2000-ben lettem keresztény. A dél-koreai pásztorok elég gyakran osztottak meg velünk prédikációkat. Az egyik istentiszteleten egy pásztor felolvasott egy szakaszt a Szentírásból, majd azt mondta, legyünk toleránsak és türelmesek mindenben – hogy nem a prédikációk hallgatásával, hanem azok gyakorlatba ültetésével dicsőítjük Istent. Csak akkor léphetünk be a mennyek országába. Ettől kezdve szeretettel és kedvességgel bántam a családommal és a barátaimmal. Ha valaki megbántott, az Úrhoz imádkoztam, hogy segítsen megbocsátani neki. Egyszer-kétszer nem volt probléma. De idővel nem tudtam fenntartani. Néha elvesztettem a hidegvéremet, és kioktattam őket valami apróságról. Azután bűntudatom volt. Folyamatosan vétkezve és megvallva, nem tudtam kiszabadulni a bűn kötelékéből. Bekerülök-e akkor a királyságba, amikor eljön az Úr? Felkerestem a pásztoromat, hogy megkérdezzem, hogyan oldjam meg a bűn problémáját. Azt mondta, valljam meg és bánjam meg bűneimet – imádkozzak és olvassam többet a Bibliát, legyek toleráns és türelmes. Mindig ezt mondta anélkül, hogy egy konkrét út felé irányított volna. Csalódott voltam. Isten szavaira gondoltam: „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). És a zsidókhoz írt levélben ez áll: „Szent élet nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsidók 12:14). Azt éreztem, hogy olyan ember, mint én – aki mindig vétkezik, majd megvallja bűneit, és képtelen gyakorolni az Úr szavait – nem léphet be a mennyek országába. Minden nap nyomorultul éreztem magam. Később észrevettem, hogy a gyülekezet tele van irigységgel és belharcokkal. Az emelvényért vívott harcban egy prédikátor földhöz vágta egy idősebb prédikátor Bibliáját az istentiszteleten, és kikergette őt. Néhányan még üzleteltek is a gyülekezetben. Az Úr Jézus szavaira gondoltam: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának nevezik«, ti pedig rablók barlangjává teszitek” (Máté 21:13). Hogyan működhetne egy ilyen gyülekezetben a Szentlélek munkája? Ez nem egy rablóbarlang volt? Úgy éreztem, nincs mód arra, hogy táplálékot nyerjek ezekből az istentiszteletekből, és a bűnnel kapcsolatos problémám soha nem oldódik meg. Olyan gyülekezetet akartam találni, ahol a Szentlélek munkálkodik. A nővérem elvitt más gyülekezetekbe is, de azok is ugyanilyen állapotban voltak. Amikor megkérdeztem tőlük, hogyan lehet megszabadulni a bűntől, egyikük sem tudott utat mutatni. Azt mondták, az Úr Jézus már megbocsátott nekünk – csak imádkoznunk kell és megbánni bűneinket. Ettől üresnek éreztem magam. Nem is akartam többé részt venni az istentiszteleteken. Egy nap támadt egy hirtelen gondolatom: lehet, hogy Isten nem munkálkodik az itteni gyülekezetekben? Amikor a koreai pásztorok meglátogattak, istenfélőnek tűntek – egészen Kínáig jöttek, hogy gyülekezeteket pásztoroljanak. Olyan erős volt a hitük. Isten munkálkodott a koreai egyházakban? Én olyan egyházat keresek, ahol a Szentlélek munkálkodik.

2007-ben a nővérem és én elvittük a családjainkat Koreába. Bemutatott egy gyülekezetnek, ahol sok kínai vett részt az istentiszteleteken. A gyülekezeti tagok segítettek a kínaiaknak munkát találni, így meg tudtunk élni. Ennek a gyülekezetnek a tagjai igazán szeretetteljesek voltak, ezért részt vettem az ottani istentiszteleteken – talán náluk megvolt a Szentlélek munkája. Egy istentiszteleten a pásztor azt mondta: „A legutóbbi kínai utazásomon hallottam, hogy Isten már visszatért, hogy megjelent és munkálkodik Kínában, és Mindenható Istennek hívják. Pedig Kína visszamaradott, az emberek pedig kulturálatlanok. Isten oly nagyszerű – hogyan jelenhetne meg és munkálkodna ott? Sokan terjesztik a Keleti Villám prédikációját. Ne hallgassátok! A ti csekély érettségetekkel, ha egyszer belebonyolódtok, soha nem szabadultok ki”. Amikor ezt hallottam, teljesen egyetértettem vele. Kínában sok gyülekezetből hiányzik a Szentlélek munkája. Az ottani kormány elnyomja a hívőket, a kínaiak pedig bálványokat imádnak. Megjelenhet és munkálkodhat-e Isten Kínában? Az lehetetlen lenne.

