A lányom epilepsziával született. A férjemmel mindenhol próbáltuk kezeltetni, és mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de nem lett jobban. Amikor el voltam keseredve, és zsákutcában éreztem magam, valaki hirdette nekem az evangéliumot, és én hinni kezdtem az Úr Jézusban. A lányom állapota hamarosan javulni kezdett, a férjem és az édesanyja is elkezdett hinni az Úrban. A férjem később prédikátor lett, én pedig otthon tartottam összejöveteleket a gyülekezeti munkatársaknak.

Emlékszem, hogy eljöttek hozzánk, és hirdették az evangéliumot. Azt mondták, hogy az Úr Jézus már visszatért, hogy hús-vér testet öltött, és új munkát végez, és hogy az Ő neve Mindenható Isten. Csodálkoztam, hogy ez hogyan lehetséges. A Biblia így szól: „És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Cselekedetek 4:12). „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Az Úr Jézus neve mindörökre változhatatlan. Hogyan lehetne hát Őt Mindenható Istennek nevezni? Hogyan végezhetne új munkát? Akkoriban nem tudtam ezt elfogadni, és nem voltam hajlandó odafigyelni rájuk. Egy idő után ismét eljöttek, hogy hirdessék nekünk az evangéliumot, de én megmakacsoltam magam, és nem hallgattam rájuk. A Biblia világosan azt mondja, hogy az Úr Jézus neve mindörökre változhatatlan, ők mégis azt mondták, hogy az Úr eljött, és hogy Mindenható Istennek nevezik Őt. Ez nem volt összhangban a Bibliával. Ő sem hallgatta meg őket.

2002-ben a férjem egy nap elment prédikálni, és két hét múlva jött vissza. Izgatottnak tűnt, és ezt mondta nekem: „Jó hírem van. Az Úr Jézus, akit annyira vártunk, visszatért! Mindenható Isten, akiről a Keleti Villámlás tanúskodik, a visszatért Úr Jézus! Tudod, Isten hatezer éves irányítási terve három szakaszra oszlik: Az első a Törvény Korának munkája volt, amikor Jahve Isten kihirdette a törvényt, hogy vezesse az embereket a földi életükben. A második a Kegyelem Kora volt, amikor az Úr Jézust keresztre feszítették, és elvégezte az emberiség megváltásának munkáját. A harmadik a Királyság Kora. Mindenható Isten sok igazságot fejez ki, az ítélet és a fenyítés munkáját végzi, feloldja az ember bűnös természetét, teljesen megtisztítja és megmenti az embert, és végül gyönyörű rendeltetési helyre vezeti az embert. A munka ezen három szakasza Istennek az ember megmentésére irányuló teljes munkája, és mindhárom szakasz alapvető fontosságú.” A férjem sok dolgot elmondott nekem. Akkoriban azt gondoltam, hogy ez elképzelhetetlen. Elgondolkodtam: „Hogyan fogadhattad el a Keleti Villámlást? Annyi éven át prédikáltál, hogyan tudtak félrevezetni téged? Egész nap a Bibliát olvastuk. A Galatákhoz írt levél 1:6-7 azt mondja: »Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.« A zsidókhoz írt levél 13:8-at is olvastuk: »Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.« Ezek a versek világosan kijelentik, hogy az Úr Jézus neve soha nem fog megváltozni. A Keleti Villámlás azt mondja, hogy Isten neve Mindenható Isten. Ez nem az Úr Jézus nevének megváltoztatása? Nem változtatják meg Krisztus evangéliumát? Hogy tudod ezt elhinni? Istenbe vetett hitünkben mindig meg kell őriznünk az Úr nevét. Az Úr neve nem változhat meg!” A férjem jól ismerte a Bibliát, és jól tudott prédikálni. Tudtam, hogy nem fogom tudni meggyőzni, és ha ő elkötelezi magát valami mellett, senki sem tudja megváltoztatni a véleményét. Ezért nem mondtam semmit. Így gondolkodtam: „Ezt nem fogom elfogadni, bármennyire is jól beszélsz. Az Úr Jézus annyi kegyelmet adott nekünk; soha nem tudnám elárulni Őt. A végsőkig követni fogom az Urat, még ha el is kell válnunk.” Végül ezt mondtam neki: „Ha továbbra is az Úr Jézusról prédikálsz, akkor hallgatni fogok rád. Még mindig egy család vagyunk. De ha a Keleti Villámlásról fogsz prédikálni, akkor te mész a magad útján, én meg az enyémen, és elválnak útjaink.” Amikor a férjem látta, hogy makacsul nem vagyok hajlandó meghallgatni, tehetetlenül rázta a fejét, és nem mondott semmi többet.

