Az evangélium hirdetése miatt letartóztattak. A Kommunista Párt három évre ítélt, „csaló vallási csoport szervezése és felhasználása, melynek célja a törvény végrehajtásának aláásása” vádjával. Miután kijöttem, azt hittem, hogy látogathatom az összejöveteleket, és újra folytathatom a kötelességeimet, de nem gondoltam arra, hogy a rendőrség továbbra is figyelni fog, és korlátozza a szabadságomat. Amikor a szüleim elvittek a lakossági regisztrációmra, a velem foglalkozó rendőr elég hevesen ezt mondta: „Nekem kell elsőnek jelentenie, ha elhagyja a környéket, és tilos elhagynia a várost vagy külföldre utaznia öt évig. Nem gyakorolhatja a hitét. Ha rájövök, hogy összejövetelekre jár, visszazárom a börtönbe. És soha nem fog kiszabadulni!” A szüleim megrémültek a fenyegetéstől, és megkérték a nővéremet, hogy tartson szemmel, hogy biztosan ne lépjek kapcsolatba a testvéreimmel, és ne olvassam Isten szavait. A nővérem szerzett nekem egy eladói munkát, és ha későig kimaradtam, felhívott, és megkérdezte: „Hol vagy? Mit csinálsz?” Egyszer, amikor Isten szavát olvastam a tabletemen, a nővérem észrevette, és faggatott, hogy az Ő szavait olvasom-e, és megpróbálta elvenni tőlem. Rávágtam, hogy egy regényt olvasok, és békén hagyott. Ezután el kellett bújnom a takaróm alá, hogy Isten szavát olvassam, de csak miután a nővérem elaludt. És titokban jártam az összejövetelekre, munka után.

Egyszer a nővérem megtalálta Isten néhány szavát, amit lemásoltam, úgyhogy kérdezgetni kezdett: „Még mindig gyakorlod a hited, nem igaz?” Dühösen válaszoltam: „Hinni és Istent imádni helyes és természetes dolog. Kérlek, hagyj békén!” Akkor elrohant, hogy felhívja a legidősebb nővérünket, aki átjött, és ahogy belépett az ajtón, megpofozott, és rámkiabált: „Hogy merészelsz még mindig hinni? A hited juttatott a börtönbe, és emiatt anyánk minden egyes nap kisírta a szemeit! Ha visszaküldenek oda, mi fog történni anyával? Nem tudnád feladni ezt az Isten-dolgot, hogy végre ne kelljen aggódnia?” Szinte elviselhetetlen volt ezt hallani tőle, és az arcomat könnyek áztatták. Anyám mindig is nagy szeretettel vett körül, és most, hogy felnőttem, aggodalmat okoztam neki. Ha újra letartóztatnának, képes lenne megbirkózni vele? Egy kis gyengeséget éreztem, ezért gyorsan Istenhez imádkoztam, kérve, hogy óvja meg a szívemet. Később ezt láttam meg Isten szavai között: „Isten teremtette ezt a világot, és belehelyezte az embert, egy élőlényt, akinek életet adott. Ezután az embernek szülei és rokonai lettek, és többé nem volt egyedül. Amióta az ember először pillantotta meg ezt az anyagi világot, az volt a sorsa, hogy Isten elrendelése szerint létezzen. Az Istentől származó élet lehelete minden egyes élőlényt támogat a felnőtté válás során” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). Igen, minden lélegzetem Istentől származik. Ő vigyázott rám, és Ő védelmezett, miközben felnőttem. Minden kedves és segítőkész embert, főleg a szüleimtől jövő szeretetet és gondoskodást, mindezt Isten küldte nekem. Hálát kell adnom Istennek, és viszonoznom kell a szeretetét. Megtagadni Istent vagy elárulni Őt lelkiismeretlen tett lenne. Újra elgondolkoztam azon, hogyan kerültem a hitem miatt börtönbe, idegességet okozva ezzel anyámnak, és megrontva az egészségét. Nem a Kommunista Párt miatt volt ez az egész? Ha nem tartóztatnak le, és nem üldöznek, akkor a szüleimnek nem kellett volna félniük. A Kommunista Párt azt akarja, hogy áruljam el Istent. De nem fogom engedni, hogy keresztülvigyék a terveiket. Ezzel a gondolattal újra megerősödött az elhatározásom. Tudtam, hogy hinnem kell Istenben, akárhogy is az utamba áll a családom. Ezek után folytattam a munkát, közben összejövetelekre jártam, és az evangéliumot is hirdettem.

