Írta: Tara, Tajvan

Már kiskoromtól gyakoroltam a hitet az Úr Jézusban édesanyámmal, és élveztem bőséges kegyelmét és áldásait. Így mélyen megéreztem az Úr Jézus emberiség iránti mélységes irgalmát és szeretetét. Az Úr kegyelmében felnőve megszoktam, hogy kegyelemért fordulok Hozzá. Amikor csak problémákkal szembesültem, imádkoztam az Úrhoz, amikor pedig bűnt követtem el, Elé járultam, hogy megvalljam azokat. Hittem, hogy mivel az Úr irgalmas és szeretetteli, mindig megbocsátja a bűneimet.

2019 májusának egy napján a Facebookon találkoztam két nővérrel, Dianával és Vanessával. Együtt vettünk részt egy bibliatanulmányozó csoportban, és nagyon éleslátónak találtam, ahogyan Vanessa a Bibliáról beszélt. Egy alkalommal, egy összejövetel során Vanessa azt mondta: „Az Úr azt mondta, hogy az utolsó napokban újra eljön, tehát hogyan fogadhatjuk Őt? Az Úr Jézus azt mondta: »Az én juhaim hallgatnak a hangomra« (János 10:27). »Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem« (Jelenések 3:20). Azt is írja: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« (Jelenések 2:7). Ezekből a részekből láthatjuk, hogy amikor az Úr eljön az utolsó napokban, ki fogja fejezni a szavait. Az Úr fogadásának kulcsa az, hogy figyelmesen hallgassunk Isten hangjára, és akik meghallják az Ő hangját és fogadják az Urat, azok a bölcs szüzek.” Nagyon meglepődtem, amikor Vanessa közlését hallottam. Soha nem hallottam még ilyen éleslátó szavakat. Megnevezte az Úr fogadásának legfontosabb pontját. Ezt korábban soha nem ismertem fel. Ezután Vanessa mutatott nekünk egy igazán vidám himnuszvideót. A videó végén láttam a feliratot: „Mindenható Isten Egyháza”, és kíváncsi lettem. Amikor az összejövetel véget ért, sietve rákerestem az interneten. Rengeteg negatív információt láttam, ezért sietve felvettem a kapcsolatot Dianával, hogy többet megtudjak. Diana azt mondta, hogy az Úr fogadása igazán nagy dolog, és arra bátorított, hogy ne hagyjam, hogy a pletykák befolyásoljanak. Azt javasolta, hogy először tegyem félre a kételyeimet, és alázatosan keressem, hogy meglássam, ez-e az igaz út. Néhány nappal később Diana meghívott egy összejövetelre. Annyira ellentmondásos érzéseim voltak: menjek vagy ne? Vanessa közlései a Bibliáról valóban éleslátóak voltak, és szerettem volna többet hallani, de attól is tartottam, hogy amit hirdet, az nem az igaz út. Habozásom közepette imádkoztam az Úrhoz, az Ő útmutatását kérve. Ezt követően részt vettem az összejövetelen.

Az összejövetel alatt Vanessa izgatottan mondta nekem: „Az Úr Jézus már visszatért, Ő a megtestesült Mindenható Isten. Mindenható Isten lezárta a Kegyelem Korát és megalapította a Királyság Korát, szavak millióit fejezte ki, és az Úr Jézus megváltó munkájának alapjain végzi az ítélet munkáját, amely Isten házánál kezdődik, hogy alaposan megtisztítsa és megmentse az emberiséget. A szavak, amelyeket Mindenható Isten kifejez, mind igazság, és napvilágra hozzák Isten megtestesülésének misztériumait és munkájának három szakaszát, valamint a Biblia valódi történetét. Szavai beszélnek az emberiség bűnösségének forrásáról, arról, hogy a Sátán hogyan rontja meg az emberiséget, hogyan menti meg Isten az emberiséget egymásra épülő szakaszokban, valamint Isten utolsó napokban végzett ítélő munkájának jelentőségéről. Mindenható Isten utakat is mutatott nekünk, hívőknek az üdvösség eléréséhez. Például részletezi, hogyan tapasztaljuk meg szavainak ítéletét, hogy levessük a romlott beállítottságunkat, hogyan gyakoroljuk az igazságot és legyünk becsületes emberek, hogyan féljük Őt és kerüljük a gonoszt, hogyan legyünk olyan emberek, akik követik az Ő akaratát és így tovább.” Azt is mondta, hogy Mindenható Isten szavai és munkája beteljesítették az Úr Jézus próféciáját: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem Önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (János 16:12-13). „Aki elutasít Engem, és nem fogadja el a szavaimat, annak megvan az, aki megítéli őt: az az Út, amelyet szóltam, az fogja megítélni őt az utolsó napon” (János 12:48). „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén” (1Péter 4:17). Úgy éreztem, amit Vanessa mondott, az megvilágított, de még mindig sok kétség volt a szívemben. Így csendben imádkoztam Istenhez, és eszembe jutott, amit Isten mondott: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:3). Azt gondoltam: „Isten visszatérése nagy dolog, nem vonhatok le elhamarkodott következtetéseket. Alázatos keresőnek kell lennem, és tovább kell hallgatnom.”

