2021 szeptemberében írtam a Vencsuangi Gyülekezet vezetőinek, mert szerettem volna találkozni Li Csing nővérrel, hogy átdolgozzunk egy prédikációt. Néhány nappal később a vezetők visszaírtak, és meglepő módon azt közölték, hogy Li Csing felfogása abszurd. A gyülekezet anyagokat gyűjtött és állított össze róla a kitakarítására készülve, és azt mondták, hogy ne találkozzam vele. Meglepett a vezetők válasza. Arra gondoltam: „Li Csing és én régen egy gyülekezetbe jártunk. Akkoriban úgy láttam, hogy szereti olvasni Isten szavait. Lelkes volt, és kész volt árat fizetni a kötelességében, és az emberi mivolta is elég jó volt. Őszinte hívő volt. Csak éppen a képessége nem volt túl jó, és hiányzott belőle a tisztánlátás. Lehetséges, hogy a vezetők tévedtek, amikor úgy jellemezték, hogy abszurd módon fogja fel a dolgokat?” A vezetők azt írták, hogy Li Csing meglehetősen arrogáns és önelégült, a saját elképzelései szerint cselekszik, és azt teszi, amit akar, és a vezetők által elrendelt ügyekben soha nem az alapelvek szerint jár el. Felsoroltak néhány példát arra is, hogyan korlátozott másokat a mindennapi életben. A vezetők által említett megnyilvánulások többsége a romlottság feltárulásainak és az emberi mivoltában lévő hiányosságoknak tűnt. Nem azt mutatta, hogy Li Csing felfogása abszurd lenne. Vajon a vezetők helytelenül jellemezték őt? Ha tévedésből takarítják el, azzal tönkreteszik az életét! Akkoriban arra gondoltam, hogy írok a gyülekezetvezetőknek, hogy megosszam velük a véleményemet. De aztán eszembe jutott, hogy bár régebben ismertem Li Csinget, az már sok éve volt. Nem ismertem a helyzetét az elmúlt években. Aggódtam, hogy a nézőpontom egyoldalú, ezért nem írtam meg a levelet. A társam, Jang Ji nővér akkoriban kapcsolatban állt Li Csinggel, így kikértem a véleményét. Jang Ji elmondta, hogy amikor meghallotta, hogy a vezetők anyagokat állítanak össze Li Csingről az „abszurd felfogása” miatt, ő is meglepődött, és szerinte Li Csing nem felel meg az kitakarítás feltételeinek. Hallva, hogy Jang Ji véleménye hasonló az enyémhez, úgy éreztem, nagyon is valószínű, hogy a vezetők jellemzése téves. Így hát Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó alapelvei alapján írtam arról az eltérésről, ahogyan a vezetők Li Csing ügyét kezelik, és kifejtettem a saját álláspontomat. De épp amikor befejeztem a levelet, és el akartam küldeni, tétovázni kezdtem: „Az én kötelességem a szövegalapú munka. Az emberek kitakarítása és kizárása nem tartozik a felelősségi körömbe. Ez a gyülekezetvezetők dolga. Ráadásul nem is vagyok a gyülekezetük tagja. Ha írok nekik, hogy rámutassak erre a problémára, nem fogják azt hinni, hogy túllépem a hatáskörömet, és mindenbe beleütöm az orrom? A beállítottságom amúgy is eléggé arrogáns, ahogy azt a testvérek is mind tudják. Ha elmondom a vezetőknek a véleményemet, nem lesznek még inkább meggyőződve arról, hogy arrogáns vagyok?” Aztán arra gondoltam: „Isten háza jelenleg a gyülekezet megtisztításának munkáját végzi. Ha most azt mondom, hogy Li Csing nem felel meg a kitakarítás feltételeinek, nem fogják azt hinni, hogy védelmezem őt, és akadályozom a gyülekezet megtisztításának munkáját? Ez egy súlyos vád lenne! Lehet, hogy elszigetelnének, és a végén még engem is kitakarítanának, ami nem érné meg! Jobb, ha hagyom az egészet. Még ha tévednek is, az az ő felelősségük, nem az enyém. Ahogy a mondás tartja: »Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét«, szóval jobb, ha nem avatkozom bele. Ráadásul a felsőbb vezetők végzik el az utolsó ellenőrzéseket, amikor a gyülekezet embereket takarít és zár ki. Nem kellene aggódnom emiatt.” Erre gondolva kitöröltem a levelet, amit írtam.

