1998-ban az unokatestvérem, Jang eljött, hogy megossza velem az Úr Jézus evangéliumát. Elhozta a Biblia egy példányát, és azt mondta, hogy az egész Bibliát Isten ihlette, a Bibliában minden Isten szava, és benne rejlik az Isten kiályságába és az örök élethez vezető út. A hír, hogy elnyerhetem az örök életet, rögtön felkeltette a kíváncsiságomat, és ezután, amikor csak időm engedte, olvastam a Bibliát. Hamarosan megtudtam, hogy az Úr Jézus volt az emberiség Megváltója, és elfogadtam Őt. Mivel szenvedélyesen kerestem Istent, későb munkatárs lettem, és elkezdtem hirdetni az evangéliumot és prédikáltam a gyülekezetnek. Szilárdan hittem, hogy a Biblia hitem alapja és iránymutatója.

Néhány év alatt a gyülekezet kiürült és egyre nehezebb volt érezni a Szentlélek munkáját. A legtöbb hívő passzív volt és gyenge, a hitük kihűlt és sokan még a világi életbe is visszatértek. Amikor szembesültem ezzel, nyugtalanná és tehetetlenné váltam, gyengeség költözött a szívembe. Lehet, hogy az Úr elhagyott minket? De minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy az Úr azt mondta: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Máté 10:22), bíztam abban, hogy az Úr nem bánik rosszul azokkal, akik őszinte szívvel követik Őt, és továbbra is feláldoztam magam az Úrért. Szívemben gyakran imádkoztam és kértem az Urat, hogy erősítsen meg hitemben. Ebben az időben történt, hogy felbukkant egy Keleti Villám nevű gyülekezet. Amellett tanúskodtak, hogy az Úr már visszatért, igazságokat fejezett ki és az utolsó napok ítélő munkáját végezte. Sok testvér az Úrban megtért a Keleti Villámhoz. Úgy hallottam, arról vállalnak közösséget, hogy a Biblia mind Isten, mind az ember szavait tartalmazza, és én ezt képtelen voltam elfogadni. A Biblia világosan kijelenti, hogy: „A teljes Írás Istentől ihletett” (2Timóteus 3:16). A Bibliában minden Isten szava, a pásztorok és vének folyton ezt mondják. Akkor tehát amit a Keleti Villám állít, nem mond-e ellent a Bibliának és árulja el az Urat? Emiatt nagyon elleneztem a Keleti Villámot. Onnantól fogva a legtöbb összejövetelünkön arról beszéltünk, hogyan védekezzünk a Keleti Villám ellen, hogyan tartsuk tőle távol magunkat, és előzzük meg, hogy a gyülekezet elveszítse a nyáját. Annak megakadályozása érdekében, hogy a Keleti Villám emberei ellopják a juhainkat, azt mondtam a testvéreimnek: a Bibliát teljes mértékben Isten ihlette, és Isten minden szavát tartalmazza. Ha hiszünk Istenben, nem térhetünk el a Bibliától. Ez eretnekség lenne. Azt reméltem, így megakadályozhatom őket abban, hogy megvizsgálják Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, de ők továbbra is elfogadták Mindenható Istent.