Miután elfogadta a Keleti Villámlást, hirdette az evangéliumot az embereknek a gyülekezetünkben. A legközelebbi munkatársa, Feng váratlanul kirúgta őt a gyülekezetből. Ezután Feng és a többiek elkezdték lezárni a gyülekezési helyeket, és nem engedték, hogy a hívők meghallgassák, amit a férjem mondani akart. Ezt mondták nekem: „A férjed elfogadta a Keleti Villámlást. Ne hallgass rá! Eltévelyedett a hitében.” Ezt válaszoltam: „Én nem fogadtam el, de néhány dolog, amit mond, összhangban van a Bibliával.” Mivel ezt mondtam, még velem szemben is óvatosak lettek. A hátam mögött így beszéltek rólam: „A férje most már Mindenható Istenben hisz, úgyhogy nem szabad, hogy bármi közünk legyen hozzá. Idővel biztosan ő is a hatása alá kerül. Biztosan ő is el fogja fogadni.” Amikor ezt hallottam, úgy éreztem, igazságtalanság ért. Bárhogyan is bizonygattam az ártatlanságomat, és esküdöztem, hogy nem fogadtam el a Keleti Villámlást, nem hittek nekem. Valahányszor beléptem egy összejöveteli helyszínre, az arckifejezésük megváltozott. Óvakodtak tőlem, attól féltek, hogy félrevezetem a hívőket. Örültek volna, ha egyáltalán nem jelenek meg az összejöveteleken, és nem mertek hozzám szólni, mintha valami fertőző betegségem lenne. Annyira megbántva éreztem magam, és nehezteltem a férjemre. Úgy éreztem, hogy ő tehet arról, hogy engem elutasítanak. Nagyon boldogtalannak és elnyomottnak éreztem magam, ezért az Úrhoz imádkoztam: „Ó, Uram! A testvérek elutasítottak engem. Annyira megbántottak. Mi a Te szándékod?” Hogy bebizonyítsam, hogy nem fogadtam el a Keleti Villámlást, amikor egy nővér, akinél összejöveteleket tartottunk, megbetegedett és kórházba került, én meglátogattam őt, még ajándékot is vittem neki, hogy lássa, mennyire törődöm vele. De miután kiengedték, megint nem vett rólam tudomást többé. Így azután nem jártam el többé az összejövetelekre, és csak otthon imádkoztam, és olvastam a Bibliát. A férjem látta, hogy milyen boldogtalan vagyok, és ismét tanúságot tett nekem Isten új munkájáról. Dühösen így szidtam: „Ha te nem fogadtad volna el a Keleti Villámlást, vajon elutasított volna engem a gyülekezet? Elhagyott volna mindenki? Még ha nem is engednek be az összejövetelekre, én nem fogok a Keleti Villámlásban hinni, mint te! Én hű maradok az Úr nevéhez, és soha nem fogom megtagadni, hogy Krisztus az én Uram!” Nem lett dühös, amikor látta, hogy rossz a kedvem, csak nyugtalan lett, és aggódott. Később két testvért is elhozott, hogy közösséget vállaljanak velem. Az egyik testvér nagyon őszintén ezt mondta: „Nővérem! Az Úr Jézus valóban visszatért, és milliónyi szót kimondott. Ezek a szavak mind az igazság. Az összes zavarodottságodat meg lehet oldani Isten szavaival. Csak hallgasd meg, és megtudod!” Akkoriban csak azzal foglalkoztam, hogy mit csinálok, és nem voltam hajlandó odafigyelni rájuk. A testvérek látták, hogy nem figyelek, így nem volt más választásuk, mint elmenni. Láttam, hogy a Keleti Villámlás emberei milyen méltóságteljesek és egyenesek, és milyen szeretetteljesek. Nem haragudtak meg, annak ellenére, hogy így leállítottam őket, és nagyon türelmesen társalogtak velem. Egyértelműen igaz hívők voltak, de hogyan hihettek a Keleti Villámlásban? Nem tudtam rájönni. Ezután a férjem elutazott, hogy hirdesse az evangéliumot. Amíg távol volt, az emberek folyamatosan tanúságot tettek nekem Isten új munkájáról, de én nem voltam hajlandó meghallgatni őket. Ha jött valaki, bezártam az ajtót, és elbújtam mögötte. Látták, hogy az ajtó zárva van, és elmentek. Akkoriban, amikor arra gondoltam, hogy az emberek a gyülekezetben mennyire félreértettek és elutasítottak, megbántva éreztem magam. Sokszor sírtam és tettem vallomást az Úrnak a szenvedésemről. Egyszer hirtelen ez jutott eszembe: „A gyülekezet nem engedi, hogy részt vegyek az összejöveteleken, ezért ha visszaviszem a gyülekezetbe a jó juhokat, akiket a Keleti Villámlás ellopott, akkor majd elhiszik, hogy nem árultam el az Urat.” Fény gyúlt a szívemben, amikor erre gondoltam, és azonnal az Úrhoz imádkoztam: „Ó, Uram! Te átvizsgálod a szívünk legmélyét, és tudod, hogy hűséges vagyok Hozzád. Nem fogadtam el a Keleti Villámlást. Ó, Uram, a gyülekezet már nem akar engem, és ez fáj nekem. Nem vagyok hajlandó otthon ülni, megbántva és semmibe véve. Ó, Uram, kérlek, nyújts nekem bölcsességet és erőt, hogy a jó juhokat, akiket a Keleti Villámlás ellopott, visszavigyem a Te nevedhez! Ó Uram, kérlek, segíts rajtam!” Miután imádkoztam, azt terveztem, hogy kezdeményezni fogok, és felveszem a kapcsolatot a Keleti Villámlás embereivel, hogy szembeszálljak velük, hogy a Biblia segítségével megcáfoljam őket, és visszahozzam Isten juhait, ezért mindennap sok időt töltöttem a Biblia olvasásával.

Egy nap buzgón olvastam a Szentírást, amikor rábukkantam erre: „Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy lesz majd az Emberfia is, az Ő napján. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől” (Lukács 17:24-25). Megdöbbentem. Hogy lehet, hogy most, amikor ezt a verset olvastam, másképp éreztem magam, mint korábban? Elgondolkodtam ezeken a szavakon: „Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.” Mindig azt gondoltam, hogy ez az Úr Jézusról szól, mert a Kegyelem Korában Isten testet öltött, hogy az Úr Jézus Krisztussá váljon, és az a nemzedék elutasította, keresztre feszítették, és annyi fájdalmat elszenvedett. Hogy lehet, hogy az Úr ezt mondta: „és megvettetnie ettől a nemzedéktől”, amikor megjövendölte az Emberfia visszajövetelét? Ez még mindig a 2000 évvel ezelőtti Úr Jézusról szól? Minél többet elmélkedtem rajta, annál inkább úgy éreztem, hogy amit a Keleti Villámlás emberei mondanak, az összhangban van a Bibliával. Arra is gondoltam, hogy a Keleti Villámlás emberei bizonyságot tesznek amellett, hogy Mindenható Isten Isten második megtestesülése, és hogy az emberek minden felekezetből megítélik Mindenható Isten munkáját, ellenállnak annak, és elítélik azt, és hogy a kormánypárt, a KKP milyen elszántan zaklatja és üldözi a Keleti Villámlást – vajon nem ezt jelenti, hogy Mindenható Isten sokat szenved, és ez a nemzedék megveti Őt? „Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől” – lehetséges, hogy ez valójában Mindenható Istenre vonatkozik? Mindenható Isten az Úr Jézus visszatérése? Erre gondolva megijedtem: „Jaj, ne! Valóban ellenálltam az Úrnak?” De aztán erre gondoltam: „Az nem lehet! Az Úr neve változhatatlan!” Aztán viszont ezt gondoltam: „Ez egy nagyon komoly dolog, nem ítélhetem el csak úgy vakon a Keleti Villámlást. Tényleg nem szabad ellenállnom az Úrnak.” Ekkor eszembe jutottak az Úr szavai: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:8). Úgy éreztem, mintha kinyílt volna a szemem, és ezt gondoltam: „Igen, keresnem kell.”

Eszembe jutott, hogy a férjemnek van egy evangéliumi kiadványa. Azt mondta nekem: „Ez a könyv az összes zavarodottságodat feloldhatja.” Sietve megkerestem a könyvet, de mielőtt elolvastam volna, imádkoztam: „Ó, Uram, kérlek, világosíts meg engem, és engedd meg, hogy tisztán lássam ennek a könyvnek a tartalmát! Nincs elegendő érettségem, és félek, hogy félrevezetnek, de attól is félek, hogy ellenállok Neked. Ó, Uram, kérlek, óvj meg engem, amikor ma ezt a könyvet olvasom!” Imádkozás után kinyitottam a könyvet, és belenéztem. Tényleg olyan kérdések voltak benne, amelyeket fel akartam tenni. Az első Isten nevéről szólt. A könyvben ez állt: „A Bibliában meg van írva: »És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk« (Cselekedetek 4:12). Ez teljesen igaz. De ez nem bizonyítja, hogy Istent csak Jézusnak lehet hívni, és hogy az Ő neve soha nem változhat meg. Mindannyian emlékszünk arra, hogy az Ószövetségben Jahve ezt mondta: »Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító« (Ézsaiás 43:11). »Jahve [...] az én nevem mindörökre, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre!« (2Mózes 3:15). Az Újszövetségben, az Apostolok Cselekedetei 4:12-ben pedig ez áll: »És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.« A »senki más« azt jelenti: senki más, mint Jézus. Melyik tehát Isten egyetlen neve, Jahve vagy Jézus? Isten neve eredetileg Jahve volt, de később Jézus lett. Tehát nem változott meg Isten neve? És amikor az Úr Jézus visszatér az utolsó napokban, az Ő neve is hasonló változáson megy keresztül. Olvassuk el ezt a próféciát a Jelenések könyvében, és akkor megértjük! A Jelenések könyve 3:12 így szól: »Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.« Ez világosan megjövendöli, hogy amikor Isten visszatér az utolsó napokban, új neve lesz. Tehát lehet, hogy ez az új név még mindig »Jézus«? Hogyan lehetne ez egy új név, ha Őt még mindig »Jézusnak« hívják?” Úgy éreztem, hogy ezek a szavak nagyon észszerűek, hogy összhangban vannak a Bibliával. Amit prédikáltak, nem tért el a Bibliától. Már sokszor olvastam ezeket a verseket, hogyhogy nem értettem meg? Jahve volt Isten neve a Törvény Korában. Jézus volt Isten neve a Kegyelem Korában. Jahve és Jézus, mindkettő Isten neve volt. Különböző korokban különböző nevei voltak. Ebben a két korban különböző nevei voltak. Amikor korábban azt mondtam, hogy Isten neve változhatatlan, az ellentétben állt a tényekkel. A Jelenések könyve szerint az Úrnak „új neve” lesz. Ebből kiderül, hogy ez az „új név” nem az Úr Jézusra vonatkozik.

