Idén áprilisban egy este az egyik vezető egyszer csak közölte velem, hogy egy idősebb pásztor, aki több mint ötven éve van a hitben, meg akarja vizsgálni Isten utolsó napokbeli munkáját – Cao pásztor volt az, Caojia faluból. El kellett mennem hozzá, hogy tanúságot tegyek. A vezető elmondta nekem, hogy Cao pásztor sok országban prédikált, hogy nem tagadta meg Istent még akkor sem, amikor a KKP bebörtönözte a hitéért, és hogy őszintén hisz az Úrban. Amikor mindezt hallottam, eszembe jutott sok pásztor és vén, akikkel az evangélium terjesztése közben találkoztam. A többség ragaszkodott a Biblia szavaihoz és a vallási elképzelésekhez. Nehezükre esett felismerni Isten hangját vagy elfogadni az igazságot. És nagyon nagyra értékelték a státuszukat és a jövedelmüket. Néhányan hallották Mindenható Isten szavait, és elismerték, hogy ezek az igazságot jelentik, mégsem fogadták el Mindenható Istent. Vajon ez az öreg pásztor tényleg képes lenne elfogadni az igazságot? Vagy a többiekhez hasonlóan makacsul ragaszkodna a vallási elképzeléseihez? Elég ideges is voltam – néhány év óta egy másfajta kötelességet teljesítettem, és már jó ideje nem hirdettem az evangéliumot. Most egyszer csak szembe kellett néznem ezzel az öreg pásztorral, aki tele volt bibliai ismeretekkel és vallási elképzelésekkel. Ha nem vállalnék világosan közösséget az igazságról, és nem tudnám feloldani a vallási elképzeléseit, az nem a kötelességem elmulasztása lenne? Ekkor Isten szavai jutottak eszembe: „Az emberek hitére akkor van szükség, amikor valami nem látható szabad szemmel, és a te hitedre akkor van szükség, amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az a dolgod, hogy legyen hited, határozott álláspontod és tegyél tanúságot” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). „A Szentlélek ezen elv szerint működik: az emberek együttműködése, aktív imádkozása, keresése és Istenhez való közeledése révén eredményeket lehet elérni, és a Szentlélek megvilágosítja és beragyogja őket. Nem arról van szó, hogy a Szentlélek egyoldalúan cselekszik, vagy hogy az ember cselekszik egyoldalúan. Mindkettő nélkülözhetetlen, és minél inkább együttműködnek az emberek, és minél inkább törekszenek az Isten követelményei szerinti színvonal elérésére, annál nagyobb a Szentlélek munkája” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a valóságot?). Ez igaz. Az evangélium e potenciális befogadójával való találkozás Isten intézkedése volt. Bár volt már, hogy kudarcot vallottam az evangélium megosztásában pásztorokkal és vénekkel, nem bélyegezhettem meg mindannyiukat olyanoknak, akik képtelenek elfogadni Isten utolsó napokbeli munkáját Hinnem kellett Istenben, és valóban meg kellett fizetnem azzal, hogy együttműködök. Isten juhai meghallják az Ő hangját – amíg vágyott az igazságra, és hajlandó volt az igaz utat kutatni, kötelességem volt, hogy tanúskodjak neki Isten utolsó napokbeli munkájáról. Ha csak egy halvány reménysugár is volt, nem adhattam fel. Az én felelősségem az volt, hogy Istenre hagyatkozzak, és szeretettel és türelemmel legyek közösségben – akkor nem lesz adósságom és nem fogom megbánni. Ezek a gondolatok végül hitet adtak.

Amikor találkoztam Cao pásztorral, megkérdeztem, hogy mit gondol az Úr visszatéréséről. Komolyan azt felelte: „Több mint húsz évvel ezelőtt néhányan többször is hirdették nekem az evangéliumot. Tanúsították, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, aki kifejezi az igazságot és elvégzi az ítélet munkáját az utolsó napokban. Azt mondták, hogy a Biblia Isten korábbi szavait és munkáját rögzítette – most az Úr Jézus visszatért, és új szavakat mondott ki, és hogy csak Mindenható Isten új szavait olvasva és azokat valóban elfogadva érthetem meg az igazságot és menthet meg Isten. Amikor ezt hallottam, nem tudtam elfogadni. Pál nagyon világosan megmondta: »A teljes Írás Istentől ihletett« (2Timóteus 3:16). Ez azt jelentette, hogy a Biblia Isten szava, a keresztény kánon, amit nem lehetett megtagadni. Az ég és a föld elmúlik, Isten szavai megmaradnak. A hívőknek tehát mindenkor olvasniuk kell a Bibliát, és ragaszkodniuk kell hozzá. Meg voltam róla győződve, hogy tévednek, nem akartam többet a közösségükből.” Azt mondtam neki: „Cao pásztor, megértem, miért gondolod így. A vallási világban a legtöbben annak alapján hiszik, hogy a Biblia minden szava Isten szava, amit Pál mondott. De vajon ez az állítás valóban megfelel a tényeknek?” Cao pászor így felelt: „Természetesen meg.” Én ezt válaszoltam: „Arra a kérdésre, hogy a Biblia teljes egészében Isten szava-e, a pontos választ már régen megadták Mindenható Isten szavai. Esetleg most elolvashatnánk ezeket a szavakat?” Komolynak tűnt, és tétovázott, mielőtt rábólintott: „Ha már itt vagyunk, akár meg is tehetjük.” Ezért megosztottuk vele Mindenható Isten szavait.

