Egy hajszálon múlt
2005-ben, nem sokkal azután, hogy elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, megosztottam az evangéliumot egy testvérrel a régi gyülekezetemből. Aztán egy délután megjelent nálam Li lelkész és Vang munkatárs. Zakatolt a szívem, és arra gondoltam: „Vajon miért jöttek? Tudják, hogy elfogadtam Mindenható Istent? Amikor a gyülekezetből mások elfogadták Mindenható Istent, Li lelkészék pletykálni kezdtek róluk, megfélemlítették őket, és rávették a családukat, hogy szálljanak szembe a hitükkel. Velem szemben vajon milyen taktikát alkalmaznak majd?” Nemsokára a fiam és a lányom is megjelent. Nem értettem a dolgot. A gyerekeim korábban azt mondták, hogy sok dolguk van, hogyhogy ma mégis mindketten eljöttek? Ezt is Li lelkész szervezte meg? Rájöttem, hogy az egészet előre elrendezték. Rögtön imádkozni kezdtem Istenhez: „Istenem, nem tudom, mivel fognak próbálkozni. Az érettségem túl csekély, hogy tudjam, hogyan nézzek szembe ezzel. Kérlek, vezess, és segíts erősnek maradnom az igaz úton!” Az ima kicsit megnyugtatott.
Li lelkész ekkor elmosolyodott, és azt mondta: „Csang testvér, hallottam, hogy nemrég elfogadtad a Keleti Villámlást. Igaz ez? Akármennyi igazság van is a Keleti Villámlásban, nem fogadhatjuk el. Mindannyian hosszú évek óta hiszünk az Úrban, és prédikálunk Érte. Mindannyian tudjuk, hogy az Úr Jézust vétekáldozatként keresztre feszítették, ami által megváltott minket bűneinktől. Mindig meg kell tartanunk az Úr nevét és az Ő útját. Nem hihetünk másik Istenben. Ha elhagyod az Úr Jézust és Mindenható Istenben kezdesz hinni, nem árulod el ezzel az Urat?”
Higgadt maradtam, és nyugodtan ezt válaszoltam: „Li lelkész, objektívnek és gyakorlatinak kell lennünk. A bizonyítékokra kell alapoznunk, nem pedig önkényesen ítélkeznünk. Te nem vizsgáltad meg a Keleti Villámlás útját és nem olvastad Mindenható Isten szavait, hogyan juthatsz hát arra a következtetésre, hogy elárulom az Urat, ha elfogadom a Keleti Villámlást? Tudod, honnan ered az igazság? Tudod, ki fejezi ki az igazságot? Az Úr Jézus azt mondta: »Én vagyok az út, az igazság és az élet« (János 14:6). Isten az igazság forrása. Hogy mondhatod azt, hogy akármennyi igazság van is a Keleti Villámlásban, nem fogadhatjuk el? Ez nem azt jelentené, hogy szándékosan ellenállunk az igazságnak, és ellenállunk Istennek? Akkor egyáltalán istenhívőknek számítanánk még? Az utóbbi időben sokat olvastam Mindenható Isten szavaiból, és láttam, hogy azok mind az igazság, és mind számos igazságot és misztériumot fednek fel. Minden nehézség, amivel a hitem évei során küzdöttem, megoldódott Mindenható Isten szavai által. Szilárdan hiszem, hogy Mindenható Isten az Úr Jézus visszatérése. Mindenható Istent követni annyi, mint fogadni az Úr eljövetelét! Azt mondod, a Mindenható Istenbe vetett hit egyenlő az Úr Jézus elárulásával. Megfelel ez az igazságnak? Amikor az Úr Jézus eljött, hogy munkálkodjon, sokan elhagyták a templomot, hogy kövessék Őt. Ez azt jelenti, hogy elárulták Jahve Istent? Noha az Úr Jézus megváltó munkája más volt, mint Jahve Isten munkája, aki kihirdette a törvényt, és Isten neve is megváltozott, az Úr Jézus és Jahve egy és ugyanazon Isten. Akik az Úr Jézusban hittek, nem árulták el ezzel Jahve Istent, hanem a Bárány nyomában jártak, és elnyerték Isten üdvösségét.” „Valójában azok hagyták cserben és árulták el Istent, akik hittek Jahve Istenben, de nem fogadták el az Úr