Egy alkalommal, amikor egy gyülekezeti összejövetel után hazaértem, a feleségem épp tésztát gyúrt, egy hatvanas éveiben járó nő ült mellette, és kezében egy könyvvel épp közösséget vállalt vele. Egyből rájöttem, hogy a nő Mindenható Isten híve, elkomorodtam és azt mondtam: „Te tagadod és elhagytad a Bibliát, mégis azt állítod, hogy hiszel Istenben? Ki innen!” A nővér türelmesen így szólt hozzám: „Testvér, ne háborodj fel. Ne vonj le vakon elhamarkodott következtetéseket. Régebben mi is olvastuk a Bibliát, azt a verset, hogy: »A teljes Írás Istentől ihletett« (2Timóteus 3:16), úgy értelmeztük, hogy a Bibliában minden szó Isten szava. Csak később jöttünk rá, hogy ez az értelmezés pontatlan.” „Milyen bizonyítékod van rá?” – kérdeztem megvetően. A nővér azt mondta: „Például Lukács evangéliumában azt olvassuk: »Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének« (Lukács 1:1-2). Ez vajon nem azt jelenti, hogy Lukács evangéliumát Lukács a saját tapasztalatai alapján írta? Lukács csak leírt pár olyan tényt, amit akkoriban látott és hallott. Ezt a könyvet egy ember írta, akkor hogy mondhatjuk, hogy ez mind Isten szava? Az Isten által ihletett dolgokat nem kell, hogy megtapasztalja az ember, vagy hogy emberi elképzelésekkel keverjük. Ez két teljesen különböző dolog.” Kissé megleptek a nővér szavai: valóban van különbség az Isten által ihletett szavak és azok között, amelyeket emberek írtak a saját tapasztalataik alapján. Nem találtam hibát a mondandójában. Vettem egy nagy levegőt, és a szemem sarkából méregettem a nővért, azt gondolva: „Idős, és nem tűnik igazán tanultnak, mégis micsoda meglátásai vannak. Hihetetlen!” Egy pillanatig nem tudtam, mit válaszoljak a felvetésére, és kipirult az arcom. Aggódtam, hogy tévútra kerülök, ha tovább hallgatom őt, így köhintettem és azt mondtam: „Elég, különböző a hitünk. Ne gyere ide többet.” Miközben ezt mondtam, kitessékeltem a nővért az ajtón. Látva az őszinteséget a szemében és törékeny alakját a téli szélben, éles szúrást éreztem a szívemben, és nem tudtam, mi ez az érzés. De eszembe jutott, hogy a Biblia minden szava Istentől származik, és semmi más nem lehet az Istenbe vetett hit. Amit ők hirdetnek, túlment a Biblián, mégis eljöttek a gyülekezetünkbe, hogy ellopják a juhainkat. Nem hallgathatom meg a prédikációjukat, és állhatatosnak kell lennem az álláspontomban. Ezután még mindig békében voltam a gondolataimmal és a tetteimmel, és nem sajnáltam a fáradságot a nyáj „megvédésére”. Ennek ellenére, minden alkalommal, amikor találkoztam valakivel Mindenható Isten Egyházából, ideges voltam. Közösségvállalásuknak volt értelme, és ezt nehéz volt megcáfolni. Nem volt más lehetőség, mint keményen fellépni, és azt politikát folytatni, hogy nem hallgatjuk őket, nem olvassuk a könyveiket és nem lépünk velük kapcsolatba.

Mire felocsúdtam, már 2004 kora ősze volt. Az unokatestvérem, Jang felhívott, hogy egy sürgős ügyben van rám szüksége. Átsiettem hozzá, és ő bemutatott Vang Csuanjang testvérnek. Azt mondta, Csuanjang egy prédikátor, és megkért, hogy beszélgessünk az Úrral kapcsolatos felfogásunkról. Nagyon megörültem, és miután köszöntöttem őket, az unokatestvérem adott egy Bibliát, és kivett két vastag keménytáblás könyvet. Megnéztem, és a borítón ez állt: Az Ige testet ölt. Ezek a Keleti Villám könyvei voltak! Felpattantam, és azt mondtam: „Jang, te elfogadtad a Keleti Villámot?” Az unokatestvérem kuncogott és azt mondta: „Így igaz. Azért hívtalak ma ide, mert közösséget akartam vállalni veled. Remélem, hogy vetsz egy pillantást Mindenható Isten utolsó napokbeli mukájára.” Ekkor eszembe jutott, hogy a pásztorok és a vének mindig azt mondták, hogy a Bibliát teljes egészében Isten ihlette és Isten minden szavát tartalmazza. A Keleti Villám tanításai túlmentek a Biblián, eltértek az Úr tanításaitól. Semmi szín alatt nem szabad hallgatni rájuk. A legjobb válaszlépés az volt, hogy elkerüljük őket. Így hát kitaláltam egy kifogást, hogy van valami elintéznivalóm otthon. Az unokatestvérem higgadtan azt mondta: „Miért szaladsz el minden alkalommal, amikor valaki olyannal találkozol, aki hisz Mindenható Istenben? Ha ismered az igazságot, miért félsz attól, hogy félrevezetnek? Ha úgyis itt vagy, miért ne csendesítenéd le a szíved és kutatnál egy kicsit?” Nem tehettem mást, mint visszamentem a székemhez, de az elmémben zűrzavar uralkodott: Hogy kezeljem ma ezt a helyzetet? Szívemben némán imádkoztam az Úrhoz: „Ó, Uram! Rád bízom ezt a helyzetet. Kérlek, védj meg és vezess.” Ekkor az unokatestvérem a kezébe vette „Az Ige testet ölt”-öt, és felolvasott egy szakaszt Mindenható Isten szavából. „Azt tanácsolom nektek, hogy óvatosan járjatok az Istenbe vetett hit ösvényén. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket; mi több, ne legyetek könnyelműek és meggondolatlanok az Istenbe vetett hitetekben. Tudnotok kell, hogy azoknak, akik hisznek Istenben, legalábbis alázatos és Istent félő szívvel kellene rendelkezniük. Azok, akik hallották az igazságot, és mégis felhúzzák az orrukat, ostobák és tudatlanok. Azokat, akik hallották az igazságot, és mégis meggondolatlanul következtetéseket vonnak le, vagy elítélik azt, az arrogancia gyötri. Senki, aki Jézusban hisz, nem jogosult arra, hogy elátkozzon vagy elítéljen másokat. Mindannyiótoknak értelmesnek kellene lennetek, és olyannak, aki elfogadja az igazságot. Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy tízezer ilyen szó közül csak egy egyezik a meggyőződéseddel és a Bibliával, és a továbbiakban abban a tízezredik szóban kell keresgélned. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Mivel rendelkezel egy darabka Istent félő szívvel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átelmélkeded ezeket a szavakat, rájössz, hogy az igazságot jelentik vagy sem, és hogy az életet jelentik vagy sem” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Ott ültem, látszólag szenvtelenül, de valójában hatással voltak rám a könyv szavai. Mindezek a követelések összhangban voltak az Úr Jézus szavaival. Az Úr mondta: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:3). Azoknak, akik hisznek Istenben, alázatos és kereső magatartást kell tanúsítaniuk. Vakon elítéltem és megítéltem a Keleti Villámot, anélkül, hogy kutattam vagy megvizsgáltam volna. Igazán arrogáns és önelégült voltam. Bűntudatom volt, és arra gondoltam: „Ezek különleges szavak, hasonlóak az Úr tanításaihoz. Lehet, hogy ezek valóban a visszatért Úr szavai?” Azok az alkalmak is eszembe jutottak, amikor Mindenható Isten Egyházának tagjaival kerültem kapcsolatba: Méltóságteljesek és egyenesek voltak, szeretettel terjesztették az evangéliumot, türelmesek voltak, és a kérdésekre