2019 végén egy rokonom osztotta meg velem Mindenható Isten utolsó napokbéli evangéliumát. Láttam, hogy Mindenható Isten szavai tekintéllyel bírnak, és igazak. Éreztem, hogy ez Isten hangja, ezért boldogan elfogadtam Isten új munkáját. Mindennap olvastam Isten szavait, és egyetlen összejövetelt sem akartam kihagyni. Néha gond volt az internettel vagy az áramellátással ott, ahol voltam, így nem tudtam részt venni az online összejöveteleken. Ez felzaklatott, de utána gyorsan elolvastam az összejövetel részleteit, és elküldtem a csoportnak, én hogy értettem Isten szavait, közösséget vállaltam testvéreimmel, és képességeimhez mérten teljesítettem a kötelességemet.

Egy idő után gyülekezetvezetőnek választottak. Eleinte két másik vezetővel közösen feleltem a gyülekezeti munkáért, így nem éreztem túl nehéznek vagy stresszesnek. Hamarosan kiválasztottak arra, hogy több gyülekezet munkáját felügyeljem. Először nem akartam ezt a kötelességet teljesíteni. Mert úgy éreztem, még nem gyakorlok elég ideje vezetőként, még mindig sok hiányosságom van, sok mindent nem értek, és nagyon aggódtam, hogy nem fogom jól teljesíteni ezt a kötelességet. Később elolvastam Isten ezen szavait: „Nóé csak néhány üzenetet hallott, és Isten akkoriban nem mondott ki sok szót, így nem kérdéses, hogy Nóé nem értett sok igazságot. Nem fogta fel a modern tudományt és a modern ismereteket. Egy felettébb hétköznapi férfi volt, az emberi faj jelentéktelen tagja. Egy szempontból azonban senki máshoz nem hasonlított: tudott figyelni Isten szavaira, tudta, hogyan kövesse és tartsa be Isten szavait, tudta, hol az ember helye, valamint képes volt igazán hinni Isten szavait és alávetni magát nekik – semmi több. Ez a pár egyszerű elv elegendő volt, hogy Nóé elvégezhesse mindazt, amit Isten rábízott, és nem csupán néhány hónapon, nem is néhány éven, és nem is csak több évtizeden, hanem több, mint egy évszázadon át kitartott ebben. Hát nem bámulatos ez a szám? Ki tudta volna ezt Nóén kívül megcsinálni? (Senki.) És miért nem? Egyesek azt mondják, ez azért van, mert nem értik az igazságot – ez azonban nem áll összhangban a ténnyel. Nóé hány igazságot értett? Miért volt Nóé képes minderre? A mai hívők sokat olvastak Isten szavaiból, értenek valamennyit az igazságból – akkor miért van az, hogy képtelenek erre? Mások azt mondják, az emberek romlott beállítottságai miatt van ez – de vajon Nóénak nem volt romlott beállítottsága? Miért volt Nóé képes elérni ezt, miközben a mai emberek képtelenek? (Mert a mai emberek nem hiszik Isten szavait, nem kezelik azokat az igazságként, és nem tartják magukat hozzájuk.) És miért képtelenek az igazságként kezelni Isten szavait? Miért képtelenek tartani magukat Isten szavaihoz? (Nincs Istent félő szívük.) Amikor tehát az emberek nem értik az igazságot és nem hallottak sok igazságot, hogyan támad fel bennük egy Istent félő szív? (Kell lennie emberi mivoltuknak és lelkiismeretüknek.) Így van. Az emberek emberi mivoltában ott kell lennie a két legértékesebb dolognak: az első a lelkiismeret, a második pedig a normális emberi mivolt értelme. A lelkiismeret és a normális emberi mivolt értelmének birtoklása az emberi lét minimumkövetelménye; egy ember mérésének legalapvetőbb minimumkövetelménye. Ez azonban a mai emberekből hiányzik, úgyhogy nem számít, hány igazságot hallanak és értenek, az Istent félő szív birtoklása meghaladja a képességeiket. Miben különbözik tehát a mai emberek lényege Nóé lényegétől? (Nincs emberi mivoltuk.) És mi a lényege az emberi mivolt e hiányának? (Fenevadak és démonok.) A »fenevadak és démonok« nem hangzik túl szépen, de ez áll összhangban a tényekkel; udvariasabban úgy fogalmazhatnánk meg, hogy nincs emberi mivoltuk. Az emberi mivolt és értelem nélküli emberek nem emberek, még a fenevadaknál is lejjebb vannak. Az, hogy Nóé képes volt teljesíteni Isten megbízatását, azért volt, mert amikor Nóé hallotta Isten szavait, meg tudta jegyezni azokat; az ő számára Isten megbízatása egy életre szóló vállalás volt, az ő hite rendületlen volt, és akarata száz éven át nem változott. Ez azért volt, mert Istent félő szíve volt, valódi ember volt, és a legnagyobb értelme volt, hogy Isten rábízta a bárka építését. A Nóéhoz hasonlóan nagy emberi mivolttal és értelemmel bíró emberek igen ritkák, és nagyon nehéz lenne másikat találni” (Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Második exkurzus: Hogyan hallgatott Noé és Ábrahám Isten szavaira, és engedelmeskedett Neki (Első rész)). Noé sosem hallott mély üzeneteket, sok igazságot nem értett, de Istent félő szíve volt és alávetette magát Neki. Mikor Isten elmondta Noénak, hogy egy árvízzel el fogja pusztítani az emberiséget, és hogy Noénak bárkát kell építenie, Noé habozás nélkül elfogadta ezt. Noé tudatában volt, hogy Istentől kapott megbízatása nem könnyű, hiszen egy bárka építéséhez fákat kell kivágni, pontos méréseket végezni, de bár ez nagy és nehéz feladat volt, Noé nem hátrált meg, hiszen tudta, hogy ez Isten megbízatása az ő számára. Isten szavain elmélkedve rádöbbentem, hogy nincs annyi emberi mivoltom vagy értelmem, mint Noénak. Amikor a vezető több gyülekezet munkáját bízta rám, nem bíztam Istenben, és csak a saját képességeimre támaszkodtam. Úgy éreztem, korlátozott a képességem erre a munkára, hogy csak nem régóta gyakorlom a gyülekezetvezetést, és számos hiányosságom van. Aggódtam, hogy nem tudom majd jól csinálni ezt a feladatot, ezért vonakodtam elvállalni. Nem volt annyi hitem Istenben, mint Noénak, és Istent félő szívem sem volt, amely aláveti magát Neki, vagy olyan emberi mivoltom és értelmem, mint Noénak. Amikor ezt megértettem, nem aggódtam többet, hajlandó voltam alávetni magam és elfogadni ezt a kötelességet, ahogy Noé elfogadta az övét.

Amikor azonban elkezdtem a munkát, újabb problémába ütköztem. Szembesültem vele, hogy rengeteg dolgom lesz. Például meg kellett értenem a gyülekezetbe járó testvérek állapotát, támogatnom kellett azokat, akik nem jártak rendesen gyűlésekre, meg kellett ismernem az emberek nehézségeit, és közösséget kellett vállalnom azok megoldása érdekében, segítenem kellett nekik annak megatnulásában, hogyan teljesítsék a kötelességüket, és így tovább. Ezekért mind felelősséget kellett vállalnom. Amikor szembesültem ezekkel a problémákkal, azt sem tudtam, hol kezdjem, nem tudtam, hogy kell ezt a munkát jól csinálni, és nagyon feszült lettem. A nehézségek hatására negatívvá váltam, és szerettem volna azt mondani a vezetőnek, hogy nem vagyok alkalmas erre a feladatra, mert nincs tapasztalatom