A kérdésre adott válaszban a könyv Mindenható Isten szavait is idézte. „Isten minden korban új munkát végez, és új néven nevezik; hogyan végezhetné ugyanazt a munkát különböző korokban? Hogyan ragaszkodhatna a régihez? A Jézus nevet a megváltás munkája miatt vette fel, tehát vajon akkor is ugyanezen a néven neveznék-e Őt, amikor az utolsó napokban visszatér? Vajon még mindig a megváltás munkáját végezné? Miért van az, hogy Jahve és Jézus egy, mégis különböző korokban különböző neveken nevezik Őket? Nem azért, mert a munkájuk kora különböző? Képviselhetné-e egyetlen név Istent az Ő teljességében? Ily módon Istent más-más korban más-más néven kell nevezni, Neki pedig arra kell használnia a nevet, hogy megváltoztassa a kort és hogy képviselje a kort. Hiszen egyetlen név sem képviselheti teljes mértékben Magát Istent, és minden egyes név csak arra képes, hogy egy adott korban Isten természetének időbeli aspektusát képviselje; mindössze annyi a dolga, hogy az Ő munkáját képviselje” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)). „A »Jahve« az a név, amelyet Izráelben végzett munkám során vettem fel, és azt jelenti, hogy az izráeliták (Isten választott népe) Istene, aki képes megszánni az embert, megátkozni az embert, és irányítani az ember életét; az Isten, aki nagy hatalommal bír és tele van bölcsességgel. »Jézus« Immánuél, melynek jelentése a vétekáldozat, ami tele van szeretettel, könyörületességgel, és amely megváltja az embert. Ő elvégezte a Kegyelem Korának munkáját és Ő képviseli a Kegyelem Korát, és csak egy részét képviselheti az irányítási terv során végzett munkának. [...] Jézus neve a Kegyelem Korából származik, és a Kegyelem Korában végzett megváltás munkája miatt született. Jézus neve azért adatott, hogy a Kegyelem Korának emberei újjászülethessenek és üdvözülhessenek, és hogy az egész emberiség megváltásának önálló neve legyen. Így a Jézus név a megváltás munkáját képviseli, és a Kegyelem Korát jelöli. A Jahve név Izráel népének önálló neve, amely a törvény szerint élt. Minden egyes korban és a munka valamennyi szakaszában, az Én nevem nem alap nélküli, hanem képviseleti jelentőséggel is bír: minden név egy-egy kort képvisel. A »Jahve« a Törvény Korát képviseli, és ez az a megtisztelő név, amellyel Izráel népe az Istent nevezte, akit imádott. »Jézus« a Kegyelem Korát képviseli, és mindazok Istenének neve, akiket a Kegyelem Korában váltottak meg. Ha az ember még mindig Jézus, a Szabadító érkezésére vágyik az utolsó napokban, és még mindig azt várja, hogy azon képmásában érkezzen, amelyet Júdeában viselt, akkor az egész hatezer éves irányítási terv megállt volna a Megváltás Korában, és nem haladhatott volna tovább. Az utolsó napok továbbá soha nem érkeznének el, és a kor soha nem érne véget” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”). Ezt elolvasva valamennyire megértettem. Isten munkája folyamatosan halad előre, és Isten neve mindig az Ő munkájával együtt változik. Isten különböző korokban más-más munkát végez, és különböző neveken nevezik Őt. Az Ő neve által megváltoztatja a kort, és az Ő neve jelenti a kort. Istent a különböző korokban más-más néven nevezik, hogy képviselje az egyes korokban Általa kifejezett különböző természeteit. A Törvény Korában Isten törvényt hirdetett, hogy az izráelitákat a földi életükben vezesse. És a Jahve név Isten fenséges, haragos, irgalmas, és embereket elátkozó természetét jelképezi. A Kegyelem Korában Isten megtestesült, hogy az Úr Jézussá váljon. Keresztre feszítették, és vétekáldozattá vált az emberért. A Jézus név Isten irgalmas és szerető természetét jelképezte. A névnek, amelyet Isten az egyes korokban felvesz, jelentősége van, én mégis azt mondtam, hogy Isten munkája és az Ő neve soha nem változhat – nem mondtam-e ítéletet Istenről?

Aztán elolvastam egy másik szakaszt Mindenható Isten szavaiból, és még jobban felragyogott a szívemben a fény. Mindenható Isten azt mondja: „Egykoron Jahve néven ismertek Engem. Messiásnak is neveztek, és az emberek egykor szeretettel és megbecsüléssel hívtak Engem Jézusnak, a Szabadítónak. Ma azonban már nem az a Jahve vagy Jézus vagyok, akit az emberek a múltban ismertek; Én vagyok az Isten, aki az utolsó napokban visszatért, az Isten, aki véget vet a korszaknak. Én vagyok az Isten Maga, aki felemelkedik a világ végéről, a Maga teljes természetében tele tekintéllyel, becsülettel és dicsőséggel. Az emberek soha nem léptek kapcsolatba Velem, soha nem ismertek meg Engem, és mindig is tudatlanságban voltak az Én természetemet illetően. A világ teremtésétől kezdve a mai napig egyetlen ember sem látott Engem. Ezen Isten az, aki az utolsó napokban megjelenik az embereknek, de elrejtőzik közöttük. Az emberek között él, igaz és valóságos, mint az égő nap és a lobogó láng, erővel és tekintéllyel tele. Nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne ítéltetne meg szavaim által, és nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne tisztulna meg a lángoló tűzben. Végül minden nemzet áldott lesz az Én szavaim miatt, és darabokra is törik miattuk. Ily módon az utolsó napokban minden ember látni fogja, hogy Én vagyok a visszatért Szabadító, és hogy Én vagyok a Mindenható Isten, aki meghódítja az egész emberiséget. És mindenki látni fogja, hogy egykor Én voltam a vétekáldozat az emberekért, de az utolsó napokban Én válok a nap lángjává is, amely mindent elhamvaszt, valamint az igazságosság Napja, amely mindent feltár. Ez az Én munkám az utolsó napokban. Azért vettem fel ezt a nevet, és azért bírok e természettel, hogy minden ember lássa, hogy Én vagyok az igazságos Isten, az égő nap, a lobogó láng, és hogy mindenki imádjon Engem, az egyetlen igaz Istent, és hogy lássák igazi arcomat: nemcsak az izráeliták Istene vagyok, és nemcsak a Megváltó, hanem minden teremtmény Istene vagyok az égen, a földön és a tengereken” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”). Úgy éreztem, hogy ezek a szavak annyira tekintélyt parancsolóak, hogy ezek Isten szavai. Azt is megértettem, hogy Jahve, Messiás, Jézus és Mindenható Isten mind Isten neve, mind az egy Isten, és hogy Mindenható Isten Isten neve az utolsó napokban. Ez beteljesíti azt, amit a Biblia mond: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” (Jelenések 1:8). Annyira feldúlt voltam, amikor erre gondoltam. Arra gondoltam, hogy mennyire ragaszkodtak a farizeusok a Biblia szavaihoz, azt gondolván, hogy valaki, akit nem Messiásnak hívnak, nem lehet Isten, ezért keresztre feszítették az Úr Jézust, és Isten megbüntette őket. Vajon különb voltam én a farizeusoknál? Ragaszkodtam a Biblia szavaihoz, és az elképzeléseim és a képzelődéseim szerint éltem, és azt gondoltam, hogy ha Istent nem Jézusnak hívják, akkor Ő nem is Isten. Ami az Úr üdvözlését illeti, nem kerestem és nem kutattam, hanem csak makacsul ragaszkodtam az elképzeléseimhez és a képzelődéseimhez, azt hittem, hogy az Úr nevét védem, és az Úr útját védelmezem, és nem vettem észre, hogy ellenállok Isten új munkájának. Olyan bűntudatot éreztem, hogy sírtam.

Sietve olvastam tovább, és láttam, hogy az evangéliumi kiadványban ez áll: „Sok embernek van ez az elképzelése. Azt hiszik, hogy a Biblia világosan kimondja, hogy mindenki, aki mást prédikál, mint ők, átkozott lesz, hogy amit a Keleti Villámlás prédikál, az más, mint amit ők, hogy az egy másik evangélium, és ezért nem merik elfogadni azt.” Ez engem is összezavart. A kiadványban ez áll: „A Galaták könyvét Pál apostol írta Kr. u. 60 körül, ez a Galáciában lévő gyülekezethez írt levele. Abban az időben az Úr Jézus evangéliuma már látványosan elterjedt, és Galáciában is sokan elfogadták az Úr Jézus új munkáját, és gyülekezeteket alapítottak. Ez volt az az időszak, amikor a Törvény Kora átment a Kegyelem Korába, és az akkori zsidók között két prédikátorcsoport volt: Az egyik csoport a Törvény Korának régi munkáját hirdette, rávéve az embereket, hogy tartsák be Jahve törvényeit, vagyis hogy metélkedjenek körül, tartsák be a szombatot, lépjenek be a templomba és így tovább. A másik csoport (Jézus 12 tanítványának vezetésével) a Kegyelem Korának új munkáját hirdette, rávéve az embereket, hogy higgyenek az Úr Jézusban, és elérjék az üdvözülést, tegyék meg, amit az Úr Jézus kért, azaz vallják meg bűneiket, tartsanak bűnbánatot, keresztelkedjenek meg, törjék meg a kenyeret, szeressék egymást, legyenek toleránsak és türelmesek stb. Az Ószövetség törvényéhez ragaszkodó farizeusok azt mondták, hogy a Jézus tanítványai által hirdetett evangélium más, mint amit ők prédikálnak, hogy Jézus útja túlmutat a Biblián, és hogy elhagyta a törvényt. Elítélték Jézus új munkáját, és megzavarták azokat, akik elfogadták Jézus keresztre feszítésének üdvösségét. Azt mondták, hogy az emberek nem üdvözülhetnek azáltal, hogy hisznek Jézusban, hogy ez ellentétes Jahve tanításaival, hogy továbbra is meg kell tartaniuk a szombatot, körül kell metélkedniük és így tovább. A galaták azonban akkoriban nem láttak tisztán, és elhagyták a Pál által hirdetett jézusi evangéliumot, hogy a zsidókat kövessék, akik az Ószövetség törvényét hirdették. Amikor Pál meghallotta, hogy a galáciai gyülekezet testvérei elutasították az Úr Jézus evangéliumát, és visszatértek a templomba, ezt írta a galáciai gyülekezetnek: »Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát« (Galaták 1:6-7). Ezt azért írta, hogy rávegye a galatákat, hogy térjenek vissza az igaz útra. Mindannyian tudjuk, hogy a farizeusok ragaszkodtak a törvényhez, elítélték az Úr Jézust, és ki lettek iktatva a Szentlélek új munkájából, végül pedig Isten megbüntette és megátkozta őket. Hogyan kell tehát ma megközelítenünk Isten új munkáját?” Csak akkor jöttem rá, hogy nem értettem a Bibliát, miután elolvastam ezt a közösséget. Anélkül, hogy tudtam volna, miért mondta Pál azt, amit mondott, úgy értelmeztem, ahogy nekem tetszett, a saját elképzeléseimnek és képzelődéseimnek megfelelően. A Pál által említett „másik evangélium” azokra utalt, akik Jahve evangéliumát hirdették a Törvény Korában, hogy rávegyék az embereket az ószövetségi törvény megtartására, és nem azokra utalt, akik a királyság evangéliumát hirdetik. Ennek az az oka, hogy amikor Pál ezt a levelet írta, Isten még nem végezte el az utolsó napokbeli munkáját, és senki sem hirdette Isten utolsó napokbeli evangéliumát. Úgy vettem, mintha azok, akik a királyság evangéliumát hirdetik, egy másik evangéliumot hirdetnének. Mindent összezavartam, és eltorzult megértésem volt a Szentírásról! Olyan szegény, szánalmas és vak voltam, és annyira szégyelltem magam! Korábban szégyentelenül azt mondtam, hogy vissza akarom hozni a gyülekezetnek a Keleti Villámlás által ellopott juhokat. Csak akkor értettem meg, hogy ők nem lettek félrevezetve. Látták, hogy Mindenható Isten szavai az igazság, és megbizonyosodtak arról, hogy ez Isten hangja, ezért kezdték követni Mindenható Istent. Nem csoda, hogy a hitük olyan erős volt, miután elfogadták a Keleti Villámlást, hogy még hat ökörrel sem tudták volna visszafogni őket. Kiderült, hogy üdvözölték az Urat. Azt hittem, ha többet olvasom a Bibliát, visszahozhatom a Keleti Villámlás által ellopott jó juhokat. Soha nem gondoltam volna, hogy Isten ezt a különleges helyzetet arra használja fel, hogy újraélessze elzsibbadt és hajthatatlan szívemet. Annyira izgatott voltam!

Lelkesen olvasni kezdtem Isten szavait, és ezt találtam: „Jahve munkája után Jézus testté lett, hogy elvégezze munkáját az emberek között. Az Ő munkája nem elkülönülten haladt, hanem Jahve munkájára épült. Ez egy új korra vonatkozó munka volt, amelyet Isten a Törvény Korának lezárása után végzett. Hasonlóképpen, miután Jézus munkája véget ért, Isten folytatta a következő kort illető munkáját, mert Isten teljes irányítása mindig előrehalad. Amikor a régi kor elmúlik, helyébe egy új kor lép, és miután a régi munka befejeződött, új munka következik, hogy Isten irányítási tevékenysége folytatódhasson. Ez a megtestesülés Isten második megtestesülése, amely Jézus munkáját követi. Természetesen ez a megtestesülés nem önállóan történik; ez a munka harmadik szakasza a Törvény Kora és a Kegyelem Kora után. Minden alkalommal, amikor Isten a munka új szakaszát indítja, mindig új kezdetnek kell lennie, és mindig új kort kell hoznia. Ennek megfelelően változik Isten természete, munkálkodásának módja, munkájának helye és az Ő neve is. Nem csoda tehát, hogy az embernek nehéz elfogadnia Isten munkáját az új korban. Ám függetlenül attól, hogy az ember hogyan áll ellen Neki, Isten mindig végzi a munkáját, és mindig előreviszi az egész emberiséget. Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Minél többet olvastam Mindenható Isten szavait, annál derűsebb lett a szívem. Megértettem, hogy Isten munkája és az Ő neve nem megváltozhatatlan. Isten munkája folyamatosan halad előre, és minden korszak munkája az előző korszak munkájára épül. Mivel Isten munkája minden korban más és más, Isten neve és az általa kifejezett természet is más és más. Ha úgy lenne, ahogy én hittem, hogy Isten neve és munkája soha nem változik, akkor Istent örökké Jahvénak hívnák, és nem változhatott volna Jézusra. Isten munkája sem tudott volna előrehaladni, hanem megállt volna a Törvény Korában. Akkor az ember nem tudott volna megváltást nyerni Istentől, hanem a törvény uralma alatt halt volna meg. Ha csak Jézus nevét tartanám meg, és nem fogadnám el Isten új munkáját és új nevét az utolsó napokban, akkor soha nem lennék képes üdvözölni az Úr visszatérését, és a végén sírva és fogcsikorgatva zuhannék a katasztrófákba, mert lemaradnék Isten munkájáról az utolsó napokban.

