Kiskoromban nem tudtam járni, mert nagyon fájt a lábam, így anyám az Úr elé vitt. Meglepetésemre mindössze egy hónappal később a lábam csodával határos módon meggyógyult. Hogy megháláljam az Úr szeretetét, otthagytam az iskolát 1998-ban és onnantól feláldoztam magam az Úrért. Nem sokkal később a gyülekezet felterjesztett továbbképzésre, és Csü vén elvitt a különböző gyülekezetekhez, ahol prédikált. A lelkészek és vének gyakran ismételgették, hogy közeleg az Úr napja, és hogy bölcs szüzekként kell viselkednünk, akik előkészítették a lámpaolajat és úgy várták az Úr eljövetelét. Azt is hozzátették, hogy „a Bibliába az áll: »Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége« (Jelenések 1:7). Az utolsó napokban az Úr újra eljön nagy dicsőséggel a felhők tetején, és elragadtat minket a levegőégbe, hogy Vele legyünk. Belépünk a mennyek országába és az örök áldásokat élvezzük. A hitetlenek jajgatni fognak és a fogukat csikorgajták, miközben áldozatul esnek a szerencsétlenségeknek.” A vének és lelkészek lendületes prédikációit hallgatva azonnal magam előtt láttam a dicsőséges jelenetet, amelyben mind az Úr köré gyűlünk, amint Ő a felhők tetején leereszkedik a földre. El tudjátok képzelni, milyen izgatottá tett ennek a felkavaró jelenetnek a gondolata.

Aztán egy napon 1999 elején Csü vén és Vang vén összehívott egy találkozót a munkatársaknak és azt mondták: „Megalakult egy új egyház, »Keleti Villámlás«-nak hívják, és azt állítják, hogy az Úr már megtestesült és visszatért, szavakat fejez ki és végzi az ítélet munkáját Isten házán kezdve. De ez hogy lehetséges? Az írás világosan megmondja, hogy Isten felhők tetején száll alá, ők mégis azt állítják, hogy az Úr testet öltve tért vissza. Ez nincs összhangban a Bibliával, tehát ne hallgassatok a prédikációikra, ne olvassátok a könyveiket, és végképp ne lássátok őket vendégül. Aki vendégül látja őket, azt kizárjuk a gyülekezetből!” Amikor ezt mondták, én arra gondoltam: „A vének nagyon jól ismerik a Bibliát, szóval biztos igazuk van. A Biblia szerint az Úr felhőkön fog alászállni, akkor hogy ölthetett volna már testet? Még kicsi az érettségem, így nem kellene kapcsolatba kerülnöm a Keleti Villámlás embereivel, mert félrevezethetnek.” Ám nem sokkal később számos munkatársam és egyéb hívők is áttértek a Keleti Villámlásra. Vang vén hangsúlyozta, hogy meg kell szakítanunk a kapcsolatot ezekkel a munkatársakkal és hívőkkel, és megbízott minket, hogy tudassuk minden gyülekezettel, hogy senki sem térhet át a Keleti Villámlásra. Ezek után elmentem az összes gyülekezőhelyre és megmondtam nekik, hogy szigeteljék el a gyülekezetet. Azt is folyton kihangsúlyoztam, hogy „amikor az Úr eljön, a felhőkön érkezik és nem hús-vér testet ölt. Minden olyan híresztelés, hogy az Úr megtestesült, hamis.” Ezt hallván a hívek mind bólogattak és kijelentették, hogy ha bárki más jönne az evangéliumot terjeszteni, elkergetnék őket. Hogy távol tartsam az embereket a Keleti Villámlás prédikálásától, a gyülekezet elszigetelésén serénykedtem. De minden erőfeszítésem ellenére számos munkatárs és hívő áttért a Keleti Villámlásra.

Egy nap, amikor az egyik munkatársnál voltam, azt mondta, hogy Li munkatárs és mások is a Keleti Villámlást vizsgálják. Pár másik munkatárssal odasiettem, hogy megállítsuk őket. Azt mondtam nekik: „Az írás szerint az Úr felhők tetején száll alá és mi mind tanúi leszünk alászállásának. Nem hihetjük el tehát ezeknek az embereknek a Keleti Villámlástól, amikor azt mondják, hogy az Úr hús-vér testet öltött.” De alig hagyták el a számat ezek a szavak, egyikük így szólt: „A prédikációjuk nagyon éleslátó és összhangban áll a Bibliával! Akkor miért nem hallgathatjuk őket? Ki képes megérteni Isten munkájának teljességét? Szerintem tovább kellene vizsgálódnunk.” Ennek hallatán aggodalom töltött el, és már azon voltam, hogy tovább győzködöm őket, amikor hirtelen elszorult a torkom és köhögőroham tört rám. Céklavörös lettem és folyt a könny a szememből; egy szót sem tudtam kinyögni. Mindenki döbbenten bámult. A munkatársak vizet hoztak, de még az ivás után is köhögtem. Komolyan pánikba estem, és folyamatosan imádkoztam az Úrhoz, kérve Őt, hogy szüntesse meg a köhögésem. Az állapotomat látva egy másik munkatárs folytatta helyettem a beszédet, de pár megjegyzés után sietve berekesztette a gyűlést. Borzasztó kellemetlen jelenet volt. A gyűlés után önkéntelenül is ezek a gondolataim támadtak: „Az Úr útját védelmeztem és óvtam a nyáját, de akkor miért jött rám köhögőroham a legdöntőbb pillanatban? Miért nem hallgatta meg az Úr az imáimat? Vajon amit mondtam, nem volt összhangban az akaratával?” Nem sokkal ezután megbetegedtem. Fájt a fejem, szédültem, és a gyomrom is fájt. Az ágyamon fekve gyengén és erőtlenül, újra és újra az Úrhoz kiáltottam. De bármennyire is könyörögtem Hozzá, nem változott az állapotom. Önkéntelenül is azt gondoltam: „Nem vagyok elég odaadó az Úr iránt? Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megvédjem a nyájat, akkor miért betegedtem meg?” Törtem a fejem a válaszon, de nem jöttem rá.