2017 februárjának egy reggelén hívást kaptam a Politikai és Jogi Bizottságtól. A hívó ezt mondta: „Csen parancsnok beszél. Jöjjön be két napon belül, hogy aláírjon egy nyilatkozatot, hogy nem hisz Istenben! Az összes már letartóztatott és elengedett helyi hívő aláírta, maga az utolsó.” Ezt hallva nagyon mérges lettem. Csak annyit teszek, hogy összejöveteleken veszek részt, és Isten szavait olvasom. De ezért börtönbe zártak, megkínoztak és megpróbálták átmosni az agyam. És amikor kiengedtek, még akkor is figyelemmel kísértek, nem hagyva, hogy gyakoroljam a hitemet, és arra kényszerítettek, hogy aláírjam a hitemről való lemondásomat. Igazán aljasak és gonoszak. De aztán elgondolkodtam, hogy ha azt mondom neki, hogy nem írom alá, akkor mi történik? Eljönnek a munkahelyemre, és letartóztatnak? Megint börtönbe fogok kerülni? Nem akartam visszamenni a rácsok mögé. Az embertelen volt. Úgyhogy azt mondtam: „Nagyon sok munkám van. Nincs rá időm. Majd pár nap múlva bemegyek.” Meglepetésemre másnap reggel Csen parancsnok egy furcsa üzenetet küldött: „Az egészségbiztosítási kártyája készen van. Kérem, vegye fel a mai napon!” Néztem az üzenetet, és arra gondoltam: „Hiszen én soha nem kértem azt a kártyát. Ez vajon a Sátán trükkjeinek egyike?” Aztán arra gondoltam, amit Isten mondott: „Mindig ébernek és várakozónak kell lennetek, és többet kell imádkoznotok Énelőttem. Fel kell ismernetek a Sátán különféle ármánykodásait és ravasz cselszövéseit, fel kell ismernetek a lelkeket, ismernetek kell az embereket, és képesnek kell lennetek megkülönböztetni mindenféle embert, eseményt és dolgot” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 17. fejezet). Isten szavai emlékeztettek, hogy a Sátánnak sok trükkje van. Azzal, hogy rajtam kívül már az összes helyi hívő aláírta, aki le volt tartóztatva, és szabadon lett engedve, Csen parancsnok megpróbált átverni. Mivel ez a trükk nem jött be, azt a kártyát használta csalinak. Tényleg nagyon agyafúrtak. Ahogy ezt végiggondoltam, úgy döntöttem, hogy nem megyek be.

