Írta: Szun Jü, Kína

2000-ben lettem keresztény. A dél-koreai pásztorok elég gyakran osztottak meg velünk prédikációkat. Az egyik istentiszteleten egy pásztor felolvasott egy szakaszt a Szentírásból, majd azt mondta, legyünk toleránsak és türelmesek mindenben – hogy nem csupán a prédikációk hallgatásával, hanem azok gyakorlatba ültetésével is dicsőítjük Istent. Csak akkor léphetünk be a mennyek országába a jövőben. Ettől kezdve szeretettel és kedvességgel bántam a családommal és a barátaimmal. Ha valaki megbántott, az Úrhoz imádkoztam, hogy segítsen megbocsátani neki. Egyszer-kétszer nem volt probléma. De idővel nem tudtam fenntartani. Néha elvesztettem a hidegvéremet, és kioktattam őket valami apróságról. Azután bűntudatom volt. Így gondolkodtam: „Folyamatosan vétkezem és gyónok, nem tudok kiszabadulni a bűn kötelékéből. El fogok ragadtatni akkor a mennyek országába, amikor eljön az Úr?” Felkerestem a pásztoromat, hogy megkérdezzem, hogyan oldjam meg a bűn problémáját. Azt mondta, hogy gyónjak és tartsak bűnbánatot, imádkozzak és olvassam többet a Bibliát, legyek toleráns és türelmes. Mindig ezt mondta anélkül, hogy egy konkrét út felé irányított volna. Csalódott voltam. Isten szavaira gondoltam: „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). És a zsidókhoz írt levélben ez áll: „Szentség nélkül egy ember sem látja meg az Urat” (Zsidók 12:14). Azt éreztem, hogy olyan ember, mint én – aki mindig vétkezik, majd megvallja bűneit, és képtelen gyakorolni az Úr szavait – nem léphet be a mennyek országába. Mindennap eléggé nyomorultul éreztem magam, és komor arccal jártam. Később észrevettem, hogy a gyülekezet tele van irigységgel és belharcokkal. Az emelvényért vívott harcban egy prédikátor földhöz vágta egy idősebb prédikátor Bibliáját az istentiszteleten, és nyomást gyakorolt rá, hogy távozzon. Néhányan még üzleteltek is a gyülekezetben. Az Úr Jézus szavaira gondoltam: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának nevezik«, ti pedig rablók barlangjává teszitek” (Máté 21:13). Hogyan működhetne egy ilyen gyülekezetben a Szentlélek munkája? Ez nem egy rablóbarlang volt? Úgy éreztem, nincs mód arra, hogy táplálékot nyerjek ezekből az istentiszteletekből, és a bűnnel kapcsolatos problémám soha nem oldódik meg. Olyan gyülekezetet akartam találni, ahol a Szentlélek munkálkodik. A nővérem elvitt más gyülekezetekbe is, de azok is ugyanilyen állapotban voltak. Amikor megkérdeztem tőlük, hogyan lehet levetni a bűnt, egyikük sem tudott utat mutatni. Azt mondták, az Úr Jézus már megbocsátotta a bűneinket – csak imádkoznunk kell és gyónni. Miután meghallgattam ezt, üresnek éreztem magam belül, és nem is akartam többé részt venni az istentiszteleteken. Egy nap támadt egy hirtelen gondolatom: lehet, hogy Isten nem munkálkodik az itteni gyülekezetekben? Amikor előtte a koreai lelkészek meglátogattak, nagyon istenfélőnek tűntek, és egészen Kínáig jöttek, hogy gyülekezeteket pásztoroljanak. Olyan erős volt a hitük. Isten munkálkodott a koreai egyházakban? El kellett mennem Koreába, és olyan egyházat kellett keresnem, ahol a Szentlélek munkálkodik.

2007-ben a nővérem és én elvittük a családjainkat Koreába. Bemutatott egy gyülekezetnek, ahol sok kínai ember vett részt az istentiszteleteken. A gyülekezeti tagok segítettek a kínaiaknak munkát találni, így segítettek az alapvető szükségleteket kielégíteni. Ennek a gyülekezetnek a tagjai igazán szeretetteljesek voltak, ezért részt vettem az ottani istentiszteleteken – talán náluk megvolt a Szentlélek munkája. Egy istentiszteleten a pásztor azt mondta: „A legutóbbi kínai utazásomon hallottam, hogy Isten már visszatért, hogy megjelent és munkálkodik Kínában, és Mindenható Istennek hívják. Pedig Kína elmaradott ország. Az ottani emberek szegényes képességűek. Isten oly nemes – hogyan jelenhetne meg és munkálkodna ott? Sokan prédikálják a Keleti Villámlást. Ne hallgassátok! A ti csekély érettségetekkel, ha egyszer belebonyolódtok, soha nem szabadultok ki.” Amikor ezt hallottam, teljesen egyetértettem vele, így gondolkodtam: „Kínában sok gyülekezetből hiányzik a Szentlélek munkája. Az ottani kormány elnyomja a hívőket, a kínaiak pedig bálványokat imádnak. Megjelenhet és munkálkodhat-e Isten Kínában? Az lehetetlen lenne.” De nemsokára rájöttem, hogy bár a pásztor ékesszólóan prédikált, amit utána tett, az már más kérdés volt; nem gyakorolta az Úr útját. Annyira el voltam keseredve. Amikor megkérdeztem a pásztort, hogyan oldható meg a bűn problémája, ingerülten azt mondta: „Mindenki romlott. A vétkezés normális. Valld meg bűneidet az Úrnak, és megbocsát neked. Mivel hajlandó vagy megbánni, az Úr már megbocsátotta bűneidet.” A pásztor szavai undort keltettek bennem. Ezt gondoltam: „Miért mondta pontosan ugyanazt, mint a kínai pásztorok? A bűnt nem lehet azonnal levetni, de arra kell törekednünk, hogy többé-kevésbé megváltoztassuk magunkat. Mi értelme a megvallásnak, ha semmit sem változunk a gyónás után? Ettől nem leszünk-e ugyanolyanok, mint a nem hívők? Mi értelme van akkor így hinni az Úrban?” Megint csalódott voltam, de nem akartam feladni. Hittem, hogy az Úr nem fog félredobni, hogy egy napon találok egy gyülekezetet a Szentlélek munkájával. Azután sokat töprengtem ezen a kérdésen. Az utcákat járva kerestem a kereszteket, a keresztény templomokat, és ha pozitív dolgokat hallottam bármelyik pásztor prédikációjáról, szélben, esőben, hóban vagy ónos esőben is mentem, egy reménysugárba kapaszkodva, hogy meghallgassam, arra vágyva, hogy zavarodottságom megoldódjon. Több mint 40 gyülekezetet látogattam meg Koreában, de nem találtam egyet sem, amelyik a Szentlélek munkáját birtokolta volna. Egyik pásztor sem tudta megoldani a problémámat. Tanácstalanul hánykolódtam álmatlan éjszakákon át. A szívem mélyéből tört fel a kiáltás: „Ó, Uram, vajon hol lehetsz? Elhagytál engem?” Azokban az években nagy teher nehezedett a szívemre – elnyomott voltam, és fájdalmak gyötörtek.

Ezen fájdalom és kétségbeesés közepette, 2015 júniusában a nővérem eljött hozzám, és boldogan azt mondta: „Nagyszerű híreim vannak! Az Úr már régóta visszatért. Megjelent és munkálkodik Kínában, sok igazságot kifejezve. Az evangélium most eljutott Koreába is.” Azt gondoltam: „Isten Kínában munkálkodik? Hogy lehet ez?” Makacsul azt mondtam: „Egy pásztor azt mondta nekünk 2009-ben, hogy Isten semmiképpen sem munkálkodna Kínában, mert Kína elmaradott, az emberek pedig gyenge képességűek. Isten tiszteletreméltó és nagyszerű – miért munkálkodna Kínában?” Aztán csak elmentem mosogatni. Elővett egy könyvet, és türelmesen azt mondta: „Ez a könyv Isten utolsó napokban kifejezett szavait tartalmazza, és ez a Bárány által felnyitott tekercs. Felolvasok belőle neked egy kicsit.” Ahogy ezt elmondta, elkezdte felolvasni Isten szavait: „Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, el lesznek vezetve a Királyság Korába, ráadásul képesek lesznek arra, hogy személyesen elfogadják Isten útmutatását. Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem szabadította meg az embert az összes romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embernek a Sátán által megrontott beállítottságait teljesen eltávolítsa. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten visszatért a hús-vér testbe, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságaiktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nem rendelkeznek az életnek azzal az útjával, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy eleget tegyenek Neki, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy a hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire gyakorlati és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent összhangban lenni Isten szándékaival. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod és nem fogadod el Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azok, akik képesek alávetni magukat az igazságnak és Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesznek befogadva. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint valódi emberi életet nyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: »Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog« (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ezt hallgatva elképedtem. Ez feltárta a Jelenések könyvének misztériumait. Olyan tekintélyes volt – emberi lény nem tudta volna kimondani ezeket a szavakat! Arra gondoltam, milyen tekintéllyel beszélt az Úr Jézus, amikor eljött munkálkodni, és azon töprengtem, vajon ezek valóban Isten kijelentései-e. Azonnal felpezsdült a lelkem, és figyelmesen hallgatni kezdtem. Különösen, amikor a nővérem néhány próféciát olvasott fel a Jelenésekből, azt gondoltam, hogy azok nem olyanok, amelyeket bármely ember felfedhetne. A Jelenések azt mondja nekünk: „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jelenések 5:5). Egyedül a Bárány, egyedül Isten tudta ezeket a titkokat felfedni. Vajon ez Isten szava volt? Lehetséges, hogy Kínában jelent meg és munkálkodik? Megtalálhatom-e abban a könyvben a választ arra, ami már évek óta zavar engem? Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre. Ekkor a nővérem felolvasta ezt: „Ez egyben A Jelenések könyve következő szavainak beteljesülése is: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« Ezek a szavak annak a munkának a kezdeti szakaszát mutatják be, amelyhez Isten a Királyság Korában fogott hozzá” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ez tovább fokozta az érdeklődésemet – nem ez volt a prófécia a Jelenések könyvében? Beteljesedtek a Jelenésekben lévő próféciák? Vajon ezek Isten szavai voltak? Alaposan el akartam olvasni, ezért megkértem a nővéremet, hogy hagyja nálam a könyvet.

Elöntött az öröm, amikor átadta a könyvet. Alig vártam, hogy kinyissam. De néhány aggályom is volt. Ez a könyv valóban összhangban volt a Szentírással? Az ágyon egymás mellé tettem a Bibliát és ezt a könyvet, és összehasonlítottam őket. A könyvben ezt a szakaszt olvastam el: „Csak amikor belépek az új mennybe és földre, akkor veszem elő dicsőségem másik részét, és először Kánaán földjén tárom fel, hogy az egész koromsötét földön felragyogjon egy fénysugár. Azért van ez, hogy az egész föld a fényre jöjjön. Azért, hogy az emberek az egész földön meríthessenek a fény erejéből, lehetővé téve, hogy dicsőségem tovább növekedjen és újból megjelenjen minden egyes nemzet számára, és hogy az egész emberiség felismerje, hogy már régen eljöttem az emberi világba, és már régen elhoztam dicsőségemet Izráelből Keletre, mert az Én dicsőségem Keletről ragyog, és a Kegyelem Korából hoztam át a mába. De Izráelből indultam el, és onnan érkeztem Keletre. Csak amikor a Kelet fénye fokozatosan kifehéredik, akkor kezd a sötétség a Földön fénybe fordulni, és csak akkor fog az ember rájönni, hogy már régen elhagytam Izráelt, és Keleten újból felemelkedem. Nem lehetséges az, hogy Én, miután egyszer leszálltam Izráelben, majd később távoztam onnan, újra Izráelben szülessek meg, mert munkám az egész világegyetemet irányítja, sőt mi több, a villám Keletről jön, és egészen Nyugatig villan. Ezért szálltam le Keleten, és hoztam el Kánaánt a választott népemnek Keleten. Az egész földről elhozom választott népemet Kánaán földjére, és így továbbra is Kánaán földjén teszek kijelentéseket, hogy az egész világegyetemet irányítsam. Ekkor nincs fény az egész földön. A Kánaánban lévőkön kívül minden embert éhínség és hideg fenyeget. Dicsőségemet Izráelnek adtam, majd elvettem, és ezzel az izráelitákat Keletre vittem, és az összes embert is Keletre vittem, mindannyiukat elhozva a világossághoz, hogy újra egyesülhessenek azzal, és társulhassanak azzal, és többé ne keressenek. El fogom érni, hogy mindazok, akik keresnek, újra meglássák a fényt, meglássák a dicsőségemet, amivel Izráelben bírtam; lássák, hogy már régen leszálltam egy fehér felhőn az emberiség közé, és lássák a fehér felhőket és a gyümölcsök gazdag fürtjeit. Még ennél is inkább el fogom érni, hogy láthassák Izráel Jahve Istenét, lássák a zsidók »Mesterét«, lássák a vágyott Messiást, és lássák az Én teljes ábrázatomat, Őt, akit királyok üldöztek az idők folyamán. Munkálkodni fogok az egész világegyetemen, és nagyszabású munkát fogok végezni, feltárva minden dicsőségemet és minden tettemet az embereknek az utolsó napokban, és feltárva egész dicsőséges ábrázatomat azoknak, akik sok éven át vártak Rám, azoknak, akik vágytak rá, hogy fehér felhőn eljöjjek, Izráelnek, mely vágyott rá, hogy még egyszer megjelenjek, és az egész emberiségnek, mely üldöz Engem, hogy mindenki megtudja, hogy dicsőségemet Én már rég elvettem és Keletre vittem, és hogy az már nem Júdeában van, mert az utolsó napok már eljöttek!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben). Aztán összehasonlítottam a Biblia egyik próféciájával: „Ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Máté 24:27). Ez egybevágott az Úr Jézus szavaival – teljesen összhangban volt a Bibliával. Istenen kívül ki más tudná feltárni ezeket a titkokat? Ezek a szavak vonzottak engem – minél többet olvastam, annál többet akartam olvasni. Úgy éreztem, ebben a könyvben megtalálom a választ a szívemben lévő zavarra.

Azután elolvastam egy másik szakaszt: „Mivel Isten lépteit keressük, Isten szándékait, szavait és Isten kijelentéseit kell keresnünk. Ez azért van, mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten léptei vannak, ott vannak Isten tettei; ahol Isten kifejeződése van, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lépteit keresve átsiklottatok a szavak fölött: »Isten az igazság, az út, és az élet.« És így sokan, még amikor elnyerik az igazságot, akkor sem hiszik, hogy megtalálták Isten lépteit, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem felelhet meg az ember elképzeléseinek, még kevésbé jelenhet meg Isten oly módon, ahogyan az ember követeli Tőle. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete; ezt még inkább fel kell ismernie mindenkinek. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten lépteit követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját elképzeléseidre korlátoznod. Ehelyett azt kell megkövetelnetek magatoktól, hogy miként kellene keresnetek Isten lépteit, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek. Mivel az ember nem az igazság, és nincs az igazság birtokában, ezért keresnie kell, el kell fogadnia és alá kell vetnie magát” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott). Kétszer egymás után olvastam el ezt a szakaszt. Azon gondolkodtam, hogy ahol megtalálható Isten hangja, ott az Ő léptei is fellelhetők. Ott jelenik meg Isten. Valóban Isten szavai voltak ezek? Istenen kívül senki más nem mondhatna ilyeneket. Ezt olvassák a Mindenható Isten Egyházában, akkor talán Isten megjelent abban az egyházban. Izgatott voltam, és folytattam az olvasást.

Később rábukkantam erre a szakaszra: „Ma Isten visszatért az emberek közé, hogy munkáját végezze, és az első állomása munkája során a diktatórikus uralkodás mintapéldánya: Kína, az ateizmus szilárd bástyája. Isten az Ő bölcsessége és ereje által megnyert egy embercsoportot. Ebben az időszakban minden eszközzel üldözte és mindenféle szenvedésnek tette ki Őt Kína kormányzó pártja; nem volt, ahol nyugalomra hajtsa a fejét, és nem lelhetett menedékre. Ennek ellenére Isten még mindig folytatja a munkát, amelyet szándékában áll elvégezni – beszél és szavakat jelent ki, és terjeszti az evangéliumot. Egy ember sem tudja kifürkészni Isten mindenhatóságát. Kínában, egy olyan országban, amely ellenségnek tartja Istent, Isten soha nem hagyta abba a munkáját. Sőt, többen fogadták el a munkáját és a szavát, mert Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az emberiség minden egyes tagját” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten szuverenitást gyakorol az egész emberiség sorsa felett). De amikor elolvastam ezt a részt: „Ma Isten visszatért az emberek közé, hogy munkáját végezze, és az első állomása munkája során a diktatórikus uralkodás mintapéldánya: Kína”, azonnal megálltam, csalódottnak éreztem magam. Rászegezve a szemem erre a mondatra, csak azon gondolkodtam: „Isten Kínában? Hogy lehet ez? Talán nem kellene elolvasnom – mi van, ha eltévelyedek?” De aztán azt gondoltam, ezek a szavak Isten hangjának tűnnek. Ha nem vizsgálom meg, és az Úr valóban visszatért, nem hagynám-e ki ezt az esélyt? Hihetetlenül döntésképtelennek éreztem magam, és nem tudtam abbahagyni a töprengést: miért jelenne meg és munkálkodna Isten Kínában? Összehasonlítottam ezt a Bibliával, és elolvastam, amit az Úr Jézus mondott: „Ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Máté 24:27). A „kelet” Kínára utalt? De Kína annyira visszamaradott volt, és az ateizmusnak teljes hatalma volt az országban. Megjelenhet és munkálkodhat Isten Kínában? Ez a könyv nagyon világosan állította, hogy ez így van. Mégis haboztam – folytassam, vagy adjam fel? Akkor arra gondoltam, mennyit küzdöttem az évek során a keresésemben. Tehát amíg csak egy kis reménysugár volt, nem adhattam fel. Tehát elhatároztam, hogy elmegyek a Mindenható Isten Egyházába, hogy utánajárjak.

Másnap elmentem a Mindenható Isten Egyházába. Egy testvér éppen egy prédikáció közepén tartott, pont arról beszélt, ami engem is foglalkoztatott: hogy miként lehet megszabadulni a bűntől. Mindenható Isten szavait olvasta fel: „A Kegyelem Korában a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott beállítottságok továbbra is megmaradtak. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan vethetné le az ember a benne lévő sátáni romlott beállítottságokat, az a munka még nem lett elvégezve rajta. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett eltávolítva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei Isten megtestesülése révén megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, hogyan vetheti le teljesen romlott beállítottságait és bűnös természetét, és hogyan változhat meg bizonyos mértékig az életfelfogása, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni beállítottságaiban él. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni a romlott sátáni beállítottságaitól, bűnös természetét teljesen le kell vetnie, hogy soha többé ne alakuljon ki, és a beállítottságának átalakuláson kell átmennie. Ehhez az embernek meg kell értenie az életben való növekedés útját, meg kell értenie az élet útját, és meg kell értenie beállítottsága megváltoztatásának módját. Továbbá az embernek eme útnak megfelelően kell gyakorolnia, hogy beállítottsága fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten szándékaival, hogy levethesse romlott sátáni beállítottságait és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes üdvösséget” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). Majd közölte: „Mindenható Isten szavaiból láthatjuk, hogy a Kegyelem Korában Isten csak a megváltás munkáját végezte. Az Úr Jézus hirdette a mennyek országának evangéliumát, megvallásra és bűnbánatra intve az embereket. Gyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat és megbocsátotta az emberek bűneit, valamint bőséges kegyelmet árasztott az emberiségre. Végül keresztre feszítették, mint vétekáldozatot az emberiségért. Azóta ahhoz, hogy bűnbocsánatot nyerjünk, és élvezzük Isten kegyelmét és áldásait, csak annyit kell tennünk, hogy imádkozunk és megvalljuk bűneinket. Ez volt az Úr Jézusnak a Kegyelem Korában végzett munkája. Vajon az Úr Jézus megváltási munkájának befejezése azt jelentette, hogy Isten üdvösségi munkája is befejeződött? Természetesen nem. A megváltás munkája csupán megbocsátotta a bűneinket, de bűnösségünk gyökere és bűnös természetünk nem oldódott meg. Még mindig nem tudjuk elkerülni, hogy állandóan vétkezzünk. Arrogánsak vagyunk, dicsekszünk, hazudunk és csalunk. Néha olyan dolgokat érzünk, mint a féltékenység és a gyűlölet. Nappal vétkezünk, éjszaka megvalljuk bűneinket, és nem tudunk kiszabadulni ebből az állapotból. A Zsidókhoz írt levél 12:14-ben az áll: »Szentség nélkül egy ember sem látja meg az Urat.« Isten szent és igazságos. Hogyan lehetünk mi, mocskosak és romlottak, méltóak a mennyek országába való belépésre? Mindenható Isten eljött az utolsó napokban, kifejezve igazságokat és az ítélet munkáját végezve, hogy feloldja bűnös természetünket, lehetővé téve, hogy teljesen levessük a bűn kötelékeit és korlátait, megtisztuljunk, és hogy elvigyen minket Isten királyságába. Ez beteljesíti az Úr Jézus próféciáit: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). »Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elutasít Engem, és nem fogadja el a szavaimat, annak megvan az, aki megítéli őt: az az Út, amelyet szóltam, az fogja megítélni őt az utolsó napon« (János 12:47-48). Az utolsó napokban Mindenható Isten milliónyi szót mondott ki, kifejezve mindazokat az igazságokat, amelyek az emberiség megtisztításához és teljes megmentéséhez szükségesek. Megítéli és leleplezi minden romlott beállítottságunkat és sátáni természetünket, amelyek ellentétesek Istennel, teljesen leleplezve bűnösségünk és Istennel szembeni ellenállásunk gyökerét. A bűn levetésének és az Isten általi üdvösség elnyerésének útjára is rámutat. A romlottságunk igazságát csak úgy láthatjuk meg, ha elfogadjuk Isten szavainak ítéletét és fenyítését, akkor érezhetünk bűntudatot, gyűlölhetjük önmagunkat, és megbánhatjuk bűneinket Isten előtt, levethetjük a romlottságot és megtisztulhatunk. Isten ítélő munkája az utolsó napokban az egyetlen utunk a megtisztuláshoz, a megmentéshez és a mennyek országába való belépéshez.” Olyan megvilágosító volt ennek a testvérnek a közösségét hallani, mintha egy nagy teher esett volna le a vállamról. Kiderül, hogy az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és az embernek csupán bűnei bocsáttattak meg Általa, mint vétekáldozat által, de a bennük lévő bűnös természet továbbra is megmaradt. Isten utolsó napokbeli ítélő munkájának elfogadása az egyetlen mód arra, hogy megoldjuk a bűn problémáját, megszabaduljunk a bűn kötelékeitől és korlátaitól, megtisztuljunk, és méltók legyünk a menny királyságába való belépésre. Csak Isten maga nyithatja fel irányítási munkájának misztériumait, és egyedül Isten tudja teljesen megtisztítani és megmenteni az emberiséget. Biztos voltam benne, hogy ez Isten munkája – izgatott voltam.

Másnap egy nővér a Mindenható Isten Egyházából felolvasott nekem egy szakaszt Isten szavaiból: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságaira irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, még inkább arra irányulnak, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem magyarázza el teljesen az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni; hanem az az igazság szolgál ennek a leleplezési és metszési munkának a végrehajtásához, amely az embernek egyáltalán nincs birtokában. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert legyőzni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája képessé tette az embert, hogy sok megértést nyerjen Isten szándékairól, Isten munkájának céljáról és a számára érthetetlen misztériumokról. Arra is képessé tette az embert, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökerét, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Miután felolvasta ezt, megosztotta velem a közösséget és a bizonyságot, ami még nagyobb világosságot gyújtott bennem. Az utolsó napokban Isten igazságokat fejez ki, és az ítélet munkáját végzi, hogy feloldja az ember bűnös természetét. Ha nem fogadjuk el Isten ítéletét, hanem egész életünket valláson belül töltjük, nem vetjük le a bűnt és nem tisztulunk meg. Hála Isten irgalmának és kegyelmének, végre megtaláltam a bűntől való megtisztulás útját. Annyira izgatott voltam, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Visszagondoltam az elmúlt nyolc évre, arra, hogy elmentem számtalan gyülekezetbe, kicsikbe és nagyokba, keresve az utat, hogy megszabaduljak a bűntől és belépjek a mennyek országába. De minden alkalommal reménykedve mentem, és csalódottan jöttem vissza. Isten kegyelme tette lehetővé, hogy meghalljam a hangját és lássam az Ő megjelenését. Hihetetlen áldás volt ez számomra! Úgy éreztem magam, mint egy elveszett gyermek, aki végre visszatért az anyjához több évnyi vándorlás után. Olyan békét és örömöt éreztem, ami leírhatatlan volt.

Azonban még mindig maradt bennem némi zavar, amit nem sikerült feloldani. Megkérdeztem ezt a nővért: „A kínaiak szegényes képességűek, és Isten ellen vannak. Miért ott jelenne meg és munkálkodna Isten az utolsó napokban?” Ő felolvasott nekem egy szakaszt Mindenható Isten szavaiból: „Jahve munkája a világ teremtése volt, ez volt a kezdet; a munkának ezen szakasza a munka vége, és ez a befejezés. Kezdetben Isten munkája Izráel választott népében valósult meg, és ez úttörő munka volt mind közül a legszentebb helyen. A munka utolsó szakasza valamennyi közül a legmocskosabb országban zajlik, hogy megítélje a világot és véget vessen a kornak. Az első szakaszban Isten munkája mind közül a legfényesebb helyen folyt, az utolsó szakasz pedig mind közül a legsötétebb helyen valósul meg, és ez a sötétség kiűzetik, eljő a világosság, és minden ember meghódíttatik. Amikor az embereket ezen a mind közül legmocskosabb és legsötétebb helyen meghódították, és az egész lakosság elismerte, hogy van Isten, aki az igaz Isten, és minden ember teljesen meg lett győzve, akkor ezt a tényt fel fogják használni az egész világegyetem meghódítása munkájának elvégzésére. A munkának ez a szakasza jelképes. Amint e korszak munkája befejeződik, a hatezer éves irányítás munkája teljesen véget ér. Ha egyszer mind közül a legsötétebb helyen lévőket meghódították, magától értetődik, hogy ez mindenhol máshol is így lesz. Ilyenformán csak a Kínában végzett hódítás munkája rendelkezik jelképes jelentőséggel. Kína a sötétség minden erejét megtestesíti, és Kína népe képviseli mindazokat, akik a testtől, a Sátántól és a testiségből valók. A kínai nép az, amelyet a nagy vörös sárkány a legjobban megrontott, amely a legerősebben ellenszegül Istennek, amelynek emberi mivolta a leghitványabb és legmocskosabb, és így ők az egész romlott emberiség archetípusa. Ez nem azt jelenti, hogy más országoknak egyáltalán nincsenek problémáik; az ember elképzelései mind egyformák, és bár lehet, hogy ezen országok népe jó képességű, de ha nem ismerik Istent, akkor bizonyára Ellene szegülnek. [...] A kínai népben nyilvánul meg a legteljesebben a romlottság, a tisztátalanság, az igazságtalanság, az ellenszegülés és a lázadó mivolt, melyek az összes különféle formáikban feltárulnak. Egy szempontból gyenge képességűek, más szempontból életük és gondolkodásmódjuk elmaradott, szokásaik, társadalmi környezetük, szülői családjuk – mind szegényes és a legelmaradottabb. A státuszuk is alacsony. Az itteni munka jelképes, és miután ezt a próbamunkát teljes egészében végrehajtották, Isten későbbi munkája sokkal könnyebb lesz. Amikor ez a munkafázis teljesült, az azt követő munka egyáltalán nem lesz nehéz. Amint ez a munkafázis megvalósul, teljes lesz a nagy siker, és a hódítás munkája az egész világegyetemben teljesen befejeződik. Valójában, amint a köztetek folyó munka sikeres lesz, ez egyenértékű lesz az egész világegyetemben elért sikerrel. Ez a jelentősége annak, hogy miért használlak titeket modellként és mintaként” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2.)). Aztán közölte: „Isten szavai nagyon világosak. Isten számára a legsokatmondóbb Kínában megjelenni és munkálkodni az utolsó napokban. Isten munkája most az ítélet és a megtisztítás munkája. Igazságokat fejez ki, hogy leleplezze az ember Isten-ellenes, sátáni természetét és sokféle romlott beállítottságunkat. Ő nyilvánvalóvá teszi nekünk igazságos, fenséges és haragos természetét, amely nem tűr sértést. Ezért kellett azokat az embereket választania, akik a legmélyebben romlottak és istenellenesek, hogy jellegzetes példát csináljon belőlük. Ilyen emberek között munkálkodni az egyetlen módja annak, hogy leleplezze az emberi romlottság minden típusát, és jobban felfedje az Ő szentségét és igazságosságát. Így érheti el a legjobb eredményeket az Ő ítélő munkájában. Ezenkívül Kína a nagy vörös sárkány búvóhelye, és a kínaiakat rontotta meg legmélyebben a Sátán. Ők tagadják meg Istent és állnak ellen Neki a leginkább, és a legrosszabb az emberi mivoltuk. A kínaiak a romlott emberiség megtestesítői. Ezért azáltal, hogy Isten Kínában jelenik meg, munkálkodik, fejez ki igazságokat, és a kínaiak romlottságának és lázadásának minden kis részletét leleplezi, még jobban meg tudja hódítani az emberiséget. Ez hatékonyabban megmutathatja annak lényegét és igazságát, hogy a Sátán milyen mélyen megrontotta az embert. Továbbá azáltal, hogy a világ legmocskosabb, legromlottabb, leginkább Isten-ellenes országában munkálkodik, meghódítva, megtisztítva és átalakítva Kína mélyen romlott embereit, akiknek a legszegényebb a képességük, más országok népét könnyebb lesz megmenteni. Isten íly munkája nyomán, az emberiség láthatja Isten hatalmas erejét és teljesen meggyőződhet róla. Ez felfedi Isten hatalmát és erejét, valamint bölcsességét és mindenhatóságát.”

Ezután még olvasott fel Isten szavaiból: „A kínai nép soha nem hitt Istenben; soha nem szolgálta Jahvét, és soha nem szolgálta Jézust. Csak hajbókolnak, tömjént és papírfelajánlásokat égetnek, és Buddhát imádják. Csak bálványokat imádnak – rendkívül lázadók mind. Így minél alantasabb az emberek helyzete, annál jobban mutatja, hogy Isten még inkább dicsőséget nyer belőletek. [...] Az emberi elképzelések szerint Nekem egy rendes országban kellene megszületnem, hogy megmutassam magas státuszomat, nagy értékemet, és megmutassam a becsületemet, szentségemet és nagyságomat. Ha olyan helyen születtem volna, amely elismer Engem, előkelő családban, aztán a magas pozícióm és státuszom miatt nagyon jól bánnának Velem. Az nem volna hasznos az Én munkám szempontjából, és vajon akkor is feltárulhatna-e ez a nagyszerű üdvösség? Mindazok, akik látnak Engem, alávetik magukat Nekem, és mocsok nem szennyezi őket – ilyen helyen kellett volna születnem. Ezt hiszitek ti. De gondoljatok csak bele: Isten az élvezet vagy a munka kedvéért jött a földre? Ha egy ilyen könnyű, kényelmes helyen munkálkodnék, elnyerhetném teljes dicsőségemet? Képes lennék az összes teremtett lényt meghódítani? Amikor Isten a földre jön, nem a világból való, és nem azért lesz hús-vér testté, hogy élvezze a világot. Ő ott születik meg, ahol a munkálkodása feltárja az Ő természetét és a leginkább jelentőségteljes, függetlenül attól, hogy szent vagy mocskos az a föld. Bárhol is munkálkodik Ő, Ő szent. A világon minden dolgot Ő teremtett, csak megrontotta azokat a Sátán. De továbbra is minden dolog Őhozzá tartozik; mind az Ő kezében van. Egy mocskos földre jön el és ott munkálkodik, hogy feltárja szentségét; csakis munkája érdekében teszi ezt, vagyis csak azért tűr el nagy megaláztatást e munka elvégzése érdekében, hogy megmentse ennek a mocskos földnek a népét. Ez a bizonyságtétel érdekében történik, az egész emberiség érdekében. Az ilyen munka Isten igazságosságát mutatja meg az embereknek, és jobban be tudja bizonyítani, hogy Isten a legfensőbb. Az Ő nagysága és egyenessége pontosan egy alacsonyrendű embercsoport megmentésében nyilvánul meg, akiket mások megvetnek. Az, hogy egy mocskos földön születik meg, nem bizonyítja, hogy Ő alacsonyrendű; egyszerűen csak lehetővé teszi az összes teremtett lény számára, hogy meglássa az Ő nagyságát és az emberiség iránti igaz szeretetét. Minél inkább így tesz Ő, ez annál inkább feltárja az Ő tiszta szeretetét, makulátlan szeretetét az ember iránt. Isten szent és igazságos, akkor is, ha mocskos földön született, és akkor is, ha azokkal az emberekkel él együtt, akik mocsokkal vannak tele, ahogy Jézus is bűnösökkel élt a Kegyelem Korában. Vajon nem az egész emberiség túlélése érdekében valósul meg munkájának minden apró részlete? Nem azért van mindez, hogy az emberiség nagy üdvösséget érhessen el? Kétezer évvel ezelőtt Ő jó néhány évig bűnösökkel élt együtt. Ez a megváltás érdekében történt. Ma egy mocskos, alacsonyrendű embercsoporttal él együtt. Ez az üdvösség érdekében történik. Talán nem értetek, emberekért van az Ő minden munkája? Miért élt és szenvedett volna bűnösökkel együtt oly sok éven át, miután egy jászolban megszületett, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? És miért térne vissza a hús-vér testbe másodszor is, miért születne meg ezen a földön, ahol démonok gyülekeznek, és miért élne együtt ezekkel az emberekkel, akiket mélyen megrontott a Sátán, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? Hát nem hűséges Isten? Az Ő munkájának melyik része nem az emberiségért történt? Melyik része nem a ti sorsotokért történt? Isten szent – ez megváltoztathatatlan! Őt nem szennyezi be a mocsok, bár egy mocskos földre jött; mindez csak azt jelentheti, hogy Isten szeretete az emberiség iránt rendkívül önzetlen, a szenvedés és megaláztatás pedig, amelyet Ő eltűr, rendkívül nagy!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Móáb leszármazottai megmentésének jelentősége). Majd így vállalt közösséget: „Isten szavai azt mondják nekünk, hogy Isten testet öltése az utolsó napokban, megjelenése és munkálkodása Kínában hatalmas jelentőséggel bír. A kínaiak azok, akik a legjobban ellenállnak Istennek és gyűlölik Őt. Belőlük hiányzik a legjobban a kaliber és az emberi mivolt, de Isten ott öltött testet, Kínában munkálkodik, hihetetlen toleranciával és türelemmel fejezve ki az igazságot. Isten óriási megaláztatást szenvedett el, hogy megmentse őket, a legmocskosabb, legromlottabb és leggyengébb képességű népet. Ez még jobban felfedi, mennyire alázatos és rejtett Isten, és megmutatja nekünk az Ő szentségét és igazságosságát, az emberiség iránti önzetlen, őszinte szeretetét. Ezen felül láthatjuk, hogy Isten a Teremtő. Megvan a joga, hogy munkáját bármely országban, bármely nép között végezze, de függetlenül attól, hogy melyik országban jelenik meg és munkálkodik, munkája az egész emberiségért van – célja az egész emberi faj megmentése. Az utolsó napokban Mindenható Isten megjelent és munkálkodik Kínában, igazságokat fejezve ki. Már létrehozta a győztesek egy csoportját, és most az evangéliuma terjed az egész világegyetemben. Mindenható Isten munkája és szavai olyanok, mint egy hatalmas fény, amely keletről nyugatra világít. Egyre többen hallják Isten hangját, fordulnak Mindenható Isten felé, elfogadva Isten megtisztítását és üdvösségét. Ha követjük elképzeléseinket és képzelgéseinket, azt gondolva, hogy mivel Isten munkájának előző két szakasza Izraelben volt, Ő az izraeliták Istene, és nem jelenne meg és munkálkodna Kínában, akkor nem határoljuk-e be ezzel Őt? Isten mondta: »Nagy az én nevem a népek között« (Malakiás 1:11). Akkor ez hogyan teljesülne? Az utolsó napokban Isten testet öltése és munkálkodása Kínában, ahol az ateisták uralkodnak, teljesen szétzúzza az emberi elképzeléseket. Megmutatja nekünk, hogy Isten nem csak az izraeliták Istene, hanem a pogányok Istene is. Ő az egész emberiség Istene, és nem csak egyetlen országé vagy egyetlen népé. Isten megtestesülése Kínában, ottani megjelenése és munkálkodása, hihetetlen jelentőséggel bír!”

Nagyon zavarba jöttem és szégyelltem magam, miután meghallgattam a közösségét. Nem értettem Isten munkáját, de a pásztorokkal együtt behatároltam Istent, azt gondolva, hogy Ő nem munkálkodhat Kínában. Milyen arrogáns és tudatlan voltam! Még belegondolni is ijesztő. Hála Isten kegyelmének volt szerencsém meghallani az Ő hangját, és elfogadni az utolsó napokban végzett munkáját. Ellenkező esetben még mindig a saját elképzeléseim alapján határolnám be Istent, elítélve megjelenését és munkáját, és nem lenne reményem, hogy elnyerjem üdvösségét. Tiszta szívből hálás vagyok Isten üdvösségéért! Személyesen is megtapasztaltam, amit az Úr Jézus mondott: „Aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:8). Ezek a szavak annyira valóságosak, és Isten hűséges. Amíg keresünk, Isten vezet és megvilágosít bennünket. Hála legyen Mindenható Istennek!