Írta: Fang Hszia, Kína

Én tanár voltam, a férjem pedig mérnök. Egész házasságunk alatt nagyon jó volt a kapcsolatunk, a lányunk pedig okos és jól nevelt volt. A barátaink és a kollégáink mind irigyeltek minket. Aztán 2006 decemberében elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Isten szavait olvasva megtudtam, hogy Szabadítónk, Mindenható Isten sok igazságot mondott ki az emberiség megtisztítása és megmentése érdekében. A hit, Isten szavainak olvasása, az igazság elnyerése, a bűn és a romlott beállítottságaink levetése az egyetlen módja annak, hogy Isten megóvjon minket a nagy katasztrófákon keresztül, hogy túléljük azokat, és végül belépjünk az Ő királyságába. Azt is megtudtam, hogy mindannyiunk élete Istentől származik, és Isten adott nekünk mindent, amink van. Mint teremtett lényeknek, végeznünk kell a kötelességünket. Később elkezdtem hirdetni az evangéliumot, és öntözni az újonnan érkezőket. Minden napomat nagyon teljesnek éreztem. A férjem észrevette, hogy mióta hívő lettem, mindig mosolygok, és boldogan ezt mondta nekem: „Azelőtt mindig teljesen kimerült voltál egy munkanap után, és aggódtam érted. Mióta elkezdtél Istenben hinni, ugyanolyan elfoglalt vagy mindennap, de a lelkiállapotod egyre jobb és jobb. Úgy látszik, Istenben hinni nagyszerű dolog!” De a jó dolgok nem tartottak sokáig. Nemsokára elkezdett üldözni engem, és a hitem útjába állni.

2007 márciusában egy nap, mikor hazaért a munkából, belépve szigorúan ezt mondta: „Ma a főnökünk általános gyűlést hívott össze az összes részleg káderei számára, és azt mondta, hogy az utóbbi években egyre többen hisznek Mindenható Istenben, ami pánikba ejti a Pártot. A Mindenható Isten Egyházát a kiemelt nemzeti célpontok közé sorolták, és a Kommunista Párt letartóztatja Mindenható Isten összes hívőjét. Közalkalmazottak esetében még rosszabb a helyzet: bárkit, akiről kiderül, hogy hívő, vagy családtagja van az Egyházban, kivétel nélkül ki fognak rúgni! Mivel az iskoládban még senki sem jött rá, hogy hiszel, add fel, mielőtt túl késő lenne! Le fognak tartóztatni, ha a főnököd rájön!” Így gondolkodtam: „Istenben hinni a helyes út, és nem sért semmilyen törvényt, akkor milyen jogon akar a KKP megállítani engem?” Úgyhogy így válaszoltam: „Amikor Kína csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, talán nem jelentette ki, hogy Kínában vallásszabadság van? Akkor miért üldöznek? Mi a baj a hitemmel?” Nagyon dühös lett, és így válaszolt: „Tudom, hogy Istenben hinni jó dolog, de mit tehetünk, ha a Párt nem engedi? A városházát nem tudod legyőzni. Ha megtartod a hitedet, bármikor letartóztathatnak, és börtönbe kerülhetsz. Ha letartóztatnának, az nem tenné tönkre a családunkat? Fel kell adnod a hitedet a családunk érdekében!” Amikor ezt hallottam tőle, felháborodtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Párt erőfeszítése során, amivel távol akarja tartani az embereket az Istenbe vetett hittől, a főnökeiket használják fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk, de ez megmagyarázta a férjem hirtelen megváltozott véleményét. Azon tűnődtem: „Ha a Párt valaha is megtudná, hogy hiszek, elengednének? Miért ilyen nehéz hívőnek lenni Kínában?” Aztán eszembe jutott Isten szavainak egy szakasza, amelyet egyszer egy nővér olvasott fel nekem: „A nagy vörös sárkány üldözi Istent, és Isten ellensége, ezért az emberek ezen a földön megaláztatásnak és üldöztetésnek vannak kitéve az Istenbe vetett hitük miatt, és ennek következtében ezek a szavak beteljesednek rajtatok, az emberek eme csoportján. Mivel Isten olyan földön hajtja végre a munkáját, amely ellenáll Istennek, minden munkája óriási akadályokba ütközik, és sok szava nem teljesülhet be azonnal; így az emberek Isten szavainak eredményeképpen finomodnak, ami szintén a szenvedés része. Istennek rendkívül nehéz véghez vinnie munkáját a nagy vörös sárkány földjén, de Isten ezen a nehézségen keresztül végzi munkájának egy szakaszát, hogy így felfedje a bölcsességét és a csodálatos tetteit, és Isten felhasználja ezt a lehetőséget arra, hogy teljessé tegye ezt az embercsoportot” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?). Emlékszem, hogy a nővérem ezt is közölte: „A Kommunista Párt egy ateista párt. Gyűlöli Istent, és a legerősebben ellenáll Neki. Hívőként egy olyan országban, amelyet a Kommunista Párt irányít, minden bizonnyal elnyomás és megaláztatás vár ránk. Az Úr Jézus egyszer ezt mondta: »Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa« (Máté 5:10). Isten arra használja az üldöző környezeteket, hogy tökéletesítse az emberek hitét. Ha egy ilyen elnyomó, fájdalmas környezetben is szilárdan meg tudunk állni a bizonyságtételünkben, azt Isten elismeri!” Ez hitet adott nekem. Tudtam, hogy nem adhatom fel a Párt elnyomása miatt. Nem számított, hogy a férjem az utamba állt, elhatároztam, hogy kitartok a hitem mellett.