Mindenható Isten mondja: „Ma az emberek azt hiszik, hogy a Biblia Isten, és hogy Isten a Biblia. Úgyszintén azt is hiszik, hogy csak a Biblia minden szava volt az egyetlen ige, amit Isten mondott, és hogy azt mind Isten mondta. Azok, akik hisznek Istenben, még azt is gondolják, hogy – bár az Ó- és Újszövetség mind a hatvanhat könyvét emberek írták – mindegyiket Isten ihletése adta, és azok a Szentlélek kijelentéseinek feljegyzései. Ez az ember eltorzult felfogása, és nem felel meg teljesen a tényeknek. Valójában – a prófétai könyvektől eltekintve – az Ószövetség nagy része történelmi feljegyzés. Az Újszövetség leveleinek egy része az emberek tapasztalataiból származik, más része pedig a Szentlélek megvilágosításából; a páli levelek például egy ember munkájából keletkeztek, és mind a Szentlélek megvilágosításának az eredménye, továbbá a gyülekezetek számára íródtak, és a gyülekezetek testvéreihez és nővéreihez intézett buzdító és bátorító szavak voltak. Ezek nem a Szentlélek által mondott szavak voltak – Pál nem beszélhetett a Szentlélek nevében, és nem is volt próféta, még kevésbé látta a látomásokat, amelyeket János látott. Leveleit Efezus, Korinthus, Galatia és más gyülekezetek számára írta. Tehát a páli levelek az Újszövetségben olyan levelek, amelyeket Pál a gyülekezetek számára írt, és nem a Szentlélektől kapott ihletések, és nem is a Szentlélek közvetlen kijelentései. Ezek csupán buzdító, vigasztaló és bátorító szavak, amelyeket munkája során a gyülekezetek számára írt. Úgyszintén Pál akkori munkássága nagy részének a feljegyzései. Ezek mindazok számára íródtak, akik testvérek és nővérek az Úrban, hogy az akkori gyülekezetek testvérei és nővérei engedelmeskedjenek az ő tanácsainak, és kövessék az Úr Jézushoz való megtérés útját” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.)). „A Bibliában nem minden az Isten által személyesen mondott szavak feljegyzése. A Biblia egyszerűen Isten munkájának előző két szakaszát dokumentálja, amelynek egyik része a próféták jövendöléseinek feljegyzése, másik része pedig az Isten által az idők folyamán használt emberek által leírt tapasztalatok és ismeretek. Az emberi tapasztalatok emberi véleményekkel és ismeretekkel vannak beszennyezve, és ez olyasmi, ami elkerülhetetlen. A Biblia számos könyvében vannak emberi elképzelések, emberi elfogultságok és benne van az emberek eltorzult felfogása. A legtöbb szó természetesen a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának és eredménye, és ezek helyes értelmezések – mégsem mondhatjuk, hogy ezek az igazság teljesen pontos kifejezései. Bizonyos dolgokról alkotott nézeteik nem mások, mint személyes tapasztalatból vagy a Szentlélek megvilágosításából származó tudás. A próféták jövendölése Isten személyes utasítására történt: az olyan próféciák, mint Ézsaiás, Dániel, Ezsdrás, Jeremiás és Ezékiel próféciái a Szentlélek közvetlen útmutatásából származtak; ezek az emberek látnokok voltak, megkapták a prófétálás Lelkét, és mindannyian az Ószövetség prófétái voltak. A Törvény Korában ezek az emberek, akik Jahvétől kapták az ihletet, sok próféciát mondtak, amelyek közvetlenül Jahve utasítására történtek” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.)).

Miközben Isten szavait olvastuk, Cao pászor figyelmesen hallgatta, és időnként bólogatott. Ezután közösséget vállaltam: „Mindenható Isten szavai nagyon világosak – a Biblia pusztán Isten munkájának előző két szakaszát dokumentálja. Jehova Isten és az Úr Jézus szavain, valamint Isten szavain kívül, amelyeket a próféták közvetítettek, a maradék csak történelmi feljegyzés és emberi tapasztalat. A Biblia nemcsak Isten szavait tartalmazza, hanem az emberekét és a Sátánét is. Különbséget kell tennünk ezek között, és nem szabad összekevernünk őket. Ez olyan, mint ahogy az Ószövetség feljegyzi az olyan próféták próféciáit, mint Ézsaiás, Illés vagy Ezékiel. A szavaik előtt mindig valami olyasmi áll, hogy »Így szóla Jehova« vagy »Jehova szóla hozzá« – azt bizonyítandó, hogy közvetlenül Isten szavait közvetítették. A levelek azonban emberi tapasztalat, emberi feljegyzés. A gyülekezetekhez írt levelek, mint Pálé, az ő saját tapasztalata és meglátása voltak. Amikor a testvérek akkoriban megkapták Pál leveleit, azt mondták: »Levél jött Páltól«. Soha nem azt mondták: »Isten szavai megérkeztek«, nem? Tehát a levelek nem mondhatók Isten szavának. Azt állítani az ember és a Sátán szavairól a Bibliában, hogy azok Isten szavai, ez nem istenkáromlás? Ez azt jelenti, hogy a hit miszerint »A Bibliát teljes egészében Isten ihlette, és teljes egészében Isten szavai«, alapvetően téves.”

Amikor befejeztem, megdöbbent. Izgatottan mondta: „Emlékszem, a teológiatanárom azt mondta, hogy a Bibliában minden teljességgel Isten sugallata és Isten szava. Ezt mondjuk mi is évek óta. Lehet, hogy Pál tévedett ebben?” Amikor ezt kérdezte, a szívem majdnem megállt. Láttam, hogy végig bólogat, és azt hittem, hogy megértette, de egyáltalán nem értette. Vajon Cao pásztor is olyan volt, mint a többi vallási vezető, aki képtelen megérteni Isten szavait? De aztán arra gondoltam: „Ez az öreg pásztor évtizedek óta ragaszkodik a vallási elképzelésekhez – vajon olyen könnyen félreteheti őket? Türelmesen kell közösséget vállalnom.” Ezután azt mondtam: „Egyelőre ne foglalkozzunk azzal, hogy Pálnak igaza volt-e vagy sem. Nézzük a tényeket. Cao pásztor, tudnia kell, hogyan készült a Biblia. Hány évvel az Úr után írta Pál a második levelét Timóteushoz?” Habozás nélkül mondta, hogy több mint hatvan évvel később. „És hány évvel az Úr után készült az Újszövetség?” Azt mondta, hogy ez több mint háromszáz évvel később történt. Így hát azt mondtam: „Gondoljuk csak végig – amikor Pál megírta a második levelét Timóteushoz, létezett-e már az Újszövetség?” Megdöbbenve azt mondta, hogy nem. Így folytattam: „Ha nem, akkor Pál apostol szavai: »A teljes Írás Istentől ihletett«, magukban foglalják-e az Újszövetséget is?” Kikerekedett a szeme, és azt mondta: „Értem. Pál szavai nem foglalhatták magukban az Újszövetséget. Hála Istennek! Hogyhogy nem gondoltam erre korábban? A hitben eltöltött évek alatt mindig is hittük, hogy »A teljes Írás Istentől ihletett, és ez az Ő szava«, és mindenütt erről prédikáltunk. Soha nem kérdőjeleztük meg ennek az állításnak az igazságát. Ezen a közösségen keresztül most megértettem – a Biblia nem teljesen Isten szava, és az évtizedek óta fennálló elképzelésemet helyesbíteni kell. Hála Istennek!” Látva, hogy Cao pásztor elképzelése feloldódott, magabiztosabbnak éreztem magam, amikor az evangéliumot hirdettem neki.

