Gyerekkorom óta hívő vagyok, és élvezem Úr Jézus bőséges kegyelmét. Emiatt szívemből érzem az Ő mélységes irgalmát és szeretetét irántunk. Megszoktam, hogy Hozzá fordulok, hogy kegyelmet kérjek Tőle. Imádkoztam, amikor problémákkal találkoztam, és amikor vétkeztem, meggyóntam Őelőtte. Mivel Ő irgalmas és szerető, mindig megbocsátott nekem.

2019 májusában ismertem meg Diana és Vanessa nővért a Facebookon. Egy bibliatanulmányozó csoportba jártunk együtt, és Vanessa közössége nagyon éleslátó volt. Egy összejövetelen Vanessa azt mondta: „Az Úr azt mondta, hogy vissza fog térni, tehát hogyan köszöntsük Őt? Az Úr Jézus azt mondta: »Az én juhaim hallgatnak a hangomra« (János 10:27). »Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem« (Jelenések 3:20). Ezt is mondta: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« (Jelenések 2:7). Ezekből a versekből tudjuk, hogy Isten ki fogja fejezni az Ő szavait, amikor visszatér. Ahhoz, hogy üdvözölhessük Őt az utolsó napokban, figyelnünk kell a hangjára. Amikor meghalljuk Isten hangját, okos szüzek módjára üdvözölhetjük Őt.” Vanessa közösségét hallva meglepődtem. Még soha nem hallottam ilyen mélyreható szavakat. Megállapította, hogy mi az Úr üdvözlésének lényege. Én erre nem jöttem rá előtte. Utána Vanessa mutatott nekem egy nagyon vidám himnuszvideót. A videó végén ezt láttam: „Mindenható Isten Egyháza”. Kíváncsi lettem. A bibliaolvasás után rákerestem az interneten. Sok negatív információt találtam, ezért megkerestem Dianát. Diana azt mondta, hogy fontos üdvözölni az Urat, és figyelmeztetett, hogy ne dőljek be a szóbeszédnek. Mindenekelőtt félre kellene tennem az aggodalmaimat, és meg kellene néznem, hogy ez-e az igaz út. Néhány nappal később meghívtak egy összejövetelre. Összezavarodtam: vajon el kellene mennem rá? Vanessa közössége mélyreható volt, és még többre vágytam belőle, de féltem, hogy nem ez az igaz út. Tétovázásomban Isten útmutatásáért imádkoztam. Utána elmentem az összejövetelre.

Az összejövetelen Vanessa ezt mondta nekem: „Az Úr Jézus már itt van, mint a testet öltött Mindenható Isten. Mindenható Isten megnyitotta a Királyság Korát, kimondott több millió szót, és az Úr Jézus munkájára építve, Isten házában elkezdve végzi az ítélet munkáját, hogy megtisztítsa és megmentse az emberiséget. Mindenható Isten szavai az igazság, amik feltárják a Biblia titkait, Isten munkájának három szakaszát, és az Ő megtestesülését. Megmagyarázzák a bűneink gyökerét, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, hogyan ment meg minket Isten fokozatosan, és Isten ítéletének értelmét. Isten megmutatta nekünk azt is, hogy a hívők milyen módon juthatnak el az üdvösséghez. Isten például elmondja, hogyan kell megtapasztalni az Ő ítéletét, hogyan kell gyakorolni az igazságot, hogyan kell félni Őt és kerülni a rosszat, hogy olyan emberekké váljunk, akik követik az Ő akaratát. Mindenható Isten munkája beteljesíti a Biblia próféciáit: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek« (János 16:12-13). »Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon« (János 12:48). »Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén« (1Péter 4:17).” Amikor a nővér elmondta, hogy Úr Jézus visszatért, mint Mindenható Isten, mire gondoltál? Nem hittem el, ezért csendben imádkoztam Istenhez, és az Ő szavaira gondoltam: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:3). Ezt gondoltam: „Nem vonhatok le elhamarkodott következtetéseket, Isten visszatérése fontos. Alázatosan keresnem és figyelnem kell továbbra is.”