Ezután Vanessa elolvastatott velem egy részletet Mindenható Isten szavaiból: „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen ösvény, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amellyel az utolsó napok Krisztusa lát el, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak, valamint a történelem béklyói uralnak, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert ők csak zavaros vizet nyernek, amelyhez az emberek évezredek óta ragaszkodnak, nem pedig az élet vizét, amely a trónusból fakad. Azok, akik nincsenek ellátva az élet vizével, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Te csak a múltba igyekszel kapaszkodni, csak igyekszel mozdulatlanul állni, hogy megtartsd a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és nem igyekszel megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, tehát nem leszel-e mindig ellenséges Istennel? Isten munkájának lépései elsöprő erejűek és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, ragaszkodva a régiekhez, és várva, hogy a dolgok az öledbe hulljanak. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány lépteit követi? Hogyan bizonyíthatná ez azt, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, az az Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnek téged, hogy Isten munkájának lépései után kutass? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, csupán szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni neked. Az Írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják; ezek nem a bölcsesség szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az út, amely elvezethet téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ad neked betekintést a benne foglalt misztériumokba? Képes vagy saját erődből eljuttatni magadat a mennybe, hogy találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor arra buzdítalak, hogy fejezd be az álmodozást, és hogy nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Olvasás közben éreztem, hogy ezek a szavak egészen mások, és önkéntelenül félelemmel töltöttek el: Ezek a szavak olyan szigorúnak és áthatónak hangzottak – minden szó és kifejezés tekintéllyel és hatalommal volt tele. Nem tűntek olyan szavaknak, amiket egy egyszerű halandó kiejtene. Csak Isten beszélhet így. De aztán arra is gondoltam: „Ez nem helyes, Isten irgalmas és szeretetteli – az Ő szavai tele vannak vigasszal és gyengédséggel. De ezek a szavak annyira szigorúak, olyanok, mint egy átok vagy az emberiség elítélése. Tényleg Isten szavai ezek? Mivel ezek a szavak ennyire tele vannak tekintéllyel, biztosan Isten szavai, ugye? De ha Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus, akkor ugyanúgy kellene beszélnie, mint Neki, tele irgalommal és szeretettel az emberiség iránt, és a szavainak gyengédnek és szeretetteljesnek kellene lenniük. De Mindenható Isten szavai annyira szigorúak. Lehet Ő valóban a visszatért Úr Jézus?” Annyira összezavarodtam, ezért elmondtam Vanessának a kétségeimet.

Vanessa türelmesen beszélgetett velem, és azt mondta: „Mindig azt hittük, hogy Isten irgalmas és szerető, hogy gyengéden és figyelmesen szól hozzánk, és ezért, ha a szavai szigorúak, azok nem Isten szavai. De elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy ez az elképzelés valóban megfelel-e a tényeknek és az igazságnak? Valójában Isten minden korban nemcsak figyelmes és bátorító szavakat szólt, hanem szigorúan is szólt, megdorgálva, megítélve és megátkozva az embereket. Csak mi nem figyeltünk erre. Nézzük meg, hogyan van ez feljegyezve a Bibliában! Jahve Isten azt mondta: »Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit. Mindannyian néma kutyák, nem tudnak ugatni: álmosan heverésznek, szeretnek szunnyadozni, telhetetlen kutyák, nem tudnak jóllakni. Ilyen pásztorok ők, nem tudnak figyelni! Mindegyik a maga útját járja, mindegyik a maga haszna után, kivétel nélkül« (Ézsaiás 56:10-11). Az Úr Jézus pedig azt mondta: »Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?« (Máté 23:33). »Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket« (Máté 7:6). Sok ilyen vers van még. Ezekből a versekből láthatjuk, hogy a Törvény Korában és a Kegyelem Korában Isten megdorgálta, elítélte és megátkozta az embereket. Bár a szavai szigorúnak és metszőnek hangzottak, mind igazak voltak, és mind leleplezték az emberek Istennel szembeni ellenállásának és lázadásának a lényegét. Valójában, függetlenül attól, hogy Isten szavai gyengédek vagy szigorúak, mind Isten természetének a kifejeződései. Ha azonban nem értjük Isten természetét, hajlamosak leszünk arra, hogy irgalmasként és szeretetteljesként behatároljuk Őt; konkrét elképzeléseket alkotunk, amikor szigorúan szól, és azt gondoljuk, Isten csak gyengéden szól, és nem használhat szigorú hangnemet – ha mégis, akkor azok a szavak nem lehetnek Istentől valók. Helytelen, és az elképzeléseink és képzelődéseink következménye, ha a döntésünket arra alapozzuk, hogy a szavak kedvesek vagy szigorúak. Például, ha csak akkor ismernénk el a szüleinket szüleinknek, amikor gyengéden beszélnek velünk, de nem ismernénk el őket, amikor szigorúan szólnak vagy leszidnak minket, mert valami rosszat tettünk, hát nem lenne ez butaság?” Miután meghallgattam a nővér közösségét, sokkal tisztábban láttam ebben a kérdésben. Azt gondoltam: „Így van, függetlenül attól, hogy a szüleink gyengéden vagy szigorúan beszélnek-e velünk, nem mindig a szüleink maradnak? Jahve Isten és az Úr Jézus is beszélt már szigorúan, akkor miért nem vettem ezt észre korábban? Azt hiszem, valóban helytelen annak alapján eldönteni, hogy ezek Isten szavai-e, hogy gyengédek vagy szigorúak.” Miután erre rájöttem, már nem éreztem akkora ellenállást. De amikor olyan részeket olvastam Mindenható Isten szavaiból, amelyek leleplezték és megítélték az emberiséget, áthatónak éreztem őket, mintha elítéltek volna. Folyamatosan vívódtam: az Úr Jézus irgalmas és szeretetteli, akkor Mindenható Isten miért ennyire szigorú?

Egy alkalommal egy összejövetel során feltettem a kérdésemet Susie nővérnek: „Egyszerűen nem tudom Mindenható Istent és az Úr Jézust ugyanannak az Istennek látni – a természetük annyira különböző. Amikor az Úr Jézusra gondolok, eszembe jut, hogy Isten irgalmas és szeretetteli, de Mindenható Isten annyira szigorúnak tűnik, és a szavainak nagy része az emberek leleplezéséről és boncolgatásáról szól. Miért ennyire különböző Mindenható Isten és az Úr Jézus?” Ő így közölt: „Az emberekben gyakran felmerül ez a zavar, és ez főként azért van, mert nem értik Isten természetét. Tekintsünk vissza Isten korábbi munkájára! Ha egy kicsit is megértünk Isten igazságos természetéből, a probléma magától megoldódik. Mindannyian tudjuk, hogy amikor Isten észrevette Szodoma és Ninive népének gonoszságát, a természete haragra gerjedt, és elhatározta, hogy elpusztítja ezt a két várost. Mielőtt elpusztította volna őket, Isten két angyalt küldött Szodomába, és Lót volt az egyetlen, aki befogadta őket. A többi lakos nemcsak hogy nem fogadta be az angyalokat, hanem meg is akarták ölni őket. Isten látta a gonoszságukat, és haragra gerjedt. Miután az angyalok megmentették Lótot és családját, Isten tüzet hullatott az égből, és elpusztította a város összes emberét, állatát és növényét. Most nézzük Ninivét! Isten ezt a várost is el akarta pusztítani, ezért elküldte Jónást, hogy közvetítse az üzenetét: »Még negyven nap, és elpusztul Ninive!« (Jónás 3:4). Amikor a ninivei király meghallotta ezeket a híreket, a város népével együtt zsákruhába öltözött, hamuban ült, böjtölt, imádkozott, levetette a gonoszt, amelyet vallottak, és bűnbánatot tartott Isten előtt. Amikor Isten ezt látta, visszavonta haragját, és irgalmasan megkímélte őket a pusztulástól. Isten Ninivével és Szodomával szembeni eltérő hozzáállásából láthatjuk, hogy Isten természete valóságos és eleven. Ő nemcsak szeretetteli és irgalmas, hanem fenséges és haragvó is. Amikor az emberek bűnt követnek el, Isten esélyt ad nekik a bűnbánatra, megmutatva nekik szeretetteli és irgalmas természetét. Amikor az emberek makacsok és nem akarnak bűnbánatot tartani, amikor még konokul ellen is állnak Istennek és kiáltanak is Ellene, Isten rájuk zúdítja haragját, megmutatva igazságos és fenséges természetét. Ebből láthatjuk, hogy Isten igazságos természete nemcsak szeretetteli és irgalmas, hanem fenséges és haragvó is. Mindkét aspektus része Isten eredendő természetének. Most gondoljunk a Kegyelem Korára, amelyben az Úr Jézus végezte munkáját! Amikor az emberek bűnt követtek el, és az Úr elé járultak, hogy megvallják és megbánják, Ő feloldozta őket bűneik alól, és bőséges kegyelmet adott nekik. Ezért sokan úgy vélik, hogy az Úr természete csak szeretetteli és irgalmas, nem pedig haragvó és átkozó. Valójában ezek csak az emberek elképzelései és képzelődései. A farizeusokkal szemben, akik elítélték az Urat és ellenálltak Neki, sőt, nyíltan kiáltoztak Ellene, az Úr Jézust harag töltötte el. Elítélte és megátkozta őket, és kimondta rájuk a hét jajt. A legcsekélyebb irgalmat sem tanúsította irántuk. A teremtés idejétől egészen napjainkig Isten mindig kifejezte igazságos természetét az emberiség felé. Isten szeretetteli