1999 őszén Vang vént baleset érte, amikor hazafelé tartott a gyülekezet elszigetelése után. A balesetben eszméletét vesztette és komoly fejsérülést szenvedett, napokig válságos állapotban volt. Megdöbbentett, amikor ezt hallottam. Vang vén évek óta az Úrért dolgozott, tűzön-vízen át, és komoly megpróbáltatásokat szenvedett el, hogy megvédje a nyájat és visszatartsa a híveket a Keleti Villámlás elfogadásától. Hogy történhetett vele ilyesmi? De akkoriban nem tudatosult bennem, hogy rossz dolog a Keleti Villámlás ellen dolgozni. Több hónappal később egy délután fülembe jutott, hogy más hívők is vizsgálják a Keleti Villámlást, így néhány másik nővérrel gyorsan átbicikliztünk hozzájuk, és híresztelésekkel meg megtévesztésekkel fenyegettem és akadályoztam őket. Ez mindnyájukat megrémisztette és azt mondták, hogy nem fogják többet a Keleti Villámlás prédikációit hallgatni. Csak azután könnyebbültem meg egy kicsit, hogy ezt meghallottam. Ám ezután a hazafelé úton, amikor egy lejtős részhez értem, elvesztetttem az egyensúlyomat, minden elsötétült előttem, lezuhantam a bicikliről és két méterrel arrébb landoltam. Szédülni kezdtem és sajgott minden porcikám. Az esés következtében eltörtött a kulcscsontom. A hirtelen baleset meglepett és összezavart: hát az Úr nem békét és örömöt ad nekünk? Miért értek ezek a szerencsétlenségek, amikor én az Úr útját védelmeztem? Lehet, hogy ez a Keleti Villámlás, aminek ellenálltam, mégis az Úr visszatérése? De hát a Biblia világosan megmondja, hogy az Úr felhőkön fog alászállni, tehát a Keleti Villámlás nem lehet az igaz út! Vajon az Úr próbára tett, mert nem voltam elég odaadó az irányában? Vagy valamiféleképp megsértettem őt? Komolyan meg voltam zavarodva és nem értettem az Úr akaratát. Ezek után egyre komorabb és kimerültebb lettem. Amikor a Bibliát olvastam, nem jutottam semmilyen felismerésre, és nem volt mondanivalóm a prédikációk során. Még az imáim is laposnak és sótlannak tűntek. Olyan volt, mintha elvesztettem volna az Úr jelenlétét, és a legtöbb hívőnk lagymataggá vált a hitében. Az összejövetelek során az emberek csak trécseltek vagy szunyókáltak, és sok munkatárs meg hívő végleg el is hagyta a gyülekezetet. Az volt a legkiábrándítóbb a számomra, hogy sok volt az irigység a munkatársak között. A munkatársak összjövetelei alatt a vének és a munkatársak egymás torkának estek a legkisebb dolog miatt is, és rossz viszonyban váltak el. Amikor ezt láttam, egyszerűen nem értettem, miért vált ilyenné a gyülekezet. Kezdett elegem lenni az összejövetelekből és még azon is gondolkodtam, hogy visszatérek a világi életbe.

Azután egy napon 2002-ben az anyám izgatottan azt mondta: „Az Úr Jézus visszatért és testet ölött, hogy kifejezze a szavait és elvégezze az ítélet munkáját.” Meghökkentem ennek hallatán. Hát nem ezt hirdette a Keleti Villámlás? Anyám áttért volna a Keleti Villámlásra? Mielőtt befejezhette volna, rákérdeztem: „Kitől hallottad, hogy az Úr Jézus visszatért? Elfelejtetted, hogy a Biblia világosan megmondja, hogy amikor az Úr eljön, felhőkön száll dicsőségesen alá, és ez megrengeti az eget és a földet? Azt mondod, az Úr visszatért, de akkor miért nem láttuk ezeket a jeleket? Azt is mondod, hogy az Úr megtestesült, hogy elvégezze az ítélet munkáját, de ez hogy lehetséges? Nem lenne szabad mindent elhinned, amit hallasz.” Látva a makacsságom, anyám bement a szobájába és egy csodaszépen bekötött könyvvel tért vissza. Lelkesen így szólt: „Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Itt megtalálod az új szavakat, amiket az Úr Jézus kifejezett. Olvasd el és meglátod.” A könyv vadonatúj volt és a címét – Az Ige testet ölt – nagy, aranyozott betűkkel nyomtatták a borítóra. Egyből a papság figyelmeztetésére gondoltam: „Nem szabad a könyvüket olvasnod. Ha elolvasod, beszippant.” Így szóltam: „Anya, nem szabad elhinned ezeket a dolgokat. Te nem olvastál sokat a Bibliából, de én jól ismerem és több evangelizációs kampányban is részt vettem. Tényleg azt hiszed, többet tudsz nálam? Ha eltévedsz a hitedben, nem lesznek a gyülekezetben töltött éveid hiábavalók?” De akkoriban nem voltam hajlandó keresni, és folyamatosan próbáltam meggyőzni anyámat, hogy ne csatlakozzon a Keleti Villámláshoz. De mondhattam bármit, anyám nem hagyta magát és egyáltalán nem változtatta meg a véleményét. Még komolyan azt is mondta: „Mindenható Isten tényleg az Úr Jézus, akire mindig is vágytunk. Ő Isten Lelke, aki még egyszer hús-vér testté vált, hogy beszéljen és munkálkodjon. Az Ige testet ölt Istennek az utolsó napokra szóló szava, és a Biblia minden rejtélyét felfedi. Te soha nem olvastad Mindenható Isten szavait, akkor honnan tudod, hogy nem a visszatért Úr szavai? A Biblia azt mondja: »A hit tehát hallásból van« (Róma 10:17). Ha nem látsz és nem hallasz, hogy akarod fogadni az Urat? Gondolj bele: ha az Úr tényleg visszatért, és te nem üdvözlöd Őt, nem fogod sajnálni, hogy elszalasztottad a lehetőséget?” Szavai hallatán nem jutott eszembe semmi jó cáfolat, így duzzogva azt feleltem: „Nem fogom elolvasni ezt a könyvet, csak a Bibliát olvasom. Oly sokat élveztünk az Úr kegyelméből – nem lehetek hálátlan! Bármit is mondasz, nem fogom elárulni az Urat!” Látva a hozzállásomat, csak sóhajtott és elment vacsorát készíteni. Nem sokkal később halk zene szűrődött ki a konyhából. Nagyon tetszett a dallama, de úgy tűnt, hogy nem egy korábban megtanult himnusz. Tudtam, hogy az anyám azért játssza, hogy halljam, így azonnal eljöttem. Ezután anyám gyakran játszott le otthon himnuszokat, és esténként sokszor hallottam, hogy sírva imádkozik értem. Ekkor az ötlött fel bennem, hogy ő olyan valaki, aki önállóan gondolkodik, tehát bizonyára szorgalmasan keresett, amikor az Úr fogadásáról volt szó. Lehet, hogy a Keleti Villámlás valóban az Úr Jézus visszatérése? Különben miért nyugtalankodna és aggódna az imáiban értem? De azután arra gondoltam, amit a lelkészek és vének mondtak, és úgy döntöttem, hogy ragaszkodom az Úr útjához és nem tágítok. Ezek után távolságtartóbb lettem anyámmal.

