2019 januárjában egy barátom bizonyságot tett nekem Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájáról. Akkor olvasni kezdtem Mindenható Isten szavait, és nagyon mélyen megragadtak engem. Számomra ez egy új igazság eljövetele volt – nagyon boldog voltam. Mindenható Isten olyan dolgokat magyarázott el, amiket a vallásos világ nem értett: a Biblia misztériumait, a megtestesülés misztériumait, az ember romlottságának gyökerét, a bűn levetéséhez, a megtisztuláshoz és megmeneküléshez vezető utat. Ember képtelen lenne kijelenteni ilyen szavakat. Éreztem, hogy ez Isten hangja, hogy Mindenható Isten az Úr Jézus visszatérése. Úgyhogy boldogan elfogadtam, és a családommal is megosztottam ezt a hihetetlen hírt. Az édesanyám, a nagynéném, és néhány testvérem is elfogadta Mindenható Istent. Mindennap összegyűltünk, hogy Isten szavait olvassuk, és élveztük a Mindenható Isten által kifejezett igazságokat. Úgy éreztük, sokat nyerünk ezzel, sokkal többet, mint az eddigi vallásos éveink alatt.

Hamarosan a helyi lelkész és a diakónusok megtudták, miben hiszek. Egy este váratlanul megjelent nálam egy diakónus, és azt kérdezte: „Miért nem jártok mostanában istentiszteletre az édesanyáddal?” Azt feleltem: „Nem járok többet templomba, mert rátaláltam az igaz útra. Az Úr Jézus visszatért – Ő Mindenható Isten. Mindenható Isten sok szavát elolvastam, és teljesen lenyűgözött – még sosem olvastam ilyen újszerű dolgot. Mindenható Isten rengeteg misztériumot feltárt a Bibliából. Felfedeztem, hogy Mindenható Isten szava az igazság, és hogy Ő a visszatért Úr Jézus, akire vártunk.” A diakónus meghallgatott, aztán kétkedve azt mondta: „Visszatért volna az Úr Jézus? Már hogy lenne ez lehetséges?” Azt válaszoltam: „Mindenható Isten megkezdte a Királyság Korát, és új munkát végez. A Kegyelem Korának vége, és a Szentlélek már nem munkálkodik a vallásos egyházakban. Olyan ez, mint mikor az Úr Jézus jött el munkálkodni. Az emberek elhagyták az egyházat, és követték Őt. Most lépést kell tartanunk Isten új munkájával, hogy Isten megmentsen minket az utolsó napokban.” Látva, hogy eltökélten hiszek Mindenható Istenben, azt mondta, ki fognak rekeszteni, aztán egyszerűen elment. Később a lelkész és a diakónusok elkezdtek zaklatni egy családot, akik nem sokkal azelőtt fogadták el Isten utolsó napokbeli munkáját. A lelkész azt mondta nekik: „Csatlakoztatok Mindenható Isten Egyházához, és nem jártok az istentiszteleteinkre. Becsaptak titeket – az Úr nem tért vissza. Lelkészként én mindent tudok, ami a Bibliában szerepel. Ha Mindenható Isten lenne a visszatért Úr Jézus, biztosan tudnék róla.” Még azt is mondta: „Ha mindenképp el akarjátok hagyni az egyházat, mindenki előtt ki kell jelentenetek, hogy hátat fordítottatok Jézusnak. És mostantól nem számíthattok semmilyen segítségre az egyháztól. Vasárnap el kell jönnötök a templomba, hogy töröljétek a neveteket, és ezt be kell jelentenetek az egész gyülekezetnek. Különben elüldözünk a faluból.” Nagyon mérges lettem. Mindenkinek joga van a vallásszabadsághoz, ők mégis ilyen aljas taktikákkal tartották vissza az embereket az igaz út tanulmányozásától. Ha jóindulatú szolgák lennének, kereső szívvel kellene rendelkezniük, kideríteniük, miről szól Mindenható Isten Egyháza, és megvizsgálniuk Mindenható Isten munkáját. De az Úr visszatérésével szembesülve ők csak vakon ellenálltak, és elítélték azt. Hogy lennének az igazság keresői?