Így közösséget vállaltam vele: „Isten testté lett, hogy az utolsó napokban elvégezze ítélő munkáját, az igazság milliónyi szavát kifejezve – nemcsak a Biblia rejtélyeit, hanem 6000 éves irányítási tervének minden rejtélyét is feltárva, mint például a munkája három szakaszának, neveinek és megtestesülésének rejtélyeit. Mindenható Isten az ember Sátán általi megrontásának igazságát, az ember Istennel szembeni ellenállásának sátáni természetét, és a különböző sátáni természteket is feltárta, és utat mutatott nekünk, hogy megmeneküljünk a bűntől, és Ő megmentsen minket. Ezek a Mindenható Isten által kifejezett igazságok a Szentlélek szavai a gyülekezetekhez, az örök élet útja, amelyet Isten az emberiségnek ad az utolsó napokban, és az egyetlen út az ember megmentéshez és az Isten királyságába való belépéshez.” Elfogadta, de még mindig voltak elképzelései arról, hogy Isten az utolsó napokban női testet ölt. Azt mondta nekem: „Nővérem, most már el tudom fogadni Mindenható Isten ítélő és megtisztító munkáját, de hogyan tudod tanúsítani, hogy az Úr Jézus asszonyként öltött testet? Amikor legutóbb eljött, férfi volt – és a Biblia gyakran beszél róla »a Fiúként« –, tehát férfinak kellene lennie, amikor visszatér. Hogy lehetne nőnemű? Ez elképzelhetetlen számomra. Tudnál erről közzöséget vállalni velem?” Így szóltam: „Évezredeken keresztül minden hívő úgy gondolta, hogy mivel az Úr Jézus férfiként érkezett, bizonyára férfiként fog visszatérni, semmiképpen sem nőként. Pedig Mindenható Isten az utolsó napokban nőként öltött testet – sokaknak nehéz ezt elfogadni. De meg kell értenünk, hogy minél több elképzelésük van az embereknek valamiről, annál több igazságot találhatunk. A Bibliában, amikor az Úr Jézus visszatérését megjövendölik, mindig úgy említik, hogy: »az Emberfia«, »az Emberfia eljövetele«, »az Emberfia jött«, és »jön el az Emberfia az Ő napján«. Mit jelent ez az »Emberfia«? Amikor ezt említik, egy olyan személyt értenek alatta, aki embertől született, és normális emberi mivolttal rendelkezik – függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. Miért hangsúlyozta tehát az Úr Jézus többször is ezt a kifejezést: »Emberfia«? Azt mondta nekünk, hogy az utolsó napokban Isten megtestesülve, az Emberfiaként tér vissza, hogy megnyilvánuljon és munkálkodjon. De az Úr soha nem mondta, hogy az Emberfia az utolsó napokban férfi lesz-e vagy nő. Akkor az emberek hogyan hozhatják meg ezt a döntést? Mindannyian ismerjük a Teremtés könyve 1. fejezetének 27. versét: »Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.« Itt láthatjuk, hogy kezdetben Isten a férfit és a nőt a saját képmására teremtette. Ha Istent férfiként határozzuk meg, akkor hogyan magyarázzuk meg, hogy Isten a nőt is a saját képmására teremtette? Tehát nem határolhatjuk be Istent a saját elképzeléseink vagy képzelődéseink alapján.” Aztán felolvastam Cao pásztornak néhány szakaszt Mindenható Isten szavaiból.

Mindenható Isten mondja: „Az Isten által végzett munka minden egyes szakaszának megvan a maga gyakorlati jelentősége. Akkoriban, amikor Jézus eljött, férfialakban jött, és amikor Isten ezúttal eljön, az Ő alakja női. Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtése, a férfiak és a nők egyaránt hasznosak lehetnek az Ő munkájában, és Nála nincs nemi megkülönböztetés. Amikor az Ő Lelke eljön, bármilyen testet felvehet, amilyet csak akar, és ez a test képviselheti Őt; legyen az férfi vagy nő, képviselheti Istent, amíg az az Ő megtestesülése. Ha Jézus nőneműként jelent volna meg, amikor eljött, más szóval, ha a Szentlélek által nem fiú, hanem leánygyermek fogant volna, akkor a munka azon szakasza ugyanúgy befejeződött volna. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a munka jelenlegi szakaszát egy férfinak kellene elvégeznie helyette, de a munka ugyanúgy befejeződne. Az egyes szakaszokban végzett munkának megvan a maga jelentősége; a munka egyik szakasza sem ismétlődik, és nem is ütközik a másikkal” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét). „Nemek szerint az egyik férfi, a másik nő, tehát, kiegészítve Isten megtestesülésének jelentőségét és eloszlatva az ember Istenről alkotott elképzeléseit: Isten férfi és nő egyaránt lehet, és lényegében a megtestesült Isten nem nélküli. A férfit és a nőt egyaránt Ő teremtette, és Számára nincs nemek szerinti felosztás” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege). „Ha Isten csak férfiként jönne el a testbe, akkor az emberek férfiként, a férfiak Isteneként határoznák meg Őt, és soha nem hinnék azt, hogy Ő a nők Istene. Akkor a férfiak azt tartanák, hogy Isten ugyanolyan nemű, mint a férfiak, hogy Isten a férfiak feje – de akkor mi van a nőkkel? Ez igazságtalan; vajon ez nem kivételezés? Ha ez lenne a helyzet, akkor mindazok, akiket Isten megment, férfiak lennének, mint Ő, és egyetlen nő sem lenne megmentve. Amikor Isten megteremtette az emberiséget, megteremtette Ádámot és megteremtette Évát. Nemcsak Ádámot teremtette, hanem férfit és nőt is teremtett az Ő képmására. Isten nemcsak a férfiak Istene – Ő a nők Istene is” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)).