Egy nap, amikor a nappaliban ültem a kanapén, anyám feltett egy himnuszt a szobájában. A himnusz szövege magával ragadott: „Mostanra Isten testté lett azért, hogy elvégezze a munkát, amelyet még nem fejezett be, hogy ítéletet mondjon e korszak felett és véget vessen neki, hogy kimentse az embert a szenvedés tengeréből, hogy alaposan meghódítsa az emberiséget, és hogy megváltoztassa az emberek életfelfogásait. Isten sok álmatlan éjszakát viselt el azért, hogy megszabadítsa az embert a szenvedéstől és az éjfekete sötét erőktől, valamint az emberiség munkájának érdekében. A legmagasabb helyről a legalacsonyabb helyre szállt alá, hogy ebben az emberi pokolban éljen, és az emberrel töltse a napjait. Isten soha nem panaszkodott a közöttük tapasztalt silányságról, és soha nem kért túl sokat az embertől; ehelyett a legnagyobb szégyent viselte el Isten, miközben véghez vitte munkáját. Azért, hogy az egész emberiség mihamarabb nyugalmat élvezhessen, Isten elviselte és elszenvedte a földre jövetel megaláztatását és igazságtalanságát, és személyesen lépett be a tigrisbarlangba az emberiség megmentése végett. Oly sokszor nézett szembe a csillagokkal, oly sokszor távozott napfelkeltekor és tért vissza napnyugtakor; rettentő kínt élt át, és ki volt téve emberi támadásoknak és összetöretésnek. Isten eljött e mocsokkal teli földre, az ismeretlenségben csendben elviselte az ember pusztítását és elnyomását, de soha nem vágott vissza, és nem támasztott túlzó követelményeket az emberekkel szemben! Elvégezte mindazt a munkát, amely szükséges az emberiség számára: tanította, megvilágosította és dorgálta az embereket, szavaival finomította őket, valamint emlékeztette, intette, vigasztalta, megítélte és leleplezte őket. Minden lépését az emberek élete érdekében teszi, azzal a céllal, hogy megtisztítsa őket. Annak ellenére, hogy elvette kilátásaikat és sorsukat, Isten mindent az emberiség érdekében tesz. Valamennyi lépését az emberek túlélése érdekében teszi, hogy szép rendeltetési helyük lehessen a földön” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (9.)). Ennek a himnusznak a szövege mélyen megérintett. Önkéntelenül is arra gondoltam, hogy miként testesült meg az Úr Jézus, hogy megváltsa az emberiséget. Az uralkodó párt vadászott rá és üldözte, a vallási világ elítélte és magára hagyta, a köznapi emberek kigúnyolták és rágalmazták, és soha nem volt hely, ahol pihenhetett volna, és saját otthona sem. Mindezek ellenére Ő továbbra is kifejezett igazságokat, hogy ellássa az embereket, gyógyította őket és kiűzte belőlük a démonokat, majd végül keresztre feszítették az emberiség örök vétekáldozataként, ami által megváltotta az egész emberiséget a bűntől. Amikor az Úr emberek iránti szeretetére gondoltam, és szembeállítottam ezt a gyötrelemmel, ami az emberek részéről érte, ez mélyen megindította dermedt és megkeményedett szívemet, és könnyek záporoztak a szememből. Lehet, hogy Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus? Ki más tudna ilyen szavakat kifejezni, mint Isten? Ki más tudna ilyen árat fizetni az emberért? Ezután még egy himnuszt hallottam: „Végül is az ártatlanok eltompultak; miért kell Istennek mindig megnehezítenie a dolgokat számukra? A gyarló ember teljesen híján van az állhatatosságnak; miért kell Istennek mindig ilyen kiapadhatatlan haraggal fordulni felé? A gyenge és erőtlen emberben többé a legcsekélyebb életerő sincs; miért szidja meg őt Isten mindig az engedetlenségéért? Ki tud ellenállni a mennyei Isten fenyegetéseinek? Az ember végül is törékeny, és kétségbeejtő, Isten szorult helyzetben van; a szíve mélyére fojtotta haragját, hogy az ember lassan elkezdhessen önmagára reflektálni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (8.)). A szöveg mély benyomást tett rám. Isten emberek iránti mély aggodalmáról és törődéséről szólt. Hasonló volt ahhoz, amikor egy engedetlen gyermek megsérti az anyja érzéseit, az anya mégis hívja őt, remélve, hogy a gyermeke előbukkanhat a ködből és visszatér hozzá. Úgy éreztem, ezek a szavak Isten hangja. Önkéntelenül is az anyámmal való akkori nézeteltéréseinkre gondoltam: akárhogy is próbált meggyőzni, nem hallgattam rá, és amikor Isten szavainak himnuszait játszotta nekem, még meghallgatni sem voltam hajlandó, eszembe sem jutott, hogy vizsgálódjak. A legkisebb mértékben sem hasonlítok egy keresztényre. Ezután, amikor anyám himnuszokat játszott, már nem álltam annyira ellen.

Egy nap a következő hinuszt hallottam: „Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, az elkárhozás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szent Szellemet, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik engedelmeskednek a Szent Szellem iránymutatásának, és kívánják és keresik az igazságot; csak így nyeritek el a jutalmatokat” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Amikor ezt a himnuszt hallottam, hirtelen aggodalom fogott el: „Ha Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus, vajon nem ítéltetek el, mert nem fogadtam el Őt? Isten megsértése komoly dolog; olyan bűn, amire sem itt, sem a másvilágon nincs bocsánat!” Arra is gondoltam, amikor az Úr Jézus azt mondta: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5:6). Az Úr Jézus azt tanította nekünk, hogy csak az igazság keresésével és szomjazásával kaphatjuk meg Isten bőséges ellátását. De ha megvizsgálnám a Keleti Villámlást és becsapnának, akkor vajon nem lenne az összes hitben töltött évem hiábavaló? Egyszer ezt gondoltam, egyszer azt, és nem tudtam dönteni, így imádsággal fordultam az Úrhoz: „Ó Istenem, vívódom magamban. Úgy tűnik, hogy azok a szavak a Te hangod, de félek, hogy tévedek ebben és így elárulhatlak. Uram, nem vagyok benne biztos, hogy Mindenható Istenként tértél vissza. Ha ez valóban a Te munkád, kérlek, világosíts meg. Ha nem az, segíts szilárdnak maradnom.”

