A sors említésekor a legtöbb ember egyenlőségjelet tesz a jó sors, valamint és a pénz, a státusz és a siker között, és azt gondolja, hogy a szegényeknek, a kétes hírűeknek, a szerencsétlenségek és nehézségek elszenvedőinek és a lenézetteknek rossz sorsuk van. Ezért, hogy sorsát megváltoztassa, buzgón törekszik a tudásra, abban a reményben, hogy ez majd gazdagsághoz és státuszhoz segíti, és így meg tudja változtatni a sorsát. Vajon a pénz, a státusz és a siker az életben valóban azt jelenti, hogy jó a sorsunk? A nehézség és a szerencsétlenség elszenvedése valóban azt jelenti, hogy rossz a sorsunk? A legtöbb ember nem jól értelmezi ezt a kérdést, és még mindig intenzíven kutatja a tudást végzete megváltoztatása érdekében. De vajon a tudás megváltoztathatja-e az ember sorsát? Valójában ki tudja megmenteni az emberiséget és forradalmasítani a sorsunkat? Ma vizsgáljuk meg ezt a kérdést!

A mindennapi azt életben látjuk, hogy sok ember, aki tudásra tesz szert, ezzel pénzhez és státuszhoz is juthat. Jólétben élnek, és akár hírnévhez és elismeréshez is juthatnak. Sikeresek és ismertek, úgy tűnik, hogy nagyszerű sorsuk van. De vajon igaz ez? Tényleg boldogok? Lehet, hogy van hatalmuk és befolyásuk, és kitűnnek a tömegből, de mégis ürességet és nyomorúságot éreznek, és elveszítik az életkedvüket. Vannak, akik akár még drogokhoz is fordulnak, vagy megölik magukat. És vannak olyanok, akik hatalmukat és befolyásukat arra használják, hogy azt tegyenek, amit akarnak, gonosztetteket és bűnöket követnek el, és a végén teljes szégyenben börtönben végzik. Ezek legtöbbször nem értelmiségiek? Miért tennének ilyen szörnyű dolgokat azok az emberek, akik olyan értelmesnek tűnnek, akik ismerik a törvényt? Miért tennének ilyen nevetséges dolgokat? Miért alakulnak így a dolgok? Manapság mindenki tanulni akar, mindenki a tudásra törekszik, és minden országban, minden népnél az értelmiség alkotja az uralkodó osztályt. Ők azok, akik birtokolják a hatalmat, az egész világon ők jelentik a meritokráciát. Ebből logikusan következik, hogy az értelmiséggel az élen a világnak egyre civilizáltabbá és szeretetteljesebbé kellene válnia. De mi történik valójában a világgal? Zűrzavarba és káoszba zuhan, az emberek csalnak, harcolnak, és akár meg is ölik egymást. Mind megtagadják Istent és ellenállnak Őneki, gyűlölik az igazságot, magasztalják a gonoszt, és nem akarnak megbánást tanúsítani, szítva Isten haragját és az emberek felháborodását. Katasztrófák követik egymást, és a világ folyamatosan nagy háborúk küszöbén áll. Egyértelműen látszik, hogy az értelmiség hatalomra kerülése, a meritokrácia nem békés és boldog társadalmakat eredményez, hanem csak több katasztrófát és szenvedést. Egyre gyakoribbak járványok, szüntelenül törnek ki a háborúk, melyeket földrengések és éhínségek követnek. Az emberek tele vannak félelemmel, mintha eljött volna a világvége. Mi ennek az igazi oka? Miért van az, hogy amikor az emberek tudáshoz, hatalomhoz és státuszhoz jutnak, oly sok szörnyű dolgot tesznek? Miért van az, hogy az értelmiség és a meritokrácia annyi katasztrófát hoz egy országra, egy népre? Érdemes ezen elgondolkozni! Vajon a tudás megszerzése jobbá és bűntől mentessé tehet valakit? A tudás megszerzése kedvessé tudja tenni az embereket, és meg tudja őket akadályozni abban, hogy rosszat cselekedjenek? Megmentheti a tudás az embereket a bűntől és a Sátán erőitől? Egyre inkább kételkedem abban, hogy a tudás képes megváltoztatni az ember sorsát. Miért van az, hogy a tudás és a státusz megszerzését követően a legtöbb ember egyre arrogánsabbá és önelégültebbé válik? Miért van az, hogy minél többet tudnak, annál önhittebbek? Amint