Jézust.” Aztán így folytattam: „Mindenható Isten munkája más, mint az Úr Jézusé, és Isten neve is megváltozott, de ők ugyanazon Isten. Isten különböző korokban különböző munkát végez. Az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját a Kegyelem Korában, ezáltal azonban csak a bűneinket bocsátotta meg, az emberiség bűnös természetét nem oldotta fel. Ezért ígérte meg, hogy visszatér és elvégzi az ítélet munkáját. Az utolsó napokban Mindenható Isten eljött, igazságokat fejez ki, hogy megítéljen minket az Úr megváltó munkája alapján, feloldja sátáni beállítottságainkat és bűnös természetünket, és teljesen megszabadítson minket a bűntől, hogy megnyerhessen minket Isten. Mindenható Isten munkája és szavai teljes mértékben beteljesítik az Úr Jézus próféciáit.” „Mindenható Istenbe vetett hitemmel nem árulom el az Úr Jézust, hanem a Bárány nyomában járok. Ha hinnénk az Úr Jézusban, de nem fogadnánk el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, nem olyanok lennénk, mint a farizeusok, akik csak Jahve Istenben hittek és elutasították az Úr Jézust? Pont az ilyen típusú emberek állnak ellen az Úrnak, és árulják el Őt!” „Rendesen meg kellene vizsgálnotok Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, hogy magatok is meggyőződjetek arról, az Ő szavai Isten hangja-e. Ne ítélkezzetek, és ne ítéljétek el azt önkényesen, különben ti is elítéltettek, amiért ellenkeztetek az Úrral!”
Látszott, hogy Li lelkész nagyon kínosan érzi magát, ezért Vang munkatárs igyekezett elsimítani a dolgokat. „Azért ellenezzük a Keleti Villámlást, és azért nem akarjuk, hogy a tagjainknak közük legyen hozzá, hogy megóvjuk a gyülekezetet és a nyájat. Hogyan ítélhetne el minket ezért az Úr? Li lelkész felelősnek érzi magát az életedért. Nem akarja, hogy rossz útra tévedj! Munkatárs voltál, és nagyon sokat tettél a gyülekezetért. Mindenki tisztel és bízik benned. Mind nagyon csalódottak lennének, ha elhagynál minket, mert Mindenható Istenben hiszel!” Li lelkész is közbeszólt: „Vang munkatársnak igaza van. Annyi éve keményen dolgozol. Milyen kár lenne, ha elmennél azok után, hogy ilyen nevet szereztél magadnak! Gyere vissza! Mindenki nagyon vár. A gyülekezetünk alapított egy nyugdíjasotthont, kapcsolatba léptünk külföldi vallásos csoportokkal, és ők anyagilag támogatnak minket. Ha visszajössz, azonnal kapsz tőlünk egy autót. Ha szeretnéd az idősotthont igazgatni, vagy a gyülekezetet irányítani, vagy továbbra is a gyülekezet pénzügyeit kezelni, csak rajtad áll.”
Minél tovább hallgattam őket, annál inkább úgy éreztem, hogy valami nem stimmel. Hogy mondhatnak ilyesmit hívő emberek? Eszembe jutott a Bibliából, hogyan kísértette meg az ördög az Úr Jézust: „Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4:8-9) Amit a gyülekezet vezetői mondtak, nem ugyanazt az érzést keltette, nem ugyanolyan hangsúllyal beszéltek ők is, mint annak idején a Sátán? „Ez a Sátán trükkje!” – gondoltam. „Státuszt és pénzt ajánlva próbálnak eltéríteni az igaz útról, hogy eláruljam Mindenható Istent. Csapdába akarnak csalni és elpusztítani!” Több mint tíz éve voltam hívő, és szerencsésnek tartottam magam, hogy fogadhattam az Úr visszatérését. Tudtam, nem szabad bedőlnöm a Sátánnak és elárulnom az Urat. Ezért azt mondtam: „Hallottam Isten hangját, és megtaláltam az utat az örök élethez. Azt választom, hogy Istent követem. Kár erre több szót vesztegetni. Nem fogtok eltéríteni Mindenható Istentől.”