Pár nappal később, anyám ismét elővette Az Ige testet ölt-öt, és azt mondta: „Szorgalmasan olvasd Mindenható Isten szavait, és tudni fogod, hogy Ő a visszatért Úr Jézus. Ha nem vizsgálódsz, honnan fogod tudni, hogy ő-e a visszatért Úr? Ez olyan mint egy svédasztal: ha csak nézed, de nem próbálod ki az ételeket, soha nem tudod, milyen az ízük. Mi az igaz Istenben hiszünk, akkor mitől félsz? Az anyád vagyok – tényleg azt gondolod, hogy ártanék neked?” Anyám szavai elég meggyőzőek voltak. Azt gondoltam: „Igaz, hogy csak a lelkészekre és vénekre hallgattam, az ő szavaikat szajkóztam, és soha nem hallgattam meg a Keleti Villámlás prédikációit és Mindenható Isten szavait sem olvastam. Akkor honnan tudnám, hogy Mindenható Isten-e a visszatért Úr Jézus? Hát a Biblia olvasásával nem bizonyosodtam meg róla, hogy az Úr Jézus a Megváltó?” Erre a gondolatra felvettem a könyvet és lapozgatni kezdtem. Láttam, hogy mit mond Mindenható Isten: „Talán miután hallottál az igazság útjáról, és olvastad az élet szavát, azt hiszed, hogy tízezer ilyen szó közül csak egy egyezik a meggyőződéseddel és a Bibliával, és a továbbiakban abban a tízezredik szóban kell keresgélned. Továbbra is azt tanácsolom, hogy légy alázatos, ne légy túlságosan magabiztos, és ne magasztald fel magad túlságosan. Mivel rendelkezel egy darabka Istent félő szívvel, nagyobb világosságot fogsz nyerni. Ha alaposan megvizsgálod és ismételten átelmélkeded ezeket a szavakat, rájössz, hogy az igazságot jelentik vagy sem, és hogy az életet jelentik vagy sem” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Ezt a szenvedélyes felhívást olvasva nyugtalan lettem és megijedtem: „Ezek tényleg Isten szavai lennének? Különben miért mondaná, hogy ezek az élet szavai és az igazság útja, és tanácsolná az embereknek, hogy folytassák a keresést, még akkor is, ha csak minden tízezer szavából egy van összhangban a Bibliával.” Úgy döntöttem, hogy vizsgálódni fogok. Különben bánhatnám, ha már elszalasztottam a lehetőséget az Úr fogadására. Miután ezt eldöntöttem, tovább olvastam, és erre a szakaszra bukkantam: „Remélem, hogy egyetlen testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten gyakorlati munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell cselekedni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ennek a résznek az olvasása összezavart. A Bibliában világosan az áll, hogy az Úr nagy dicsőséggel a felhőkön fog visszatérni, de akkor ez a szakasz miért mondja, hogy: „Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban.” „Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek.” Az Úr tényleg nem a felhőkön tért vissza? Mi történik itt? Sokat gondolkodtam ezen, de nem sikerült rájönnöm. Ám Mindenható Isten hívei gyakran jártak nálunk, így úgy döntöttem, hogy megkérdezem őket, és meglátom, mint mondanak.

Egy nap a Mindenható Isten Egyházához tartozó Mujü nővér érkezett hozzánk, és neki beszéltem a zavarodottságomról. Mosolygott, és azt felelte: „Igaz, hogy a Biblia megemlíti az Úr visszatérését a felhőkön, de az Úr visszatérésének mikéntjét illetően, a Biblia más próféciákat is tartalmaz amellett, hogy felhőkön fog érkezni. »Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is« (Máté 24:27). »Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy tesz majd az Emberfia is, ha eljön az Ő ideje. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől« (Lukács 17:24-25). És, hogy: »Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!« (Lukács 12:40). »Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád« (Jelenések 3:3). »Íme, eljövök, mint a tolvaj« (Jelenések 16:15). »Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje« (Máté 25:6). És azt is, hogy: »Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem« (Jelenések 3:20). Ezekben a versekben miért van az, hogy az Úr egyre kihangsúlyozza »az Emberfia eljövetelé«-t, hogy »jön el az Emberfia« és »jön el az Emberfia az Ő napján«-t? Mire vonatkozik »az Emberfia«? Isten Lelkére vonatkozik, amely megtestesül és Emberfiává lesz. Isten Lelkét magában nem lehetne Emberfiának hívni. Ezenkívül az Úr újra és újra megemlíti, hogy úgy fog visszatérni, »mint egy tolvaj«, és azt mondja, hogy »éjfélkor kiáltás hallatszott«. Ez azt sugallja, hogy amikor az Úr visszatér, olyan csendben, titokban teszi, hogy Emberfiaként fog megtestesülni, és senki sem fog rájönni, mi történt. Ez pont olyan, mint amikor Isten Lelke az Úr Jézusban öltött testet, hogy megjelenjen és munkálkodjon. Az Úr Jézus úgy nézett ki, mint egy normális ember, és amikor mindenfelé utazott és prédikált, senki sem ismerte fel, hogy Ő a megtestesült Isten, hogy Ő Krisztus megjelenése. Tehát teljesen biztosak lehetünk abban, hogy amikor az Úr visszatér, akkor azt Emberfiaként megtestesülve teszi, hogy megjelenjen és végezze a munkáját.” Nagyon meglepődtem, amikor Mujü ezt mondta. A lelkészek és vének gyakran mondogatták, hogy „az Emberfia” az Úr Jézusra vonatkozik, nem a visszatért Úr Jézusra. A lelkészek és vének nagyon jól ismerték a Bibliát, tehát nem tévedhetnek. Azt gondoltam, hogy Mujü bizonyára félereértette a Bibliát és helytelenül beszélt. Amikor rájöttem erre, gyorsan így szóltam: „Mujü, a lelkészek és vének azt mondták nekünk, hogy »az Emberfia« az Úr Jézusra utal, nem a visszatért Úr Jézusra, aki hús-vér testet öltött.” Ő türelmesen így felelt: „Nővérem, ezek a versek mind világosan állítják, hogy ezek az Úr Jézus visszatérésről szóló próféciák. Minden jó ítélőképességű ember tisztán fogja ezt látni. Hogy vonatkozhatna ez az Úr Jézusra? Nem arról van szó, hogy a papság félreértelmezi az Úr szavait? Nézd meg Lukács evangéliumának 17:24-25-ös versét is: »Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy tesz majd az Emberfia is, ha eljön az Ő ideje. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.« Ezekben a versekben az Úr megjövendöli, hogy milyenek lesznek a körülmények a visszatértekor. Ha az Úr nagy dicsőségben a felhők tetjén térne vissza, akkor bizonyára mindenki megrémülne és a földre borulna. Ki merne akkor ellenálllni az Úrnak és cserbenhagyni Őt? Akkor az a prófécia, hogy: »Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől« miként valósulna meg? Tehát az Úr szavai szerint kétség sem fér hozzá, hogy a visszatért Úr a hús-vér testet öltött visszatért Emberfia. Mindenható Isten megjelenése és munkája teljes mértékben beteljesíti az Úr Jézus próféciáit.”

A közössége után nagyon elszégyelltem magam. A közössége biztos alapokon állt, és teljesen meggyőzött. Végre rájöttem, hogy amikor az Úr Jézus a visszaéréséről beszélt, miért említette mindig „az Emberfia eljövetelé”-t, hogy „jön el az Emberfia” és „jön el az Emberfia az Ő napján”-t? Folyton kihangsúlyozta, hogy „az Emberfia”, mert tudtunkra akarta hozni, hogy hús-vér testben tér vissza, Emberfiaként jelenik meg és munkálkodik. Soha nem gondoltam volna, hogy annak ellére, hogy alaposan ismerem a Bibliát és másoknak is gyakran magyarázom, nem vettem észre, hogy a Biblia világosan állítja, hogy a visszatért Úr Emberfiává lesz, hogy megjelenjen és munkálkodjon. Csak vakon elhittem, amit a lelkészek és vének mondtak nekem. Tényleg nagyon zavarodott voltam a hitemben, és hiábavaló volt a sok évnyi bibliatanulmányozás. A legkisebb mértékben sem értettem az Úr szavait és még mindig vakon arrogáns és körülhatároló voltam. Mennyire irracionális voltam! Örültem, hogy képes voltam elcsendesíteni a szívemet és meghallgatni Mujü közösségét. Ha csak a lelkészekre hallgattam volna, még mindig a felhőket bámulnám, várva az Úr alászállását. Végül pedig kivetne és elhagyna Isten. Mujü így folytatta a közösségét: „Isten visszatérése az utolsó napokban két szakaszban történik. Először megtestesül és titokban megérkezik, majd később eljön a felhőkön nyíltan megjelenve. Jelenleg Mindenható Isten megjelenése és munkája a testben az első szakaszban tart, amikor az Úr titokban érkezik el. Isten kifejezi az igazságot, hogy elvégezze az ítélet munkáját, megtisztítsa és megmentse az emberiséget, valamint lehetővé tegye, hogy az emberek teljesen megszabaduljanak a bűntől. Azok, akik igazán hisznek Istenben és vágynak a megjelenésére, fel tudják ismerni Isten hangját Mindenható Isten szavaiban, megbizonyosodnak róla, hogy Ő a visszatért Úr Jézus és elébe járulnak. Ők a bölcs szüzek, akik elragadtattak Isten trónja elé, és most Isten szavainak tisztítását tapasztalják meg. Tehát ez alatt az idő alatt nem láthatjuk az Urat a felhők tetején megjelenni. Csak miután Isten megalkotta a győztesek csoportját, és befejezte a hús-vér testben végzett titkos munkáját, akkor ereszti szabadon a katasztrófákat, jutalmazza meg a jókat és bünteti meg a gonoszokat, és végül alászáll a felhők tetején és felfedi Magát minden embernek. Ekkor azok, akik korábban elítélték Mindenható Istent és ellenálltak Neki, jajgatni fognak, a mellüket verdesik és sajnálkozva csikorgatják a fogukat, mert ellenálltak a visszatért Úr Jézusnak. Ez teljességgel beteljesíti a Jövendölések próféciáját: »Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége« (Jelenések 1:7).”

Ezután Mujü elolvasott nekem egy passzust Mindenható Isten szavaiból. „Sokakat talán nem érdekel, amit mondok, de mégis azt akarom mondani minden úgynevezett szentnek, aki Jézust követi, hogy amikor saját szemetekkel látjátok Jézust leereszkedni a mennyből egy fehér felhőn, az lesz az igazságosság Napjának nyilvános megjelenése. Lehet, hogy az nagy izgalom időszaka lesz számodra, de tudnod kell, hogy az idő, amikor tanúja leszel Jézus mennyből való leereszkedésének, egyben az az idő is, amikor leszállsz a pokolba, hogy megbüntessenek. Ez lesz az az idő, amikor Isten irányítási terve véget ér, és ez lesz az az idő, amikor Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Mert Isten ítélete véget ér, mielőtt az ember jeleket látna, amikor csak az igazság kifejezése van. Azok, akik elfogadják az igazságot és nem keresnek jeleket, és így megtisztultak, visszatérnek majd Isten trónusa elé, és belépnek a Teremtő ölelésébe. Csak azok kapnak örök büntetést, akik kitartanak abban a hitben, hogy »Az a Jézus, aki nem fehér felhőn lovagol, hamis Krisztus«, mert csak abban a Jézusban hisznek, aki jeleket mutat, de nem ismerik el azt a Jézust, aki szigorú ítéletet hirdet, és felszabadítja az igaz utat és életet. És így csak az lehet, hogy Jézus akkor foglalkozik velük, amikor nyíltan visszatér egy fehér felhőn. Túl makacsok, túl magabiztosak, túl gőgösek. Ezeket az elfajzottakat hogyan is jutalmazhatná meg Jézus? Jézus visszatérése nagy megváltás azoknak, akik képesek elfogadni az igazságot, de azoknak, akik nem képesek elfogadni az igazságot, az elkárhozás jele. Válasszátok meg a saját utatokat, és ne káromoljátok a Szent Szellemet, és ne utasítsátok el az igazságot. Ne legyetek tudatlanok és arrogánsak, hanem olyanok, akik engedelmeskednek a Szent Szellem iránymutatásának, és kívánják és keresik az igazságot; csak így nyeritek el a jutalmatokat” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Mindenható Isten szavainak hallatán félretettem a büszkeségem, és végre rájöttem, hogy mindenféle elképzelésem volt az Úr eljöveteléről. Nem csoda, hogy nem láttam az Urat a felhökön alászállni. Ő titokban testesült meg és jött el, kifejezve szavakat, hogy megmentse az emberiséget, és csak akkor fog megjeleni a felhőkön, miután létrehozta a győztesek csoportját. A papság becsapott azzal, hogy a Biblia szavainak szó szerinti jelentéséhez ragaszkodott. Majdnem elszalasztottam az esélyemet az Úr fogadására és majdnem Isten is elhagyott. Egy hajszálon múlt.

Mujü így folytatta a közösséget: „Mindannyian tudjuk, hogy 2000 évvel ezelőtt minden izraelita a Messiást várta, de amikor az Úr Jézus eljött és munkálkodott, a farizeusok szó szerint vették a Szentírást, és mindenféle elképzelésük volt a Messiás eljövetelét illetően. Azt hitték, hogy amikor Isten eljön, Messiásnak fogják hívni, egy arisztokrata családba születik, királyi státusza és hatalma lesz, és kiszabadítja őket a római kormányzat uralma alól. De amikor az Úr Jézus eljött, nem Messiásnak hívták. Közrendű családba született, egy istállóban jött világra, és nem volt tiszteletet parancsoló. Sőt, elnyomták és üldözték, megtagadták és elítélték Őt, és végül a keresztre szegezték, szörnyű bűnt követve el ezzel, amivel magukra vonták Isten átkait és büntetését, ami az izraeliták hosszú alávetettségéhez vezetett. Ez kemény lecke volt! Érdemes elgondolkodnunk a kudarcuk alapvető okán. Ha nem sikerül ebbe betekintést nyernünk, akkor az Úr eljövetelét illetően, valószínűleg ugyanazt az Istennek ellenálló utat fogjuk követni, amin a farizeusok jártak.” Amikor a nővér befejezte, elolvasott velem még egy szakaszt Mindenható Isten szavaiból. „Szeretnétek tudni, mi volt a gyökere annak, hogy a farizeusok szemben álltak Jézussal? Szeretnéd tudni, mi volt a farizeusok lényege? Tele voltak a Messiásról való képzelgésekkel. Sőt, csak hitték, hogy a Messiás el fog jönni, de nem kutatták az életigazságot. Így még ma is várják a Messiást, mert nem ismerik az élet útját, és nem ismerik az igazság útját sem. Talán azt mondjátok: hogyan nyerhetnék el Isten áldását az ilyen ostoba, makacs és tudatlan emberek? Hogyan láthatnák meg a Messiást? Azért álltak szemben Jézussal, mert nem ismerték a Szent Szellem munkájának irányát, mert nem ismerték az igazság azon útját, amelyről Jézus beszélt, és ezenfelül azért, mert nem értették a Messiást. És mivel soha nem látták a Messiást, és soha nem voltak a Messiás társaságában, elkövették azt a hibát, hogy ragaszkodtak a Messiás puszta nevéhez, miközben minden lehetséges módon tagadták a Messiás lényegét. Ezek a farizeusok lényegükben makacsok, gőgösek voltak, és nem engedelmeskedtek az igazságnak. Istenhitük alapelve ez volt: mindegy, milyen mély a prédikációd, mindegy, milyen nagy tekintélyed, nem vagy Krisztus, csak, ha Messiásnak hívnak. Nem ostoba és nevetséges ez a hit?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mire meglátod Jézus szellemi testét, Isten újjáteremti a mennyet és a földet). Mujü így kommunikált: „Mindenható Isten feltárta a farizeusok Úr Jézussal szembeni ellenállásának lényegét és alapvető okát. Ez makacs és arrogáns természetüknek volt köszönhető, és annak, hogy elegük volt az igazságból és gyűlölték azt. Sőt mi több, nem értették meg Isten munkáját és szó szerint ragaszkodtak a Szentírásban leírtakhoz, saját elképzeléseik szerint határolva be Isten megjelenését és munkáját. Még amikor az Úr Jézus sok igazságot kifejezett és számos csodát véghez vitt, akkor sem kerestek vagy fogadták ezt egyáltalán el. Ragaszkodtak a Szentírásban szó szerint leírtakhoz, próbáltak befolyást szerezni az Úr felett, elítélni Őt és ellenállni Neki, ami végül az Ő keresztre feszítéséhez vezetett. Tehát amikor az Úr utolsó napokbeli eljövetelét vesszük szemügyre, csak a farizeusok bukásának kegyetlen leckéjéből tanulva, elképzeléseinket hátrahagyva és Isten megjelenésének és munkájának vizsgálatával lehet reményünk az Úr fogadására. Manapság a vallási világ lelkészei és vénei pont olyanok, mint a farizeusok. Amikor az emberek az Úr eljöveteléről tanúskodnak, ők nem keresik vagy vizsgálják azt, sőt makacsul ragaszkodnak a bibliai részlethez az Úr eljöveteléről a felhőkön. Azt mondják: »Ha a visszatért Úr nem felhőn érkezik, nem lehet igazi«, így önkényesen ellenállnak Mindenható Istennek és megakadályozzák, hogy a hívők vizsgálhassák az igaz utat. Ha soha nem bánják meg bűneiket, Isten az utolsó napokban leleplezi őket, mint hamis hívők és antikrisztusok, és amint Isten üdvözítő munkája befejeződik, sírni fognak és fogaikat csikorgatják, miközben súlyos csapások áldozatául esnek.”