Később valahányszor eszembe jutott ez az ügy, önvád gyötört, és folyton nyugtalannak éreztem magam. Világosan láttam, hogy Li Csing megnyilvánulásai csupán a romlottság feltárulásai voltak, és nem felelt meg az kitakarítás feltételeinek, de mégsem vitt rá a lélek, hogy ezt jelentsem a vezetőknek. Ha Li Csinget tényleg kitakarítanák, az tönkretenné az életét! Vajon nem lennék érte én is részben felelős? Ugyanakkor féltem, hogy ha felvetem a problémát, az hátrányos lenne számomra. Úgy éreztem, dilemmába kerültem, és nem tudtam, mit tegyek. Így hát Istenhez imádkoztam, és arra kértem Őt, hogy világosítson meg, hogy megértsem az igazságot, megismerjem önmagam, és ne a romlott beállítottságom szerint éljek. Az imádkozás után Isten ezen szavai jutottak eszembe: „A legtöbb ember hajlandó törekedni az igazságra és gyakorolni akarja az igazságot, de sokszor csupán az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; legbelül azonban az igazság nem vált az életükké. Így amikor olyan gonosz erőkkel találkozol, amelyek megzavarják és szabotálják a gyülekezet munkáját – például amikor olyan hamis vezetőkkel szembesülsz, akik az alapelvek megsértésével intézik az ügyeket és nem végeznek valódi munkát, vagy gonosz emberekkel és antikrisztusokkal, akik gonoszat tesznek és megzavarják a gyülekezet munkáját, és ezáltal kárt okoznak Isten választott népének –, nincs bátorságod felállni és felszólalni. Miért nincs meg benned ez a bátorság? Azért, mert félénk vagy, vagy nem tudod jól kifejezni magad, vagy nem mersz felszólalni, mert nem látod tisztán a dolgokat? Ez nem ezen dolgok valamelyike miatt van; elsősorban annak a következménye, hogy a romlott beállítottságaid korlátoznak téged. Az egyik romlott beállítottság, amelyet felfedsz, a csalárd beállítottság: amikor történik valami, az első dolog, amit mérlegelsz, a saját érdekeid, a tetteid következményei, és hogy azok előnyösek lesznek-e számodra. Ez csalárd beállítottság, nem igaz? Egy másik az önző és aljas beállítottság. Azt gondolod: »Mi közöm nekem ahhoz, hogy ők kárt okoznak Isten háza érdekeinek? Nem vagyok vezető, miért kellene hát belefolynom? Semmi közöm hozzá, és nem az én felelősségem.« Az ilyen gondolatokat és szavakat nem szándékosan találod ki, hanem tudattalanul születnek benned – ezek azok a romlott beállítottságok, amelyeket az emberek felfednek, amikor egy problémával találkoznak” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Ahogy Isten szavain töprengtem, úgy éreztem, mintha szemtől szemben leplezne le és ítélne meg engem. Pontosan tudtam, hogy Li Csing nem felelt meg a kitakarítás feltételeinek, és hogy eltérés volt abban, ahogyan a vezetők jellemezték őt. Tisztában voltam vele, milyen következményekkel jár, ha valakit tévedésből takarítanak ki. Akár teljesen pontos volt, amit láttam, akár nem, fel kellett volna vetnem nekik megfontolásra, nehogy tévedésből kitakarítsák, veszélyeztetve ezzel az esélyét az üdvösség elnyerésére. De én csak a saját érdekeimet tartottam szem előtt. Féltem, hogy ha kifejezem a véleményemet a vezetőknek, a testvérek azt fogják gondolni, hogy arrogáns vagyok, és túllépem a hatáskörömet. Attól is féltem, hogy azt fogják hinni, védelmezem Li Csinget. Ha úgy jellemeznének, mint aki akadályozza a gyülekezet megtisztításának munkáját, az katasztrofális lenne a saját kimenetelemre és rendeltetési helyemre nézve. Hogy megóvjam magam, egyszerűen nem írtam a vezetőknek. A túlélés olyan sátáni szabályai szerint éltem, mint: „Ha téged személyedben nem érint, inkább hunyj szemet”, „Nem kell keresni a bajt” és „Az okos ember jól védi magát, mert csak arra törekszik, hogy ne hibázzon”. Minden tettemben önmagam védelme volt a vezérlő alapelvem. Mindig csak a saját jövőmet és érdekeimet vettem figyelembe, egyáltalán nem törődve a gyülekezet munkájával vagy a testvéreim életével. Olyan önző és aljas voltam, teljesen híján minden emberi mivoltnak! Ennek felismerése után némi gyűlölet ébredt a szívemben önmagam iránt, és már nem akartam tovább a romlott beállítottságom szerint élni.

