Vallásos, katolikus családba születtem. A papunk mindig azt mondta, kövessük Isten parancsolatait, járjunk misére, szeressük egymást és cselekedjünk jót. Azt mondta, hogy csak azok igazán hívők, akik ezeket a dolgokat megteszik, és amikor az Úr eljön, elviszi őket a mennyek országába. Gyakran ismételgettem magamban: „Mindig azt kell tennem, amit Isten mond, aktív részt kell vállalnom a jó cselekedetekben és be kell tartanom a gyülekezeti szabályokat hogy az Úr szeressen és jót gondoljon rólam, és így, ha majd végül visszatér, megáld engem, és elvisz Magával az Ő királyságába.”

A főiskola alatt felfüggesztettem a tanulmányaimat, hogy még több időm legyen önkéntes szolgálatot teljesíteni a gyülekezetben. Más templomba járók a templomban olyan jámbornak tűntek, imádkoztak és részt vettek a misén, ám a templomon kívül dohányoztak, ittak és vad bulikat tartottak. Undorodtam ettől, és azt gondoltam: „Az Úr arra tanít minket, hogy szeressük Őt, segítsük a rászorulókat, és óvakodjunk minden világi kísértéstől. Ezek az emberek talán látszatra odaadóan hisznek az Úrban, ám valójában egyáltalán nem tesznek érte semmit. Mind világi örömök után vágyakoznak és azokat keresik. Nem megy ez szembe az Úr tanításaival? Nem leszek olyanok, mint ők. Több jót fogok cselekedni az Úrért, hogy ha eljön az idő, beléphessek a mennyek országába.”

Ám idővel rájöttem, hogy a mindennapi életemben sem tudom betartani Isten parancsolatait. Amikor láttam, hogy öröm-hajhászó gyülekezeti tagok boldogan és szabadon élnek, miközben én komoly nehézségekkel küzdöttem, nem tudtam megállni, hogy ne Istent hibáztassam. Az Úr azt tanítja, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat, de én mindig irigykedtem és lenéztem az embereket. A családom leszidott a rossz cselekedeteimért, de én csak mentségeket kerestem, és dühös lettem rájuk. Az Úr azt tanítja nekünk, hogy fontos, hogy alázatosak és megbocsátóak legyünk, de én ebből semmit sem követtem. Rettenetes bűntudatom volt, féltem, hogy csak névleg vagyok hívő. Töprengésbe estem: „Miért nem tudom soha legyőzni a bűneimet? Hiába gyóntam meg a papomnak minden egyes alkalommal, amikor vétkeztem, és cselekedetem jót, hogy jóvá tegyem, végül mindig visszaestem ugyanazon bűnbe. Hogyan is áldhatna meg Isten egy olyan hitet, mint az enyém?” Ám aztán arra gondoltam, hogy a papunk mindig azt mondta nekünk, hogy ha meggyónjunk neki vétkeinket, megbocsátást nyerünk, és amíg az Úrért dolgozunk és következetesen jót cselekszünk, Ő irgalmas lesz hozzánk, megáld bennünket és bebocsát az Ő királyságába. Meg van írva a Bibliában: „Megvívtam a jó harcot, végigfutottam a pályámat, megtartottam a hitet. Végül pedig félre van téve számomra az igazság koronája” (2Timóteus 4:7-8). Amikor ezt olvastam, vigaszt nyújtott nekem. Azt gondoltam, hogy amíg misére és gyónni járok, és folyamatosan dolgozom az Úrért, bejuthatok Isten királyságába. Ezért folyamatosan jót cselekedetem. Betegeket és foglyokat látogattam, önkénteskedtem egy árvaházban.

2017-ben egy nap szokásomhoz híven felmentem a Facebookra, hogy átnézzem a híreket, és találtam egy szövegrészletet, amit egy Betty nevű nővér posztolt. „Bár sokan hisznek Istenben, kevesen értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és mit kell tenniük, hogy megfeleljenek Isten akaratának. [...] Az »Istenbe vetett hit« azt jelenti, hogy hisszük, hogy van Isten; ez a legegyszerűbb fogalom az Istenben való hittel kapcsolatban. Mi több, hinni abban, hogy van Isten, nem ugyanaz, mint valóban hinni Istenben; inkább egyfajta egyszerű hit, erős vallási felhangokkal. Az Istenbe vetett igazi hit a következőt jelenti: Annak a hitnek az alapján, hogy Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol, az ember megtapasztalja a szavait és munkáját, megtisztítja romlott beállítottságát, megelégíti Isten akaratát, és megismeri Istent. Csak egy ilyen utat lehet »Istenbe vetett hitnek« nevezni. Az emberek mégis gyakran egyszerű és komolytalan dolognak tekintik az Istenbe vetett hitet. Azok az emberek, akik ilyen módon hisznek Istenben, elfelejtették, mit jelent Istenben hinni, és bár lehet, hogy a végsőkig hisznek, soha nem nyerik el Isten jóváhagyását, mert rossz úton járnak. Ma is vannak olyanok, akik szó szerint veszik Isten szavait, és üres tanításban hisznek. Nem tudják, hogy hiányzik belőlük az Istenben való hit lényege, és nem kaphatják meg Isten jóváhagyását. Mégis imádkoznak Istenhez a biztonság és az elégséges kegyelem áldásaiért. Álljunk meg, csendesítsük el a szívünket, és kérdezzük meg magunktól: Lehet, hogy az Istenben való hit valóban a legkönnyebb dolog a világon? Lehet, hogy az Istenben való hit nem jelent mást, mint sok kegyelmet kapni Istentől? Azok az emberek, akik anélkül hisznek Istenben, hogy ismernék Őt, vagy akik hisznek Istenben, de Ellene vannak, valóban képesek-e megfelelni Isten akaratának?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Hihetetlenül frissnek és újnak éreztem ezeket a szavakat, azonnal rabul ejtettek. Különösen a végén feltett kérdések nem merültek fel bennem korábban soha. Azt gondoltam: „Ez egyszerűen fantasztikus! Kinek a szavai ezek? Egy ilyen rövid szakasz teljesen feltárja az Istenbe vetett hit értelmét, valamint azt, hogy mit nyerhetünk a hitünkkel.” Eltöprengtem ezeken a szavakon, és életemben először komolyan elgondolkodtam a hitemen. Visszagondoltam a hitben töltött éveimre. Rengeteg egyházi tevékenységben és szertartáson vettem részt, aktív voltam az egyházi szolgálatban, sok jót cselekedetem a közösségben, szenvedtem egy kicsit és megfizettem az árát. De azért tettem ezeket a dolgokat, hogy a családom és én áldottak legyünk, és Isten oltalma alá kerüljünk, és különösen azért, hogy beléphessek Isten királyságába. Mindig azt hittem, hogy jogom van ehhez, hogy Isten elégedett lesz a hitemmel, és megkapom az ígéreteit és áldásait. De ezeket a szavakat olvasva halványan tudatosult bennem a hitem mélyebb értelme. Jó cselekedeteket hajtottam végre és megtartóztattam magam, csak azért, hogy cserébe a királyság áldásaiban részesülhessek, ám nem ez az Isten iránti igazi szeretet. Hogyan tudná Isten valaha is helyeselni ezt a fajta hitet? De aztán arra gondoltam, hogy húsz éven keresztül hittem az Úrban, és mindig egyházi szolgálatot teljesítettem. Lehet, hogy minden szenvedésem és áldozatom felesleges volt? Minél többet töprengtem ezeken a szavakon, annál jobban vágytam arra, hogy megnézzem, mi van még Betty nővér Facebook-idővonalán, hogy segítsen nekem mindezt rendbe tenni a fejemben. Felkerestem, és online találkoztunk. Hihetetlenül megvilágosító volt.

Megosztottam vele, hogy miként éreztem, amikor ezeket a szavakat olvastam: „Betty, nagyszerű volt, amit online posztoltál. Rávilágított arra, hogy azért hiszek az Úrban, hogy áldásokat kapjak, ami nem az Úr iránti igaz szeretet. De van egy dolog, amit nem értek. A Biblia azt mondja: »Megvívtam a jó harcot, végigfutottam a pályámat, megtartottam a hitet. Végül pedig félre van téve számomra az igazság koronája« (2Timóteus 4:7-8). A papom mindig azt mondja nekünk, hogy amíg jó munkát végzünk és jó cselekedeteket hajtunk végre, az Úr meg fog áldani minket, és bejuthatunk az Ő királyságába. Amióta hiszek, mindig pontosan ezt tettem. Vajon az Úr elfelejti? Tényleg nem leszek képes bejutni az Ő királyságába?”

Betty nővér ezután megosztotta ezt a felismerést: „Ha mindig fáradozunk és áldozatot hozunk, valamint jó cselekedeteket hajtunk végre az Úrért, az nagyon tetszeni fog az Úrnak, és amikor visszatér, elragadtat minket az Ő királyságába. Valójában ezt Pál mondta. Az Úr Jézus semmi ilyesmit nem mondott, és a Szentlélek sem. Ezek a szavak csupán Pál személyes nézeteit tükrözik, és nem az Úr szándékát. Az emberek szavai nem az igazságot testesítik meg. Csak Isten szavai az igazság. Az Isten királyságába való belépést tekintve egyszerűen Isten szavainak kell elsőbbséget élvezniük. Ha az emberek szavai szerint járunk el, akkor valószínűleg letérünk az Úr útjáról! Ki tud tehát bejutni a mennyek országába? Az Úr Jézus világosan megmondja nekünk: »Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram; hanem az fog bemenni a mennyek országába, aki az Én mennyei Atyám akaratát megteszi« (Máté 7:21). Ez azt mutatja, hogy Isten nem azt nézi, mennyi áldozatot hozunk, amikor eldönti, hogy ki jut be a királyságba, hanem csak azt, hogy teljesítjük-e az Ő akaratát. Vagyis ahhoz, hogy az emberek beléphessenek a királyságába, meg kell szabadulniuk bűnös természetüktől és meg kell tisztulniuk, valamint végre kell hajtaniuk Isten szavait, és valóban engedelmeskedniük kell Istennek, szeretniük és imádniuk kell Őt. Ha fáradozunk és sok áldozatot hozunk, ám nem tudjuk követni Isten szavait, és gyakran vétkezünk és ellenállunk Istennek, akkor gonosztevők vagyunk. Az ilyen ember nem juthat be a királyságba. Mindazok a zsidó farizeusok, akik ellenálltak az Úrnak, évről évre szolgálták Istent a templomban, és messze földön is hittérítettek. Megszenvedtek és nagy árat fizettek. Kívülről úgy tűnt, mintha Istennek szentelték volna magukat, de csak a vallási szertartások megtartása foglalkoztatta őket. Emberi hagyományokat és doktrínákat hirdettek, és elvetették Isten törvényeit és parancsolatait. Szolgálatuk teljesen ellentétes volt Isten akaratával, és letértek Isten útjáról. Amikor az Úr Jézus eljött, hogy elvégezze a munkáját, a farizeusok nyíltan szembefordultak Vele, és megpróbálták megvédeni a pozíciójukat. Vadul elítélték és rágalmazták Őt, és megpróbálták megakadályozni, hogy az emberek kövessék Őt. Végül még a római kormánnyal is összejátszottak, hogy keresztre feszítsék az Úr Jézust, megsértve ezzel Isten természetét, és kivívva az Ő büntetését. Ez azt bizonyítja, hogy bár az emberek keményen dolgozhatnak és áldozatokat hozhatnak, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy Isten akaratát teljesítik. Ha az emberek nem tisztultak meg a bűntől, vétkezni fognak és ellenállnak Istennek, még akkor is, ha feláldozzák magukat Érte. És akkor itt vagyunk mi. Bár segítjük gyülekezeti társainkat, és látszólag kedvesek vagyunk és keményen dolgozunk, a célunk az, hogy áldottak legyünk, és belépjünk Isten királyságába. Ha Isten megáld minket, megköszönjük és dicsőítjük Őt. Ha betegek vagyunk, vagy valami rossz történik, hibáztatjuk, félreértjük, és talán el is áruljuk Őt. Általában megpróbálunk tőkét kovácsolni az áldozatainkból és a jó cselekedeteinkből, fitogtatva, hogy mennyit szenvedünk és dolgozunk Istenért, hogy mások felnézzenek ránk és bálványozzanak minket, és hogy hírnévre, nyereségre és státuszra tegyünk szert. Elveszítjük a türelmünket, ha olyan emberekkel vagy dolgokkal találkozunk, amelyek nem tetszenek nekünk, és nem tudjuk betartani Isten szavait, stb. Ez azt mutatja, hogy mindezeket a dolgokat nem azért tesszük, mert szeretjük Istent, vagy eleget akarunk tenni Neki, hanem inkább azért, hogy alkut kössünk Vele. Csak kihasználjuk és becsapjuk Őt, hogy kielégítsük a saját ambícióinkat. Hogyan lehetnénk így a mennyei Atya akaratát teljesítő emberek? A Bibliában ez áll: »Legyetek szentek, mert Én szent vagyok!« (1Péter 1:16). Tudjuk, hogy Isten szent, hát hogyan vezethetne Isten olyan mocskos embereket, mint mi, a mennyek országába? Csak ha levetjük bűnös természetünket, és nem állunk többé ellen Istennek, részesülhetünk Isten dicséretében, és lehetünk alkalmasak arra, hogy belépjünk az Ő királyságába.”

Ahogy hallgattam őt, arra gondoltam: „Régebben azt hittem, hogy jó cselekedetekkel bejuthatok a királyságba, de most úgy tűnik, Isten akaratával ellentétesen gyakoroltam a hitemet. Az emberek csak úgy léphetnek be a királyságba, ha megtisztulnak, de az én dilemmám az, hogy nem tudom, hogyan tisztulhatnék meg.” Megosztottam gondolataimat és aggodalmaimat Betty nővérrel.

Aki válaszul felolvasott nekem néhány idevágó részt Mindenható Isten szavaiból. „A hozzátok hasonló vétkesek, akiket csak most váltott meg, és még nem változtak meg, vagy Isten nem tökéletesítette őket, lehetnek Isten akaratának megfelelőek? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz jámbor, ha nem változtál meg? Belülről tisztátalanság, önzőség és aljasság gyötör, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten szíve szerint létezz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy részesülj Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy vétkes, aki épphogy átesett a megváltáson, nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról). „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Betty nővér ezután közösséget vállalt: „A Kegyelem Korában az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját. Miután elfogadjuk az Ő üdvösségét, csak meg kell vallanunk és bánnunk bűneinket Előtte, és bűneink megbocsátást nyernek, utána pedig élvezhetjük a ránk irányuló kegyelmét és áldásait. Igaz, hogy az Úr Jézus megbocsátja bűneinket, de nem oldja fel bűnös és sátáni természetünket. Miután a Sátán megrontott minket, romlott beállítottságaink, mint az arrogancia, az álnokság, valamint a gonoszság és a keménység kezdtek uralni bennünket, így akaratunkon kívül vétkezünk és ellenállunk Istennek. Valójában sátáni természetünk a bűnünk gyökere, és ha nem távolítjuk el, soha nem fogunk felhagyni az Istennek való ellenállással, és soha nem leszünk alkalmasak arra, hogy belépjünk a királyságba. Ezért mondta az Úr, hogy az utolsó napokban visszatér, kifejezi az igazságot, és Isten házán kezdve elvégzi az ítélet munkáját, hogy teljesen megtisztítsa és megváltoztassa sátáni természetünket. Akkor végre megszabadulhatunk a bűntől, és teljesen megmenekülhetünk és elnyerhet bennünket Isten. Pontosan úgy van, ahogy az Úr megjövendölte: »Aki megvet Engem, és nem fogadja el az Én szavaimat, azt van, aki megítélje; a szó, amelyet Én mondtam, fogja megítélni őt az utolsó napon« (János 12:48). »Még sok mondanivalóm van számotokra, de most nem tudjátok elviselni. De amikor Ő, az igazság Lelke eljön, Ő megtanít majd nektek minden igazságot. Mert Ő nem Magától beszél majd, hanem azt mondja el, amit hall, és Ő megmutatja nektek az eljövendő dolgokat« (János 16:12-13). Csak ha elfogadjuk a visszatért Úr ítélő munkáját az utolsó napokban, tisztulhatunk meg minden romlottságunktól. Csak akkor leszünk alkalmasak arra, hogy elfogadjuk Isten ígéreteit, és belépjünk az Ő királyságába.”