Nemsokára rájöttem, hogy bár a pásztor ékesszólóan prédikált, amit utána tett, az már más kérdés volt; nem gyakorolta az Úr útját. Annyira el voltam keseredve. Amikor megkérdeztem pásztort, hogyan oldható fel a bűnösség, ingerülten azt mondta: „Mindenki romlott. A vétkezés normális. Valld meg bűneidet az Úrnak, és megbocsát neked. Mert hajlandó vagy megbánni, az Úr már megbocsátotta bűneidet.” A pásztor szavai undort keltettek bennem. Miért mondta pontosan ugyanazt, mint a kínai pásztorok? A bűnt nem lehet azonnal elvetni. Legalább némi változásnak kell történnie. Mi értelme a megvallásnak, ha semmit sem változtatunk? Ettől nem leszünk ugyanolyanok, mint a hitetlenek? Akkor van értelme hinni? Időről időre csalódott voltam, de nem akartam feladni. Hittem, hogy az Úr nem fog félredobni, hogy egy napon találok egy gyülekezetet a Szentlélek munkájával. Azután sokat töprengtem ezen a kérdésen. Az utcákat járva kerestem a kereszteket, a keresztény templomokat, és ha pozitív dolgokat hallottam bármelyik pásztor prédikációjáról, szélben, esőben, hóban vagy ónos esőben is mentem, egy reménysugárba kapaszkodva, hogy meghallgassam, arra vágyva, hogy zavarodottságom megoldódjon. Több mint 40 gyülekezetet látogattam meg Koreában, de nem találtam egyet sem, amelyik a Szentlélek munkáját birtokolta volna. Egyik pásztor sem tudta megoldani a problémámat. Tanácstalanul hánykolódtam álmatlan éjszakákon át. A szívem mélyéből tört fel a kiáltás: „Ó Uram, hol lehetsz? Elhagytál engem?” Azokban az években nagy teher nehezedett a szívemre – levert voltam és fájdalmak gyötörtek.

Ezen fájdalom és kétségbeesés közepette, 2015 júniusában a nővérem eljött hozzám, és boldogan azt mondta: „Nagyszerű híreim vannak! Az Úr már régóta visszatért. Megjelent és munkálkodik Kínában, sok igazságot kifejezve. Az evangélium most eljutott Koreába is.” Azt gondoltam: „Isten Kínában munkálkodik? Hogy lehet ez?” Makacsul azt mondtam: „Egy pásztor azt mondta nekünk 2009-ben, hogy Isten semmiképpen sem munkálkodna Kínában, mert Kína visszamaradott, az emberek pedig kulturálatlanok. Isten tiszteletreméltó és nagyszerű – miért munkálkodna Kínában?” Aztán csak elmentem mosogatni. Elővett egy könyvet, és türelmesen azt mondta: „Ez a könyv, A Bárány által megnyitott tekercs, Isten utolsó napokban kifejezett szavait tartalmazza. Felolvasok belőle neked egy kicsit.”

Mindenható Isten mondja: „Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságuktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nincs meg az az életút, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy megelégítsék Őt, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire valóságos és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent megfelelni Isten akaratának. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod vagy tagadod Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azokra, akik képesek engedelmeskedni az igazságnak és alávetik magukat Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesz szükség. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint a valódi életet elnyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: »Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog« (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ezt hallgatva elképedtem. Ez feltárta a Jelenések könyvének misztériumait. Olyan tekintélyes volt – emberi lény nem tudta volna kimondani ezeket a szavakat. Arra gondoltam, milyen tekintéllyel beszélt az Úr Jézus, amikor eljött munkálkodni, és azon töprengtem, vajon ezek valóban Isten kijelentései-e. Azonnal felpezsdült a lelkem, és figyelmesen hallgatni kezdtem. Különösen, amikor a nővérem néhány próféciát olvasott fel a Jelenésekből, azt gondoltam, hogy azok nem olyanok, amelyeket bármely ember értelmezhetne. A Jelenések azt mondja nekünk: „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jelenések 5:5). Egyedül a Bárány, egyedül Isten tudta ezeket a titkokat felfedni. Vajon ez Isten szava volt? Lehetséges, hogy Kínában jelent meg és munkálkodik? Megtalálhatom-e abban a könyvben a választ arra, ami már évek óta zavar engem? Nagyon kíváncsi lettem erre. Ekkor a nővérem felolvasta ezt: „Ez egyben A Jelenések könyve következő szavainak beteljesülése is: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« Ezek a szavak annak a munkának a kezdeti szakaszát mutatják be, amelyhez Isten a Királyság Korában fogott hozzá” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ez tovább fokozta az érdeklődésemet – nem ez volt a prófécia a Jelenések könyvében? Beteljesedtek a Jelenésekben lévő próféciák? Vajon ezek Isten szavai voltak? Alaposan el akartam olvasni, ezért megkértem a nővéremet, hogy hagyja nálam. Elöntött az öröm, amikor átadta a könyvet. Alig vártam, hogy kinyissam. De néhány aggályom is volt. Ez a könyv valóban összhangban volt a Szentírással? Az ágyon egymás mellé tettem egy Bibliát és ezt a könyvet, és összehasonlítottam őket. A könyvben ezt a szakaszt olvastam el: „Csak amikor belépek az új mennybe és földre, akkor veszem elő dicsőségem másik részét, és először Kánaán földjén tárom fel, hogy az egész földön, amely az éjszaka koromsötétjébe süllyedt, felragyogjon egy fénysugár, és az egész földön fényesség legyen; hogy az emberek az egész földön erőt meríthessenek a fény hatalmából, lehetővé téve, hogy dicsőségem növekedjen és újból megjelenjen minden nemzet számára; és hogy az egész emberiség felismerje, hogy már régen eljöttem az emberi világba, és már régen elhoztam dicsőségemet Izráelből Keletre; mert az Én dicsőségem Keletről ragyog, és a Kegyelem Korából hoztam át a mába. De Izráelből indultam el, és onnan érkeztem Keletre. Csak amikor a Kelet fénye fokozatosan kifehéredik, akkor kezd a sötétség a Földön fénybe fordulni, és csak akkor fog az ember rájönni, hogy már régen elhagytam Izráelt, és Keleten újból felemelkedem. Miután egyszer leszálltam Izráelben, majd később távoztam onnan, nem születhetek meg újra Izráelben, mert munkám az egész világegyetemet irányítja, sőt mi több, a villámok egyenesen Keletről Nyugatra villannak. Ezért szálltam le Keleten, és hoztam el Kánaánt a Kelet népének. Az egész földről hozok embereket Kánaán földjére, és így továbbra is Kánaán földjén teszek kinyilatkoztatásokat, hogy az egész világegyetemet irányítsam. Ekkor Kánaánon kívül nincs fény az egész földön, és minden embert éhínség és hideg fenyeget. Dicsőségemet Izráelnek adtam, majd elvettem, és ezzel az izráelitákat Keletre vittem, és az egész emberiséget is Keletre vittem. Mindannyiukat a világossághoz vezettem, hogy újra egyesüljenek vele, és társuljanak vele, s ne kelljen többé keresniük. Megengedem, hogy mindazok, akik keresik, újra meglássák a fényt és a dicsőségemet, ami Izráelben volt; megengedem, hogy lássák, hogy már régen leszálltam egy fehér felhőn az emberek közé, megengedem, hogy lássák a számtalan fehér felhőt és gyümölcsöket bőséges fürtökben, és ami még ennél is több, megengedem, hogy lássák Jahvét, Izráel Istenét. Megengedem, hogy meglássák a zsidók Mesterét, a vágyott Messiást, és Engem, a Magam teljes valójában, akit királyok üldöztek az idők folyamán. Az egész világegyetemben fogok munkálkodni, és nagyszerű munkát fogok végezni, kinyilatkoztatva minden dicsőségemet és minden tettemet az embereknek az utolsó napokban. Megmutatom dicsőséges arcomat a maga teljességében azoknak, akik sok éven át vártak Rám, azoknak, akik vágytak rá, hogy fehér felhőn eljöjjek, Izráelnek, mely vágyott rá, hogy ismét megjelenjek, és az egész emberiségnek, mely üldöz Engem, hogy mindenki megtudja, hogy dicsőségemet már régen elvittem Keletre, és már nem Júdeában van. Mert az utolsó napok már eljöttek!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben). Aztán összehasonlítottam a Biblia egyik próféciájával: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Máté 24:27). Ez egybevágott az Úr Jézus szavaival – teljesen összhangban volt a Bibliával. Istenen kívül ki más tudná feltárni ezeket a titkokat? Ezek a szavak vonzottak engem – minél többet olvastam, annál többet akartam olvasni. Úgy éreztem, ebben a könyvben megtalálom a választ a szívemben lévő zavarra.

