Írta: Mathieu, Franciaország

A nevem Mathieu, és egy katolikus családban születtem a franciaországi Lyonban. Több mint két éve fogadtam el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Őszintén szólva többet nyertem vele, mint az alatt a mintegy tíz év alatt, amit hívőként töltöttem a vallási közösségben. Hagyományos katolikus neveltetésben részesültem, megkereszteltek, misére jártam, bérmálkoztam, és részt vettem zarándoklaton. Felnőttként rájöttem, hogy a katolikus papok mindig ugyanazokat a régi doktrínákat hirdetik mindenféle új tartalom nélkül. Egy hideg légkör volt, és sok hívő hite megingott. Úgy éreztem, hogy ez a hely nélkülözi a Szentlélek munkáját, és hogy ott nem nyerhetek életet. Ezt elkeserítőnek találtam. Arra vágytam, hogy találjak egy olyan gyülekezetet, ahol a Szentlélek munkálkodik, ahol érezhetem az Úr jelenlétét. Úgy döntöttem, elhagyom a katolicizmust, hogy megtaláljam ezt a fajta gyülekezetet. Ezután Genfbe kerültem, ahol egyetemre jártam, és csatlakoztam egy helyi keresztény evangélikus gyülekezethez. De azt tapasztaltam, hogy a pásztor csak néhány bibliai szót és doktrínákat hirdetett, jelmondatokat harsogott, és lelki ajándékokról meg teológiai elméletekről beszélt, amelyek távol álltak a valóságtól. Nem volt semmi, ami megérintett volna, vagy segített volna megismerni az Urat. Egy másik dolog, amit észrevettem, és ami még jobban megdöbbentett, az a bálványimádás volt. A főpásztor arcképe fent volt a szószék mellett, és valahányszor egy újonnan érkezett csatlakozott a gyülekezethez, a helyi pásztor megkérte őket, hogy tisztelegjenek a főpásztor arcképe előtt. A pásztor minden egyes nap elküldte a híveknek a saját Szentírás-értelmezéseit, és a testvérek úgy tekintettek erre, mint a mindennapi kenyerükre, mintha Isten szavait olvasnák. Sőt, úgy gyakorolták ezeket, mintha Isten saját szavai lennének. Ez nagyon kellemetlenül érintett. Nem tűnt helyesnek számomra. Láttam, hogy az Úr nem volt benne ebben a gyülekezetben, és így én is otthagytam ezt a gyülekezetet. Azon morfondíroztam, hogy hol is van az Úr valójában. Nagyon üresnek éreztem magam lelkileg, és azon tűnődtem, hogy vajon az Úr félreállított-e engem. Ettől kezdve magamban, otthon olvastam a Bibliát. Sokat olvastam a Jelenések könyvének harmadik fejezetét, és az a rész, amely a philadelphiai gyülekezetről szól, különösen mély benyomást tett rám. „Minthogy megőrizted az Én türelmem Útját, Én is megóvlak téged a kísértés idejétől, amely elérkezik az egész földkerekségre, hogy megpróbálja a földön élőket. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az Én Istenem templomában, és ott marad örökké” (Jelenések 3:10-12). Ezek a versek nagyon boldoggá tettek, mert tele voltak misztériummal és ígéretekkel. Úgy vettem észre, hogy az Úr egyértelműen azt mondja, lesz egy gyülekezet, amelyet Isten jóváhagy, méghozzá a philadelphiai gyülekezet. Úgy éreztem, mintha az Úr azt mondaná: „Én ebben a gyülekezetben vagyok.” Ez felvetett bennem egy kérdést: Hol van ez a gyülekezet? Amikor tovább olvastam, ezt láttam: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jelenések 3:20). Nagy izgalommal olvastam, hogy az Úr világosan kijelentette, hogy kopogtatni fog az ajtón. Kíváncsi voltam, pontosan hogyan kopogtat majd, és ez azt jelenti-e, hogy Ő hamarosan visszatér. Ez hihetetlen megvilágosodás volt a számomra, és arra ösztönzött, hogy tovább keressek.

