton hazudnak, csalnak, elvetemültek és csalárdak. Arrogánsak, és nem hallgatnak senkire, ha már csak egy kis bibliai tudással is rendelkeznek. A hatalomért és a haszonért harcolnak, és olyan bűnben élnek, amelyből nem tudnak szabadulni. Ez világosan mutatja, hogy a megbocsátás ellenére, az emberek még mindig tisztátalanok és romlottak, és állandóan vétkeznek. Nemcsak hogy nem fogadják el az igazságot és nem engedelmeskednek neki, hanem megítélik Istent és ellenállnak Neki. A farizeusokhoz hasonlóan, kárhoztatják, megítélik és káromolják az Urat, sőt, még újra keresztre is feszítik. Ez azt bizonyítja, hogy bár az emberiség bűnei megbocsátattak, még mindig tisztátalanok és romlottak vagyunk, és romlott lényegünk szemben áll Istennel. Isten szavai szerint: „Legyetek azért szentek, mert Én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). „Szentség nélkül senki sem láthatja az Urat” (Zsidók 12:14). Tehát azok, akik bűnben élnek, nem érdemesek a királyságra – efelől semmi kétség, és ezt teljes mértékben Isten igaz és szent beállítottsága határozza meg. Melyik hívő merné azt állítani, hogy szabad a bűntől, hogy többé nem vétkezik és elérte a szentséget? Egyetlen egy sem. Még azok a nagy, híres szellemi emberek sem mernék azt mondani, hogy levetették a bűnt és szentté váltak, akik számos szellemi művet írtak. Valójában minden hívő egyforma, nappal a bűn állapotában élnek, éjjel meggyónnak, keservesen küszködnek a bűnben. Mindannyian megtapasztalják azt a hihetetlen fájdalmat, hogy a bűn kötelékei gúzsba kötik őket. Mit mutat ez a tény? Azt, hogy akiknek a bűnei megbocsátást nyernek, nem menekültek meg a bűntől, és nem váltak szentté, így bizton állíthatjuk, hogy nem méltók a mennyek országára. Ahogy az Úr Jézus mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre” (János 8:34-35). Láthatjuk, hogy nincs bibliai alapja annak, hogy bejuthatunk a királyságba, mert a bűneink megbocsátattak, ez pusztán egy emberi elképzelés.

Ezen a ponton az első kérdés sok ember fejében az, hogy ha ez nem juttat be minket a mennyek országába, akkor mi? Melyik út vezet a királyságba? Az Úr Jézus mondta: „[...] hanem csak az, aki cselekszi az Én mennyei Atyám akaratát.” Kétségtelenül erre van szükség. Hogyan érhetjük el tehát, hogy teljesítsük Isten akaratát és belépjünk a királyságba? Valójában az Úr Jézus már régen megmutatta nekünk ezt az utat. Nézzük meg az Úr Jézus próféciáit a jobb megértés érdekében. Az Úr Jézus mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). „Szenteld meg őket az igazsággal: a Te igéd igazság” (János 17:17). „Ha valaki hallja az Én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, Én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (János 12:47-48). „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át” (János 5:22). Az Úr Jézus sokszor megjövendölte visszatérését, ezek a versek az Ő próféciái arról a munkáról, amit el fog végezni, amikor visszatér. Ez pedig nem más, mint sok igazság kimondása az ítélet munkájának elvégzéséhez, az emberek bevezetése minden igazságba, az emberiség maradéktalan megmentése a bűntől és a Sátán erőitől, és végül befogadásunk az Ő királyságába, hogy gyönyörű rendeltetési helyünk legyen. Ezért kell feltétlenül elfogadnunk az Úr ítéletének munkáját, amikor Ő visszatér. Amíg nem nyerjük el az igazságot, addig nem tudunk teljesen megtisztulni a romlottságtól és bűnös természetünk sem szűnik meg. Ez az egyetlen módja annak, hogy levetkőzzük a bűnt, szentté váljunk, és méltóvá arra, hogy belépjünk Isten királyságába. Romlott hajlamainkat meg kell tisztítani ahhoz, hogy bűnös természetünk teljesen megszűnjön. Le kell vetnünk romlott hajlamainkat, hogy megszabaduljunk a Sátán erőitől, alá kell vetnünk magunkat Istennek, és teljesítenünk kell az Ő akaratát. Különben nem lesz jogunk a királyságra. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy csak akik Isten ítélete és fenyítése által megtisztulnak az utolsó napokban, azok fogják teljesíteni Isten akaratát. Ez bizonyítja, hogy Isten ítéletének elfogadása és a megtisztulás az utolsó napokban az egyetlen út a királyságba való belépéshez. Olvassunk el néhány részt Isten szavaiból erről. „A hozzátok hasonló vétkesek, akiket csak most váltott meg, és még nem változtak meg, vagy Isten nem tökéletesítette őket, lehetnek Isten akaratának megfelelőek? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz jámbor, ha nem változtál meg? Belülről tisztátalanság, önzőség és aljasság gyötör, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten szíve szerint létezz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy részesülj Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy vétkes, aki épphogy átesett a megváltáson, nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról). „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Mindenható Isten szavai teljesen egyértelműek. Az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját a Kegyelem Korában. Ez csak arra szolgált, hogy megbocsássa az ember bűneit, és csak az üdvösség munkájának felét végezte el. Csak Mindenható Isten által az utolsó napokban elvégzett ítélet munkája tudja teljesen megtisztítani és megmenteni az emberiséget. Az embereknek el kell fogadniuk Mindenható Isten által kimondott igazságokat, az Ő ítéletét és fenyítését, akkor a romlottságuktól megtisztulhatnak és átalakulhatnak, és olyan emberekké lehetnek, akik engedelmeskednek Istennek, teljesítik az Ő akaratát, és méltók az Ő királyságára. Más szóval útlevelük lesz a mennyek országába való bejutáshoz. Azt mondhatjuk, hogy a Mindenható Isten által végzett ítélet munkája Isten emberiséget megmentő munkájának legmeghatározóbb, legfontosabb lépése, és ez az a lépés, amely eldönti, hogy valaki beléphet-e a királyságba. A legfontosabb lépés elmulasztása, vagyis Mindenható Isten ítéletének és a megtisztulásnak a kihagyása, a teljes kudarccal egyenlő a hitedben. Teljesen mindegy, mióta hiszel, milyen keményen dolgoztál vagy mennyi mindent adtál fel, ha elutasítod Mindenható Istent, minden hiába volt, és így félúton feladod. Nem fogsz bejutni a királyságba. És ezt örökké sajnálni fogod!

Tehát miként dolgozik Isten azon, hogy megítélje, megtisztítsa és megmentse az emberiséget, s ezáltal elvigye őket az Ő királyságába? Olvassuk el Mindenható Isten szavait: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Mindazok, akik megtapasztalták Isten ítéletét és fenyítését, mélyen megértik, hogy Isten szavai nélkül, amelyek leleplezik romlottságunkat és lényegünket, soha nem fogjuk látni, milyen mélységesen romlottak vagyunk, milyen súlyos a romlottságunk. Ha Isten nem ítél, fenyít és metsz meg, ha nem foglalkozik velünk és fegyelmez minket, soha nem szabadulunk meg romlott hajlamainktól, és még az is nehezünkre esne, hogy igazán megismerjük önmagunkat. Nem csoda, hogy oly sok hívő nem tehet mást, mint folyton vétkezik és gyónik, majd gyónik és ismét vétkezik, anélkül, hogy látná, bűne teljes egészében abban gyökerezik, hogy a Sátán oly mélyen megrontotta. Még mindig tévesen azt hiszik, hogy egyenesen a mennybe juthatnak, mert megbocsátást nyertek. Ez igazi vakság és ostobaság, és teljesen híján van az önismeretnek. Az igazi bűnbánat csak Mindenható Isten ítélete és fenyítése által jön el, és Istent félni, a gonoszt pedig elkerülni csak úgy tudjuk, ha ismerjük Isten igaz beállítottságát. Csak ekkor imádhatjuk Istent és vethetjük magunkat alá Neki, és válhatunk olyan emberré, aki teljesíti az Ő akaratát. Ezt csak akkor tudhatod meg igazán, miután megtapasztaltad Isten ítéletét az utolsó napokban, és megtisztultál.

Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a királyságba vezető út igen konkrét, igen gyakorlatias, hogy nem csak arról van szó, hogy megbocsátást nyerünk és várjuk, hogy az Úr elragadtasson minket, majd egyenesen a mennybe kerülünk. Ez nem reális – ez csak vágyálom. Ha be akarunk lépni a mennyek országába, az a legfontosabb, hogy elfogadjuk Mindenható Isten ítéletét és fenyítését, hogy megtisztuljon a romlottságunk és beteljesítsük Isten akaratát. Akkor méltóak leszünk arra, hogy megkapjuk Isten ígéreteit és áldásait, és bejussunk az Ő királyságába. Ha nem fogadjuk el Mindenható Isten ítéletének munkáját, soha nem nyerjük el az igazságot és az életet, és soha nem tisztulunk meg a romlottságtól. Bolondság csak arra vágyakozni, hogy az Úr így vigyen minket a mennybe, és az ilyen emberek a bolond szüzek, akik sírva és fogcsikorgatva fognak szerencsétlenségekbe sodródni. Azt mondhatjuk, hogy Mindenható Isten utolsó napokban végzett munkájának elfogadása azt jelenti, hogy az Ő trónja elé emelkedünk. Továbbra is el kell fogadnunk az Általa kimondott igazságokat, az Ő ítéletét és fenyítését, el kell vetnünk a romlottságot és meg kell tisztulnunk, hogy végül Isten megvédhessen és megőrizhessen minket a szerencsétlenségekben, és beléphessünk az Általa előkészített gyönyörű rendeltetési helyre. Ha csak üres szólam Mindenható Isten elfogadása anélkül, hogy elfogadnánk az igazságot, alávetnénk magunkat az Ő ítéletének és fenyítésének, akkor ez nem az igaz hit, és nem olyanokra vall, akik valóban szeretik az igazságot. Az ilyenek a végén lelepleződnek és megsemmisülnek. Fejezzük be egy másik, Mindenható Istentől származó szöveggel. „Akik anélkül szeretnék elnyerni az életet, hogy a Krisztus által kimondott igazságra támaszkodnának, azok a legnevetségesebb emberek a földön; és akik nem fogadják el az élet útját, amelyet Krisztus hozott el, azok eltévedtek a fantázia világában. Ezért mondom, hogy azokat, akik nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, Isten mindörökké utálni fogja. Krisztus az ember kapuja a királyságba az utolsó napokban, és nincs, aki Őt meg tudná kerülni. Isten senkit nem tesz tökéletessé, csak Krisztus által. Te hiszel Istenben, így el kell fogadnod az Ő szavait, és engedelmeskedned kell az Ő útjának. Nem gondolhatsz csak arra, hogy áldásokat nyerj, miközben képtelen vagy befogadni az igazságot, és képtelen vagy elfogadni az élet gondoskodását. Krisztus eljön az utolsó napokban, hogy mindazok, akik igazán hisznek Benne, életet nyerjenek. Az Ő munkája azért van, hogy lezárja a régi kort, és belépjen az újba, és az Ő munkája az ösvény, amelyre rá kell térniük mindazoknak, akik belépnek az új korba. Ha képtelen vagy elismerni Őt, és ehelyett elítéled, káromolod, sőt üldözöd Őt, akkor mindenképpen égni fogsz az örökkévalóságig, és soha nem léphetsz be Isten királyságába. Mert ez a Krisztus maga a Szentlélek kifejeződése, Isten kifejeződése, az Egyetlen, akit Isten megbízott, hogy az Ő munkáját végezze a földön. Ezért azt mondom, ha nem tudsz elfogadni mindent, amit az utolsó napok Krisztusa tesz, akkor a Szentlelket káromolod. A megtorlás, amely azokat éri majd, akik a Szentlelket káromolják, mindenki számára magától értetődő” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját).