A családom nemzedékek óta katolikus hitű. 20 éves koromban úgy döntöttem, hogy az Úrnak szentelem magam, és az Ő szolgálatával töltöm az életem. Hét év módszeres papneveldei teológiai képzés elvégzése után 27 éves koromban pappá szenteltek, és 30 évesen egy kolostor apátjává léptettek elő. Akkoriban meglehetősen arrogáns voltam. Egyrészt éreztem, hogy nagyon fiatalon lettem egy kolostor apátja, másrészt mivel a papok és a szerzetesek azt mondták, hogy a prédikációim nagyon hasznosak voltak, azt éreztem, hogy értem a Bibliát, ismerem az Urat, és hogy amikor eljön az Úr, Isten elismerésében részesülök majd, és beléphetek a mennyek országába.

2001 júniusában történt: egy este Vang diakónus sietve jött hozzám, hogy elmondja, két keresztyén érkezett, akik nagyon mélyen beszélnek a hitről. Amikor meghallottam, hogy keresztyének, egyáltalán nem vettem őket komolyan. Azt gondoltam, hogy a katolikus egyház az igaz egyház, és Jézus üdvösségének teljes igazságával rendelkezik. Sok évig tanultam teológiát, és a Biblia minden fejezetét áttanulmányoztam sorról sorra. De ha már idejöttek, gondoltam, miért ne beszélgessek velük a hitről, hátha sikerül áttérítenem őket a katolikus hitre. Úgyhogy Vang diakónus odavezetett hozzájuk. Egyikük Cseng Si testvér volt, a másik Hsziang Kuang testvér. Amikor találkoztam velük, és megtudtam, hogy csak hat-hét éve hisznek Istenben, még kevésbé vettem őket komolyan, de hogy megnyerjem őket a katolikus egyháznak, türelmesen tovább beszélgettem velük a katolikus történelemről. Azt is mondtam nekik, hogy ha biztosítani akarják a mennyek országába való belépésüket, akkor csatlakozniuk kellene az igaz egyházhoz, a katolikus egyházhoz. De miután ezt elmondtam a két testvérnek, nemhogy nem akartak áttérni, még az egyház állapotáról is közösséget vállaltak velem. Hsziang Kuang azt mondta: „Akár katolikusokról, akár keresztyénekről van szó, az egyház állapota reménytelen ma. A prédikátorok világosság nélkül olvassák az írást, és hirdetik az igét, képtelenek bármi újat vagy mélyet mondani a prédikációikban, és olyan prédikátorok is vannak, akik világi dolgokra kezdtek törekedni, és elhagyták a szolgálat útját. A hívők pedig negatívnak és gyengének érzik magukat, a hitük kihűlt, az összejöveteleken a hétköznapi életükről és a pénzkeresésről beszélgetnek, munkákat ajánlanak, és a párkeresésben segítenek egymásnak. Sok hívő követ világi trendeket, és némelyek egyenesen visszatértek a világi életbe. Miben különbözik az egyház mostani állapota a templom állapotától a Törvény Kora végső napjaiban? A Törvény Korának végén a templomban szörnyű állapotok uralkodtak. Az emberek a templomban nyíltan üzleteltek, marhákkal, juhokkal, galambokkal kereskedtek, és a templom rablók barlangja lett. Hogy a Szentlélek már nem munkálkodott a templomban. És hol munkálkodott a Szentlélek? Akkoriban az Úr Jézus új munkába kezdett a templomon kívül, és a Szentlélek munkája átszállt az Úr Jézus munkájába. Olyan, mint télen egy kályhával fűtött szoba. A szobában meleg van, de ha eltávolítjuk a kályhát, a szoba kihűl. Ugyanez igaz az egyházra is. Amikor a Szentlélek munkálkodik az egyházban, a testvérek szenvedélyes hittel rendelkeznek. Ha azonban a Szentlélek munkája elveszik, az egyház üressé válik. Az egyházak mindenhol olyan állapotban vannak, mint a templom a Törvény Korának késői szakaszában. Mind üres és elhagyatott. Elgondolkodtál azon, hogy vajon nem máshol munkálkodik-e most a Szentlélek? Hol munkálkodik ma a Szentlélek?” Nagyon meglepett, amit ez a testvér mondott. Nem számítottam rá, hogy összefüggésbe hozzák a templom pusztulását az Úr Jézus munkájával. Ez az értelmezés új volt nekem. A mi egyházunkban sosem értelmeztük így a dolgokat. És egyetértettem azzal, ahogyan az egyház állapotát értékelték. Ha csak a Szentírás olvasását nézzük, és az Úr napjának megtartását, sok egyháztag már nem követte ezeket. Épp olyanok voltak, mint a nem hívők, csak a pénzkeresés és a világi örömök érdekelték őket, és egyre kevesebben jártak templomba. Ez tény volt. Az egyház valóban elhagyatott volt. Láttam, hogy a közösségvállalásuk megfelelt a Bibliának és a tényeknek, és hogy van mélysége az értelmezésüknek, úgyhogy azt gondoltam: „Annyi éve tanulmányozom a Bibliát, és sosem fedeztem fel ezt az értelmét ennek, ők viszont felismerték, pedig még csak néhány éve hisznek. Úgy tűnik, alábecsültem őket.” Amikor láttam, hogy nem tudom őket meggyőzni, és a kérdéseikre sincs válaszom, úgy óvtam meg magam a szégyentől, hogy még hozzáfűztem pár szót, aztán valamilyen kifogással hazamentem.

És később gondolkodtál azon a kérdésen, hogy a Szentlélek máshol kezdett-e munkálkodni? De azt gondoltam, hogy a Szentlélek az egyház lelke, úgyhogy mégis hol munkálkodhatna, ha nem az egyházban? Akkor még nem értettem ezt, ezért nem is gondolkodtam rajta sokat. Azután még néhány alkalommal meglátogatott ez a két testvér. A közösségvállalásuk legutóbbi témáját folytatva azt mondták: „Isten megtestesülve visszatért, hogy új szavakat fejezzen ki, elvégezze az embereket megítélő és megtisztító munkáját, megszabadítson minket a bűn rabságából, és elvezessen a mennyek országába.” Nagyon ellentmondásos érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Azt gondoltam: „Tényleg értitek a Bibliát? Az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és szellemi testként fog visszatérni egy felhőn, hogy meghatározza az emberek végét. Hogy lenne lehetséges, hogy ismét testet öltve jöjjön el, és új munkát végezzen?” Ebben a pillanatban hirtelen eszembe jutott, hogy nemrég valaki beszélt nekem a Keleti Villámlást hirdető emberekről. Látogatóim azt állították, az Úr visszatért, hogy új munkát végezzen, és a prédikációik meglehetősen mélyek voltak. Úgy véltem, hogy valószínűleg a Keleti Villámlás hívei. Úgy éreztem, hogy a katolikus egyház az igazhitű egyház, és mivel eddig senki sem hallott a Keleti Villámlásról, az biztosan nem lehet hagyományos, igazhitű egyház. És ha nem igazhitű egyház, akkor a prédikációik is biztosan tévesek. Ezért félbeszakítottam őket, és megkérdeztem: „Ti a Keleti Villámlásban hisztek? Azt mondjátok, hogy az Úr testet öltve visszatért, és új munkát végez. Ez lehetetlen. Ne hiszem el. Ha erről akartok prédikálni nekem, ne fáradjatok!” A két testvér továbbra is nagyon türelmesen folytatta a közösségvállalást, de mivel túl szilárdak voltak az elképzeléseim, egyáltalán nem figyeltem rájuk. Dühösen azt mondtam nekik: „Amit hirdettek, ellentmond a hagyományos nézeteknek, nem akarom többet ezt hallgatni!” Amikor a két testvér látta a hozzáállásomat, abbahagyták a közösségvállalást velem. Később még kétszer eljöttek, de a feléjük tanúsított belső ellenállásom miatt akárhogy is vállaltak közösséget, minden, ami az egyik fülemen bement, a másikon már ment is ki. Végül ott hagyták nekem Az Ige testet ölt egy példányát, és kérték, hogy vizsgáljam meg. Látva az őszinte hozzáállásukat, szégyelltem volna visszautasítani, úgyhogy elfogadtam a könyvet.

Kicsit felkeltette a kíváncsiságomat, amikor hozzám került a könyv, és látni akartam, hogy pontosan mi áll benne. Úgyhogy kinyitottam a könyvet, átfutottam a tartalomjegyzéket, aztán véletlenszerűen belelapozgattam, és arról szóló írásokra bukkantam, hogy például létezik-e a Szentháromság, illetve hogy mi az emberiség vége és rendeltetési helye. Ez különbözött a mi hagyományos tanainktól, úgyhogy becsuktam a könyvet, és többet felé sem néztem. Azt gondoltam, hogy a kolostor apátjaként kötelességem megvédeni a nyájat, hogy szólnom kell a papoknak és szerzeteseknek, nehogy félrevezessék őket. Ezért a novíciusok egy elvonulásán azt mondtam: „Az utolsó napokban járunk, és sok hamis Krisztus jelenik meg. Pár napja a Keleti Villámlás tagjaival találkoztam. Azt mondták, hogy az Úr megtestesülve visszatért, és új munkát végez. Hogy lenne ez lehetséges? Átfutottam néhány oldalt a könyvükből, és amit tanít, különbözik a mi hagyományos nézeteinktől. Biztos vagyok benne, hogy a Keleti Villámlás nem Istentől ered!” Azt is elrendeltem, hogy legyenek óvatosak, és ne lépjenek velük kapcsolatba, ne olvassák a könyveiket, ne hallgassák a szavaikat, és mindenképpen védjék meg az egyház tagjait attól, hogy ezek félrevezessék őket. Akkor, miután meghallgattak, a papok és a szerzetesek azt mondták, hogy ez a lelkek megmentésének kulcsfontosságú kérdése, és hogy az egyház tagjait meg kell óvnunk. Akkor azt láttam, hogy mindenki engedelmeskedik a szavamnak, és azt éreztem, hogy jogos dolgot cselekedtem, vagy legalábbis teljesítettem az apáti kötelességemet, hogy megvédjem a nyájat, úgyhogy egyáltalán nem jöttem rá, hogy ellenálltam Istennek.

Egy pár nappal ez után az eset után Hsziang Kuang eljött hozzám, és megkérdezte, olvastam-e Mindenható Isten szavait. Elég nyersen válaszoltam neki. Azt mondtam: „Mindenható Isten szavai különböznek a mi hagyományos tanainktól, úgyhogy nem fogom megvizsgálni őket, és másnak sem fogom ezt megengedni, mert ez hitbeli kérdés. Sosem fogjuk elárulni az Urat azzal, hogy a prédikációtokra hallgatunk.” Amikor ezt Hsziang Kuang meghallotta, türelmesen közösséget vállalt velem, és azt mondta: „Nem olvastad Mindenható Isten szavait. Csak találtál néhány eltérést az egyházad hagyományos tanaihoz képest, úgyhogy eldöntötted, hogy ez nem Isten szava és munkája, és nem vagy hajlandó megvizsgálni. Nem gondolod, hogy ez túlságosan meggondolatlan? Mindenható Isten azt mondja: »Azt tanácsolom nektek, hogy gondosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket; mi több, ne legyetek könnyelműek és meggondolatlanok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, legalábbis alázatos és Istent félő szívvel kellene rendelkezniük. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlan következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, arroganciával teljesek. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak értelmesnek kellene lennetek, és olyannak, aki elfogadja az igazságot« (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Láthatjuk, hogy az Úrban való hithez Istent félő szívre van szükségünk. Nem ítélhetjük el vakon, amikor azt látjuk, hogy Isten szavai és munkája nem felelnek meg az elképzeléseinknek és képzeletünknek. Ha Isten előtt nem tanúsítunk alázatos, kereső viselkedést, és mindig a képzelgéseink szerint értékeljük Isten új szavait és új munkáját, könnyen elkövethetjük az Istennek való ellenállás és Isten elítélésének hatalmas bűnét. Ez épp olyan, mint amikor az Úr Jézus jött el munkálkodni, és a farizeusok azt látták, hogy az Ő szavai és munkája túlmutatnak a törvényen. Szándékosan találtak valami vádat az Úr Jézus ellen, elítélték Őt, és végül a tömegeket is meggyőzték, hogy feszítsék keresztre az Úr Jézust. Súlyosan megsértették Isten természetét, és végül mindannyiukat elátkozta és megbüntette Isten. Ez véres lecke volt. Ma muszáj óvatosan közelítenünk az Úr visszatérésének dolgához, mert ha tévesen elítéljük, akkor lehet, hogy a Szentlelket káromoljuk. Az Úr Jézus rég megmondta: »Minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg« (Máté 12:31). Szörnyű lenne elkövetni ezt a bűnt! Mióta Mindenható Isten megjelent, és munkálkodik, a különböző felekezetek sok vezetője ítélte el vakon Mindenható Isten munkáját. Néhányan még rágalmazták és káromolták is Mindenható Istent. Sokan megbűnhődtek azok közül, akik komolyan ellenálltak. Ha nem vigyázunk, könnyen elveszíthetjük a rendeltetési helyünket.” Akkoriban azt gondoltam: „Az egyházam tagjaira gondolok, és hogy megóvjam őket attól, hogy félrevezessék őket. Hogyan sérthetné ez az Urat?” De amikor jobban belegondoltam, éreztem, hogy van értelme annak, amit ez a testvér mondott. Tényleg nem sokat tudtam a Keleti Villámlásról, mégis elhamarkodottan elítéltem, és ugyanerről prédikáltam a papoknak és szerzeteseknek is. Ha tévesen ítéltem volna el, ahogy a testvér mondta, az megsértené Istent. Ennek a következményeire pedig gondolni sem mertem. Ezért azt mondtam Hsziang Kuangnak: „Még sosem gondolkodtam el azon, amit most mondtál, de a jövőben óvatos leszek.” Viszont később történt valami az egyházunkban, ami elgondolkodtatott. Egyszer, amikor a püspökkel találkoztam, szomorúan osztotta meg velem, hogy a püspökség sok papja kifogásokat keresett, hogy ne kelljen átadnia a felajánlásokat, néhány pap pedig paráznaságra vetemedett, és nem volt hajlandó megtérni. Egy idős pap négyszemközt elmondta, hogy titokban elsikkasztotta a felajánlásokat, és odaadta őket valakinek, aki gyárat alapított. Amikor mindezt végighallgattam, azt gondoltam: „Papként az adományok eltékozlása és elsikkasztása, illetve a paráznaság komoly bűn az Úr ellen. Az Úr azt mondta: »Ha nem vezekeltek, ti is mind ugyanígy el fogtok pusztulni« (Lukács 13:3). Ha a papok bűnben élnek, és sosem térnek meg, hogyan fognak belépni a mennyek országába? A múltban csak nagyon kevés pap csinált ilyen dolgokat, mostanra azonban nagyon sok pap züllött el.” Csak az egyház hanyatlására tudtam gondolni, amiről Hsziang Kuang beszélt nekem. Azt gondoltam: „Régen, amikor a Szentlélek az egyházban munkálkodott, a Szentlélek megfegyelmezett minket, ha bűnbe estünk. De most, hogy annyi pap követ el bűnt Isten ellen, miért nem fegyelmezi meg őket a Szentlélek? Már tényleg nem munkálkodik a Szentlélek az egyházban?” Ezt egyáltalán nem értettem.

Egy kis idővel később aztán Hsziang Kuangék megint eljöttek hozzám. Még mindig volt bennem egy kis ellenállás. Azt gondoltam: „Mindig arról tanúskodtok, hogy az Úr megtestesülve visszatért, hogy új munkát végezzen. Van ennek bármi bibliai alapja? Szerintem ma csak néhány egyenes kérdést fogok feltenni. Ha nem tudtok rájuk válaszolni, akkor ne beszélgessünk többet.” Szóval megkérdeztem tőlük: „A Bibliában az áll, hogy az utolsó napokban az Úr szellemi testként fog visszatérni egy felhőn, de ti arról tanúskodtok, hogy megtestesülve tért vissza, hogy új munkát végezzen. Mire alapozzátok ezt az állításotokat?” Hsziang Kuang így válaszolt: „A megtestesült Isten eljövetelét az utolsó napokban már rég elrendezte Isten, és erre az Úr Jézus saját próféciáiban is van bizonyíték. Például Lukács evangéliuma 17:24-25. verse azt mondja: »Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy lesz majd az Emberfia is, az Ő napján. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.« »Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!« (Máté 24:44). »Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is« (Máté 24:37). Láthatod, hogy ezek a versek mind az »Emberfiát« említik. Mire utal itt »az Emberfia« kifejezés? Mind tudjuk, hogy az Úr Jézus az Emberfia, és a megtestesült Isten. Efelől nincs kétség. Az Emberfia Isten Lelkére utal, aki testet öltött, hogy hétköznapi emberré legyen, azaz Isten megtestesülésére utal. Tehát az, hogy az Úr megjövendöli »az Emberfia eljövetelét«, azt mutatja, hogy amikor visszatér, megtestesült hús-vér testben fogja azt megtenni. A írás továbbá azt is mondja, hogy »Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.« Mit jelent ez? Azt, hogy amikor az Úr visszatér, az emberek nem fogják felismerni Őt, és az egész nemzedék el fogja ítélni, és el fogja utasítani Őt. Ebből látszik, hogy csak ha az Emberfiává válik, akkor tudja elszenvedni ezeket az Úr, csak akkor utasíthatja el ez a nemzedék. Ha szellemi testben térne vissza, egy zsidó képében, fenségesen és dicsőségesen megjelenve mindenki előtt, ki ne borulna le Előtte, ki ne imádná Őt, amikor meglátja? Akkor hogyan lenne alkalma elviselni ezeket a szenvedéseket? Hogyan utasítaná el Őt ez a nemzedék? Ezért bizonyos, hogy az Úr a megtestesült Emberfiaként fog visszatérni az utolsó napokban.”

Ezt a közösségvállalását hallva egészen megdöbbentem. Teljesen észszerűen és logikusan beszélt! A vallási világ egyetlen hittudósa vagy szellemi vezetője sem tudta világosan megmagyarázni az Úr Jézus eme próféciáját. Mind azt mondták, hogy ez az Úr misztériuma, amit ember nem érthet meg teljesen. Rengeteg éven át tanulmányoztam a Bibliát, de sosem értettem ezt a versét, amikor olvastam. Nem tudtam, miért kell szenvednie az Úrnak, hiszen szellemi alakban jön. Megdöbbentett, hogy a Keleti Villámlás tagjai meg tudták magyarázni ennek a próféciának a rejtélyét. Az, hogy ilyen világosan látták a dolgokat, teljesen megváltoztatta róluk a véleményem! Eltűnődtem: „Lehetséges lenne, hogy az Úr valóban megtestesülve tér vissza?” Viszont amikor arra a sok bibliai próféciára gondoltam, amelyek szerint az Úr egy felhőn fog eljönni, még mindig nem értettem. Ezért megkérdeztem: „A Biblia sok próféciája szerint az utolsó napokban az Úr szellemi alakban fog alászállni, hogy minden embert nyilvánosan megítéljen. Az Úr például azt mondta: »És ekkor megjelenik az égen az Emberfia jele: és ekkor a föld minden népe siránkozik majd: és látni fogják az Emberfiát, amint az ég felhőin érkezik nagy hatalommal és dicsőséggel« (Máté 24:30). »Lássátok, a felhőkkel jön, és minden szem látni fogja Őt, azok is, akik Őt átszúrták. És a föld minden népe gyászolni fog miatta« (Jelenések 1:7). Ha az Úr valóban hús-vér testet öltve tér vissza, hogy fognak ezek a próféciák beteljesülni?”

Hsziang Kuang így vállalt erről közösséget: „Az Úr Jézus valóban azt jövendöli, hogy mikor visszatér az utolsó napokban, egy felhőn fog alászállni, és nyilvánosan megítél minden nemzetet és népet. Ezek a próféciák bizonyosan beteljesülnek. De előbb megtestesülve jön el Isten titokban, és csak később jelenik meg nyilvánosan egy felhőn. Más szóval az Úr két módon tér vissza. Először hús-vér testben jön el, hogy kifejezze az igazságot, illetve hogy megítélje és megtisztítsa az embereket, létrehozva a győztesek csoportját. Azután lesújt a nagy katasztrófa, és Isten megtestesülésének titkos munkája lezárul. Majd a katasztrófa után Isten dicsőségben megjelenik mindenkinek nyilvánosan, megjutalmazza a jókat, és megbünteti a gonoszokat. Ezért akik Isten megtestesülése és titkos munkálkodása alatt ellenállnak Istennek, elítélik Őt, és nem hajlandóak megtérni, azok teljesen elvesztik az esélyüket a megmenekülésre, és végül sírva csikorgatják majd a fogukat a katasztrófa alatt. Így teljesedik be A jelenések könyvének próféciája: »Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és jajgatni fog Miatta a föld minden nemzetsége« (Jelenések 1:7).” Ettől a közösségvállalástól úgy éreztem, fény gyúlt a lelkemben. Az Úr második eljövetele nem csak abból áll, hogy nyilvánosan alászáll egy felhőn. Mielőtt nyíltan eljön, előbb titokban, megtestesülve is megteszi ezt. Az Úr ezen a két módon jelenik meg. Korábban az Úr megjelenésének csak egy módját ismertem. Ráébredtem, hogy korábban egyoldalúan láttam a dolgot. Ekkor ismertem fel, hogy a Keleti Villámlás feltárta a bibliai prófécia rejtélyét, és láttam, hogy a magyarázatuk észszerű és logikus, ezért úgy éreztem, hogy valószínűleg Istentől ered, és érdemes megvizsgálni. Ezt követően kész voltam közösséget vállalni velük, és ellenállás nélkül olvasni Mindenható Isten szavait.

Amikor már egy ideje Mindenható Isten szavait olvastam, a lelkem mélyén éreztem, hogy az Úr bizonyosan hús-vér testben megtestesülve fog visszatérni, de még mindig össze voltam zavarodva. A megtestesüléssel kapcsolatban biztos voltam, de hogyan lehetnék abban is biztos, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus? Eszembe jutott, hogy a katolikus egyház az igaz egyház, amely Jézus üdvösségének teljes igazságát bírja. Tudtam, hogy csak a katolicizmuson keresztül léphetünk be Isten országába. Ha elfogadom Mindenható Istent, és eltévelyedek a hitemben, azzal elárulnám az Urat. Akkor hogyan lépek majd be Isten országába? Ez a kérdés nem volt világos számomra, ezért kicsit nyugtalanított. Hallottam, hogy Jüan Jungcsin atya is elfogadta Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, ezért találkozni szerettem volna vele. Korábban ő is katolikus volt, ugyanazokat a tanokat és nézeteket vallottuk, ezért szerettem volna meghallgatni az ő értelmezését. Pár nappal később találkoztam Jungcsinnel, és megosztottam vele minden aggodalmamat.

