Írta: Csing Vej, Kína

2020 szeptemberében prédikátor voltam a gyülekezetben, négy gyülekezet munkájáért voltam felelős. Az egyik gyülekezet vezetője, Li Jing, jó képességű és lelkes volt a kötelességében. Nagyon jó benyomást tett rám. De egy kicsivel később rájöttem, hogy ebben a gyülekezetben vannak egyértelműen álhívők és gonosz emberek, akiket még mindig nem söpörtek ki, és akik megzavarják a gyülekezeti életet. Így hát beszélgettem Li Jinggel, lelepleztem az állapotát, és elmondtam neki a lényegét és a következményeit annak, ha nem végezzük el a kisöprési munkát. Li Jing beleegyezett, hogy a lehető leghamarabb kisöpri ezeket az álhívőket és gonosz embereket a gyülekezetből. De két hónappal később, amikor újra utánanéztem a munkájuknak, azt találtam, hogy Li Jing még mindig nem tette ezt meg. Sőt, az álhívők és a gonosz emberek pártjára állt, és mellettük érvelt. Ennek eredményeként ezek az emberek, akiket ki kellett volna takarítani, még mindig ott voltak, és továbbra is meg volt engedve nekik, hogy akadályozást és megzavarást okozzanak a gyülekezeten belül. Ráadásul voltak problémák a testvérek kötelességeiben is, de Li Jing soha nem beszélt az igazságról, hogy megoldja azokat, és nem metszette meg azokat az embereket. Ehelyett inkább a hús-vér testüket vette figyelembe, kiszolgálta a kényelmüket, és elnéző volt velük, ami ahhoz vezetett, hogy nem voltak felelősségteljesek a kötelességeikben, ami a gyülekezeti munkára is hatással volt. Az állandó viselkedése alapján Li Jing egy hamis vezető volt, aki nem végzett valódi munkát, és az alapelvek szerint azonnal el kellett volna bocsátani. De én azt gondoltam magamban: „Ő az egyetlen vezető ebben a gyülekezetben. Ha most azonnal elbocsátom őt, akkor nekem kell majd aggódnom ennek a gyülekezetnek a különféle munkafeladatai miatt. Ezek közül néhány feladatot személyesen nekem is kell majd megvalósítanom. Hogy találhatnék erre időt és energiát? Ráadásul több másik gyülekezet munkáját is nyomon kell követnem. Túl sok dolgom lesz. Már több mint 60 éves vagyok, és az egészségem sem túl jó. Ha túlhajszolom magam, lehet, hogy a testem nem fog tudni megbirkózni vele! Ha megtartom Li Jinget, ő legalább az általános ügyeket képes lesz ellátni, én pedig egy kicsit lazíthatok majd.” Ezt szem előtt tartva nem bocsátottam el őt. Aztán decemberben Li Jing nem hívő férje elkezdte figyelni és követni őt. Li Jing nyilvánvalóan tudta, hogy a férje szegényes emberi mivolttal rendelkezik, de továbbra is eljárt az összejövetelek helyszíneire, egyáltalán nem törődve a többiek biztonságával. Ennek az lett az eredménye, hogy elég sok összejövetelt tartó csoportot veszélyeztetett. Végül rájöttem, hogy Li Jinggel mennyire súlyos probléma van, és azonnal leállítottam a munkáját. Ezután elöntött a félelem. Rájöttem, hogy ez annak a következménye volt, hogy nem bocsátottam el elég gyorsan Li Jinget. Én is felelős voltam ezért!