2018. május 1-jén este újra teljes szívemből és lelkemből imádkoztam Istenhez. „Ó, Istenem, kérlek, világosíts meg! Tudom, hogy hamarosan eljössz. Kérlek, engedd, hogy megértsem a Te szándékodat.” Másnap, mint mindig, dolgozni mentem. Az ebédszünetemben kimentem a Genfi-tó partjára, leültem egy padra. Aztán észrevettem valakit a távolban, úgyhogy odamentem hozzá azzal a szándékkal, hogy hirdetem neki az evangéliumot. Meglepetésemre ő így szólt hozzám: „Testvérem, hallottál róla? Az Úr visszatért, és kifejezett milliónyi szót.” Megdöbbentem ennek hallatán, és így tűnődtem: „Miért mondja ezt ez a testvér? Tényleg visszatért az Úr?” Ahogy folytattuk a közösséget, egymás után merültek fel a kérdések az elmémben. „Visszatért az Úr? Hogyan tért vissza az Úr?” Megadta nekem a Mindenható Isten Egyháza honlapjának címét, és azt mondta: „Itt bővebben utánanézhetsz.”

Amint visszatértem az irodába, megnyitottam a Mindenható Isten Egyházának honlapját. A legelső dolog, amit láttam, az volt, hogy „Az utolsó napok Krisztusa megjelent Kínában.” Ez a hír megdöbbentett, és ami még ennél is meglepőbb volt, hogy sokféle könyv volt a honlapon, köztük kettő olyan, ami igazán nagy hatással volt rám: „Az Ige testet ölt” és „Az utolsó napok Krisztusának kijelentései”. Nagyon szerettem volna megérteni, hogy mi ez, ezért rákattintottam az első könyvre, „Az Ige testet ölt”-re, és elolvastam egy szakaszt: „Népem minden tagjának, aki Engem szolgál, vissza kell gondolnia a múltra: Megfertőzte-e tisztátalanság az Irántam érzett szereteteteket? Tiszta és teljes szívből jövő volt-e a hűségetek Irántam? Igaz volt-e a tudásotok Rólam? Mennyi hely volt Számomra a szívetekben? Teljesen betöltöttem a szíveteket? Hány szavam teljesült be bennetek? Ne próbáljatok meg bolonddá tenni Engem! Ezek a dolgok tökéletesen világosak Számomra! Ma, amikor felhangzik üdvösségem hangja, vajon növekedett valamelyest az Irántam érzett szeretetetek? Tisztává vált az Irántam való hűségetek egy része? Elmélyült a Rólam való tudásotok? A múltban felajánlott dicséret szilárd alapot adott mai tudásotoknak? Mennyit foglal el belőletek az Én Lelkem? Mekkora helyet foglal el bennetek az Én képmásom? Szíven találtak benneteket a kijelentéseim? Valóban úgy érzitek, hogy nincs hová elrejtenetek a szégyeneteket? Valóban azt hiszitek, alkalmatlanok vagytok arra, hogy az Én népem legyetek? Ha teljesen figyelmen kívül hagyjátok a fenti kérdéseket, az azt mutatja, hogy zavaros vizeken halászol, és csak azért vagy jelen, hogy meglegyen a létszám, de az Általam elrendelt időben biztosan kivettetsz majd, és másodszorra is a feneketlen mélységbe leszel taszítva. Ezek az Én figyelmeztető szavaim, és bárkire, aki félvállról veszi őket, lesújt az ítéletem, és a kijelölt időben csapás fogja érni. Nem így van?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 4. fejezet). Ezek a szavak olyan tekintélyt parancsolónak tűntek számomra, mintha Maga Isten szólt volna hozzám szemtől szemben: „Igaz szeretettel vagy Irántam? Őszinte a Nekem való alávetettséged?” Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert csak azért szolgáltam Istent, hogy egy feladatot teljesítsek, nem pedig szeretetből. Az imáimban folyamatosan dolgokat követeltem az Úrtól, mondván: „Ó, Istenem ilyen kocsit akarok, ilyen fajta házat akarok, ilyen fajta állást akarok, ilyen fajta feleséget akarok...” Rájöttem, hogy mindez esztelenség volt. És ami még rosszabb volt, ha az Úr nem elégítette ki extravagáns vágyaimat, akkor panaszkodtam Rá. Mélységesen szégyelltem magam ezzel a leleplezéssel szembesülve, annyira, hogy legszívesebben elbújtam volna, mint egy rosszalkodó gyerek, aki el akar rejtőzni a szülei szidása elől. De nagyon boldog is voltam, mert úgy éreztem, hogy Isten szemtől szemben beszél hozzám. Úgy éreztem, hogy ez Isten hangja, mert csak Isten lát bele az emberi szívekbe. Ezek a szavak leleplezték azt, ami igazán voltam, szóhoz sem jutottam. Kényszert éreztem, hogy tovább olvassam. Elég sok részt elolvastam Isten szavaiból. Ezek közül egy szakaszra emlékszem, ami igazán nagy benyomást tett rám. Mindenható Isten azt mondja: „Letekintek mindenre a magasból, és uralmat gyakorlok minden dolog fölött a magasból. Hasonlóképpen véghez vittem az üdvösségemet a földön. Soha nincs olyan pillanat, hogy titkos helyemről ne figyelném az emberek minden mozdulatát és mindent, amit mondanak és tesznek. Számomra az emberek nyitott könyvek: mindegyiket látom és ismerem közülük. A titkos hely a hajlékom, a teljes mennybolt pedig az, ahol fekszem. A Sátán erői nem érhetnek el, mivel túlárad Bennem a fenség, az igazságosság és az ítélet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 5. fejezet). Úgy éreztem, hogy ezek a szavak tele vannak Isten tekintélyével. Istenen kívül ki tud belelátni a szívünkbe? Istenen kívül ki tud ilyen erővel és hatalommal közvetlenül hozzánk szólni? Isten teremtette az emberiséget, és csak Isten képes meglátni azokat a dolgokat, amelyeket a szívünk mélyén eltemetünk. Biztos voltam benne, hogy ezek Isten szavai, és nagyon izgatott voltam. Olyan érzés volt, amilyet még soha nem éreztem. Sokat olvastam aznap, és a szokásosnál három órával később mentem haza. Úgy éreztem, hogy ezek a szavak valóban különlegesek. Hazafelé menet azt ismételgettem: „Istenem, őszintén köszönöm Neked! Felismertem a hangodat, és tudom, hogy visszatértél. Tanúja lettem a Te tekintélyednek. A Tiéd minden dicsőség!” Annyira izgatott voltam! Visszaemlékeztem az előző esti imámra Istenhez, amikor arra kértem, segítsen megérteni az Ő visszatérésével kapcsolatos szándékát. Rájöttem, hogy Isten meghallgatta és megválaszolta az imámat. Ez valami igazán hihetetlen dolog volt! De ugyanakkor tele voltam kérdésekkel is, mint például: Hogyan jött el az Úr? Milyen munkát végez? Hogy választ kapjak ezekre a kérdésekre, kapcsolatba léptem Mindenható Isten Egyházának testvéreivel.

Ők azután elmondták, hogy az Úr Emberfiaként lett testté, és hogy titokban jött el. Elmondták nekem, hogy Ő igazságokat fejez ki, és új munkát végez, nevezetesen az utolsó napok ítéletét, amely a Bibliában megjövendölt Isten házán kezdődik, és célja, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget. Megosztották velem a közösséget is, ami nagyon megvilágosító volt néhány bibliai verssel kapcsolatban, mint például a Jelenések 16:15: „Íme, eljövök, mint a tolvaj.” Vagy a Máté 24:44: „Legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Az „Emberfia” egyértelműen nem Isten Lelkére vagy szellemi testére utal, hanem egy embertől született lényre, aki normális emberi mivolttal és Isten lényegével rendelkezik. Pont olyan, mint az Úr Jézus kétezer évvel ezelőtt. Úgy nézett ki, mint egy átlagos ember, de lényegét tekintve Isten volt. Ezután a Jelenések 3:20-ról is közösséget vállaltak, amely megemlíti az ajtón kopogtató Urat. Megtudtam, hogy a „kopogtatás” arra utal, hogy az Úr új szavakat fejez ki az utolsó napokban, hogy bekopogtasson az emberek szívének ajtaján. Amikor igaz hívők hallják az Úr szavait, képesek felismerni, hogy azok Isten szavai, és ők a bölcs szüzek, akik elragadtatnak Isten elé, és fogadják az Úr visszatérését. Ez az Úr Jézus próféciáját is beteljesíti: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (János 10:27).

Megdöbbentem. Arra gondoltam, hogy ez a második alkalom, hogy Isten hús-vér testben jött a földre munkálkodni, és ez pont akkor történik, amikor én a világon élek, ugyanazt a levegőt lélegzem, és Ő úgy néz ki, mint bármelyik átlagos ember. Meglepődtem, hogy ez hihetetlen! Mert mindig azt hittem, hogy Istennek fent kell lennie az égben, és soha nem gondoltam volna, hogy az utolsó napokban Isten hús-vér testben jön el, hogy beszéljen és munkálkodjon. Ezután a testvérek felolvastak nekem néhány részt Isten szavaiból Isten megtestesüléséről: „A »megtestesülés« Isten megjelenése a hús-vér testben; Isten a hús-vér test képében munkálkodik a teremtett emberiség körében. Ezért mivel Ő a megtestesült Isten, előbb hús-vér testnek kell lennie, normális emberi mivolttal rendelkező hús-vér testnek; ez a legalapvetőbb előfeltétel. Valójában Isten megtestesülésének a jelentése az, hogy Isten a hús-vér testben él és munkálkodik, hogy Isten az Ő valódi lényegében hús-vér testté lesz, emberré lesz” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege). „A megtestesült Istent Krisztusnak hívják, és Krisztus az Isten Lelke által felöltött hús-vér test. Ez a hús-vér test nem hasonlít semmilyen emberhez, aki hús-vér testből való. Ez a különbség azért van, mert Krisztus a Lélek megtestesülése, nem pedig testi. Egyszerre rendelkezik normális emberi és teljes isteni mivoltával. Isteni mivoltának egyetlen ember sincs birtokában. Normális emberi mivolta arra való, hogy fenntartsa minden normális tevékenységét a hús-vér testben, míg isteni mivolta Magának Istennek a munkáját végzi. Legyen az Ő emberi vagy isteni mivolta, mindkettő a mennyei Atya akaratának van alávetve. Krisztus lényege a Lélek, azaz isteni mivolta. Ezért az Ő lényege Maga Isten lényege; ez a lényeg nem fogja akadályozni a saját munkáját, és nem tudna semmi olyat tenni, ami saját munkáját tönkretenné, és soha nem mondana olyan szavakat sem, amelyek saját akarata ellen lennének” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való alávetettség). Isten szavainak ezen részleteiből megértettem, hogy a megtestesült Isten Isten Lelke, aki hús-vér testet öltött, és eljött a földre, hogy beszéljen és munkálkodjon az emberiség megmentése érdekében. Krisztus látszatra olyan, mint egy átlagos ember, aki úgy eszik, öltözködik, él és alszik, mint bárki más, de isteni lényege van. Isten identitásából és pozíciójából tud beszélni az emberiség egészéhez, és olyan igazságokat tud kifejezni, amelyeket ember soha nem tudna. Képes arra, hogy elvégezze Magának Istennek a munkáját, és végrehajtsa Isten akaratát. Külsőre nem látszik rajta, hogy Ő Isten, de amikor halljuk a hangját, kiderül, hogy a szavai nem e világiak. Olyan igazságokat és misztériumokat tud megvilágítani, amelyeket még senki sem látott vagy hallott. Képes feltárni az emberiség legbensőbb romlottságát. Azt fejezi ki, amit Maga Isten is kifejez. Ezért hisszük, hogy Ő Isten. Pont úgy, mint amikor az Úr Jézus annak idején eljött munkálkodni, kívülről úgy nézett ki, mint egy normális ember, képes volt rá, hogy vétekáldozat legyen az egész emberiség számára, hogy megváltson minket a bűneinktől. Békét és örömöt és a kegyelem bőségét tudta nyújtani nekünk. Rajta kívül senki más nem tudná elvégezni ezt a fajta munkát, mert az emberek csak emberek, és nem rendelkeznek Isten lényegével.