Egy ideig szinte minden nap tartottak megbeszéléseket a munkahelyén, ahol hangsúlyozták, hogy nem lehetnek hívők az alkalmazottak és azok családtagjai között. A férjem szinte minden nap az ideológiáról papolt nekem, amikor hazajött. Egyik este, amikor hazaértem egy összejövetelről, komoly tekintettel így szólt: „Megint elmentél egy összejövetelre? Hányszor mondtam már neked, hogy nem járhatsz összejövetelekre – miért nem hallgatsz rám? Nem mintha nem tudnád, hogy a Párt tiltja a vallást. A főnökünk újra és újra elmondta nekünk, hogy a Párt nem engedi el Mindenható Isten hívőit egykönnyen! Nem csak a bajt keresed, ha egy ilyen kritikus időszakban megtartod a hitedet?” Ezt mondtam: „A hit nem szeg meg semmilyen törvényt. Milyen jogon nem engedi ezt meg a Párt?” Így válaszolt: „A Pártot nem érdekli, hogy megszegsz-e bármilyen törvényt vagy sem. Mindenható Isten hívői politikai bűnözőknek számítanak. Ha a Párt letartóztat a hited miatt, az nemcsak a hírnevedet teszi tönkre, hanem az életed is veszélybe kerül, és a családod is bele fog keveredni.” Miután abbahagyta a beszédet, azt mondtam neki: „Nagyon jól tudod, hogy a Párt ellenáll Istennek, mégis az ő oldalukon állsz, és akadályozol engem. Nem félsz a büntetéstől?” Becsmérlően ezt mondta: „A büntetés nem fontos – az a fontos, hogy megértsük, merről fúj a szél. Most a Kommunista Párt van hatalmon, tehát ha túl akarsz élni az uralmuk alatt, nem azt kell tenned, amit ők mondanak? Ha nem hallgatsz rájuk, miből fogsz megélni? Én a Párttól kapok pénzt, tehát az ő érdekükben kell beszélnem és cselekednem. Te is a Pártnak dolgozol, és tőlük kapsz fizetést, tehát elengednének, ha Istent követed a Párt helyett? Tisztában kell lenned azzal, hogy mi forog kockán! A Párttal vagy Mindenható Istennel tartasz? Ma kell választanod!” Akkoriban nagyon bizonytalan voltam. Ha úgy döntök, hogy megtartom a hitemet, a főnököm bármikor megtudhatja. Akkor elveszíteném az állásomat, és valószínűleg letartóztatna a rendőrség. Több mint egy évtizede voltam a munkahelyemen. Egészen addig keményen dolgoztam, és előléptettek kiváló tanárnak. Elnyertem a diákok csodálatát, a szüleik tiszteletét, a kollégáim irigységét, a főnököm elismerését és jóváhagyását. Bárhová mentem, a rokonok és a barátok nagyon lelkesen bántak velem. Ha elveszíteném a munkámat, a családom elutasításával, a szomszédaim gúnyolódásával és a kollégáim megvetésével kellene szembenéznem. Féltem, hogy a hírnevem tönkremegy, ha ez megtörténik. Aztán erre gondoltam: „Mindenható Isten ítélő munkája az utolsó napokban az Ő emberiség megmentésére irányuló munkájának utolsó szakasza. A romlott beállítottságunkat csak úgy vethetjük le, ha átéljük Isten ítéletét és megtisztítását, akkor Isten oltalma alatt túlélhetjük a nagy katasztrófákat, és egy gyönyörű rendeltetési helyre kerülhetünk. Ha ezt a lehetőséget elmulasztjuk, azt egy életen át bánni fogjuk.” Eszembe jutott valami, amit Isten mond: „Ha magas státuszod van, nagy a hírneved, bővelkedsz a tudásban, dúskálsz a vagyoni eszközökben, és sokak támogatását élvezed, ám ezek a dolgok nem zavarnak, hanem továbbra is Isten elé járulsz, hogy elfogadd az Ő elhívását és megbízatását, és megtedd azt, amit Isten kér tőled, akkor mindaz, amit teszel, a leginkább érdemi ügy lesz a földön, és az emberiség legigazságosabb vállalkozása. Ha a státusz vagy a saját céljaid érdekében elutasítod Isten elhívását, akkor mindaz, amit teszel, átkozott lesz, sőt, Isten által utált” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten szuverenitást gyakorol az egész emberiség sorsa felett). Isten szavaira gondolva felvidult a szívem. Az Istenben való hit, az igazságra való törekvés és a teremtett lény kötelességének végzése az egyetlen dolog, amelynek értéke és értelme van. De a hit és a munka közötti választás előtt állva a hírnév, a nyereség és a státusz korlátoztak engem, attól