hatalomra kerülnek, perverzek és önkényesek lesznek, pusztítanak és katasztrófát okoznak. Úgy tűnik, hogy a jobb oktatással és a tudomány fejlődésével együtt jár az ország jobb kormányzása, és az embereknek civilizáltabbnak, boldogabbnak és egészségesebbnek kellene lenniük. De tényleg létezik ilyen ország? Nem, ilyen ország még sosem létezett. Mindez töprengésre készteti az embereket! Ezt olvastam Isten igéjében: „Amióta az emberiség feltalálta a társadalomtudományokat, a tudomány és a tudás foglalja le az ember elméjét. A tudomány és a tudás az emberiség feletti uralkodás eszköze lett, és már nincs elegendő hely arra, hogy Istennek hódoljon az ember, már nincsenek kedvező feltételek Isten hódolatához. Az ember szívében egyre alacsonyabbra süllyedt Isten helye. Ha Isten nincs ott a szívében, akkor az ember belső világa sötét, reménytelen és üres. Ebből következően sok társadalomtudós, történész és politikus állt elő társadalomtudományi elméletek kifejezésre juttatásával, az emberi evolúció elméletével és egyéb olyan elméletekkel, amelyek ellentmondanak annak az igazságnak, miszerint Isten teremtette az embert, hogy betöltse az emberiség szívét és elméjét. Ily módon egyre kevesebben lettek az abban hívők, hogy mindent Isten teremtett, és egyre csak nőtt azok száma, akik az evolúció elméletében hisznek. Egyre többen kezelik mítoszként és legendaként Istennek az Ószövetség korában feljegyzett munkálkodását és szavait. Az emberek közönyössé váltak a szívükben Isten méltóságára és nagyságára, annak tanára, hogy Isten létezik és mindenek felett uralmat gyakorol. Már nem fontos számukra az emberiség túlélése és az országok, valamint a nemzetek sorsa, és az ember egy olyan sekélyes világban él, amely csupán az evéssel, az ivással és az élvezethajszolással van elfoglalva... Kevesen vállalják fel annak felkutatását, hogy hol munkálkodik ma Isten, vagy néznek utána annak, hogy miként elnököl az ember rendeltetése felett, illetve hogyan rendezi azt. Ily módon aztán az ember tudta nélkül az emberi civilizáció egyre kevésbé tud megfelelni az ember kívánalmainak, és sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ilyen világban élve kevésbé boldogok azoknál, akik már elhunytak. Még az egykor rendkívül civilizált országok népei is sérelmezik ezt. Mert Isten útmutatása nélkül nem számít, mennyire törik a fejüket az uralkodók és a szociológusok az emberi civilizáció megőrzésén, hiába teszik. Senki nem tudja betölteni az ember szívében lévő ürességet, mert senki nem lehet az ember élete, és egyetlen társadalmi elmélet sem tudja megszabadítani az embert az őt sújtó ürességtől. A tudomány, az ismeretek, a szabadság, a demokrácia, a kényelem, a jólét – ezek mind csupán időleges vigaszt nyújtanak az embernek. Az ember még ezen dolgokkal is elkerülhetetlenül követ el bűnt, és a társadalom igazságtalanságain kesereg. Ezek a dolgok nem tudják féken tartani az ember sóvárgását és felfedezési vágyát. [...] Az ember végső soron csak ember, és Isten helyét és életét egyetlen ember sem pótolhatja. Az emberiség nem csupán olyan igazságos társadalmat igényel, amelyben mindenki jól táplált, egyenlő és szabad; az emberiségnek Isten üdvösségére van szüksége, valamint arra, hogy életet adjon nekik. Az ember szükségletei, felfedezés utáni sóvárgása és lelki üressége csak akkor oldódhat meg, ha az ember befogadja Isten életadó gondoskodását és az Ő üdvösségét. Ha egy ország vagy nemzet népe képtelen befogadni Isten üdvösségét és törődését, akkor ezen ország vagy nemzet a pusztulás útjára lép, a sötétség felé halad, és Isten meg fogja semmisíteni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett).