A rákövetkező nap meglátogattam őket. A testvér azt mondta, hiszik, hogy Mindenható Isten az igaz Isten, úgyhogy ha el is űzik őket a faluból, akkor is hinni fognak Benne. Ezután a lelkész híreszteléseket és hazugságokat kezdett terjeszteni, hogy eltántorítsa az embereket az igaz út tanulmányozásától. Ez megmutatta nekem, hogy Istenben hinni és Őt követni nem könnyű. Ahogyan az Úr Jézus mondta: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt” (Máté 7:13-14). Bár a lelkész akadályozott és elnyomott minket, mi már elfogadtuk az igaz utat, és rátaláltunk az örök élethez vezető útra. Áldottak voltunk. Arra gondoltam, hogyan nyomta el a zsidó vallás az Úr Jézust, amikor Ő jött el és munkálkodott. Akkor nem sokan követték Őt. Most pedig Mindenható Isten jött el munkálkodni, és Őt is elnyomja a vallási világ. A legtöbb ember hisz az egyházi vezetőknek, hallgat rájuk, és nem akarja elfogadni az Úr eljövetelét. Ez azt a tényt is világossá tette előttem, hogy az igaz utat ősidők óta elnyomják. Kevesen fogadják el az igaz utat, és követik Istent, miközben rengetegen imádnak embereket, és követnek lelkészeket a vallásban. Ez megerősített a Mindenható Istenbe vetett hitemben.

Később jelentette a Mindenható Istenben való hitemet az Egyházszövetségnek. Egy este eljött hozzám egy csoportnyi emberrel. Azt mondta, menjek el egy diakónus otthonába, és világosan magyarázzam el a Mindenható Istenben való hitemet minden egyházi vezetőnek és munkatársnak. Ezek az emberek nagyon gonoszak voltak, ellenezték és elítélték Isten utolsó napokbeli munkáját. Nem volt bátorságom szembenézni velük. De tudtam, hogy ha nem megyek el találkozni velük, akkor csak híreszteléseket fabrikálnak majd. Isten a kegyelmében részesített, és lehetővé tette, hogy meghalljam a hangját, és megismerjek néhány igazságot. Nem futamodhattam meg most, amikor szüksége volt rám, hogy bizonyságot tegyek az Ő munkája mellett. Ezért így imádkoztam: „Mindenható Isten! Kérlek, vezess engem, és add, hogy rátaláljak a szavakra, amikre szükségem van, hogy legyen hitem a munkád mellett való bizonyságtételhez.” Mikor odaértem a diakónus házához, leültem egy székre, és több mint egy tucat ember ült még körülöttem, köztük öt lelkész az Egyházszövetségtől, a falu egyházi vezetői és a gyülekezet néhány tagja. Ennyi ember láttán megint megszeppentem, mert nem tudtam, mire számítsak. Szívemben folyamatosan Istenhez imádkoztam, hogy segítsen megnyugodni. Lassanként elszállt a félelmem, mert tudtam, hogy Mindenható Isten velem van. Egy idősebb lelkész az Egyházszövetségből nagyon szigorúan megkérdezte tőlem: „Miért nem jártok édesanyáddal és nagyanyáddal istentiszteletre? Tudod, mi az egyház? Tudod, hogy ha elhagyod az egyházat, azzal elárulod az Úr Jézust, és ezért Ő el fog hagyni téged?” Azt válaszoltam neki: „Az Úr Jézus azt mondta nekünk: »Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük« (Máté 18:20). Milyen az igaz egyház? Ahhoz, hogy valami egyház legyen, nem számít, hány tagja van, vagy hogy hol van. Akármennyien is gyűlnek össze, amíg megvan benne a Szentlélek munkája, Isten jelenléte és az igazság ellátása, az egy egyház. Ha pedig a mai egyházat nézzük: megvan benne a Szentlélek munkája? Hoz megvilágosodást Isten szavainak olvasása? Élvezhetőek az istentiszteletek, és nyújtanak ellátást? A lelkészek csak a régi, jól ismert dolgokról prédikálnak, és ez egyáltalán nem segít az embereknek megismerni az Urat. A hívők nem kapnak semmi ellátást az élethez. Gyengék és negatívak, mohón vagyonra és egyéb világi dolgokra vágynak. A mai egyház olyan, mint a templom az Úr Jézus korában: elvesztette a Szentlélek munkáját, és nem nevezhető igaz egyháznak. Hogy miért akarunk most Mindenható Istenben hinni, és miért nem akarunk többet misére járni? Mert minden, amit Mindenható Isten kifejezett, az igazság. Rengeteg misztériumot feltárt a Bibliából. Mindenható Isten szavainak olvasása valóban felnyitotta a szemem, felderíti a szívem, és táplálja a lelkem. Ez a Szentlélek munkájának gyümölcse. Mindenható Isten az igaz Isten megjelenése, Mindenható Isten Egyháza pedig az igaz egyház. Ma különböző felekezetekből az Úr eljövetelére vágyó rengeteg igaz hívő olvassa Mindenható Isten szavait az interneten különböző módokon. Ők már biztosak benne, hogy ez Isten hangja. Maguk miért nem vizsgálják meg? Maguk pásztorok, igehirdetők az egyházban. Arra kellene vezetniük a hívőket, hogy üdvözöljék az Urat. Ez jelentené azt, hogy felelősséget vállalnak az életükért!” Amikor befejeztem, mind csöndben ültek.