Ezután Vanessa megmutatta nekem Mindenható Isten szavait. „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem részesülnek az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egy helyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Ezt olvasva úgy éreztem, hogy ezek a szavak mások, és félelmet váltottak ki belőlem: Ezek a szavak olyan szigorúan hangzottak; tele voltak hatalommal és erővel. Egy egyszerű halandó nem tudná kimondani őket. Csak Isten szólhat ilyen módon. De aztán azt gondoltam: „Nem, Isten irgalmas és szeretetteljes; az Ő szavai gyengédek és vigasztalóak. De ezek a szavak olyan szigorúak, mintha elítélnék az emberiséget. Ezek valóban Isten szavai? Annyira tekintélyt parancsolóak, tehát biztosan Isten szavai, nem igaz? De ha Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, ugyanúgy kellene beszélnie, mint Neki. Irgalmasnak, gyengédnek, szeretetteljesnek és figyelmesnek kellene lennie. De Mindenható Isten beszéde annyira szigorú, vajon tényleg Ő lenne a visszatért Úr Jézus?” Össze voltam zavarodva.

Azután beszéltem Vanessával a kételyeimről, és ő közösséget vállalva ezt mondta nekem: „Úgy hisszük, hogy Isten irgalmas és szeretetteljes, hogy gyengéden és tapintatosan beszél, és ezért ha a szavai szigorúak, akkor azok nem Isten szavai. De vajon ez az elképzelés valóban megfelel-e a tényeknek és az igazságnak? Valójában Isten minden korban nemcsak szeretetteljes szavakat mondott, hanem olyan szavakat is, amelyek megdorgálják, megítélik és megátkozzák az embereket. De mi nem figyeltünk ezekre. Nézzük meg ezt a Bibliában: Jahve Isten azt mondta: »Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit. Mindannyian néma kutyák, nem tudnak ugatni: álmosan heverésznek, szeretnek szunnyadozni, telhetetlen kutyák, nem tudnak jóllakni. Ilyen pásztorok ők, nem tudnak figyelni! Mindegyik a maga útját járja, mindegyik a maga haszna után, kivétel nélkül« (Ézsaiás 56:10-11). És Úr Jézus ezt mondta: »Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?« (Máté 23:33). »Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket« (Máté 7:6). Sok ilyen vers van. Ezek a versek azt mutatják, hogy az előző korokban Isten megdorgálta, elítélte és megátkozta az embereket. Bár a szavai szigorúnak és nyersnek tűntek, mind helyesek voltak, és leleplezték az emberek Istennek ellenálló lényegét. Az igazság az, hogy Isten szavai akár gyengédek, akár szigorúak, az Ő természetét fejezik ki. Ha ezt nem értjük meg, és behatároljuk Őt mint irgalmas Istent, akkor véleményt fogunk formálni, amikor szigorúan szól, arra gondolva, hogy Isten csak gyengéden szólal meg, és soha nem keményen, és ezért ezek nem Isten szavai. Helytelen arra alapozni a döntésünket, hogy a szavak gyengédek vagy szigorúak-e, ez az elképzeléseink eredménye. Például ha csak akkor ismernénk el a szüleinket, amikor gyengéden beszélnek, de akkor nem, amikor megszidnak minket, vagy szigorúan beszélnek velünk valami rosszaság miatt, nem lenne ez butaság?” A közösségvállalás segített nekem tisztázni a dolgokat, és így gondolkodtam: „Így igaz, nem számít, hogyan beszélnek velünk a szüleink, attól még ők a szüleink. Jahve Isten és Úr Jézus voltak már szigorúak – hogyhogy nem vettem ezt észre? A gyengédségük alapján meghatározni, hogy ezek Isten szavai-e, valóban téves.” Amikor erre rájöttem, már nem éreztem akkora ellenállást magamban. De amikor Isten azon szavait olvastam, amelyek lelepleznek és megítélnek minket, úgy éreztem, hogy szigorúak, mintha elítéltek volna. Meginogtam: Úr Jézus irgalmas és szeretetteljes, akkor miért olyan szigorú és haragos Mindenható Isten az emberekkel? Egy összejövetelen megkérdeztem Vanessát: „Nem tudom ugyanannak az Istennek tekinteni Mindenható Istent és Úr Jézust; túlságosan eltérő a természetük. Úr Jézust elképzelve Isten irgalmára és szeretetére gondolok, de Mindenható Isten olyan szigorúnak tűnik, és az Ő szavai lelepleznek és ízekre szednek minket. Miért más Mindenható Isten, mint Úr Jézus?”

Akkor ezt válaszolta: „Ez a zűrzavar abból ered, hogy nem értjük Isten természetét. Tekintsünk vissza Isten korábbi munkájára! Ha egyszer megismered Isten igazságos természetét, ez a probléma magától meg fog oldódni. Mindannyian tudjuk, hogy amikor Isten látta a gonoszt Szodomában és Ninivében, annyira dühös volt az Ő természete, hogy Isten úgy döntött, lerombolja ezt a két várost. De előtte Isten elküldött két angyalt Szodomába, és Lót volt az egyetlen, aki vendégül látta őket. A többiek nem fogadták szívesen az angyalokat, és meg akarták ölni őket. Isten látta ezt, és dühös lett a gonosztetteik miatt. Miután megmentette Lótot és családját, Isten tüzet zúdított a városra, elpusztítva az embereket, a jószágokat és a növényeket. Most nézzük Ninivét! Isten eltervezte annak is a lerombolását, ezért elküldte Jónást, hogy terjessze az Ő üzenetét: »Még negyven nap, és elpusztul Ninive!« (Jónás 3:4). Amikor Ninive királya meghallotta ezt, kivezette a népet a városon kívülre, böjtöltek, imádkoztak, levetették a gonoszságot, és bűnbánatot tartottak. Amikor Isten látta mindezt, visszavonta haragját, és megkímélte őket. Isten Ninivével és Szodomával szembeni eltérő hozzáállásából látjuk Isten valódi és élénk természetét. Van benne szeretet és irgalom, de harag is. Amikor az emberek vétkeznek, Isten megengedi nekik, hogy megbánják. Ez megmutatja az Ő szeretetteljes és irgalmas természetét. Amikor az emberek makacsok, és nem tanúsítanak bűnbánatot, amikor ellenállnak Istennek, és Ellene kiáltanak, akkor Isten dühös lesz, megmutatva az Ő igazságos természetét. Ez azt mutatja, hogy Isten természete irgalmas és szeretetteljes, de haragos is. Ezek mind az Ő természetének a részei.”

„Gondoljunk a Kegyelem Korára, amikor Úr Jézus végezte a munkáját. Amikor az emberek vétkeztek, aztán megvallották és megbánták, akkor Ő megbocsátotta a bűneiket, és kegyelmet adott nekik, ezért azt gondolták, hogy az Úr természete csak szeretetteljes, és soha nem haragos. De ezek csupán az emberek elképzelései. Amikor a farizeusokat látta, akik elítélték Őt, és még tiltakoztak is Ellene, az Úr Jézus haraggal telt meg. Hét csapást zúdított rájuk, és megátkozta őket. Egyáltalán nem irgalmazott nekik. Ez azt mutatja, hogy Isten a teremtéstől kezdve egészen mostanáig mindig kifejezte igazságos természetét. Isten szeretetteljes, de egyben fenséges, haraggal teli és büntető is. Ahogy Mindenható Isten szól: »Isten irgalma és elfogadása valóban létezik, de Isten szentsége és igazságossága, amikor szabadjára engedi a haragját, megmutatja az embernek Isten azon oldalát is, amely nem tűri a sértést. Amikor az ember teljes mértékben képes engedelmeskedni Isten parancsainak és Isten követelményeinek megfelelően cselekszik, Isten bőségesen irgalmas az emberrel szemben; amikor az ember tele van romlottsággal, gyűlölettel és ellenségeskedéssel Vele szemben, akkor Isten mélységesen haragszik. Mennyire mélységes a haragja? Isten haragja addig tart, amíg nem látja többé az ember ellenállását és gonosz tetteit, amíg nem kerülnek többé a szeme elé. Csak akkor fog eltűnni Isten haragja. [...] A kedves, szép és jó dolgokkal szemben elfogadó és irgalmas; a rossz, bűnös és gonosz dolgokkal szemben mélységesen haragvó, úgy, hogy haragja nem szűnik. Ez a két legfőbb és legkiemelkedőbb aspektusa Isten természetének, ráadásul Isten a kezdetektől a végsőkig kinyilatkoztatta őket: a bőséges irgalom és a mélységes harag« (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). Isten szavai által megérthetjük, hogy »a bőséges irgalom és a mélységes harag« a két természet, amit Isten állandóan mutat. Ez a két aspektus nem mond ellent egymásnak. Mindkettő az Ő természete. Nem szabad behatárolnunk Istent úgy, hogy nem haragtartó, annak alapján, hogy korábban a kegyelmét élveztük. Ez a gondolkodásmód túlságosan egyoldalú.” Ezt hallva rájöttem, hogy Isten szeretetteljes és irgalmas, fenséges, haragos és átkokat szóró. Ez mind az Ő természete. Nem értettem meg Isten természetét, ezért azt hittem, hogy Isten csak szeretetteljes. Ezek az én elképzeléseim voltak, nem a valóság. Felismertem, hogy el kell mélyítenem a megértésemet.