Később olvastam egy szakaszt Isten szavaiból, amely igazán megérintett. Isten azt mondja: „Ha nem teszel igazi erőfeszítést az Istenbe vetett hitedben és a kötelességed végzésében; ha mindig csak színlelni akarsz és felületesen cselekszel, mint egy nem hívő, aki a főnökének dolgozik; ha csak jelképes erőfeszítéseket teszel, nem használod az elmédet, minden napot úgy vészelsz át, ahogy sikerül, nem jelented a problémákat, ha látod őket, nem takarítod fel, ha kilöttyen valami, és válogatás nélkül elutasítasz mindent, ami nincs a saját hasznodra – akkor ez nem baj? Hogy lehetne egy ilyen ember Isten házának tagja? Az ilyen emberek nem hívők; nem Isten házából valók. Egyiküket sem ismeri el Isten. Azt, hogy igaz vagy-e, és hogy erőfeszítést tettél-e, amikor a kötelességedet végzed, Isten számon tartja, és te is nagyon jól tudod. Tehát, tettetek-e igazi erőfeszítést valaha is a kötelességetek végzésében? Komolyan vettétek-e valaha is azt? Úgy kezeltétek-e, mint a felelősségeteket, a kötelességeteket? Vállaltátok-e a felelősséget érte? Megfelelően át kell gondolnotok és tudnotok kell ezeket, ami meg fogja könnyíteni a kötelességetek végzése során felmerülő problémák kezelését, és előnyös lesz az életbe való belépésetekhez. Ha a kötelességetek végzése során állandóan felelőtlenek vagytok, és nem jelentitek a problémákat a vezetőknek és a dolgozóknak, amikor felfedezitek őket, és az igazságot sem keresitek, hogy egyedül oldjátok meg azokat, mindig azt gondoljátok, hogy »nem kell keresni a bajt«, mindig a világi ügyekre vonatkozó filozófiák szerint éltek, mindig felületesek vagytok, amikor a kötelességetek végzitek, soha nincs bennetek egy csepp odaadás sem, és egyáltalán nem fogadjátok el az igazságot, amikor metszésben van részetek – ha így végzitek a kötelességetek, akkor veszélyben vagytok; egyike vagytok a munkások. A munkások nem Isten házának tagjai, hanem alkalmazottak, bérmunkások. Amikor a munka véget ér, ki lesznek vetve, és természetesen a katasztrófákba fognak süllyedni. Isten házának népe másmilyen; amikor a kötelességüket végzik, azt nem pénzért, a fáradozásért vagy áldások elnyeréséért teszik. Azt gondolják: »Isten házának tagja vagyok. Az Isten házát érintő ügyek engem is érintenek. Isten házának az ügyei az én ügyeim. Bele kell adnom a szívemet Isten házának az ügyeibe.« Emiatt minden olyan ügybe, amely Isten házát érinti, szívüket-lelküket beleadják, és felelősséget vállalnak érte. Felelősséget vállalnak mindenért, ami csak eszükbe jut és amit csak meglátnak. Figyelik, hol kell beavatkozni, és szívükön viselik a dolgokat. Ők Isten házának népe. Ti is ilyenek vagytok? (Nem.) Ha csak átadod magad a hús-vér test kényelmeinek, nem törődsz azzal, ha látod, hogy Isten házában bizonyos dolgok beavatkozást igényelnek, nem veszed fel a felborult olajos üveget, és a szívedben tudod, hogy probléma van, de nem akarod megoldani, akkor nem úgy kezeled Isten házát, mint a sajátodat. Ilyenek vagytok ti? Ha így van, akkor olyan mélyre süllyedtetek, hogy nincs