féltem, hogy a Kommunista Párt el fogja venni a munkámat a hitem miatt, ami tönkretenné a hírnevemet. Nekem még mindig a karrierem és a nevem számított. De mi haszna lehet ezeknek számomra? Csak átmeneti kielégülést hoznának a hiúságomnak; soha nem segítenének elnyerni az igazságot vagy levetni a romlott beállítottságaimat. És mi értelme van elnyerni mások irigykedését és csodálatát? Azt is tudtam, hogy a Kommunista Párt Isten ellensége. Vajon nem lenne-e az Isten elárulása, ha feladnám a hitemet, és alantas életet élnék a Párt uralma alatt, azért, hogy megtartsam a munkámat, és élvezzem a hírnevet, nyereséget és státuszt? Én nem tudnék ilyen ember lenni. Ezért nagyon nyugodtan ezt mondtam a férjemnek: „Soha nem fogom feladni a hitemet.” Átható tekintettel rám nézett, és szigorúan ezt mondta: „Ha megtartod a hitedet, feljelentelek a rendőrségen, és letartóztattatlak.” Miközben ezt mondta, telefonálni kezdett. Akkor teljesen megdöbbentem. Tudta, hogy a Kommunista Párt elnyomja a hívőket, mégis át akart adni nekik. Nem olyan volt ez, mintha a farkasok elé dobott volna? Azért, hogy a saját érdekeit szolgálja, semmibe vette a házastársi szeretetünket, és fel akart jelenteni a rendőrségen, hogy erőszakkal rávegyen a hitem feladására. Nem engedhettem neki. Aztán ismételten, újra és újra ezt kérdezgette tőlem: „Mi a döntésed?” Ezt mondtam: „Még ha le is tartóztatnak, és börtönbe kerülök, akkor is megtartom a hitemet!” A férjem elsápadt, és dühében a földhöz vágta a telefont.

A férjem üldözése ellenére továbbra is kitartottam a munkám és a kötelességeim egyensúlyának fenntartása mellett. Egy este, amikor meglátta, hogy Isten szavait olvasom, rögtön megváltozott az arckifejezése, és ezt mondta: „Hányszor mondtam már neked? Kínában egyszerűen nem járhatsz a hit útján! A központi kormánytól a helyi hatóságokig, az állami hivataloktól az intézményekig, és a vezetéstől az egyes alkalmazottakig, mindent ellenőriznek, és minden szinten végrehajtják a döntést. A Párt nem fog elengedni téged, ha továbbra is hiszel Istenben!” Félelmetes volt számomra, hogy állandóan ezt hallgattam a férjemtől, és az a gondolat is, hogy hívőként a Párt országában állandóan fennáll a letartóztatás veszélye. Aggódtam, vajon kibírnám-e a kínzást, ha egy nap letartóztatnának. Mi van, ha addig vernek, amíg meghalok, vagy amíg rokkant nem leszek? Ha nem tudnám elviselni a szenvedést, és Istent elárulva júdássá válnék, az vajon nem az életem végét jelentené? Tudtam, hogy nem vagyok megfelelő állapotban, ezért magamban gyorsan elmondtam egy imát Istenhez, hitet kértem, hogy ne veszítsem el a bizonyságtételt az üldöztetés és a nyomorúság közepette. Ezt olvastam Isten szavaiban: „Amikor az emberek készek feláldozni életüket, minden jelentéktelenné válik, és senki sem tud felülkerekedni rajtuk. Mi lehetne fontosabb az életnél? Így a Sátán képtelen lesz arra, hogy tovább munkálkodjon az emberekben, semmit sem tehet az emberrel” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” című rész misztériumainak kinyilatkoztatásai 36. fejezet). Olyan kifejezőek Isten szavai! Amikor készen állunk arra, hogy kockára tegyük az életünket, és nem korlátoz bennünket a halál, a Sátán keze meg van kötve. Főleg azért féltem attól, hogy a rendőrség agyonver, mert nem volt elég hitem. Túlságosan nagyra értékeltem a saját életemet. Minden Isten parancsától függ, beleértve az életünket és a halálunkat is. Át kellett adnom magam Istennek, és alá kellett vetnem magam az Ő vezénylésének és intézkedéseinek. Még ha halálra is vernének, az az igazságosságért történő üldöztetés lenne, ami értéket képvisel. Az Isten szavaiból nyert hittel és erővel felolvastam néhány szakaszt a férjemnek: „Mindannyian hiszünk abban, hogy egyetlen ország vagy erő sem hátráltathatja azt, amit Isten meg szándékozik valósítani, valamint hogy akik akadályt próbálnak gördíteni