Miután meghallgatott, így vállalt velem közösséget: „Korábban nekem is ezek okoztak problémát. Aggódtam, hogy elárulom az Úr Jézust azzal, ha hiszek Mindenható Istenben. De ami ezt a kérdést illeti, azt a legfontosabb tudni, hogy vajon Mindenható Isten és az Úr Jézus egyazon Lélek-e, hogy Ők egyazon munkálkodó Isten-e. A Törvény Korában Jahve munkálkodott, a Kegyelem Korában pedig az Úr Jézus munkálkodott. Bár Isten neve megváltozott, és az Általa végzett munka is más volt, kijelenthetjük-e, hogy Jézus és Jahve nem egyazon Isten? Mondhatjuk-e, hogy ha hiszünk az Úr Jézusban, azzal eláruljuk Jahvét? Egyáltalán nem. Ezért nem a nevük alapján tudjuk megállapítani, hogy Ők egyazon Isten-e. Azt kell feltétlenül látnunk, hogy Mindenható Isten ki tudja-e fejezni az igazságot, és el tudja-e végezni az emberiséget megmentő munkát. Amennyiben ki tudja fejezni az igazságot és Isten hangját, és el tudja végezni az embereket megmentő munkát, akkor Ő Isten Maga. Mind tudjuk, hogy a Törvény Korában Jahve törvényeket és parancsolatokat hirdetett ki, hogy megmutassa az embereknek, hogyan éljenek a földön, hogy az emberek megtudják, mi a bűn, hogyan kell áldozatot bemutatniuk, hogy jóvátegyék bűneiket, és hogyan imádják Istent. De a Törvény Korának végén az emberek egyre több bűnt követtek el, és ezt már semmilyen áldozat nem tehette jóvá. Mindenkit az fenyegetett, hogy a törvény szerint elítélik és kivégzik őket, ezért a prófétákon keresztül Jahve ezt jövendölte: »Íme egy szűz várandós lesz, és egy fiút szül, és az Ő nevét Immánuelnek hívják« (Máté 1:23). »Mert egy GYERMEK SZÜLETETT nekünk, és egy fiú adatott nekünk, és a kormányzás az Ő vállán van« (Ézsaiás 9:5). Jahve próféciákon keresztül mondta el az izraelitáknak, hogy a Messiás el fog jönni, hogy áldozatával megváltsa az emberiség bűneit. Ezután az ígéretnek megfelelően Isten testet öltve eljött mint az Úr Jézus, és a törvény munkájára építkezve elvégezte az emberiséget megváltó munkát. Az Úr Jézus sok igazságot kifejezett, és módot adott az embereknek a bűnbánatra, majd a bűnért való örök áldozatként kereszthalált halt az emberiségért, így teljesítve be az egész emberiséget megmentő munkáját. Ettől kezdve az embereknek csak el kellett fogadniuk Jézus Krisztust Szabadítójukként. Ha bűnbe estek, csak meg kellett bánniuk bűneiket az Úr Jézusnak, az Úr pedig megbocsátotta a bűneiket, nem végezték ki őket a törvény megsértéséért, és az emberek arra is érdemesek voltak, hogy Isten elé járuljanak imádkozni, Isten kegyelmét és áldását keresni. Tehát az Úr Jézus munkája beteljesítette az Ótestamentum prófétáinak próféciáit. Megszabadította az embereket a törvény kötelékétől, véget vetett a Törvény Korának, és bevezette az emberiséget a Kegyelem korába. Ez bizonyítja, hogy az Úr Jézus a Szabadító volt, hogy eljött a Messiás, és hogy Jézus és Jahve egyazon Lélek, és egyazon Isten. Ahogy az Úr Jézus mondta: »Én az Atyában vagyok, az Atya pedig Énbennem van« (János 14:11). »Én és az Atya egyek vagyunk« (János 10:30). Miután az Úr Jézus befejezte a megváltó munkáját, azoknak, akik hisznek az Úrban, megbocsáttatnak bűneik, de az emberek bűnös természete nem oldódott meg. Azóta is folyamatosan bűnbe eshetnek, és ellenállhatnak Istennek, és nem szabadultak meg teljesen a bűn rabságából. Például még mindig képesek vagyunk hazudni, és másokat becsapni a saját hasznunk érdekében. Még mindig tudunk irigyek lenni, gyűlölni másokat, és a hatalomért versengeni. Betegségben, bajban, még mindig képesek vagyunk Istent hibáztatni, megtagadni és elárulni Istent. A Bibliában ez áll: »Aki bűnt követ el, az a bűn szolgája. A szolga nem lakik örökké a házban, a fiú azonban örökké ott lakik« (János 8:34-35). »Szentek legyetek, mivel Én szent vagyok« (Leviták 11:44). Isten szent, és olyasvalakit akar, aki teljesen hallgatni tud a szavaira, és el tudja érni a szentséget, de mi még mindig gyakran bűnbe esünk, erkölcstelenek és romlottak vagyunk, nem szabadultunk meg a bűn rabságából, és nem érdemeljük meg, hogy belépjünk a mennyek országába. Ezért Az Úr Jézus sokszor megjövendölte, hogy vissza fog térni, hogy kifejezze az igazságot, és elvégezze az utolsó napok ítélő munkáját, megszabadítson a bűntől és a Sátán befolyásától, és magával vigyen Isten országába. Ahogy az Úr Jézus mondta: »Még sok mondanivalóm van számotokra, de most nem tudjátok elviselni. De amikor Ő, az igazság Lelke eljön, Ő megtanít majd nektek minden igazságot« (János 16:12-13). »És ha bármely ember hallja az Én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem ítélem el őt: mert Én nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem, hogy megmentsem a világot. Aki megvet Engem, és nem fogadja el az Én szavaimat, azt van, aki megítélje; a szó, amelyet Én mondtam, fogja megítélni őt az utolsó napon« (János 12:47-48). Péter első levelének 4:17. versében pedig: »Mert itt az ideje, hogy az ítélet megkezdődjön Isten házánál.« Az utolsó napokban az Úr Jézus az ígéret szerint visszatér, és hús-vér testet ölt mint Mindenható Isten, hogy kifejezze az emberiség megtisztításához és megmentéséhez szükséges minden igazságot, és az Úr Jézus munkájára építve Ő végzi el az ítélő munkát Isten házánál kezdve, hogy feloldja az emberek bűnös természetét, és az emberiséget a teljes igazságba vezesse. Ez teljes mértékben beteljesíti az Úr Jézus próféciáját.”

Aztán felolvasott nekem egy passzust Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Isten szavainak olvasása után Jungcsin így vállalt közösséget: „A Kegyelem Korában az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és megbocsátotta az emberek bűneit, de ez a megmentő munkának csak a fele volt. Mindenható Isten ítélő munkája az, ami teljesen megmenti az emberiséget. Csak ha elfogadjuk Isten ítéletét az utolsó napokban, megtisztulunk romlottságunktól, megszabadulunk bűneinktől, és többé nem az ördögök irányítanak, akkor menekülhetünk meg igazán, akkor lehetünk érdemesek arra, hogy Isten a mennyek országába vezessen minket. Így hát Mindenható Isten ítélő munkája az Úr Jézus megváltó munkájának folytatása, és egyben az a munka, amely véget vet ennek a kornak. Mindenható Isten az Úr Jézus visszatérése, Mindenható Isten és Jézus egyazon Lélek és egyazon Isten.”

A munka három szakaszáról szóló közösségvállalása egybehangzott a Bibliával és a tényekkel, és a szívem felderült. Már tudtam, hogy az Úr az ítélő munka elvégzéséért tér vissza, hogy feloldja bűnös természetünket, és megmentsen a bűn rabságából. Felismertem, hogy valóban bűnben élünk, és hogy nem tudjuk megszabadítani magunkat. Bűnbe esünk, meggyónjuk, aztán újfent csak bűnbe esünk. Egész életünkben ezt a végtelen kört járjuk. A hétköznapi hívőkről nem is beszélek, de még a papok sem tudnak kiszabadulni a bűn rabságából. Ez tagadhatatlan tény. Régebben sosem értettem, hogy ez miért van így, de most megértettem. Tényleg szükségünk van az Úr munkájának utolsó szakaszára, amely teljesen megtisztítja az embereket az utolsó napokban. Teljesen valószerűnek tűnt, hogy Mindenható Isten ítélő munkája Istentől ered. Aztán Jungcsin felolvasott nekem egy másik passzust is Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „A mai munka előrevitte a Kegyelem Korának munkáját; vagyis a teljes hatezer éves irányítási terv szerinti munka előrehaladt. Bár a Kegyelem Kora véget ért, Isten munkájában előrelépés történt. Miért mondom újra és újra, hogy a munkának ez a szakasza a Kegyelem Korára és a Törvény Korára épül? Mert a mai munka a Kegyelem Korában végzett munka folytatása, és előrelépés a Törvény Korában végzett munkához képest. A három szakasz szorosan összekapcsolódik, mindegyik láncszem szorosan kötődik a következőhöz. Miért mondom azt is, hogy a munkának ez a szakasza a Jézus által végzett munkára épül? Tegyük fel, hogy ez a szakasz nem a Jézus által végzett munkára épül, akkor ebben a szakaszban egy újabb keresztre feszítésnek kellene történnie, és az előző szakasz megváltó munkáját újra el kellene végezni. Ez értelmetlen lenne. Tehát nem arról van szó, hogy a munka teljesen befejeződött, hanem arról, hogy a korszak előrehaladt, és a munka szintje magasabbra emelkedett, mint korábban. Elmondható, hogy a munkának ez a szakasza a Törvény Korának alapjára és Jézus munkájának sziklájára épül. Isten munkája szakaszról szakaszra épül, és ez a szakasz nem egy új kezdet. Csak a munka három szakaszának kombinációja tekinthető a hatezer éves irányítási tervnek. E szakasz munkája a Kegyelem Korának munkáján alapszik. Ha a munka e két szakasza független lenne egymástól, akkor miért nincs megismételve a keresztre feszítés ebben a szakaszban? Miért nem viselem az ember bűneit, hanem helyette azért jövök, hogy közvetlenül ítéljem és fenyítsem meg az embert? Ha az ember megítélésére és megfenyítésére irányuló munkám nem követte volna a keresztre feszítést, és mostani eljövetelem nem a Szentlélek által fogant volna, akkor nem lennék alkalmas arra, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket. Pontosan azért jövök el közvetlenül, hogy megfenyítsem és megítéljem az embert, mert egy vagyok Jézussal. Az ebben a szakaszban végzett munka teljes mértékben az előző szakaszban végzett munkára épül. Ezért van az, hogy csak az ilyen jellegű munka képes az embert lépésről lépésre üdvösségre vinni. Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. [...] Jahve Lelke nem Jézus Lelkének atyja, és Jézus Lelke nem Jahve Lelkének a fia, hanem Ők egy és ugyanaz a Lélek. Hasonlóképpen, a ma megtestesült Isten és Jézus nem állnak vérrokonságban egymással, de Ők egyek, ez azért van, mert a Lelkük egy. Isten képes elvégezni az irgalmasság és a szeretetteljes jóság munkáját éppúgy, mint az igazságos ítélet és az ember megfenyítésének munkáját is, valamint azt a munkát, hogy átkokat hívjon az emberre; és végül képes elvégezni a világ elpusztításának és a gonoszok megbüntetésének munkáját. Vajon nem Ő maga teszi mindezt? Hát nem ez Isten mindenhatósága?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét). Jungcsin így folytatta: „Bár az Isten által elvégzett munka minden egyes szakasza másból áll, és Isten neve is más minden korban, ez mind egy Lélek és egy Isten műve. A munka három szakasza szorosan összefügg egymással, és minden egyes szakasz az előző szakaszra épül, mélyebben és magasabban, mint az előző, amíg az emberek végül megmenekülnek a Sátán hatalma alól, és bebocsátást nyernek Isten országába. Ezért nem áruljuk el az Urat azáltal, hogy elfogadjuk az Ő új munkáját. Inkább arról van szó, hogy lépést tartunk a munkájával.”

Ez után a közösségvállalás után még jobban felderült a szívem. A munka három szakasza szorosan összefügg egymással, mindegyik az előtte lévőt viszi tovább, és egyik szakasz sem független a többitől. Hát nem egyazon Isten munkájának három szakasza ez? Jahve, az Úr Jézus és Mindenható Isten valóban egyazon Istennek tűnik. Mindig azt gondoltam, hogy a katolikus egyház az igaz egyház, hogy csak a katolicizmus tudja megmenteni, és a mennyek országába vezetni a lelkeket, és hogy a katolicizmus elhagyása azt jelenti, hogy eláruljuk az Urat, és elveszítjük az esélyünket az üdvösségre. Most megértettem, hogy csak az Úr Jézus által végzett megváltó munkához tartom magam. Ha elfogadom Mindenható Isten ítélő munkáját, a Bárány nyomán járok majd, és nem árulom el az Urat. Ha viszont megmaradok katolikusnak, és ragaszkodom az Úr Jézus üdvösségéhez, akkor nem részesülök Isten utolsó napokbeli üdvösségében, és nem léphetek be a mennyek országába. Ezen a ponton a lelkem mélyén biztos voltam benne, hogy Mindenható Isten ítélő munkája Isten utolsó napokbeli új munkája. Aztán Jungcsin közösséget vállalt velem Isten neveinek igazságáról, a Biblia titkos történeteiről, hogy Isten hogyan határozza meg az emberiség végét és rendeltetési helyét, és így tovább. Jungcsin közösségvállalása után elöntöttek az érzelmek. Olyan sok éve hittem már az Úrban, és még sosem hallottam ilyen jó prédikációt. Úgy éreztem, leírhatatlanul gazdagabb lettem azon a napon. Aznap több mindent megértettem, mint előtte a hosszú évek alatt, amikor az Úrban hittem!

Aznap Jungcsin Mindenható Isten sok szavát felolvasta nekem. Láttam, hogy Mindenható Isten sok igazságot és misztériumot felfedett, és mélyen éreztem, hogy Mindenható Isten szava Isten hangja. Miután aznap hazamentem, elolvastam egy passzust Mindenható Isten szavaiból. „Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, létre fogja hozni azt a munkát, amit tenni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy az Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember ostoba és tudatlan” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ebből a passzusból megértettem, hogy ahhoz, hogy megállapítsam, Mindenható Isten az Úr megjelenése-e, elsősorban az Általa kifejezett szavakat és Általa végzett munkát kell megvizsgálnom. Ha Ő képes kifejezni az igazságot és elvégezni az emberek megmentésének és megtisztításának munkáját, akkor biztosan az Úr megjelenése. Az Úr Jézus egyszer azt mondta: „Én vagyok az út, és az igazság, és az élet. Egy ember sem jön az Atyához, csak Általam” (János 14:6). Tehát Istenen kívül senki sem tudja kifejezni az igazságot, hogy megmentse az embereket. Ezután mindennap időt fordítottam Mindenható Isten szavainak olvasására. Két hónap elteltével már sokkal több mindent megértettem: például a megtestesülés és Isten nevének misztériumát, Isten munkája és az ember munkája közti különbséget, hogy miként különböztethetők meg az igaz Krisztusok a hamisaktól, és így tovább. Láttam, hogy Mindenható Isten szavai tartalmasak és sokrétűek, ami felnyitotta a szemem. Akkor azt gondoltam: „A visszatért Úron kívül ki tud ennyi igazságot kifejezni és ennyi misztériumot feltárni? Az Úr valóban visszatért, és az emberek megítélésének és megtisztításának új munkáját végzi.” Már teljesen biztos voltam benne, hogy Mindenható Isten ítélő munkája az Úr új munkája, és hogy Mindenható Isten az Úr visszatérése!

Ez biztosan nagyon izgalmas érzés volt számodra. Az Úr Jézus, akinek az eljövetelére annyi éve vártam, valóban visszatért, és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy elfogadhattam Isten utolsó napokbeli munkáját, különösen, ha azt nézzük, hogy ezek a testvérek akkor már majdnem egy éve hirdették nekem az evangéliumot. Ez alatt az idő alatt ellenállás és elutasítás volt bennem, és csak Isten irgalmának és üdvösségének köszönhetem, illetve a testvéreknek, akik újból és újból hirdették nekem az evangéliumot, hogy végül Isten elé tudtam járulni, ezért nagyon hálás voltam Istennek. Azután viszont eszembe jutott, hogy korábban nem vizsgáltam meg Isten utolsó napokbeli munkáját. Vakon bíráltam, és ítéltem el, és még a gyülekezetben is betiltottam, megakadályoztam őket abban, hogy megvizsgálják. Amikor erre gondoltam, nagyon bántam, amit tettem, és gyűlöltem magam azért, amiért vak voltam, és nem ismertem Istent, amiért nem volt Istent félő szívem, és ellenálltam Neki. Hát nem épp olyan voltam, mint a farizeusok, akik ellenálltak az Úr Jézusnak? Kezdetben azt gondoltam, hogy mivel sok évig tanultam teológiát, és sok éve szolgáltam az Urat, tudtam pár dolgot az Úrról. De arra tényleg nem számítottam, hogy egyszer majd így „üdvözlöm” az Urat. Abban a pillanatban rám tört a szorongás. Ellenálltam az Úrnak, és ilyen hatalmas bűnt követtem el – akkor hogyan fog velem bánni az Úr? Térdre rogytam Isten előtt, és imádkoztam, hogy megvalljam bűneimet. „Mindenható Isten! Túl arrogáns voltam. Nem ismerlek Téged, ezért ellenálltam a munkádnak, és elítéltem azt. Még a gyülekezetet is elzártam tőle, és nem engedtem, hogy a tagjai keressenek és vizsgálódjanak. Ugyanazt tettem, mint a farizeusok, és büntetést érdemlek Tőled. Valóban érdemtelen vagyok arra, hogy megments!” Azokban a napokban folyamatosan bánkódás és szorongás gyötört. Mindig, amikor Mindenható Isten azon szavait olvastam, amelyek leleplezik az emberek Istennek való ellenállását, lesújtva éreztem magam. Úgy éreztem, hogy Isten elítélt, és nem fog megmenteni. Később megnyíltam a testvéreimnek az állapotommal kapcsolatban, és ők felolvastak nekem egy passzust Isten szavaiból, amely megvigasztalt. Isten azt mondja: „Minden egyes embernek, aki elfogadta azt, hogy Isten szavai meghódítsák, bőséges lehetősége lesz az üdvösségre; Isten minden egyes ilyen ember üdvözítése során a legnagyobb engedékenységgel viszonyul hozzájuk. Más szóval, a legnagyobb toleranciát tanúsítja irányukba. Amíg az emberek visszafordulnak a rossz útról, és amíg képesek bűnbánatot tartani, addig Isten lehetőséget ad nekik, hogy elnyerjék az Ő üdvösségét. Amikor az emberek először lázadnak Isten ellen, Ő nem kívánja őket halálra ítélni, hanem minden Tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse őket. Ha valakinek valóban nincs helye az üdvösségre, akkor Isten félredobja őt. Isten azért lassú bizonyos embereket megbüntetni, mert mindenkit meg szeretne menteni, aki üdvözíthető. Ő csak szavakkal ítéli, világosítja fel és vezeti az embereket, és nem használ vesszőt, hogy halálra ítélje őket. A szavak alkalmazása az emberek üdvösségének elhozására a munka utolsó szakaszának célja és jelentősége” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert). Miután felolvasták Isten szavait, az egyik testvér azt mondta: „Megrontott bennünket a Sátán, mindnyájunknak vannak romlott beállítottságai, és nincs Istent félő szívünk. Amikor azt látjuk, hogy Isten szavai és munkája nem felelnek meg az elképzeléseinknek, fellázadunk, ellenállunk, és könnyen tagadóvá, elítélővé válunk. De amikor megértjük az igazságot, képesek vagyunk visszafordulni a tévútról, és őszintén megtérünk Istenhez, Isten még így is esélyt ad nekünk az üdvösségre. Akik viszont hajthatatlanok, nem tanúsítanak megbánást, és makacsul ellenállnak Istennek, azokat elítéli Isten, és végül mind elnyerik büntetésüket.” Amikor ezt hallottam, nagyon meghatódtam. Azt gondoltam: „Ellenálltam Istennek, és gonosz dolgot cselekedtem, Isten mégis irgalmas velem, és megment. Isten hatalmas szeretetét élvezem! A jövőben többet kell hirdetnem az evangéliumot, meg kell hálálnom Isten szeretetét, és el kell mondanom a híveknek az Úr visszatérésének jó hírét, hogy ők kis meghallhassák Isten hangját, és üdvözölhessék az Urat.” Így aztán elkezdtem terjeszteni az evangéliumot.

Egyszer a gyülekezet egy tagjának tanúskodtam Mindenható Isten új munkájáról. Meglepődtem, amikor a püspök megtudta. Felhívott, hogy látni akar. Emlékszem, amikor megérkeztem a templomba, az ajtóban találkoztam a nyolcvanas éveiben járó apáttal. Óvatosan megsúgta nekem, hogy a püspök nagyon ellenzi, hogy hiszek a Keleti Villámlásban, és győzködött, hogy ismerjem be a hibáimat a püspöknek, tanúsítsak bűnbánatot, és könyörögjek neki, hogy legyen elnéző velem. Nagyon felzaklatott, amit mondott. Így hát gyorsan Istenhez imádkoztam. „Mindenható Isten! Nem tudom, hogyan nézzek szembe ezekkel a körülményekkel. Kérlek, óvj meg, és adj hitet és eltökéltséget! Nem számít, mi történik ez után, arra kérlek, vezess, hogy szilárdan megállhassak az igaz úton!” Imádkozás után sikerült kicsit megnyugodnom. Amikor találkoztam a püspökkel, először megkérdezte, hogy hiszek-e a Keleti Villámlásban, amire igennel válaszoltam. Nagyon mérges lett, és azt mondta: „Régóta tudom, hogy kapcsolatban állsz a Keleti Villámlás néhány tagjával, de nem gondoltam, hogy probléma lehet. Azt gondoltam, hogy mivel pap vagy, és a teológia szakértője, sosem fogadnád el a Keleti Villámlást. El se hiszem, hogy tényleg elfogadtad!” Türelmesen elmagyaráztam neki mindent. Azt mondtam: „Nem vakon fogadtam el a Keleti Villámlást. Több mint fél éven keresztül vizsgáltam, és sokat elolvastam Mindenható Isten szavaiból. Amit mond, az igazság – olyan dolgok, amiket semmilyen ember sem tudna kimondani. Mindenható Isten a visszatért Úr...” A püspök azonban elvesztette a türelmét, mielőtt befejezhettem volna a mondandómat. Azt mondta: „Csak a pápa döntheti el, hogy a Keleti Villámlás a visszatért Úr-e. A pápa nem tévedhet hitbéli kérdésekben. Ha a pápa elismeri, akkor mi is így teszünk. Ha viszont eretnekségnek ítéli a Keleti Villámlást, akkor nem hihetünk benne!” Ahogy ezt mondta, arra gondoltam: „A pápa is romlott emberi lény. Ha nem keres, nem fogja megvilágosítani vagy megvilágítani a Szentlélek, és nem fogja megérteni az Úr új munkáját. Te hiszel az Úrban, de az Ő szavai helyett vakon a pápa, egy ember szavaira hallgatsz. Hogy nevezhető ez az Úrban való hitnek? Nem csak egy emberben hiszel így?” Ennek fényében tovább tanúskodtam neki Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájáról, de egyáltalán nem figyelt rám. Azt mondta: „A pápa nem mondott olyat, hogy a Keleti Villámlás az Úr utolsó napokbeli munkája, ezért nem hihetünk benne. A pápa döntésétől függ, hogy ez az igaz út-e!”

Ez igaz. Eredetileg én is a pápát imádtam, és azt gondoltam, hogy a pápa az Úr képviselője, ezért mindenben a pápára kell hallgatnunk. De később elolvastam Mindenható Isten néhány szavát, amelyek megváltoztatták a kérdéssel kapcsolatos szemléletemet. Emlékszem egy passzusra, amelyben ez áll. Mindenható Isten azt mondja: „A világon több nagy vallás létezik, és mindegyiknek megvan a maga elöljárója vagy vezetője, követőik pedig a világ különböző országaiban és régióiban vannak szétszóródva; szinte minden országban, legyen az kicsi vagy nagy, különböző vallások vannak. Függetlenül azonban attól, hogy hány vallás van szerte a világon, a világegyetemben minden ember végső soron egyetlen Isten vezetése alatt létezik, és létezésüket nem vallási elöljárók vagy vezetők irányítják. Ez azt jelenti, hogy az emberiséget nem egy bizonyos vallási elöljáró vagy vezető vezeti, hanem a Teremtő vezeti az egész emberiséget, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett, és aki az emberiséget is teremtette – ez tény. Bár a világnak több nagy vallása van, függetlenül attól, hogy milyen nagyok, mind a Teremtő uralma alatt léteznek, és egyikük sem lépheti túl ennek az uralomnak a hatókörét. Az emberiség fejlődése, a társadalom felemelkedése, a természettudományok fejlődése – mindegyik elválaszthatatlan a Teremtő rendelkezéseitől, és ezt a munkát nem végezheti el bármely vallási elöljáró. Egy vallási elöljáró csupán egy adott vallás vezetője, és nem képviselheti Istent, továbbá nem képviselheti Azt sem, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett. Egy vallási elöljáró vezethet mindenkit az egész valláson belül, de nem parancsolhat az összes teremtett lénynek az ég alatt – ez általánosan elismert tény. Egy vallási elöljáró csupán egy vezető, és nem lehet egyenrangú Istennel (a Teremtővel). Minden dolog a Teremtő kezében van, és a végén minden visszatér a Teremtő kezébe. Az emberiséget Isten teremtette, és vallástól függetlenül minden ember vissza fog térni Isten uralma alá – ez elkerülhetetlen. Egyedül Isten a Legfelsőbb minden dolog között, és az összes teremtett lény közül a legfőbb uralkodónak is vissza kell térnie az Ő uralma alá. Bármilyen magas legyen is egy ember státusza, az az ember nem tudja az emberiséget megfelelő rendeltetési helyre vinni, és senki sem képes minden dolgot a maga fajtája szerint osztályozni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út). Ez a passzus segített megérteni, hogy a pápa csupán egy vezető, egy teremtett lény, nem pedig Isten képviselője. Isten a Teremtő. A világon mindent Ő teremtett, ahogy az emberi lényeket is, és mindezidáig Ő vezette az emberiséget. Egyedül Isten gyakorol szuverenitást az emberiség sorsa felett, és csak Isten képes kifejezni az igazságot az emberiség megmentéséért, és elvezetni minket egy gyönyörű rendeltetési helyre. Ezt a munkát semmilyen teremtett lény nem tudja elvégezni, legyen akár pápa vagy bármilyen vezető. Bár a pápáknak magas státuszuk van, ők is romlott emberi lények. Nem tudják kifejezni az igazságot, az emberiség megmentésének munkájáról nem is beszélve, ezért akármilyen magas státuszuk van, nem képviselhetik Istent. Ha Isten eljön, és új munkát végez, de ők nem keresnek, akkor nem fogja őket megvilágosítani vagy megvilágítani a Szentlélek, és végül el fogja hagyni, és el fogja pusztítani őket Isten. A régi idők főpapjainak és farizeusainak is magas státuszuk volt, de amikor az Úr Jézus eljött munkálkodni, nem érdekelte őket a keresés, ellenálltak az Úr Jézusnak, és elítélték Őt, a végén pedig elátkozta és megbüntette őket Isten.