benne, és sok nehézséget okoz nekem. Később a vezető tudomást szerzett az állapotomról, és elküldött egy szakaszt Isten szavaiból, hogy segítsen nekem. Isten szavát olvasom fel. „Egykor, amikor Isten elküldte Mózest, hogy vezesse ki Egyiptomból az izráelitákat, hogyan reagált Mózes arra, hogy Isten ilyen megbízatást adott neki? (Azt mondta, hogy nem ékesszóló, hanem lassú a beszéde és a nyelve.) Volt ez az egy apró aggodalma, hogy nem ékesszóló, hanem lassú a beszéde és a nyelve. De vajon ellenállt Isten megbízatásának? Hogyan kezelte azt? A földre borult. Mit jelent az, hogy a földre borult? Azt jelenti, hogy alávetette magát és elfogadta. Teljesen a földre borult Isten előtt, figyelmen kívül hagyva a személyes preferenciáit, és nem említette az esetleges meglévő nehézségeit. Azonnal megteszi azt, amit Isten elvár tőle. Miért tudta elfogadni Isten megbízatását akkor is, amikor úgy érezte, hogy nincs semmi, amit megtehetne? Azért, mert valódi bizalom volt benne. És volt némi tapasztalata Isten mindenek feletti szuverenitásával, és a negyven évnyi pusztai tapasztalata alatt rájött, hogy Isten szuverenitása mindenható. Ezért készségesen elfogadta Isten megbízatását, és anélkül, hogy még egy szót szólt volna róla, nekilátott, hogy megtegye, amivel Isten megbízta őt. Mit jelent az, hogy nekilátott? Azt jelenti, hogy valódi bizalma volt Istenben, igazán Őrá támaszkodott, és igazán alávetette magát Őneki. Nem volt gyáva, és nem hozott saját maga döntést, vagy próbálta meg visszautasítani. Inkább teljes mértékben hitt, és nekilátott, hogy Isten megbízatásával cselekedjen, bizalommal telve. Hitt abban, hogy »ha Isten bízott meg ezzel, akkor minden úgy lesz, ahogy azt Isten megmondta. Isten azt mondta nekem, hogy hozzam ki Egyiptomból az izráelitákat, úgyhogy megyek is. Mivel ez az, amivel Isten megbízott, Ő munkához lát, és erőt fog adni nekem. Nekem csupán együtt kell működnöm.« Ilyen volt Mózes éleslátása. [...] Az akkori körülmények sem az izráelitáknak, sem Mózesnek nem kedveztek. Az izráeliták kivezetése Egyiptomból az ember szemszögéből egyszerűen kivitelezhetetlen feladat volt, mivel Egyiptomot a Vörös-tenger határolta, amelyen nagy kihívás lett volna átkelni. Vajon Mózes tényleg nem tudta, milyen nehéz lesz teljesíteni ezt a megbízatást? A szívében tudta, azonban csupán azt mondta, hogy lassú a beszéde és a nyelve, hogy senki nem fog hallgatni a szavaira. A szívében nem utasította el Isten megbízatását. Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy vigye ki Egyiptomból az izráelitákat, ő a földre borult és elfogadta. Miért nem említette a nehézségeket? Vajon a pusztában töltött negyven év után nem ismerte az emberek világának a veszélyeit, vagy azt, hogy meddig fajultak a dolgok Egyiptomban, illetve az izráeliták jelenlegi helyzetét? Nem látta világosan ezeket a dolgokat? Ez történt? Semmiképp sem. Mózes intelligens volt és bölcs. Mindezen dolgokat tudta, mivel az emberek világában személyesen átélte és megtapasztalta ezeket, és soha nem fogja elfelejteni. Nagyon is tudatában volt ezeknek a dolgoknak. Akkor vajon tudta, milyen nehéz lesz a megbízatás, amelyet Isten adott neki? (Igen.) Ha tudta, akkor hogyan volt képes ennek a megbízatásnak az elfogadására? Bízott Istenben. Az élete