Folytattam a közösséget: „Mindannyian tudjuk, hogy kezdetben Isten a férfit és a nőt a saját képmására teremtette. Így természetesen Isten testet ölthet férfiként, de nőként is. Ha Isten kétszer is férfiként öltene testet, akkor lehet, hogy az emberek behatárolnák Őt, és azt hinnék, hogy csak férfiként tud testet ölteni, nőként nem – hogy Ő csak a férfiak Istene, a nőké nem – ez nem egy nagy félreértés Róla? Ez a nőkkel szembeni örökös diszkriminációt jelentené, és igazán igazságtalan lenne velük szemben. Isten igazságos. Először tehát férfiként testesült meg, az utolsó napokban pedig nőként. Ez nagyon lényeges. Ez tökéletesen megmutatja Isten igaz természetét, és azt, hogy a férfiakat és a nőket egyformán kezeli. Ez beteljesítette a férfi és a nő teremtésének értelmét. Valójában nem számít, hogy Isten férfiként vagy nőként testesül-e meg. Ha ez a személy képes kifejezni az igazságot, és elvégezni az emberiség megmentésének munkáját, akkor képviselheti Istent, és Ő maga a megtestesült Isten. Az utolsó napokban eljött Mindenható Isten. Kifejezi mindazokat az igazságokat, amelyek megtisztítják és megmentik az embert, elvégzi az utolsó napokban az ítélet munkáját, bevezetve a Királyság Korát, és véget vetve a Kegyelem Korának. Ez meggyőzően bizonyítja, hogy Mindenható Isten a megtestesült Isten, és a visszatért Úr Jézus.”

Ekkor Cao pásztor nagyon komolyan azt mondta: „Nővérem, minden, amit mondtál, ésszerű, és nem tudom megcáfolni. De valamit még mindig nem tudok megfejteni. Az 1Mózes 3:16-ban Isten azt mondja: »Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.« Az 1 Korinthus 11:3 pedig azt mondja: »Az asszony feje a férfi«. Ezekből a szövegekből láthatjuk, hogy a nő a romlottság forrása, és a férfi uralma alatt áll. Akkor hogyan térhetne vissza az Úr nőként?” Cao pásztor szavait hallva arra gondoltam: „Olyan sokat olvastam neked Isten szavaiból, és olyan sokszor vállaltam közösséget veled, de te még mindig férfiként határolod be Istent, és képtelen vagy elfogadni nőként való megtestesülésének tényét. Úgy tűnik, nem tudod olyan könnyen félretenni az elképzeléseidet.” De aztán azt gondoltam: „Elképzelései az Írás értelmezésében mutatkozó eltérésekből fakadnak. Ha megérti az igazságot, ezek az elképzelések semmivé válnak.” Azt mondtam neki: „Cao pásztor, Mindenható Isten nagyon világosan beszélt erről a kérdésről. Nézzük meg, mit is mond.”

