Gu Wenqing: 1990-ben váltam kereszténnyé. Volt egy gyülekezetvezető, aki mindig azt mondogatta, hogy a Biblia a hitünk alapja, és hívőként a Bibliát kell követnünk. Ezek a szavak erős gyökeret eresztettek a szívemben, és azt gondoltam, hogy sokat kell olvasnom a Bibliát, és ha megértem, akkor az irányt ad a hitemnek. Így újra és újra elolvastam a Szentírást, és sokszor kerestem fel tanácsért azokat, akik a hitben tapasztaltabbak voltak nálam. Emlékszem, egyszer az egyik vén közülük ezekkel a szavakkal biztatott: „A Biblia iránti rajongásod miatt az Úr biztosan fontos helyet biztosít majd neked egy nap.” Új hívőként ezek a szavak nagyon ösztönzőek voltak a számomra. Így csak még jobban rajongtam a Bibliáért. Később elkezdtem hajnali 4-kor kelni reggelente, hogy a Szentírást olvassam, és válogatott Biblia-idézeteket ragasztottam fel mindenhova otthon. Folyton bibliai részleteket tanultam vagy olvastam. Még alvás közben is Bibliát tartottam a párnám mellett, azt gondolván, hogy ha az Úr éjszaka térne vissza, Bibliával a kezemben fogadhatnám Őt. Egyszerűen nem tudtam meglenni a Bibliám nélkül.

Műsorvezető: Ez meglehetős túlzás.

Gu Wenqing: Az volt. Néhány év alatt én lettem a városunkban a karizmatikusok egyik fő munkatársa, több mint 300 gyülekezőhelyért voltam felelős. Annyira odavoltam a Bibliáért, hogy mindig azt mondogattam a testvéreknek: Az Úr Jézus azt mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4:4). Arról beszéltem nekik, hogy Isten minden szava benne van a Bibliában, tehát a Biblia olvasása ugyanolyan fontos, mint a napi étkezés, hogy a Biblia a hitünk alapja, mindenképpen követnünk kell, és ez jelenti az igazhitűséget.

Műsorvezető: Mikor hallottál Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájáról?

Gu Wenqing: 1997-ben. Északkelet-Kínában egyes gyülekezeti tagok elfogadták Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Az egyik vezetőnk gyorsan összehívta a munkatársakat, és a Keleti Villámlást rágalmazó propagandaanyagokat mutatott nekünk, majd azt mondta: „Van egy Keleti Villámlás nevű Egyház. Azt mondják, hogy az Úr Jézus visszatért hús-vér testben Mindenható Istenként, új szavakat mondott ki, és felnyitotta a tekercset. Azt mondják, a Biblia divatjamúlt, és Mindenható Isten szavai által nyerhetünk táplálékot. Hogy mondhattak ilyet? Évezredek óta mindenki, aki az Úrban hisz, a Bibliát olvassa. Isten minden szava benne van a Bibliában, és a Biblián kívül semmi sem Isten szava. Mindig hűnek kell maradnunk a Bibliához. Ha eltérünk ettől, az az Úr elárulását jelenti, és amikor eljön, nem fog megmenteni téged.” Akkoriban teljes mértékben egyetértettem vele, és azt gondoltam: „Igaz. A hitünkben minden a Biblián alapul. A Keleti Villámlás hívei még csak nem is olvassák a Bibliát, tehát ez nem azt jelenti, hogy letérnek az Úr útjáról? Arra kell ösztönöznöm a testvéreket, hogy ragaszkodjanak a Bibliához, és soha ne térjenek el tőle.” Ez a vezető három napon át tartott ilyen összejöveteleket, amelyeken arról beszélt, hogy miként védekezhetünk és helyezkedhetünk szembe a Keleti Villámlással. Ezek után az összejövetelek után úgy éreztem, még nagyobb felelősség nehezedik rám, mint valaha. A gyülekezet védelmében nagy erőfeszítéseket tettem a többi munkatárssal együtt, hogy elszigetelődjünk a Keleti Villámlástól és ellenálljunk neki. Minden istentiszteleten arról beszéltünk, hogyan védekezzünk ellene. Még azt is mondtam mindenkinek, hogy böjtölni és imádkozni kell, kérve Istent, hogy akadályozza meg, hogy a Keleti Villámlás ellopja a gyülekezet juhait.

Műsorvezető: Ezek ellenére is volt olyan, aki megvizsgálta Isten utolsó napokbeli munkáját?

Gu Wenqing: Volt. Nem sokkal később, egy nap az egyik nővér azt mondta, hogy egy munkatárs már a Keleti Villámlás híve, és e munkatárs gyülekezőhelyének leglelkesebb tagjai is vele tartottak. Ez annyira aggasztott, hogy az evésről is elfeledkezve odasiettem, és azt láttam, hogy a körülbelül 40 tagot számláló gyülekezetből 19 ember hiányzik.

Műsorvezető: Tizenkilencen elfogadták Mindenható Istent?

Gu Wenqing: Így igaz. Az volt a helyzet, hogy ők 19-en voltak ennek a gyülekezőhelynek a legodaadóbb tagjai, így ezeknek a jó juhoknak az elvesztése nagyon felkavart. Azt gondoltam, hogy a Keleti Villámlás igazán félelmetes, hogy pár napnyi munkával megszerezték azokat a jó juhokat. Ezért sietve látogatást tettem ezeknél a testvéreknél, hogy lebeszéljem őket, és azt mondtam: „A Keleti Villámlás azt állítja, hogy az Úr visszatért, és új szavakat mondott ki, de ez nem igaz. Isten minden szava benne van a Bibliában, minden más az Úr útjáról való letérést jelenti, és így nem juthattok be a királyságba, amikor az Úr eljön. Nem lesz akkor hiábavaló az a sok évnyi hit?” Sürgettem őket, hogy azonnal tartsanak bűnbánatot az Úr előtt.

Műsorvezető: Mi volt a válaszuk?

Gu Wenqing: Akkor azt hittem, hogy hallgatni fognak rám, de meglepetésemre Csang Lin nővér azt mondta: „Ku Cseng testvér, az állításod, hogy Isten minden szava benne van a Bibliában, nem tényszerű. A János evangéliuma 21:25-ben az áll: »Van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.« Ez a vers megmutatja nekünk, hogy amit az Úr Jézus tett és mondott, nem került bele teljes egészében a Bibliába. És a Jelenések könyve azt jövendöli, hogy amikor az Úr visszatér, felnyitja a tekercset, feltöri a hét pecsétet, és még többet fog beszélni a gyülekezetekhez. Világos, hogy Isten új szavai az utolsó napokra nem lehettek megírva a Bibliában előre, tehát az az állításod, hogy Isten minden szava benne van a Bibliában, nem állja meg a helyét.” Akkoriban tényleg nem tudtam, hogyan cáfoljam ezt meg. Azt gondoltam: „Igaz. Az a bibliavers nagyon világos, de akkor miért nem gondoltam erre korábban?” Ekkor Csang Lin így folytatta: „Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Kifejezett minden igazságot, amelyek megítélik, megtisztítják és teljesen megmentik az emberiséget. Ezek az igazságok a Szentlélek szavai a gyülekezetekhez. Ez a tekercs felnyitása, amit a Jelenések könyve megjövendölt.” Azt is mondta, hogy a Mindenható Istenben való hit nem Isten elárulása, hanem Isten hangjának meghallása és a Bárány nyomdokaiba lépés. Ahogy az a Jelenések könyvében áll: „Ők azok [...] akik követik a Bárányt, ahova csak megy” (Jelenések 14:4). Arra bátorított, hogy én is olvassam Mindenható Isten szavait, mondván: az alázatos keresés az egyetlen módja, hogy meghalljuk Isten hangját és fogadjuk az Úr visszatérését.

Műsorvezető: Ez logikusnak tűnik.

Gu Wenqing: Az volt.

Műsorvezető: Mit gondoltál akkoriban?

Gu Wenqing: Céltudatosan csak arra koncentráltam, hogy rávegyem, hogy visszaforduljon, hogy a közössége ne jusson el hozzám. Csak felvettem a Bibliát, meglengettem előtte, és azt mondtam: „Ismerem a Bibliát, nincs szükségem rá, hogy kutassak! A Biblián kívül minden eretnekség, és így nem fogsz megmenekülni!” Egy héten át minden nap odamentem, hogy próbáljam megváltoztatni a véleményüket. De mondhattam bármit, mind eltökéltek voltak, hogy Mindenható Istent követik. Egyetlen egyet sem kaptam végül vissza.

Műsorvezető: Ez meglepett, ugye?

Gu Wenqing: Igen, nagyon. Hazamentem, és amikor azokra a gyülekezeti tagokra gondoltam, akik átmentek a Keleti Villámláshoz, egyszerűen el voltam képedve. Miután elolvasták a Keleti Villámlás könyvét, miért nem lehetett semmi szín alatt megváltoztatni a véleményüket? Vajon úgy volt, ahogy a vezető mondta, hogy tényleg van valamiféle drog a könyvükben? De teljesen normálisnak tűntek, egyáltalán nem voltak összezavarodva, és nagyon energikusak és magabiztosak is voltak. A közösségük éleslátó volt, nem lehetett megcáfolni. Annyira össze voltam zavarodva. Látni akartam, mi minden áll a Keleti Villámlásnak abban a könyvében. Azonban azt gondoltam, hogy a Biblián kívül bármi más az Úr elárulása, és így nem fogok megmenekülni, ezért nem mertem belenézni. Később azt a 19 embert kitiltottam a gyülekezetből, és mindenki mást arra ösztökéltem, hogy ne érintkezzenek velük. Különösen a munkatársakat bátorítottam arra, hogy tartsák szemmel a nyájukat, és azonnal zárják ki azt, aki elfogadta a Keleti Villámlást.

Műsorvezető: Ezek szigorú intézkedések a gyülekezet elszigetelésére. Hogy sült el a dolog?

Gu Wenqing: Nem túl jól. Keményen dolgoztam a gyülekezet elszigetelésén, de egyre több testvér csatlakozott a Keleti Villámláshoz. Szinte naponta volt egy-egy új ember – nem tudtam nekik megálljt parancsolni. Akkoriban teljesen lefoglalt ez a dolog. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy megpróbáljam visszafordítani őket, de egyetlen egyet sem sikerült meggyőznöm. Az lepett csak meg igazán, hogy nem sokkal később még a velem dolgozó Vang Mingji testvér is csatlakozott a Keleti Villámláshoz. Nagyon különösnek találtam. Eleinte Mingji is pont úgy volt vele, ahogy én, mindig arról beszélt, hogy miként tudunk védekezni a Keleti Villámlás ellen. Soha nem hittem volna, hogy csatlakozik hozzájuk. Elmentem hozzá, hogy kifaggassam. Nagyon mérges voltam. Azt mondtam: „Pontosan tudod, hogy a Keleti Villámlás a Bibliától való eltávolodás. Hogy hihetsz benne?” Azt felelte: „Ku Cseng, korábban én is a vezetőre hallgattam, és egyáltalán nem vizsgáltam a Keleti Villámlást. Vakon ellenáltam annak és elítéltem. De miután elolvastam Mindenható Isten szavait, láttam, hogy a Biblia milyen sok misztériumáról fellebbenti a fátylat, és megmutatja a bűntől való megtisztulás útját. Mindenható Isten szavai az igazság és Isten hangja. Ő a visszatért Úr Jézus. Neked is el kellene olvasnod a szavait...” Ezen a ponton azonnal beléfojtottam a szót, mondván: „Elég volt! Félrevezettek téged, ne tedd velem ugyanezt! Nem érdekel, hogy miket beszélsz. Kizárt, hogy elolvassam azt a könyvet!” Becsaptam az ajtót, és dühösen távoztam. Később azt hallottam Liu munkatárstól, hogy egy másik gyülekezettől 100 embert vitt el a Keleti Villámlás, és sok más munkatárs is azt mondta, hogy a térségükben naponta szerez meg jó juhokat a Keleti Villámlás, és egyet sem tudnak visszaszerezni. Ez a hír óriási sokk volt a számomra. Azon tűnődtem, hogyan lehetnek ilyen ütőképesek, és hogy vajon az Úr tényleg visszatért-e. Máskülönben miért fogadnák el olyan sokan, és miért hinnének benne ennyien?

Műsorvezető: Ekkor megfordult a fejedben, hogy vizsgálódni kezdesz?

Gu Wenqing: Nem, túlságosan megrekedtem az elképzeléseimben. Azt gondoltam, hogy ők már nem olvassák a Bibliát, és a mi hitünknek a Biblián kell alapulnia, tehát ők nem fognak bejutni Isten királyságába. Egyszerűen fel sem merült bennem, hogy vizsgálódjak.

Műsorvezető: Akkoriban elgondolkodtál-e azon, hogy azokat a testvéreket vajon miért nem lehetett meggyőzni róla, hogy visszajöjjenek?

Gu Wenqing: Igen, de nem tudtam rájönni. Akkoriban az volt a benyomásom, hogy miután elkezdtek hinni a Keleti Villámlásban, úgy tűnt, hogy mindannyian jobban értik nálam a Bibliát, és nem tudtam, mit mondhatnék nekik. Emlékszem, az év szeptemberében Li Cse, a gyülekezet egyik főmunkatársa a feleségével együtt csatlakozott a Keleti Villámláshoz. Amikor ezt meghallottam, megragadtam a Bibliámat, és négy másik munkatárssal elmentünk hozzájuk. Amikor odaértünk, anélkül hogy hagytam volna szóhoz jutni őket, csak rájuk kiáltottam: „Még lelkiismeretetek sincs? Az Úr Jézus olyan kegyes volt hozzátok, ezt már elfelejtettétek? Hogy hihettek Mindenható Istenben? Mit adtak nektek? Mennyit fizettek?” Meglepetésemre Li Cse mosolyogva így szólt: „Igazságot és életet adtak, nem pénzt.” Ez még jobban felbosszantott, és így válaszoltam: „Hogy adhattak neked életet? Minden, ami a Biblián kívül van, az Úr elárulása. Milyen igazság és élet?” Váratlanul egy kérdést szegezett nekem válaszként: „Szerinted az igazság és az élet Istentől jön vagy a Bibliából? Mit mondott az Úr Jézus, amikor megfeddte a farizeusokat? »Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen« (János 5:39-40). Nagyon világosak voltak a szavai. A Biblia Isten mellett tesz tanúságot, de nem tartalmazza az örök életet. Hiba az örök életet a Bibliában keresni. Csak Krisztus az út, az igazság és az élet, és csak akkor nyerhetjük el az igazságot és az örök életet, ha Krisztust követjük, és alávejük magunkat munkájának és szavainak.” Tényleg nem tudtam, hogyan feleljek arra, amiket mondott. Kicsit zavarban voltam. Arra gondoltam, hogy mindig meghallgatta a prédikációmat, de akkor most miért magyaráz nekem dolgokat, megcáfolva engem? Miután annyi évig olvastam a Bibliát, hogy tudnának többet nálam az Úrba vetett hitről?

Műsorvezető: Amikor valaki a bibliaismetetét használja eszközként, nehéz elengedni a saját egóját és alázatosan keresni.

Gu Wenqing: Tényleg az. Tehát valami igencsak oktalan választ adtam, mondván: „Nem érdekel, hogy mit mondasz. Aki nem olvassa a Bibliát, az pokolra jut.” Azután a másik négy munkatárs próbálta őket meggyőzni kenyérrel és korbáccsal, de mondhattak bármit, Li Cse és a felesége szilárdan kitartott Mindenható Istenbe vetett hitük mellett. Amikor hazaértem, arra gondoltam, amit mondott, és a többiekre, akik csatlakoztak a Keleti Villámláshoz. Valaha többet tudtam a Bibliáról, mint ők, és hallgattak a prédikációimra, de csupán pár nap után, amit a Keleti Villámlással töltöttek, mindössze pár szóval belém tudták fojtani a szót. Mi történt? Tényleg a Keleti Villámlás volt az igaz út? De gyorsan elvetettem a gondolatot. Úgy éreztem, a Biblián kívül bármi más az Úr elárulása. Tehát úgy döntöttem, hogy ragaszkodom a Bibliához, és vártam az Úr visszatérését.

Műsorvezető: Akkoriban, amikor azt láttad, hogy oly sok ájtatos ember elfogadja Mindenható Istent, és vissza sem néznek, elgondolkodtál ezen?

Gu Wenqing: Nos, ha akkoriban kereső vagy istenfélő szívem lett volna, nem álltam volna ellen annyira Neki. Láttam, hogy egyre többen fogadják el a Keleti Villámlást, és már prédikációkat sem tartottam. Találtam egy csomó Keleti Villámlás-ellenes anyagot, és ezekről beszéltem a munkatársi összejöveteleken és a vasárnapi istentiszteleteken. Emellett mindenkit megfenyegettem, hogy ne merjék megvizsgálni a Keleti Villámlást, sőt más gyülekezetek vezetőivel és munkatársaival is együtt dolgoztam, hogy harcoljunk ellene. Ha azt hallottam, hogy valaki megpróbál egy gyülekezeti tagot a Keleti Villámlásra áttéríteni, odasiettem, és elkergettem. Néha attól tartottam, hogy biciklin túl lassan érnék oda, ezért taxin keltem át a városon, hogy elkergessem a Keleti Villámlás embereit. Akkoriban azt gondoltam, hogy így védelmezem az Úr útját, és védem meg a nyájat, és még arra is hajlandó voltam, hogy az életemet kockáztassam. De azt képtelen voltam megérteni, hogy miért van az, hogy minél keményebben harcoltam ellene, annál több incidens történt a gyülekezetben.

Műsorvezető: Incidens?

Gu Wenqing: Pontosan. 1999 augusztusában, miközben csoportos keresztelést végeztünk, jó néhány embert letartóztatott a rendőrség. Azután 2000 augusztusában engem is letartóztattak három másik fontos munkatárssal együtt, miközben kereszteléseket végeztünk. Az otthonomat is átkutatták, és a rendőrség elvitte a gyülekezet összes adományát. Miközben őrizetben voltam, elgondolkodtam azon, hogy mi történt a gyülekezetben az elmúlt néhány évben. Azok a vének, akik valaha mindig meghívtak, hogy prédikáljak és evangelizáljak, Csiang Zsu és Vu Jung, próbálták megvédeni a nyájukat, ezért elszigetelték a gyülekezetüket, hogy ellenálljanak a Keleti Villámlásnak. Rendkívül hívő keresztények voltak, de megdöbbentő módon, mindketten rákosak lettek, és nyomorúságos halált haltak. És egyszer 1998-ban egy nagy összejövetelen, ahol több mint 200 kulcsfontosságú gyülekezeti munkás vett részt, egyiküket hirtelen megszállta egy démon, amit senki sem tudott kiűzni belőle, bármennyire is imádkozott érte mindenki. Egymást követték az incidensek képei a fejemben, és nem tudtam rájönni, hogy miért volt a gyülekezetnek ennyi problémája. Mióta az Urat követtem, félretettem az állásomat és a családomat, és keményen dolgoztam az Úrért. Mindenféle feladatot elvégeztem a gyülekezetben, és keményen dolgoztam, hogy megvédjem az Úr útját és nyáját. Miért nem védett és áldott meg az Úr? Miért volt az, hogy minél inkább harcoltam a Keleti Villámlás ellen, annál többet szenvedtem, és folyton szorongtam? Lehet, hogy tévedek a Keleti Villámlással kapcsolatban? Már tényleg visszatért az Úr? Az őrizetben töltött hét nap alatt alig tudtam aludni. Nagyon nyomorultul éreztem magam. Képtelen voltam megérteni, hogy mi zajlik a gyülekezetben. Ekkor az Úrhoz imádkoztam, mondván: „Uram, annyi minden történt a gyülekezettel. Mi az igazi oka mindennek? Mit csinálok rosszul?”

A szabadulásom után láttam, hogy a gyülekezet egyre inkább elnéptelenedik, ami szívszorító volt. Újabb imát intéztem az Úrhoz: „Uram! Miért van a gyülekezet ilyen állapotban? A Te drága vérednek köszönhetően épült fel, akkor miért hanyagolod el? Ó, Uram, nagyon szenvedek. A nyáj szétszéled, és minél inkább harcolok a Keleti Villámlás ellen, annál nagyobb a zűrzavar. Nem tudom, hogyan lehetne mindezt megmenteni, és újjáéleszteni a gyülekezetet. Uram, kérlek nyiss utat nekem!” De bárhogy is imádkoztam, a gyülekezetben továbbra is összevisszaság uralkodott. A munkatársak szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, mi pedig bujkáltunk a letartóztatások miatt. A gyülekezetben káosz uralkodott, a látogatottság egyre csökkent. Nem tudtam, miről prédikáljak, és rettegtem a szerdai és vasárnapi prédikációktól. A testvérek elbóbiskoltak, mialatt beszéltem, és semmit nem tehettem ellene. Nem tudtam, miért imádkozzak, és a hitem egyre gyengült. Hirtelen úgy éreztem, hogy nincs meg bennem a korábbi elszántság, hogy ha senki sem őrzi meg a hitét és szeretetét az Úr iránt, én akkor is megőrzöm. Lassan romlottságba süllyedtem. Elkezdtem tévét és filmeket nézni, sőt megtanultam madzsongozni és pókerezni is. Bűnben éltem, és nem tudtam ettől szabadulni. Gyakran kaptam azon magam, hogy az ajtóban állok a Bibliámat szorongatva, miközben hihetetlenül szerencsétlennek és elveszettnek éreztem magam. Fogalmam sem volt róla, hogyan tovább... Sokszor hullottam térdre, az Úrhoz kiáltva, és könyörögtem Hozzá, mondván: „Úr Jézus, hol vagy? Úgy érzem, meghalok. Uram, kérlek, ments meg, és mentsd meg a gyülekezetet!”

Műsorvezető: Úgy hangzik, hogy valóban zsákutcába kerültél.

Gu Wenqing: Ez így is volt. Azután 2002-ben, amikor a leggyengébb voltam, a dél-kínai Csou Cseng testvér felhívott, és megkért, hogy látogassam meg, és végezzünk lelki áhítatokat. Szívből hálát adtam Istennek, amikor ezt meghallottam. Akkoriban nagyon küzdelmes volt az életem, így nagyon szívesen kihasználtam ezt a lehetőséget, hogy visszanyerjem az erőmet. Amikor odaértem, azt láttam, hogy még jobban megy minden, mint amikor utoljára ott jártam két évvel korábban. A hitük erősebb volt. Amikor megláttak, együttérzőek és bátorítóak voltak, és olyan volt, mintha családtagok lennénk. Nagyon meghatódtam. Másnap Csou Cseng megkérdezte, hogy mennek a dolgaim, és hogy pontosan mivel is küszködöm. Elmeséltem neki, hogy mi zajlik a gyülekezetben, nem titkoltam el semmit. Miután befejeztem, ezt a közösséget osztotta meg velem: „Nem csak a te gyülekezeted veszíti el mostanában az életerejét. Sok más helyen is ugyanez történik a gyülekezetekkel. A hívők hite és szeretete csökken, és nem fegyelmezik őket a bűneikért. A munkatársaknak nincs miről prédikálniuk, és irigykedő csatározásokba és belharcokba bonyolódnak. A gyülekezetek szétszakadnak, régóta nincs velük Isten jelenléte.” Arról is beszélt, hogy miért válnak olyan sivárrá a gyülekezetek.

Műsorvezető: Mit mondott?

Gu Wenqing: Felolvasta Ámósz könyve 8. fejezetének 11. versét. Jahve Isten azt mondta: „Jön majd olyan idő [...] amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem Jahve igéjének hallgatására.” Majd azt mondta: „Ebből a versből kiviláglik, hogy ennek »az ínségnek« az egyik oka az, hogy az emberek nem gyakorolják Isten szavait. Mint a Törvény Korának végefelé, amikor a főpapok, írástudók és farizeusok csak az emberi hagyományokat támogatták, nem Jahve törvényét. Csekélyebb áldozatokat hoztak, nyíltan árultak jószágokat és kereskedtek pénzzel a templomban, amit így rablóbarlanggá változtattak, s ez Istent felháborította, és Ő elhagyta a templomot. Amikor már nem volt meg ott Isten munkája, az emberek azt csináltak, amit akartak, és nem fegyelmezték meg őket a bűneikért. A templom sivárrá vált. Tehát ennek a fő oka az volt, hogy a vallási vezetők nem tartották be Jahve parancsolatait, és letértek az Úr útjáról. Egy másik ok az volt, hogy Isten egy új munkaszakaszt végzett, tehát a Szentlélek munkája megváltozott. Az Úr Jézus a templomon kívül kezdett bele a Kegyelem Korába, és akik követték Őt, öntözést és táplálást nyerhettek. Ha imádkoztak és megvallották a bűneiket az Úrnak, a bűneik bocsánatot nyertek, és ők élvezhettek minden kegyelmet és békét, amit az Úrtól kaptak. De a főpapok, írástudók és farizeusok, akik nem voltak hajlandóak elfogadni az Ő munkáját, hanem inkább ellenálltak Neki és elítélték, és azokat, akik velük tartottak ebben, Isten munkája természetesen magukra hagyta és megsemmisítette, a sötétségbe és pusztulásba veszve.”

Műsorvezető: Mit gondoltál erről a közösségről?

Gu Wenqing: Akkoriban úgy éreztem, valóban megvilágosított, de össze is voltam zavarodva, és arra gondoltam: „Mindezt számtalanszor olvastam a Bibliában, akkor miért nem láttam így a dolgokat korábban? És minden testvér olyan fiatal, honnan van ilyen jó rálátásuk erre a problémára?” Azon tűnődtem, hogyan jöttek erre rá. Figyelmesen hallgattam tovább. Ekkor Csou Cseng azt mondta: „Hasonlóan a templom hanyatlásának okához a Törvény Korában, a mai gyülekezetek is azért vannak ebben az állapotban, mert Isten egy új munkaszakaszt végez.” Amikor ezt hallottam, a szívem majd kiugrott a helyéből, és felmerült bennem, hogy talán ők is a Keleti Villámlással tartanak. Mindenki azt mondta, hogy a tanításuk nagyon agyafúrt – mi van, ha engem is félrevezettek? Kezdtem nagyon ideges és feszült lenni: hallgassam végig őket, vagy sem?

Műsorvezető: Bizonyára úgy döntöttél, hogy maradsz.

Gu Wenqing: Így igaz. Akkoriban az volt a célom, hogy kezeljem a gyülekezet problémáját. Oly sok éven át nem volt olyan lelkész és vén, sem kínai, sem külföldi, aki segíthetett volna, függetlenül attól, hogy olvasták a Bibliát, böjtöltek és imádkoztak. A gyülekezet egyre csak hanyatlott. De ezek a testvérek tele voltak hittel és szeretettel, és megvilágosító erejű volt a közösségük. Senki sem lehet ilyen eredményes a Szentlélek munkája és vezetése nélkül. Tehát úgy gondoltam, hogy ha megtalálnám a módját, hogy újjáélesszem a gyülekezetet a közösségük által, akkor van még remény a számunkra. Meg akartam ragadni ezt az esélyt, és még ha a Keleti Villámlással is tartanak, nem kell félnem, mert ismerem a Bibliát, és nem vezethetnek félre. Amikor ezt így végiggondoltam, meghallgattam őket, és ellenőriztem a Bibliában, amiket mondtak, hogy lássam, egyezik-e a mondandójuk a Bibliával.

Műsorvezető: Maradtál ugyan, de még mindig elég óvatos voltál.

Gu Wenqing: Igen. Csou Cseng folytatta a közösségvállallást, az Ámósz 4:7-8-at olvasta fel. „Én az esőt megvontam tőletek három hónappal az aratás előtt: az egyik városra adtam esőt, a másik városra nem adtam esőt. Az egyik föld kapott esőt, a másik föld nem kapott esőt, és kiszáradt. Két-három városból támolyogtak egy városba, hogy vizet ihassanak, de nem jutott nekik elég, mégsem tértetek meg hozzám – így szól Jahve.” Ezt a magyarázatot fűzte hozzá: „Ez a vers egy városról beszél, ahol esik az eső, míg egy másikban szárazság van. Ez az »eső« a Szentlélek munkájára vonatkozik. Isten mindenhonnan összegyűjti a Szentlélek munkáját, és azokhoz az emberekhez irányítja, akik elfogadják az Ő új munkáját. Azokat, akik Isten nyomdokában haladnak, a Szentlélek aktuális szavai táplálják, és elnyerik az Ő munkáját. De akik nem fogadják el Isten új munkáját, azok Isten munkája során természetszerűleg kiszorulnak, és sötétségben élnek.” A közösség ezen pontján kezdett több értelmet nyerni a dolog. Rájöttem, hogy a gyülekezet azért volt sivár, mert Isten új munkát végzett, tehát a Szentlélek munkája megváltozott. Nem csoda, hogy nem éreztem Isten jelenlétét azokban az években, és olyan szellemi sötétséget tapasztaltam, mintha egy feneketlen mélységbe zuhantam volna, és egy csepp reményem sem volt. A legnagyobb nyomorúságban éltem. Attól a gondolattól vezérelve, hogy ismét Isten nyomdokaiba léphetek, és újra élvezhetem a Szentlélek munkáját és vezetését, izgatottan kérdeztem Csou Csenget: „Hogyan tud valaki a Bárány nyomdokaiban haladni, és elnyerni a Szentlélek munkáját?” Azt felelte: „Hétszer megjövendöltetett a Jelenésekben: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« (Jelenések 2, 3. fejezet). Ez a prófécia azt mondja nekünk, hogy Isten a gyülekezetekhez fog beszélni az utolsó napokban, és mindenki, aki hallja Isten hangját, Isten nyomdokában fog haladni, és részt vesz a Bárány menyegzői vacsoráján.” Azután elővett egy könyvet, és így folytatta: „Ez a könyv tartalmazza a Szentlélek gyülekezetekhez intézett szavait. Olvasd el, és mindent megértesz.” Elvettem, és ott volt előttem Az Ige testet ölt. Ez nem a Keleti Villámlás könyve? Egy pillanatra megdöbbentem, és azt gondoltam: „Fej-fej mellett haladok velük öt éve, de mostanáig soha nem kerültünk szemtől-szembe egymással.” Azokra a testvérekre gondoltam, akiket nem lehetett eltéríteni, miután meghallgatták a Keleti Villámlást. Olyan ideges voltam, hogy a torkomban dobogott a szívem. Így imádkoztam: „Uram, kérlek, védelmezz! Semmi áron sem térhetek el a Bibliától, nem térhetek le a Te utadról.” Azt kérdeztem: „Hogy tartalmazhatná ez a könyv Isten szavait? Isten szavai mind a Bibliában vannak, és semmi más nem Isten szava. A Bibliától való eltávolodás eretnekség, az Úr elárulása.” Nem tudtam tovább ott ülni, így sietve felálltam, és nem hallgattam őket tovább.

Műsorvezető: Amikor hallottad a közösséget arról, hogy miért néptelenedett el a gyülekezet, megvilágosodtál.

Gu Wenqing: Igen, a szívem mélyén tudtam, hogy igaz.

Műsorvezető: De képtelen voltál tovább hallgatni őket, amikor megtudtad, hogy Mindenható Istenben hisznek.

Gu Wenqing: Így igaz. Ellenálltam, és sok elképzelésem volt. Amikor látták az ellenállásomat, és hogy nem hallgatom őket tovább, mind térdre ereszkedtek, és könnyek között imádkoztak értem, arra kérve Istent, hogy világosítson meg, és láttassa meg velem az Ő munkáját. Én oldalt álltam, és megindító volt hallani a szívből jövő imáikat. Azon gondolkodtam, hogy ki tudna ilyen szeretetteljes lenni a Szentlélek munkája nélkül. Ezen a ponton elkezdtem megnyugodni, és alábbhagyott bennem az ellenállás. Miután befejezték az imát, Csou Cseng megosztotta velem pár tapasztalatát. Azt mondta: „Megértem, mit érzel. Eleinte én is épp ilyen voltam: ellenálltam Isten utolsó napokbeli munkájának. A lelkészekkel és vénekkel együtt becsméreltem a Mindenható Isten Egyházát, és anyagokat írtam ellenük. Még a testvéreket is megfélemlítettem, hogy visszatartsam őket a Mindenható Istenben való hittől. Oly sok dolgot tettem, hogy ellenálljak és káromoljam Istent, arra gondolva, hogy így az Úr útját őrzöm, és odaadó vagyok. Hittem Istenben, de nem ismertem Őt, hajthatatlan és arrogáns voltam. Ha nem lett volna Isten büntetése és fegyelmezése, az Ő tekintélyt parancsoló, lelket megérintő szavai, soha nem engedelmeskedtem volna.” Csou Cseng arról is beszélt, hogy mindig azt gondolta, hogy Isten minden szava benne van a Bibliában, és semmi más nem Isten szava, tehát a Bibliától való elrugaszkodás eretnekség. Azután felolvasta Mindenható Isten néhány szavát, amelyek elmagyarázzák, hogy ez miért nem állja meg a helyét, és hogy ez nem áll összhangban a tényekkel. Először eléggé össze voltam zavarodva, és nem értettem, hogy ez miért nem tényszerű. Ekkor azt mondta: „Te jól ismered a Bibliát, tehát tudnod kellene, hogy emberek állították össze évekkel azután, hogy az Úr bevégezte a munkáját, ami azt jelenti, hogy bizonyos tartalmak nem kerültek bele. A próféták egyes Istentől származó szavait nem rögzítették az Ószövetségben a maguk teljességében, hanem az apokrifekbe kerültek, mint például Ezsdrás próféciái.” Azt is hozzátette, hogy a Kegyelem Korában a Szentírás nem rögzítette az Úr Jézus összes munkáját és szavát. Ő hivatalosan 3 és fél évig dolgozott, és ki tudja, hogy mennyi mindent mondott, hány prédikációt tartott ez alatt az idő alatt. Ha összeadjuk az Úr Jézus minden szavát a négy evangéliumból, az mindössze pár órányi beszédet jelentene. Összehasonlítva ezt azzal, hogy mennyi mindent mondhatott az alatt a 3 és fél év alatt, láthatjuk, hogy ez igen csekély mennyiség. A János evangéliumában ez áll: „Van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket” (János 21:25). Megkérdezte tőlem, hogy valóban igaz lehet-e, hogy a Biblián kívül semmi sem Isten szava, hogy ez tényszerű-e. A Jelenések könyvében többször elhangzik a prófécia, hogy: „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2, 3. fejezet). Ez azt bizonyítja, hogy az Úrnak még több mondanivalója van a gyülekezetek számára az utolsó napokban. Hogy lehettek volna ezek az utolsó napokbeli szavak beleírva a Bibliába időnek előtte? A Jelenések könyve azt is megjövendöli, hogy a Bárány felnyitja a tekercset, ami le volt pecsételve, és csak a Bárány tudja feltörni a pecsétet. Lehetett-e annak a tekercsnek a tartalmát már a Bibliában dokumentálni? Semmiképp sem. Tehát a lelkészek állítása, miszerint Isten minden szava benne van a Bibliában, megállja a helyét? Vajon ez nem egyenlő Isten saját szavainak a megtagadásával és elítélésével?

Műsorvezető: Mit gondoltál, amikor ezt a közösséget hallottad tőle?

Gu Wenqing: Ekkorra teljesen meggyőzött. Tudtam, hogy igaz, hogy a Jelenések könyve világosan megjövendölte: a Bárány fel fogja nyitni a tekercset, feltörve a hét pecsétet az utolsó napokban. Tehát hogy szerepelhetett volna ez a konkrét részlet már a Bibliában? Rájöttem, hogy tévedtem, amikor amellett kardosokodtam, hogy a Biblián kívül nincsenek Istennek szavai.

Műsorvezető: Emlékszem, egyszer azt mondtad, hogy amikor visszatartottad az embereket a Keleti Villámlás vizsgálatától, néhányan már megosztottak veled korábban pár egyszerű dolgot erről.

Gu Wenqing: Igen, beszéltek erről egy kicsit. De én túl arrogáns voltam, és nem voltam hajlandó meghallgatni őket. Csou Cseng közössége azonban nagyon világos volt. Elmondta, hogy a Biblia csak Isten munkájának történelmi lenyomata, és mind az Ó-, mind az Újszövetséget emberek állították össze, miután Isten befejezett egy munkaszakaszt. Isten nem a Biblia szerint dolgozik, és a Biblia nem is korlátozza Őt. Isten a saját irányítási terve és az emberiség szükségletei szerint dolgozik. Amikor az Úr Jézus eljött, nem az Ószövetség szerint dolgozott, hanem túllépett az akkori Szentíráson, és a bűnbánat útjáról prédikált, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, azt mondta az embereknek, hogy bocsássanak meg másoknak hetvenszer hétszer, ne tartsák meg a sabbatot, és a többi. Végül keresztre feszítették, amivel bevégezte a megváltás munkáját. De ebből semmi sincs benne az Ószövetségben. Néhány dolog még a héber Szentírás törvényének is ellentmondani látszott. Ha abból indulunk ki, amit a lelkészek mondanak, hogy minden, ami a Szentíráson kívül esik, eretnekség, akkor nem ítélnénk el ezzel az Úr Jézus munkáját is? Isten a Teremtő, és az Ő bősége mindent magában foglal. Igaz-e tehát, hogy csak a Bibliában foglalt korlátozott munkát tudja elvégezni? Igaz-e, hogy Isten nem tud új munkát végezni vagy új szavakat kimondani a Biblián kívül? Ez nem Isten behatárolását és káromlását jelentené? A farizeusok arra használták a héber Szentírást, hogy elítéljék az Úr Jézus munkáját, mondván: ez kívül esik a Szentíráson, ez eretnekség. Tagadták és elítélték az Általa kifejezett igazságokat, végül összejátszottak, hogy megfeszíttessék Őt, és Isten elátkozta és megbüntette őket. Most eljött Mindenható Isten, és kifejezte az összes igazságot, amelyek megtisztítják és megmentik az emberiséget. Ezek a Szentlélek szavai a gyülekezeteknek, és ez Isten, aki az örök élet útját nyújtja nekünk. Ha nem figyelünk és keresünk, hanem vakon a Bibliához ragaszkodunk, ellenállva Isten utolsó napokbeli munkájának és szavainak, valamint elítélve ezeket, akkor nem ugyanabba a hibába esünk, mint a farizeusok? Így Isten ki fog minket rekeszteni!

Műsorvezető: Igen, szörnyűek a következmények.

Gu Wenqing: Valóban. Amikor meghallgattam ezt a közösségét, félelmet éreztem, és eszembe jutott valami, amit az Úr Jézus mondott: „Ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg” (Lukács 12:10). Amikor ennek a fényében gondoltam magamra, tudtam, hogy ha Mindenható Isten szavai tényleg Istentől erednek, akkor ezek a Szentlélek szavai, és ha én az Ő munkáját és szavait eretnekségnek neveztem, akkor az nem a Szentlélek káromlását jelentette? Akkor sem ezen a világon, sem a túlvilágon nem nyerhetek bocsánatot! Tudtam tehát, hogy nem állhatok tovább ellen, hanem keresnem és vizsgálódnom kell.

Műsorvezető: Szóval gyökeresen megváltozott a véleményed.

Gu Wenqing: Igen. Akkor Csou Cseng felolvasott nekem pár passzust Mindenható Isten szavaiból. „Sokan azt hiszik, hogy a Biblia megértése és értelmezésének képessége egyenlő az igaz út megtalálásával – de vajon tényleg ilyen egyszerű a dolog? Senki sem ismeri a Biblia valóságát: hogy az nem más, mint Isten munkájának történelmi feljegyzése, és Isten munkájának előző két szakaszáról szóló testamentum, és hogy a Biblia nem nyújt neked megértést Isten munkájának céljairól. Mindenki, aki olvasta a Bibliát, tudja, hogy a Biblia Isten munkájának két szakaszát dokumentálja a Törvény korában és a Kegyelem korában. Az Ószövetség Izráel és Jahve munkájának történelmét beszéli el a teremtéstől a Törvény Korának végéig. Az Újszövetség feljegyzi Jézus földi munkáját, ami a négy evangéliumban található, valamint Pál munkáját – vajon ezek nem történelmi feljegyzések? A múlt dolgainak felemlegetése ma történelemmé teszi őket, és nem számít, hogy mennyire igazak vagy valóságosak, attól még történelem marad – a történelem pedig nem foglalkozhat a jelennel, mert Isten nem tekint vissza a történelemre! Ha tehát csak a Bibliát érted, és semmit sem értesz abból a munkából, amit Isten ma akar tenni, és ha hiszel Istenben, de nem keresed a Szentlélek munkáját, akkor te nem érted, mit jelent Istent keresni. Ha azért olvasod a Bibliát, hogy Izráel történetét tanulmányozd, hogy Isten teremtésének történetét, az ég és a föld teremtésének történelmét kutasd, akkor nem hiszel Istenben. De ma, mivel hiszel Istenben, és az életre törekszel, mivel Isten megismerésére törekszel, és nem holt szavakat és doktrínákat vagy a történelem megértését keresed, Isten mai akaratát kell kutatnod, és a Szentlélek munkájának irányát kell keresned. Ha archeológus lennél, olvashatnád a Bibliát – de te nem vagy az, te azok közé tartozol, akik hisznek Istenben, és a legjobban teszed, ha Isten mai akaratát keresed” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.)). „Jézus idejében Jézus a Szentlélek által abban az időben Benne végzett munka szerint vezette a zsidókat és mindazokat, akik követték Őt. Ő nem a Bibliát vette tettei alapjául, hanem az Ő munkája szerint beszélt; nem törődött azzal, hogy mit mond a Biblia, sem nem kereste a Bibliában azt az utat, amelyen követőit vezesse. Rögtön attól kezdve, hogy elkezdte munkáját, a megtérés útját terjesztette – ez egy olyan szó, amely az Ószövetség próféciáiban egyáltalán nem szerepelt. Nemcsak, hogy nem cselekedett a Biblia szerint, hanem új ösvényen járt, és új munkát végzett. Soha nem hivatkozott a Bibliára, amikor prédikált. A Törvény Korában soha senki sem volt képes az Ő csodatételeire, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön. Ugyanígy az Ő munkája, tanításai és szavainak hatalma és ereje felülmúlt minden embert a Törvény Korában. Jézus egyszerűen az Ő újabb munkáját végezte, és bár sokan elítélték Őt a Biblia alapján – sőt, az Ószövetséget használták fel arra, hogy keresztre feszítsék –, az Ő munkája felülmúlta az Ószövetséget; ha ez nem így lenne, akkor miért szegezték az emberek Őt a keresztre? Vajon nem azért, mert az Ószövetség semmit sem mondott a tanításáról, és arról a képességéről, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön ki? Az Ő munkája azért ment végbe, hogy új utat mutasson, nem azért, hogy szándékosan felvegye a harcot a Biblia ellen, vagy hogy szándékosan mellőzze az Ószövetséget. Egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a szolgálatát, hogy az új munkát elvigye azokhoz, akik vágyakoztak Utána és keresték Őt. [...] Az emberek számára úgy tűnt, mintha az Ő munkájának nem lett volna alapja, és sok olyan dolog volt benne, ami nem egyezett az Ószövetség feljegyzéseivel. Hát ez nem az ember tévedése volt-e? Vajon a doktrínát kell-e alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges-e, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel a doktrínákkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.)). Amikor ezeket a szavakat hallottam, úgy éreztem, igazán tekintélyt parancsolóak. A hitben töltött éveim során számos prédikációt hallottam külföldi és kínai papoktól, és olvastam néhány könyvet a spiritualitásról, de soha nem találkoztam senkivel, aki ilyen tisztán és alaposan magyarázta volna el a Bibliát. Ez valóban megvilágosító erővel bírt számomra. Rájöttem, hogy a Biblia csak Isten munkájának történelmi lenyomata, hogy akkor keletkezett, miután Isten elvégezte azt a munkát. De én Istent a Biblia keretei közé szorítottam be, azt gondolva, hogy ezen kívül nem végez munkát vagy mond ki új szavakat. Annyira ostoba voltam! Ekkor ébredtem rá, hogy Mindenható Isten szavai tényleg Istentől származnak, ezek a Szentlélek kijelentései, és nekem kutatnom kell, különben elszalasztom az esélyt az Úr fogadására, és aztán már túl késő lesz megbánni Buzgó imát mondtam tehát, arra kérve az Urat, hogy vezessen.

Műsorvezető: Hála legyen Istennek! Ezen a ponton már helyes szemszögből tekintettél a Bibliára.

Gu Wenqing: Igen. De volt még bennem zavar. Az Úr Jézus világosan megjövendölte, hogy egy felhőn érkezik, és nyilvánosan jelenik meg minden ember előtt, de én ilyet még nem láttam. Azt mondták, hogy Ő már visszatért hús-vér testben, és új szavakat mondott ki. Voltak tehát olyan bibliai próféciák, hogy az Úr második eljövetele hús-vér testben történik? Megkérdeztem erről Csou Csenget.

Műsorvezető: És mit mondott?

Gu Wenqing: Azt mondta, hogy vannak bibliai próféciák arról, hogy az Úr felhőn érkezik, és megjelenik a nyilvánosság előtt, de nem kevés olyan prófécia is van, ami arról szól, hogy titokban, hús-vér testben érkezik. Az Úr Jézus így szólt: „Íme, eljövök, mint a tolvaj” (Jelenések 16:15). „Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is” (Máté 24:37). „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44). „Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy lesz majd az Emberfia is, az Ő napján. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől” (Lukács 17:24-25). Ezek a versek mind említik az Emberfia eljövetelét, és az „Emberfia” azt jelenti, hogy embertől született hús-vér személy normális emberi mivolttal. Ha szellemalakban egy felhőn jönne, és megjelenne az emberek előtt, mindenki félne, amikor meglátnák, és rohannának leborulni. Ki merne ellenállni Neki, vagy visszautasítani Őt? Vajon a visszatérésekor sokat szenvedne, és visszautasítaná Őt ez a generáció? Biztosan nem. Az Úr Jézus megjövendölte, hogy két különböző módon fog visszatérni. Először titokban érkezik, hús-vér testben, hogy kifejezze az igazságokat, és elvégezze az ítélet munkáját Isten házán kezdve, létrehozva a győztesek egy csoportját a katasztrófák előtt. Majd a katasztrófák után az Úr eljön egy felhőn, és megjelenik a nyilvánosság előtt. Ha csak arra várunk, hogy meglássuk az Urat egy felhőn, de nem fogadjuk el Isten munkáját és szavait, amikor titokban eljön hús-vér testben, akkor az Úr elutasíthat minket! A közössége kijózanító erővel bírt számomra. Rájöttem, hogy az Emberfia a hús-vér testben lévő Istenre vonatkozik. Az évek során sokszor beszéltem másokkal ezekről a bibliaversekről, azt mondtam, hogy az Úr úgy jön vissza, mint a tolvaj, és figyelmeztettem őket, hogy legyenek éberek, imádkozzanak, és várják az Úrat, de nem jöttem rá, hogy ezek a szavak az Úr titokban való eljövetelét jövendölték meg.

Műsorvezető: Új értelmet nyertek ezek a szavak.