Ekkor a lányom sírva fakadt, és azt mondta: „Apa, hallgass meg egy percre! Anya nemrég hunyt el. Már eleget szenvedtünk. Ha te a Keleti Villámlásban hiszel, és ezért kizárnak a gyülekezetből, a testvérek tőlünk is elfordulnak majd!” Szörnyű volt látni, hogy a lányom így sír. Hevesen vívódni kezdtem magamban. „Ha beleegyezek, hogy visszatérek a gyülekezetbe, nem fognak kiutasítani, és a pozíciómat is megtarthatom, viszont becsukom az ajtót az Úr előtt. Ez súlyos árulás lenne!” Nem volt könnyű a választás. Ezzel a fájdalommal viaskodva némán kiáltottam Istenhez: „Ó, Mindenható Isten, két tűz közé kerültem. Kérlek, adj hitet és erőt, hogy ne tudjanak megzavarni, hogy állást tudjak foglalni, és eltökélten követni tudjalak Téged!” És ekkor eszembe jutott Mindenható Isten néhány szava, amelyeket pár nappal korábban olvastam: „Mindig ébernek és várakozónak kell lennetek, és többet kell imádkoznotok Énelőttem. Fel kell ismernetek a Sátán különféle ármánykodásait és ravasz cselszövéseit, fel kell ismernetek a lelkeket, ismernetek kell az embereket, és képesnek kell lennetek megkülönböztetni mindenféle embert, eseményt és dolgot” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 17. fejezet). Isten szavai erőt adtak, és figyelmeztettek rá, hogy tisztánlátást kell gyakorolnom. A Sátán trükkjei voltak amögött, amivel aznap szembenéztem. A Sátán a státuszomat és a családi kötelékeimet használta arra, hogy megpróbáljon elcsábítani és megtámadni, és megzavarja az elmémet azzal a céllal, hogy eláruljam Istent. Nem eshettem bele a Sátán csapdájába! Azt mondtam a gyerekeimnek: „Alaposan megvizsgáltam a dolgot, és minden világos. Mindenható Isten az igaz Isten, az Ő szavai és munkája az igaz út. Évek óta annyira várjuk az Úr eljövetelét! Most, hogy eljött, és igazságokat fejez ki, hogy elvégezze ítélő munkáját, követnünk kell az Ő munkáját, elfogadni, hogy Isten megítél és megtisztít minket, hogy megmeneküljünk a katasztrófáktól, és beléphessünk Isten királyságába. Nem attól kell félnünk, hogy mások elutasítanak minket, hanem hogy az Úr kiiktat minket, és elszalasztjuk a lehetőséget, hogy elragadtassunk. Akkor bizony sírnánk és fogunkat csikorgatnánk a nagy katasztrófák közepette!” „Meg kellene vizsgálnotok Mindenható Isten szavait. Meg fogjátok hallani bennük Isten hangját. Akkor megerősíthetitek, hogy Mindenható Isten az utolsó napok Krisztusa!” A gyerekeim nem erőltették tovább a dolgot, én pedig némán hálát adtam Istennek az útmutatásáért.
Nem adták fel, csak nagy dühösen távoztak. Pár nap múlva visszajöttek, és egy házassági ajánlattal próbáltak megkísérteni. Li lelkész azt mondta: „Nemrég veszítetted el a feleségedet, a lányod már férjhez ment, a fiad nem sokat van itthon. Nagyon nehéz lehet neked, hogy ilyen egyedül vagy. Szükséged lenne valakire, aki főz rád. Vang nővér a gyülekezetből szintén egyedülálló. Jómódú, népszerű, és lelkes hívő. Nem lenne nagyszerű, ha ti ketten összejönnétek, ott lennétek egymásnak, és együtt szolgálnátok az Urat?” Vang nővér aznap este felhívott, és megpróbált rábeszélni, hogy ne higgyek többé a Keleti Villámlásban. Azt is mondta, hogy ha nem lenne elég pénzem a fiam esküvőjére, csak szóljak neki. Ezt hallva komolyan vívódni kezdtem. Amikor a feleségem ágyban fekvő beteg volt, a lányom autóbalesetet szenvedett, amikor elment neki gyógyszerért, és kórházba került. Ekkor Vang nővér gondoskodott a feleségemről és a lányomról is. Mindig nagyon hálás voltam neki. Megbántanám Vang nővért, ha nem fogadnám meg a tanácsát? Ha viszont szót fogadok neki a jó kapcsolatunk megőrzése érdekében, azzal elárulom az Urat. Nagyon kétségbe voltam esve, és újra meg újra imádkoztam Istenhez. Egy darabig vívódtam ezen, aztán nagyon tapintatosan elutasítottam Vang nővért.