Azután elolvastam egy másik szakaszt. „Mivel Isten lábnyomait keressük, kötelességünk Isten akaratát, Isten szavait, kijelentéseit keresnünk – mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten lábnyomai vannak, ott vannak Isten tettei. Bárhol, ahol Isten megnyilvánul, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lábnyomait keresve figyelmen kívül hagytátok a szavakat: »Isten az igazság, az út, és az élet.« És így sokan, még akkor is, ha befogadják az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lábnyomait, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem egyeztethető össze az ember elképzeléseivel, még kevésbé jelenhet meg Isten az ember parancsára. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete, amelyet egyébként mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját felfogásodra korlátoznod. Ehelyett az kell őszintén foglalkoztasson, hogy miként kellene keresnetek Isten lábnyomait, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek. Mivel az ember nem az igazság, és nincs az igazság birtokában, ezért keresnie, elfogadnia és engedelmeskednie kellene” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott). Kétszer egymás után olvastam el ezt a szakaszt. Azon gondolkodtam, hogy ahol megtalálható Isten hangja, ott az Ő lábnyoma is fellelhető. Ott jelenik meg Isten. Valóban Isten szavai voltak ezek? Istenen kívül senki más nem mondhatna ilyeneket. Ezt olvassák Mindenható Isten Egyházában, akkor talán Isten munkálkodik abban az egyházban. Izgatott voltam, és folytattam az olvasást.

Később rábukkantam erre a szakaszra: „Ma Isten visszatért a világra, hogy elvégezze munkáját. Az első állomása a diktatórikus uralkodás mintapéldánya: Kína, az ateizmus szilárd bástyája. Isten az Ő bölcsessége és ereje által megnyert magának egy embercsoportot. Ebben az időszakban minden eszközzel üldözte és nagy szenvedésnek tette ki Őt Kína kormányzópártja. Nem volt, ahol nyugalomra hajtsa a fejét, és nem lelhetett menedékre. Ennek ellenére Isten még mindig folytatja a munkát, amelyet szándékában áll elvégezni – hallatja a szavát és terjeszti az evangéliumot. Senki nem tudja kifürkészni Isten mindenhatóságát. Kínában, egy olyan országban, amely ellenségnek tartja Istent, Isten soha nem hagyta abba a munkáját. Sőt, többen fogadták el a munkáját és a szavát, mert Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az emberiség minden egyes tagját” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten elnököl az egész emberiség sorsa felett). De amikor elolvastam ezt a részt: „Ma Isten visszatért a világra, hogy elvégezze munkáját. Az első állomása a diktatórikus uralkodás mintapéldánya: Kína”, azonnal megálltam, csalódottnak éreztem magam. Rászegezve a szemem arra a két mondatra, csak azon gondolkodtam: „Isten Kínában? Hogy lehet ez? Talán nem kellene elolvasnom – mi van, ha eltévelyedek?” De aztán azt gondoltam, ezek a szavak Isten hangjának tűntek. Ha nem vizsgálom meg, és az Úr valóban visszatért, nem hagynám-e ki ezt az esélyt? Hihetetlenül döntésképtelennek éreztem magam, és nem tudtam abbahagyni a töprengést: Miért jelenne meg és munkálkodna Isten Kínában? Összehasonlítottam ezt a Bibliával, és elolvastam, amit az Úr Jézus mondott: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is” (Máté 24:27). A „kelet” Kínára utalt? De Kína annyira visszamaradott volt, és az ateizmusnak teljes hatalma volt az országban. Megjelenhet és munkálkodhat Isten Kínában? Ez a könyv nagyon világosan állította, hogy ez így van. Mégis haboztam – folytassam, vagy adjam fel? Akkor arra gondoltam, mennyit küzdöttem az évek során a keresésemben. Tehát amíg csak egy kis reménysugár volt, nem adhattam fel. Tehát elhatároztam, hogy elmegyek Mindenható Isten Egyházába, hogy kivizsgáljam.

Másnap elmentem Mindenható Isten Egyházába. Egy testvér éppen egy prédikáció közepén tartott, pont arról beszélt, ami engem is foglalkoztatott: hogy miként lehet megszabadulni a bűntől. Mindenható Isten szavait olvasta fel. „A Kegyelem Korában ugyanis a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott beállítottság továbbra is megmaradt. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan tisztuljon meg az ember a benne lévő romlott sátáni hajlamoktól, azt a munkát még el kellett végezni. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett kiirtva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei a megtestesült Isten közvetítésével megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, és hogyan lehet bűnös természetét teljesen kiirtani és átalakítani, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni hajlama szerint élt. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni romlott sátáni hajlamától, hogy bűnös beállítottsága gyökerestől kiirtódjon, soha többé ne alakuljon ki, és így lehetővé váljon az ember hajlamának átalakulása. Ehhez az embernek meg kellene értenie az életben való növekedés útját, meg kellene értenie az élet útját, és meg kellene értenie beállítottsága megváltoztatásának módját. Továbbá, az embernek eme útnak megfelelően kellene cselekednie, hogy beállítottság fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten akaratával, hogy elvethesse romlott sátáni hajlamát, és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes üdvösséget” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)).

Majd közölte: „Mindenható Isten szavaiból láthatjuk, hogy a Kegyelem Korában Isten csak a megváltás munkáját végezte. Az Úr Jézus hirdette a királyság evangéliumát, megvallásra és bűnbánatra intve az embereket. Gyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat és megbocsátotta az emberek bűneit, valamint végtelen kegyelmet árasztott az emberiségre. Végül keresztre feszítették, mint vétekáldozatot az emberiségért. Azóta ahhoz, hogy bűnbocsánatot nyerjünk, és élvezzük Isten kegyelmét és áldásait, csak annyit kell tennünk, hogy imádkozunk és megvalljuk bűneinket. Ez volt az Úr Jézusnak a Kegyelem Korában végzett munkája. Tehát az Úr Jézus megváltási munkájának befejezése azt jelentette, hogy Isten üdvösségi munkája is befejeződött? Természetesen nem. A megváltás munkája csupán megbocsátotta a bűneinket, de bűnösségünk gyökere és bűnös természetünk nem oldódott meg. Még mindig nem tudjuk elkerülni, hogy állandóan vétkezzünk. Arrogánsak vagyunk, dicsekszünk, hazudunk és csalunk. Néha olyan dolgokat érzünk, mint a féltékenység és a gyűlölet. Nappal vétkezünk, éjszaka megvalljuk bűneinket, és nem tudunk kiszabadulni ebből az állapotból. A Zsidókhoz írt levél 12:14-ben az áll: »Szent élet nélkül senki sem látja meg az Urat.« Isten szent és igaz. Hogyan lehetünk mi, mocskosak és romlottak, méltóak a mennyek országába való belépésre? Mindenható Isten eljött az utolsó napokban, kifejezve igazságokat és az ítélet munkáját végezve, hogy feloldja bűnös természetünket, lehetővé téve, hogy teljesen levetkőzzük a bűn kötelékeit és korlátait, megtisztuljunk, és hogy elvigyen minket Isten királyságába. Ez beteljesíti az Úr Jézus próféciáit: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). »Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon« (János 12:47-48). Az utolsó napokban Mindenható Isten milliónyi szót mondott ki, kifejezve mindazokat az igazságokat, amelyek az emberiség megtisztításához és teljes megmentéséhez szükségesek. Megítéli és leleplezi minden Isten-ellenes romlott beállítottságunkat és sátáni természetünket, teljesen feltárva bűnösségünk és Istennel szembeni ellenállásunk gyökerét. A bűn levetkőzésének és az Isten általi üdvösség elnyerésének útjára is rámutat. A romlottságunk igazságát csak úgy láthatjuk meg, ha elfogadjuk Isten szavainak ítéletét és fenyítését, akkor érezhetünk bűntudatot, gyűlölhetjük önmagunkat, és megbánhatjuk bűneinket Isten előtt, megszabadulhatunk a romlottságtól és megtisztulhatunk. Isten ítélő munkája az utolsó napokban az egyetlen utunk a megtisztuláshoz, a megmentéshez és a mennyek országába való belépéshez.”

Olyan megvilágosító volt ennek a testvérnek a közösségét hallani, mintha egy nagy teher esett volna le a vállamról. Kiderül, hogy az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és az ember bűnei a vétekáldozattal megbocsátattak, de a bennük lévő bűnös természet továbbra is megmaradt. Isten utolsó napokbeli ítélő munkájának elfogadása az egyetlen mód arra, hogy megoldjuk a bűn problémáját, megszabaduljunk a bűn kötelékeitől és korlátaitól, megtisztuljunk, és méltók legyünk az Isten királyságába való belépésre. Csak Isten maga fedheti fel irányítási munkájának titkait, és egyedül Isten tudja teljesen megtisztítani és megmenteni az emberiséget. Biztos voltam benne, hogy ez Isten munkája – izgatott voltam.

Másnap egy nővér Mindenható Isten Egyházából felolvasott nekem egy szakaszt Isten szavaiból. „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Miután felolvasta ezt, megosztotta velem a közösséget és a bizonyságot, ami még nagyobb világosságot gyújtott bennem. Az utolsó napokban Isten igazságokat fejez ki, és az ítélet munkáját végzi, hogy feloldja az ember bűnös természetét. Ha nem fogadjuk el Isten ítéletét, hanem egész életünket valláson belül töltjük, nem szabadulunk meg a bűntől és nem tisztulunk meg. Hála Isten irgalmának és kegyelmének, végre megtaláltam a bűntől való megtisztulás útját. Annyira izgatott voltam, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Visszagondoltam az elmúlt nyolc évre, hogy elmentem számtalan gyülekezetbe, kicsikbe és nagyokba, keresve az utat, hogy megszabaduljak a bűntől és belépjek a mennyek országába. De minden alkalommal reménykedve léptem be, és csalódottan távoztam. Isten kegyelme tette lehetővé, hogy meghalljam a hangját és lássam az Ő megjelenését. Hihetetlen áldás volt ez számomra! Úgy éreztem magam, mint egy elveszett gyermek, aki végre visszatért az anyjához több évnyi vándorlás után. Olyan békét és örömöt éreztem, amit nehéz szavakkal leírni.