adott magyarázataik különösen megalapozottak és meggyőzőek voltak. Hogy tudták ezt elérni önmaguktól, a Szentlélek munkája nélkül? Ez azt mutatta, hogy Mindenható Isten útja mindenképp különleges. Ha Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus, és én nem kutatok vagy vizsgálódom, akkor nem szalasztom-e el az esélyt, hogy fogadjam az Úr érkezését, aki végül majd elutasít? Azt gondoltam: „Abba kell hagynom a makacskodást. Miért nem próbálom meg ma kideríteni, hogy az Úr valóban eljött-e? Akkor tisztán fogok látni.” Egy pillanatig elgondolkodtam, majd határozottan azt mondtam: „A szavak, amelyeket olvastál, kétségkívül jók és nagyon különlegesek voltak. De nem értem. A Biblia a kereszténység kánonja. Több mint kétezer éve a vallásos világ mindig is azt hitte, hogy a Bibliát teljes egészében Isten ihlette, és hogy minden, ami a Bibliában le van írva, Isten szava, ezért a Biblia az Urat képviseli. Én ezt fogadtam el igazságként, amióta keresztény vagyok, de te most azt mondod, hogy a Biblia mind Isten, mind az ember szavait tartalmazza. Ez nincs-e ellentmondásban a Bibliával? Ez az Úr megtagadása, így hátat fordítasz Neki és förtlemes istenkáromlást követsz el!” Csuanjang türelmesen így felelt: „Megfelel-e a valóságnak, ha azt mondjuk, hogy a Bibliát teljes egészében Isten ihlette? Az Úr mely szavai bizonyítják ezt?” Ettől a kérdéstől elakadt a szavam. Így igaz. Ezek Pál szavai, nem az Úr Jézuséi. Ekkor Csuanjang azt mondta: „Az Úr Jézus soha nem mondta, hogy a Bibliát teljes egészében Isten ihlette, és a Szentlélek sem tanúskodott erről. Amit Pál mondott, az csak az ő saját bibliaértelmezését képviseli, és egyáltalán nem képviseli Istent.” Elakadt a szavam. Igaza volt. Ekkor Csuanjang azt kérdezte: „Pál azt mondta: »A teljes Írás Istentől ihletett« (2Timóteus 3:16). Amikor azt mondja »Írás«, akkor valójában az egész Bibliára utal vagy csak egy részére?” Azt gondoltam magamban: „Természetesen az egész Bibliára gondolt.” Csuanjang így folytatta: „Pál valójában 60 évvel az Úr eljövetele után írta második levelét Timóteushoz, és ekkor az Újszövetség még nem készült el, csak az Ószövetség. Több mint 90 évvel az Úr eljövetele után, János leírta a Pátmosz szigetén tapasztalt látomásait, amelyekből később a Jelenések könyve lett. Több mint 300 évvel az Úr eljövetele után, a nikaiai zsinaton különböző országok vallási vezetői kiválasztották a négy evangéliumot és még pár levelet a tanítványok számos levele közül, és a János-féle Jelenések könyvével együtt az Újszövetségben gyűjtötték össze ezeket. Ezután az Ó- és Újszövetséget egy könyvben egyesítették, amely a teljes Ó- és Újszövetség, amit ma olvasunk. Az Újszövetséget Kr. u. 300 után állították össze, és Pál Kr. u. 60 után írta második levelét Timóteusnak, ami több mint 200 évvel az Újszövetség összeállítása előtt volt. Ebből láthatjuk, hogy amikor Pál azt mondta, hogy »A teljes Írás Istentől ihletett«, az Írás, amire utalt nem foglalta magában az Újszövetséget.” Miután ezt meghallgattam, nem tehettem mást, mint bólinottam, és azt mondtam: „Ha az Írás, amiről Pál beszélt, nem foglalta magában az Újszövetséget, akkor ő minden bizonnyal az Ószövetségre gondolt.” Csuanjang azt mondta: „Igen, de még az Ószövetséget sem Isten ihlette teljes egészében. Ez világossá válik, amint elolvassuk Mindenható Isten szavait.”