Isten szavai annyira igazak, és valóban feltárják a dolog igazságát. Hogyan jön létre valójában a tudás? Kétségtelen, hogy azoktól a híres és nagyszerű emberektől származik, akik a történelem során a rajongás tárgyai voltak. Ott van a konfucianizmus, Darwin evolúciós elmélete, Marx Kommunista kiáltványa és a kommunizmus elmélete. Az ateizmus, a materializmus és az evolúció elmélete egyaránt azokból a gondolatokból és elméletekből származik, amelyeket ezek a híres emberek könyvekbe foglaltak, és modern társadalmunkban a tudomány és az elmélet alapját képezik. Mindezeket a tanokat és elméleteket az idők során az uralkodó osztályok támogatták. Bekerültek a tankönyvekbe és az osztálytermekbe, és az emberiség alapelveivé váltak. Nemzedékek sorát nevelték, korrodálták és kábították ezekkel a tanokkal, amelyek az uralkodó osztályok eszközévé váltak az emberiség félrevezetésére és megrontására. Az egész emberiség egyre romlottabbá vált a tudás és a tudomány oktatása és befolyása alatt, és így a társadalom sötétebb és kaotikusabb lett, olyannyira, hogy Isten és az ember is felbőszült. Mára egyre gyakoribbak a katasztrófák, és szüntelenül sújtanak le a szerencsétlenségek. Nagy háborúk bármikor kitörhetnek. Az emberek félelemben élnek, mintha a világvége előtt állnának. Ez valóban elgondolkodtat bennünket, hogy a tudomány és a tudás tényleg az igazságot jelenti-e. Az emberek egyre inkább ezeket követik és fogadják el, de nem menekülhetnek meg a bűntől, és a boldogságot sem találják meg, ehelyett egyre romlottabbá és gonoszabbá válnak, belesüllyedve a bűnbe és a fájdalomba, amelyektől nem menekülhetnek. Vizsgáljuk meg a mindenki által imádott híres, nagyszerű emberek igazi lényegét. Mindannyian ateisták és evolucionisták voltak, akik tagadják és elutasítják Istent. Nem hisznek Isten létezésében, és abban sem, hogy Ő uralkodik mindenek felett. Különösen az Isten által kifejezett igazságokat nem fogadják el. Diskurzusaikban egyetlen szó sem esik a társadalom sötétségéről; egyetlen szó sem esik az ember Sátán általi megrontásának lényegéről és valóságáról; egyetlen szó sem esik az uralkodó osztályok természetéről és gonosz lényegéről, és egyetlen szó sem tesz tanúságot Isten létezéséről és munkájáról, vagy Isten tetteiről és szeretetéről, és egyetlen szó sincs összhangban Isten szavainak igazságával. Minden szavuk eretnekség és téveszme, amely tagadja Istent és szembeszáll Vele. Mindent egybevetve, diskurzusuk teljes egészében az uralkodó osztályok érdekeinek fenntartását, és az emberiség félrevezetését, megrontását és kárát szolgálja, és ennek eredményeként sötét és gonosz útra vezették az emberiséget, és az emberiség a Sátán hasonmásává lett, aki megtagadja és elárulja Istent. Milyen emberek tartoznak az uralkodó osztályhoz? Erényesek és bölcsek? Egyáltalán nem. Eddig még egyetlen erényes és bölcs ember sem volt köztük. Az úgynevezett erényükről és bölcsességükről kiderült, hogy mik is azok valójában, és a színfalak mögött elkövetett bűneik is napvilágra kerültek. Nyilvánvaló, hogy az emberiség sátáni megrontásának egész történelme során nem léteztek erényes vagy bölcs uralkodók, és a hatalmon lévők mind a Sátán és a démonok megtestesítői voltak. Mely eszméik és elméleteik rontották meg legmélyebben az emberiséget? Az ateizmus, a materializmus, az evolucionizmus és a kommunizmus. Számtalan eretnekséget és téveszmét terjesztettek, többek között ezeket: „Semmiféle Isten nem létezik”, „Megváltó soha nem létezett”, „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”, és „A tudás megváltoztathatja a sorsodat.” Ezek a dolgok már fiatal korban gyökeret vernek az emberek szívében, és fokozatosan növekednek. Mik ennek a következményei? Az emberek elkezdik megtagadni Istent és mindent, ami tőle származik, még azt is, hogy Isten teremtette a mennyet, a földet és minden dolgot, és hogy Ő uralkodik mindenek felett. Az embert