Mindenható Isten mondja: „A múltban, amikor azt mondták, hogy a férfi a nő feje, ez Ádámra és Évára vonatkozott, akiket a kígyó rászedett – nem pedig a férfira és a nőre, ahogyan őket Jahve kezdetben teremtette. Természetesen a nőnek engedelmeskednie kell a férjének és szeretnie kell őt, a férjnek pedig meg kell tanulnia táplálni és eltartani a családját. Ezek azok a Jahve által meghatározott törvények és rendeletek, amelyeket az emberiségnek be kell tartania földi élete során. Jahve azt mondta az asszonynak: »Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.« Csak azért beszélt így, hogy az emberiség (vagyis a férfi és a nő egyaránt) normális életet élhessen Jahve uralma alatt, és hogy az emberiség élete rendezett legyen, és ne essen ki a megfelelő rendből. Ezért Jahve megfelelő szabályokat alkotott arra vonatkozóan, hogy a férfi és a nő hogyan viselkedjen, bár ez csak a földön élő összes teremtett lényre vonatkozott, és nem állt kapcsolatban Isten megtestesült lényével. Hogyan lehetne Isten ugyanolyan, mint teremtett lényei? Az Ő szavai csak az Általa teremtett emberiségnek szóltak; azért, hogy az emberiség normális életet élhessen, Ő szabályokat állított fel a férfi és a nő számára. Kezdetben, amikor Jahve megteremtette az emberiséget, kétféle emberi lényt teremtett, férfit és nőt; és így az Ő megtestesült testeiben is megvan a férfi és a nő felosztása. Nem az Ádámhoz és Évához intézett szavai alapján döntötte el a munkáját. Az a két alkalom, amikor testté lett, teljesen az Ő akkori gondolkodásának megfelelően lett meghatározva, amikor kezdetben megteremtette az emberiséget; vagyis az Ő két inkarnációjának munkáját arra alapozva teljesítette be, amilyen a férfi és a nő azelőtt voltak, hogy megromlottak volna. [...] Amikor Jahve kétszer testté lett, az Ő testének neme a kígyó által el nem csábított férfihoz és nőhöz kapcsolódott; Ő a kígyó által el nem csábított férfival és nővel összhangban, lett kétszer is testté. Ne gondold, hogy Jézus férfiassága azonos volt Ádáméval, akit a kígyó rászedett. A kettőnek semmi köze egymáshoz, két különböző természetű férfiasságról van szó. Ugye az biztosan nem lehet, hogy Jézus férfiassága azt bizonyítja, hogy Ő minden nő feje, de nem minden férfié? Vajon nem Ő minden zsidó királya (beleértve a férfiakat és a nőket is)? Ő maga Isten, nem csak a nő, hanem a férfi feje is. Ő minden teremtmény Ura és minden teremtmény feje. Hogyan határozhatnád meg Jézus férfiasságát a nő fejének szimbólumaként? Nem lenne ez istenkáromlás? Jézus olyan férfi, aki nem romlott meg. Ő Isten, Ő Krisztus, Ő az Úr. Hogyan lehetne Ő olyan férfi, mint Ádám, aki megromlott? Jézus az Isten legszentebb Lelke által viselt test. Hogyan mondhatnád, hogy Ő olyan Isten, aki Ádám férfiasságával rendelkezik? Ebben az esetben nem lenne-e Isten egész munkája téves? Vajon Jahve belefoglalta volna Jézusba a kígyó által elcsábított Ádám férfiasságát? Vajon a mostani megtestesülés nem egy újabb példája a megtestesült Isten munkájának, aki nemében különbözik Jézustól, de természetében hasonlít hozzá? Még mindig azt mered állítani, hogy a megtestesült Isten nem lehet nő, mert a nő volt az első, akit a kígyó elcsábított? Még mindig azt mered mondani, hogy mivel a nő a legtisztátalanabb és az emberiség romlottságának forrása, Isten nem testesülhet meg nőként? Mered-e továbbra is azt állítani, hogy »a nőnek mindig a férfinak kell engedelmeskednie, és soha nem jelenítheti meg és nem képviselheti közvetlenül Istent«?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét).

Így folytattam: „Mindenható Isten szavaiból láthatjuk, amikor Isten azt mondta az asszonynak: »Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad«, ez az Ő követelménye és korlátozása volt a romlott emberiség számára, hogy a romlott emberiség rendezett módon élhessen Jehova Isten uralma alatt. Ennek a követelménynek semmi köze a megtestesült Istenhez. Pontosan úgy, mint az Ószövetségben, amikor Jehova Isten megparancsolta az embereknek, hogy tartsák meg a szombatot. Ezt kérte Isten az embertől – az ember nem kérhette ezt az Úr Jézustól. Pont ahogy az Úr Jézus mondta: »A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is« (Márk 2:27-28). Tehát, bár a Biblia azt mondja: »Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad« (1Mózes 3:16), »Az asszony feje a férfi« (1Korinthus 11:3), ezeknek a dolgoknak egyáltalán semmi közük a megtestesült Istenhez. Nem számít, hogy Isten férfiként vagy nőként testesül meg, az mindig az Ő Lelke által viselt test, és mindig Maga Isten. Ha az ember ezeket a szavakat arra használja, hogy Istent férfiként határolja be, aki képtelen nővé válni, és tagadja a megtestesült Istent az utolsó napokban, akkor ez nem azt jelenti, hogy a megtestesült Istent a romlott emberrel egy kategóriába helyezi? Nem istenkáromlás ez?” Miután meghallgatott engem, a pásztor elképedt. Egész komolyan mondta: „Nővérem, mivel az Úr hús-vér testben jött el, nemmel rendelkező embernek kellett volna születnie. Egyszerűen nem tudom rögtön elfogadni, hogy ezúttal nőként testesült meg. Imádkoznom kell, és kérnem az Urat, hogy világosítson meg.” Amikor a pásztor ezt mondta, egy kicsit nyugtalan és zavart lettem. Olyan sokat voltam vele közösségben – miért nem tudta még mindig félretenni az elképzeléseit? Mi a csuda folyik itt? Nem tudta megérteni Isten szavát? Nem Isten juhai közé tartozik? Folytassam vele a beszélgetést? Milyen tanulságokat vonhatok le ebből? Szívem mélyén Istenhez imádkoztam.