Még többet olvastam Mindenható Isten szavaiból: „Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy e szavak közül csak egy a tízezerből egyezik a meggyőződéseddel és a Bibliával, és akkor ezeknek a szavaknak az egy tízezred részében kell folytatnod a keresést. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Azzal a darabka Istenfélő szívvel, amivel rendelkezel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átgondolod ezeket a szavakat, megérted, hogy ez-e az igazság, vagy sem, hogy vajon ez az életet, vagy sem” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Mindenható Isten szavai egyenesen a szívemhez szóltak: pont ebben az állapotban voltam. Sok minden, amit a férjem korábban közölt velem, összhangban volt a Bibliával, de én túlságosan elbizakodott és tudatlan voltam, teljesen istenfélő szív nélkül éltem, kevés bibliai tudásom alapján ítéletet mondtam Isten munkájáról, és még több támpontot is kerestem a Bibliában, hogy megtagadjam Isten új nevét és új munkáját. Tényleg olyan makacs voltam, és a gondolkodásom annyira eltorzult! El akartam engedni az elképzeléseimet, folytatni akartam a keresést és a kutatást, meg akartam vallani a bűneimet, és bűnbánatot akartam tartani Isten előtt. Addig sosem voltam hajlandó meghallgatni a férjemet, amikor Isten utolsó napokbeli munkájáról közösséget vállalt velem, de most annyira szerettem volna meghallgatni azt. A férjem azonban elutazott, hogy az evangéliumot hirdesse, és nem tudtam, mikor jön vissza. Így mindennap kinyitottam a bejárati ajtót, és vártam Mindenható Isten Egyházának testvéreit, mert azt akartam, hogy jöjjön egy nővér, és nyújtson számomra közösséget.

Egy reggel éppen megreggeliztem, amikor hallottam, hogy valaki hív. Amikor megláttam, hogy Mindenható Isten Egyházának nővérei, hihetetlenül izgatott lettem. Boldogan behívtam őket. Egyikük kinyitotta Az Ige testet ölt című könyvet. Láttam egy címet a könyvben, amely így szólt: „Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út.” A nővér hangosan felolvasott belőle, miközben én lelkesen hallgattam. Mindenható Isten azt mondja: „A munka három szakasza áll Isten egész irányításának középpontjában, és ezekben fejeződik ki Isten természete, és mindaz, ami Ő. Azok, akik nem ismerik Isten munkájának három szakaszát, képtelenek felismerni, hogyan fejezi ki Isten az Ő természetét, és nem ismerik Isten munkájának bölcsességét sem. Nem ismerik annak sokféle módját sem, ahogyan Ő megmenti az emberiséget, és nem ismerik az egész emberiségre vonatkozó szándékait sem. A munka három szakasza az emberiség megmentésére irányuló munka teljes kifejeződése. Azok, akik nem ismerik a munka három szakaszát, nem lesznek tisztában a Szentlélek munkájának különböző módszereivel és elveivel, és azok, akik mereven ragaszkodnak pusztán a munka egy bizonyos szakaszából megmaradt doktrínához, olyan emberek, akik Istent a doktrínára korlátozzák, és akiknek az Istenbe vetett hite homályos és bizonytalan. Az ilyen emberek soha nem kapják meg Isten üdvösségét. Csak Isten munkájának három szakasza képes teljes mértékben kifejezni Isten egész természetét, és teljesen kifejezni Isten szándékát, hogy megmentse az egész emberiséget, valamint az emberiség üdvösségének teljes folyamatát. Ez a bizonyíték arra, hogy Ő legyőzte a Sátánt, és megnyerte az emberiséget; ez Isten győzelmének bizonyítéka, és Isten teljes természetének kifejeződése. Azok, akik Isten munkájának három szakaszából csak egyet értenek, azok Isten természetének csak egy részét ismerik. Az ember elképzeléseiben könnyen doktrínává válik a munkának ez az egyetlen szakasza, és valószínűvé válik, hogy az ember rögzített szabályokat állít fel Istenről, és Isten természetének ezt az egyetlen részét Isten egész természetének ábrázolásaként alkalmazza. Továbbá, az ember képzelete nagyban belekeveredik, úgy, hogy az ember mereven korlátozza Isten természetét, lényét és bölcsességét, akárcsak Isten munkájának elveit, korlátozott keretek közé szorítva, abban a hitben, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor örökké ugyanilyen marad, és soha