Aztán másnap reggel az apám nagyon zaklatottan berohant a munkahelyemre. Azt mondta: „Tegnap reggel csörgött a telefon. Csen parancsnok akart rólad beszélni. Azt mondta, hogy a város nyomoz, hogy még mindig gyakorlod-e a hitedet, de ha egyszerűen aláírod a papírt, hogy nem így van, akkor normális életed lehet, mint mindenki másnak, és nem fognak többet ellenőrizni. De ha nem írod alá, le fognak tartóztatni, és átnevelő börtönbe küldenek! Hallgass rám! Add fel a hited, menj be, és írd alá!” Amikor ezt meghallottam, felháborodtam. Azt mondtam apámnak: „Figyelj, apa! Tudod, hogy az Istenbe vetett hit a helyes út. A katasztrófák már egyre súlyosabbak. Az utolsó napokban Mindenható Isten az összes igazságot kifejezi, ami megtisztítja az embereket, és megmenti őket a romlottságtól és a katasztrófáktól. A Kommunista Párt azonban veszetten tartóztatja le és üldözi a hívőket, arra kényszerítve őket, hogy elárulják Istent, és így emiatt a pokolban végezzék. A nevem aláírása Isten elárulását jelenti, és azt, hogy végül el leszek pusztítva! Nem írhatom alá azt a nyilatkozatot.” Az apám remegő hangon ezt mondta: „Ha nem írod alá, akkor a rendőrség újra börtönbe fog zárni. Tényleg ott akarsz szenvedni újra? Még ha magadra nem is gondolsz, mi lesz a húgoddal? A Kommunista Párt a hívők egész családját meghurcolja. A nővéred is jó iskolákba járt, minden adott volt, hogy jó tanári állást kapjon, de elbukott a politikai átvilágításon a te hited miatt. Csak az unokatestvéred kapcsolatainak és pénzének köszönhető, hogy taníthat egyáltalán. A másik unokatestvéred, aki letette a közszolgálati vizsgát, megbukott a politikai átvilágításon, mert a nagymamád hívő. A húgod idén szerez főiskolai diplomát, és munkát fog keresni, de ha nem írod alá, nem fog átmenni a politikai átvilágításon, és biztosan nem fog jó munkát találni. Nem gondolod, hogy tönkreteszed a jövőjét? Jól figyelj rám: szorítsd össze a fogad, és írd alá! Nem tudnál egyszerűen titokban hinni? Miért vagy ilyan makacs?” Aztán amikor megláttam apám szikár arcát és könnyáztatta szemeit, ahogy annyira aggódott, hogy a szája teljesen kiszáradt, akkor zavarodott és szomorú lettem. Ha aláírnám a nyilatkozatot, azzal elárulnám Istent, és a fenevad jelét kapnám meg. Isten szemében a szégyen jele lennék, és soha nem nyerném el az elismerését. De ha nem írnám alá, letartóztatnának, visszaküldenének a börtönbe, és megkínoznának. A fizikai szenvedésen túl, mi van, ha agyonvernek? És a húgom, ha nem megy át a politikai átvilágításon, ez a jövőjére is hatással lehet. Az egész családom gyűlölne a hátralévő életemben. Ezektől a gondolatoktól úgy éreztem, mintha kést forgatnának a mellkasomban. Nem tudtam, mit tegyek. Azt mondtam apámnak: „Hadd gondolkozzak rajta!” Miután elment, sírtam, és Istenhez imádkoztam: „Istenem! Félek attól, hogy elfog a rendőrség, aztán börtönbe vetnek és megkínoznak, és aggódom, hogy a családomat is meghurcolják. Nagyon gyengének érzem magam. Istenem, kérlek, adj nekem hitet, erőt, és vezess engem, hogy szilárdan megálljak a bizonyságtételemben!”

Imádkozás után az Ő szavaira találtam rá. „Amikor az emberek még nincsenek megmentve, az életüket gyakran megzavarja a Sátán, sőt, még irányítja is azt. Más szóval, a még meg nem váltott emberek a Sátán foglyai, nincs szabadságuk, a Sátán nem mondott le róluk, nem alkalmasak és nem jogosultak arra, hogy imádják Istent, valamint a Sátán szorosan üldözi és kegyetlenül támadja őket. Az ilyen embereknek nincs említésre méltó boldogságuk, joguk a normális létezéshez, sőt még méltóságuk sincs. Csak akkor leszel megmentve és akkor leszel szabad, ha felállsz és harcolsz a Sátánnal, fegyverként használva Istenbe vetett hitedet, Istennek való alávetettségedet és istenfélelmedet, amikkel élet-halál harcot vívsz a Sátánnal, hogy teljesen legyőzd és elérd, hogy sarkon forduljon s gyáva legyen, amikor csak meglát téged, és teljesen felhagyjon az ellened irányuló támadásaival és vádaskodásával. Ha elhatározod, hogy teljesen szakítasz a Sátánnal, de nem vagy felszerelkezve azokkal a fegyverekkel, amelyek segítenek legyőzni a Sátánt, akkor továbbra is veszélyben leszel. Ahogy telik az idő, amikor már annyira megkínzott téged a Sátán, hogy egy cseppnyi erő sem maradt benned, de még mindig képtelen vagy tanúságot tenni, még mindig nem szabadultál meg teljesen a Sátán vádjaitól és az ellened irányuló támadásaitól, akkor csekély reményed lesz az üdvösségre. A végén, amikor Isten munkájának befejezését kihirdetik, te még mindig a Sátán markában leszel, képtelen leszel kiszabadulni, így soha nem lesz esélyed vagy reményed. A következmény tehát az, hogy az ilyen emberek teljesen a Sátán fogságában lesznek” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). Isten szavain gondolkodva rájöttem: a Kommunista Párt üldöztetése és a családom beavatkozása a Sátán kísértései voltak. Arra gondoltam, amikor Jóbot megkísértette a Sátán. Mindent elveszített, még a gyerekeit is. A testét sebek és kelések borították, a saját felesége rátámadt, és azt kérte tőle, hogy hagyja el Istent. De Jób megállt a tanúságtételében, a hitére és istenfélésére támaszkodott, miközben soha nem panaszkodott Istenre, nem tagadta meg Őt, sőt, így imádkozott Hozzá: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Jób legyőzte a Sátán kísértéseit, zengő tanúságot téve Isten mellett. A Sátán megszégyenítése és legyőzése által Jób szabad emberré vált. Miután elhagytam a börtönt, a Kommunista Párt a családomat használta fel, hogy megpróbáljon a hitem elhagyására kényszeríteni. Minden alkalommal, amikor nyomást gyakoroltak rám, az a Sátán kísértése és támadása volt. A Sátán, hogy rávegyen Isten elárulására, a családom iránti szeretetemet használta fel, és hogy aggódtam a húgom jövője miatt. Ha Isten elárulásával védeném meg a családomat és a világi érdekeimet, akkor nem a Sátán rabja lennék? Tudtam, hogy nem dőlhetek be a Sátán trükkjeinek, hanem Jób lépteit kell követnem, tanúságot kell tennem Isten mellett, hogy megalázzam a Sátánt.

Később láttam egy videót, amelyben Isten szavait olvasták fel. Mindenható Isten azt mondja: „Akármilyen »erős« is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemen és az égbolton belül nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még alá is kell vetnie magát Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiségnek dolgozzon, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.). Amikor megnéztem ezt a videót, némileg megértettem Isten hatalmát és szuverenitását. Lehet, hogy a Sátán kegyetlen, de akkor is csak egy bábu Isten kezében, egy Őt szolgáló eszköz. Visszagondolva arra, amikor a Kommunista Párt letartóztatott és megkínzott, amikor a hús-vér testem gyenge volt, akkor Isten szavai támogatták a hitem, és vezettek át minden egyes nehézségen. Szabadulásom után a KKP továbbra is megfigyelt, és a pletykáik által félrevezetett családom szintén szemmel tartott. De Isten szavainak vezetésével megértettem néhány igazságot, legyőztem a sorozatos kísértéseket, és az elhatározásom, hogy Istent követem, megerősödött. Mindezeken keresztül felismertem, hogy a Sátán csak egy eszköz, hogy Isten tökéletesítse a választott népét. Nem volt mitől félnem. Isten uralkodik mindenen – Ő irányítja mindenki sorsát. Az életem és a halálom Isten kezében van, és senki más nem dönthet róluk. Az, hogy a húgom talál-e munkát, vagy milyen jövője lesz – ezeket mind Isten határozza meg. A Kommunista Párt a saját sorsát sem tudja szabályozni, hogy tudná hát irányítani az életemet és halálomat, vagy a húgom jövőjét? Még ha egyszer újra le is tartóztatna, bebörtönözne és megkínozna a rendőrség, az is Isten akarata lenne. Bíznék Istenben, és megállnék a bizonyságtételben. Ha a családom miatt aggódnék, a saját életemet óvnám, és aláírnám azt a nyilatkozatot arról, hogy nem hiszek Istenben, az a szégyen jele lenne. Még ha tovább élnék is, két lábon járó hulla lennék. Ennek tudatában megacéloztam magam, hogy ellenálljak a Sátán támadásainak és kísértéseinek, és szilárdan megálljak a bizonyságtételemben, hogy megalázzam a Sátánt.