Vanessa így folytatta: „Isten természete minden korban az Ő üdvösségre vonatkozó követelményein alapul, és a romlott emberiség szükségleteire. Mindenható Isten szavai segítenek ezt tisztázni: »Jézus munkássága összhangban volt az emberek korabeli szükségleteivel. Az ő feladata az volt, hogy megváltsa az emberiséget, hogy megbocsássa a bűneiket, így természete teljes mértékben az alázat, a türelem, a szeretet, a jámborság, a tűrés, az irgalom és a szerető kedvesség volt. Bőséges kegyelmet és áldást hozott az emberiségnek, és mindazt, amit az emberek élvezni tudtak, megadta nekik, hogy örömüket leljék benne: békét és boldogságot, az Ő türelmét és szeretetét, irgalmát és szerető kedvességét. A rengeteg örömforrás, amellyel abban az időben az emberek találkoztak – a béke és a biztonság érzete a szívükben, a megnyugvás érzése a szellemükben és Jézustól, a Megváltótól való függésük – mind a korszak következménye volt, amelyben éltek« (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Korának munkája mögötti valós történet). »A kort lezáró végső munkájában Isten természetét a fenyítés és az ítélet jellemzi, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, hogy nyilvánosan megítéljen minden népet, és tökéletessé tegye azokat, akik őszinte szívvel szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. A teremtésben minden dolog fajtája szerint lesz elkülönítve és természete alapján különböző kategóriákba sorolva. Ez az a pillanat, amikor Isten feltárja az emberiség sorsát és rendeltetési helyét. Ha az emberek nem mennek keresztül fenyítésen és ítéleten, akkor nem lesz mód arra, hogy lázadó mivoltuk és igazságtalanságuk lelepleződjön. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel minden teremtmény sorsa. Az ember csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor megfenyítik és megítélik. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és az egész emberiség fajtája szerint válik szét. A fenyítés és az ítélet által feltárul minden teremtmény sorsa, hogy a rossz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és minden ember megadja magát Isten uralmának. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az ember romlottsága elérte a csúcspontját, és lázadó mivolta rendkívül súlyossá vált, csak Isten igazságos természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embert teljesen átalakítani és teljessé tenni. Csak ez a természet képes leleplezni a gonoszságot, és így szigorúan megbüntetni minden igazságtalant. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével átitatott, és az Ő természetének feltárása és bemutatása az egyes új korszakok munkája érdekében történik. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül fedi fel természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az ember kimenetelének felfedése során még mindig végtelen könyörületességgel és szeretettel ajándékozza meg az embert, és továbbra is szerető marad vele szemben, nem vetve alá az embert igazságos ítéletnek, hanem inkább toleranciát, türelmet és megbocsátást tanúsítva iránta, és megbocsátva az embernek, bármilyen súlyosak is legyenek a bűnei, egy jottányi igazságos ítélet nélkül: akkor mikor érne véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Vegyünk például egy mindig szeretetteljes bírót, egy kedves arcú és szelíd szívű bírót. Szereti az embereket, függetlenül az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményektől, és szeretetteljes és elnéző velük, bárkik is legyenek. Ebben az esetben mikor lesz képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér«” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)).