Betty nővér közössége valóban felnyitotta a szememet. Annyi éven át csak vétkeztem, majd meggyóntam a papnak, és keményen dolgoztam, hogy jó cselekedeteket hajtsak végre, ennek ellenére még mindig nem tudtam megállni, hogy ne vétkezzek. Már tudtam, hogy az Úr Jézus csak a megváltás munkáját végezte el, és a benne való hit által csak a bűneink bocsáttatnak meg, de a bűnös természetünk bennünk marad. Ezért éltem a bűn és a bűnmegvallás ördögi körforgásában. Az egyetlen módja annak, hogy megtisztuljunk a romlottságtól, az, hogy elfogadjuk a visszatért Úr ítélő munkáját az utolsó napokban. Csak ennek az elfogadása révén tudjuk valaha is igazán szeretni Istent és engedelmeskedni Neki, és belépni Isten királyságába. Ez a gondolat nagyon boldoggá tett. Most már volt reményem arra, hogy megszabaduljak a bűntől és belépjek a királyságba!

Mindjárt másnap Betty nővér lejátszott egy előadást, amelynek címe Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”. Hihetetlenül megindítónak találtam, annyira hitelesnek éreztem ezeket a szavakat. Később izgatottan mondta nekem, hogy: „Az Úr, akire mindannyian vágytunk, már visszatért, és Ő a megtestesült Mindenható Isten. Mindenható Isten sok igazságot fejez ki, és Isten házán kezdve végzi az ítélet munkáját. Amit tegnap olvastunk, valamint az előadást, amit ma hallgattunk, mind Maga Mindenható Isten mondta ki. Mindenható Isten eljött, és kinyitotta a hét pecsétet, és kitekerte a kis tekercset. Feltárta mindazokat a titkokat, amelyeket soha nem értettünk meg, és átadta mindazokat az igazságokat, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy teljesen megmeneküljünk és megtisztuljunk. Ez beteljesíti a Jelenések könyvében található próféciát: »Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!« (Jelenések 3:6). Az, hogy ma képesek vagyunk hallani Isten hangját, Isten útmutatása által történik, és mindannyian nagyon áldottak vagyunk!”

Határtalanul boldog és izgatott voltam a hír hallatán, hogy az Úr valóban visszatért. Kiderült, hogy az előadás, amit hallgattam, és a szavak, amelyeket előző nap olvastam, valóban Isten szavai voltak. Nem csoda, hogy ekkora hatalommal rendelkeztek! Ki más lenne képes feltárni a titkot, hogy az Úr pontosan hogyan tér vissza? Istenen kívül nincs más, aki képes lenne erre. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy ezeket a szavakat Isten mondta, és hogy az Úr valóban visszatért. Nagyon izgatott lettem! Soha nem gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz üdvözölni az Úr visszatérését. Olyan szerencsésnek éreztem magam! Bár még mindig volt egy kérdésem: „Hogyan végzi Isten az ítélet munkáját, hogy megtisztítsa és teljesen megmentse az embert?”