Később a lelkész azt kérdezte tőlem: „Azt mondod, az Úr Jézus visszatért. Honnan tudnád te ezt?” Utána elővette a Bibliát, és egy versre mutatva azt mondta: „A Bibliában ez áll: »Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül« (Máté 24:36). Ez azt mondja, hogy senki sem fogja tudni, amikor eljön az Úr. Akkor te honnan tudnád?” Azt feleltem: „Ha tényleg senki sem tudná, hogy Ő eljött, akkor hogyan üdvözölhetnénk? Amit a Biblia mond, hogy »Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja«, az azt jelenti, hogy senki sem tudja, mikor jön el, de az eljövetele után beszélni fog, és elvégzi munkáját. Amikor meghalljuk az Úr hangját, és meglátjuk az igazságokat, amiket kifejez, akkor már tudni fogjuk, hogy visszatért, nem? Épp, ahogyan az Úr Jézus mondta: »Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje« (Máté 25:6). »Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem« (Jelenések 3:20). Tehát az Úr üdvözlésének kulcsa az, hogy igyekszünk meghallani az Ő hangját. Ha meghalljuk, hogy valaki azt kiáltja, eljött a vőlegény, azaz bizonyságot tesz az Úr visszatérése mellett, akkor mennünk kell az Úr fogadására, és alázattal kell várnunk, hogy meghalljuk az Ő hangját. Csak az ilyen ember okos szűz, aki üdvözölni tudja az Urat, és együtt vacsorál vele. A maguk gondolkodásmódja szerint senki sem fogja tudni, hogy eljött az úr, még akkor sem, amikor már megérkezett. Akkor hogyan magyarázhatók ezek a versek a Bibliából, és hogyan teljesülhetnének be?” Egy példát is mondtam nekik: „Gondoljanak csak arra, amikor az Úr Jézus jött el munkálkodni. Először senki sem ismerte el Őt Istenként. Amikor elkezdett munkálkodni és beszélni, a Szentlélek tett bizonyságot: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm« (Máté 3:17). Ezután az Úr elkezdett jeleket és csodákat tenni, meggyógyította a betegeket, a bűnbánat útját prédikálta, és megbocsátotta az emberek bűneit. A Kegyelem Korával megkezdte a megváltás munkáját. Az emberek csak ekkor ismerték el az Úr Jézust mint az emberiség Megváltóját, aki Maga Isten. A hitünk az Úrban talán nem kizárólag az Ő munkáján és szavain alapszik? A nagy katasztrófák már megkezdődtek – az Úr eljövetelének minden próféciája beteljesült. Az Úr visszatért és munkálkodik. Kifejezi az igazságokat, amelyek az emberiség megtisztításához és megmentéséhez szükségesek, és az ítélet munkáját végzi Isten házán kezdve. Létrehozta a győztesek csoportját. Ezeket a tényeket senki sem tagadhatja. Nem várhatjuk tétlenül a végzetünket, a saját elképzeléseink alapján értékelve Isten munkáját. Így elszalasztjuk a lehetőséget, hogy üdvözöljük az Urat.” Ezután egy fiatal lelkész az Egyházszövetségből mérges lett, és ezt kérdezte tőlem: „Hol van ez a Mindenható Isten? Láttad már Őt? Ha nem láttad, hogy lehetsz benne biztos, hogy Ő az Úr Jézus visszatérése?” Kérdésre kérdéssel feleltem: „Maga hisz az Úr Jézusban – látta Őt? Egyikünk sem látta soha az Urat, akkor miért hiszünk Benne?” Erre senki nem válaszolt. Aztán azt mondtam: „Régen, amikor az Úr Jézus hús-vér testben munkálkodott, talán nem látták sokan? A főpapok, írástudók és farizeusok látták az Úr arcát, de talán felismerték Őt mint az Urat? Talán követték Őt? Nemcsak hogy nem követték, még el is ítélték és el is utasították Őt, végül pedig keresztre feszíttették. Mi derül ki ebből? Az, hogy még ha látjuk is az Úr arcát, de nem értjük Őt, és nem vagyunk képesek felismerni a hangját, akkor továbbra is ellen fogunk szegülni Neki, és Ő el fog ítélni minket. Ha maguk abban az időben éltek volna, látták volna az Úr Jézust, és hallották volna a prédikációit, felismerték volna Őt mint Krisztust? Nem vagyok biztos benne.” Miután befejeztem, a lelkész így vágott vissza: „Azt mondod, Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Mire alapozod ezt?” Azt feleltem: „Az Úr Jézus azt mondta, »Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem« (János 10:27). Annak a kulcsa, hogy meghatározzuk, Mindenható Isten vajon Isten megnyilvánulása-e, az, hogy megnézzük, amit mond, az az igazság-e. Olvasok maguknak Mindenható Isten szavaiból, hogy maguk is láthassák, ez Isten hangja-e. Utána maguk is tudni fogják, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus-e.” Ezután a telefonomról felolvastam nekik néhány passzust Mindenható Isten szavaiból.

Mindenható Isten azt mondja: „Az egész világegyetemben végzem a munkámat, és Keleten végtelenül dübörgő robajok hallatszanak, megrázva minden nemzetet és felekezetet. Az Én hangom az, amely minden embert a jelenbe vezetett. Minden embert meghódítok a hangom által, hogy belezuhanjon ebbe az áramlatba, és megadja magát Nekem, mert már régen visszavettem dicsőségemet az egész földről, és újból kibocsátottam azt Keleten. Ki ne vágyna arra, hogy láthassa dicsőségemet? Ki ne várná türelmetlenül visszatérésemet? Ki ne szomjazna újbóli megjelenésemre? Ki ne sóvárogna szeretetreméltóságom után? Ki ne jönne a fényre? Ki ne tekintené meg Kánaán gazdagságát? Ki ne vágyakozna a Megváltó visszatérésére? Ki ne imádná Őt, aki nagy hatalommal bír? A szavam elterjed majd az egész földön; szembenézek majd választott népemmel, és több szót szólok majd nekik, mint egy hatalmas mennydörgés, amely megrázza a hegyeket és a folyókat. Az egész világegyetemnek és az emberiségnek mondom majd a szavaimat. Ezért a számban lévő szavak az emberek kincsévé váltak, és minden ember dédelgeti szavaimat. A villámok Kelettől egészen Nyugatig villámlanak. Szavaim olyanok, hogy az ember nem szívesen mond le róluk, ugyanakkor kifürkészhetetlennek találja őket, és annál inkább örvendezik nekik. Mint egy újszülött csecsemő, minden ember örül és boldog, ünnepli az Én eljövetelemet. Hangom által minden embert Magam elé hozok. Ezentúl hivatalosan belépek az emberi fajba, hogy eljöjjenek Engem imádni. Az Általam sugárzott dicsőséggel és a számban lévő szavakkal elérem, hogy minden ember Elém járuljon, és lássa, hogy a villámok Keletről villámlanak, és hogy Én is leszálltam a Keleti »Olajfák hegyére«. Látni fogják, hogy már régóta a földön vagyok, de már nem a zsidók Fiaként, hanem a Kelet Villámaként. Mert Én már régen feltámadtam, és eltávoztam az emberek közül, majd dicsőséggel újra megjelentem közöttük. Én vagyok az, akit megannyi korszakkal ezelőtt imádtak, és Én vagyok az izráeliták által számtalan korszakkal ezelőtt elhagyott csecsemő is. Mi több, Én vagyok a jelenkor dicsőséggel teljes Mindenható Istene! Járuljon mindenki trónom elé, és lássa dicsőséges arcomat, hallja a hangomat, és tekintse meg tetteimet. Ez az Én szándékom teljessége; ez a tervem vége és csúcspontja, valamint irányításom célja: hogy minden nemzet imádjon Engem, minden száj ismerjen el Engem, minden ember vesse Belém hitét, és minden nép adja meg magát Nekem!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben). „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem részesülnek az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egy helyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját).

Egymás között sugdolóztak elképedve. Nem sokkal később az idősebb lelkész rám mutatott, és azt mondta: „Úgy gondolom, hogy amit most felolvastál, nem lehet Isten szava. Isten szavai irgalmasok, ezek a szavak viszont túl szigorúak. Ezek nem Isten szavai.” Erre azt mondtam: „Maguk azt gondolják, hogy Isten irgalmas, és nem használna szigorú szavakat, hogy leleplezze és megátkozza az embereket. Biztos benne, hogy ez a vélemény megfelel a tényeknek? Az Úr Jézus sok olyasmit mondott, amivel megdorgálta az embereket. Talán elfelejtette ezt? A következő szavakkal ítélte el a farizeusokat: »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni« (Máté 23:13). »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál« (Máté 23:15). És még sok ilyen van. Ez azt bizonyítja, hogy Isten természete nemcsak irgalommal és szeretettel teli, hanem fenséggel és haraggal is. Nem mérhetjük Isten munkáját és szavait a saját elképzeléseink és képzelődéseink szerint. Ezzel azt a hibát követnénk el, hogy megítéljük és behatároljuk Istent.” Így folytattam: „A Biblia Isten utolsó napokbeli ítélő munkáját is megjövendöli: »Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén« (1Péter 4:17). Isten az utolsó napokban igazságokat fejez ki, és megítéli az embereket, mindenkit a fajtája szerint válogatva szét, teljesen elválasztva a juhokat a kecskéktől, a búzát a konkolytól, a jó szolgákat a rosszaktól. Ha Isten úgy jönne el az utolsó napokban, hogy továbbra is irgalommal és szeretettel teli, mindenféle igazságos ítélet és kárhoztatás nélkül, akkor mikor zárulhatna le a korszak?” Ezután felolvastam nekik még egy passzust Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az ember kimenetelének felfedése során még mindig végtelen könyörületességgel és szeretettel ajándékozza meg az embert, és továbbra is szerető marad vele szemben, nem vetve alá az embert igazságos ítéletnek, hanem inkább toleranciát, türelmet és megbocsátást tanúsítva iránta, és megbocsátva az embernek, bármilyen súlyosak is legyenek a bűnei, egy jottányi igazságos ítélet nélkül: akkor mikor érne véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Vegyünk például egy mindig szeretetteljes bírót, egy kedves arcú és szelíd szívű bírót. Szereti az embereket, függetlenül az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményektől, és szeretetteljes és elnéző velük, bárkik is legyenek. Ebben az esetben mikor lesz képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)). Miután ezt végighallgatták, nem tudtak mivel visszavágni. A következő pillanatban az idősebb lelkész rám mutatott, és szemrehányón ezt mondta: „Tudod te, honnan ered a Mindenható Isten Egyháza? Kínából, és a kínai kormány betiltotta. Az ország kormánya nem ismeri el, hogy az az igaz út. Akkor te miért hiszel benne?” Erre egy kérdéssel feleltem: „Kik a kínai kormány tagjai? Talán Isten követői, vagy egy ateista, sátáni rezsim? Lelkészként hogy hihet egy sátáni rezsimnek? Ez ostobaság. A maguk logikája szerint, amit egy kormány nem hagy jóvá, az nem lehet az igaz út. Összhangban van ez a valósággal? Amikor az Úr Jézus jött el és munkálkodott, Ő talán nem szenvedte el, hogy a kormány elítélte és elnyomta? Hogy lehet, hogy keresztre feszítették? Talán nem azért kellett kereszthalált halnia, mert a farizeusok összeálltak a római kormánnyal? A maguk logikája szerint semmi sem lehet az igaz út, amit egy kormány elnyom és betilt. Akkor nem kellene az Úr Jézus munkáját is megtagadniuk és elítélniük? Nem szamárság ez? A Bibliában ez áll: »És az egész világ a gonosz hatalmában van« (1János 5:19). Az egész világ a Sátán markában van. A hatóságok is romlott emberek – ismerik vajon Istent? Eddig még nem láttunk egy olyan állami vezetőt sem, aki vette volna a fáradságot, hogy megvizsgálja Mindenható Isten munkáját, vagy arra vezette volna a népet, hogy imádják Őt. Mi derül ki ebből? Hogy akár vallásos, akár ateista országról van szó, egy államfő sem olyan ember, aki ismerné Istent. Akkor hogyan tudnák ők megkülönböztetni az igaz utat a hamisaktól? Semmiképpen sem képesek erre. A dolgokat teljes mértékben sátáni logika alapján értékelik, és ebben nincs jelen az igazság.”

Amikor ezt elmondtam, elállt a szavuk. Elég hosszú ideig csönd volt, aztán az idősebb lelkész rám mutatott, és felháborodottan azt mondta: „Ha kilépsz az egyházból, és a családodban valaki megbetegszik, az egyházi vezetők nem fognak imádkozni érte. A családtagod pedig nem fog meggyógyulni, és amikor meghal, a lelke nem száll majd a mennybe. Akkor mit teszel majd?” A szívemben tudtam, hogy a régi, falusi szokásokkal próbál visszatartani engem. Régen mindig tömjéneztük a lelkészeket, és arra támaszkodtunk, hogy imádkoznak értünk. A hívők nagy becsben tartották a lelkészeket, és mindenben rájuk támaszkodtunk. De amióta Mindenható Istenben hiszek, megtanultam, hogy az egyházi vezetők nem képviselhetik Istent, és hogy nem ők határozzák meg, hogy az emberek a mennybe jutnak-e a haláluk után. Úgyhogy azt mondtam nekik: „Ha a jövőben valami baj éri a családomat, nem lesz szükségünk a maguk imáira.” A fiatalabb lelkész azt mondta: „Mihez fogsz kezdeni, ha senki sem segít a temetésekkel?” Határozott hangon így feleltem: „Ha valaki a családomban meghal, majd mi eltemetjük. Nincs szükségünk temetési szertartásokra. A Bibliában ez áll: »Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!« (Máté 8:21-22). Mi a fontosabb: egy családtag halála vagy az Úr parancsolatai? Az Úr világosan megszabta, hogy kövessük Őt, és tiszteljük az Ő nagyságát. Ez a legfontosabb. Maguk miért ragadnak meg az értelmetlen szertartásokban ahelyett, hogy az igazságot keresnék, és üdvözölnék az Úr visszatérését? Az emberek sorsa és rendeltetési helye Isten kezében van. Ezeket nem döntheti el ember. És az emberek nem juthatnak a mennyországba pusztán egy lelkész imái miatt – ez nevetséges.” Így folytattam: „Most visszatért az Úr, és sok igazságot kifejezett. Megmutatta nekünk az utat, hogy levethessük a bűneinket, megtisztuljunk és megmenekülhessünk. Ha nem követjük Mindenható Istent, vagy nem fogadjuk el, hogy szavaival megítél és megtisztít minket, hanem értelmetlen vallási rítusokban élünk, az vajon tényleg elég ahhoz, hogy megtisztuljunk?” Miután ezt elmondtam, nem találtak szavakat, amikkel megcáfolhatnának. Aztán egy másik lelkész elmosolyodott, és azt mondta nekem: „Jemong, te jó képességű ember vagy, van eszed. A gyülekezeted értékes tagja vagy. Ha továbbra is a gyülekezetnek dolgozol, és több embert is hozzánk vezetsz, a gyülekezet erősebb lesz. Együtt jól tudnánk végezni Isten munkáját – nem lenne csodálatos?”

Jól láttam, hogy egyáltalán nem őszinték. Csak az bírt számukra értékkel, hogy még több embert irányíthatnak, mert így több felajánlást tudnak begyűjteni. Nem vágytak Isten megjelenésére. Azt mondtam nekik: „Az Úr üdvözlése mindennél fontosabb. Akármit mondanak, továbbra is mindig követni fogom Mindenható Istent! Maguk egyházi lelkészek. Miért nem vezetik az embereket arra, hogy üdvözöljék az Úr eljövetelét ahelyett, hogy ellenállnak neki és elítélik? Nem félnek, hogy ezzel szembemennek Istennel, és Ő megbünteti majd magukat?” Aztán a fiatalabb lelkész dühösen félbeszakított, és azt mondta: „Mindent azért teszünk, hogy megvédjük a nyájunkat. Mivel te mindenképpen Mindenható Istenben akarsz hinni, kirekesztünk az egyházból, és nem engedjük, hogy ellopd a juhainkat!” Ez még jobban feldühített. Az Úr visszatért, és rá akar lelni az Ő juhaira. Ezeknek az egyházi vezetőknek az lenne a dolguk, hogy a hívőket az igaz út tanulmányozására vezessék, és Isten elé vezessék az Ő juhait. Egy hűséges szolga így tenne. De ők nem ezt teszik. Hogy megóvják a státuszukat és megélhetésüket, félrevezetik és megtévesztik a hívőket, úgy csinálva, mintha ezzel a nyájat védenék, és ráveszik az embereket, hogy őket kövessék, ellenszegülve Istennek és elítélve Őt. Annyira álszentek – kívül-belül gonosz szolgák! Ez eszembe juttatott egy idézetet Mindenható Istentől. „Manapság sokan követnek el hasonló hibát. Minden erejükkel Isten közelgő megjelenését hirdetik, ugyanakkor elítélik megjelenését; a »lehetetlen« ismét a képzeletük korlátai közé szorítja Isten megjelenését. Így láttam sok embert vad és harsány nevetésben kitörni, miután Isten szavaival találkoztak. De vajon különbözik-e ez a nevetés attól a kárhoztatástól és káromlástól, amit a zsidók műveltek? Ti nem vagytok tisztelettudóak az igazság jelenlétében, még kevésbé van bennetek vágyakozó magatartás. Mindössze válogatás nélkül tanultok és könnyed közönyösséggel várakoztok. Mit nyerhettek az ilyen tanulással és várakozással? Azt hiszitek, hogy személyes útmutatást kaptok Istentől? Ha nem tudod megkülönböztetni Isten kijelentéseit, akkor mi módon vagy alkalmas arra, hogy tanúja légy Isten megjelenésének?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott). Mindenható Isten szavai tökéletesen világosak. Ezek a lelkészek a legkevesebb tiszteletet sem mutatják az igazság vagy Isten munkája felé. Antikrisztusok ők, a gonosz szolgák, akiket Isten az utolsó napokban leleplezett. Nincs joguk ahhoz, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Végül, mikor látták, hogy milyen rendíthetetlen hittel hiszek Mindenható Istenben, nem tudtak mit tenni, és elengedtek.

Elképzeléseket és híreszteléseket terjesztettek a hívők között. Nem engedték nekik, hogy kapcsolatba lépjenek a Mindenható Istenben hívőkkel, és félrevezették őket, hogy ellenszegüljenek Neki. Minden embert külön figyelmeztettek, hogy ha követik Mindenható Istent, akkor kiutasítják őket a gyülekezetből. Sokan nem merték megvizsgálni Mindenható Isten munkáját, mert a lelkészek félrevezették és akadályozták őket. Látva, hogy az egyházi vezetők ilyen nagy meggyőződéssel mennek szembe Isten munkájával, nagyon megharagudtam, és próbáltam észérvekkel hatni rájuk. De tudtam, hogy hiábavaló lesz az erőfeszítésem. Istenhez imádkoztam, és arra kértem Őt, világosítson meg, hogy tudjam, mit kell tennem. Egy nővér később közösséget vállalt velem. „Akkor régen a farizeusok azt követelték, hogy az Úr Jézus jöjjön le a keresztről, így bizonyítva, hogy Ő a Messiás, de Ő ezt nem tette meg. Bár ezt nem bizonyította a szemük láttára, talán nem terjedt el azóta az Ő evangéliuma az egész világon? Mindent Isten ural, mindent Ő rendez el. Arra használja az ilyen antikrisztusok cselekedeteit, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Rajtuk keresztül láthatjuk, hogyan vezeti félre a Sátán az embereket az Isten elleni harcában. Láthatjuk és megvethetjük a Sátán gonoszságát és szégyentelenségét, és elutasíthatjuk a vallásos világ ilyen egyházi vezetőit. Ez Isten bölcsessége.” Ezt a közlést hallva felderült a szívem, és már nem hátráltattak az egyházi vezetők. Mivel a lelkészek szigorúan elzárták a gyülekezeteiket, először máshol kezdtük terjeszteni az evangéliumot. Rövid idő alatt sokan megvizsgálták és elfogadták Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját.

Ezután elolvastam még pár passzust Mindenható Isten szavaiból. Ezek még világosabbá tették számomra a lelkészek Istennek ellenálló lényegét. Mindenható Isten azt mondja: „Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnétek tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem törekedtek az életigazságra. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem ismerik az igazság útját sem. Mit gondoltok, hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szentlélek munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, és ezenfelül azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem voltak a Messiás társaságában, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon ellenálltak a Messiás lényegének. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak, ha Messiásnak hívnak. Hát nem abszurd és nevetséges ez a hit?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). „Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja azokat, akik a helyes útra próbálnak lépni, és botránykő, ami akadályozza az Istent keresőket. Lehet, hogy »szilárd alkatnak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel). Régen tényleg felnéztem a lelkészekre. Hosszú évek óta szolgálták az Urat, és jól ismerték a Bibliát. Úgy tűnt, hogy nagy szeretettel viseltetnek mások iránt. A prédikációikban azt mondták a hívőknek, hogy várják éberen és türelmesen az Úr eljövetelét, ezért azt hittem, hogy az Úr eljövetelét váró igaz hívők. De az, amit Mindenható Isten szavai feltártak, és ami a tényekből kiderült, kiirtotta belőlem ezt a nézetet. Jámbornak tűntek, de amikor meghallották, hogy valaki az Úr eljövetelét hirdeti, felfedték Istennek ellenálló, Istent gyűlölő arcukat. Amikor bizonyságot tettem nekik Mindenható Isten munkájáról, hihetetlenül arrogánsak voltak, és makacsul ragaszkodtak a Biblia szó szerinti szövegéhez. Nem számított, milyen hatalma és ereje van Mindenható Isten szavainak, nem voltak hajlandóak elfogadni őket, hanem egyre csak ellenálltak nekik, és elítélték őket. Még odáig is elmentek, hogy fenyegetésekkel tartották vissza a hívőket Mindenható Isten munkájának tanulmányozásától. Azon mesterkedtek, hogy megakadályozzák az embereket az igaz út vizsgálatában a saját státuszuk és megélhetésük érdekében. Attól féltek, hogy ha mindenki Mindenható Istenben hisz, akkor senkitől sem kapnak majd felajánlásokat, és elvesztik a pozíciójukat. Minden cselekedetük pont olyan volt, mint amit a farizeusok tettek az Úr Jézus ellen 2000 évvel ezelőtt, és amit Isten elítélt és elátkozott. Az Úr Jézus a következő szavakkal ítélte el őket: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni” (Máté 23:13). „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15).

Amikor szemtől szemben vitáztam velük, végig csak Mindenható Isten adott nekem erőt, és a vita eredményét is csak annak a kevés kis igazságnak köszönhettem, amit Mindenható Isten szavaiból tanultam. Ez egy valóban különleges tapasztalat volt az életemben. Ha nem hinnék Mindenható Istenben, és nem olvastam volna az Ő szavait, épp olyan lennék, mint a többi hívő: Istenben hinnék, de embereket imádnék és követnék. Biztosan nem rendelkeznék tisztánlátással ezeket az álszent farizeusokat, ezeket az antikrisztusokat illetően. Ehelyett a rossz útra tévedtem volna, mert az egyházi vezetőket imádnám, és Isten így kiiktatott volna engem. Hála Mindenható Istennek!