Egy nap Li lelkész eljött hozzám, mikor a földeken dolgoztam. Azt mondta: „Csang testvér, ha magadra nem is gondolsz, gondolj a gyerekeidre! A fiadnak most volt az eljegyzése, és a menyasszonya egész családja az Úrban hisz. Ha megtudják, hogy te Mindenható Istenben hiszel, engedni fogják vajon, hogy a lányuk beházasodjon a családodba? Ez talán nem jelentene katasztrófát a fiad házasságára nézve? Ezt át kellene gondolnod.” Ekkor azt gondoltam: „A fiam esküvőjével fenyegetsz, hogy eltéríts az igaz útról. Ez nagyon hitvány dolog!” Nagyon határozottan azt válaszoltam: „Az, hogy hiszek Mindenható Istenben, az én dolgom. Semmi köze a fiam esküvőjéhez. Egyébként pedig az, hogy sikeres lesz-e ez a házasság, Isten kezében van. Meggyőződtem róla, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, és követni fogom Őt a végsőkig. A gyerekeim nem értik, de egy nap meg fogják érteni.” Először azt gondoltam, Li lelkésznek csak a szája jár, de döbbenetes módon tényleg egy ilyen fontos dolgot használt fel arra, hogy rávegyen Mindenható Isten elárulására.
Pár nap múlva elmentem a fiam hegesztőműhelyébe. A fiam összevonta a szemöldökét, és azt mondta: „Apa, a menyasszonyom azt mondta, hogy Li lelkész elment a családjához, és elmondta nekik, hogy te a Keleti Villámlásban hiszel. Azt mondta, ha nem mondasz le erről, lefújják az esküvőt.” Megdöbbentem, és nagyon feldühödtem. Li lelkész valóban a fiam házasságán keresztül fenyegetett meg. Hogy tehet ilyen hitvány dolgot valaki, aki hisz az Úrban? Látva, mennyire elcsüggedt a fiam, szörnyen éreztem magam. Csak 18 nap volt hátra az esküvőjükig. Tényleg emiatt fog meghiúsulni? Könnyek szöktek a szemembe. A fiam folytatta: „Apa, a menyasszonyom azt is mondta, hogy csak három feltétellel jön hozzám. Az első: nem lehetsz többé az apám. A második, hogy idős korodban ne gondoskodjak rólad. A harmadik, hogy minden kapcsolatot szakítsak meg a családommal. Anya már nincs velünk. Kérlek, a családunk érdekében ne higgy többé a Keleti Villámlásban.” Ahogy hallgattam a fiam szavait, és láttam fájdalmas arckifejezését, mintha tőr járta volna át a szívemet. Pusztán azért, mert hittem Mindenható Istenben, a gyülekezeti vezetők úgy kezeltek, mintha az ellenségük lennék, és kényszerítették a fiamat, hogy szakítsa meg velem a kapcsolatot. Ez undorító! Azt mondtam a fiamnak: „Gyermekem, most már felnőtt vagy, nincs szükséged a gondoskodásomra. Én öreg vagyok. Hátralevő napjaimban nem akarok mást, mint a hitemet gyakorolni és Istent követni. Remélem, megérted.” Azzal megfordultam, és kimentem. Miután hazaértem, imádkozva Isten elé járultam. „Mindenható Isten! A lelkész a létező összes trükköt beveti, hogy zaklasson és kényszerítsen. A fiam meg fog szakítani velem minden kapcsolatot. Most olyan gyengének érzem magam! Kérlek, vezess, és adj nekem hitet!”
Másnap eljött hozzám Lin testvér Mindenható Isten Egyházából, és elmondtam neki, mi történik. Ő felolvasott nekem egy passzust Mindenható Isten szavaiból. „Isten emberekben végzett munkája minden lépését illetően kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi elrendezésből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak Isten mellett való bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadott Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl. [...] Minden, amit az emberek tesznek, megköveteli, hogy erőfeszítéseik során megfizessenek egy bizonyos árat. Tényleges szenvedés nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Azután közösséget vállalt arról, hogy ezek mögött a dolgok mögött egy szellemi csata zajlik, és megértettem, hogy amikor gyülekezeti tisztviselők akadályoznak, zaklatnak és kényszerítenek minket, bár úgy tűnik, mintha emberek műve lenne, valójában a Sátán próbál megzavarni minket. Bárhol is munkálkodik Isten, a Sátán megpróbál közbeavatkozni. A Sátán gyűlöli Istennek az emberiség megmentésére irányuló munkáját, ezért mindenféle taktikákkal és trükkökkel próbálja megakadályozni, hogy az emberek Istent kövessék, azért, hogy magával vihesse őket a pokolba. Li lelkész és a többiek megpróbáltak távol tartani engem az igaz úttól azzal, hogy időről időre zaklattak, autót ígértek, meg hogy irányíthatom a gyülekezet pénzügyeit vagy a nyugdíjasotthont. Még azt is megígérték, hogy feleséget szereznek nekem. Amikor egyik sem működött, a fiam házasságával próbáltak fenyegetni. Próbálkoztak a mézesmadzaggal és a virgáccsal is. Ez nagyon aljas és rosszindulatú volt.
Lin testvér folytatta a közösségvállalást: „Amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, a zsidó hit vezetői gyűlölték az igazságot és gyűlölték Istent. Nagyon is tudatában voltak, hogy az Úr Jézus útja az irányadó. De nemcsak hogy nem voltak hajlandók azt megvizsgálni, hanem hevesen ellenálltak Neki, elítélték és káromolták Őt. Amit csak tudtak, megtettek, hogy eltántorítsák az embereket az Ő követésétől, és közreműködtek az Ő megfeszítésében. Azért tették ezt, mert féltek, hogy elveszítenék a státuszukat és a megélhetésüket, ha az emberek az Úr Jézust követnék. Épp úgy, ahogy a Bibliában meg van írva: »Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. [...] Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt« (János 11:47-48, 53). Isten eljött az utolsó napokban, hogy elvégezze az ítélet munkáját, megtisztítsa és megmentse az emberiséget. A vallási vezetők tudják, hogy Mindenható Isten szavai az igazság, mégsem keresik vagy vizsgálják meg azokat. Sőt, hevesen ellenállnak Neki, elítélik Őt, és megakadályoznak másokat az Ő követésében. Esszenciájuk miben különbözik a farizeusokétól, akik szembeszálltak az Úr Jézussal? Annak idején az Úr Jézus elítélte és elátkozta azokat a képmutatókat. Az Úr Jézus azt mondta: »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni« (Máté 23:13). »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál« (Máté 23:15). Mindenható Isten szavai felfedik annak az esszenciáját és gyökerét is, hogy a vallási vezetők miért szállnak szembe Istennel. Mindenható Isten azt mondja: »Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja azokat, akik a helyes útra próbálnak lépni, és botránykő, ami akadályozza az Istent keresőket. Lehet, hogy „szilárd alkatnak„ tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?« (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel).„ Miután elolvastam Isten szavait, már jobban értettem a vallási vezetők démoni természetét, amely gyűlöli az igazságot és ellenáll Istennek. Hevesen ellenállnak Mindenható Istennek és elítélik Őt, és üldözik azokat a testvéreket, akik Isten utolsó napokbeli munkájáról tanúskodnak, mert örökre hatalmukban akarják tartani Isten juhait. Azt akarják, hogy Isten juhai az övék legyenek, hogy szigorú hatalmat gyakoroljanak fölöttük. A híveket is meg akarják akadályozni abban, amire ők maguk nem képesek – bejutni Isten királyságába. Ők maguk a pokolra jutnak, és másokat is magukkal rántanak. Ők valóban egy csapat démon! Ha nem tapasztaltam volna meg személyesen, hogy a gyülekezeti vezetők hogyan próbálnak az utamban állni, és ha az utolsó napokban megjelent és munkálkodó megtestesült Isten nem leplezte volna le ezeket a gyülekezetekben rejtőzködő gonosz szolgákat és antikrisztusokat, sosem láttam volna meg démoni lényegüket, amely szembeszáll Istennel. Félrevezettek és tönkretettek, és semmit sem tanultam tőlük. Most már láttam képmutató, szörnyű arcukat, és még erősebb lett a hitem, hogy kövessem Mindenható Istent.