Ennek hallatán megrémültem és remegni kezdtem. A saját viselkedésem jutott eszembe. A Bibliát szó szerint vettem az Úr fogadásával kapcsolatban, azt gondolva, hogy az Úr Jézus felhők tetején érkezik majd. Amikor azt hallottam az emberektől, hogy az Úr Jézus visszatért, nem elég, hogy nem vizsgálódtam, de a lelkészekkel és vénekkel együtt még vakon el is ítéltem őket, mindeféle pletykákat terjesztettem, hogy rágalmazzam és becsméreljem Mindenható Istent, és megakadályoztam, hogy a hívek az igaz utat vizsgálhassák. Nem volt különbség az én vislekedésem és az Úr Jézusnak ellenálló farizeusok viselkedése között. Modernkori farizeus voltam, egy akadály, amely a hívők útját állja az igaz út vizsgálatában. Isten irgalma nélkül, ami Mujü igazságról szóló közösségében nyilvánult meg és lehetővé tette, hogy meghalljam Isten hangját, egy olyan makacs és az igazságot visszautasító embert, mint amilyen én voltam, Isten végül elhagyott, kivetett, megátkozott és megbüntetett volna. Ezután azt kérdeztem tőle: „Tekintve, hogy az Úr megtestesült, hogy munkáját titokban végezze, hogyan lehetünk benne biztosak, hogy Mindenható Isten a megtestesült Isten, az utolsó napok Krisztusa?” Olvasott még néhány szakaszt Mindenható Isten szavaiból. „A »megtestesülés« Isten megjelenése a testben; Isten a test képében munkálkodik a teremtett emberiség körében. Tehát ahhoz, hogy Isten testet öltsön, előbb testté kell lennie, normális emberi mivolttal rendelkező testté; ez a legalapvetőbb előfeltétel. Valójában Isten megtestesülésének következménye, hogy Isten a testben él és munkálkodik, és Isten a maga teljes lényegében testté lesz, emberré lesz” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege). „A megtestesült Istent Krisztusnak hívják, és Krisztus az Isten Lelke által felöltött test. Ez a test nem hasonlít semmilyen emberhez, aki testből való. Ez a különbség azért van, mert Krisztus nem test és vér; Ő a Lélek megtestesülése. Egyszerre rendelkezik normális emberi és teljes isteni mivoltával. Isteni mivoltának egyetlen ember sincs birtokában. Normális emberi mivolta fenntartja minden normális tevékenységét a testben, míg isteni mivolta Magának Istennek a munkáját végzi” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való engedelmesség). „Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Miután Mujü elolvasta ezt, így kommunikált: „Mindenható Isten szavai világosan megmondják nekünk, hogy a megtestesülés azt jelenti, hogy Isten Lelke hús-vér testbe öltözik és normális emberré válik, megjelenik a világban, hogy kifejezze az igazságot és munkálkodjon. Kívülről Krisztus úgy néz ki, mint egy normális ember, de Isten Lelke van Benne – Ő Isten Lelkének a megtestesülése. Tehát Krisztusnak nem csupán normális emberi mivolta van, de teljes isteni mivolta is, ami azt jelenti: Isten eredendő természete, amit Isten birtokol, és ami Isten, az Ő hatalma, mindenhatósága és bölcsessége mind megvalósul az Ő megtestesült testében. Krisztus Maga Isten, a teremtés Ura. Tehát Krisztus ki tudja fejezni az igazságot, bármikor le tudja leplezni a rejtélyeket, ki tudja fejezni Isten természetét és mindent, ami Isten, valamint el tudja végezni az emberiség megváltásának és üdvözítésének munkáját. Ez ugyanaz, mint ahogy az Úr Jézus volt Isten megtestesülése – Ő volt Krisztus. Bár az Úr külsőleg úgy nézett ki, mint egy normális ember, és tényleg az emberek között élt a földön, képes volt kifejezni az igazságot és bármikor felfedni a mennyek országának rejtélyeit, valamint megtanítani az embereket a bűnök megvallására. Az Úr Jézus megbocsátotta az emberek bűneit és kifejezte Isten szerető és irgalmas természetét. Sok csodát is tett: meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a holtakat, lecsendesítette a szelet és a tengereket, és 5000 embert etetett meg 5 cipóval és két hallal. Az Úr Jézus munkája Isten hatalmának tökéletes megjelenítése volt. Mindannyian megerősítettük, hogy az Úr Jézus volt Krisztus, a megtestesült Isten, az Ő szavaira és munkájára alapozva. Tehát, amikor meg akarjuk ítélni, hogy valaki megtestesült Isten-e vagy sem, azt nem a külsejére kell alapozni, vagy arra hogy milyen családban született, hogy van-e státusza és hatalma, vagy hogy mások támogatják-e vagy elutasítják őt, hanem teljes mértékben arra, hogy ki tudja-e fejezni az igazságot és el tudja-e végezni Isten munkáját. Ez a kulcs. Amennyiben ki tudja fejezni az igazságot és el tudja végezni az emberiség üdvözítésének munkáját, akkor mindegy, milyen átlagosnak néz ki kívülről, és mindegy, hogy mennyire ítélik és utasítják el őt, ő tagadhatatlanul a megtestesült Isten, Ő Krisztus. Mióta Mindenható Isten megjelent, hogy végezze a munkáját, szavak millióit fejezte ki, és Isten irányítási tervének minden rejtélyét felfedte. Felfedte Isten irányítási tervének célját, az Ő munkája három szakaszának kulisszatitkait, Isten megtestesüléseinek és neveinek rejtélyeit, a Biblia kulisszatitkait, azt, hogy miként tisztítja és menti meg Isten ítélő munkája az emberiséget az utolsó napokban, minden különféle típusú ember kimenetelét, azt, hogy miként valósul meg Krisztus királysága a földön és még sok minden mást. Ezenfelül Mindenható Isten szintén megítéli és leleplezi az emberek Istennek ellenálló természetét és minden romlott beállítottságukat. Azt is megmutatja az embereknek, hogy miként tudnak megszabadulni a bűntől és megmenekülni. Az igazságok, amelyeket Mindenható Isten kifejezett, olyan bőségesek... Az igazság minden aspektusát kifejezte, amire szükségünk van, hogy teljesen megmeneküljünk, és ezen rejtélyek és igazságok egyikét sem hallhattuk korábban. Isten választottjai megtapasztalták Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és van valamiféle megértésük romlott beállítottságukról, valamennyire felismerik Isten igaz és fenséges természetét, foktól fokra megszabadulnak a bűn béklyóitól és korlátaitól, és bizonyos fokig megváltoztatták életfelfogásukat. Csak Mindenható Isten szavainak olvasásán és az Ő utolsó napokbeli munkájának személyes megtapasztalásán keresztül ismertük fel, hogy Mindenható Isten a megtestesült Isten, az utolsó napok Krisztusa.”