Mindenható Isten mondja: „Tudnod kell, hogy a Biblia hány részből áll; az Ószövetség tartalmazza a Teremtést, a Kivonulást... és ott vannak a prófétai könyvek is, amelyeket a próféták írtak, a végén pedig Malakiás könyvével zárul. [...] Ezek a prófétai könyvek egészen másak voltak, mint a Biblia más könyvei; ezek olyan szavak voltak, amelyeket azok mondtak vagy írtak, akik a prófétálás Lelkét kapták – azok, akik látomásokat kaptak vagy hangot hallottak Jahvétől. A prófétai könyveken kívül az Ószövetségben minden más olyan feljegyzésekből áll, amelyeket az emberek azután készítettek, hogy Jahve befejezte a munkáját. Ezek a könyvek nem helyettesíthetik a Jahve által támasztott próféták jövendöléseit, ahogyan a Teremtés könyve és Kivonulás könyve sem hasonlítható össze Ézsaiás könyvével és Dániel könyvével. A próféciák még a munka elvégzése előtt hangzottak el; míg a többi könyv a munka befejezése után íródott, az emberek ugyanis erre voltak képesek” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.)). „A Bibliában nem minden az Isten által személyesen mondott szavak feljegyzése. A Biblia egyszerűen Isten munkájának előző két szakaszát dokumentálja, amelynek egyik része a próféták jövendöléseinek feljegyzése, másik része pedig az Isten által az idők folyamán használt emberek által leírt tapasztalatok és ismeretek. Az emberi tapasztalatok emberi véleményekkel és ismeretekkel vannak beszennyezve, és ez olyasmi, ami elkerülhetetlen. A Biblia számos könyvében vannak emberi elképzelések, emberi elfogultságok és benne van az emberek abszurd felfogása. A legtöbb szó természetesen a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának és eredménye, és ezek helyes értelmezések – mégsem mondhatjuk, hogy ezek az igazság teljesen pontos kifejezései. Bizonyos dolgokról alkotott nézeteik nem mások, mint személyes tapasztalatból vagy a Szentlélek megvilágosításából származó tudás. A próféták jövendölése Isten személyes utasítására történt: az olyan próféciák, mint Ézsaiás, Dániel, Ezsdrás, Jeremiás és Ezékiel próféciái a Szentlélek közvetlen útmutatásából származtak; ezek az emberek látnokok voltak, megkapták a prófétálás Lelkét, és mindannyian az Ószövetség prófétái voltak. A Törvény Korában ezek az emberek, akik Jahvétől kapták az ihletet, sok próféciát mondtak, amelyek közvetlenül Jahve utasítására történtek” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.)). Ezután Csuanjang közölte velem: „Mindenható Isten szavai nagyon világosak. A próféták próféciáit a Szentlélek maga instruálta, és a próféták adták tovább. Ezek Isten szavai, és Isten pontos üzenetét közvetítik. Az Isten által ihletett szavak mindig egyértelműen vannak jelölve a Bibliában. Ézsaiás könyvének elején például ez áll: »Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása« (Ézsaiás 1:1). Jeremiás könyve elején pedig ez: »Őhozzá szólt Jahve igéje« (Jeremiás 1:2). Az embereknek csak figyelniük kell, hogy biztosak legyenek benne, mely szavakat ihlette Isten. A prófétai könyvektől eltekintve a Biblia többi része olyan beszámoló, amelyet emberek írtak, miután megtapasztalták Isten munkáját. Ezek többsége emlékek feljegyzése, és ezek a tapasztalatok és szavak mind emberektől származnak, nem mondhatjuk, hogy ezek Isten szavai, így nehéz elkerülni, hogy az emberi értelmezés meghamisítssa. Ahogy a 2Sámuel 24:1-ben olvasható: »Újból megharagudott az Úr Izráelre. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!« Mégis, az 1Krónikák 21:1 azt mondja: »A Sátán Izráel ellen támadt: felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izráelt.« Mindkét vers azt rögzíti, amikor Dávid megszámlálta Izráelt. Egyik helyen azt írja, hogy Jahve Isten késztette arra Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt, a másikon pedig, hogy a Sátán késztette erre. Ha Isten ihlette, akkor hogy lehet benne ekkora ellentmondás? Ha az egész Ószövetséget Isten ihlette volna, hibázott volna, amikor ugyanannak az eseménynek a történetét ihlette?” Miután meghallgattam Csuanjang szavait, az elmém jelentősen megnyílt, és makacs mentális védekezésem kezdett összeomlani. Azt mondtam: „Ha az Ószövetséget nem teljes egészében Isten ihlette, akkor az Újszövetséget sem tekinthetjük teljes egészében Isten szavának, mert azok mind az apostoloktól származó feljegyzések.” Csuanjang boldogan azt mondta: „Istennek hála, helyes a felfogásod. Az Újszövetségben valójában csak az Úr Jézus szavai és a Jelenések könyvének próféciája Isten szava. A többi a tanítványoktól, farizeusoktól, átlagemberektől, katonáktól és az ördögtől származik. Hát nem abszurd azt állítani, hogy a Bibliában minden Isten szava? Nem istenkáromlás ez?”