Gu Wenqing: Igen. Ezen a ponton ráébredtem, hogy a sok év alatt, amióta a Bibliát olvasom, csak a szó szerinti jelentését láttam, de soha nem értettem meg a próféciák mögött húzódó valódi jelentést. Ezután még egy kérdést tettem fel Csou Csengnek. Azt mondtam: „Az Úr Jézust keresztre feszítették az emberiségért való vétekáldozatként, és ő magára vállalta a bűneinket. Hívőként a bűneim megbocsáttatnak, tehát egyenesen a mennyek országába kellene ragadtatnom, amikor Ő megérkezik. Akkor Istennek miért kell még egy munkaszakaszt elvégeznie az üdvösségért?” Válaszként az kérdezte tőlem: „Azt mondod, hogy bejuthatsz a királyságba, mert a bűneid megbocsáttattak, de van ennek valami alapja az Úr szavaiban? Ő csak megbocsátotta a bűneinket, de soha nem mondta, hogy bejuthatunk a királyságba, mert a bűneink megbocsáttattak. Ez csak egy emberi elképzelés. Az, hogy a bűneink megbocsáttatnak, azt jelenti, hogy Ő már nem lát minket bűnösöknek, de azt nem, hogy mentesek vagyunk a bűntől. Főleg azt nem jelenti, hogy tiszták vagyunk, vagy hogy már nem vétkezünk, vagy nem állunk ellen Istennek. Azzal kapcsolatban meg, hogy ki juthat be a királyságba, az Úr Jézus világosan kijelentette: »Nem lép be a mennyek országába mindenki, aki ezt mondta nekem: Uram, Uram, csak az, aki követi mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!« (Máté 7:21-23). Vajon azoknak az embereknek, akik az Úr nevében jövendöltek és űztek ki ördögöket, nem bocsátották meg a bűneiket? Akkor miért mondaná az Úr, hogy soha nem ismete Őket, és ítélné el őket, mint gonosztevők? Ezek a szavak megvilágítják, hogy mindazok, akik bűnben élnek, még ha az Úr nevében szolgálnak is, végül elítéltetnek, és nem lesznek méltóak Isten királyságára.” Ekkor Csou Cseng felolvasott Mindenható Isten szavaiból, hogy megválaszolja a kérdésemet. „Egy hozzátok hasonló vétkes, aki csak most lett megváltva és még nem változott meg, vagy Isten nem tökéletesítette őt – vajon igazodhatsz Isten akaratához? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz szent, ha nem változtál meg? Belül tisztátalanság, önzőség és aljasság tölt ki, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten akaratához igazodj, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem vagy alkalmas arra, hogy osztozz Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy épphogy megváltott bűnös, ezért nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról). „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember megtisztulhat romlottságától és tisztává válhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lene azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás szakasza, valamint az üdvösség munkájának második szakasza” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). Ezután így vállalt közösséget: „Mint régi hívők, egy dologgal mindannyian tisztában vagyunk. Miután elnyerjük a hitet, amikor vétkezünk, a bűneink bocsánatot nyerhetnek, ha megvalljuk és megbánjuk azokat az Úr előtt. De azt nem tagadhatjuk, hogy továbbra is folyton hazudunk és vétkezünk. A nappali vétkezés, éjjeli bűnvallás körforgásában élünk, és ettől nem tudunk szabadulni.”

Műsorvezető: Nagyon igaz. Valójában minden hívő az Úrban ebben az állapotban él.

Gu Wenqing: „Mert az Úr csak a megváltás munkáját végezte el, de az utolsó napokbeli ítélet és megtisztítás munkáját nem. A bűneink megbocsáttatnak, de továbbra is bűnös a természetünk. A sátáni természetünk és beállítottságunk nem lett feloldva, és ezek a dolgok jobban be vannak ágyazódva, mint maguk a bűnök. Ez a bűneink és az Istennek való ellenállásunk gyökere.” Csou Cseng hozott néhány példát is, mondván: arrogánsak, csalárdak és gonoszak vagyunk, és ezek szerint a sátáni beállítottságok szerint élünk, tehát mindig hazudunk és csalunk, fellengzősek vagyunk, és szeretünk felvágni. Összekapunk a hírnéven és vagyonon, irigyek és gyűlölködők vagyunk. Amikor szerencsétlenséggel szembesülünk, vagy problémáink adódnak otthon, félreértjük és hibáztatjuk Istent, néha még meg is tagadjuk és el is áruljuk Őt. Különösen akkor, amikor Isten munkája nincs összhangban az elképzeléseinkkel, szándékosan ellenállunk Istennek, és elítéljük Őt. Most az Úr Jézus visszatért hús-vér testben, igazságokat fejezett ki, elvégezve az utolsó napok ítélő munkáját, és sok régi hívő behatárolja Őt a saját elképzeléseik szerint, mondván: Ő nem mondana ki új szavakat a Biblián kívül, vagy nem jönne el hús-vér testben munkálkodni. Nem érdekli őket a keresés, vagy hogy alávessék magukat Isten munkájának, és teljesen hiányzik belőlük az Istenfélő szív. Ehelyett ellenállnak és ítélkeznek, makacsul és arrogánsan mennek szembe Istennel. Isten szent, tehát hogy engedhetné be azokat a királyságába, akik ellenállnak Neki, akik a Sátántól valók? Tehát az emberiség szükségleteire alapozva Isten egy olyan munkaszakaszt végez, amellyel megszabadít a bűntől az Úr Jézus megváltó munkája alapján, kifejezve igazságokat, hogy megítélje és megtisztítsa a romlott beállítottságainkat. A Királyság Korában Mindenható Isten minden olyan igazságot kifejez, amelyek megtisztítják és megmentik az embert, és felfedi irányítási tervének minden titkát, mint az irányítási terve céljait, a három munkaszakaszának kulisszatitkait, a megtestesülések titkait, az igazságot a Bibliáról és az emberek jövőbeli rendeltetési helyéről. Az emberiség romlottságának igazságát, valamint bűnösségünk és Istennek való ellenállásunk gyökerét is leleplezte, megmutatva az utat a beállítottságunk megváltoztatásához és az őszinte bűnbánathoz. Ez beteljesíti az Úr Jézus próféciáját: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). Mindenható Isten azért fejezte ki ezeket az igazságokat, hogy feloldja bűnös természetünket. Mindazok, akik elfogadják az Ő szavainak ítéletét, megtisztulnak, Isten meg fogja őket védeni a katasztrófák során, és beléphetnek az Ő királyságába.

Műsorvezető: Csou Cseng közössége megválaszolta a kérdésedet?

Gu Wenqing: Sokkal jobban értettem a dolgokat, miután meghallgattam őt. A Kegyelem Korában az Úr Jézus csak a megváltás munkáját végezte el, megváltva az emberiséget a bűntől. A Királyság Korában fejezi ki Mindenható Isten az ítélet munkájához szükséges igazságokat, és ez fogja feloldani a bűnös természetünket, teljességgel megmentve minket a bűntől és megtisztítva minket. Arra gondoltam, hogy valójában továbbra is a bűn irányít engem, még ennyi hívőként eltöltött év után is. Különösképpen az utóbbi években még romlottabbá váltam, egy hitetlenhez hasonlatossá. Tévét és filmeket néztem, és madzsongoztam. Csak lézengtem a bűn csapdájában élve. Ráébredtem, hogy igazán nem vagyok méltó rá, hogy belépjek Isten királyságába.

Műsorvezető: Bizonyára megindító és gondolatébresztő volt, amikor ezt összakapcsoltad a saját állapotoddal.

Gu Wenqing: Az volt. Így visszagondolva, a bűnben élés napjai igazán fájdalmasak voltak, és nem tudtam, hogyan szabadulhatnék ki. Végre rájöttem, hogy el kell fogadnom Isten utolsó napokbeli ítélő munkáját, hogy megszabaduljak a bűn kötelékeitől, megtisztuljak és teljességgel megmeneküljek. Arra gondoltam, hogy Mindenható Isten szavai világosan feltárják a vétkezésünk és bűnvallásunk körforgásának gyökerét, és megmutatják nekünk Isten munkájának kulisszatitkait, feltárva az utat, amely a megtisztuláshoz és a királyságba való belépéshez vezet. Csak Isten tudta az Ő munkáját ilyen világosan elmagyarázni, és csak Isten tudta megmenteni az emberiséget a bűntől. Ezen a ponton biztosabb voltam benne, hogy Mindenható Isten szavai az igazság és Isten hangja. A következő napokban éhesen faltam Isten szavait, és hamar meggyőződtem róla, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus.

Műsorvezető: Bizonyára izgatott voltál, hogy végre fogadhatod az Urat.

Gu Wenqing: Az voltam. De ugyanakkor tele voltam megbánással is. A legvadabb álmaiban sem gondoltam volna, hogy az a Mindenható Isten, akivel éveken át szembehelyezkedtem, és akit elítéltem, tulajdonképpen az Úr Jézus, akire vágyakoztam, és hogy Az Ige testet ölt, a könyv, amit elítéltem, Isten szava. Gyűlöltem magam az ostobaságom és vakságom miatt, és hogy oly sokáig tartott meglátnom a fényt. A karjaimba szorítottam Az Ige testet ölt-öt, és zokogtam.

Műsorvezető: Soha nem gondoltad volna, hogy így fogod fogadni az Urat, nem igaz?

Gu Wenqing: Pontosan, ez teljes meglepetés volt számomra. Tényleg gyűlöltem magam, hogy hiszek Istenben, de nem ismerem Őt, hogy arrogáns és lázadó vagyok, behatárolom Őt a saját elképzeléseim miatt, és nem hiszem el, hogy Isten hús-vér alakban tér vissza munkálkodni. Ami még ennél is rosszabb, hogy istenkáromló anyagokat használtam a testvérek félrevezetésére, hogy megakadályozzam őket abban, hogy megvizsgálják Isten utolsó napokbeli munkáját. A cselekedeteim alapján tényleg megérdemeltem Isten kárhozatát. De ő megszánt, és nem úgy kezelt, ahogy megérdemeltem volna a vétkeim miatt. Megengedte, hogy meghalljam a hangját, és elnyerjem utolsó napokbeli üdvösségét. A szeretete valóban hatalmas!

Ezután rendszeres összejöveteleken vettem részt ezekkel a testvérekkel. Együtt énekeltünk, dicsértük Istent, és beszélgettünk Isten szavairól. Ez a fajta gyülekezeti élet lehetővé tette számomra, hogy újra felfedezzem az örömet, amit a Szentlélek munkája okoz, és hogy elnyerjem a békét, ami az Úr jelenlétével érkezik. Emlékszem, egyszer Isten szavainak egy olyan felolvasását hallgattam, ami nagyon meghatott: „Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ráadásul ez nem csupán Isten második inkarnációjának teste, hanem az a test is, amelyben Isten ismét hússá és vérré lesz. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Te nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat szerezhetsz Tőle. Ez a jelentéktelen hús-vér test megtestesíti az Istentől származó igazság minden szavát, átveszi Isten munkáját az utolsó napokban, és kifejezi Isten teljes természetét, hogy az ember megértse azt. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja neked – olyan titkokat, amelyeket egyetlen ember sem volt képes idáig elmondani, és azokról az igazságokról is beszél neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királyságba és a te vezetőd az új korba. Egy ilyen hétköznapi hús-vér test sok felfoghatatlan titkot rejt. Tettei talán kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka teljes célja elég, hogy lásd, Ő – ahogy az emberek hiszik – nem egyszerű hús-vér test. Mert Ő Isten akaratát és gondoskodását képviseli az emberiség iránt az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy olyan, mintha szavai megráznák az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem kaphatod meg az Ő fegyelmező vasvesszejét, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragvó, és tudhatod, hogy Isten együttérez az emberiséggel; láthatod Istennek és az Ő bölcsességének igazságos természetét, sőt, felismerheted Istennek az egész emberiség iránti gondoskodását. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a mennyei Istent az emberek közt élni a földön, és hogy az ember megismerhesse Istent, alávesse magát Neki, félje és szeresse Őt. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár amit az ember ma lát, az egy olyan Isten, aki ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, a menny és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség elkerülhetetlen balsorssal nézne szembe, és lehetetlennek találná, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem lennétek képesek elnyerni az igazságot, és ma Isten trónja elé járulni, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Mivel oly sok hasznot húztok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között). Emlékszem erre a részre: „Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem lennétek képesek elnyerni az igazságot, és ma Isten trónja elé járulni, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért.” Nagyon meghatott, amikor ezt hallottam. Azokra a napokra gondoltam, amikor nem volt velem az Úr. A gyülekezet sivárnak tűnt, és a testvérek hite lankadt. Senki sem talált ihletet a prédikációiban, irigykedés és belső harcok alakultak ki. Mindenki bűnben élt, amitől nem tudott szabadulni, élőhalottként tengette napjait. Mindenható Isten szavai újra életre keltettek, és visszahozták annak az örömét, hogy magam mellett tudhatom Istent. Kicsit Isten munkáját is sikerült megismernem. Ha Isten nem testesül és szólal meg, és nem fedi fel a Biblia és az Ő megtestesüléseinek titkait, biztos még mindig makacsul ragaszkodnék az elképzeléseimhez. Ki tudja, mennyi gonoszságot követtem volna el Isten ellen. Isten megtestesülése felbecsülhetetlen számunkra!

Műsorvezető: Igen. Biztosan összetett érzésekkel küzdöttél.

Gu Wenqing: Igen, valóban. Már évekkel korábban hallottam az Úr visszatéréséről, és hogy új munkát végez, de olyan makacs voltam az elképzeléseimben, hogy visszautasítottam a kutatást és vizsgálódást. Az alatt az öt év alatt olyan sok testvér osztott meg közösséget és sürgetett, hogy vizsgálódjak, de süket fülekre találtak nálam. Nem csak hogy nem voltam hajlandó keresni és vizsgálódni, de ellenálltam, és elítéltem ezt a dolgot. Másokat is félrevezettem, és az útjukba álltam, s így elszalasztották az esélyt az Úr fogadására. Hívő ember voltam egyáltalán? Nem pont úgy helyezkedtem szembe Istennel, mint a farizeusok, újra a keresztre szegezve Őt? Olyan sokat élveztem Isten kegyelméből hívőként töltött éveim során, de amikor az Úr visszatért, nem ismertem Őt fel. Sőt, makacsul harcoltam ellene öt teljes éven át. Öt évig szinte megbocsáthatatlan dolgokat cselekedtem. Túlságosan lázadó vagyok.

Műsorvezető: Látni, hogy milyen nagy hibákat követtél el, hihetetlenül fájdalmas dolog.

Gu Wenqing: Amikor számtalan bűnömre gondoltam, és láttam Isten irgalmát és türelmét, úgy éreztem, nincs hova bújnom, hogy nem tudok szembenézni Istennel. Magamhoz szorítottam Isten szavainak könyvét, letérdeltem, és könnyek között imákoztam. Ezt mondtam: „Mindenható Isten! Te soha nem mértél rám csapást, bár én annyira lázadó és dacos voltam. Esélyt adtál a megbánásra. Nem tudom, hogy viszonozzam az irgalmadat. Mindenható Isten, nem kérek semmit, csak azt, hogy hátralevő életemet arra használhassam, hogy visszafizessem a szeretetedet, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, hogy azokat az embereket, akiket távol tartottam Tőled, akik még nem járultak Eléd, visszahozzam a Te házadba, hogy némi vigaszt nyújtsak Neked.” Még most is, akárhányszor azokra az alkalmakra gondolok, amikor Isten ellen harcoltam, olyan, mintha kést mártanának a szívembe. Ezek a szavak nagy hatást tettek rám: „Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy »szilárd alkatnak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel). Isten szavai tökéletesen leírnak engem. Arra buzdítottam a testvéreket, hogy betűket és doktrínákat, elképzeléseket kövessenek, nem arra, hogy Istent kövessék. Magasztaltam a Bibliát, miközben ellenálltam Isten utolsó napokbeli munkájának. Az általam félrevezetett testvérek abszurd módon a Bibilia szó szerinti szövegéhez ragaszkodtak, és nem merték elfogadni Isten utolsó napokbeli munkáját. Ezt a kárt én okoztam nekik, a katasztrófát én idéztem elő. A farizeusok ragaszkodtak a Szentírásukhoz, és az Urat keresztre szegeztették, ezzel borzalmas bűnt követve el. Én pedig a Bibliához ragaszkodtam, elítélve Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, lényegében újra keresztre feszítve Istent. Egy modernkori farizeus bőrébe bújtam. Még ha ezer halált halnék is, akkor sem tudnám soha jóvátenni a bűneimet.

Műsorvezető: Ez örökre kísérteni fog.

Gu Wenqing: Igen. Egyetlen vágyam, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek az igazságra való törekvés, jól végezni a kötelességem, és megosztani az evangéliumot, hogy visszafizessem a tartozásom Istennek.