Aztán ezt mondta a nővér: „A Törvény Korában Jahve Isten átkokkal és haraggal fejezte ki az Ő természetét. Az emberek akkoriban semmit sem tudtak. Nem tudták, mi a bűn, hogyan kell élni, vagy hogyan kell Istent imádni, így az alapján, amire akkor szükségük volt, Isten parancsolatokat adott ki, hogy vezesse őket az életükben. Azok, akik engedelmeskedtek Isten törvényeinek, elnyerték az Ő irgalmát, de akik nem, azokat megperzselte az ég tüze, vagy halálra lettek kövezve. De a Törvény Korának vége felé, amikor az emberek egyre romlottabbak lettek, gyakran bűnöztek, és megszegték Isten törvényét, mindannyiuk halált érdemelt volna az akkori törvények szerint. Ezért a Kegyelem Korában Isten testté lett, hogy szükségleteink szerint megmentsen minket, megmutatva az Ő irgalmas és szeretetteljes természetét, és bőséges kegyelmében részesítve minket. Irgalmasságot, szeretetet, türelmet és megbocsátást mutatott az embereknek, és végül kereszthalált vállalt, hogy megváltsa őket bűneiktől. Elengedte az ítéletüket, és megengedte nekik, hogy tovább éljenek. A Kegyelem Korában, ha Isten továbbra is a haragja által fejezte volna ki a természetét, az emberek bűnei nem lettek volna megbocsátva, a törvény alatt levő emberek nem lettek volna megváltva, és az emberiség elpusztult volna, és ma nem lenne ilyen. Isten a Kegyelem Korában megmutatta irgalmas és szerető természetét. Ha az emberek Elébe álltak, és elfogadták Őt, megbocsátotta a bűneiket. Az utolsó napokban az emberek még romlottabbak lettek. Annak ellenére, hogy Úr Jézus megváltott minket, és megbocsátott nekünk, a bűnös természetünk még mindig bennünk van, mint ahogy a gonoszságunk, csalárdságunk, arroganciánk, hajthatatlanságunk és ádázságunk. A sátáni beállítottságunk még mindig ott van, ezért gyakran hazudunk, vétkezünk, lázadunk Isten ellen, és ellenállunk Neki. Nem vagyunk méltók Isten királyságára. Hogy megmentse az emberiséget, és teljesen megszabadítson minket a bűntől, Isten visszatért, megítél és megtisztít minket Úr Jézus munkájára építve, hogy kitépje a sátáni beállítottságunkat, megtisztítson minket a bűntől, lehetővé tegye számunkra, hogy valóban alávessük magunkat Istennek, és bevezessen minket az Ő királyságába. Az Ő munkájának szükségletei miatt Isten nem mutatja többé irgalmas természetét, ehelyett megmutatja az Ő igazságos, fenséges és haragvó természetét, hogy megítélje és leleplezze az emberek romlottságát. Csak így tudja Isten átalakítani és megtisztítani az emberiséget. Bár Isten természete minden korban más és más, a lényege ugyanaz. Isten az emberiség szükségletei alapján feltárja az Ő természetét, hogy az emberek jobban megérthessék és megismerhessék Őt, azért, hogy ne határolják be Őt, vagy az Ő természetét. Nem szabad Mindenható Istent és Úr Jézust különböző Isteneknek tekintenünk csak azért, mert különböző természeteket mutatnak.”

Miután meghallgattam a közlését, rájöttem, hogy Isten minden korban az alapján választja meg a természetét, hogy mire van szükség a megmentő munkájához, és mire van szüksége a romlott emberiségnek. Az utolsó napokban Mindenható Isten kinyilvánítja igazságos és fenséges természetét, hogy megmentse az emberiséget – habár ez más, mint Úr Jézusé, még mindig az emberiség szükségleteinek kielégítése a cél. Mindenható Isten és Úr Jézus egy Isten. A nővér közlése világos volt, és eloszlatta minden zavarodottságomat.

A következő összejövetelen Vanessa még többet olvasott fel nekem Mindenható Isten szavaiból: „Minek a révén teljesedik be az ember Isten általi tökéletesítése? Az Ő igazságos természete révén. Isten természete elsősorban igazságosságból, haragból, fenségből, ítéletből és átokból áll, és az embert elsősorban ítélete által tökéletesíti. Egyes emberek ezt nem értik, és azt kérdezik, hogy Isten miért csak ítélet és átok révén képes tökéletessé tenni az embert. Ezt mondják: »Ha Isten megátkozná az embert, az ember nem halna meg? Ha Isten megítélné az embert, nem lenne az ember kárhozott? Akkor hogyan lehet őt mégiscsak tökéletessé tenni?« Ilyen szavakat szólnak azok az emberek, akik nem ismerik Isten munkáját. Isten az ember lázadó mivoltát átkozza meg, és az ember bűneit ítéli meg. Bár keményen és hajthatatlanul beszél, felfedi mindazt, ami az emberben van, ezekkel a szigorú szavakkal feltárva, ami az emberben lényegi, de ezen ítélet révén az embert a test lényegéről szóló mélységes tudással ajándékozza meg, és így az ember aláveti magát Istennek. Az ember teste a bűntől és a Sátántól való, lázadó, és Isten fenyítésének tárgya. Így ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát, Isten ítélő szavainak utol kell érniük őt, és mindenfajta finomításon át kell esnie; csak így lehet hatékony Isten munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg). Vanessa mondta ezt a közlésében. Ezt mondta: „Isten ítélete az utolsó lépés az Ő munkájában, az ember megmentésében az utolsó napokban, és az Ő 6000 évet átfogó irányítási tervében. Azzal, hogy kifejezi igazságos természetét, lezárja a kort, és fajta szerint csoportosít: a jót a jóval, a gonoszt a gonosszal. Ha Isten csak az irgalmát és szeretetét fejezné ki, elnézően és megbocsátóan, függetlenül attól, hogy mennyi bűnt követtünk el, soha nem szabadulnánk meg a bűnösségünktől, és örökre ki lennénk szolgáltatva a Sátán hatalmának és pusztításának. Továbbá Isten megmentő munkája soha nem fejeződne be, és a jó és a gonosz nem lenne megkülönböztethető. Ezért Isten az utolsó napokban kifejezi az igazságos természetét, és szavaival leleplezi sátáni természetünket. Azok, akik szeretik az igazságot, megismerik önmagukat, és elfogadják Isten szavainak ítéletét, megértik Isten igazságos természetét, így elkerülik a rosszat, és istenfélelővé válnak, megváltoztatva a beállítottságukat. Azokat, akik idegenkednek az igazságtól, és elutasítják Isten ítéletét, leleplezik és kivetik. Tehát mindenki a fajtája szerinti csoportba kerül.”

Rájöttem, hogy ha Mindenható Isten úgy ítélné meg az emberiséget, mint ahogy Úr Jézus tette, csak irgalmat mutatva, és szigorú ítélkezés nélkül, akkor nem lenne képes kiválogatni az embereket, a bűnökkel teli, Istennek ellenálló természetünk soha nem javulhatna meg, és soha nem léphetnénk be Isten királyságába. Isten igazságos, fenséges, ítélkező és fenyítő természetének mély értelme van!

Később még két passzust elolvastunk, amelyek elősegítették Isten utolsó napokbeli munkájának és természetének megértését. „Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kell, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt azért, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának követelményeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti, üdvözíti, megítéli és megfenyíti az embert. [...] Isten nem azért jött, hogy öljön vagy pusztítson, hanem hogy megítéljen, megátkozzon, megfenyítsen és üdvözítsen” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert). „Bár szavaim szigorúak lehetnek, mind az ember üdvösségére szólnak, mivel csak szavakat mondok, és nem az ember testét büntetem. Ezek a szavak arra késztetik az embert, hogy a világosságban éljen, hogy tudja, hogy a világosság létezik, hogy tudja, hogy a világosság értékes, és még inkább, hogy tudja, milyen hasznosak számára ezek a szavak, valamint hogy tudja, hogy Isten az üdvösség. Bár sok fenyítő és ítélő szót mondtam, amit képviselnek, az nem történt meg veletek a gyakorlatban. Azért jöttem, hogy elvégezzem a munkámat és kimondjam a szavaimat, és bár a szavaim szigorúak lehetnek, azok a ti romlottságotok és a ti lázadó mivoltotok felett mondtak ítéletet. Továbbra is azért teszem ezt, hogy megmentsem az embert a Sátán hatalmából; szavaimat az ember megmentésére használom. Nem az a célom, hogy szavaimmal ártsak az embernek. Szavaim kemények, hogy eredményeket érjek el munkámban. Csak ilyen munkán keresztül ismerheti meg az ember önmagát, és szakíthat lázadó beállítottságával” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert). Vanessa ezt mondta nekem: „Isten szavai által láthatjuk, hogy Isten a szavaival ítélkezik az utolsó napokban. Nem számít, hogy mennyire durvák és kíméletlenek, segítenek, hogy meglássuk romlottságunk igazságát, kiszabaduljunk a Sátán markából, és megkapjuk az üdvösséget. Mindannyian tudjuk, hogy Isten természete szent, míg a Sátán által megrontott emberek gonosz világi irányzatokat követnek, és egymással versengenek a pénz és az anyagi nyereség hajszolásában, minden emberi mivolt nélkül. Még a hívők sem gyakorolják azt, amit Isten kér, és gyakran kegyelmet és áldást követelnek. Hozzájárulásaikkal csak az örök életet akarják elnyerni, ezek nem az Úr iránti szeretetükből erednek. Aljas célokra akarják felhasználni az Urat. Egyes vallási vezetők úgy tűnnek, mintha alázatos, türelmes szolgái lennének Istennek, de prédikációikban gyakran magasztalják magukat, hogy elnyerjék mások csodálatát. Amikor Isten visszatért, hogy elvégezze a munkáját, senki sem üdvözölte Őt. Az ateista kormány és a vallásos világ összeálltak, hogy elítéljék Isten visszatérését, és hazugságokat terjesztettek, hogy megakadályozzák az embereket az igaz út vizsgálatában. Vagyis az emberiség elítélte Istent, ellenállt Neki, és elutasította Őt. Ahogy a Bibliában van: »Az egész világ a gonosz hatalmában van« (1János 5:19). A romlottak minden módon szembeszállnak Istennel. Ők a Sátán és a mérges kígyók ivadékai. Amikor Isten szigorúan beszél, hogy leleplezze az emberiség romlottságát, azok, akik szeretik az igazságot, képesek felismerni az Istennek ellenálló sátáni természetüket, és hogy hitükben nem igyekeznek megismerni Istent, és hogy csak alantas szándékaik vannak, mint például az áldások megszerzése. Meglátják a Sátán általi mélységes romlottságuk csúf igazságát, őszintén megbánják Istennek, megesküsznek, hogy követik az Ő akaratát, és emberi mivoltot nyernek. Ebből láthatjuk, hogy nem számít, hogy Isten szavai mennyire kemények és kíméletlenek, leleplezik az emberiség romlottságát, és segítenek nekünk felébreszteni eltompult lelkünket, felismerni romlott lényegünket, megszabadulni a bűntől és megtisztulni. Isten szigorú ítélő szavai nagyon hasznosak önmagunk megismerésében és az üdvözülésben!”