nem változik. Csak azok ismerhetik Istent teljes mértékben és pontosan, akik ismerik és értékelik a munka három szakaszát. Legalábbis ők nem az izráeliták vagy a zsidók Isteneként fogják meghatározni Istent, és nem olyan Istenként fogják látni Őt, aki örökké a keresztre lesz szögezve az emberekért. Ha valaki csak a munkájának egy szakaszából ismeri Istent, akkor a tudása túlságosan kevés, nem több, mint csepp az óceánban. Ha nem így van, akkor a régi vallásos gárda tagjai közül sokan miért szögeznék Istent élve a keresztre? Vajon nem azért, mert az ember bizonyos keretek közé szorítja Istent? Vajon nem azért ellenkeznek sokan Istennel és akadályozzák a Szentlélek munkáját, mert nem ismerik Isten sokrétű és változatos munkáját, továbbá mert csak egy csöppnyi ismerettel és doktrínával rendelkeznek, amellyel a Szentlélek munkáját mérni tudják? Bár az ilyen emberek tapasztalatai felszínesek, természetüknél fogva arrogánsak és elnézőek, és megvetéssel tekintenek a Szentlélek munkájára, figyelmen kívül hagyják a Szentlélek tanításait, ráadásul a Szentlélek munkájának »alátámasztására« régi, elcsépelt érveiket használják. Ők meg is játsszák magukat, és teljesen meg vannak győződve saját műveltségükről és tanultságukról, valamint arról is meg vannak győződve, hogy képesek beutazni a világot. Vajon nem az ilyen emberek azok, akiket a Szentlélek visszautasít, és nem őket veti-e majd ki az új kor? Hát nem tudatlan és alulinformált gazemberek azok, akik Isten elé járulnak és nyíltan szembeszállnak vele, akik csupán azt próbálják megmutatni, hogy milyen zseniálisak? A Biblia csekély ismeretével próbálnak a világ »akadémiáján« randalírozni; felszínes doktrínával tanítva az embereket próbálják visszájára fordítani a Szentlélek munkáját, és igyekeznek azt a saját gondolatmenetük körül forgatni. Amilyen rövidlátóak, megpróbálják egyetlen pillantással szemügyre venni Isten 6000 éves munkáját. Ezeknek az embereknek nincs említésre méltó értelmük! Valójában minél jobban ismerik az emberek Istent, annál kevésbé ítélkezőek az Ő munkáját illetően. Ráadásul csak keveset beszélnek Isten mai munkáját érintő tudásukról, viszont nem ítélkeznek elhamarkodottan. Minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál arrogánsabbak és önhittebbek, és annál féktelenebbül hirdetik Isten lényét – ám csak elméletről beszélnek, és nem kínálnak valódi bizonyítékot. Az ilyen emberek semmiféle értékkel nem bírnak” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája). Amikor meghallottam Isten e szavait, úgy éreztem, hogy Isten valóban belelátott a szívembe, és nagyon világosan leleplezi az elképzeléseimet. Isten munkájának három szakaszából csak egy szakaszt ismertem, és a Biblia azon szavaiba kapaszkodtam, amelyek abból a szakaszból maradtak meg. Istent az előírásokra korlátoztam, és azt hittem, hogy Isten neve Jézus, és soha nem változhat meg. Azt is mondtam, hogy Mindenható Isten munkájának elfogadása az Úr Jézus elárulása, és hitehagyás. Láttam, hogy semmit sem tudok Isten munkájáról, és hogy az Istenbe vetett hitem nagyon homályos. A munka három szakasza Isten emberiséget megmentő munkájának teljes kifejeződése. Azzal, hogy a munka három szakaszának egyikét ismertem, Isten természetének csak egy részét ismertem, mégis Isten természetét, az Ő lényét, az Ő bölcsességét és az Ő munkáját szigorúan erre a behatárolt körre korlátoztam, mert azt hittem, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor mindig is ilyennek kell lennie. Rövidlátó voltam, és nem ismertem Istent, mégis ítéletet mondtam Isten nevéről és munkájáról. Tényleg arrogáns voltam!

Később még többet olvastam Mindenható Isten szavaiból, és meggyőződtem arról, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, ezért csatlakoztam a Mindenható Isten Egyházához, és elkezdtem gyűlésekre járni, és olvasni Mindenható Isten szavait a testvérekkel együtt. Úgy érzem, gondoskodnak rólam. Köszönöm Istennek, hogy irgalmat és jóságot mutatott irántam, hogy így csodával határos módon elfogadhattam Isten utolsó napokbeli üdvösségét, és üdvözölhettem az Úr megjelenését!