Azonban még mindig maradt bennem némi zavar, amit nem sikerült feloldani. Megkérdeztem ezt a nővért: „A kínaiak annyira kulturálatlanok és Isten ellen vannak. Miért ott jelenne meg és munkálkodna Isten az utolsó napokban?” Ő felolvasott nekem egy szakaszt Mindenható Isten szavaiból: „Jahve munkája a világ teremtése volt, ez volt a kezdet; a munkának ezen szakasza a munka vége, és ez a befejezés. Kezdetben Isten munkája Izráel választottai között valósult meg, és ez egy új korszak hajnala volt mind közül a legszentebb helyen. A munka utolsó szakasza valamennyi közül a legtisztátalanabb országban zajlik, hogy megítélje a világot és véget vessen a kornak. Az első szakaszban Isten munkája mind közül a legfényesebb helyen folyt, az utolsó szakasz pedig mind közül a legsötétebb helyen valósul meg, és ez a sötétség kiűzetik, eljő a világosság, és minden ember meghódíttatik. Amikor az embereket ezen a legtisztátalanabb és legsötétebb helyen meghódították, és az egész lakosság elismerte, hogy van Isten, aki az igaz Isten, és minden ember teljesen meg lett győzve, akkor ezt a tényt fel fogják használni a hódítás munkájának elvégzésére az egész világegyetemben. A munkának ez a szakasza szimbolikus: Amint e korszak munkája befejeződik, a hatezer éves irányítás munkája teljesen véget ér. Ha egyszer mind közül a legsötétebb helyen lévőket meghódították, magától értetődik, hogy ez mindenhol máshol is így lesz. Ilyenformán csak a Kínában végzett hódítás munkája rendelkezik jelentőségteljes szimbolikával. Kína a sötétség minden erőit megtestesíti, és Kína népe képviseli mindazokat, akik a testtől, a Sátántól és hús-vérből valók. A kínai nép az, amelyet a nagy vörös sárkány a legjobban megrontott, amely a legerősebben ellenszegül Istennek, amelynek emberi mivolta a leghitványabb és legtisztátalanabb, és így ők az egész romlott emberiség archetípusa. Ez nem azt jelenti, hogy más országoknak egyáltalán nincsenek problémáik; az ember elképzelései mind egyformák, és bár lehet, hogy ezen országok népe jó képességű, de ha nem ismerik Istent, akkor bizonyára Ellene szegülnek. [...] A kínai népben nyilvánul meg a legteljesebben a romlottság, a tisztátalanság, az igazságtalanság, az ellenszegülés és a lázadó mivolt, melyek az összes különféle formáikban feltárulnak. Egyrészt gyenge képességűek, másrészt életük és gondolkodásmódjuk elmaradott, szokásaik, társadalmi környezetük, szülői családjuk – mind szegényes és a legelmaradottabb. A státuszuk is alacsony. Az itteni munka szimbolikus, és miután ezt a próbamunkát teljes egészében végrehajtották, Isten későbbi munkája sokkal könnyebb lesz. Ha ezt a munkafázist el lehet végezni, akkor az azt követő munka magától értetődő. Amint ez a munkafázis megvalósul, teljes lesz a nagy siker, és a hódítás munkája az egész világegyetemben teljesen befejeződik. Valójában, amint a köztetek folyó munka sikeres lesz, ez egyenértékű lesz az egész világegyetemben elért sikerrel. Ez a jelentősége annak, hogy miért használlak titeket modellként és mintaként” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2.)). Aztán közölte: „Isten szavai nagyon világosak. Isten számára a legsokatmondóbb Kínában megjelenni és munkálkodni az utolsó napokban. Isten munkája most az ítélet és a megtisztítás munkája. Igazságokat fejez ki, hogy leleplezze az ember Isten-ellenes, sátáni természetét és különféle romlott hajlamainkat. Megmutatja nekünk az Ő igaz, fenséges és haragos természetét, amely nem tűr sértést. Ezért kellett a legmélyebben romlottakat és Istennel szembenállókat kiválasztania, hogy példát statuáljon velük. Ilyen emberek között munkálkodni az egyetlen módja annak, hogy felfedje az emberi romlottság minden típusát, és jobban megmutassa az Ő szentségét és igazságát. Így érheti el a legjobb eredményeket az Ő ítélő munkájában. Ezenkívül Kína a nagy vörös sárkány búvóhelye. A nagy vörös sárkány a Sátán megtestesülése – ezeket az embereket rontotta meg a Sátán a legmélyebben. Ezért a világban Kína a gonosz tengelye, és a kínaiak a legmélyebben romlottak. Ők tagadják meg Istent és állnak ellen Neki a leginkább, és a legrosszabb az emberi mivoltuk. A kínaiak a romlott emberiség megtestesítői. Ha Isten Kínában jelenik meg, ott munkálkodik és fejezi ki az igazságokat, és a kínaiak romlottságának és lázadásának minden kis részletét leleplezi, akkor jobban meg tudja hódítani az emberiséget. Hatékonyabban megmutathatja annak lényegét és igazságát, hogy a Sátán milyen mélyen megrontotta az embert. Továbbá azáltal, hogy a világ legmocskosabb, legromlottabb, leginkább Isten-ellenes országában munkálkodik, meghódítva, megtisztítva és átalakítva Kína legkulturálatlanabb és mélységesen romlott népét, más országok népét könnyebb lesz megmenteni. Ha Isten így munkálkodik, az emberiség láthatja majd Isten hatalmas erejét és teljesen meggyőződhet róla. Ez felfedi Isten hatalmát és erejét, valamint bölcsességét és mindenhatóságát.”

Eztuán még olvasott fel Isten szavaiból. „A kínai nép soha nem hitt Istenben; soha nem szolgálta Jahvét, és soha nem szolgálta Jézust. Csak hajbókolnak, tömjént és szent papírt égetnek, és Buddhát imádják. Csak bálványokat imádnak – rendkívül lázadók mind. Így minél alantasabb az emberek helyzete, annál jobban mutatja, hogy Isten még inkább dicsőséget nyer belőletek. [...] Az emberi elképzelések szerint Nekem egy szép országban kellene megszületnem, hogy megmutassam magas státuszomat, nagy értékemet, megbecsültségemet, szentségemet és nagyságomat. Ha olyan helyen születtem volna, amely elismer Engem, előkelő családban, és ha magas pozícióm és státuszom lenne, nagyon jól bánnának velem. Az nem volna hasznos az Én munkám szempontjából, és vajon akkor is feltárulhatna-e ez a nagyszerű üdvösség? Mindazok, akik látnak Engem, engedelmeskednének Nekem, és mocsok nem szennyezné őket. Ilyen helyen kellett volna születnem. Ezt hiszitek ti. De gondoljatok csak bele: Isten az élvezet vagy a munka kedvéért jött a földre? Ha egy ilyen könnyű, kényelmes helyen munkálkodnék, elnyerhetném teljes dicsőségemet? Képes lennék egész teremtésemet meghódítani? Amikor Isten a földre jött, nem a világból való volt, és nem azért lett testté, hogy élvezze a világot. Ő pontosan azon a helyen született, ahol munkálkodása feltárja majd az Ő természetét és a leginkább jelentőségteljes lesz. Akár szent, akár mocskos az a föld, és bárhol is munkálkodik Ő, Ő szent. A világon mindent Ő teremtett, bár az egészet megrontotta a Sátán. De továbbra is minden dolog Őhozzá tartozik; mind az Ő kezében van. Egy mocskos földre jön el és ott munkálkodik, hogy feltárja szentségét; csakis munkája érdekében teszi ezt, vagyis nagy megaláztatást tűr el, hogy ezt a munkát elvégezze, hogy megmentse ennek a mocskos földnek a népét. Ez azért történik, hogy bizonyságot tegyen az egész emberiség érdekében. Az ilyen munka Isten igazságát mutatja meg az embereknek, és jobban ki tudja nyilvánítani Isten fensőbbségét. Az Ő nagysága és egyenessége nyilvánul meg egy alacsonyrendű embercsoport üdvözítésében, akiket mások megvetnek. Az, hogy egy mocskos földön születik meg, egyáltalán nem bizonyítja, hogy Ő alacsonyrendű; egyszerűen csak lehetővé teszi az egész teremtés számára, hogy meglássa az Ő nagyságát és az emberiség iránti igaz szeretetét. Minél inkább így tesz Ő, ez annál inkább feltárja az Ő tiszta szeretetét, makulátlan szeretetét az ember iránt. Isten szent és igaz. Bár egy mocskos földön született, és bár azokkal az emberekkel él együtt, akik mocskossággal vannak tele, ahogy Jézus is bűnösökkel élt a Kegyelem Korában, talán nem igaz, hogy munkájának minden apró részlete az egész emberiség túlélése érdekében valósul meg? Nem azért van mindez, hogy az emberiség nagyszerű üdvösséget nyerhessen? Kétezer évvel ezelőtt Ő jó néhány évig bűnösökkel élt együtt. Ez a megváltás érdekében történt. Ma egy mocskos, alacsonyrendű embercsoporttal él együtt. Ez az üdvösség érdekében történik. Talán nem értetek, emberekért van az Ő minden munkája? Miért élt és szenvedett volna bűnösökkel együtt oly sok éven át, miután egy jászolban megszületett, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? És miért térne vissza a testbe másodszor is, miért születne meg ezen a földön, ahol démonok gyülekeznek, és miért élne együtt ezekkel az emberekkel, akiket mélyen megrontott a Sátán, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? Hát nem hűséges Isten? Az Ő munkájának melyik része nem az emberiségért történt? Melyik része nem a ti sorsotokért történt? Isten szent – ez megváltoztathatatlan! Őt nem szennyezi be a mocsok, bár egy mocskos földre jött; mindez csak azt jelentheti, hogy Isten szeretete az emberiség iránt rendkívül önzetlen, a szenvedés és megaláztatás pedig, amelyet Ő eltűr, rendkívül nagy!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Móáb leszármazottai megmentésének jelentősége).

Majd így vállalt közösséget: „Isten szavai azt mondják nekünk, hogy Isten testet öltése az utolsó napokban, megjelenése és munkálkodása Kínában hatalmas jelentőséggel bír. A kínaiak azok, akik a legjobban ellenállnak Istennek és gyűlölik Őt. Belőlük hiányzik a legjobban a kaliber és az emberi mivolt, de Isten ott öltött testet, Kínába ment munkálkodni, hihetetlen toleranciával és türelemmel fejezve ki igazságot. Isten óriási megaláztatást szenvedett el, hogy megmentse őket, a legmocskosabb és legromlottabb népet. Ez még jobban felfedi, mennyire alázatos és rejtett Isten, és megmutatja nekünk az Ő szentségét és igazságát, az emberiség iránti önzetlen, őszinte szeretetét. Ezen felül láthatjuk, hogy Isten a teremtés Ura. Megvan a hatalma, hogy munkáját bármely országban, bármely nép között végezze, de függetlenül attól, hogy melyik országban jelenik meg és munkálkodik, munkája az egész emberiségért van – célja az egész emberi faj megmentenése. Az utolsó napokban Mindenható Isten megjelent és munkálkodik Kínában, igazságokat fejezve ki. Már létrehozta a győztesek egy csoportját, és most az evangéliuma az egész világon terjed. Mindenható Isten munkája és szavai olyanok, mint egy hatalmas fény, amely keletről nyugatra világít. Egyre többen hallják Isten hangját, tömegével fordulnak Mindenható Isten felé, elfogadva Isten megtisztítását és üdvösségét. Ha követjük elképzeléseinket és képzelgéseinket, azt gondolva, hogy mivel Isten munkájának előző két szakasza Izraelben volt, Ő az izraeliták Istene, és nem jelenne meg és munkálkodna Kínában, akkor nem határoljuk-e el ezzel Őt? Isten mondta: »Nagy az én nevem a népek között« (Malakiás 1:11). Akkor ez hogyan teljesülne? Az utolsó napokban Isten testet öltése és munkálkodása Kínában, ahol az ateizmus uralkodik, teljesen szétzúzza az emberi elképzeléseket. Megmutatja nekünk, hogy Isten nem csak az izraeliták Istene, hanem a pogányok Istene is. Ő az egész emberiség Istene, nem csak egyetlen országé vagy egyetlen népé. Az, hogy Isten megtestesül Kínában, megjelenik és munkálkodik ott, hihetetlen jelentőséggel bír!”

Nagyon zavarba jöttem, miután meghallgattam a közösségét. Nem értettem Isten munkáját, de a pásztorokkal együtt elhatároltam Istent, azt gondolva, hogy Ő nem munkálkodhat Kínában. Milyen arrogáns és tudatlan voltam! Még belegondolni is ijesztő. Hála Isten kegyelmének volt szerencsém meghallani az Ő hangját, és elfogadni az utolsó napokban végzett munkáját. Ellenkező esetben még mindig a saját elképzeléseim alapján határolnám el Istent, elítélve megjelenését és munkáját, és nem lenne reményem, hogy elnyerjem üdvösségét. Tiszta szívből hálás vagyok Isten üdvösségéért. Személyesen is megtapasztaltam, amit az Úr Jézus mondott: „Aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:8). Ezek a szavak annyira valóságosak, és Isten hűséges. Amíg keresünk, Isten vezet és felvilágosít bennünket. Hála legyen Mindenható Istennek!