Mindenható Isten szavai és Mujü közössége megvilágosított. Rájöttem, hogy a kulcs annak meghatározásához, hogy valaki a megtestesült Isten-e, abban rejlik, hogy ki tudja-e fejezni az igazságot, el tudja-e végezni az üdvösség munkáját, és ki tudja-e fejezni Isten természetét és mindent, ami Isten. Tehát Mindenható Isten a megtestesült Isten, a visszatért Úr Jézus, különben ki más tudná felnyitni a tekercset és a hét pecsétet, hogy felfedjen minden rejtett titkot és igazságot? Istenen kívül ki tudná megmenteni az emberiséget azáltal, hogy megszabadít minket a bűn béklyóitól?

Mujü így folytatta: „Ebben a megjelenésében Isten leginkább az Ő szavait fejezi ki, hogy ráismerjen azokra, akik szomjazzák az Ő eljövetelét és meghallják az Ő hangját. Az Úr Jézus mondta: »Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem« (János 10:27). Mindannyian, akik Isten juhai, vágynak az igazságra és tisztelik Őt. Amikor azt hallják valakitől, hogy az Úr visszatért, keresik és vizsgálják az igaz utat. Amikor Mindenható Isten szavait olvassák, felismerik Isten hangját, elfogadják Mindenható Istent és lehetőséget kapnak az üdvösségre. Azok, akik nem Isten juhai, mind arrogánsan és makacsul ragaszkodnak a vallásos elképzelésekhez, nem hajlandók meghallani Isten hangját, sőt el is ítélik és megítélik Isten utolsó napokbeli munkáját. Végül elnyerik megérdemelt büntetésüket. Tehát Isten arra használja a szavait, hogy az utolsó napokban felfedjen mindenféle embert, mindegyiket a saját típusa szerint válogatva, megjutalmazva a jókat és megbüntetve a gonoszakat. Ez tökéletesen megmutatja Isten igazságosságát.” Ennek hallatán lehajtottam a fejem és záporozni kezdtek a könnyek a szememből. Tudtam, hogy korábban már ellenálltam Istennek. Visszagondolva arra az időre, amikor az emberek az Úr visszatéréséről tanúskodtak, nem kerestem és vizsgálódtam, hanem vakon engedelmeskedtem a lelkészeknek és véneknek, hazugságokat terjesztve és visszarettentve a híveket az igaz út keresésétől. Ennek eredményeképp olyan köhögőroham jött rám, hogy nem tudtam beszélni, megbetegedtem, sőt még a kulcscsontom is eltörött. Vang vén még autóbalesetet is szenvedett. Rájöttem, hogy ezek egyike sem baleset volt. Mind büntetés és megtorlás volt, hogy ellenálltam Istennek, de én kába voltam és nem tudtam, hogy fel kell ébrednem. Még Isten megjelenését és munkáját is folyamatosan elítéltem és ellenálltam neki, azt gondolva, hogy az Úr útját védelmezem és megvédem a nyáját. Olyan eltompult voltam! A legmerészebb álmaimban sem volt a Keleti Villámlás, aminek folyton ellenálltam, a várva várt Úr Jézus! Kimondhatatlanul meggyötört voltam és bánkódtam, és gyűlöltem magamat, hogy ilyen vak és ostoba voltam. Úgy hittem Istenben, hogy nem ismertem fel a munkáját, sőt követtem a véneket az Istennek való ellenállásban és abban, hogy megakadályozzuk a híveket az igaz út vizsgálatában. A viselkedésem alapján igazán megérdemeltem, hogy Isten megbüntessen. De Isten nem a kihágásaim alapján járt el velem szemben, sőt még az anyámat is felhasználta, hogy folyton az Ő szavainak himnuszait játssza nekem, és Mujüt is, hogy az igazságról kommunikáljon, s ezáltal a kába, makacs szívemnek lehetősége legyen lassan felébredni és magára találni, hogy elfogadjam Isten új munkáját. Hála Mindenható Istennek az irgalmáért és üdvösségéért!

Ezután éhesen faltam Mindenható Isten szavait. Az Ő szavai által megismertem Isten minden egyes nevének a jelentését a különböző korszakokban, a Biblia kulisszatitkait, és azt, hogy a Sátán miként rontotta meg az emberiséget és Isten hogyan ment meg minket. Arra is rájöttem, hogy az ember sátáni természete az alapvető oka bűnösségünknek és Istennek való ellenállásunknak, és megtudtam, hogyan kell kereseni, hogy megszabaduljak a romlottságtól és elérjem az üdvösséget. Láttam, hogy Mindenható Isten szavai és munkája teljesen beteljesítik az Úr Jézus szavait: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (János 16:12-13). Mindenható Isten szavai zavarodottságom és hamis elképzeléseim nagy részét feloldották, és teljesen bizonyossá lett előttem, hogy ezek Isten személyes kijelentései. Mindenható Isten volt az Úr Jézus, akire oly régóta vártam. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki évekkel ezelőtt eltűnt és most végre egymásra találtak az anyjával. Magamhoz öleltem Isten szavainak könyvét és sírni kezdtem. Gyűlöltem magam, hogy nem ismertem fel Istent, esztelenül ellenálltam Isten utolsó napokbeli munkájának és elítéltem azt, és akadályoztam a híveket abban, hogy keressék és vizsgálják az igaz utat. Lázadó lettem és Isten ellensége. Amikor rájöttem erre, borzasztóan sajnáltam, és elhatároztam, hogy elkezdem terjeszteni az evangéliumot, hogy visszahozzam azokat a nyájba, akiket becsaptam és hátráltattam, és hogy helyrehozzam a múltbéli túlkapásaimat, hogy megvigasztaljam Isten szívét. Ezután beálltam az evangéliumot terjesztők sorába. Mikor az evangéliumot oszottam meg, gyakran meséltem az embereknek, hogy mennyire szó szerint ragaszkodtam a Biblához és álltam ellen Istennek. Azt mondtam nekik, hogy tanuljanak a múltbéli hibáimból, és megosztottam velük Mindenható Isten szavait, hogy meghallják Isten hangját. Ahogy láttam, hogy egyre több és több ember fogadja el Isten utolsó napokbeli munkáját, annyira boldog, kiegyensúlyozott és békés voltam.

Visszanézve a megtett útra, az Istennek való ellenállástól addig, hogy meghódítottak Isten szavai, láttam, hogy milyen fáradságos erőfeszítéseket tett Isten az érdekemben. A lázadásom ellenére Isten nem hagyott el, sőt azt is megengedte, hogy halljam a hangját és fogadjam őt. Ez Isten hatalmas szeretete és üdvössége irányomban! Hála Mindenható Istennek!