különbség köztetek és a nem hívők között. Ha nem tértek meg, akkor úgy kell számítani titeket, mint akik Isten házán kívül vannak; félre kell tenni és ki kell vetni benneteket” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkeznie). Isten szavainak olvasása után megértettem, hogy egy ember Istenhez való hozzáállása kritikus fontosságú a Belé vetett hitében és a kötelességének végzésében. Isten csak akkor tekinti őt az Ő háza részének, ha őszinte szívvel viseltetik Iránta, ha a szíve mindenben Őfelé fordul, és ha megóvja Isten házának érdekeit. Máskülönben Isten visszautasítja és kiveti őt. Elgondolkoztam azon, hogyan kezeltem azt az esetet, amikor anyagokat állítottak össze Li Csing kitakarításához. Ez feltárta, hogy a szívem egyáltalán nem fordul Isten felé. Annak ellenére, hogy láttam az eltéréseket abban, ahogy a vezetők jellemezték Li Csinget, és tudtam, hogy a téves kitakarítása kárt okozna neki és tönkretenné az életét, úgy tettem, mintha nem látnám, mindezt azért, hogy megóvjam magam. Azért, hogy kibújhassak a felelősségem alól és megtagadjam az igazság gyakorlását, még azt a kifogást is felhasználtam, hogy minden szinten vannak vezetők, akik ellenőrzik a gyülekezet munkáját. Miben különbözött a gyülekezetben történtekhez való hozzáállásom egy, a világban dolgozó nem hívőétől? Csak a saját érdekeimet óvtam, és minden mást figyelmen kívül hagytam. Úgy kezeltem magam, mintha kívülálló lennék Isten házában. Nem volt őszinte szívem Isten iránt, és valóban magamra vontam az utálatát és gyűlöletét. Isten házának tagja vagyok, de amikor láttam, hogy egy nővért tévedésből épp ki akarnak takarítani, még arra sem voltam képes, hogy jelentsem ezt a vezetőknek. Egyáltalán nem volt bennem igazságérzet. Teljesen gerinctelen voltam! Ha valóban őszinte szívvel viseltetnék Isten iránt, eleget tettem volna a felelősségemnek a gyülekezet munkájában. Olyan ez, mint amikor a gyerekek látják, hogy a szüleik bajban vannak, vagy a családjuk nehézségekkel küzd. Kezdeményezik a segítségnyújtást anélkül, hogy felügyelni vagy sürgetni kellene őket. Ez azért van, mert a család részének tekintik magukat, és felelősnek érzik magukat azért, hogy minden családi ügyben segítsenek. De Isten házának tagjaként amikor eltéréseket láttam abban, ahogyan a vezetők egy ügyet kezeltek, nem szabadott volna annak számítania, hogy ahhoz a gyülekezethez tartozom-e, vagy hogy ez a hatáskörömbe tartozik-e. Mivel láttam, az én felelősségem volt rámutatni erre a vezetőknek. Függetlenül attól, hogy a helyzetértékelésem pontos volt-e vagy sem, miután felvetettem a dolgot, a vezetők leellenőrizték, kinyomozták és kivizsgálták volna, ami a gyülekezet munkájának javára vált volna. Az ilyen módon való gyakorlás nem jelenti azt, hogy mindenbe beleütöm az orrom, vagy hogy túllépem a hatáskörömet, és nem is egy arrogáns beállítottság feltárulása. Ez a felelősségem és a kötelességem teljesítése, valamint a gyülekezet és a testvéreim érdekeinek oltalma. Ennek felismerése után a szívem némileg felderült.