A testvérek arról is közösséget vállaltak, hogy Mindenható Isten éppen olyan, mint az Úr Jézus. Kívülről úgy néz ki, mint egy átlagos ember, de a lényege Istentől való. Elvégzi az ítélet munkáját, kezdve Isten házán, kifejezve minden igazságot, amely megtisztítja és megmenti az emberiséget, és olyan misztériumokat tár fel, amelyeket ember soha nem tudna feltárni. Különösen olyan dolgokat, mint Isten hatezer éves irányítási tervének misztériumai, Isten három munkaszakaszának misztériumai, hogy miként rontja meg a Sátán az embereket, hogy miként menti meg Isten az emberiséget lépésről lépésre, hogy ki lesz megmentve és ki mehet be a menny királyságába, ki lesz kiiktatva és megbüntetve, és az emberek sátáni természetének leleplezése – Istenen kívül senki más nem tudná ezeket az igazságokat kifejezni. Egyetlen ember sem lenne képes erre. Ez bizonyítja, hogy Mindenható Istennek isteni lényege van, és hogy Ő az utolsó napok Krisztusa. Hogy mindezt hallottam, segített megérteni a megtestesülés bizonyos igazságait, és rájöttem, hogy Krisztusnak egyszerre van normális emberi mivolta és isteni lényege. Tisztázódott néhány képzelet szülte képzelődésem és elképzelésem Istenről. A megtestesült Isten látható és megérinthető, és szemtől szemben tud beszélni az emberekkel. Az a gondolat, hogy Isten testté lesz az utolsó napokban, és személyesen eljön a földre, hogy kifejezzen szavakat, hogy megmentse az egész emberiséget, igazán izgalmas és megható volt számomra. De amikor azt hallottam, hogy Isten másodszor is megtestesült, hogy elvégezze az ítélet munkáját, egy kicsit nyugtalan lettem, és kicsit megijedtem. Mivel még mindig bűnben éltem, azon tűnődtem, vajon elítél-e és megbüntet-e az Úr, amikor visszatér megítélni az emberiséget. A testvérekkel való közösség után azonban megtudtam, hogy Isten ítélő munkájának nem az a célja, hogy elítéljen és megbüntessen minket, hanem hogy megtisztítson és megmentsen minket. Valójában az Úr Jézus az üdvösség munkájának csak az egyik részét végezte el. Csak feloldozta a bűneinket. De a bűnös természetünk még mindig létezik. Bár lehet, hogy feláldozzuk magunkat Istenért, és látszólag teszünk néhány jó dolgot, természetünk tele van sátáni beállítottsággal, például arroganciával, csalárdsággal és hajthatatlansággal. Gyakran irigykedünk másokra, és mindent, amit teszünk, magunkért teszünk. Hihetetlenül önzőek vagyunk. Teljesen a sátáni beállítottságunk irányít és köt gúzsba bennünket, és fogalmunk sincs arról, hogyan szabaduljunk ki a bűn kötelékeiből. Ez tény, amit minden egyes nap láthatunk. Isten azt mondta: „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). Ez a vers világosan megmutatja, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy belépjünk a mennyek országába. Ezért végzi Isten az ítélet munkáját, hogy megtisztítson és megmentsen minket az utolsó napokban, hogy teljesen megszabadulhassunk a bűn kötelékeitől, és olyan emberekké válhassunk, akik félik Istent, és alávetik magukat Neki, akik többé nem vétkeznek, és nem állnak ellen Istennek. Ez Isten ítélő munkájának célja, amely beteljesíti az Úr Jézus próféciáit: „Szenteld meg őket a Te igazságod révén: a Te Utad igazság” (János 17:17). „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32).

Ezután még elolvastunk néhány szakaszt. Isten szavai azt mondják: „Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem távolította el az ember összes romlott beállítottságát. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embernek a Sátán által megrontott beállítottságát teljesen eltávolítsa. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten visszatért a hús-vér testbe, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságaira irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, még inkább arra irányulnak, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem magyarázza el teljesen az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni; hanem az az igazság szolgál ennek a leleplezési és metszési munkának a végrehajtásához, amely az embernek egyáltalán nincs birtokában. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert legyőzni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája képessé tette az embert, hogy sok megértést nyerjen Isten szándékairól, Isten munkájának céljáról és a számára érthetetlen misztériumokról. Arra is képessé tette az embert, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökerét, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Aztán egy testvér közösséget vállalt: „Az utolsó napokban Mindenható Isten igazságokat fejez ki, hogy megítélje és megtisztítsa az emberiséget. Isten szavai leleplezik és megítélik sátáni természetünket, valamint a romlottságunk igazságát, megpróbáltatások és finomítás révén feloldja a romlott beállítottságainkat és a bűnös természetünket, hogy világosan lássuk, milyen mélyen megrontotta a Sátán az emberiséget, és lássuk a természetünkben lévő arroganciát, elvetemültséget és csalárdságot. A legszomorúbb, hogy bár hiszünk Istenben, és feláldozzuk magunkat Érte, és látszólag teszünk néhány jó dolgot, ezeket a dolgokat nem Isten iránti szeretetből vagy Istennek való alávetettségből tesszük, hanem azért, hogy áldást és jutalmat kapjunk, és csak azért tesszük, hogy üzletet kössünk Istennel. Abban a pillanatban, hogy Isten munkája nem áll összhangban a gondolatainkkal és elképzeléseinkkel, megtagadjuk és elutasítjuk Istent, ahogyan a farizeusok is tették. Istenre panaszkodunk a megpróbáltatások és nyomorúság láttán. Mindez azt mutatja, hogy még mindig a romlott sátáni beállítottságokkal élünk, és hogy még mindig a Sátántól valók vagyunk. Hogyan juthatna be egy ilyen ember Isten országába? Isten szavainak ítélete és leleplezése az, ami rávezet bennünket a romlottságunk igazságának belátására, arra, hogy képtelenek vagyunk Isten akaratát követni, és hogy egyik tettünkkel vagy cselekedetünkkel sem teszünk eleget Istennek. Akkor tele vagyunk bűntudattal, bűnbánatot tartunk Istennek, és hajlandóak leszünk Isten szavaival összhangban viselni magunkat és tenni a dolgokat. Azáltal, hogy alávetjük magunkat Isten ítéletének és fenyítésének, láthatjuk, hogy Isten természete nem csak szeretetből és irgalomból áll, hanem van benne igazságosság, fenség, harag és kárhozat is. Elkezdünk kissé istenfélő szívvel rendelkezni, és képessé válunk arra, hogy tudatosan fellázadjunk a hús-vér test ellen, és gyakoroljuk Isten szavait. Kialakul bennünk egy kis alávetettség Istennek, és elkezd megváltozni az életfelfogásunk. Ekkor tapasztaljuk meg igazán, hogy Isten ítélete, fenyítése, próbatételei és finomítása az Ő legnagyobb üdvössége és legnagyobb szeretete irántunk.”

Amikor ezt hallottam a testvértől, megéreztem, hogy milyen mélyen jelentőségteljes Isten ítélő munkája az utolsó napokban. Ha nem tapasztalnánk meg Isten utolsó napokbeli ítéletét, soha nem tudnánk megérteni romlottságunk igazságát, és nem lennénk képesek valódi megbánást nyerni. Ahogy én is, aki minden nap imádkoztam és megvallottam bűneimet az Úrnak, aztán továbbra is, újra elkövettem ugyanazokat a bűnöket. Teljesen a romlott természetem irányított, és egy ilyen állapotban hogyan juthatnék be a mennyek országába, és hogyan nyerhetném el Isten jóváhagyását? Régebben mindig azt gondoltam, hogy amíg úgy tűnik, hogy jól viselkedem, Isten jóváhagy engem. De most rájöttem, Isten azt akarja, hogy a bennünk lévő sátáni dolgok megváltozzanak. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire fontos számunkra az ítélet munkája, hogy a munka ezen szakasza nélkül senkit sem lehet megmenteni. Isten kifejezi az igazságot, és elvégzi az ítélet munkáját az utolsó napokban, hogy megtisztítsa romlott beállítottságainkat, és így összeegyeztethetőek legyünk Istennel, és bejussunk az Ő királyságába. Isten szeretete annyira őszinte, és annyira valóságos!

Mindenható Isten szavainak olvasása által teljesen bizonyossá vált számomra, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Ő az utolsó napok Krisztusa. Semmi kétség sem fér hozzá. Ettől kezdve részt vettem a gyülekezeti életben, mindennap közösséget vállaltam a testvérekkel, és megtanultam megismerni Istent. Többé már nem a fantáziám képzeletbeli istenében hittem, mint egykor, hanem a hús-vér testet öltött gyakorlati Istenben, aki az emberek között jár és munkálkodik, aki bármikor és bárhol ki tudja fejezni az igazságot. Meghallottam Isten hangját, részesültem az Ő szavainak bőséges öntözésében és ellátásában, és megízleltem a Szentlélek munkáját. Valóban az Úr mellé álltam. Hála Mindenható Istennek az Ő üdvösségéért!