Isten teremtette, de ők tagadják ezt a tényt, és kiforgatják az igazságot. Mondván, az ember a majomból fejlődött ki, mintha az ember és az állat egy kategóriába tartozna. Ezek a téves, abszurd, intellektuális elméletek átveszik az irányítást az emberek elméje fölött, elfoglalják a szívüket, és a természetük részévé válnak, így mind megtagadják Istent, eltávolodnak Tőle, és egyre nehezebben fogadják el az igazságot. Emellett egyre arrogánsabbá, gonoszabbá és romlottabbá is válnak. Elveszítik minden lelkiismeretüket és értelmüket, teljesen kivetkőznek emberségükből, és végül kikerülnek a megváltás lehetőségéből. Az emberiséget így rontotta meg a Sátán egészen addig a pontig, hogy démonokká váltak. Ez a szörnyű következménye annak, hogy az emberek tudásra törekednek, és azt a sorsuk megváltoztatására használják. A tények azt mutatják, hogy a tudomány és a tudás nem az igazság, és nem válhat az életünkké. A tudomány és a tudás ellentétes és összeegyeztethetetlen az igazsággal. Csak arra jók, hogy megrontsák az emberiséget, ártsanak neki és elpusztítsák azt.

Miért mondjuk tehát, hogy ezek a dolgok nem az igazság? Azért, mert a tudás nem Istentől, hanem az ember Sátán általi megrontásából származik. Azoktól a nagy és híres emberektől származik, akiket a korrupt emberiség imád. Tehát bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a tudás nem az igazság. Először is, a tudás nem segíthet az embereknek abban, hogy megismerjék korrupt lényegüket, vagy önismeretet szerezzenek. Másodszor, a tudás nem tudja megtisztítani az emberek romlott természetét, hanem csak egyre arrogánsabbá teszi őket. Harmadszor, a tudás nem tudja megmenteni az emberiséget a bűntől, sem megtisztítani. Negyedszer, a tudás nem segíti az embereket az igazság megismerésében, és abban, hogy megismerjék Istent és alávessék magukat neki. Ötödször, a tudás nem segítheti az embereket az igazi boldogság elnyerésében, nem hozhat nekik fényt, és egyáltalán nem adhat nekik gyönyörű rendeltetési helyet. Így a tudás nem az igazság, és nem tudja megmenteni az emberiséget a bűntől vagy a Sátán erőitől. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy a tudás nem tudja megváltoztatni az ember végzetét. Csak az az igazság, ami Istentől származik; csak Isten szavai az igazság. Csak az igazság lehet az emberek élete, és tisztíthatja meg romlottságukat, lehetővé téve számukra, hogy megszabaduljanak a bűntől és szentté váljanak. Csak az igazság teszi lehetővé, hogy az emberek visszanyerjék lelkiismeretüket és értelmüket, és megéljék az igazi emberi hasonlatosságot. Csak az igazság adhat az embereknek igazi irányt és célokat az életben, és csak az igazság segíthet abban, hogy megismerjék Istent, elnyerjék áldásait és gyönyörű rendeltetési helyét. Ezért csak a testet öltött Isten által kifejezett igazság képes megmenteni az emberiséget a Sátán erőitől, lehetővé téve számára, hogy teljesen Isten felé forduljon. Csak a Megváltó tudja megmenteni az emberiséget és forradalmasítani annak sorsát, csodálatos rendeltetési helyet adva nekünk. Miért nem tudja tehát a tudás megmenteni az embert? Azért, mert az embert túlságosan mélyen megrontotta a Sátán, aki sátáni természettel és sátáni hajlamban él, állandóan vétkezik és gonosz cselekedeteket visz véghez. A megfelelő körülmények között bármilyen rosszra képes, és amint hatalomra jut, megmutatja igazi arcát és elszabadul. A tudás pedig a korrupt emberiségtől, a Sátántól származik, így a tudás nem az igazság. Mindegy, mennyit tanul a korrupt emberiség, nem ismerheti meg saját romlottsága lényegét és igazságát, és tényleg nem képes az igaz megbánásra és az Isten felé fordulásra. Semmiféle tudás nem képes feloldani az ember bűnös természetét, még kevésbé változtathatja meg a romlottságát. Nem számít, hogy a romlott emberiség mennyit tud, nem tud megszabadulni a bűntől vagy a Sátán erőitől, és nem tudja elérni a