A kérdésemre válaszul Betty nővér felolvasta nekem Mindenható Isten szavainak ezt a részletét. „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). A felolvasás után Betty nővér azt mondta: „Az utolsó napokban Mindenható Isten azért munkálkodik, hogy megítélje és megtisztítsa az emberiséget az Ő szavaival. Megítéli az ember lázadását és gonoszságát, feltárja Istennel szembeni ellenálló természetünket és romlott beállítottságunkat, megítéli és leleplezi áldás utáni vágyunkat, valamint megfertőzött hitünket, téves nézeteinket és Istenről alkotott különböző elképzeléseinket. Azt is megmutatja, hogyan legyünk becsületesek, és hogyan szolgáljunk az Ő akarata szerint, hogyan engedelmeskedjünk Neki igazán és hogyan szeressük Őt igazán, hogyan teljesítsük az Ő akaratát, stb. Isten fenyítését és ítéletét átélve meglátjuk, hogyan rontott meg minket a Sátán, és hogy csalárdságunk, arroganciánk és gonoszságunk mind a sátáni természetünkből ered. Ezáltal képesek vagyunk meglátni Isten szent és igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és meggyűlöljük magunkat, megbánást érzünk, és az igazságot gyakoroljuk. Ekkor kezd megváltozni az életfelfogásunk. Mindezt Isten szavainak megítélése által érjük el.” Betty nővér ezután megosztotta velem saját tapasztalatait. Régebben a hitében azt hitte, hogy szereti az Urat, mert lelkesen fáradozik, ezért gyakran imádkozott, hogy kegyelmet és áldást kérjen az Úrtól. Hajthatatlanul hitte, hogy mivel szenvedett az Úrért, Ő biztosan megjutalmazza a királyságba való belépéssel. Miután elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját, és az Ő szavai alapján megítéltetett, látta, hogy a hitről alkotott nézetei helytelenek és romlottak voltak, és ekkor döbbent rá, hogy hite nem Isten iránti szeretetből vagy egy teremtett lény kötelességéből fakadt, hanem onnan, hogy saját áldások iránti vágyát kielégítse, és hogy cserébe megkapja a királyság áldásait. Ez Isten kihasználása volt, alkut kötött Vele. Azt gondolta magáról, hogy önző, nélkülözi az emberi mivoltot, és ezt teljes mértékben megbánta, és gyűlölte magát. Elkezdett az igazságra törekedni, ahogyan azt Isten megkívánta, és idővel a hitről alkotott téves nézetei megigazultak. Sátáni természete is kezdett megváltozni. Belátta, hogy az egyetlen módja annak, hogy valóban megtisztuljon romlottságától és megismerje önmagát, az, hogy Isten szavainak mind ítéletét, mind fenyítését elfogadja.

Betty nővér közösségéből láttam, hogy milyen gyakorlati módon fejezi ki Isten az igazságot és végzi el az Ő ítélő munkáját az utolsó napokban, és hogy ez valóban képes megváltoztatni és megtisztítani az embereket. Láttam, hogy mennyire szükségünk van arra, hogy Isten elvégezze az Ő ítélő munkáját az utolsó napokban, és hogy most már van egy út, hogy megszabaduljunk a romlottságtól. Ujjongtam örömömben. A későbbi összejöveteleken Betty nővér mesélt nekem Isten megtestesülésének misztériumáról, hogy a Sátán hogyan talál utat az ember megrontására, arról, ahogy Isten lépésről lépésre megmenti az embert, a Biblia igazságáról, hogy milyen vég vár az emberiségre és még sok minden másról. Olyan igazságokat mondott nekem, amiket még soha nem hallottam az Istenben való hitem több mint húsz éve alatt. Mindenható Isten szavait olvasva egyre inkább úgy éreztem, hogy az Isten hangja. Csak a megtestesült Isten képes ilyen intenzíven tekintélyes és erőteljes szavakat mondani. Istenen kívül ki tudná leleplezni az igazságot az emberiség Sátán általi megrontásáról? Ki más tudná megmutatni nekünk a hitünk tévedéseit, és felfedni számunkra a helyes utat a hitünkben? Ki tudná feltárni Isten hatezer éves tervének titkait, és elmondani nekünk, hogy milyen kimenetelek és rendeltetési helyek várnak ránk? Teljesen meggyőződtem arról, hogy Mindenható Isten valóban a visszatért Úr, Ő valóban az utolsó idők Krisztusa! Akkor boldogan elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Köszönöm Mindenható Istennek, hogy kiválasztott és megmentett engem.