Ezután felidéztem Isten szavait: „Az evangélium terjesztése során az embereknek teljesíteniük kell a kötelezettségüket, és komolyan kell foglalkozniuk az evangélium minden potenciális befogadójával, akinek hirdeted azt. Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az embereket, az embereknek pedig Isten akaratát kell szem előtt tartaniuk, nem szabad könnyelműen elmenniük senki mellett, aki az igaz utat keresi és kutatja. [...] Némely, az igaz utat kutató embernek van felfogóképessége, és kiváló képességű, de arrogáns és önelégült. Ők szorosan ragaszkodnak a vallásos elképzelésekhez, ezért szeretettel és türelemmel kell velük közölnöd az igazságot, hogy segíts megoldani ezt a problémát. Csak akkor kell feladnod, ha nem fogadják el az igazságot, bárhogyan is közlöd velük – ekkor mindent megtettél, amit megtehettél” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely minden hívő becsületbeli ügye). Isten szavai lecsendesítették nyugtalan szívemet. Isten megköveteli tőlünk, hogy szeretettel és türelemmel bánjunk az evangélium potenciális befogadóival. Nem számít, hogy végül elfogadják-e az evangéliumot, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Rájöttem, hogy még nem tettem meg minden szükségeset, amikor Cao pásztorral megosztottam az evangéliumot. Nem teljesítettem Isten követelményeit. Látva, hogy ragaszkodik a Bibliához, és még mindig képtelen megváltoztatni a véleményét, azt hittem, hogy soha nem fogadja be az igazságot. Voltak elképzelései Isten női megtestesüléséről, és nem értette meg azonnal a közösségemet, ezért ismét elvesztettem a türelmemet. Előítéleteket tápláltam Cao pásztorral szemben, azt gondolván, hogy a pásztorok nem tudják könnyen felismerni Isten hangját. Miután olyan elképzelése volt, amit nem lehetett legyőzni, behatároltam őt, sőt, le is akartam mondani róla. Arra gondoltam, hogy Isten milyen fáradságos erőfeszítéseket tett, hogy megmentse a romlott emberiséget, és hogyan fejezett ki oly sok szót, hogy tápláljon minket. Hogy segítsen nekünk megérteni az igazságot, közösséget vállal velünk, és minden egyes igazságot részletesen elmagyaráz. Történetekben és metaforákban beszél, és minden szemszögből elmondja, hogy kellő részletességgel és világossággal szolgáljon. Láttam, hogy Isten szeretete az emberiség iránt és amit értünk feláldozott, olyan mérhetetlen, hogy nem lehet szavakba önteni. De az evangélium terjesztése iránti kötelességemben visszariadtam a nehézségektől, és le akartam mondani Cao pásztorról. Hol volt a szerető szívem? Hogyan teljesíthetném így a kötelességemet? Bár Cao pásztor nem tért azonnal jobb belátásra, nem lehettem türelmetlen. Szeretettel kellett bánnom vele, és ha nem értette meg, akkor több időt kellett közösségben töltenem, imádkoznom Istenhez és támaszkodnom Rá, és kérni Őt, hogy világosítsa meg a pásztort.

Ezt végiggondolva folytattam a közösséget Cao pásztorral. „Ha hiszünk Mindenható Istenben, akkor hiszünk az általa kifejezett igazságban. Nem számít, hogy Isten megtestesülése férfi vagy nő, amíg az igazságot fejezi ki, és képes megtisztítani és megmenteni az emberiséget, addig Ő maga Isten, és hinnünk kell benne, és el kell fogadnunk Őt. Mindenható Isten több mint harminc éve dolgozik, és milliónyi szót fejezett ki. Kifejezte mindazokat az igazságokat, amelyek megszabadítják az emberiséget a bűntől, és Isten üdvösségéhez vezetnek minket. Sokan, akik Isten megjelenésére vágytak, a különböző vallásokból és felekezetekből, felismerték Isten hangját Mindenható Isten szavaiban, és felé fordultak. Ezek az emberek a bölcs szüzek. Megtapasztalták Isten szavainak ítéletét és büntetését, látták saját romlottságuk igazságát, megbánást éreztek, és megvetették magukat. Rájöttek, hogy Isten igaz természete nem tűri a sértést, így félni kezdték Istent, valódi megbánást tanúsítottak, és romlott beállítottságuk fokozatosan megváltozott. Mindenható Isten a katasztrófák előtt létrehozta a győztesek egy csoportját – ők a Jelenések könyvében megjövendölt első gyümölcsök. Mindenható Isten szavai és Isten kiválasztott népének a Sátán felett aratott győzelméről szóló bizonyságtételei már régen felkerültek az internetre, tanúsítva az egész emberiségnek, hogy a Megváltó visszatért. Minden nemzetből egyre több és több ember kutatja most az igaz utat. Mindenható Isten utolsó napokbeli munkája lezárja Isten hatezer éves irányítási tervét az emberiség megmentésére, teljesen megmentve minket a Sátán birodalmából. Minden, amit Mindenható Isten a munkájával véghezvitt, meggyőzően bizonyítja, hogy Mindenható Isten a megtestesült Isten, vagyis a visszatért Úr Jézus. Ez azt jelenti, hogy annak meghatározása, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, nem történhet pusztán a nemek alapján. Ki tudja fejezni az igazságot, és el tudja végezni az emberiség megmentésének munkáját? Ez a kulcs.” Ekkor Cao pásztor komolyan azt mondta: „Nővérem, értem a közösségedet. Ha valaki ki tudja fejezni az igazságot és el tudja végezni az üdvösség munkáját, akkor nem számít, hogy férfi-e vagy nő, ő a megtestesült Isten. Most felderült a szívem!”