Aznap este, amikor hazaértem, a nővérem kiabált velem: „A Politikai és Jogi Bizottság három napot adott neked. Holnap lesz a harmadik nap. Alá fogod írni, vagy nem? Anya és apa beleöregednek. Folyamatosan miattad aggódnak. Alig ettek és aludtak abban a három évben, amikor börtönbe voltál zárva! Most szabad vagy, de továbbra is hiszel, úgyhogy még mindig szívszorító félelemben élnek. Nem okoz gondot neked, hogy így bántod őket? Nincs lelkiismereted? Belehalnál, ha egyszerűen aláírnád azt a papírt?” Rájöttem, hogy ez megint a Sátán támadása volt a családomon keresztül. Isten szavaira gondoltam: „Az Én bátorságomnak kell benned lennie, és kell, hogy legyenek elveid, amikor olyan rokonokkal kell szembenézned, akik nem hisznek. Az Én kedvemért azonban neked sem szabad engedned semmilyen sötét erőnek. Bízzál az Én bölcsességemben, hogy a tökéletes úton járj; ne engedd, hogy a Sátán ármánykodásai elragadjanak. Tégy meg minden erőfeszítést arra, hogy szívedet Elém helyezd, és Én megvigasztallak téged, békességet és boldogságot adok neked. Ne törekedj arra, hogy mások előtt egy bizonyos módon viselkedjél; nincs-e nagyobb értéke és súlya annak, hogy Nekem eleget teszel? Ha Nekem eleget teszel, nem fog-e még jobban eltölteni örök béke és életre szóló boldogság?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet). Tudtam, hogy az Istenbe vetett hitem a helyes út, és hogy bármi is történjen, szilárdan meg kell állnom a bizonyságtételemben, és meg kell szégyenítenem a Sátánt. A Kommunista Párt kényszerítette a családomat, hogy akadályozzanak a hitemben. Ez világosan megmutatta számomra a Kommunista Párt igazságot utáló és Istennek ellenálló démoni lényegét. Szívemből megvetettem és elutasítottam őket. Még mások támogatása és megértése nélkül is tanúságot kellett tennem, és meg kellett aláznom a Sátánt. Ezt szem előtt tartva azt mondtam a nővéremnek: „Anya és apa nem esznek és alszanak jól, és folyamatosan aggódnak, de kinek a hibája ez? Nem a KKP hibája mindez? Istenben hinni, követni az emberi élet igaz útját helyes és természetes. De a KKP nemcsak letartóztatott, belekeverte az egész családunkat is, és nem hagyott semmilyen menekülőutat. A Kommunista Párt a hibás!” Ekkor a másik nővérem hívott, választ követelve: „Alá fogod írni holnap, vagy nem? Csak két lehetőséged van. Vagy aláírod holnap a papírt, szabad maradsz és jó életet élsz, vagy nem írod alá, és újra börtönbe vetnek!” Rendületlenül válaszoltam: „Még ha vissza is kell mennem a börtönbe, nem fogom aláírni azt a papírt!” Rám csapta a telefont, a másik testvérem pedig nem vett rólam tudomást.

Később elhagytam a várost, hogy minden időmet a kötelességeimnek szenteljem. Ez több mint három éve volt. Amikor visszagondolok erre az egész tapasztalatra, megnyugvást érzek a szívemben. Úgy érzem, ez életem legjobb döntése volt, és soha nem fogom megbánni.