Isten munkája elé, akik ellenállnak Isten szavának, és akik megzavarják és csorbítani próbálják Isten tervét, azokat Isten végül meg fogja büntetni. Aki ellenáll Isten munkájának, azt Isten a pokolra veti; amelyik ország ellenáll Isten munkájának, azt Isten elpusztítja; amelyik nemzet felkel, hogy szembeszálljon Isten munkájával, azt Isten eltörli erről a földről, és megszűnik létezni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten szuverenitást gyakorol az egész emberiség sorsa felett). Tanúságot tettem a férjemnek Isten igazságos természetéről, amely nem tűri a sértést. Azt mondtam: „A Kommunista Párt letartóztatja és üldözi a hívőket, gonoszság, és Istennek való ellenállás, és végül Isten meg fogja büntetni őket. Azzal, hogy a Párt mellé állsz és távol tartasz a hitemtől, velük együtt gonoszságot követsz el.” Miután meghallgatta, tanácstalanul ezt mondta: „Azt hiszed, hogy én akarom ezt? A Kommunista Párt tehet erről. Ha nem akadályozom meg, hogy higgy Istenben, én is elveszíthetem a megélhetésemet. Miért nem tudsz rám gondolni? Ha letartóztatnak és bebörtönöznek azért, mert hívő vagy, még ha nem is ölnek meg, súlyos sérüléseket fogsz elszenvedni. Hogy tudnám végignézni, ahogy szenvedsz? Mit tehetnék, hogy feladd a hitedet?” Ezt mondtam: „Mindenható Isten az egyetlen igaz Isten, és én soha nem adom fel a hitemet!” Megdöbbentő módon, amikor látta, hogy nem adom meg magam, fizikailag is rám támadt. Dühödten ezt mondta nekem: „Ha letartóztatnak a hited miatt, az zsákutca! Egyszerűen ragaszkodsz ahhoz, hogy a kezükbe add magad. Lássuk, tudsz-e hinni a halálod után is!” Ezután őrült módjára az ágyra szorított, erősen megragadta a nyakamat, és azt mondta: „Megfojtalak, aztán meglátjuk, tudsz-e hinni!” Olyan erősen fojtogatott, hogy nem kaptam levegőt, és küzdöttem, ahogy csak tudtam, de hiába. Végül elájultam. Ahogy fokozatosan magamhoz tértem, arra gondoltam, hogy a férjem, aki a házasság évei alatt soha nem ütött meg és nem kiabált velem, hogyan lett olyan ádáz velem szemben, hogy a státuszának és a munkájának megtartása érdekében majdnem megfojtott. Teljesen összetörtem. Közben még jobban gyűlöltem a Kommunista Pártot. Ha nem a családtagok munkahelyét és jövőjét használták volna a fenyegetéseikben, a férjem soha nem lett volna ilyen könyörtelen.

Később minden alkalommal, amikor a férjem munkacsoportja nagyobb nyomást gyakorolt rá az értekezleteken, ő még jobban üldözött engem. Egy nap, amikor hazajött egy megbeszélésről, újabb ideológiai előadást tartott nekem, és azt mondta, hogy a KKP uralma alatt Kínában az egész család szenved, ha egy hívő van köztük, ezért nem tarthatom meg a hitemet, különben mindketten el fogjuk veszíteni a munkánkat, és a lányunk tanulmányaira és karrierjére is ki fog hatni. Azt kérdezte, hogyan járhatna valaha is felemelt fejjel a lányunk, ha engem letartóztatnának és bebörtönöznének a hitemért, és azt mondta, hogy ha nem is gondolok kettőnkre, legalább gondoljak rá. Arra gondoltam, hogy ha a Kommunista Párt elveszi a férjem állását, és tönkreteszi a lányom jövőjét a hitem miatt, nem fognak-e mindketten örökre gyűlölni engem? Akkor nagyon kétségbe voltam esve, ezért csendben Istenhez kiáltottam, és kértem, hogy adjon nekem hitet és erőt. Ez jutott eszembe Isten szavaiból: „A világegyetem minden dolga között nincs semmi, amiben ne az Enyém lenne az utolsó szó. Létezik bármi is, ami nem az Én kezemben van? Amit csak mondok, az megtörténik, és az emberi lények közül ki tudja megváltoztatni az elhatározásomat? [...] Nem Én vagyok-e az, aki személyesen vezényeltem le mindent?