Később belegondoltam, hogy a probléma jelentése a vezetőknek egyértelműen az igazság gyakorlását és a gyülekezet érdekeinek oltalmát jelenti. Mégis mindig attól féltem, hogy elítélnek és megmetszenek emiatt. Ez azt jelentette, hogy óvakodtam Istentől, és nem hittem abban, hogy Isten házában az igazság uralkodik. Isten szavaira gondoltam: „Isten a hűség lényegével rendelkezik, ezért mindig meg lehet bízni a szavaiban. Továbbá, az Ő cselekedetei hibátlanok és megkérdőjelezhetetlenek. Ezért szereti Isten azokat, akik teljes mértékben becsületesek Vele” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem). „Ha te nagyon csalárd vagy, akkor óvatos és gyanakvó leszel mindenkivel és mindennel szemben, és így a Bennem való hited gyanakváson fog alapulni. Soha nem lennék képes ilyen hitet elismerni. Igaz hit hiányában még inkább nélkülözöd az igaz szeretetet. És ha hajlamos vagy kételkedni Istenben és kedvedre találgatásokba bocsátkozni Róla, akkor kétségkívül te vagy a legcsalárdabb minden ember közül. Azt találgatod, hogy Isten lehet-e olyan, mint az ember: megbocsáthatatlanul vétkes, kicsinyes jellemmel, tisztességtől és értelemtől mentes, igazságérzet nélküli, gonosz taktikák hatása alatt álló, csalárd és ravasz, aki örül a gonosznak és a sötétségnek, és így tovább. Vajon nem azért vannak az embereknek ilyen gondolataik, mert a legkevésbé sem ismerik Istent? Az ilyen hit nem más, mint bűn! Néhányan még azt is hiszik, hogy azok, akik tetszenek nekem, azok éppen a hízelgők és talpnyalók, és hogy azok nem lesznek szívesen látva Isten házában és azok fogják elveszíteni ott a helyüket, akiknek nincsenek ilyen készségeik. Hát ez az egyetlen ismeret, amire szert tettetek ennyi év után? Ez az, amit szereztetek? És a Rólam szóló ismeretetek nem áll meg ezeknél a félreértéseknél – még rosszabb az Isten Lelke elleni káromlásotok és a Menny gyalázása. Ezért mondom azt, hogy az ilyen hit, mint a tietek, csak még jobban el fog távolítani Tőlem, és még jobban szembe fogtok Velem kerülni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tulajdonképpen hogyan ismerjük meg Istent a földön?). Isten szavaiból megértettem, hogy Isten lényege hűséges és szent. Ő mindenkihez igazságos; nem követ el igazságtalanságot egy jó emberrel szemben, és nem kímél meg egy gonosz embert sem. Isten háza minden emberrel az alapelvek szerint bánik. A gyülekezet megtisztításának munkája arra szolgál, hogy kitisztítson minden benne rejtőző antikrisztust, gonosz embert és álhívőt, hogy megtisztítsa a gyülekezetet. Ezt teljes mértékben Isten igazságos természete határozza meg. De én óvakodtam Istentől, és úgy képzeltem, hogy Isten házának megtisztítási munkája olyan, mint a nagy vörös sárkány egyik politikai kampánya, és úgy éreztem, a vihar közepén vagyok, és nem beszélhetek csak úgy meggondolatlanul – különben meg fognak gyötörni. Isten házában éppen a megtisztítás munkája zajlott. Attól tartottam, hogy ha elmondom a vezetőknek, hogy Li Csing nem felel meg a kitakarítás feltételeinek, valószínűleg elítélnek a megtisztítási munka akadályozásáért. A nézőpontom annyira abszurd volt. Nem hittem abban, hogy Isten házában az igazság uralkodik – ez álhívővé tesz engem! A valóságban a gyülekezet megtisztítási munkájának akadályozása azt jelenti, hogy az ember az antikrisztusok és a gonosz emberek pártjára áll, amikor a gyülekezet az antikrisztusokkal, gonosz emberekkel és álhívőkkel foglalkozik, és mindenféle okot és kifogást talál arra, hogy kivételezzen velük és védelmezze őket, megpróbálva a gyülekezetben tartani őket. Ezzel megzavarja a gyülekezet munkáját, és gonoszat cselekszik. Ebben az esetben azonban Li Csing nem felelt meg a kitakarítás feltételeinek. Az, hogy ezt jelentettem a gyülekezetvezetőknek, csupán azt a célt szolgálta, hogy leellenőrizhessék és tisztán lássák a helyzetet, és elkerüljék, hogy a téves kitakarítása tönkretegye Li Csing esélyét az üdvösségre. Az ilyen módon való gyakorlás megóvja a testvéreimet, és egyben a gyülekezet érdekei védelmének megnyilvánulása is. Ez nem a megtisztítási munka szándékos akadályozása. Ráadásul, még ha tévednék is, mivel a kiindulópontom a gyülekezet érdekeinek oltalma volt, a gyülekezet nem ítélt volna el emiatt. A gyülekezet az alapelveknek megfelelően, igazságosan kezelte volna az ügyet. Akkor meg miért aggódtam és szorongtam ennyire? Ennek felismerése után felszabadultnak éreztem magam, és elhatároztam, hogy gyakorlom az igazságot.