Aztán a püspök megtiltotta, hogy kapcsolatban maradjak a Keleti Villámlás tagjaival. Ebbe nem egyeztem bele, ezért nagyon feldühödött, és azt mondta: „Akkor felfüggesztelek apáti kötelességeidben. Add át a kolostor könyvelését, és menj le a pincébe elgondolkozni azon, amit tettél!” Nagyon meglepett, hogy ezt mondta, nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan eltávolít a pozíciómból. Kicsit elveszettnek. Abban a néhány évben, amíg apát voltam, akárhová mentem, mindig papok és szerzetesek vettek körül, akik hallgattak rám, és bármit mondtam, megcsinálták, de miután a püspök elbocsátott, tudtam, hogy már semmi sem lesz a régi. Arra is gondoltam, hogy mennyit dolgoztam azért, hogy pap és apát lehessek. Amint elkezdeném követni Mindenható Istent és meghoznám a döntést, többé nem lehetnék pap és apát. Bár már biztos voltam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájában, még nem volt meg a bátorságom, hogy teljesen elvágjam magam a katolicizmustól. Azt gondoltam: „Fontos választás előtt állok. Alaposan át kell gondolnom, mielőtt meghozom ezt a döntést.” Később lementem a pincébe, ahogy a püspök kérte. Ott találkoztam Csao atyával, akinek paráználkodás miatt kellett önvizsgálatot tartania. Elmondtam neki, hogy engem azért küldtek le, mert elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Nagyon meglepődött, amikor ezt hallotta. Azt mondta, hogy egy gyenge pillanatban elkövette a paráznaság bűnét, de ha meggyónja a bűnét az Úrnak, akkor még így is megmenekülhet. Azt gondolta, hogy az én problémám súlyosabb, és azt mondta, hogy ez hitbéli kérdés, és ha nem abban hiszünk, amiben kell, akkor nem juthatunk be a mennyek országába. Befolyásolt téged az, amit akkor mondott?

Két-három nap múlva Vang atya lejött a könyvelővel a pincébe, hogy ellenőrizzük a könyvelést. Láttam Vang atya szemében a megvetést, amikor rám nézett, és amikor a számlákról kérdezett, olyan volt, mintha egy foglyot hallgatott volna ki. Nagyon kényelmetlen volt az egész. Amikor elmentek, teljesen megalázva és nyomorúságosan éreztem magam. Csak feküdtem az ágyban, és arra gondoltam, hogy amikor én vezettem a kolostort, mindenki mindig milyen tiszteletteljesen bánt velem. Akármelyik vendéglátó családnál jártam, a papok és szerzetesek kérés nélkül kijöttek elém, hogy üdvözöljenek, és a házigazda lelkesen gyümölcsökkel kedveskedett nekem. A papok és a szerzetesek mindig nagyon várták a prédikációmat, és általában minden munkára vonatkozó döntéssel megvártak. A munkájukat is gyakran én szerveztem meg, és mind hallgattak rám, engedelmeskedtek nekem. De most, ahogy elbocsátottak, rögtön lenéztek, nem tiszteltek, és a pincében senki sem beszélt velem. Hogy lehetett minden annyira más, mint amikor apát voltam? Aztán arra gondoltam, hogy ha úgy döntök, követem Mindenható Istent, akkor soha többé nem élvezhetem az apáti életet, és elveszítek minden státuszt és élvezetet, amit adott nekem. Ettől a gondolattól kicsit csalódott lettem. De aztán arra gondoltam: „Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus. Ha a státuszom és élvezetem kedvéért nem követem Mindenható Istent, vajon még mindig valóban hiszek Istenben? Még mindig megmenthet Isten?” Tényleg nem tudtam, melyik utat válasszam, és ez nagyon gyötörte a lelkemet. Térdre ereszkedtem, és Istenhez imádkoztam, hogy vezessen engem, hogy többé ne a státusz és a hírnév irányítson, és képes legyek Isten nyomdokát követni. Imádkozás után eszembe jutott egy passzus Isten szavaiból, amelyet a testvérek olvastak nekem. „Isten oly mértékben megalázkodott, hogy ezekben a mocskos és romlott emberekben végzi a munkáját, és tökéletessé teszi ezt az embercsoportot. Isten nem csak azért lett testté, hogy emberek között éljen és egyen, hogy pásztorolja az embereket, és hogy gondoskodjon arról, amire az embereknek szükségük van. Sokkal fontosabb az, hogy Ő az üdvösség és a hódítás hatalmas munkáját végzi ezeken az elviselhetetlenül romlott embereken. Ő eljött a nagy vörös sárkány szívébe, hogy megmentse ezeket a legromlottabb embereket, hogy minden ember megváltozzon és újjá legyen. Az a mérhetetlen megpróbáltatás, amit Isten elvisel, nem csak az a megpróbáltatás, amit a megtestesült Isten elszenved, hanem leginkább az, hogy Isten Lelke rendkívüli megaláztatást szenved el – annyira megalázkodik és elrejti Magát, hogy közönséges emberré válik. Isten megtestesült, és testi formát öltött, hogy az emberek lássák, hogy neki normális emberi élete és normális emberi szükségletei vannak. Ez elég bizonyíték arra, hogy Isten nagymértékben megalázkodott. Isten Lelke a testben valósult meg. Az Ő Lelke olyan magasztos és nagy, mégis egy közönséges emberi, egy jelentéktelen emberi alakot vesz fel, hogy elvégezze a Lelkének munkáját. Mindannyiótok képessége, rálátása, érzéke, emberi mivolta, és élete azt mutatja, hogy ti valóban méltatlanok vagytok Isten ilyen jellegű munkájának elfogadására. Ti valóban méltatlanok vagytok arra, hogy Isten ilyen nehézségeket viseljen el értetek. Isten olyan nagyszerű. Ő a legfőbb, az emberek pedig olyan hitványak, és mégis Ő még mindig dolgozik rajtuk. Nemcsak azért testesült meg, hogy gondoskodjon az emberekről, hogy beszéljen az emberekhez, hanem még együtt is él az emberekkel. Isten annyira alázatos, annyira szeretetreméltó” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak). Ez így van, semelyik ország sem áll ellen Istennek jobban, mint Kína. Isten a nagy vörös sárkány országában testesült meg, hogy beszéljen hozzánk és munkálkodjon, de a Kommunista Párt üldözte és rágalmazta, a vallási körök pedig elítélték és elutasították. Isten annyira magasságos, annyira nemes, mégis elviselte a hatalmas megaláztatást, és eljött a földre, és Isten mindent azért tesz, hogy megmentsen minket. Akkor felismertem, hogy Isten valóban alázatos és szeretetre méltó! Aztán arra gondoltam, hogy mennyire csak a státusz adta előnyöket akarom élvezni, hogy mennyire élvezem, ha mások csodálnak, és felnéznek rám, és hogy még ha tudom is, hogy megtaláltam Isten munkáját, még mindig vonakodom, hogy lemondjak a státuszomról, és kövessem Istent. Ismertem az igaz utat, de szándékosan ellenálltam neki. Hát nem lelkiismeretlen dolog volt ez? Amikor erre rájöttem, bűntudatom támadt, és nagyon elszégyelltem magam. Ugyanekkor felkészültem rá, hogy elengedem a pozíciómat.

Néhány nappal később meglátogatott az unokatestvérem, és meg akart győzni, hogy gondolkodjak el a dolgon. Azt mondta, ha nem tanúsítok bűnbánatot, a püspök ki fog zárni a gyülekezetből. Megdöbbentett, hogy ezt mondta. Ebben a gyülekezetben még sosem hallottam kiátkozásról. Akkor azt gondoltam: „Ha kizárnak, a gyülekezeti tagok, akiket ismerek, és az egész püspökség elfordul tőlem.” Miután elment az unokatestvérem, egyre csak küszködtem magammal. Amióta csak hiszek az Úrban, sose jutott eszembe, hogy kiátkozhatnak. Azokban a napokban egyre csak ezeken gondolkodtam. Valahányszor a Biblia Isten utolsó napokbeli munkájáról szóló próféciáit olvastam, eszembe jutottak a testvérek, akik Mindenható Isten munkájáról tanúskodtak nekem, illetve a passzusok, amelyeket Isten szavaiból olvastam. Filmként peregtek előttem ezek a jelenetek. Mindenható Isten a visszatért Úr, és nem mondhattam le a követéséről! De amikor arra gondoltam, hogy elhagyom a gyülekezetet, vagy kizárnak, nem tudtam elhatározni magam.