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 1. fejezet). Minden dolog és minden esemény Isten kezében van. Hogy a férjem és én elveszítjük-e a munkánkat, hogy ez befolyásolja-e a lányom tanulmányait, és hogy kap-e majd munkát, ezt mind Isten vezényelte és rendezte el. Csak Isten határozhat meg minden ilyesmit – nem a Kommunista Párt. Ezt átgondolva így szóltam a férjemhez: „Az emberek sorsa teljesen Isten kezében van, az Ő szuverenitása és elrendezése alá tartozik. Azt hiszed, hogy ha a Kommunista Pártra hallgatsz, az bebiztosítja az állásodat? A Párt még a saját sorsát sem tudja kézben tartani, akkor hogyan is irányíthatná mások sorsát?” Ezután dühösen visszavágott: „Ha mindenáron ragaszkodsz a hithez, a Párt nem fog könnyen elengedni. A hívőket, akiket megtalálnak, a halálba küldik. Ehelyett jobban jársz, ha az én kezem által halsz meg!” Mielőtt reagálhattam volna, eszét vesztetten berohant a konyhába, felkapott egy kést, megállt előttem, majd a kést felemelve komoran ezt mondta: „Hívő leszel, vagy rendes életet élsz? Ha ragaszkodsz a hithez, halálra foglak szurkálni!” Dühös voltam, féltem, és magamban hevesen Istent hívtam. Ekkor a lányunk hirtelen kirohant a szobájából, elém állt, és ezt kiáltotta: „Apa! Ha meg akarod ölni anyát, előbb engem kell megölnöd!” A férjem megdöbbent attól, amit a lányunk tett, és miközben a szemét rá szegezte, megdermedt az arca. Lassan leeresztette a kezét, amiben a kést tartotta. Akkor megmagyarázhatatlan veszteséget és fájdalmat éreztem a szívemben, miközben a bánat és a felháborodás könnyeit hullattam. Soha nem gondoltam volna, hogy a férjem valaha az életemet fogja fenyegetni, mert hiszek Istenben. Ez nem az a férfi volt, akihez hozzámentem. Ez egyértelműen egy démon volt!

Egy nap az áhítataim során ezt olvastam Isten szavaiban: „Miért szereti a férj a feleségét? Miért szereti egy feleség a férjét? Miért kötelességtudóak a gyerekek a szüleikkel szemben? Miért gondoskodnak a szülők féltve a gyermekeikről? Mire irányul az emberek szándéka? Nem arra irányul vajon az egész, hogy saját terveiket és önző vágyaikat kielégítsék? Valóban Isten irányítási terve érdekében akarnak cselekedni? Valóban Isten munkája érdekében cselekszenek? Az a szándékuk, hogy teljesítsék egy teremtett lény kötelességeit?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba). „Bárki, aki nem ismeri el Istent, ellenség; vagyis bárki, aki nem ismeri el Isten megtestesülését – függetlenül attól, hogy ezen az áramlaton belül vagy kívül van vagy sem –, az antikrisztus! Kik a Sátánok, kik a démonok, és kik Isten ellenségei, ha nem azok az ellenállók, akik nem hisznek Istenben? Nem ők-e azok az emberek, akik lázadnak Isten ellen?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba). Ahogy elmélkedtem Isten szavain, a szemem előtt filmként pörögtek a jelenetek, amikor a férjem elnyomott engem. Miért tett meg mindent a férjem, aki előtte soha nem kiabált velem, és nem ütött meg, hogy üldözzön, mióta csak hívő lettem? Miért omlott össze ennyi évnyi házasság a személyes érdekek miatt? Az emberek között nincs igazi szeretet – mindenki csak kihasználja a másikat. A férjem korábban jó volt hozzám, mert el tudtam menni dolgozni, pénzt keresni, ki tudtam hordani és fel tudtam nevelni a gyerekeit. Az ő szemében hasznos voltam. De most, hogy a hitet választottam, ami az ő érdekeit is érintette, nem törődött a köztünk lévő érzésekkel. Hogy ne higgyek Istenben, megpróbált feljelenteni a rendőrségen, addig fojtogatott, amíg el nem ájultam, és még egy késsel is halálosan megfenyegetett. Makacsul állította, hogy azért nem akarta, hogy higgyek Istenben, mert rám gondol, és fél, hogy letartóztatnak, de igazából mindezt csak magáért tette. A saját karrierjét és hírnevét minden más fölé helyezte. Hogy megóvja a saját megélhetését, hajlandó volt a Kommunista Párt talpnyalója, szolgája lenni, zsákutcába kényszerítve engem. Még mindenféle aljas, rosszindulatú taktikát is alkalmazott, hogy megakadályozza, hogy higgyek Istenben. Lényegében egy démon volt, aki gyűlölte Istent, és ellenállt Neki. Azután olvastam egy másik szakaszt Isten szavaiból: „Normális emberekként, és olyan