szentséget. Az igazság elfogadása nélkül nem tudja elérni az Istennek való alávetettséget, és soha nem tudja megoldani bűnös természete problémáját. Minél magasabb szintű a romlott emberiség tudása, annál nehezebb elfogadni az igazságot és annál valószínűbb, hogy az emberek megtagadják Istent és ellenállnak neki. Amikor az emberek egyre több tudásra törekszenek, egyre arrogánsabbá, önelégültebbé és ambiciózusabbá válnak. Nem tehetnek mást, mint hogy a bűn útjára lépnek. Ezért van az, hogy a tudás csak megrontani, ártani és elpusztítani tudja az embereket. Sok ember nem látja a tudás valódi lényegét, és nem látja, hogy valójában mire jó. Nem látja a tudás eredetét, forrását, hanem csak vakon imádja és követi azt, ahelyett, hogy az igazságot keresné. Miért tesz annyi gonoszságot a sok híres ember, aki a hatalom megszerzése után szenvedést hoz az embereknek és kárt az országnak, mindenféle szerencsétlenséget okoz, és szörnyű, jóvátehetetlen igazságtalanságokat követ el? Ezek a következményei az imádatnak és a tudás hajszolásának. Mindez azt mutatja, hogy a tudás nem változtathatja meg az ember végzetét, és nem számít, hogy valaki milyen magas szintű tudással rendelkezik, Isten nem tudja megmenteni, ha nincs hite és nem fogadja el az igazságot. Isten nem áldja meg és nem lesz jó sorsa, függetlenül attól, hogy mennyire magas szintű a tudása, hanem amikor meghal, a pokolra kerül. Isten igazságos, és Ő uralkodik az emberiség végzete felett, ezért aki nem nyeri el az Ő jóváhagyását vagy áldását, annak nem lehet jó sorsa, hanem pusztulásra, kárhozatra és pokolra van ítélve.

Most már a bölcsek abbahagyták a tudás dicsőítését, és vágyakoznak az Örökkévaló eljövetele után, hogy a Megváltó leszálljon és megmentse az emberiséget. Senki sem reméli, hogy híres, nagy emberek fogják megmenteni az emberiséget. Még önmagukat sem tudják megmenteni, hogyan is menthetnék meg az egész emberiséget? A tények azt mutatják nekünk, hogy a tudás nem biztosíthatja a jó sorsot, és a tudományon és oktatáson keresztüli fejlődés gondolata egyszerűen ostobaság. Csak a Megváltó tudja megmenteni az emberiséget a bűntől és a Sátán erőitől; csak az igazságot kifejező Megváltó vezethet minket a fény útjára; Csak a Megváltó által kifejezett összes igazság elfogadása szabadíthat meg minket a Sátán romlottságától, hogy Isten teljes mértékben megmenthessen minket, és elnyerjük az Ő jóváhagyását és áldását. Ez az egyetlen módja annak, hogy sorsunkat teljesen megváltoztassuk. Világos, hogy az ember végzetének megváltoztatása a Megváltó megjelenésének és munkájának elfogadásával történik. Azáltal, hogy elfogadjuk a Megváltó által az utolsó napokban kifejezett összes igazságot, és azáltal, hogy hogy Isten utolsó napokban végzett ítéletének elfogadása által megtisztulunk. Egyszerűen fogalmazva, az igazság elfogadása az egyetlen módja annak, hogy valaki sorsát valóban forradalmasítsuk. Mindenható Isten mondja: „Isten teremtette ezt a világot, Ő teremtette az emberiséget, sőt, Ő volt az ókori görög kultúra és az emberi civilizáció mérnöke. Csak Isten gyámolítja ezt az emberiséget, és csak Isten törődik éjjel-nappal ezzel az emberiséggel. Az emberi fejlődés és haladás elválaszthatatlan Isten szuverenitásától, az emberiség történelme és jövője pedig teljesen egybefonódik Isten terveivel. Ha valóban keresztény vagy, akkor bizonyára hiszel abban, hogy bármely ország vagy nemzet felemelkedése és bukása Isten tervei szerint következik be. Csak Isten ismeri egy-egy ország vagy nemzet sorsát, és csak Isten irányítja ezen emberiség pályáját. Ha az emberiség jó sorsot kíván magának, ha egy ország jó sorsot kíván magának, akkor az embernek hódolattal meg kell hajolnia Isten előtt, meg kell bánnia és meg kell vallania a bűneit Isten előtt, különben az ember sorsa és rendeltetése elkerülhetetlen katasztrófa lesz” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett).