és irgalmas, de fenséges, haragvó, átkozó és büntető is. Épp, ahogy Mindenható Isten mondja: »Isten irgalma és toleranciája valóban létezik, de Isten szentsége és igazságossága, amikor szabadjára engedi a haragját, megmutatja az embernek Isten azon oldalát is, amely nem tűri a sértést. Amikor az ember teljes mértékben képes engedelmeskedni Isten parancsainak és Isten követelményeinek megfelelően cselekszik, Isten bőségesen irgalmas az emberrel szemben; amikor azonban az ember tele van romlottsággal, és csordultig telik ellenségességgel és ellenségeskedéssel Vele szemben, akkor Isten mélységesen haragszik. Mennyire haragszik? Isten haragja addig tart, amíg nem látja többé az ember ellenállását és gonosz tetteit, amíg nem kerülnek többé a szeme elé. Csak akkor fog eltűnni Isten haragja. [...] A kedves, szép és jó dolgokkal szemben toleráns és irgalmas; a gonosz, bűnös és elvetemült dolgokkal szemben mélységesen haragvó, úgy, hogy haragja nem szűnik. Ez Isten természetének két elsődleges aspektusa, amelyek a legfontosabbak, a legkiemelkedőbbek, ráadásul Isten a kezdetektől a végsőkig feltárta őket: a bőséges irgalom és a mélységes harag« (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). Ezen szavak alapján láthatjuk, hogy a bőséges irgalom és a mélységes harag – Isten természetének ez a két aspektusa az, amelyet folyamatosan megmutat az emberiségnek. Természetének ez a két aspektusa nem mond ellent egymásnak. Mind részei az Ő eredendő természetének. Nem szabad behatárolnunk Istent úgy, mint aki csak bőséges irgalmat tud nyújtani, de mélységes haragot nem, azon tény alapján, hogy a múltban az Ő kegyelmét élveztük. Ez a fajta megértés túlságosan egyoldalú.” Ezt hallva rájöttem, hogy Isten nemcsak szeretetteli és irgalmas, hanem fenséges, haragvó és átkozó is. Mindezek Isten eredendő természetének aspektusai. Azért vallottam azt az egyoldalú nézetet, hogy Isten csak irgalmas és szeretetteli, mert túl keveset értettem Isten természetéből. Ezek valóban az én elképzeléseim és képzelődéseim voltak, és nem feleltek meg a valóságnak. Rájöttem, hogy több közösségvállalást kell meghallgatnom, hogy elmélyítsem a megértésemet.

Susie azt is mondta, hogy a természet, amit Isten az egyes korszakokban megmutat, Isten üdvösségre irányuló munkájának követelményein alapszik, valamint a megrontott emberiség szükségletein. Aztán elolvastunk két részletet Mindenható Isten szavaiból, amelyek segítettek abban, hogy tisztább megértést nyerjek az igazságról ebben a tekintetben. Mindenható Isten azt mondja: „Jézus munkássága összhangban volt az emberek korabeli szükségleteivel. Az Ő feladata az volt, hogy megváltsa az emberiséget, hogy megbocsássa a bűneiket, így természete teljes mértékben az alázat, a türelem, a szeretet, a jámborság, a tűrés, az irgalom és a szerető kedvesség volt. Bőséges kegyelmet és áldást hozott az emberiségnek, és mindazt, amit az emberek élvezni tudtak. Az emberek teljes mértékben békét és boldogságot, az Ő türelmét és szeretetét, irgalmát és szerető kedvességét élvezték. A rengeteg örömforrás, amelyhez abban az időben az emberek hozzájutottak – a béke és a biztonság érzete a szívükben, a megnyugvás érzése a szellemükben és Jézustól, a Szabadítótól való függésük – mind a korszak következménye volt, amelyben éltek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Kora munkájának valódi története). „A kort lezáró végső munkájában Isten természetét a fenyítés és az ítélet jellemzi, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, nyilvánosan megítéli a számtalan népet, és tökéletesíti azokat, akik őszintén szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. Minden dolog fajtája szerint lesz osztályozva és különböző minőségei alapján lesz különböző osztályokba sorolva. Ez pontosan az az idő, amikor Isten feltárja az emberek sorsát és rendeltetési helyét. Ha az emberek nem tapasztalják meg a fenyítést és az ítéletet, akkor nem lehet leleplezni a lázadó mivoltukat és igazságtalanságukat. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel mindennek a sorsa. Az emberek csak akkor mutatják meg, mik is ők valójában, amikor megfenyítik és megítélik őket. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és minden ember fajtája szerint lesz osztályozva. A fenyítés és az ítélet által tárul fel mindennek a sorsa, hogy a gonosz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és az emberek sokasága megadja magát Isten uralmának. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az emberek romlottsága elérte a csúcspontját, és lázadó mivoltuk rendkívül súlyos, csak Isten igazságos természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embereket teljesen átalakítani és teljessé tenni, és ez képes feltárni a gonoszságot, és így az igazságtalanok szigorúan meg lesznek büntetve. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével van átitatva. Isten természete az egyes új korszakok munkája érdekében tárul fel és tétetik közzé. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül fedi fel természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az emberek sorsának felfedése során még mindig végtelen irgalommal és szerető kedvességgel szereti az embereket, és továbbra is szeretetteljes marad velük szemben, nem vetve alá őket az igazságos ítéletnek, hanem inkább engedékenységet, türelmet és megbocsátást tanúsítva irántuk, és megbocsátva nekik, bármilyen súlyosak is legyenek a bűneik, egy jottányi igazságos ítélet nélkül. Mikor érne hát véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Ez egy olyan bíróhoz hasonlítható, aki az emberek felé mindig szeretetteljes, egy szeretetteljes, kedves arcú és szelíd szívű bíróhoz, aki szereti az embereket, bármilyen bűncselekményt követtek is el, és szeretetet és türelmet tanúsít az emberek iránt, bárkik is legyenek – egy ilyen bíró mikor lenne képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet sorolhatja osztályokba az embereket fajtájuk szerint, és viheti el őket egy új birodalomba. Ily módon Isten ítélő és fenyítő igazságos természete az egész kornak véget vet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)).

Miután olvastuk Isten szavait, Susie így folytatta a beszélgetést: „A Törvény Korában Jahve Isten olyan természetekkel fejezte ki Magát, amelyeket átkok, égetés és harag uralt. Abban az időben az embereknek mélységesen hiányos volt a megértésük. Nem tudták, mi a bűn, hogyan kellene élniük, vagy hogyan imádják Istent, ezért az akkori szükségleteik alapján Isten törvényeket és parancsolatokat adott ki, hogy útmutatást adjon az embereknek az életükben. Azok, akik engedelmeskedtek Isten törvényeinek, elnyerték az Ő irgalmát, de azokat, akik megszegték a törvényt, megbüntették, sőt, Isten mennyei tüze perzselte meg vagy halálra kövezték őket. A Törvény Korának végére azonban az emberek egyre romlottabbak lettek. Gyakran vétkeztek, és bár nem akarták, mégis megszegték a törvényt. Ha az akkori törvények szerint ítélték volna meg őket, akkor a törvény szerint mind halált érdemeltek volna. Így a Kegyelem Korában Isten Maga testté lett, hogy megváltsa az emberiséget a szükségleteik szerint, elsősorban irgalmas és szeretetteli természetét mutatva meg, és bőséges kegyelmet adva az embereknek. Határtalan irgalommal és szeretettel bánt velük, eltűrte és megbocsátotta bűneiket, és végül keresztre feszítették mint vétekáldozatot, hogy minden embert megváltson bűneitől. Felmentette őket a törvény általi ítélet alól, és lehetővé tette számukra, hogy tovább éljenek. Ha a Kegyelem Korában Isten továbbra is elsősorban átkok, égetés és harag formájában fejezte volna ki az Ő természetét, az emberek bűnei soha nem nyertek volna bocsánatot, a törvény alatt álló emberek soha nem nyertek volna megváltást, és az emberiség semmivé vált volna, és nem lenne ott, ahol ma van. Tehát Isten elsősorban irgalmas és szeretetteli természetét fejezte ki a Kegyelem Korában. Amíg az emberek Elé járultak és elfogadták az Ő megváltását, megvallva és megbánva bűneiket, Ő megbocsátotta nekik azokat. Az utolsó napokban az emberek egyre romlottabbá váltak. Annak ellenére, hogy megkaptuk az Úr Jézus megváltását és bűneink bocsánatát, bűnös természetünk, mint például az arrogancia, a csalárdság, a gonoszság, a hajthatatlanság és az ádázság, még mindig mélyen bennünk gyökerezik. Sátáni beállítottságunk még mindig nincs teljesen kiirtva, ezért még mindig gyakran hazudunk, vétkezünk, lázadunk és ellenállunk Istennek. Még mindig nem vagyunk alkalmasak arra, hogy belépjünk Isten királyságába. Isten újra testet öltött, hogy megmentse az emberiséget és teljesen megszabadítson minket a bűntől. Az Úr Jézus munkájának alapjain most a szavai által végzi az ítélet és a megtisztítás munkáját. Célja, hogy alaposan kiirtsa belőlünk a sátáni beállítottságot, megtisztítson a bűntől, és elvezessen minket oda, hogy valóban alávessük magunkat Neki és féljük Őt, és végül bevezessen minket az Ő királyságába. A munkájának szükségletei miatt Isten már nem az irgalmas és szeretetteli természetét fejezi ki, ehelyett úgy dönt, hogy az igazságos, fenséges és haragvó természetét mutatja meg, hogy megítélje és leleplezze az