Ezután Csuanjang felolvasott nekem egy másik részt Mindenható Isten szavaiból. „Ma az emberek azt hiszik, hogy a Biblia Isten, és hogy Isten a Biblia. Úgyszintén azt is hiszik, hogy csak a Biblia minden szava volt az egyetlen ige, amit Isten mondott, és hogy azt mind Isten mondta. Azok, akik hisznek Istenben, még azt is gondolják, hogy – bár az Ó- és Újszövetség mind a hatvanhat könyvét emberek írták – mindegyiket Isten ihletése adta, és azok a Szentlélek kijelentéseinek feljegyzései. Ez az ember téves felfogása, és nem felel meg teljesen a tényeknek. Valójában – a prófétai könyvektől eltekintve – az Ószövetség nagy része történelmi feljegyzés. Az Újszövetség leveleinek egy része az emberek tapasztalataiból származik, más része pedig a Szentlélek megvilágosításából; a páli levelek például egy ember munkájából keletkeztek, és mind a Szentlélek megvilágosításának az eredménye, továbbá a gyülekezetek számára íródtak, és a gyülekezetek testvéreihez és nővéreihez intézett buzdító és bátorító szavak voltak. Ezek nem a Szentlélek által mondott szavak voltak – Pál nem beszélhetett a Szentlélek nevében, és nem is volt próféta, még kevésbé látta a látomásokat, amelyeket János látott. Leveleit Efezus, Korinthus, Galatia és más gyülekezetek számára írta. [...] Ha az emberek a leveleket vagy a Páléhoz hasonló szavakat a Szentlélek kijelentéseinek tekintik, és Istenként imádják őket, akkor csak azt lehet mondani róluk, hogy túlságosan igénytelenek. Keményebben fogalmazva, vajon ez nem egyszerűen istenkáromlás? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? És hogyan hajolhatnának meg az emberek a leveleinek feljegyzései és az általa elmondott szavak előtt, mintha azok egy szent könyv vagy egy mennyei könyv lennének? Vajon Isten szavait egy ember könnyedén kiejthetné? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.)). Minél többet hallgattam, annál jobban értettem. Így siránkoztam: „Régebben nem értettem a kontextust, amelyben Pál ezeket a szavakat mondta. Azt hittem, a Biblát teljes egészében Isten ihlette, benne minden szó Istené, és a Bibliába vetett hit egyenlő az Istenbe vetett hittel. Ez az értelmezés annyira abszurd volt! Ragaszkodtam ahhoz, hogy az emberek szavait a Bibliában Isten szavainak tekintsem, és ezeket használtam a hitem alapjául. Ez nem eltévelyedés az Úr útjától?”