Most már világosan láthatjuk, hogy ha az értelmiség még magát sem tudja megmenteni, akkor hogyan menthetné meg az emberiséget? Csak a Megváltó tudja megmenteni az emberiséget a bűntől, és Ő tudja elhozni az emberiségnek a fényt, a boldogságot és a gyönyörű rendeltetési helyet. Ki tehát a Megváltó? Semmi kétség a felől, hogy Ő az emberi alakban megtestesült Isten, aki az emberek közé jött a megváltás munkájáért. Ő a mi Megváltónk. Mondhatjuk, hogy a Megváltó Isten megtestesülése, hogy Ő az emberi testbe öltözött Isten. Ez maga a megtestesülés. A megtestesült Isten tehát a Megváltó, aki lejött közénk. Isten, mióta megteremtette az emberiséget, kétszer is megtestesült, hogy megmentse azt. 2000 évvel ezelőtt testet öltött mint az Úr Jézus, és azt mondta egy prédikációban, „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 4:17). Sok igazságot fejezett ki és végül azért feszítették keresztre, hogy megváltsa az emberiséget, vétekáldozatknént szolgálva az emberiségnek. Ez Isten ember iránti szeretetének egyértelmű megnyilvánulása volt. Az emberek a világ minden tájáról elfogadták az Úr Jézust Megváltójuknak, megvallották bűneiket és megbánták azokat Isten előtt, és bűneik megbocsátást nyertek. Élvezték az Isten által adományozott békét és örömöt, valamint az Ő kegyelmének nagy részét. Amikor az Úr Jézus befejezte a megváltás művét, számos alkalommal mondott próféciát: „Eljövök hamar” és „az Emberfia eljövetele”. „Mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44). Ezért van az, hogy mindenki, aki elfogadta az Úr Jézust Megváltójának, várja, hogy az utolsó napokban eljöjjön, hogy a Megváltó leszálljon, hogy megmentse őket, és felvigye őket a mennyek országába. Az Úr Jézus megjövendölte: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). „Szenteld meg őket az igazsággal: a Te igéd igazság” (János 17:17). Az Ő próféciái alapján Isten az utolsó napokban az Emberfiaként testté lesz, és igazságokat fog kifejezni, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget, és egy gyönyörű cél felé vigye. Az utolsó napokban megtestesülő Isten tehát a Megváltó, aki megjelenik az emberiségnek. Hogyan kell tehát üdvözölnünk a Megváltót? Az Úr Jézus mondta: „Az Én juhaim hallgatnak a hangomra” (János 10:27). „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:7). Az Úr Jézus többször emlékeztetett minket, hogy az Úr fogadásának kulcsa az, hogy figyeljünk Isten hangjára, és fogadjuk el az Isten által kifejezett igazságokat, amikor Ő visszatér az utolsó napokban. A katasztrófák most a szemünk előtt zajlanak. Láthatjuk, hogy az egész világon csak Mindenható Isten fejezte ki az emberiséget megmentő összes igazságot, és Mindenható Istenen kívül senki más nem mondta ki az igazságokat. Ez bizonyítja, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, hogy Ő a Megváltó, aki eljött, hogy az utolsó napokban megmentse az emberiséget. Ez nagyon jó hír. Egyedül azzal tudjuk megváltoztatni a sorsunkat, ha elfogadjuk a Megváltó megváltását, és elfogadjuk az Isten által kifejezett igazságokat.

Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját).