emberekként, akik igyekeznek szeretni Istent, az, hogy belépjetek a királyságba és Isten népévé váljatok, az igazi jövőtök és egy olyan élet, amely a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír; senki sem áldottabb, mint ti. Miért mondom ezt? Mert azok, akik nem hisznek Istenben, a testnek és a Sátánnak élnek, de ti ma Istennek éltek, és azért éltek, hogy Isten akaratát kövessétek. Ezért mondom, hogy a ti életetek a legnagyobb jelentőséggel bír. Csak az embereknek ez a csoportja, akiket Isten kiválasztott, képes a legnagyobb jelentőségű életet megélni, senki más a földön nem képes ilyen értékes és jelentőségteljes életet megélni, mint amilyen a tiétek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait). Isten szavai nagyon inspirálóak voltak számomra, és segítettek meglátni az élet értelmét. Istenben hinni, az igazságra törekvés és egy teremtett lény kötelességének végzése az egyetlen módja annak, hogy értelmes és értékes életet éljünk. Keményen dolgoztam a kinti világban, és bár némi hírnevet szereztem magamnak, belül üresnek és nyomorultnak éreztem magam. A kimerültségtől rosszul lettem, és a tökéletesen jó hangom olyan rekedt lett, hogy alig tudtam beszélni. Ekkor éreztem igazán, hogy nem számít, hány kitüntető oklevelem van vagy mennyien irigyelnek és csodálnak, ez soha nem fogja megoldani a betegségemet és ürességemet. A hírnév és a nyereség, amire éveken át törekedtem és amit birtokoltam, nem tudott segíteni abban, hogy elnyerjem az igazságot, és nem tudott megmenteni a Sátán megrontásától és ártalmától. Ráadásul a tanításom évei alatt mindenféle Istent tagadó téveszméket sulykoltam a diákjaimba. Egész idő alatt a Kommunista Párt dicséretét énekeltem. Ha ez így folytatódik, semmiképpen sem lehet jó rendeltetési helyem. Abba kellett hagynom a Párt szolgálatát. Magamban imádkoztam Istenhez, és kértem Őt, hogy adjon nekem kiutat, hogy el tudjam engedni a munkámat, és a kötelességem végzésére tudjak koncentrálni. Később, amikor egészségügyi kontrollvizsgálaton voltam, az orvos ezt mondta nekem: „A torka szörnyű állapotban van. Teljesen elszíneződött, és nagyon vérbő. Megdagadt, és annyira megnagyobbodott, hogy már a hangszálait is súlyosan zavarja. Ha nem hagyja abba a torka használatát, a jövőben valószínűleg teljesen elveszíti a beszédképességét.” Aztán hat hónapos betegszabadságot javasolt nekem. Teljes szívemből hálás voltam Istennek. Azt hittem, így több időm lesz Isten szavainak olvasására és a kötelességem végzésére, de váratlanul a férjem még aljasabb taktikákat kezdett alkalmazni, hogy az utamba álljon.

Egy nap 2009 februárjában megkérte két osztálytársamat és az öcsémet, hogy jöjjenek át hozzánk. Erőszakkal beültettek egy autóba, és elvittek egy elmegyógyintézetbe. De semmi bajom nem volt, ezért a kórház nem vett fel. A férjem ezt mondta: „Pontosan tudod, hogy ha a Párt letartóztat titeket, hívőket, akkor a halálba fognak küldeni benneteket, de te mégis ragaszkodsz ahhoz, hogy hívő legyél. Csak egy elmebeteg nem fél a haláltól. Korlátozottak a vizsgálatok, amiket ebben a kórházban elvégezhetnek. A tartományi elmegyógyintézetben jobb eszközök és hozzáértőbb orvosok vannak. Elviszlek oda egy vizsgálatra, hogy kiderüljön, elmebeteg vagy-e!” Dühösen válaszoltam: „Szerintem neked van mentális problémád! Nem arról van szó, hogy nem félek a haláltól. Úgy döntöttem, hogy hiszek, még ha ez a halált is jelenti, mert tudom, hogy Mindenható Isten a Szabadító eljövetele. Olyan sok igazságot mondott ki, és meg tudja menteni az embert a bűntől és a katasztrófáktól. Azok az emberek, akik nem hisznek Istenben, vagy akik nem fogadják el Isten ítéletét és megtisztítását, mind meg fognak halni a nagy katasztrófákban...” De ő nem hallgatott rám. Másnap kora reggel erőszakkal bevitt a tartományi elmegyógyintézetbe. Felmentünk a második emeletre, és láttam, hogy egy őrült nő kuporog a