Isten szavaira gondoltam: „Az Istennel való normális kapcsolat azt jelenti, hogy képes vagy nem kételkedni és nem tagadni semmilyen munkáját, és képes vagy alávetni magad az Ő munkájának. Ez azt jelenti, hogy helyes szándékaid vannak Isten jelenlétében, és nem saját magadnak készítesz terveket, és azt is jelenti, hogy mindenben Isten házának érdekeit tartod elsődlegesnek, hogy elfogadod Isten átvizsgálását, és aláveted magad az Ő elrendezéseinek, bármit is csinálsz. Képesnek kell lenned arra, hogy lecsendesítsd a szívedet Isten jelenlétében mindenben, amit teszel. Még ha nem is érted Isten szándékait, akkor is a legjobb képességed szerint kell teljesítened kötelességeidet és felelősségeidet. Ha Isten szándékai egyszer már feltárultak előtted, cselekedj aszerint, és még nem lesz túl késő. Amikor az Istennel való kapcsolatod normálissá válik, akkor az emberekkel is normális kapcsolatod lesz. Ahhoz, hogy normális kapcsolatot építs ki Istennel, mindent Isten szavainak alapjára kell építened, képesnek kell lenned arra, hogy Isten szavai és Isten kérése szerint végezd a kötelességedet, egyenesbe kell hoznod a nézeteidet, és mindenben az igazságot kell keresned. Gyakorolnod kell az igazságot, amikor megérted azt, és függetlenül attól, hogy mi történik veled, imádkoznod kell Istenhez, és Istennek alávetett szívvel kell keresned. Így gyakorolva képes leszel fenntartani egy normális kapcsolatot Istennel” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen a kapcsolatod Istennel?). Isten szavaiból megértettem, hogy az Istenben való hithez normális kapcsolatot kell kialakítanunk Vele, és Neki kell adnunk a szívünket. Mindenben, amit mondunk és teszünk, figyelembe kell vennünk a testvéreink életbe való belépését és a gyülekezet munkáját, és képesnek kell lennünk arra, hogy minden dologban elfogadjuk Isten átvizsgálását. Csak ekkor tudjuk gyakorolni az igazságot. Mivel láttam, hogy a vezetők pontatlanul jellemezték Li Csinget, meg kellett volna osztanom a nézőpontomat. Még ha a nézőpontom nem is volt teljesen helyes, a felvetése lehetővé tette volna a vezetők számára, hogy újra ellenőrizzék a helyzetét, és elkerüljék, hogy a téves kitakarítása tönkretegye az esélyét az üdvösségre. Az ilyen módon való gyakorlás mind a testvéreim életbe való belépése, mind a gyülekezet munkája szempontjából hasznos lett volna. Bár ismertem Li Csinget, nem azért jelentettem a problémát, hogy védelmezzem őt, vagy hogy felvágjak. Ez a róla alkotott megértésemen alapult, és azon a tényen, hogy a vezetők által felsorolt megnyilvánulások nem voltak összhangban a gyülekezetnek az emberek kitakarítására vonatkozó alapelveivel. Nem arról volt szó, hogy személyes kapcsolatot tartsak fenn vele. Bár ez az ügy a felszínen jelentéktelennek tűnt, azt érintette, hogy képes vagyok-e gyakorolni az igazságot és megóvni a gyülekezet érdekeit. Ez egyben egy Istentől jövő próbatétel is volt. Így hát letérdeltem és Istenhez imádkoztam, kifejezve hajlandóságomat arra, hogy az Ő követelményei szerint gyakoroljak. Az imádkozás után még egyszer átgondoltam Li Csing megnyilvánulásait. Aztán, a vezetők őt érintő jellemzésében lévő problémák alapján, a vonatkozó alapelvekkel egybekötve közöltem a saját megértésemet és nézőpontomat. Miután megírtam a levelet, elküldtem a vezetőknek. Így gyakorolva hihetetlenül nyugodtnak és békésnek éreztem magam.

Később a vezetők visszaírtak nekem. Azt mondták, újra kivizsgálták az ügyet, és miután megkeresték a Li Csing megnyilvánulásaira vonatkozó alapelveket, megerősítették, hogy nem felelt meg a kitakarítás feltételeinek, hogy a korábbi jellemzésében eltérések voltak, és hogy most továbbra is a gyülekezetben végzi a kötelességét. Nagyon örültem, amikor láttam ezt az eredményt. Úgy éreztem, az igazság gyakorlása csodálatos! Mostantól még inkább ezt kell gyakorolnom.