Mindenható Isten oly sok igazságot fejezett ki, amelyeket Isten szavait tartalmazó könyvekben gyűjtöttek össze, ilyen például Az Ige testet ölt című mű. Ezek a könyvek összesen több millió szót tartalmaznak. Ezek mind olyan igazságok, amelyeket Isten az utolsó napokban végzett ítélő munkájához fejezett ki, és sokkal többet jelentenek, mint azok az igazságok, amelyeket Isten a Törvény Korában és a Kegyelem Korában fejezett ki. Mindenható Isten feltárta az emberiség megmentésére irányuló irányítási tervének minden titkát, és feltárta a Biblia minden olyan misztériumát, amelyet az emberek addig nem értettek meg, és feltárta az emberiség Sátán általi romlottságának igazságát és sátáni, Isten ellenes természetünket. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük bűnösségünk gyökerét és romlottságunk igazságát. A tények az összes embert teljes mértékben meggyőzték, és elkezdik gyűlölni magukat, megbánást éreznek, és valóban bűnbánatot tartanak. Isten kifejezi mindazokat az igazságokat is, amelyeket az embereknek gyakorolniuk kell, és amelyekbe be kell lépniük, hogy az Ő szavai szerint élhessünk, és megéljük az igazi emberi hasonlatosságot és az igazság hasonlatosságát. Ez az egyetlen módja annak, hogy elnyerjük Isten ígéreteit és áldásait. Mindenható Isten oly sok igazságot fejezett ki, azért, hogy az emberiség megtisztuljon romlottságától, és megmeneküljünk a Sátán erőitől, hogy Isten felé fordulhassunk és megismerhessük Istent. Ezek az igazságok az egyetlen igaz életszabályok és tanítások az üdvösség elnyeréséhez, és elegendőek ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassák az ember sorsát, hogy beléphessen egy csodálatos rendeltetési helyre – Isten országába. A nagy katasztrófák már elkezdődtek. Jó reménységük valóra váltásának egyetlen módja, ha elfogadjuk a Megváltó megjelenését és munkáját. Mindenható Isten által kifejezett összes igazság elfogadása az egyetlen módja annak, hogy elnyerjük Isten jóváhagyását, védelmét és áldását a nagy katasztrófák alatt, hogy túléljük azokat, és Isten bevigyen minket az Ő országába. Ha az emberek nem fogadják el a Megváltó által kifejezett összes igazságot, és csak arra várnak, hogy képzeletük hamis istene vagy egy gonosz szellem eljöjjön és megmentse őket a katasztrófától, az csak egy illúzió. Üres kézzel fogják végezni, és semmit sem nyernek az erőfeszítéseikből. Hamis istenek és gonosz szellemek nem tudják megmenteni az embereket. Csak Isten a testben, a Megváltó tudja megmenteni az emberiséget, és ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek jó sorsot és rendeltetési helyet nyerjenek. Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). „Akik anélkül szeretnék elnyerni az életet, hogy a Krisztus által kimondott igazságra támaszkodnának, azok a legnevetségesebb emberek a földön; és akik nem fogadják el az élet útját, amelyet Krisztus hozott el, azok eltévedtek a fantázia világában. Ezért mondom, hogy azokat, akik nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, Isten mindörökké utálni fogja. Krisztus az ember kapuja a királyságba az utolsó napokban, és nincs, aki Őt meg tudná kerülni. Isten senkit nem tesz tökéletessé, csak Krisztus által. Te hiszel Istenben, így el kell fogadnod az Ő szavait, és engedelmeskedned kell az Ő útjának. Nem gondolhatsz csak arra, hogy áldásokat nyerj, miközben képtelen vagy befogadni az igazságot, és képtelen vagy elfogadni az élet gondoskodását. Krisztus eljön az utolsó napokban, hogy mindazok, akik igazán hisznek Benne, életet nyerjenek. Az Ő munkája azért van, hogy lezárja a régi kort, és belépjen az újba, és az Ő munkája az ösvény, amelyre rá kell térniük mindazoknak, akik belépnek az új korba. Ha képtelen vagy elismerni Őt, és ehelyett elítéled, káromolod, sőt üldözöd Őt, akkor mindenképpen égni fogsz az örökkévalóságig, és soha nem léphetsz be Isten királyságába. Mert ez a Krisztus maga a Szentlélek kifejeződése, Isten kifejeződése, az Egyetlen, akit Isten megbízott, hogy az Ő munkáját végezze a földön. Ezért azt mondom, ha nem tudsz elfogadni mindent, amit az utolsó napok Krisztusa tesz, akkor a Szentlelket káromolod. A megtorlás, amely azokat éri majd, akik a Szentlelket káromolják, mindenki számára magától értetődő” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját).