1988-ban lettem katolikus. Néhány évvel később diakónussá neveztek ki. Bármilyen elfoglalt is voltam, aktívan részt vettem az istentiszteleteken, és betartottam az Úr napját és a szent napokat. Később azonban a gyülekezet fejlődése holtpontra jutott. A hívők hite kihűlt, és nem tartották az Úr napját. Az emberek még horkoltak is, miközben az istentiszteleteken a rózsafüzért mondtuk, sok hívő elment dolgozni, és pénzt keresni. Én sem éreztem a Szentlélek jelenlétét, de kényszerítettem magam, hogy részt vegyek az istentiszteleteken.

Aztán 2002 őszén egy szomszédom tanúságot tett nekem Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájáról. Mindenható Isten szavainak evésével és ivásával megismertem Isten munkájának három szakaszát, az Ő megtestesüléseiről szóló igazság misztériumait, és azt, hogy a gyülekezet azért néptelenedett el, mert a Szentlélek munkája továbblépett, és Isten új munkát végez. Lépést kellett tartanunk Istennel, és el kellett fogadnunk az Ő utolsó napokbeli ítélő munkáját, hogy megszabaduljunk a bűn kötelékeitől, és esélyünk legyen belépni Isten királyságába. Mindenható Isten szavainak olvasása révén a feleségemmel biztosak lettünk abban, hogy Ő az Úr, aki visszatért, és boldogan elfogadtuk az Ő utolsó napokbeli munkáját. Arra viszont nem számítottam, hogy egy hónappal később a diakónusok és a pap zaklatni és akadályozni kezdenek minket.

Egy nap néhány diakónus eljött hozzánk apámmal. Az agresszív viselkedésüket látva kissé ideges lettem. Biztos voltam benne, hogy megtudták, hogy elfogadtam Isten új munkáját, és azért jöttek, hogy megpróbáljanak megállítani. Sok éve hittek az Úrban, és némelyikük hittudományi iskolába járt, így én nem voltam olyan járatos a bibliai ismeretekben, mint ők. Éppen csak elfogadtam Isten utolsó napokbeli munkáját, és még nem tanultam sokat az igazságról, így nem tudtam, hogyan kezeljem, ha valóban nyomást gyakorolnak rám. Magamban így imádkoztam Istenhez: „Ó, Istenem! Nem tudom, hogyan nézzek szembe velük. Kérlek, vezess engem, adj nekem hitet, és védj meg, hogy erős tudjak maradni!” Az ima után nyugodtabb lettem. Aztán egy idősebb diakónus ezt mondta nekem: „Több mint 10 éve katolikus vagy, és már diakónus. Soha nem gondoltam volna, hogy elfogadod a Keleti Villámlást. Nagyot csalódtam. Azok az emberek a Keleti Villámlásból azt mondják, hogy az Úr visszatért – te láttad Őt? Ha Ő tényleg visszatért volna, hogy ne tudnának róla a papok? Ők nagyon jól ismerik a Bibliát – az életüket Istennek szentelték, és nagyon sokat szenvedtek. Ha az Úr visszatérne, akkor csakis úgy lenne helyénvaló, ha ezt Isten nekik nyilatkoztatná ki.” Eszembe jutott valami, amit a Mindenható Isten Egyházának testvérei mondtak nekem: sokan úgy gondolják, hogy az Úr Jézus először a papoknak fogja kinyilatkoztatni a visszatérését, de vajon igaz ez? Van ennek bármilyen alapja Isten szavaiban? Mondta ezt valaha is az Úr Jézus? Valójában az Úr Jézus soha nem mondta, hogy először a papoknak fogja kinyilatkoztatni a visszatérését, és azt sem mondta, hogy várjunk a kinyilatkoztatásra. Ő ezt mondta: „Az Én juhaim hallgatnak a hangomra; és Én ismerem őket, és ők követnek Engem” (János 10:27). „Íme, Én a kapunál állok, és kopogtatok. Ha bárki meghallja hangomat, és ajtót nyit Nekem, bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, ő pedig Velem” (Jelenések 3:20). Az Úr nagyon világos volt. Ha köszönteni akarjuk az Urat, a kulcsfontosságú az, hogy gondosan figyeljük Isten hangját, és törekedjünk az igazság kifejeződéseire. Csakúgy mint a Kegyelem Korában, a tanítványok sem azért követték az Úr Jézust, mert kinyilatkoztatást kaptak, hanem azért, mert hallották az igazságokat, amelyeket az Úr Jézus kifejezett, és látták, hogy Ő az eljövendő Messiás, és elnyerték Isten üdvösségét. A zsidó vezetők azonban nem voltak hajlandók elfogadni az Úr Jézus által kifejezett igazságokat. Kárhoztatták, gyalázták és megítélték az Ő munkáját, és végül keresztre feszítették Őt. Ez sértette Isten természetét, és az Úr Jézus megátkozta őket. Most az Úr Jézus visszatért mint Mindenható Isten, az utolsó napok Krisztusa, aki oly sok igazságot fejez ki, amelyek a Szentlélek szavai. Ez beteljesíti a próféciát: „Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 3:6). Sok igaz hívő testvér olvasta Mindenható Isten szavait, és igazságként ismerték el ezeket a szavakat, Isten hangjaként, és üdvözölték az Urat. Hány pap döntött úgy, hogy vizsgálja Isten munkáját és szavait? Nemcsak hogy nem törekedtek és nem kutattak, hanem kárhoztatták és meg is ítélték Isten utolsó napokbeli munkáját, és visszatartották a hívőket az igaz út elfogadásától. Nem vágytak az igazság keresésére. Nem hallották meg Isten hangját, és nem fogadták az Urat az Ő szavai alapján, viszont azt mondták, hogy Isten először nekik fogja kinyilatkoztatni a visszatérését. Hogyan lehetne ez így? Megosztottam ezt a felfogást a diakónusokkal, de alig fejeztem be a mondandómat, amikor egyikük felugrott, rám mutatott, és azt mondta: „Lehet, hogy most már elég sokat tudsz, de ne felejtsd el, amit Máté evangéliumának 24. fejezetében, a 23-24. versekben áll: »Akkor, ha valaki azt mondja nektek: Íme, itt a krisztus, vagy ott, ne higgyetek neki. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy (ha lehetséges) még a választottakat is megtévesszék.« A Szentírás egyértelmű. Minden olyan állítás, hogy az Úr eljött, hamis. Minden olyan állítás, hogy Ő testté lett, hamis. Mélységesen félrevezettek téged – jobban teszed, ha azonnal meggyónsz és megtérsz! Ha nem térsz vissza, fennáll a veszélye, hogy kiközösítenek, és akkor már késő bánat lesz.”

Undorodtam attól, amit mondott. Így gondolkodtam: „Ezek a diakónusok egész nap a Szentírást értelmezik másoknak, de nem akarnak egy olyan hatalmas dolgot kivizsgálni, mint az Úr eljövetele, sőt vakon kárhoztatnak, megítélnek, és megpróbálnak megakadályozni abban, hogy az igaz utat kutassam. Hát nem pont olyanok, mint a farizeusok?” Ezt válaszoltam neki: „Igaz, hogy a Biblia szerint hamis krisztusok fognak megjelenni az utolsó napokban, de az Úr már régen megjövendölte, hogy biztosan vissza fog térni – ez tény. Aszerint, amit mondasz, az Úr eljöveteléről szóló minden hír hamis, vagyis nem egyszerűen az Úr visszatérését kárhoztatja ez? Akkor hogyan üdvözölhetnénk Őt? Valójában az Úr Jézus elmondta nekünk a hamis krisztusok felismerésének alapelveit. A hamis krisztusok álruhába öltözött gonosz szellemek, és nem birtokolják Isten lényegét, ezért nem tudják kifejezni az igazságot, és nem tudják elvégezni az emberiség megmentésének munkáját. Mindössze annyit tudnak tenni, hogy utánozzák az Úr Jézus múltbeli munkáját, és néhány jelentéktelen jelet és csodát mutatnak be, hogy félrevezessék az embereket.” Isten néhány szava jutott eszembe, amelyet a testvérek olvastak fel nekem korábban. „Ha napjainkban megjelenik egy olyan személy, aki képes jeleket és csodákat tenni, démonokat kiűzni, betegeket gyógyítani és sok csodát bemutatni, és ha ez a személy azt állítja, hogy ő Jézus, aki eljött, akkor ő a Jézust utánzó gonosz szellemek által készített hamisítvány lenne. Ne feledjétek ezt! Isten nem ismétli meg ugyanazt a munkát. Jézus munkafázisa már befejeződött, és Isten soha többé nem végzi el azt a munkafázist” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése). „A testté lett Istent Krisztusnak nevezzük, és ezért a Krisztust, aki meg tudja adni az embereknek az igazságot, Istennek nevezzük. Nincs ebben semmi túlzott, hiszen Ő birtokolja Isten lényegét, birtokolja Isten természetét és bölcsességét az Ő munkájában – amelyek ember számára elérhetetlenek. Azok, akik krisztusnak nevezik magukat, mégsem képesek Isten munkáját végezni, szélhámosok. Krisztus nem pusztán Isten megnyilvánulása a földön, hanem a konkrét test is, amelyet Isten felvesz, mialatt munkáját végzi és befejezi az emberek között. Ennek a testnek a helyét nem veheti át bármelyik ember, hanem olyan test ez, amely képes megfelelően hordozni Isten munkáját a földön, kifejezni Isten természetét, jól képviselni Istent, és életet biztosítani az embernek. Előbb-utóbb azok, akik Krisztusnak tettetik magukat, mind elbuknak, mert bár krisztusnak vallják magukat, semmi nincs bennük Krisztus lényegéből. Ezért azt mondom, hogy Krisztus hitelességét ember nem határozhatja meg, hanem Maga Isten válaszolja meg és dönti el” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Isten szavai tisztázzák, hogyan lehet megkülönböztetni a hamis krisztusokat az igaz Krisztustól. Ezért ezt mondtam nekik: „Krisztus Isten hús-vér testbe öltözött Lelke. Látszólag Krisztus úgy néz ki, mint egy átlagos ember, de Isten Lelke lakozik benne – Ő Isten Lelkének megtestesülése, így Ő isteni lényeggel rendelkezik, és bárhol, bármikor ki tudja fejezni az igazságot, megmutatva Isten természetét, és mindazt, amit birtokol és ami Ő. Ő képes elvégezni az emberiség megváltásának és megmentésének munkáját. Krisztuson kívül senki sem tudja kifejezni az igazságot, nemhogy megmenteni az emberiséget. Ehhez nem férhet kétség. Így tehát, hogy felismerjük az igaz Krisztust a hamisak között, kulcsfontosságú, hogy megnézzük, ki tudja-e fejezni az igazságot, és el tudja-e végezni a megmentés munkáját. Ez a kulcs, a legfontosabb alapelv. Ez pont olyan, mint amikor az Úr Jézus eljött a Kegyelem Korában, hogy munkálkodjon. Igazságokat fejezett ki, és megmutatta az embereknek a bűnbánat útját, végrehajtott sok csodát, és az egész emberiség megváltásának munkáját. Azáltal, hogy elfogadták az Úr Jézus munkáját, megvallották a bűneiket, és bűnbánatot tartottak Őelőtte, bűneik megbocsátást nyertek, békesség és öröm költözött a szívükbe. Az Úr Jézus munkája és szavai tele voltak erővel és hatalommal. Megmutatta Isten természetét, és mindazt, amit birtokol és ami Ő. A szívünk mélyén mindannyian tudtuk, hogy Ő Krisztus megtestesülése, hogy Ő Isten megjelenése. Most eljött Mindenható Isten, az utolsó napok Krisztusa, aki az ítélő munkáját végzi, kifejezi az összes igazságot, amely megtisztítja és megmenti az emberiséget. Nemcsak az igazság oly sok misztériumát tárta fel, mint Isten munkájának három szakaszát, és az Ő megtestesüléseit, hanem leleplezte az emberiség romlottságának forrását is, mely a Sátán műve. Mindenható Isten szavainak ítélete és kinyilatkoztatásai által képesek vagyunk megérteni a bűneink forrását, meglátni a saját sátáni természetünket, szívből megvetni magunkat, bűnbánatot tartani Isten előtt, majd végül levetni a bűnt, teljes megmentést nyerni, és belépni Isten királyságába. Magán Istenen kívül ki tudná elvégezni az utolsó napok ítélő munkáját? Ki tudná kifejezni mindazokat az igazságokat, amelyek megtisztítják és megmentik az emberiséget? Erre egyetlen ember sem képes. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, az utolsó napok Krisztusának megjelenése. Mindannyian azt hiszitek, hogy félrevezettek engem, de miért nem nézitek meg, hogy Mindenható Isten szavai az igazságot jelentik-e? Miért nem vizsgáljátok meg Mindenható Isten emberiséget megmentő munkáját?”

Ekkor egy másik diakónus szólalt meg: „A pap újra és újra hangsúlyozta, hogy ne olvassuk el a Keleti Villámlás könyvét, mert annak tanításai nagyon fennköltek, és az öszes felekezetből sok jó és vezető juh áttért már a Keleti Villámláshoz, miután elolvasta azt a könyvet. Ezért nem olvashatjuk a Keleti Villámlás könyvét, és nem hallgathatjuk a prédikációjukat. Azért, hogy ne vezessenek minket tévútra.” Ezért így válaszoltam nekik: „Én is ugyanígy gondolkodtam, mint ti. Attól félve, hogy félrevezetnek, nem hallgattam meg és nem olvastam el semmit, nem érintkeztem semmivel, ami az Úr eljövetelével kapcsolatos, de aztán valaki megosztotta velem az evangéliumot. Elolvastam Mindenható Isten szavait, és beláttam, hogy ez rossz megközelítés volt. Mindenható Isten azt mondja: »Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, a kárhoztatás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szentlelket, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik alávetik magukat a Szentlélek vezetésének, akik vágyakoznak és keresik az igazságot; csak így fog majd a hasznotokra válni. Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket; mi több, ne legyetek könnyelműek és meggondolatlanok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, legalábbis alázatos és Istent félő szívvel kellene rendelkezniük. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlan következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, arroganciával teljesek. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak értelmesnek kellene lennetek, és olyannak, aki elfogadja az igazságot. [...] Talán, miután csak néhány mondatot olvastak, néhányan vakon elítélik ezeket a szavakat, mondván: ’Ez nem több, mint valami megvilágosodás a Szentlélektől’, vagy: ’Ez egy hamis krisztus, aki azért jön, hogy félrevezesse az embereket.’ Akik ilyeneket mondanak, azokat elvakítja a tudatlanság! Túl keveset értesz Isten munkájából és bölcsességéből, és azt tanácsolom, hogy kezdd újra, a legelejétől! Nem szabad vakon elítélnetek az Isten által kifejezett szavakat azért, mert hamis krisztusok jelennek meg az utolsó napokban, és nem szabad olyanoknak lennetek, aki káromolja a Szentlelket, mert féltek a félrevezetéstől. Nem lenne ez nagy kár?« (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Isten szavaiból megtanultam, hogy nem lehet vakon feltételezésekbe bocsátkozni egy olyan nagy jelentőségű dologról, mint az Úr visszatérése. Korábban, amikor az Úr Jézus jött el munkálkodni, Ő nagyon sok igazságot fejezett ki, rengeteg jelet és csodát tett, de a farizeusok nem keresték és vizsgálták meg ezeket, és nem hallgattak az Ő tanításaira. Őrjöngve ellenálltak Neki, és elítélték Őt. Ezáltal megsértették Isten természetét, míg végül Isten megátkozta és megbüntette őket. Ha az utolsó napokban nem törekszik a szívünk az Úr üdvözlésére, hanem csak vakon ítélkezünk és kárhoztatunk, akkor valószínűleg a farizeusok Isten ellenes útján fogjuk végezni. Isten azt mondja nekünk, hogy szerény, józan eszű emberek legyünk, akik vágyakozva keresik az igazságot. Ha nem kutakodunk, hanem meggondolatlanul hallgatunk a papokra, és nem fogadjuk az Urat az Ő saját szavai alapján, akkor valószínű, hogy a végén ellenállunk Istennek, és meg leszünk büntetve.” Egy diakónus dühösen ezt válaszolta: „A katolicizmus az egyetlen igaz út. Csak a Bibliára van szükségünk az Úrba vetett hitünkhöz.” Apám szigorú pillantással szólt közbe: „Mindenki azért aggódik, hogy félrevezetnek. Ráadásul mi egy katolikus család vagyunk generációk óta. Hogy lehetne ez tévedés? Miért vagy ennyire engedetlen?” Ezt mondtam neki: „Semmi baj nincs az Úrba vetett hittel, de most Ő új munkát végez. Félre leszünk dobva, ha nem tartunk vele lépést. Az egyetlen esélyünk arra, hogy bejussunk a mennyek királyságába, ha tartjuk a tempót Isten új munkájával.” De bármit is mondtam, süket fülekre találtam. Rájöttem, hogy bár van státuszuk és bibliai tudásuk, nem ismerik Isten hangját, és nem vágynak a keresésére. Nem vettem a fáradságot, hogy többet mondjak. Mikor látták, hogy milyen határozottan hiszek Mindenható Istenben, egyszerűen kiviharzottak az otthonomból.

Azt hittem, hogy már nem zaklatnak tovább, de meglepetésemre egy vén diakónus a falunkból feltüzelte a szüleimet, azt mondta nekik, hogy a feleségemmel rossz úton járunk, és hogy találjanak ki valamit, hogy visszatérjünk a nyájba. Anyám meghallgatta őt, majd ezt tanácsolta nekem: „Te és a feleséged most már Mindenható Istenben hisztek. A papok jobban ismerik a Bibliát, mint ti ketten, akkor miért nem tértek már át ők is? Adjátok fel azt a hitet!” Csak mondta és mondta, majd sírni kezdett. Bárhogy vállaltam vele közösséget, anyám egyszerűen nem hallgatott rám. Ezután pár naponta sírva jött át hozzánk. Egyszer éjfél körül kopogás riasztott fel. Mikor kinyitottam az ajtót, az anyámat láttam, aki sírt és kiabált: „Amióta ti ketten elkezdtetek Mindenható Istenben hinni, egyáltalán nem tudok aludni. Én neveltelek titeket annyi éven át – miért nem hallgattok rám? Hallgassatok rám, és gyertek vissza a gyülekezetbe…!” Ezt válaszoltam neki: „A katolikus egyházban az Úr Jézusban hittünk, és most az Úr Jézus visszatérésében hiszünk. Ez ugyanaz az Isten. Az Úr Jézus megváltó munkája csak arra irányult, hogy megbocsássa a bűneinket, nem pedig arra, hogy megszabadítson a bűnös természetünktől. Az Ő munkája nem mentett meg minket teljesen a bűntől. Az Úr Jézus visszatért az utolsó napokban mint Mindenható Isten. Igazságokat fejez ki, és az ítélet munkáját végzi az Úr megváltó munkájának alapjára építve, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az embert. Isten utolsó napokbeli munkájának elfogadása az egyetlen esélyünk arra, hogy megtisztuljunk, teljesen megmeneküljünk, és belépjünk Isten királyságába. Felzárkóztam a Bárány lábnyomaihoz, és megtaláltam a mennyek királyságába vezető utat. Nem megyek vissza a gyülekezetbe.” De anyám egyszerűen nem hallgatott meg. Mikor észrevette, hogy bármit is mond, én szilárdan hiszek Mindenható Istenben, zokogni kezdett. Szörnyen éreztem magam, amikor a nagy fájdalmát láttam. Mindig is nagyon közel álltam a szüleimhez, de most egyszerűen nem tudtak megérteni, és a diakónusok elnyomtak és zaklattak engem. Ha a hitnek ez az útja ilyen rögös, hogyan járjak rajta? Aztán eszembe jutott, mit mondott Mindenható Isten: „Ne bátortalanodj el, ne légy gyenge, és érthetővé teszem a dolgokat számodra. A királysághoz vezető út nem olyan sima; semmi sem olyan egyszerű! Ugye azt szeretnéd, hogy az áldások könnyen jöjjenek hozzád? Ma mindenkinek keserű próbákkal kell majd szembenéznie. Az ilyen