ember romlott beállítottságait. Csak így tudja átformálni és megtisztítani az emberiséget. Bár Isten minden korban elsősorban más természetet nyilvánít ki, Isten lényege soha nem változik. Isten aszerint munkálkodik és fejezi ki a természetét, hogy mik a munkájának és a romlott emberiségnek az igényei, lehetővé téve, hogy az emberek jobban megérthessék és megismerhessék Istent, és ne határolják be Őt és az Ő természetét. Nem szabad azt gondolnunk, hogy Mindenható Isten és az Úr Jézus nem ugyanaz az Isten, csak azért, mert különböző természetet fejeznek ki.” Csak Susie közlése után értettem meg, hogy Isten minden korban eldönti, milyen természetet fed fel az üdvösség munkájának követelményei és a romlott emberiség szükségletei alapján. Az utolsó napokban végzett ítélő munkájában Mindenható Isten az igazságos és fenséges természetét nyilvánítja ki, hogy megtisztítsa és megmentse az emberiséget – bár az Általa kifejezett természet különbözik az Úr Jézusétól, de azt is a romlott emberiség szükségletei miatt nyilvánítja ki. Mindenható Isten és az Úr Jézus egy és ugyanaz az Isten. Susie közlése nagyon világos volt, és eloszlatta minden zavaromat.

A következő összejövetelen Vanessa felolvasott nekem egy másik részletet Mindenható Isten szavaiból: „Minek a révén teljesedik be az ember Isten általi tökéletesítése? Az Ő igazságos természete révén. Isten természete elsősorban igazságosságból, haragból, fenségből, ítéletből és átokból áll, és az embert elsősorban ítélete által tökéletesíti. Egyes emberek ezt nem értik, és azt kérdezik, hogy Isten miért csak ítélet és átok révén képes tökéletessé tenni az embert. Ezt mondják: »Ha Isten megátkozná az embert, az ember nem halna meg? Ha Isten megítélné az embert, nem lenne az ember elítélve? Akkor hogyan lehet őt mégiscsak tökéletessé tenni?« Ilyen szavakat szólnak azok az emberek, akik nem ismerik Isten munkáját. Isten az ember lázadó mivoltát átkozza meg, és az ember bűneit ítéli meg. Bár Ő keményen és az emberek érzéseit egyáltalán nem kímélve beszél és leleplezi mindazt, ami az emberben van, néhány szigorú szó által leplezve le azt, ami az emberben lényegi, az ilyen ítélet révén a test lényegéről szóló mélységes tudást ad az embernek, és így az ember aláveti magát Istennek. Az ember teste a bűntől és a Sátántól való, lázadó, és Isten fenyítésének tárgya. Így ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát, Isten ítélő szavainak el kell érniük őt, és mindenfajta finomításon át kell esnie; csak így lehet hatékony Isten munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg). Miután olvastuk Isten szavait, Vanessa így folytatta a közlést: „Az utolsó napokban Isten ítélő és megtisztító munkája az emberiség megmentésének utolsó szakasza, és ez a hatezer éves irányítási tervének a befejező szakasza. Igazságos és fenséges természetének kinyilvánításával lezárja az egész korszakot, és mindenkit a fajtája szerint osztályoz, a jókat a jókkal, a gonoszokat a gonoszokkal. Ha Isten csak az irgalmas és szeretetteli természetét fejezné ki, és mindig tolerálna, elnézne és megbocsátana nekünk, bármennyi bűnt követtünk is el, akkor soha nem szabadulnánk meg bűnösségünktől, és örökre a Sátán hatalmának és pusztításainak lennénk kitéve. Emellett Isten megmentő munkája soha nem fejeződne be, és a jót és a rosszat soha nem lehetne megfelelően megkülönböztetni. Így az utolsó napokban Isten az igazságos, fenséges és haragvó természetét fejezi ki munkájában, és szigorú szavaival leleplezi az emberek sátáni természetét. Azok, akik szeretik az igazságot, megismerik önmagukat, és elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését, megértik Isten igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és így istenfélő szív alakul ki bennük, kerülik a gonoszt, és végül elérik a beállítottságuk megváltozását. Ami azokat illeti, akik idegenkednek az igazságtól, és elutasítják Isten ítéletét és fenyítését, azokat Isten felfedi és kiiktatja. Ily módon mindenki a fajtája szerint lesz osztályozva.” Rájöttem, hogy ha Mindenható Isten az utolsó napokban ugyanúgy végezné az ítélő munkáját, ahogyan az Úr Jézus végezte a megváltó munkáját, csak irgalmat és szeretetet mutatva az emberek iránt, és nem ítélve meg őket szigorúan, akkor képtelen lenne mindenkit a fajtája szerint osztályozni, soha nem szabadulnánk meg bűnös és Istennel ellenkező természetünktől, és soha nem menekülnénk meg, és nem léphetnénk be Isten királyságába. Mennyire jelentőségteljes tehát, hogy Isten az utolsó napokban igazságos, fenséges, ítélő és fenyítő természetét fejezi ki!

Később elolvastunk két részletet Mindenható Isten szavaiból, amelyek segítettek jobban megértenem Mindenható Isten munkáját, valamint az utolsó napokban megnyilvánuló természetét. Mindenható Isten azt mondja: „Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kellene, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt még inkább, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának igényeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti és megmenti az embert, és aki meg is ítéli és meg is fenyíti az embert. [...] Isten nem azért jött, hogy lesújtsa vagy elpusztítsa az embereket, hanem hogy megítélje, megátkozza, megfenyítse és megmentse őket” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a státusz áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert). „Bár a szavaim szigorúak, mind üdvösség az ember számára, mivel csak szavakat mondok, és nem az ember hús-vér testét büntetem. Ezek a szavak arra késztetik az embert, hogy a világosságban éljen, hogy tudja, hogy a világosság létezik, hogy tudja, hogy a világosság értékes, és még inkább, hogy tudja, milyen hasznosak számára ezek a szavak, valamint hogy tudja, hogy Isten az üdvösség. Bár sok fenyítő és ítélő szót mondtam, ténylegesen semmi sem ért utol titeket. Pontosan azért jöttem, hogy elvégezzem a munkámat és kimondjam a szavaimat, és bár a szavaim szigorúak, azok a ti romlottságotok és a ti lázadó mivoltotok felett mondanak ítéletet. Továbbra is azért teszem ezt, hogy megmentsem az embert a Sátán hatalmából. A cél az, hogy a szavaimat az ember megmentésére használjam; nem az, hogy szavaimmal ártsak az embernek. Szavaim kemények, hogy eredményeket érjek el munkámban. Csak ezen a munkán keresztül ismerheti meg az ember önmagát és szakíthat lázadó beállítottságával” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a státusz áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert). Vanessa így folytatta a közlést: „Isten szavaiból láthatjuk, hogy az utolsó napokban Isten a szavait használja az emberek megítélésére és megtisztítására. Bármennyire is kemények és metszőek a szavai, mind azt a célt szolgálják, hogy segítsenek nekünk felismerni romlottságunk igazságát, kiszabadulni a Sátán sötét befolyása alól, és elnyerni Isten üdvösségét. Mindannyian tudjuk, hogy Isten természete igazságos és szent, míg mi, emberek, akiket a Sátán oly mélyen megrontott, gonosz világi trendekre törekszünk, pénzre és egyéni haszonra törekedve harcolunk és áskálódunk egymás ellen, anélkül, hogy egy cseppet is valódi emberhez hasonlítanánk. Még azok sem tudják gyakorolni, amit az Úr megkövetel, akik hisznek Benne, és gyakran kegyelmet és áldásokat követelnek Tőle. Bármilyen hozzájárulást is tesznek, az csak azért van, hogy bejussanak a mennybe és elnyerjék az örök életet, nem azért, hogy az Urat szeressék, és eleget tegyenek Neki. Mindent csak azért tesznek, hogy az Urat használják fel aljas céljaik elérésére. Néhány vallási vezető külsőleg Isten alázatos, türelmes és lelkes szolgájának tűnik, de prédikációikban gyakran magasztalják magukat és önmaguk mellett tesznek tanúságot, hogy elnyerjék mások csodálatát és tiszteletét. Amikor Isten testben tért vissza, és megjelent, hogy elvégezze a munkáját, senki sem fogadta Őt, és a vallási világ az ateista kormánnyal szövetkezve elítélte a visszatérését, és ellenállt annak, önkényesen gyártva pletykákat, hogy hiteltelenítsék a Mindenható Isten Egyházát, és megakadályozzák az embereket abban, hogy az igaz utat vizsgálják. Vagyis az egész emberiség elítélte és ellenállt Istennek, és elutasította az Ő eljövetelét. Ahogyan a Biblia mondja: »Az egész világ a gonosz hatalmában van« (1János 5:19). A romlott emberiség minden módon ellenkezik Istennel. Mind egy fajta a Sátánnal és a mérges kígyókkal. Amikor Isten szigorú szavakat fejez ki, hogy leleplezze az emberiség romlottságának valóságát, csak akik szeretik az igazságot, ők képesek igazán felismerni Istennek ellenálló, Istent eláruló sátáni természetüket, és rájönni, hogy a hitükben nem Istent keresik, hanem csak aljas szándékaik vannak, mint az áldások megszerzése és az Istennel való alkudozás. Világosan látják a Sátán általi mély romlottságuk