Folytattam az evangélium megosztását a testvérekkel a régi gyülekezetemből. Egy reggel, amikor összejövetelt tartottunk, Li lelkész ismét eljött hozzám, és azt mondta: „Már sokszor mondtuk, hogy hagyd ott a Keleti Villámlást. Nemcsak hogy nem hallgattál ránk, hanem ellopod a juhaimat is, és a Keleti Villámlást prédikálod nekik. Tényleg szembe akarsz szállni velem?” Azt feleltem: „Li lelkész, nem helyes, hogy ezt mondod. A gyülekezet Istené, és övé a nyáj is. Te csak a pásztoruk vagy. Hogy mondhatod, hogy a juhok a tieid? Azért osztom meg az evangéliumot a testvérekkel, hogy meghallják Isten hangját, és visszatérjenek az Ő trónja elé. Ez helyes dolog. Miért akarsz ennek az útjába állni? Mindenki gyengének és negatívnak érzi magát. A lelkük kiszáradt, a sötétben bolyonganak. Nem jutnak táplálékhoz. Mindenható Isten szavakat mondott ki, megadva nekünk az örök élet útját. Miért nem akarod, hogy az emberek olvassák ezeket? Miért fosztod meg őket a szabadságuktól és joguktól, hogy az igaz utat vizsgálják? Ha megakadályozod őket ebben, az nem azt jelenti, hogy hagyod őket szomjan halni, és megrekednek a vallásban? Akkor vajon okos szolga vagy gonosz szolga vagy?” Li lelkész arca abban a pillanatban megváltozott, és dühösen üvöltötte: „Látom, reménytelen eset vagy. Ha nem követsz minket a hitben, várj csak, a pokolban fogsz bűnhődni!” Azt feleltem: „Nem te határozod meg, hogy pokolra kerülök-e. Te még azt sem tudod, hogyan ismerd fel az Úr hangját, és hogyan fogadd Őt. Hogy vezethetnél el másokat az Ő királyságába? Csak az utolsó napok Krisztusa a kapu a számunkra a menny királyságába. Általa találtam meg az utat az örök élethez. Az életemért Isten a felelős, nem te.” Miután elmondtam ezeket, csüggedten távoztak. Többé senki sem zaklatott.
Ennek a szellemi csatának az átvészelése után tisztábban láttam a Sátán trükkjeit. Azt is felismertem, hogy a vallás lelkészei és vénei pusztán képmutató farizeusok, antikrisztusok, akik tagadják Krisztust és ellenállnak Neki. Teljesen megszabadultam a korlátozásaiktól. Mindenható Isten szavai vezettek lépésről lépésre, hogy győzedelmeskedjek a Sátán fölött, és szilárdan megálljak az igaz úton. Valóban hálát adok Istennek! Visszagondolva mindarra, amin keresztülmentem, az egész egy nagy próbatétel volt. Az élet és a halál mezsgyéjén mozogtam. Isten szavainak útmutatása nélkül sosem láttam volna át a Sátán cselszövésein. Ha az igaz útról letérve a testem vágyait követem és fejet hajtok a Sátán előtt, azzal súlyosan elárultam volna Istent. Teljes mértékben elvesztettem volna a lehetőséget az üdvösségre. Csak egy hajszálon múlt! Olyan hálás vagyok Istennek, hogy megvédett és megmentett!