próbatételek nélkül az Engem szerető szívetek nem fog megerősödni, és nem lesz bennetek igaz szeretet Irántam. Még ha ezek a próbák csupán jelentéktelen körülményekből is állnak, mindenkinek át kell mennie rajtuk; csak annyi a különbség, hogy a megpróbáltatások nehézsége egyénenként változó lesz. [...] Akik osztoznak keserűségemben, azok bizonyosan részesednek majd édességemben is. Ez az Én ígéretem és áldásom számotokra” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 41. fejezet). Isten szavai megszégyenítettek. Azt reméltem, hogy az Istenbe vetett hit könnyen fog menni, hogy szenvedés nélkül elérhetem a megmentést, de ez nem a valóság. A mennyek királyságába vezető út nem sima, mindenféle elnyomást, megpróbáltatást, gyötrelmet és szenvedést tapasztalunk. De Isten arra fogja használni ezeket a kihívást jelentő helyzeteket, hogy tökéletesítse a hitünket, és Isten iránti szeretetünket. A tanítványokra gondoltam, akik régen az Úr Jézust követték. Nem hallottak olyan sok igazságot, de amikor elnyomással és nehézségekkel kellett szembenézniük, fenn tudták tartani az Úrba vetett hitüket. Abban a szerencsében volt részem, hogy üdvözölhettem a visszatért Urat, olvashattam az igazságokat, melyeket Isten az utolsó napokban kifejezett, és megtalálhattam a teljes üdvösséghez vezető utat. Nem adhattam fel az igaz utat csak az anyám miatt, és nem veszíthettem el az esélyt, hogy elnyerjem az igazságot és az életet.

Ezután anyám állandóan sírt előttem, és azt mondta, hogy megszakítja velem a kapcsolatot, ha megőrzöm a Mindenható Istenbe vetett hitemet, és külön utakon fogunk járni. Az igazat megvallva nagyon fájdalmas volt számomra így látni őt. Nem volt könnyű felnevelnie engem. Nagyon szeretett engem, mindig gondoskodott rólam, és sokat törődött velem. Már 66 éves volt, és nem volt túl jó az egészsége. Nemcsak, hogy nem tettem eleget a gyermeki kötelességeimnek, de állandóan sok gyötrelmet is okoztam neki. Ha megbetegedne, a lelkiismeretem nem bírná elviselni. Kicsit elgyengültem, és úgy éreztem, hogy tartozom anyámnak. Megnyíltam a testvéreimnek az állapotomról, és ők felolvasták nekem Mindenható Isten szavainak egy szakaszát: „Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, át kell adnod magadat az igazságnak, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból, még több szenvedésen kell keresztülmenned. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a békés családi élet kedvéért, és nem szabad elveszítened életed méltóságát és tisztességét a pillanatnyi élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életutat kell követned, amely értelmesebb” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). Nagyon világosan tudtam, hogy Isten szavai az igazság, és hogy mindent fel kell adnom a törekvésemért, de a ragaszkodásaim visszatartottak. Mikor láttam anyám könnyeit és szomorúságát, azt gondoltam, hogy ha fiaként hagyom, hogy ennyire szomorú legyen, akkor nem teljesítem a gyermeki kötelességemet. De valójában, bár édesanyám felnőttkoromig nevelt engem, szeretett, és gondoskodott rólam, és nekem gyermeki kötelességem, hogy gondoskodjak róla otthon, magát az életemet Isten adta nekem, és csak Isten tud megmenteni. Abban a szerencsében volt részem, hogy meghallottam Isten hangját, hogy Isten megkegyelmezett nekem az utolsó napokban, és megkaptam ezt az esélyt az üdvösségre. Nem tudtam feladni az igaz utat, és elárulni Istent a családi viszályok miatt. Az Úr Jézus ezt is mondta: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:26).

Később Mindenható Isten szavainak egy másik szakaszát olvastam: „Isten emberekben végzett munkája minden lépését illetően kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi intézkedésekből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak Isten mellett való bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadott Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Miután elolvastam ezt a szakaszt, rájöttem, hogy látszólag az anyám gördített elém akadályt, de a Sátán akadályozása és manipulációi voltak mögötte. A Sátán az anyám iránti ragaszkodásomon és a gyermeki kötelesség iránti hűségemen keresztül támadott meg, hogy rávegyen arra, hogy eláruljam Istent, és elveszítsem az esélyemet az üdvösségre. Nagyon sokszor vállaltam vele közösséget Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájával, de ő soha nem törekedett rá, és nem vizsgálta meg azt. Csak a státuszt és a hatalmat imádta, a papra és a diakónusokra hallgatott. Azért volt most olyan nyomorult, mert nem volt felismerőképessége, és vakon elhitte, amit mások mondtak. Nem az én hitem miatt. Ez a felismerés nagyon felszabadító volt, és világosan láttam, milyen gonosz és aljas a Sátán. Isten munkája megmenti az embereket, de a Sátán mindent megtesz, hogy az embereket arra csábítsa, hogy eltávolodjanak Istentől, hogy elárulják Őt. Nem dőlhettem be a trükkjeinek, viszont szilárdan meg kellett állnom a bizonyságtételemben.

Később elmentem egy gyülekezeti barátomhoz, hogy megosszam vele az evangéliumot, de a pap ott volt. Mikor meglátott, megragadta mindkét karomat, és komoran így szólt hozzám: „Még mindig a Keleti Villámlásról prédikálsz. Ha nem térsz meg, beviszlek a rendőrségre.” Továbbra sem hagytam magam. Aztán halkan így szólt: „Azt terveztem, hogy egy fontos pozícióra képezlek ki. Azt akartam, hogy te irányítsd az összes gyülekezetet az északi régiónkban. Soha nem gondoltam volna, hogy átmész a Keleti Villámláshoz. Milyen kiábrándító! Ha most visszatérsz, még mindig meg fogom fontolni, hogy fődiakónussá teszlek. Ha nem térsz észhez, azonnal kirúglak a gyülekezetből, és megmondom a többi gyülekezeti tagnak, hogy szakítsák meg veled a kapcsolatot. Minden eddigi erőfeszítésed, minden, amit tettél, hiábavaló lesz akkor.” Amikor ezt mondta, arra gondoltam, hogy korábban soha nem beszélt arról, hogy taníttatna engem, miért tenné ezt most, hogy elfogadtam Isten utolsó napokbeli munkáját? Vajon nem a Sátán használta fel a papot, hogy megkísértsen engem? A pap meg akart vesztegetni a státusszal, hogy eláruljam Istent. Ez a Sátán trükkje volt. Ha feladnám az igaz utat, és elárulnám Istent egy pozícióért, elveszíteném az esélyemet, hogy megmeneküljek, és bejussak a mennyek királyságába. Akkor a rang teljesen értelmetlen lenne, és a végén Isten kiiktatna és megbüntetne. Mindezt elmondtam a papnak, ami nagyon feldühítette. Mivel nem tudta megcáfolni, amit mondtam, elkergetett onnan: „Takarodj innen, és ne prédikálj itt többet, különben feljelentelek a rendőrségen!” Miközben beszélt, kilökött az ajtón. Hazafelé menet így gondolkodtam: Aki pap létére nem vizsgál egy olyan fontos dolgot, mint az Úr visszatérése, és vezető szerepet vállal a kárhoztatásban, az ellenállásban, és a hívők kutakodásának akadályozásában, sőt még azzal is fenyegetőzik, hogy letartóztattat, az nem lehet igazi hívő. Később, amikor anyám látta, hogy milyen eltökélten hiszünk, nem próbált többé az utunkba állni, és azt mondta, hogy mindezt azért tette korábban, mert egy vén diakónus rávette erre. Dühös voltam. Eszembe jutott, ahogy az Úr elítélte a farizeusokat: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és azokat, akik be akarnak menni, nem engeditek be. [...] Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert körbejárjátok a tengert és a földet, hogy egy embert megtérítsetek, és amikor megtörtént, a pokol fiává teszitek, kétszer jobban magatoknál” (Máté 23:13, 15). Mindenható Isten szavaiban is van erről egy szakasz. „Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja azokat, akik a helyes útra próbálnak lépni, és botránykő, ami akadályozza az Istent keresőket. Lehet, hogy »szilárd alkatnak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel). Isten szavainak kinyilatkoztatásaiból megértettem, hogy a mai vallási világ vezetői éppen olyanok, mint a farizeusok. Antikrisztusok ők, akik gyűlölik az igazságot, és Istent az ellenségükké teszik. Korábban a farizeusok eszelősen kitaláltak mindenféle pletykát, harcoltak az Úr Jézus ellen, kárhoztatták Őt, félrevezették és visszatartották a hívőket, hogy ne kövessék Őt. Azért tették ezt, hogy megőrizzék a státuszukat és a jövedelemforrásukat. Most a vallási világ vezetői látják, hogy minden, amit Mindenható Isten kifejez, az az igazság, és amint az igaz hívők elolvassák azt, felismerik Isten hangját. Attól félnek, hogy mindenki követni fogja Istent, hogy nem fogják többé őket imádni és támogatni. Nem haboznak félreértelmezni a Szentírást, csak hogy megvédjék a státuszukat és a megélhetésüket, és téveszméket terjesztenek, mondván, hogy minden hír az Úr eljöveteléről hamis, minden prédikáció Isten hús-vér testben való eljöveteléről hamis, hogy a hívők ne hallgassák meg azokat, akik az Úr eljövetelét hirdetik, ne higgyenek nekik, és ne kerüljenek kapcsolatba velük. Amint valaki elfogadja Isten új munkáját, mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy megállítsák, még a sátáni rezsimnek is átadják azokat, akik megosztják az evangéliumot. Ezek a vallási vezetők nemcsak ők maguk nem fogják üdvözölni az Urat, de erősen a markukban tartva kontrollálják a hívőket is, így mindenki követi őket az Istennek való ellenállásban, miközben katasztrófa sújtja őket, és büntetést kapnak. Annyira gonoszak és rosszindulatúak. Ők az utolsó napok antikrisztusai, akiket Isten leleplezett, és megérdemlik Isten kárhozatát! Bárhogyan is zaklattak vagy akadályoztak ezután, erős maradtam a hitemben, és tovább terjesztettem az evangéliumot.

Abban az időszakban, amikor akadályoztak a hitemben, éreztem Isten szeretetét. Isten szavai vezettek engem, lehetővé téve számomra, hogy újra és újra legyőzzem a Sátán kísértéseit és akadályozásait. Azt is világosan megértettem, hogy a papok és a diakónusok, ezek a vallási vezetők Isten ellenes antikrisztusok, hogy ők azok a buktatók az úton, amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy belépjenek a királyságba. Szívből elutasítottam őket, szilárdan kitartottam a hitemben, hogy Mindenható Istent követem. Hála Istennek!