A közösség után végre rájöttem, hogy Isten azért beszél szigorúan az utolsó napokban, hogy leleplezze az igazi énünket. Megment minket, nem pedig elítél minket. Azért hittem Istenben, hogy áldásokat és kegyelmet szerezzek, és behatároltam Őt mint irgalmas Istent. Nem ismertem fel Őt, amikor szigorú volt. Annyira irracionális voltam! Onnantól kezdve elfogadtam Isten szigorú és ítélő szavait. Sokkal készségesebben olvastam Mindenható Isten szavait. Megbizonyosodtam arról, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus.

Miután bizonyossággá vált számomra Mindenható Isten munkája, aktívan jártam az összejövetelekre, és naponta olvastam Isten szavait. Egy nap ezt a részt láttam meg: „Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságuktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nincs meg az az életút, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy megelégítsék Őt, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire gyakorlati és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent igazodni Isten szándékaihoz. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod vagy tagadod Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azokra, akik képesek alávetni magukat az igazságnak és Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesz szükség. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint a valódi életet elnyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: »Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog« (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében. A fenyítések és ítéletek áradatában az Emberfia az Ő eredendő természetét fejezi ki a kijelentések által, lehetővé téve mindazok számára, akik elfogadják a fenyítését és ítéletét, hogy meglássák az Emberfia igazi arcát, amely hűen ábrázolja az Emberfia János által látott arcát. (Természetesen mindez láthatatlan lesz azok számára, akik nem fogadják el Isten munkáját a Királyság Korában.) Isten igazi arca nem fogalmazható meg teljesen az emberi nyelv segítségével, ezért Isten azokat az eszközöket használja, amelyekkel kifejezi az Ő eredendő természetét, hogy megmutassa az Ő igazi arcát az embernek” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Isten szavai által rájöttem, hogy János látomása a Jelenések könyvében előrevetítette, hogy Isten ítélő szavai az utolsó napokban Isten igazságos természetét tartalmazzák, és olyanok, mint a lángok. Azok, akik elfogadják Mindenható Isten munkáját, képesek megérteni Isten igazságos természetét, és értékelni a szándékát, hogy megítélje és megmentse az emberiséget. Mélyen megérintett a felismerésem: „Mindenható Isten! A Te szavaid ítélete által megláttam a szeretetedet és az irgalmadat, de a haragodat is. Ez mind a Te igazságos természeted. Mindenható Isten! A Te szavaid értékesek. El kell fogadnom a szavaid ítéletét, hogy megismerjem önmagamat. Mostantól kezdve buzgón olvasom majd a Te szavaidat, elfogadom a Te szavaid ítéletét, és az igazságra való törekvés útján fogok járni!”