Több mint két éve fogadtam el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Őszintén szólva, többet nyertem vele, mint az alatt a mintegy tíz év alatt, amit hívőként töltöttem a vallási közösségben. Már nem a képzeletem elmosódott Istenében hiszek, mint régebben, hanem a gyakorlati hús-vér Istenben, aki az emberiség között jár és munkálkodik, aki bármikor és bárhol ki tudja fejezni az igazságot. Meghallottam Isten hangját, élvezem az Ő szavainak bőséges öntözését és táplálását. Részt veszek a Bárány menyegzői lakomáján.

A nevem Matthew, és egy katolikus családban születtem a franciaországi Lyonban. Hagyományos katolikus neveltetésben részesültem. Megkereszteltek, misére jártam, bérmálkoztam, és részt vettem a lourdes-i zarándoklaton. Felnőttként rájöttem, hogy a katolikus papok mindig ugyanazokat a régi doktrínákat hirdetik, mindenféle új tartalom nélkül. Úgy éreztem, hogy ez egy hideg, élettelen közeg, és úgy tűnt, hogy sok más hívő hite is megingott. Ezt elkeserítőnek találtam. Arra vágytam, hogy találjak egy olyan gyülekezetet, ahol a Szentlélek munkálkodik, ahol érezhetem az Úr jelenlétét. Úgy döntöttem, elhagyom a katolicizmust, hogy megtaláljam ezt a fajta gyülekezetet. Ezután Genfbe kerültem, ahol egyetemre jártam, és csatlakoztam egy helyi keresztény evangélikus gyülekezethez. De azt tapasztaltam, hogy a pásztor csak szó szerinti doktrínákat hirdetett, jelmondatokat harsogott, és lelki ajándékokról meg teológiai elméletekről beszélt, amelyek távol álltak a valóságtól. Nem volt semmi, ami megérintett, vagy segített volna megismerni az Urat. Egy másik dolog, amit észrevettem és még jobban megdöbbentett, az a bálványimádás volt. A főpásztor arcképe fent volt a szószék mellett, és valahányszor egy újonnan érkezett csatlakozott a gyülekezethez, a helyi pásztor megkérte őket, hogy tisztelegjenek a főpásztor arcképe előtt. A pásztor minden egyes nap elküldte a híveknek a saját Szentírás-értelmezéseit, és a testvérek úgy tekintettek erre, mint a mindennapi kenyerükre, mintha Isten szavait olvasnák. Úgy gyakorolták ezeket, mintha Isten saját szavai lennének. Ez nagyon kellemetlenül érintett. Nem tűnt helyesnek számomra. Láttam, hogy az Úr nem volt benne ebben a gyülekezetben, és így én is otthagytam ezt a gyülekezetet. Azon morfondíroztam, hogy hol is van az Úr valójában. Akkoriban nagyon üresnek éreztem magam lelkileg, és azon tűnődtem, hogy vajon az Úr félreállított-e engem.

Ettől kezdve magamban, otthon olvastam a Bibliát. Sokat olvastam a Jelenések könyvének harmadik fejezetét, és az a rész, amely a philadelphiai gyülekezetről szól, különösen mély benyomást tett rám. „Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké” (Jelenések 3:10-12). Ezek a versek nagyon felvillanyoztak és nagy hatással voltak rám, mert tele voltak rejtéllyel és ígéretekkel. Úgy vettem észre, hogy az Úr egyértelműen azt mondja, lesz egy gyülekezet, amelyet az Úr jóváhagy, méghozzá a philadelphiai gyülekezet. Kezdett olyan érzésem lenni, mintha az Úr azt mondaná: „Én ebben a gyülekezetben vagyok”. Ez felvetett bennem egy kérdést: Hol van ez a gyülekezet? Amikor tovább olvastam, ezt láttam: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jelenések 3:20). Olyan nagy izgalommal olvastam, hogy az Úr világosan kijelentette, hogy kopogtatni fog az ajtón. Kíváncsi voltam, pontosan hogyan kopogtat majd, és ez azt jelenti-e, hogy az Úr hamarosan visszatér. Ez hihetetlen megvilágosodás volt a számomra, és arra ösztönzött, hogy tovább kutassak. 2018. május 1-jén, közvetlenül azután, hogy egy sötét időszakon mentem keresztül, újra teljes szívemből és lelkemből imádkoztam Istenhez. Tényleg meg akartam érteni mindent, amit eddig soha nem értettem meg. Azt mondtam: „Ó, Istenem, kérlek, világosíts meg. Tudom, hogy hamarosan eljössz. Kérlek, engedd, hogy megértsem a Te akaratodat.” Imádkozás után lefeküdtem aludni.

Másnap, mint mindig, dolgozni mentem. Az ebédszünetemben kimentem a Genfi-tó partjára, leültem egy padra, és Isten elé járultam imádságra. Aztán észrevettem valakit a távolban, úgyhogy odamentem hozzá azzal a szándékkal, hogy megosztom vele az evangéliumot. Meglepetésemre ő így szólt hozzám: „Testvérem, hallottál róla? Az Úr visszatért, és kifejezett milliónyi szót.” Megdöbbentem ennek hallatán, és így tűnődtem: „Miért mondja ezt ez a testvér? Tényleg visszatért az Úr?” Meg voltam döbbenve. Ahogy folytattuk a közösséget, egymás után merültek fel a kérdések: Visszatért az Úr? Hogyan tért vissza az Úr? Amikor befejeztük az közösségvállalást, megadta nekem Mindenható Isten Egyháza honlapjának a címét, és azt mondta: „Itt bővebben utánanézhetsz.”

Amint visszatértem az irodába, megnyitottam Mindenható Isten Egyházának a honlapját. Emlékszem, a legelső dolog, amit láttam, az volt, hogy „Az utolsó napok Krisztusa megjelent Kínában.” Ezt nem tudtam. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam. Ami még ennél is meglepőbb volt, hogy sokféle könyv volt, köztük kettő olyan, ami igazán nagy hatással volt rám: Az Ige testet ölt és Krisztus kijelentései az utolsó napokról. Nagyon szerettem volna megérteni, hogy mi ez, ezért rákattintottam Az Ige testet ölt-re és megláttam egy szakaszt. Tényleg kitörölhetetlen benyomást hagy. „Népem minden tagjának, aki Engem szolgál, vissza kell gondolnia a múltra: Megfertőzte-e tisztátalanság az Irántam érzett szereteteteket? Tiszta és őszinte volt-e a hűségetek Irántam? Igaz volt-e a tudásotok Rólam? Mennyi hely volt Számomra a szívetekben? Teljesen betöltöttem a szíveteket? Mit értek el bennetek a szavaim? Ne próbáljatok meg átverni Engem! Ezek a dolgok tökéletesen világosak Számomra! Ma, amikor felhangzik üdvösségem hangja, vajon növekedett valamelyest az Irántam érzett szeretetetek? Tisztává vált az Irántam való hűségetek egy része? Elmélyült a Rólam való tudásotok? A múltban felajánlott dicséret szilárd alapot adott mai tudásotoknak? Mennyit foglal el belőletek az Én Lelkem? Mekkora helyet foglal el bennetek az Én képmásom? Megérintettek-e benneteket a kijelentéseim? Valóban úgy érzitek, hogy nincs hová elrejtenetek a szégyeneteket? Valóban azt hiszitek, alkalmatlanok vagytok arra, hogy az Én népem legyetek? Ha teljesen figyelmen kívül hagyjátok a fenti kérdéseket, az azt mutatja, hogy zavaros vizeken halászol, és csak azért vagy jelen, hogy meglegyen a létszám, de az Általam elrendelt időben biztosan kivettetsz majd, és másodszorra is a feneketlen mélységbe leszel taszítva. Ezek az Én figyelmeztető szavaim, és bárkire, aki félvállról veszi őket, lesújt az ítéletem, és a kijelölt időben szerencsétlenség fogja érni. Nem így van?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 4. fejezet). Ezek a szavak olyan tekintélyt parancsolónak tűntek számomra, mintha maga Isten szólt volna hozzám szemtől szemben. Úgy éreztem, mintha Isten azt kérdezné: Igaz szeretettel vagy Irántam? Őszinte a Nekem való alávetettséged? Kicsit kényelmetlenül éreztem magam akkoriban, mert őszintén szólva úgy szolgáltam Istent, mintha egy feladatot teljesítenék, nem pedig szeretetből. Az imáimmal volt egy égetőbb probléma is. Folyamatosan dolgokat követeltem az Úrtól, mondván: „Ó, Istenem egy kocsit akarok, ilyen fajta házat akarok, ilyen fajta állást akarok, ilyen fajta feleséget és olyan fajta fizetést akarok.” Rájöttem, hogy mindez esztelenség volt. És ami még rosszabb volt, ha az Úr nem elégítette ki extravagáns vágyaimat, akkor fellázadtam Ellene, és hibáztattam Őt. Annyira szégyelltem magam emiatt, és legszívesebben elbújtam volna, mert annyira feltárult az igazi énem. Aztán olyan érzésem támadt, mintha a szüleivel szembesülő gyerek lennék, akit megszidnak a rossz viselkedéséért. Elgondolkodtató volt számomra, és nagyon boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy Isten szemtől szemben beszél hozzám. Úgy éreztem, hogy ez Isten hangja, mert csak Isten lát bele az emberi szívekbe. Ez mély benyomást tett rám. Szóhoz sem jutottam, kifogások híján. Biztos voltam abban is, hogy ez Isten hangja, ezért tovább olvastam. Elég sok részt elolvastam. Úgy éreztem, hogy Isten erővel és tekintéllyel szól hozzám. Egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle.

Emlékszem egy szakaszra, ami igazán nagy benyomást tett rám. „Letekintek mindenre a magasból, és uralmat gyakorlok minden dolog fölött a magasból. Hasonlóképpen, meghonosítottam az üdvösségemet a földön. Soha nincs olyan pillanat, hogy titkos helyemről ne figyelném az emberek minden mozdulatát és mindent, amit mondanak és tesznek. Számomra az emberek nyitott könyvek: mindegyiket látom és ismerem közülük. A titkos hely a hajlékom, a mennybolt pedig az az ágy, amelyen fekszem. A Sátán erői nem érhetnek el, mivel túlárad Bennem a fenség, az igazságosság és az ítélet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 5. fejezet). Úgy éreztem, hogy ezek a szavak tele vannak Isten tekintélyével. Istenen kívül ki tud belelátni a szívünkbe? Istenen kívül ki tud ilyen erővel és hatalommal közvetlenül hozzánk szólni? Isten teremtette az emberiséget, és csak Isten képes meglátni azokat a dolgokat, amelyeket a szívünk mélyén eltemetünk. Biztos voltam benne, hogy ezek Isten szavai, és nagyon izgatott voltam. Olyan érzés volt, amilyet még soha nem éreztem. Sokat olvastam aznap, és a szokásosnál három órával később mentem haza. Úgy éreztem, hogy ezek a szavak valóban különlegesek. Hazafelé menet azt ismételgettem: „Istenem, őszintén köszönöm Neked! Felismertem a hangodat, és tudom, hogy visszatértél. Tanúja lettem a Te tekintélyednek. A Tiéd minden dicsőség!” Úgy fel voltam villanyozódva, annyira izgatott voltam. Eszembe jutott az előző esti imám. Emlékeztem, hogy Istenhez imádkoztam, és arra kértem, segítsen megérteni az Ő akaratát, amikor visszatér. Abban a pillanatban rájöttem, hogy Isten meghallgatta az imámat. És ami még ennél is csodálatosabb, válaszolt is az imámra. Ez valami igazán hihetetlen dolog volt! De ugyanakkor tele voltam kérdésekkel is, mint például: Az Úr eljött, de hogyan jött el? Milyen munkát végez? Hogy választ kapjak ezekre a kérdésekre, kapcsolatba léptem Mindenható Isten Egyházának testvéreivel.

Elmondták, hogy az Úr Emberfiaként lett testté, és hogy titokban jött el. Ő Mindenható Isten, és igazságokat fejez ki, és új munkát végez. Ez az utolsó napok ítélete, amely a Bibliában megjövendölt Isten házán kezdődik, és célja, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget. Teljesen elképedtem. Megosztották velem a közösséget, ami nagyon megvilágosító volt néhány bibliai verssel kapcsolatban, mint például a Jelenések 16:15: „Íme, eljövök, mint a tolvaj.” Vagy a Lukács 12:40: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Láttam, hogy ezek szerint a versek szerint az Úr testté lesz és eljön titokban, mint az Emberfia. Az „Emberfia” egyértelműen nem Isten Lelkére vagy szellemi testére utal, hanem egy embertől született lényre, aki normális emberi mivolttal és Isten lényegével rendelkezik. Pont olyan, mint az Úr Jézus kétezer évvel ezelőtt. Úgy nézett ki, mint egy átlagos ember, de lényegét tekintve Isten volt. Ezután a Jelenések 3:20-ról is közösséget vállaltak, amely megemlíti az ajtón kopogtató Urat. Megtudtam, hogy a „kopogtatás” arra utal, hogy az Úr új szavakat fejez ki az utolsó napokban, hogy bekopogtasson az emberek szívének ajtaján. Amikor igaz hívők hallják az Úr szavait, felismerik, hogy azok Isten szavai, és ők a bölcs szüzek, akik felkerülnek Isten elé, és fogadják az Úr visszatérését. Ez az Úr Jézus próféciáját is beteljesíti: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (János 10:27). Megdöbbentem. Arra gondoltam, hogy ez a második alkalom, hogy Isten hús-vér testben jött a földre munkálkodni, és ez pont akkor történik, amikor én a világon élek, ugyanazt a levegőt lélegzem, és Ő úgy néz ki, mint bármelyik átlagos ember. Azt gondoltam, hogy ez hihetetlen! Mindig azt hittem, hogy Istennek fent kell lennie az égben, és soha nem gondoltam volna, hogy az utolsó napokban Isten hús-vér testben jön el a földre, hogy beszéljen és új munkát végezzen.

Ezután a testvérek felolvastak nekem néhány részt Isten szavaiból Isten megtestesüléséről. „A »megtestesülés« Isten megjelenése a testben; Isten a test képében munkálkodik a teremtett emberiség körében. Tehát ahhoz, hogy Isten testet öltsön, előbb testté kell lennie, normális emberi mivolttal rendelkező testté; ez a legalapvetőbb előfeltétel. Valójában Isten megtestesülésének jelentősége az, hogy Isten a testben él és munkálkodik, és Isten éppen az Ő esszenciájában testté lesz, emberré lesz” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege). „A megtestesült Istent Krisztusnak hívják, és Krisztus az Isten Lelke által felöltött test. Ez a test nem hasonlít semmilyen emberhez, aki testből való. Ez a különbség azért van, mert Krisztus a Lélek megtestesülése, nem pedig testi. Egyszerre rendelkezik normális emberi és teljes isteni mivoltával. Isteni mivoltának egyetlen ember sincs birtokában. Normális emberi mivolta fenntartja minden normális tevékenységét a testben, míg isteni mivolta Magának Istennek a munkáját végzi. Legyen az Ő emberi vagy isteni mivolta, mindkettő a mennyei Atya akaratának van alávetve. Krisztus lényege a Lélek, azaz isteni mivolta. Ezért az Ő lényege Maga Isten” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való alávetettség). Miután elolvastam ezeket a részeket Isten szavaiból, megértettem, hogy a megtestesült Isten Isten Szelleme, aki hús-vér testet öltött, és eljött a földre, hogy beszéljen és munkálkodjon az emberiség megmentése érdekében. Krisztus látszatra olyan, mint egy átlagos ember, aki úgy eszik, öltözködik, alszik, mint bárki más, de isteni lényege van. Úgy tud beszélni az emberiség egészéhez, mint Maga Isten, és olyan igazságokat tud kifejezni, amelyeket ember soha nem tudna. Képes arra, hogy elvégezze Magánka Istennek a munkáját, és véghezvigye Isten akaratát. Külsőre Krisztus olyan, mint bárki más, és nem látszik rajta, hogy Ő Isten, de amikor halljuk Őt beszélni, kiderül, hogy a szavai nem e világiak. Olyan igazságokat és rejtélyeket tud megvilágítani, amelyeket még senki sem látott vagy hallott. Képes feltárni az emberiség legbensőbb romlottságát. Azt fejezi ki, amit maga Isten is kifejez. Ezért hisszük, hogy Ő Isten. Pont úgy, mint amikor az Úr Jézus annak idején munkálkodott, kívülről úgy nézett ki, mint egy normális ember, képes volt rá, hogy vétekáldozat legyen az egész emberiség számára a bűneink feloldozására. Békét és örömöt és a kegyelem bőségét tudta nyújtani nekünk. Rajta kívül senki más nem tudná elvégezni ezt a fajta munkát, mert az emberek csak emberek, és nem rendelkeznek Isten lényegével. A testvérek arról is közösséget vállaltak, hogy Mindenható Isten éppen olyan, mint az Úr Jézus. Kívülről úgy néz ki, mint egy átlagos ember, de a lényege Istentől való. Elvégzi az ítélet munkáját, kezdve Isten házán, kifejezve minden igazságot, amely megtisztítja és megmenti az emberiséget, és olyan rejtélyeket tár fel, amelyeket ember soha nem tudna feltárni. Különösen olyan dolgokat, mint Isten hatezer éves irányítási tervének rejtélyei, hogy miként rontja meg a Sátán az embereket, és az emberek sátáni természetének feltárása – Istenen kívül senki más nem tudná ezeket az igazságokat kifejezni. Egyetlen ember sem lenne képes erre. Ez bizonyítja, hogy Mindenható Istennek isteni lényege van, és hogy Ő az utolsó napok Krisztusa.

Hogy mindezt halottam, segített megérteni a megtestesülés bizonyos igazságait, és rájöttem, hogy Krisztusnak egyszerre van normális emberi mivolta és isteni lényege. Tisztázódott néhány homályos képzelődésem és elképzelésem Istenről. Ez igencsak felszabadító érzés volt számomra. A megtestesült Isten látható és megérinthető, és szemtől szemben tud beszélni az emberekkel. Az a gondolat, hogy Isten testté lesz az utolsó napokban, és személyesen fejez ki szavakat, hogy megmentse az egész emberiséget, igazán izgalmas és megható volt számomra. De amikor azt hallottam, hogy Isten másodszor is megtestesült, hogy elvégezze az ítélet munkáját, egy kicsit nyugtalan lettem és kicsit megijedtem. Amikor hallottam, hogy az Úr visszajött, hogy az utolsó napokban elvégezze az ítélet munkáját, egy kicsit aggódtam, mert bűnben éltem. Azon tűnődtem, vajon elítélnek-e és megbüntetnek-e az Úr ítéletében. Emiatt aggódtam. De a testvérekkel való közösség után megtudtam, hogy Isten ítélő munkájának nem az a célja, hogy elítéljen és megbüntessen minket, hanem hogy megtisztítson és megmentsen minket. Ez egy gyakorlati üdvösség. Valójában az Úr Jézus az üdvösség munkájának csak az egyik részét végezte el. Csak feloldozta a bűneinket. De bűnösségünk gyökere nem lett kiirtva. Bár lehet, hogy feláldozzuk magunkat Istenért, és látszólag teszünk néhány jó dolgot, természetünk tele van sátáni beállítottsággal, például arroganciával, fondorlatossággal és hajthatatlansággal. Gyakran irigykedünk másokra, akik túlszárnyalnak minket, és mindent, amit az életünkben teszünk, magunkért teszünk. Hihetetlenül önzőek vagyunk. Teljesen a sátáni beállítottságunk irányít és köt gúzsba bennünket, és fogalmunk sincs arról, hogyan szabaduljunk ki a bűn kötelékeiből. Ez tény, és minden egyes nap tapasztalhatjuk. Erről egy bibliai vers jutott eszembe: Isten mondta: „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). Ez a vers világosan megmutatja nekünk, hogy még nem vagyunk méltók arra, hogy belépjünk a mennyek országába, mert egyikünk sem szent. Ezért végzi az utolsó napok Krisztusa, Mindenható Isten az ítélet munkáját, hogy megtisztítson és megmentsen minket az utolsó napokban, hogy teljesen megszabadulhassunk a bűn kötelékeitől, és olyan emberekké válhassunk, akik félik Istent és alávetik magukat Neki, akik többé nem vétkeznek és nem állnak ellen Istennek. Ez Isten ítélő munkájának célja, amely beteljesíti az Úr Jézus próféciáit: amely beteljesíti az Úr Jézus próféciáit: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság” (János 17:17). „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32).

Ezután még néhány olyan szakaszt olvastunk, amelyek nagyon világosan elmagyarázzák az ítélet munkáját. Isten szavai azt mondják: „Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozatként szolgált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, hogy igaz ismeretre tegyen szert Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten szándékaiból, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen misztériumokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Aztán egy testvér közösséget vállalt: „Az utolsó napokban Mindenható Isten igazságokat fejez ki, hogy megítélje és megtisztítsa az emberiséget. Isten szavai feltárják és megítélik sátáni természetünket, valamint a romlottságunk igazságát, megpróbáltatások és finomítás révén feloldva romlott hajlamainkat és bűnös beállítottságunkat, hogy világosan lássuk, milyen mélyen megrontotta a Sátán az emberiséget, és lássuk a természetünkben lévő arroganciát, elvetemültséget és fondorlatosságot. A legszomorúbb, hogy azt látjuk, hogy bár hiszünk Istenben, és feláldozzuk magunkat érte, és látszólag teszünk néhány jó dolgot, ezeket a dolgokat nem Isten iránti szeretetből vagy Istennek való alávetettségből tesszük, hanem azért, hogy áldást és jutalmat kapjunk, és csak azért tesszük, hogy üzletet kössünk Istennel. Abban a pillanatban, hogy Isten munkája nem áll összhangban a gondolatainkkal és elképzeléseinkkel, megtagadjuk és elutasítjuk Istent, ahogyan a farizeusok is tették. Istent hibáztatjuk a megpróbáltatások és csapások láttán, és teljesen a romlott beállítottságunk szerint élünk. Ez azt mutatja, hogy még mindig a Sátán hatalma alatt élünk, hogy teljesen a Sátánhoz tartozunk. Hogyan juthatna be egy ilyen ember a mennyek országába? Isten szavainak ítélete és kinyilatkoztatása az, ami rávezet bennünket saját valódi állapotunk felismerésére, romlottságunk igazságának belátására, arra, hogy képtelenek vagyunk Isten akaratát követni, és hogy egyik tettünk vagy cselekedetünk sem kielégítő a számára. Ekkor tele leszünk megbánással, és hajlandóak leszünk megbánást tanúsítani Isten előtt. Azáltal, hogy alávetjük magunkat Isten ítéletének és fenyítésének, láthatjuk, hogy Isten természete nem csak szeretetből és irgalomból áll, hanem van benne igazságosság, fenség, harag és kárhozat is. Elkezdjük félni Istent, és képessé válunk arra, hogy tudatosan lemondjunk a testről és gyakoroljuk Isten szavait. Kialakul bennünk egyfajta engedelmesség Isten iránt, és elkezd megváltozni az életfelfogásunk. Ekkor tapasztaljuk meg igazán, hogy Isten ítélete, fenyítése, próbatételei és finomítása az Ő legnagyobb üdvössége és legnagyobb szeretete irántunk.”

Amikor ezt hallottam a testvértől, megéreztem, hogy milyen mélyreható Isten ítélő munkája az utolsó napokban. Ha nem tapasztalnánk meg Isten utolsó napokbeli ítéletét, soha nem értenénk meg romlottságunk igazságát, és soha nem lennénk képesek valódi megbánással járulni Isten elé. Ami engem illet, minden nap imádkoztam és megvallottam bűneimet az Úrnak, aztán fogtam magam és újra elkövettem ugyanazokat a bűnöket. Megbántam, de soha nem változtam meg, és állandóan bűnben éltem. Láttam, hogy teljesen a romlott természetem irányít, és egy ilyen állapotban hogyan juthatnék be a mennyek országába, és hogyan nyerhetném el Isten jóváhagyását? Ez lehetetlen lenne. Régebben mindig azt gondoltam, hogy amíg úgy tűnik, hogy jól viselkedem, Isten elfogad engem. De most rájöttem, Isten azt akarja, hogy a bennünk lévő sátáni dolgok megváltozzanak. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire fontos számunkra az ítélet munkája, hogy a munka ezen szakasza nélkül senkit sem lehet megmenteni. Isten kifejezi az igazságot, és elvégzi az ítélet munkáját az utolsó napokban, hogy megtisztítsa romlott beállítottságunkat, és így összeegyeztethetők legyünk Istennel, és bejussunk az Ő királyságába. Isten szeretete annyira őszinte, annyira gyakorlati!

Mindenható Isten szavainak mindennapos olvasása által teljesen bizonyossá vált számomra, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Ő az utolsó napok Krisztusa. Semmi kétség sem fér hozzá. Ettől kezdve a gyülekezeti életben való mindennapos részvétel és a testvérekkel való közösség által megtanultam megismerni Istent, és sütkérezem Isten szavainak gazdag öntözésében és táplálásában. Nem a képzeletem homályos Istenében hiszek, mint egykor, hanem a hús-vér testet öltött gyakorlati Istenben, aki az emberek között jár és munkálkodik, aki bármikor és bárhol ki tudja fejezni az igazságot. Meghallottam Isten hangját, részesültem az Ő szavainak bőséges öntözésében és táplálékában, és megízleltem a Szentlélek munkáját. Hála Mindenható Istennek az Ő üdvösségéért!