Ezután Cao pásztor még sokkal többet olvasott Mindenható Isten szavaiból, elképzelései feloldódtak, és elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját.

Az evangélium megosztásának e tapasztalatán keresztül láttam, hogy Isten munkáját Maga Isten végzi. Legyen szó pásztorról vagy vénről, függetlenül a bibliai tudásuktól, teológiai műveltségüktől vagy vallási elképzeléseiktől, mindannyian erőtlenek az igazság előtt. Amíg képesek megérteni Isten szavait, valamennyire fogékonyak és hajlandóak keresni az igazságot, addig mindannyian megtalálhatják a válaszokat Isten szavaiban, és a végén ezek meghódítják őket. Amikor Cao pásztorral megosztottam az evangéliumot, azt gondoltam, hogy a pásztoroknak és a véneknek nehéz lesz elfogadni az igazságot, ezért előítéleteim voltak Cao pásztorral szemben. Miközben megosztottam vele az evangéliumot, látva, hogy ragaszkodik az elképzelésekhez, eldöntöttem, hogy nem érti Isten hangját, és majdnem lemondtam róla. Szerencsére Isten szavai vezettek engem, és képes voltam megérteni magamat, és elvégezni a kötelességemet.

Később olvastam Isten szavainak egy olyan szakaszát, amely tisztázta, hogyan kell bánni az evangélium olyan potenciális befogadóival, akiknek elképzeléseik vannak. „Ha egy, az igaz utat kutató személy ismételten feltesz egy kérdést, hogyan kell válaszolnod? Ne sajnáld az időt és a fáradságot, hogy válaszolj nekik, és találd meg a módját annak, hogy világosan kommunikálj a kérdésükről, amíg meg nem értik, és nem teszik fel többé. Ekkor teljesítetted a felelősségedet, és a szíved mentes lesz a bűntudattól. És ami a legfontosabb, nem lesz bűntudatod Istennel szemben ebben ez ügyben, mert ezt a kötelességet, ezt a felelősséget Isten bízta rád. Amikor mindazt, amit teszel, Isten előtt teszed, Isten felé fordulva, amikor mindent Isten szavával támasztasz alá, és az igazságalapelvek szerint teszel, akkor a gyakorlatod teljesen összhangban lesz az igazsággal és Isten elvárásaival. Így minden, amit teszel és mondasz, az emberek hasznára válik, ők pedig ezt helyeselni fogják, és könnyen elfogadják” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely minden hívő becsületbeli ügye). Isten szavaiból megértettem, hogy nem számítanak a problémáik vagy a vallási elképzeléseik, ha az igaz utat kutatók jó emberi mivolttal rendelkeznek, vágynak az igazságra, és képesek megérteni Isten szavait, akkor nem szabad előítéletesnek lennünk, vagy önkényesen behatárolnunk őket, pláne nem szabad lemondanunk róluk. Ehelyett Isten szavait kell gyakorolnunk, „Ne sajnáld az időt és a fáradságot, hogy válaszolj nekik, és találd meg a módját annak, hogy világosan kommunikálj a kérdésükről”, legjobb tudásunk szerint közösséget vállalva velük az általunk megértett igazságról, amíg a lelkiismeretünk tiszta nem lesz. Ez teremtett lényként az én felelősségem is. A jövőben, függetlenül attól, hogy milyen potenciális evangéliumi befogadókkal találkozom, ha jó az emberi mivoltuk és megértik Isten szavait, kész vagyok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy közösséget vállaljak az igazságról és tanúságot tegyek Isten mellett, hogy azok, akik őszintén vágynak Isten megjelenésére, minél hamarabb visszatérhessenek hozzá, és fogadják az Úr visszatérését. Hála Istennek!