csúf igazságát, őszintén bűnbánatot tartanak, elhatározzák, hogy Isten kérései szerint viselik magukat, és végül szert tesznek némi emberi hasonlatosságra. Ebből láthatjuk, hogy bármennyire is kemények és metszőek Isten szavai, mind a mi romlottságunk valóságát leplezik le, és mind azt a célt szolgálják, hogy felébresszék eltompult lelkünket, segítsenek felismerni romlott lényegünket, hogy teljesen kiszabadulhassunk a bűn béklyóiból és megtisztuljunk. Isten szigorú leleplező és ítélő szavai nagyon hasznosak számunkra, hogy megismerjük önmagunkat és üdvözüljünk!” Miután hallottam Vanessa közösségvállalását, végre rájöttem, hogy Isten azért fejezett ki annyi szigorú szót az utolsó napokban, hogy leleplezze igazi valónkat. Ezzel Ő megment minket, nem pedig elítél. Eszembe jutott, hogy én is csak azért hittem Istenben, hogy áldásokat és kegyelmet nyerjek, sőt, irgalmasként és szeretetteliként behatároltam Istent, és nem akartam elismerni Őt, amikor szigorúan beszélt. Mennyire észszerűtlen voltam! Attól kezdve képes voltam elfogadni Isten szigorú és ítélkező szavait, és még szívesebben olvastam Mindenható Isten szavait. Biztossá váltam abban, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus.

Miután megbizonyosodtam arról, hogy Mindenható Isten utolsó napokban végzett munkája igaz, aktívan részt vettem az összejöveteleken, és mindennap olvastam Mindenható Isten szavait. Egy nap megláttam egy részletet Isten szavaiból, mely így szól: „Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságaiktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nem rendelkeznek az életnek azzal az útjával, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy eleget tegyenek Neki, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy a hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire gyakorlati és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent összhangban lenni Isten szándékaival. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod és nem fogadod el Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azok, akik képesek alávetni magukat az igazságnak és Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesznek befogadva. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint valódi emberi életet nyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: »Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog« (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében. A fenyítések és ítéletek áradatában az Emberfia az Ő eredendő természetét fejezi ki a kijelentések által, lehetővé téve mindazok számára, akik elfogadják a fenyítését és ítéletét, hogy meglássák az Emberfia igazi arcát, amely hűen ábrázolja az Emberfia János által látott arcát. (Természetesen mindez láthatatlan lesz azok számára, akik nem fogadják el Isten munkáját a Királyság Korában.) Isten igazi arca nem fogalmazható meg teljesen az emberi nyelv segítségével, ezért Isten azt a módszert használja, hogy kifejezi az Ő eredendő természetét, hogy megmutassa az Ő igazi arcát az embernek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Isten szavai által rájöttem, hogy János látomása a Jelenések könyvében Isten teljes természetét fejezi ki. Azt is előrevetítette, hogy Mindenható Isten utolsó napokban elhangzó ítélő szavai olyanok, mint a tűz lángja vagy egy éles kard, és tele vannak Isten igazságos természetével. Csak azok, akik elfogadják Mindenható Isten munkáját az utolsó napokban, érthetik meg igazán Isten igazságos természetét, és méltányolhatják gondos szándékát, amellyel szavait az emberiség megítélésére és megmentésére használja. Szívemből jövő hálát és dicséretet éreztem Isten iránt, és őszinte imát mondtam: „Mindenható Isten! A Te szavaid leleplezése és ítélete által megláttam, hogy Te nemcsak szeretetteli és irgalmas vagy, hanem fenséges és haragvó is. Ezek mind a Te eredendő igazságos természeted aspektusai. Mindenható Isten! A Te szavaid valóban drágák. Kétségbeesetten szükségem van arra, hogy elfogadjam a Te szavaid ítéletét és büntetését, hogy megismerjem önmagamat. Mostantól szorgalmasan eszem és iszom a Te szavaidat, elfogadom szavaid ítéletét és fenyítését, és az igazságra való törekvés útján járok!”