Az áhítataim során Isten szavainak egy szakaszát olvastam. Isten azt mondja: „Rendkívül fontos, hogy miként kell kezelnetek Isten megbízatásait. Ez egy nagyon komoly dolog. Ha nem tudod teljesíteni azt, amit Isten rád bízott, akkor nem érdemled meg, hogy az Ő jelenlétében élj, és el kell fogadnod a büntetésedet. Tökéletesen természetes és indokolt, hogy az emberek teljesítik a megbízatást, amelyet Isten rájuk bíz. Ez az ember legmagasabb rendű felelőssége, és ugyanolyan fontos, mint a saját élete. Ha könnyelműen kezeled Isten megbízatásait, az a legsúlyosabb elárulása Istennek. Ha így teszel, szánalmasabb vagy, mint Júdás, és átkozottnak kell lenned. Az embereknek alapos megértést kell nyerniük arról, hogy hogyan kezeljék Isten megbízatását, és legalább ezt meg kellene érteniük: az, hogy Isten megbízatásokat ad az embernek, annyit tesz, hogy felmagasztalja őt, és egyfajta különleges kegyelmet mutat az embernek, ez a legdicsőségesebb dolog mind közül, és minden másról le lehet mondani, még az ember saját életéről is – de Isten megbízatásait teljesíteni kell” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?). Isten szavaiból megértettem, hogy az emberre a kötelességet Isten bízza rá, és hogy ez mindennél fontosabb. Ha könnyelműen bánunk vele, és felelőtlenek vagyunk, azzal eláruljuk Istent. Ez a cselekedet lényegében olyan, mint Júdásé, és az az ember átkozott lesz. Hogy prédikátorként gyakorolhattam a gyülekezetben, az Isten kegye volt. Amikor olyan vezetőket találtam a gyülekezetben, akik nem végeztek valódi munkát, szükség szerint el kellett bocsátanom vagy át kellett helyeznem őket. Ez volt a kötelességem, az én felelősségem. Gyülekezetvezetőként Li Jing talált problémákat, de nem beszélt az igazságról, hogy megoldja őket, és még a tisztogatási munkát is gátolta. Halogatta az álhívők és gonosz emberek kitakarítását, akik fel lettek fedve, sőt, még ki is állt értük. Ez megerősítette azt, hogy ő egy hamis vezető, és azonnal el kell bocsátani. Ami engem illet, azon aggódtam, hogy ha egyszer elbocsátom őt, egy ideig nem fogok megfelelő emebert találni a helyére, és többet kell majd bajlódnom a gyülekezet munkájával. Ezért nem bocsátottam el időben, ami a biztonság kockáztatásához és a gyülekezeti munka akadályozásához vezetett. Jól tudtam, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok akadályok és barikádok a testvérek életbe való belépésének útján, és hogy ha találunk egyet, akkor el kell bocsátani és ki kell iktatni – egyáltalán nem szabad megtűrni őket. De hogy megkíméljem magam némi bajlódástól és nehézségtől, nem bocsátottam el Li Jinget, annak ellenére, hogy tudtam, hogy ő egy hamis vezető. Láttam, hogy valóban önző és megvetendő vagyok. Ez a hozzáállásom a kötelességemhez valóban undorral töltötte el Istent. Ezek a felismerések eléggé megijesztettek, ezért imádkoztam, és bűnbánatot tartottam Isten színe előtt, és gyorsan elbocsátottam Li Jinget. Emellett lelepleztem a cselekedeteinek lényegét és következményeit, és közösséget vállaltam ezekkel, és a többiek némi tisztánlátásra tettek szert vele kapcsolatban. Ezt követően a gyülekezet másik vezetőt választott, és a gyülekezet munkája fokozatosan helyreállt.

2021 februárjában egy Csenghsziben lévő gyülekezetért felelős prédikátort elbocsátottak, mert nem tudott valódi munkát végezni, és a vezető engem tett felelőssé annak a gyülekezetnek a munkájáért. Miután elvállaltam, Hszüe Ming nővér mesélt nekem a gyülekezetvezetővel és az öntöző diakónussal kapcsolatos problémákról: „Az öntöző diakónus folyamatosan felelőtlen és felületes a kötelességében. Több mint 20 napja nem öntözte meg a rábízott újonnan érkezőket. Néhányan közülük hallgattak az alaptalan híresztelésekre és elhagyták a hitet. A gyülekezetvezető mindig a fizetett állásával van elfoglalva, ritkán jár összejövetelre a többiekkel, és csak elvétve követi nyomon a munkát. A testvérek figyelmeztették őt, és közösséget vállaltak vele, de ő nem hallgat rájuk. Azzal is tisztában van, hogy az öntöző diakónus nem végez valódi munkát, és el kellene bocsátani, de nemhogy nem bocsátja el, hanem még a pártját is fogja, és megvédi őt. Tehát feltárult, hogy ők egy olyan hamis vezető és hamis dolgozó, akik nem végeznek valódi munkát, és már késleltették is a gyülekezeti munkát.” Miután meghallgattam Hszüe Ming beszámolóját, erre gondoltam: „A viselkedésük fényében ezt a két embert el kell bocsátani. De új vezetőket és dolgozókat választani nem könnyű feladat. Ha mindkettőjüket elbocsátom, és egy ideig nem tudunk megfelelő utódokat választani, nem nekem kell majd kezelnem ennek a gyülekezetnek a munkáját? Az energiám véges, ezért bármennyire is sürgető, lépésenként kell haladnom.” Látva, hogy nem válaszolok, Hszüe Ming aggódva ezt mondta: „Ha a gyülekezetben a hamis vezetőket és dolgozókat nem bocsátják el azonnal, az veszélyezteti mind a gyülekezet munkáját, mind a testvérek életbe való belépését. Nem érzel semmilyen szorongást vagy sürgető érzést? Neked ez nem számít? Jobban teszed, ha nem leszel olyan, mint az előző prédikátor, aki nem végzett valódi munkát.” Az arcom égni kezdett, miután meghallottam ezt a kritikát, és erre gondoltam: „Még csak most érkeztem ide, sok mindent nem értek még. Nem vághatom túl nagy fába a fejszémet. Ezt a munkát lépésenként kell elvégeznem. Mindenesetre nem mondtam, hogy nem fogom kezelni az ügyet.” Később rájöttem, hogy az állapotom rossz, ezért gyorsan imádkoztam Istenhez: „Istenem, ezt a helyzetet, amivel ma szembesültem, Te engedélyezted, de én folyton kifogásokat keresek magamnak. Tudom, hogy ez nincs összhangban a Te szándékoddal. Kérlek, mutass utat, hogy alávessem magam, hogy elgondolkodjak ezen, és tanuljak belőle!” Imádkozás után felidéztem Isten szavainak egy szakaszát. Isten azt mondja: „Jelenleg vannak olyanok, akik nem hordoznak terheket az egyház számára. Ezek az emberek lusták és lomhák, és csak a saját testükkel törődnek. Az ilyen emberek rendkívül önzőek, és vakok is. Ha ezt nem vagy képes tisztán látni, akkor nem fogsz semmilyen terhet hordozni. Minél inkább tekintettel vagy Isten szándékaira, Ő annál nagyobb terhet ad neked. Az önzők nem hajlandók ilyen dolgokat elszenvedni; nem hajlandók megfizetni az árat, és ennek következtében elszalasztják a lehetőséget, hogy Isten által tökéletesedjenek. Nem ártanak-e maguknak? Ha olyan valaki vagy, aki tekintettel van Isten szándékaira, akkor valódi teher fog kialakulni benned a gyülekezet iránt. Valójában ahelyett, hogy ezt a gyülekezetért viselt tehernek neveznénk, jobb lenne a saját életedért viselt tehernek hívni, mert azért alakul ki benned teher a gyülekezet iránt, hogy Isten tökéletesíthessen téged az ilyen tapasztalatok révén. Ezért bárki is viseli a legnagyobb terhet a gyülekezetért, bárki is visel terhet az életbe való belépésért – ők azok, akiket Isten tökéletesít. Világosan látod ezt? Ha a gyülekezet, amelyben vagy, szétszóródott, mint a homok, de te nem aggódsz és nem idegeskedsz, sőt szemet hunysz afölött, amikor a testvéreid nem tudják normálisan enni és inni Isten szavait, akkor ez annak a megnyilvánulása, hogy nincs rajtad teher. Az ilyen emberek nem azok, akiket Isten szeret. Azok, akiket Isten szeret, éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot, és tekintettel vannak Isten szándékaira” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy tekintettel Isten szándékaira, hogy elérd a tökéletességet). Mikor átgondoltam Isten szavait, szégyen töltött el. Hogyhogy nem aggódtam, és nem is idegeskedtem a gyülekezet munkája miatt? Amikor meghallgattam Hszüe Ming beszámolóját a vezető és az öntöző diakónus problémáiról, nem vettem figyelembe a gyülekezet munkáját, és nem vizsgáltam meg és nem bocsátottam el gyorsan a hamis vezetőt és a hamis dolgozót. Ehelyett először a testi érdekeimmel foglalkoztam, és azért aggódtam, hogy ha egyszer elbocsátom őket, a helyükre újakat kell választani. Akkor bajlódnom kell majd ezzel, energiát kell áldoznom rá, és több munkám lesz. Hogy kimentsem magam az áldozathozatal és a fizikai megpróbáltatások alól, nem éreztem az elbocsátásuk sürgősségét, még úgy sem, hogy tudtam, hogy hamis vezetők és dolgozók. Lényegében titokban védtem és kényeztettem őket, hagytam, hogy rossz dolgokat cselekedve ámokfutást folytassanak a gyülekezetben, és akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Az, hogy Hszüe Ming megmetszett, amiért nem tekintettem sürgősnek a kötelességemet, hasznos figyelmeztetés volt számomra. Ez lehetővé tette számomra, hogy gyorsan elgondolkodjak és megismerjem a romlott beállítottságomat, és bűnbánatot tartsak Isten előtt. Ha a hamis vezetőket és dolgozókat bent tartanánk a gyülekezetben, nem lehet tudni, milyen hatalmas veszteséget szenvedne el a gyülekezet munkája. Arra is rájöttem, hogy az előző alkalommal is a hús-vér testemre voltam tekintettel. Egy hamis vezető elbocsátásának elmulasztásával közvetlenül akadályoztam a gyülekezet munkáját. Nem éppen ugyanazt a hibát követem el megint? Mivel meg akartam kímélni magam a fizikai megpróbáltatásoktól, egyáltalán nem gondoltam a gyülekezet munkájára, vagy a testvérek életbe való belépésében okozott veszteségekre. Én sem végeztem valódi munkát, úgy viselkedtem, mint egy hamis vezető. A kötelességemhez való hozzáállásom valóban undorral töltötte el Istent. Ha nem metszettek volna meg, nem tudtam volna elgondolkodni magamon. Mindezek tudatában csendes imát mondtam Istenhez, mondván, hogy bűnbánatot akarok tartani, és jól akarom végezni a kötelességemet. Másnap elmentem a gyülekezetbe Hszüe Minggel. Miután megvizsgáltam a helyzetet, meggyőződtem róla, hogy a vezető és az öntöző diakónus valóban nem végez valódi munkát. Ugyanazokat a nézeteket vallották, mint a nem hívők, túlelemezték az embereket és a dolgokat, és nem fogadták el az igazságot. Egyikük hamis vezető, másikuk hamis dolgozó volt. Hamarosan el lettek bocsátva, és helyettük újakat választottak.

Mindezek után elgondolkodtam: „Miért van az, hogy amikor hamis vezetőket és dolgozókat találok a gyülekezetben, akik nem végeznek valódi munkát, nem bocsátom el őket azonnal? Pontosan mi okozza ezt?” Később elolvastam Isten szavainak egy szakaszát: „Mielőtt az emberek megtapasztalják Isten munkáját és megértik az igazságot, a Sátán természete az, ami átveszi az irányítást és belülről uralja őket. Mit foglal magában konkrétan ez a természet? Például miért vagy önző? Miért óvod a saját státuszodat? Miért befolyásolnak annyira az érzéseid? Miért szereted azokat az igazságtalan dolgokat és azokat a gonosz dolgokat? Mi az alapja annak, hogy szereted az ilyen dolgokat? Honnan származnak ezek a dolgok? Miért szereted és fogadod el őket? Mostanra már mindannyian megértettétek: a fő oka ennek az, hogy a Sátán mérgei benne vannak az emberben. Tehát mik a Sátán mérgei? Hogyan fejezhetők ki? Például, ha azt kérdezed: »Hogyan kellene az embereknek élniük? Mi az, amiért az embereknek élniük kellene?« – mindenki azt feleli: »Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.« Csupán ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az emberek életévé. Bármire is törekednek az emberek, azt valójában saját magukért teszik – és így mindannyian önmagukért élnek. »Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög« – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli. Ezek a szavak már a romlott emberiség természetévé váltak, és igaz portrét festenek a romlott emberiség sátáni természetéről. Ez a sátáni természet teljességgel a romlott emberiség létezésének alapzatává vált. Több ezer éve él a romlott emberiség a Sátán e mérge szerint, mind a mai napig” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?). Isten szavainak átgondolása világossá tette számomra, hogy elsősorban azért nem bocsátottam el a hamis vezetőket és dolgozókat, mert önző és lusta voltam. Bármit is csináltam, csak nyugalmat akartam, és nem akartam szenvedni, vagy áldozatot hozni. „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „idd meg ma a mai nap borát, és ne aggódj a holnap miatt holnapig” – ezek szerint a sátáni filozófiák szerint éltem. Csak a saját hasznomat tartottam szem előtt, és elmerültem a fizikai kényelemben. Egyáltalán nem vettem figyelembe a gyülekezet munkáját. E két legutóbbi alkalommal, amikor hamis vezetőket és dolgozókat bocsátottam el, nagyon is tisztában voltam azzal, hogy nem végeznek valódi munkát, és azonnal el kellene bocsátani őket, de folyamatosan azon aggódtam, hogy egy ideig nem tudunk majd megfelelő utódokat választani. Akkor többet kell majd bajlódnom ezeknek a gyülekezeteknek a munkájával, nem is beszélve a fizikai megterhelésről. Már elmúltam 60 éves, és az egészségem nem volt túl jó. Ha túlságosan megerőltetném magam, akkor nehéz idők várnának rám. Így, hogy a testemet pihentessem, és megkíméljem magam egy kis szenvedéstől, vonakodva megtartottam őket, és nem siettem, hogy lecseréljem őket. Úgy éreztem, hogy ha támogatják ezeknek a gyülekezeteknek a munkáját, akkor kevesebb aggódással és szenvedéssel élhetek. Láttam, hogy a kötelességemben csak a testi érdekeimet vettem figyelembe, és azért, hogy tekintettel legyek a hús-vér testemre, titokban védtem és óvtam a hamis vezetőket és dolgozókat, elnéző voltam velük, miközben ők továbbra is akadályozták és megzavarták a gyülekezet munkáját. Nem végeztem a kötelességemet; gonoszat cselekedtem! Régebben mindig aggódtam a korom miatt, és hogy a testem nem lesz képes megbirkózni a sok munkával. De valójában csak kifogást kerestem azért, hogy felelőtlen lehessek, és ne legyek tekintettel Isten szándékára. Isten azt mondja: „Isten nem ró az emberekre olyan terhet, amely túl nehéz nekik. Ez Isten cselekedeteinek alapelve. Például, ha ötven kilót bírsz el, Isten biztosan nem ad neked ötven kilónál nehezebb terhet. Nem fog rád további terheket rakni. Isten mindenkivel így van. Az embereknek meg kell érteniük Isten szándékait. Nem kell, hogy bárki is korlátozzon, és nem szabad, hogy egyetlen gondolat vagy nézet is korlátozzon. Szabad vagy” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (15.)). Bár az egészségi állapotom rossz volt, és néha kissé elfáradtam, amikor túl sok volt a munka, de képes voltam megbirkózni ezekkel a dolgokkal. A feladataim jól megfeleltek a képességeimnek. Amíg észszerűen osztottam be az időmet, és többet működtem együtt a többiekkel, fizikailag megbirkóztam a munkaterheléssel. Régebben főként azért gondolkodtam így, mert lusta voltam, és túlságosan tekintettel voltam a hús-vér testemre, és ezért idegenkedtem a nyomástól, a nehézségtől, és attól, hogy a kötelességemért áldozatot hozzak. Arra gondoltam, amikor Isten Mózessel kivezettette az izraelitákat Egyiptomból. Mózes már 80 éves volt, de nem mondta, hogy túl öreg, és nem utasította vissza Isten megbízatását azért, mert aggódott a fizikai megterhelés miatt. Éppen ellenkezőleg, válaszolt Isten hívására, és a legjobb képességei szerint végezte Isten megbízatását, ahogyan azt Isten megkívánta. Végül kivezette az izraelitákat Egyiptomból. A többi testvér közül néhányan nagyjából velem egyidősek voltak, néhányan pedig még nálam is idősebbek, és nagy terheket vállaltak. Mégis mindent beleadtak a kötelességeikbe, ahogy mindig is tették, és még senkit sem láttam igazán kimerültnek a kötelességei miatt. Vajon ők nem tapasztaltak-e meg nagyobb nehézségeket és szenvedést, mint én? Ami engem illet, az idős koromat és a gyenge egészségemet ürügyként használtam arra, hogy ne bocsássam el ezeket a hamis vezetőket és dolgozókat, inkább a gyülekezetben tartottam őket, késleltetve a munkát és a testvérek életbe való belépését. Igazán önző és aljas voltam. Valójában Isten ismerte a koromat, és tudta, hogy milyen kötelességekre vagyok képes, és az, hogy kimerülök-e ezektől, Isten kezében volt. Az egyik gyülekezetvezetőként és dolgozóként mindig az alapelvek szerint kellett jól végeznem a kötelességeimet, és óvnom kellett a gyülekezet munkáját. Tudtam, hogy bármilyen is az egészségi állapotom, mindig alá kell vetnem magam Isten szuverenitásának és elrendezéseinek. Pusztán ezzel az észszerűséggel kell rendelkeznie egy teremtett lénynek. Mikor megértettem Isten szándékát és követelményeit, csak az igazságot akartam gyakorolni, lázadni akartam a hús-vér testem ellen, és jól akartam végezni a kötelességemet.

Ezután tovább gondolkodtam. Amikor hamis vezetőket és dolgozókat találtam, miért használtam őket továbbra is, és miért nem siettem elbocsátani őket? Átgondolva a dolgot, rájöttem, hogy téves volt a nézetem. Azt gondoltam, hogy a hamis vezetők és dolgozók elbocsátása és mások megválasztása, hogy átvegyék a munkájukat, nehéz lesz. Ha egy ideig megtartanám őket, legalább az általános ügyekkel foglalkozhatnának, ami jobb lenne, mint ha nem lenne senki. Egy nővér küldött nekem egy szakaszt Isten szavából, amely erre a problémára vonatkozik, és ez sokkal világosabbá tette számomra a dolgokat. Mindenható Isten azt mondja: „Azok a fajta emberek, akik hamis vezetők, nem végeznek valódi munkát, és képtelenek valódi munkát végezni. Gyenge képességűek, vak a szemük és az értelmük, nem képesek felismerni problémákat, nem tudnak átlátni a különféle embereken, így aztán a különféle típusú tehetséges emberek előléptetésének és művelésének a fontos munkáját sem képesek felvállalni. Így aztán semmiképpen sem fogják jól végezni a gyülekezet munkáját, és sok nehézséget fognak okozni Isten választott népének az életbe való belépése terén. E tényezőket figyelembe véve világos, hogy a hamis vezetők nem alkalmasak arra, hogy gyülekezetvezetők legyenek. Vannak más hamis vezetők is, akik semmilyen konkrét munkát nem végeznek a gyülekezetben és nem tartanak kapcsolatot a konkrét munkák felügyelőivel, ezért nem tudják, hogy melyik munka elvégzésére mely tehetséges egyének képesek, hogy melyik munkára melyikük alkalmas, vagy hogy összhangban van-e az alapelvekkel a munkavégzésük. Így aztán nem képesek előléptetni és művelni a tehetséges embereket. Hogyan tudnák akkor az ilyen emberek jól végezni a gyülekezet munkáját? Annak, hogy a hamis vezetők nem tudnak valódi munkát végezni, az a fő oka, hogy gyenge képességűek; semmire nincs rálátásuk, és nem tudják, mi a valódi munka. Ez gyakori stagnáláshoz vagy bénultsághoz vezet a gyülekezet munkájában. Ezek a dolgok közvetlen kapcsolatban állnak azzal, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát. Isten háza az elmúlt néhány évben újra meg újra hangsúlyozta, hogy a gonosz embereket és az álhívőket ki kell tisztítani, és hogy a hamis vezetőket és a hamis dolgozókat el kell bocsátani. Miért kell kitisztítani a különféle gonosz embereket és álhívőket? Azért, mert ezek az emberek még azután sem fogadják el egyáltalán az igazságot, hogy már évek óta hisznek Istenben, és eljutottak arra a pontra, ahol nincs többé remény a megmentésükre. És miért kell elbocsátani minden hamis vezetőt és hamis dolgozót? Azért, mert nem végeznek valódi munkát, és soha nem léptetik elő és művelik az igazságra törekvőket; helyette mindössze értelmetlen erőfeszítéseket folytatnak. Emiatt aztán káoszba és bénultságba fullad a gyülekezet munkája, a meglévő problémák továbbra is fennállnak és megoldatlanok maradnak, és Isten választott népének az életbe való belépése is lelassul. Ha elbocsátanák mindezeket a hamis vezetőket és hamis dolgozókat, és ha ki lennének takarítva mindezek a gonosz emberek és álhívők, akik megzavarják a gyülekezetet, akkor a gyülekezet munkája természetszerűleg elkezdene simán haladni, a gyülekezet élete természetszerűleg sokkal jobbá válna, Isten választott népe pedig képes lenne normálisan enni és inni Isten szavait, valamint végezni a kötelességeit és az Istenben való hit helyes kerékvágásába lépni. Ez az, amit Isten látni szeretne” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (5.)). Isten szavaiból láttam, hogy a hamis vezetők és dolgozók nem végeznek és nem is tudnak valódi munkát végezni. Még ha vonakodva meg is tartják őket, az több bajjal járna, mint haszonnal. Nemcsak hogy képtelenek megóvni a gyülekezeti munkát, de csupán akadályozni és megzavarni tudják azt. Li Jing elbocsátása kapcsán aggódtam, hogy ha elbocsátom ezt a hamis vezetőt, és nem sikerül rögtön jó helyettest választani, az könnyen késleltethetné a munkát. Úgy gondoltam, hogy ha egy ideig megtartom őt, akkor legalább besegíthet a munkába, ami jobb, mintha senki sem lenne ott. Hála Isten leleplező szavainak és annak, amit a tények feltártak, végül beláttam, hogy ez a nézet nemcsak téves, hanem abszurd, megtévesztő, és egyáltalán nem felel meg az igazságnak. Amikor rájuk találnak, a hamis vezetőket és dolgozókat azonnal el kell bocsátani, és a lehető leghamarabb megfelelő helyettest kell választani, aki átveszi a munkát. Még ha nem is lehet rögtön helyettest választani, valakit kiművelni sokkal jobb, mint egy hamis vezetőt megtartani. Ez a gyülekezet munkájának védelme. Ezt korábban nem láttam tisztán. Azt hittem, hogy azoknak a hamis vezetőknek a megtartásával megoszthatom a munka egy részét és egy kicsit lazíthatok. Most megláttam, hogy ezzel nemhogy nem spóroltam meg a bajt, de még fáradtabb és elfoglaltabb lettem, mint korábban, mert mindig sok eltérés és hiba volt a munkájukban. A végén továbbra is sok problémát kellett kezelni. Csak a lecserélésük után javult fokozatosan a gyülekezetek munkája. A vezetőkkel szemben megkövetelt normáim is túl magasak voltak. Úgy gondoltam, hogy a vezetőknek azonnal munkába kell tudniuk állni, amint megválasztották őket, ezért soha nem éreztem azt, hogy lennének megfelelő jelöltek, és halogattam azoknak a hamis vezetőknek a lecserélését. De valójában, amíg az ember az igazságra törekszik, helyesek a szándékai, igaz ember, és megfelelő képességei vannak, addig művelhető. Nem számít, ha nem régóta hisz Istenben, vagy korábban nem volt vezető vagy dolgozó, mert az ilyen ember könnyen elnyerheti a Szentlélek munkáját, mivel az igazságra törekszik, és tovább fejlődik a kötelességeiben. Ezeknek a dolgoknak a felismerése alaposan helyretette azt a téves nézetemet, hogy „egy hamis vezető jobb, mintha nem lenne vezető”.

Később egy gyülekezet testvérei jelentették, hogy egy Liu Li nevű vezető nem végez valódi munkát, és hogy ő egy hamis vezető. Azt akarták, hogy vizsgáljam meg és a lehető leghamarabb bocsássam el. Ezt gondoltam magamban: „Ebben a gyülekezetben már így is kevés a diakónus és a vezető, és még valakit el kell bocsátanom? Nem lesz túl sok bajom azzal, ha még több embert kell megválasztani? Egy másik gyülekezetnek továbbra is szüksége van egy vezetőre, ami önmagában is sok munkát jelent. Ha elbocsátom Liu Lit, nem növeli az meg a munkaterhelésemet?” Újra a hús-vér testemre akartam figyelemmel lenni, de aztán rájöttem, hogy az állapotom rossz. Gyorsan imádkoztam Istenhez: „Ó, Mindenható Isten! Minden alkalommal, amikor el kell bocsátanom egy vezetőt, a hús-vér testemmel foglalkozom. Képtelen vagyok figyelembe venni a Te szándékodat, és megóvni a gyülekezet munkáját. Istenem, kérlek, adj nekem erőt, hogy fellázadjak a hús-vér testem ellen, gyakoroljam az igazságot, és eleget tegyek Neked!” Az ima után eszembe jutott, hogy Isten szava így szól: „Mert mindazok számára, akik kötelességet végeznek, függetlenül attól, hogy mennyire mélyrehatóan vagy felületesen értik az igazságot, az igazságvalóságba való belépés legegyszerűbb gyakorlata az, ha minden helyzetben Isten házának az érdekeire gondolnak, elengedve önző vágyaikat, személyes szándékaikat, indítékaikat, büszkeségüket és státuszukat, és Isten házának az érdekeit helyezve az első helyre – ez a legkevesebb, amit meg kell tenniük. Ha még ennyit sem tud megtenni az, aki kötelességet végez, akkor hogyan mondhatnánk, hogy elvégzi a kötelességét? Ez nem a kötelességének a végrehajtása” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságainak levetésével nyerheti el az ember). Isten szavai megértették velem, hogy amikor a személyes érdekeim ütköznek a gyülekezet munkájával, félre kell tennem a személyes érdekeimet, és a gyülekezet munkáját kell előtérbe helyeznem. Először Isten szándékát kell figyelembe vennem, és azonnal el kell bocsátanom a hamis vezetőket. Csak ez van összhangban Isten szándékával. Ezért azzal kezdtem, hogy közösséget vállaltam Liu Livel, lelepleztem és boncolgattam annak természetét és súlyos következményeit, hogy nem végez valódi munkát. De egy idő múlva láttam, hogy még mindig nem változott semmit, így az alapelvek szerint elbocsátottam. Közösséget vállaltam a többiekkel is, és új vezetőt választottunk. Amikor Isten követelményei szerint gyakoroltam, nemhogy nem éreztem magam kimerültnek, hanem ehelyett nyugodt és békés voltam. Az, hogy képes voltam ilyen módon változásokat elérni és belépni, teljes mértékben Isten szavai útmutatásának köszönhető. Hála Istennek!