Később lejött hozzám a püspök, és megkérdezte, hogyan haladok a gondolkozással. Amikor látta, hogy még mindig hiszek Mindenható Istenben, nagyon nem örült, és azt mondta: „Az, hogy hiszel a Keleti Villámlásban, nem jelentéktelen probléma. Komoly önvizsgálatot kell tartanod. Ha őszintén megismered magad, megtérsz, és elutasítod a Keleti Villámlást, elfelejthetjük a hibádat, és megőrizheted az apáti pozíciódat.” Amikor a püspök elment, Csao atya, aki ott volt, szintén odajött hozzám, hogy meggyőzzön. Azt mondta: „Le kell írnod az önvizsgálatodból levont következtetéseket. Ha jól írod meg, továbbra is apát lehetsz. Ha nem írod meg, a püspök nem fog megbocsátani!” Miután ezt hallottam, tudtam, hogy a püspök ultimátumot adott, és ha nem írom le az önvizsgálatom eredményét, elvesztem az apáti pozíciómat, és az vár rám, hogy kizárnak a gyülekezetből. Ez egy kicsit elszomorított. Bár tudtam, hogy követnem kell Mindenható Istent, kicsit még mindig vonakodtam tőle, hogy lemondjak a pozíciómról. Gyötrelmes időszak volt, ezért őszintén Istenhez kiáltottam: „Mindenható Isten! Végső döntés előtt állok ma. Kérlek, vezess, és mutass utat a helyes döntéshez!” Imádkozás után eszembe jutott Isten szavainak egy passzusa, amelyet a testvérek olvastak nekem. Isten azt mondja: „Bizonyos, hogy Isten soha nem fogja valahol máshol újrakezdeni. Isten be fogja teljesíteni ezt a tényt: tesz róla, hogy az univerzum minden népe Ő elé járuljon és imádja Istent a földön, és az Ő munkája a többi helyen meg fog szűnni, és az emberek rákényszerülnek, hogy az igaz utat keressék. Úgy lesz, mint József esetében: mindenki hozzá jött élelemért, és meghajoltak előtte, mert nála volt az ennivaló. Ha el akarják kerülni az éhínséget, az emberek kénytelenek lesznek az igaz utat keresni. Az egész vallásos közösség súlyos éhínségtől fog szenvedni, és egyedül a ma Istene az élő víznek kútfeje, akinél van az örökké buzgó víznek kútfeje, amelyet az ember örömére biztosít, és az emberek eljönnek majd, és Tőle fognak függeni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Ezeréves Királyság elérkezett). Így volt. Ma az egyházak mindenütt elhagyatottak, nincs meg bennük a Szentlélek munkája. A püspökök és papok prédikációiban nincs világosság, csak teológiai elméletekről és vallási doktrínákról tudnak beszélni, vagy arra kérik az embereket, hogy ember alkotta vallási szertartásokat és szabályokat kövessenek. De az ezekhez való ragaszkodás egy szemernyi ellátást vagy épülést sem ad az embereknek, és mindenki a bűn elkövetésének, meggyónásának és ismételt elkövetésének körforgásában él. Akárhogyan próbáljuk, nem tudjuk megoldani a vétkezés problémáját. Még a papság sem képes tartózkodni az olyan bűnöktől, mint a felajánlások ellopása vagy a paráznaság, ahogy a pincében velem lévő Csao atya sem, aki nem szégyellt elkövetni egy ilyen hatalmas bűnt. Szánalmas volt ez a szintű elkorcsosulás. A katolicizmus nem más ma, mint egy poshadt vizű tó! A Mindenható Isten Egyháza más volt. Minden összejövetelen Mindenható Isten szavait olvastuk, ami segített megérteni az igazságot, ellátta az életünket, és előnyünkre vált. Ha nem tartanám a lépést Mindenható Isten munkájával, és nem érteném meg az igazságot, amelyet Isten kifejezett az utolsó napokban, sosem szabadulnék meg a bűntől. Akkor reménytelenül a bűn fogságába esnék. Akkor mi értelme lenne, hogy a vallásban mindenki támogat? Aztán Isten szavaira gondoltam: Mindenható Isten azt mondja: „Krisztus az ember kapuja a királyságba az utolsó napokban, és nincs, aki Őt meg tudná kerülni. Senki sem tökéletesedhet Isten által, csak Krisztuson keresztül. Te hiszel Istenben, így el kell fogadnod az Ő szavait, és alá kell vetned magad az Ő útjának. Nem gondolhatsz csak arra, hogy áldásokat nyerj, miközben képtelen vagy elfogadni az igazságot, és képtelen vagy elfogadni az élet ellátását. Krisztus eljön az utolsó napokban, hogy mindazokat, akik igazán hisznek Benne, ellássa élettel. Az Ő munkája azért van, hogy lezárja a régi kort, és belépjen az újba, és az Ő munkája az út, amelyen járniuk kell mindazoknak, akik belépnek majd az új korba. Ha képtelen vagy elismerni Őt, és ehelyett elítéled, káromolod, sőt üldözöd Őt, akkor mindenképpen égni fogsz az örökkévalóságig, és soha nem léphetsz be Isten királyságába. Mert ez a Krisztus Maga a Szentlélek kifejeződése, Isten kifejeződése, az Egyetlen, akit Isten megbízott, hogy az Ő munkáját végezze a földön. Ezért azt mondom, ha nem tudsz elfogadni mindent, amit az utolsó napok Krisztusa tesz, akkor a Szentlelket káromolod. Az a megtorlás, amely azokat éri majd, akik a Szentlelket káromolják, mindenki számára magától értetődő. Azt is mondom neked, hogy ha ellenszegülsz az utolsó napok Krisztusának, ha elutasítod az utolsó napok Krisztusát, nem lesz senki más, aki helyetted viselné a következményeket. Továbbá attól a naptól fogva nem kapsz újabb esélyt, hogy elnyerd Isten helyeslését; még ha próbálod is helyrehozni, soha többé nem láthatod Isten arcát. Mert aminek ellenállsz, az nem egy ember, amit elutasítasz, az nem egy jelentéktelen kis lény, hanem Krisztus. Tudod, mik lesznek ennek a következményei? Nem kis hibát követsz el, hanem égbekiáltó bűnt. Ezért azt tanácsolom mindenkinek: ne vicsorogj az igazság előtt, ne kritizáld meggondolatlanul, mert csak az igazság hozhat neked életet, és az igazságon kívül semmi nem teheti lehetővé számodra, hogy újjászüless, és újra meglásd Isten arcát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Mindenható Isten az igazságot, az utat és az életet adja nekünk. Csak ezeken az igazságokon keresztül tisztulhatunk és menekülhetünk meg. Az, hogy el tudtam fogadni a Mindenható Isten által kifejezett igazságot, és tudom, hogyan változtathatom meg a romlott beállítottságaimat, valóban Isten fennköltsége és kegye volt. Ha úgy döntenék, hogy katolikus maradok, a státusz nyújtotta élvezetekre törekedve, és elutasítanám Isten utolsó napokbeli üdvösségét, Isten örökre elítélne, és az üdvösség minden esélyét elveszíteném! Pont olyan lennék, mint a régi főpapok és farizeusok. Nekik magas státuszuk volt a zsidók között, és mindenki elismerését és támogatását élvezték, de amikor eljött az Úr Jézus, pontosan tudták, hogy az Úr Jézus szavainak hatalma és ereje van, de a státuszuk és jövedelmük megóvása érdekében mégsem voltak hajlandóak elfogadni az Úr Jézus üdvösségét, és még fel is szegezték a keresztfára, végül pedig Isten örökre elátkozta és megbüntette őket. Ezen a ponton tudtam, hogy nem léphetek a farizeusok nyomdokaiba! Már elfogadtam Mindenható Isten új munkáját, és Isten szavainak öntözését és ellátását élveztem. Isten szavában önvizsgálatot tudtam tartani, és meg tudtam találni a bűnöm gyökerét, illetve megértettem, hogyan tisztulhatok meg a romlottságtól. Csak akkor nyerhetem el az üdvösséget és Isten elismerését, ha ezt az utat követem. Hát nem volt ez értékesebb és értelmesebb, mint a magas státusz? Erre gondolva nagyon felderült a szívem. Világosan láttam, hogy semmi sincs a vallásban, amihez érdemes ragaszkodni, és többé nem kell ott maradnom. Ezért lemondtam a papi és apáti pozíciómról, és eltökéltem, hogy elmegyek.

Bár el kellett szenvednem némi nehézséget abban a néhány pincében töltött napban, Isten szavának útmutatása és vezetése segített megérteni, hogy nem státuszra kell törekednem, és azt nem is helyesli Isten. Így már világos volt, hogy milyen utat kell követnem. Régen azt hittem, hogy a bibliai ismeretek és a teológia megértése egyet jelent Isten megismerésével. Nem jöttem rá, hogy az általam ismert teológiai elméletek mind elképzelések és képzelgések voltak Istenről. Hogy egyáltalán nem felelnek meg az igazságnak. Mind leküzdhetetlen akadályok voltak, amelyek hatására behatároltam Istent, és ellenálltam Isten munkájának, illetve amik egyre arrogánsabbá és önteltté tettek, mindenféle alázat nélkül, hogy keressem és féljem Istent. Mindenható Isten irgalma nélkül lehetetlen lenne az Ő üdvösségében részesülnöm! És amikor státuszra és élvezetre vágytam, és nem tudtam dönteni, Isten sokszor megvilágosított és utat mutatott a szavaival, és rávezetett, hogy mondjak le a pozíciómról, és kövessem az Ő munkáját. Isten gondoskodása és támogatása nélkül sosem tudtam volna visszatérni Istenhez, és ezért érzem, hogy Isten szeretete gyakorlati és valós.