Ezután Csuanjang közösséget vállalt, mondván, a Biblia csak Isten munkájánk a bizonysága, egy történelmi mű. Azt mondta, hogy ez Isten munkájának feljegyzése a Törvény és a Kegyelem Korában. Hogy lehetne egy szintre helyezni Istennel? Az Úr Jézus tehát megdorgálta a farizeusokat, mondván: „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (János 5:39-40). A Biblia csak egy bizonyíték Istenről, nem hordozza magában az örök életet. Csak Isten adhat örök életet az embereknek! Emlékszem, az unokatestvérem arról is közösséget vállalt, hogy a Biblia olvasásán keresztül megértjük Istennek a Törvény és a Kegyelem Korában végzett munkáját, megtudjuk, hogy a világegyetemben mindent Isten teremtett, hogy miként hirdette meg Isten a törvényt, hogy vezesse az emberiséget, és hogyan kellene élnünk a földön és imádnunk Istent. Tudjuk, hogy mi a bűn, és hogy Isten milyen fajta embereket áld meg és átkoz meg. Azt is tudjuk, hogyan kellene megvallani bűneinket és megbánni az Úr előtt, hogyan legyünk alázatosak, türelmesek, megbocsátók, és hogyan vegyük fel keresztünket és kövessük az Urat. Látjuk az Úr Jézus végtelen könyörületét és szeretetét irántunk, és megértjük, hogy csak akkor élvezhetjük Isten bőséges kegyelmét és igazságát, ha hiszünk az Úr Jézusban és Elébe járulunk. De arról, hogy milyen igazságokat fejez ki Isten az utolsó napokban, és hogy miként ítéli és tisztítja meg az emberi romlottságot, és oldja fel bűnünk gyökerét, arról fogalmunk sincs, mert ezeket az igazságokat nem jegyezték fel a Bibliában. Az Úr Jézus megváltó munkájának alapján, az utolsó napok Mindenható Istene elvégezte az ítélet munkáját Isten házán kezdve, kifejezte az emberiség megtisztítására vonatkozó minden igazságot, és felfedte a romlott emberiség sátáni beállítottságát és természetét, hogy ezáltal a romlottságunk megtisztuljon, és olyan emberekké váljunk, akik szeretik Istent és engedelmeskednek neki, és felismerjük, hogy Isten természete szent és igaz, és nem tűri a sértést. Ezek a szavak jelentik az örök élet igazi útját, és teljes mértékben beteljesítik az Úr Jézus próféciáját, miszerint: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). Ez a könyv, Az Ige testet ölt, a Jelenések könyvében megjövendölt szó, amelyet a Szentlélek minden gyülekezetnek kimond. Ez a Bárány által kinyitott tekercs. Mindenható Isten szavainak olvasásán keresztül, Isten igaz hívei a vallásos világból felismerték Isten hangját, Mindenható Isten felé fordultak, és a Bárány nyomdokaiba léptek.

Miután ezt elmondta, Csuanjang felolvasott egy másik részt Mindenható Isten szavaiból. „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a szavak irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egy helyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Miután meghallottam ezeket a szavakat, mélyen megrendültem. Ha ragaszkodnék a saját vallási nézeteimhez, a végén még én lennék a vesztes. Arra gondoltam, hogy mennyi bibliai tudást halmoztam fel a kereszténységben töltött éveim alatt, mégis alig értettem az igazságot vagy Istent. Sőt, egyre arrogánsabbá váltam. Az Úr visszatért, de én nemcsak hogy nem kutattam, hanem a Bibliából vett szavakkal még el is ítéltem Mindenható Isten megjelenését és munkáját. Pont olyan voltam, mint a farizeusok, akik ellenálltak Istennek. Igazán vak voltam, és nem ismertem Istent! Nemcsak hogy ragaszkodtam az elképzeléseimhez, de még az agyamat is azon törtem, hogy megakadályozzak másokat a kutatásban. Hát nem bomlasztó volt ez a viselkedés? Ha mások nem tudták volna fogadni az Urat vagy követni az új munkáját, akkor elvesztették volna az esélyüket, hogy belépjenek Isten királyságába. A pokolba vonszoltam másokat és ellenálltam Istennek! Hatalmas gonoszságot követtem el, Isten mégis könyörületet és kegyelmet mutatott irántam. Isten megengedte, hogy halljam a hangját és lássam a megjelenését. Olyan hálás vagyok Istennek! Ezután a Bibliáról való közösségvállalással folytattuk. Arról is beszéltünk, hogy miért néptelenedett el az egyház a Kegyelem Korában, hogyan menti meg Isten az emberiséget a munka három szakaszán keresztül, és egyebekről is.

A következő időkben sokat olvastam Mindenható Isten szavait, és elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Később a feleségem is elfogadta. Hála Istennek!