folyosó padlóján, a teste pedig egy nagyon súlyos vaslánccal van megkötözve. Egy középkorú férfi fogta a lánc egyik végét, és igazán erősen rángatta, végighúzva a nőt a padlón. A nő félelmében mindkét karját kinyújtva kapaszkodott a láncba, minden erejével küzdött, és hangosan kiabált. Vérfagyasztó élmény volt látni a szalmaboglyának tűnő haját, az ijesztő arckifejezéseit, és hallani a szívszorító sikolyait. Abban a pillanatban eluralkodott rajtam a fájdalom és igazságtalanság érzése. Úgy éreztem, hogy ez a méltóságom rettenetes megsértése, azonnal meg akartam fordulni, lerohanni a földszintre, és kiszabadulni arról az átkozott helyről, de nem tudtam, mert a férjem minden lépésemet szorosan követte. Aztán eszembe jutott valami Isten szavaiból: „Sok álmatlan éjszakát viselt el Isten az emberiség érdekében végzett munkája kedvéért. A magasságtól a legmélyebb mélységekig, Ő alászállt az élő pokolba, ahol az ember lakozik, hogy az emberrel éljen ezen a földön, soha nem panaszkodott az emberek körében lévő lepusztultság miatt, és soha nem rótta meg az embert lázadó mivoltjáért, hanem a legnagyobb megaláztatást tűri el, miközben személyesen végzi munkáját. Hogy tartozhatna Isten a pokolhoz? Hogyan tölthetné Ő az életét a pokolban? Ám az egész emberiség kedvéért, hogy az emberiség egésze hamarabb találjon megnyugvásra, Ő megaláztatást tűrt el és igazságtalanságot szenvedett azzal, hogy eljött a földre, és személyesen lépett be a »pokolba« és az »alvilágba«, a tigris barlangjába, hogy megmentse az embert. Hogy lenne jogosult az ember szembeszállni Istennel? Mi oka van panaszkodni Istenről? Hogy van képe szembenézni Istennel?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (9.)). Az emberiség megmentése érdekében Isten megtestesült az utolsó napokban, és eljött az ateista uralom alatt álló Kínába, megjelenik és munkálkodik ezen a leggonoszabb helyen, ami a leginkább ellenáll Istennek, elszenvedve a Kommunista Párt és a vallásos világ elnyomását és elítélését, és nagy megaláztatást elviselve, de Isten mindezt szó nélkül tűri. Ő a Teremtő, a legfelsőbb és tiszteletreméltó, de Ő eljött, hogy romlott emberi lények között éljen, hatalmas megaláztatást vállalva igazságokat mond ki az emberek között, és csendben végzi az emberiség megmentésének munkáját. De én, egy romlott ember, látva, hogy egyenrangúként hasonlítanak össze a mentális betegekkel, úgy éreztem, hogy megsértették a méltóságomat és a tisztességemet, és ez megalázó volt számomra, ezért menekülni akartam. Annyira szégyelltem magam ettől a gondolattól, hogy csendben imádkoztam Istenhez, és megfogadtam, hogy bármivel is kell ezután szembenéznem, vagy bármilyen megaláztatást kell is elszenvednem, soha nem fogok engedni a Sátánnak. Később az orvos csak úgy véletlenszerűen adott nekem néhány tasaknyi gyógyszert, és hazaküldött. Amikor a férjem látta, hogy tényleg nem tud visszatartani a hitemtől, egyszerűen nem törődött velem többet, és én újra kötelességet vállaltam.

2012 októberében, mivel egy júdás eladott engem, a rendőrség gyanút fogott, hogy gyülekezetvezető vagyok, és civil ruhás rendőrökkel követni kezdett. El kellett hagynom az otthonomat, és egy másik régióban kellett végeznem a kötelességemet, hogy ne tartóztassanak le. Később megtudtam, hogy egy nappal azután, hogy elmentem, a rendőrség elment az otthonomhoz, hogy letartóztasson. Három másik testvért is letartóztattak, hogy a hollétemről kérdezzék őket, és a fényképemet felhasználva hajtóvadászatot indítottak utánam. Két hónappal később a Nemzetbiztonsági Brigád átkutatta az otthonomat, elkobozták Isten szavának néhány könyvét, és azt mondták a férjemnek, hogy akkor is elkapnak, ha a világ végén bújkálok. Az Oktatási Hivatal gyakorlatilag mindennap járt nálam, arra kényszerítették a férjemet, hogy keressen meg. Akkoriban az elsők között voltam a Kommunista Párt körözési listáján.

Később még a gyermekemet is felhasználták, hogy hazacsalogassanak. 2012 késő decemberében, egy délután váratlanul felhívott a lányom: „Anya, féltem attól, hogy felhívjalak. A rendőrség mindenhol téged keres, és átkutatták az otthonunkat. Azért hívlak most, hogy elmondjam, hogy az Oktatási Hivatal és az iskolád vezetői megkértek apát és engem, hogy mondjuk meg neked, hogy azt akarják, hogy add fel a hitedet, és gyere haza hamar, és megígérik, hogy nem vonnak felelősségre. Azt is mondták, hogy ha hazajössz, még ha soha nem is mész dolgozni, akkor is kifizetik a teljes fizetésedet...” Amikor ezt meghallottam, felháborodtam. A Kommunista Párt a státuszt és a pénzt használta fel arra, hogy a hitem feladására csábítson. Milyen aljas dolog! Ami igazán elszomorított, az az volt, hogy úgy tűnt, a lányom mélyen megbízik abban, amit a kormány és az iskola vezetői mondanak. Ebből világosan láttam, hogy a férjemet és a lányomat is félrevezette és kihasználta a Kommunista Párt. Határozottan ezt mondtam a lányomnak: „Drágám, túl naivan látod a dolgot. Tudod, mi történne, ha hazamennék? Én lennék a bárány, akit a farkasok elé dobnak. Nem fogok hazamenni.” Aggódva így válaszolt: „Azt mondták, ha nem jössz haza, visszavonják a több mint 20 évnyi nyugdíjadat. Anya, gyere vissza! Ha nem jössz vissza, kikényszerítik, hogy apa váljon el tőled, és hogy én megszakítsam veled a kapcsolatot. Ha nem jössz haza, akkor nem leszel többé az anyukám.” Nagyon megdöbbentem ezen. A Kommunista Párt nemcsak a nyugdíjamat vette el, hanem még a férjemet is arra kényszerítette, hogy váljon el tőlem, a lányomat pedig arra, hogy szakítsa meg velem a kapcsolatot. Ez annyira gonosz és aljas tett volt! Teljes szívemből gyűlöltem a Pártot. Isten szavaira gondoltam: „Mi az, hogy vallásszabadság? Mi az, hogy a polgárok törvényes jogai és érdekei? Ezek mind csak trükkök a gonoszság elleplezésére! Ki tette magáévá Isten munkáját? Ki ajánlotta fel az életét vagy ontotta a vérét Isten munkájáért? Az emberek, akik nemzedékeken át rabszolgasorban éltek, töretlen sorban a szülőktől a gyermekekig, teketória nélkül rabszolgasorba taszították Istent – hát hogyne lenne ez dühítő? Több ezer évi gyűlölet összpontosul a szívben, bűnös évezredek íródnak bele a szívbe – hát hogyne gerjesztene ez utálatot? Álljatok bosszút Istenért, tiporjátok el teljesen az Ő ellenségét, ne engedjétek többé szabadon portyázni, és ne hagyjátok, hogy zsarnokként uralkodjon! Most van itt az idő. Az ember már rég összegyűjtötte minden erejét, és szívének minden vérét ennek fogja szentelni és minden árat meg fog fizetni ezért, hogy letépje ennek az ördögnek az ocsmány arcát és lehetővé tegye, hogy az emberek, akiket megvakítottak, és akik mindenféle szenvedést és nehézséget elviseltek, felkeljenek fájdalmukból és fellázadjanak ez ellen a gonosz vén ördög ellen. Miért kell ennyire teljes mértékben akadályoznia Isten munkáját? Miért téveszti meg Isten népét különféle trükkökkel? Hol az igazi szabadság, hol vannak a törvényes jogok és érdekek? Hol a méltányosság? Hol a vigasztalás? Hol a melegség? Miért sző csalárd terveket, hogy csőbe húzza Isten népét? Miért fojtja el erőszakkal Isten eljövetelét?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (8.)). A Kommunista Párt nyilvánosan vallásszabadságot hirdet, de titokban mindenféle aljas taktikát alkalmaz a hívők elnyomására. Ez világosan feltárja a démoni lényegét, hogy gyűlöli az igazságot, és ellenáll Istennek. A Párt mind csábítással, mind fenyegetéssel megpróbált visszatartani a hitemtől, először a bőkezű fizetést használta csalinak, és pénzzel próbált hazacsábítani, hogy letartóztathassanak. Amikor nem dőltem be neki, el akarták venni a munkámat és a fizetésemet, elvágni minden jövedelmemet, és még kerestek is, hogy letartóztassanak, és ne legyen hova hazatérnem. Ez világosan megmutatta nekem, hogy a Párt kívülről erkölcsösnek és igazságosnak tűnik, de a lényege brutális és gonosz. Ez a démonok perverz bandája, amely szembeszáll a Mennyel, és minden lépésnél Isten ellen fordul. Meggyűlöltem, szívből elutasítottam, és megfogadtam, hogy megszabadulok tőle, még ha az életembe kerül is! Ezután a férjem kénytelen volt elválni tőlem, és a lányom is megszakította velem a kapcsolatot.

Korábban, amikor a Párt rendszerén belül dolgoztam, nem láttam tisztán annak gonosz lényegét, és még folyton dicsértem is. Miután megtapasztaltam az üldözését, végül megláttam a démoni lényegét, hogy gyűlöli az igazságot, és ellenáll Istennek, teljesen meggyűlöltem, fellázadtam ellene, és megesküdtem, hogy soha többé nem követem! Megláttam Isten szeretetét is. Isten szavai voltak azok, amelyek hitet és erőt adtak nekem, és lehetővé tették számomra, hogy újra és újra szilárdan megálljak az üldöztetés és a nyomorúságok között. Annyira hálás vagyok Istennek! Akármilyen nehéz is legyen az előttem álló út, én Mindenható Istent fogom követni a végsőkig, rendíthetetlenül!