során szerzett tapasztalatai alapján hitt Isten mindenhatóságában, ezért bizalommal teli szívvel, a leghalványabb kétely nélkül elfogadta Isten megbízatását. [...] Mondjátok meg Nekem, vajon a pusztában töltött negyven éve alatt Mózes meg tudta tapasztalni azt, hogy Istenben semmi sem bonyolult, és hogy Isten kezében van az ember? Nagyon is – ez volt a legigazibb megtapasztalása. A pusztában töltött negyven év alatt oly sok minden jelentett számára halálos veszélyt, és nem tudta, hogy túl fogja-e élni ezeket. Mindennap küzdött az életéért és Istenhez imádkozott oltalomért. Ez volt az egyetlen kívánsága. Ebben a negyven évben mélységesen megtapasztalta Isten szuverenitását és oltalmát. Később, amikor elfogadta Isten megbízatását, először minden bizonnyal ezt érezte: »Istenben semmi nem bonyolult. Ha Isten azt mondja, hogy ez megtehető, akkor minden bizonnyal az. Mivel Isten adott nekem ilyen megbízatást, Neki biztosan gondja lesz rá – Ő fogja megtenni, nem bármely ember.« Az embereknek, mielőtt cselekednének, tervezniük kell és előkészületeket kell tenniük. Először az előzményekkel kell foglalkozniuk. Vajon Istennek meg kell tennie ezeket a dolgokat, mielőtt cselekszik? Neki nincs rá szüksége. Minden teremtett lény, legyen bármily befolyásos, legyen bármily hozzáértő vagy hatalmas, legyen bármily féktelen, Isten kezében van. Mózes bízott ebben, tudatában volt és megtapasztalta, ezért a leghalványabb kétely vagy félelem sem volt a szívében. Így hát különösen hamisítatlan és tiszta volt az Istenbe vetett bizalma. Mondhatjuk, hogy eltöltötte őt a bizalom” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak igaz alávetettséggel lehet valódi bizalmunk). Miután elolvastam Isten szavait, rájöttem, hogy gyáva vagyok, aki nem bízik Istenben és nem hisz Benne. Isten felszólította Mózest, hogy vezesse ki az izráelitákat Egyiptomból, hogy ne éljenek többé rabszolgaságban. Mózesnek nem volt hadserege, hogy megküzdjön a fáraóval, és nagyon nehéz volt ezt a megbízatást teljesíteni, Mózes mégis képes volt alávetni magát Isten szavának, és hitt abban, hogy Isten személyesen fogja kivezetni az Ő népét Egyiptomból. Visszatérve saját magamra, rengeteg olyan munkát láttam, amit nem tudtam elvégezni, ezért el akartam lökni magamtól ezt a kötelességet, mert nagy nyomás alatt éreztem magam, úgy éreztem, ez a feladat teher, és nem tudom teljesíteni. Nem bíztam Istenben, nem volt hitem Benne. Csak saját, korlátozott képességeimben hittem. Azt hittem, az, hogy el tudom-e végezni a munkámat, a saját képességeimen és tapasztalataimon múlik. Nem hittem el, hogy az összes munkát Isten végzi, mi csak segédkezünk benne. Nagyon arrogáns voltam. Isten engedélyével voltam tudtam ezt a kötelességet teljesíteni. Mindent Isten irányít és rendez el. Hinnem kellett ahhoz, hogy a gyakorlatban együttműködjek. Innentől már nem utasíthattam vissza ezt a kötelességet. Hittem benne, hogy ha Istenre támaszkodom és Őrá vetem a tekintetem, Ő irányítani és segíteni fog engem, segít megtanulnom az igazságot mindenféle nehézségek közepette és felfognom a különböző alapelveket. Ennek a kötelességnek a teljesítése feltárta, hogy nincs elég hitem, és ellensúlyozta a hiányosságaimat, mert így több helyzetet éltem meg és megértettem az igazságot.

Venezuelában problémák vannak a vízzel, az elektromos árammal, az internettel és a gazdasággal, és néha a szokásosnál is keményebben kell dolgoznunk, hogy eltartsuk a családunkat. Apámmal mindennap hajnali háromkor kimentünk halászni, és csak délután három-négy óra körül értünk vissza. Nagyon kifárasztott, hogy egész nap a tengeren voltam, de mikor hazaértem, nem akartam pihenni, mert még mindig sok minden volt, amit a kötelességemben nem tudtam teljesíteni, így több időt kellett töltenem azzal, hogy tanulok, felkészülök és ellensúlyozom a hiányosságaimat, hogy megfelelően tudjam teljesíteni a kötelességemet. Ha nem teljesíteném jól a kötelességemet, azzal Istennek okoznék csalódást. Eszembe jutottak a szentek a Kegyelem Korában. Ők követték az Úr Jézust, terjesztették az evangéliumot, teljesítették a kötelességüket, számos nehézséggel és veszéllyel néztek szembe, és sokat szenvedtek. Hogyan is hasonlíthatnám ehhez az én csekély szenvedésemet? Ezért mindennap, mikor hazaértem, első dolgom volt elővenni a telefonomat, és megnézni, milyen munkám és feladataim vannak. Üzenetben meg is kérdeztem a testvéreket, hogy van-e bármilyen nehézségük. Ha volt valaki, aki nem tudta, hogyan teljesítse a kötelességét, segítettem neki, és elmondtam, hogy én mit tanultam a kötelességem teljesítése során. A kötelességem teljesítése közben elkezdtem megtanulni, hogy Istenre hagyatkozzam, és ha a testvéreimnek nehézségei támadtak, Istenhez imádkoztam útmutatásért, és hogy segítsen megtalálni Isten azon szavait, amelyek segíthetnek nekik. Miután megosztottam velük Isten szavait, és közösséget vállaltam velük a tapasztalataimmal és értelmezésemmel, valamennyire javult az állapotuk. Miközben a testvéreknek segítettem, én is profitáltam belőle, és még tisztábban láttam az igazságot, mint korábban. Ezt átélve megértettem, hogy akármilyen nehézségeink vannak, ha valóban Istenre támaszkodunk, Ő mindig utat mutat nekünk. Noha mindennap találkoztam nehézségekkel, már nem voltam olyan gyenge, mint eleinte. Nem sokkal később azonban egy újabb nagy problémába ütköztem. Mivel ott, ahol voltam, nem volt jó az internetkapcsolat, nem tudtam rendszeresen összegyűlni vagy kommunikálni a testvérekkel, se a kötelességemet teljesíteni. Tudtam, hogy ezen én nem tudok változtatni, ezért hosszú ideig imádkoztam Istenhez, hogy segítsen átjutni ezen. Imádkozás után fokozatosan megnyugodtam. Azután elolvastam Isten ezen szavait: „Amikor a legnehezebb időt éled át, amikor a legkevésbé sem tudod érezni Istent, amikor a legtöbb fájdalmat és magányt érzed, amikor úgy érzed, hogy messze vagy Istentől, akkor mit tegyél meg elsősorban? Szólítsd Istent. Isten megszólítása erőt ad neked. Isten megszólítása lehetővé teszi számodra, hogy érezd az Ő létezését. Isten megszólítása lehetővé teszi számodra, hogy érezd Isten szuverenitását. Amikor Istent szólítod, Istenhez imádkozol, és Isten kezébe teszed az életed, akkor érezni fogod, hogy Isten melletted van, és hogy nem hagyott magadra téged. Amikor érzed, hogy Isten nem hagyott magadra, amikor valóban érzed, hogy Ő ott van melletted, akkor vajon gyarapodni fog a bizalmad? Ha valódi bizalmad van, akkor az vajon az idő múltával megkopik és elhalványul? Egyáltalán nem” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak igaz alávetettséggel lehet valódi bizalmunk). Ha nehézségekkel szembesülsz, fordulj a szíveddel Isten felé, és lesz elég hited és erőd. Az emberek képességei végesek. Nem látunk túl a saját látómezőnkön, ezért mindig félünk az előttünk tornyosuló nehézségektől. De Isten mindenek fölött uralkodik, és ha őszintén Rá hagyatkozunk, Ő vezetni fog minket, és segít kötelességeink teljesítésében. Isten szavai hitet és erőt adtak nekem. A nehézségek ellenére sem vallhatok kudarcot a kötelességem teljesítésében Imádkoznom kell és Istenre támaszkodnom, hogy legyűrjem a nehézségeket, és még keményebben kell dolgoznom a kötelességem teljesítése során. Ezért kijártam az utcára, hogy stabilabb internetkapcsolatot keressek, hogy normálisan részt vehessek az összejöveteleken. Néha, amikor én voltam egy összejövetel házigazdája, este 8 körül mentem ki az utcára, és csak fél tizenegy-tizenegy tájban értem haza, amikor vége lett az összejövetelnek. Hazafele menet nagyon féltem, mert Margarita egy elég veszélyes részén laktam, és féltem, hogy ellopják a telefonomat, akkor pedig nem tudnék összejövetelekre járni, és nem tudnám a kötelességemet teljesíteni. Gyakran imádkoztam Istenhez, kértem, adjon erőt, hogy kitartsak a nehézségek közepette. Nem sokkal később üzenetet kaptam. Az egyik testvér tudomást szerzett a helyzetemről, és üzenetet küldött nekem: „Testvérem, tudom, hogy most nehéz időszakon mész keresztül, és késő este jársz ki az utcára, hogy teljesítsd a kötelességedet. Ez rendkívül veszélyes. Van egy biciklim, amit kölcsönadhatok neked, amikor szükséged van rá. Így könnyebben tudsz majd közlekedni.” Ezekből a nehézségekből sokat tanultam, és megtanultam Istenre hagyatkozni is. Rájöttem, hogy Isten uralkodik mindenek felett, és mindenkinek a környezetét Isten rendeli el. Tapasztalataim során konkrétan láttam Isten munkáját, és most már erősebb volt a hitem Istenben. Ha mások találkoztak olyan nehézségekkel, mint én, megosztottam velük Isten szavait, és közöltem saját tapasztalataim egy részét, hogy segítsek nekik, és hitet adjak nekik Istenben.

Miután hazaértem a napi halászatból, otthon olvastam Isten szavait, majd amikor eljött az összejövetel ideje, elmentem kerékpárral jó internetkapcsolatot keresni. Valahányszor imádkoztam Istenhez, arra kértem, adjon útmutatást, hogy jobban teljesíthessem a kötelességemet. Már nem foglalkoztam a nehéz helyzetemmel. Csak jól akartam végezni a kötelességemet, Isten szándéka és követelései szerint. Még ha több nehézséggel is kellett szembenéznem, hajlandó voltam alávetni magam Isten szuverenitásának és elrendezésének, megtapasztalni azt a környezetet, amelyet Isten elrendezett nekem, és igyekeztem megfelelni Isten szívének. Kis idő múlva a testvérek segítettek megfelelő lakást találnom, ahol viszonylag stabil volt az internet. Nagyon hálás voltam Mindenható Istennek, mert innen jobban tudtam teljesíteni a kötelességemet, és Isten útmutatásával nagy fejlődést értem el benne. Pár napja a vezető megint azt mondta, hogy még több munkát akar rám bízni, még nagyobb terheket kapok, még több munkával és testvérrel kell majd foglalkoznom. De már nem aggódom és nem panaszkodom. Amíg bízom Istenben és Rá hagyatkozom, Ő utat mutat nekem, és segít, hogy megfelelően teljesítsem a kötelességemet.

Isten azt mondja: „Minél inkább tekintettel vagy Isten szándékaira, annál nagyobb terhet viselsz, és minél nagyobb terhet viselsz, annál gazdagabb tapasztalatod lesz. Amikor tekintettel vagy Isten szándékaira, Isten terhet rak rád, majd megvilágosít téged a feladatokról, amelyeket rád bízott. Amikor Isten ezt a terhet adja neked, akkor Isten igéinek evése és ivása közben az összes ehhez kapcsolódó igazságra figyelni fogsz. Ha a fivéreid és nővéreid életének állapotával kapcsolatos terhet viselsz, akkor ez egy olyan teher, amelyet Isten bízott rád, és ezt a terhet mindig magaddal fogod vinni a napi imáidban. Amit Isten tesz, az rád nehezedett, és te hajlandó vagy megtenni azt, amit Isten tenni akar; ez jelenti azt, hogy Isten terhét sajátodként magadra veszed” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy tekintettel Isten szándékaira, hogy elérd a tökéletességet). „Sok esetben Isten megpróbáltatásai terhek, amelyeket Ő ad az embereknek. Legyen bármilyen nagy is az Isten által rád ruházott teher, olyan súlyú terhet kell hordoznod, mert Isten megért téged és tudja, hogy képes leszel elbírni azt. Az Isten által neked adott teher nem fogja meghaladni az érettségedet vagy a tűrőképességed határait, tehát nem kérdés, hogy képes leszel elviselni azt. Nem számít, milyen jellegű terhet, nem számít milyen fajta megpróbáltatást ad Isten neked, emlékezz egy dologra: akár érted Isten szándékait, akár nem, akár megvilágosít és megvilágít a Szentlélek, miután imádkozol, akár nem, ezzel a megpróbáltatással akár megfegyelmez és figyelmeztet Isten, akár nem, nem számít, ha nem érted. Amíg nem késlekedsz kötelességed végzésében és hűségesen kitartasz kötelességed végzése mellett, Isten elégedett lesz, és szilárdan megállsz bizonyságtételedben” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre). Isten szavának olvasása által megértettem, hogy Isten nem rak ránk olyan terhet, amit nem bírunk elviselni, Ő ismeri az érettségünket, és tudja, mire vagyunk képesek. Minél inkább hajlandók vagyunk figyelembe venni Isten szándékát, és minél több terhet kapunk a kötelességünkben, annál gazdagabb lesz a tapasztalatunk, annál mélyebben megértjük Istent. Imádkoznom kell Istenhez, hogy őszintén és alávetettséggel elfogadjam ezt a terhet, hogy az igazságot keressem a nehézségekben, és minden dolog mögött keressem az Ő szándékait, mert szívem zsibbadt, sok elképzelésem van, és tudom, hogy érettségem elégtelen, és nincs elég hitem Istenben. Most, hogy keresztülmentem ezeken a nehézségeken, már értem, hogy nehéz időkben jobban megismerem önmagamat és Isten cselekedeteit, így nagyobb lesz a hitem Istenben. Amikor még épp csak elkezdtem ezt a kötelességet teljesíteni, ritkán imádkoztam Istenhez, és nem kértem az Ő útmutatását. Csak saját képességeimre támaszkodtam a kötelességem teljesítése során, nem volt hitem Istenben. Miután olvastam Isten szavait és megértettem az Ő szándékát, hitet nyertem, és keményen dolgoztam a kötelességem teljesítésén. Gyakran imádkoztam és Istenre hagyatkoztam, felkerestem a vezetőket és beszélgettem velük, megértettem a kötelességem szempontjából releváns alapelveket, illetve a gyülekezeti munka néhány útját és módját. Mióta ezeken átmentem, már nem vagyok negatív állapotban. Amikor naponta történnek velem dolgok, megtanulom keresni az igazságot, szorgalmasan végezni a kötelességemet, és ha nehézségekkel találkozom, imádkozom Istenhez, Ő pedig útmutatást nyújt, és átsegít ezeken a helyzeteken és nehézségeken. Már nem érzem olyan nagynak a problémáimat és a rám nehezedő stresszt sem. Ha nem mentem volna keresztül ezeken a nehézségeken, Isten nem világosított volna meg, nem lenne ez a megértésem, még kevésbé lenne valódi tapasztalatom. Akkor pedig nem tudnám megfelelően teljesíteni a kötelességemet. Most már értem Isten szavait, amelyek azt mondják: „Minél inkább tekintettel vagy Isten szándékaira, annál nagyobb terhet viselsz, és minél nagyobb terhet viselsz, annál gazdagabb tapasztalatod lesz.” Még több teher cipelésére vágyom, hogy visszafizessem Isten szeretetét.

Napjainkban Venezuelában sok probléma van a gazdaságban, a közszolgáltatásokkal és az internettel. Noha néha stresszes vagyok, megtanultam Istenre támaszkodni, Őt keresni és Benne hinni. Ha nem éltem volna át ezeket a nehézségeket, nem érteném, milyen fontos a kötelességemet teljesíteni, vagy hogyan keressem Istent a nehézségek közepette. Hálás vagyok Istennek, hogy megengedte, hogy erre a nyereségre és tudásra szert tegyek.