Írta: Lin Ping, Kína

2020 júliusában vezetővé választottak, és több gyülekezet munkájáért lettem felelős. Liu Csing nővért éppen akkor választották meg vezetőnek az egyik ilyen gyülekezetben. Korábban már dolgoztam vele, és elég jól ismertem. Érett, kiegyensúlyozott és körültekintő volt, és teherérzettel végezte a kötelességét. Amikor problémákkal vagy nehézségekkel kerültem szembe, mindig Isten szavaival segített nekem. Elég megbízhatónak éreztem, ezért úgy gondoltam, hogy az ő gyülekezete miatt nem kell annyit aggódnom, és több energiámat fordíthatom a többire. Így hát, miután tájékoztattam Liu Csinget a különböző munkafeladatok kezeléséről, nem sokat foglalkoztam a munkájával. Ez idő alatt láttam, hogy van útja a munkájában, és eredményeket ér el a különböző feladatokban, ami még inkább megnyugtatott. Úgy gondoltam, hogy még ha nem is ellenőrzöm a dolgokat, képes lesz gyorsan megoldani bármilyen nehézséget vagy problémát, amivel szembesül. Így három teljes hónapon át nem ellenőriztem és nem követtem nyomon részletesen a munkát, amelyért felelős volt, sőt, még egy magasabb vezetői tisztségre is jelöltem.

Aztán decemberben levelet kaptam a vezetőmtől, amelyben az állt, hogy néhány testvér úgy értékelte, hogy Liu Csing nem végez tényleges munkát. Megkért, hogy kövessem nyomon és vizsgáljam meg a munkáját, és azt mondta, hogy egyelőre nem megfelelő jelölt a választásra. Nagyon megdöbbentem, amikor ezt láttam: „Nem végez tényleges munkát? Hogy lehet ez? Ha ez a helyzet, hogyan ért el a gyülekezete eredményeket a munkájában az elmúlt hónapokban? Vu Hszin-ming nővér, a társa, csak nemrég kapott vezetői képzést, így nem ismeri túl jól a munkát. Hát nem Liu Csing vitte a vállán az összes munkát abban a gyülekezetben? Lehet, hogy a vezetők csak az értékelések alapján állítják, hogy nem végez valódi munkát, anélkül, hogy a dolgok mélyére néztek volna? Korábban már dolgoztam Liu Csinggel, és elég jól ismertem. Nemrég néhány testvért letartóztattak a gyülekezetében. Elfoglalt a következmények kezelésével, és valószínűleg nincs ideje más dolgokra. Még ha úgy is tűnik, hogy nem végez tényleges munkát, ez érthető. Nem tévedhetek vele kapcsolatban.” Megnéztem a testvérek értékeléseit, és arról írtak bennük, hogy Liu Csing korábban több szempontból sem végzett valódi munkát a kötelességében. Arra gondoltam: „Mi bajuk van? Csak Liu Csing múltbeli vétkeibe kapaszkodnak ahelyett, hogy megnéznék, megváltozott-e. A gyülekezet munkája, amelyért felelős, hatékony volt az elmúlt hónapokban. Képes némi tényleges munkát végezni.” Gyorsan elmagyaráztam a helyzetet a vezetőnek, és azt javasoltam, hogy hagyja, hogy továbbra is induljon a választáson.

Néhány nappal később, látva, hogy nem veszem komolyan azt az ügyet, hogy Liu Csing nem végez tényleges munkát, és még mindig védem őt, a vezető emlékeztetett: „A dolgokat Isten szavai szerint kell néznünk. Mindenkinek romlott beállítottsága van; amíg el nem nyerjük az igazságot és tökéletessé nem válunk, senki sem megbízható – mindannyian a magunk módján és romlott beállítottságunk alapján cselekszünk. Felügyelet nélkül bárki tehet olyan dolgokat, amelyek ellenállnak Istennek és ártanak a gyülekezet munkájának. Tehát, amikor a gyülekezeti munkáról van szó, nem bízhatunk meg senkiben teljesen. Csak a munkáról való tényleges tájékozódás és annak felügyelete révén fedezhetjük fel és oldhatjuk meg időben a problémákat. Ez a felelősségvállalás a gyülekezet munkájáért.” Azt mondtam, megteszem, de közben arra gondoltam: „A felügyelet indokolt, de nem kellene mindenre gyanakodni. Ki ne akarna az igazságra törekedni és jól végezni a kötelességét? Isten háza nem olyan, mint a nem hívő társadalom. A testvéreknek bízniuk kellene egymásban, és nem kellene árgus szemekkel figyelniük egymást. Mondtam neked, hogy megvan az oka annak, hogy Liu Csing nem végzi el a munkája egy részét, de te ezt nem hiszed el. Alaposan utánajárok a dolgoknak, hogy bebizonyítsam, ő nem az a fajta ember.” Így hát elmentem, hogy megvizsgáljam a munkáját. Hamarosan rájöttem, hogy korábbi társa, Hszin-ming végezte a munkájuk nagy részét. Mivel Hszin-minget nemrég áthelyezték, a gyülekezetük munkájának eredményei a különböző területeken romlani kezdtek. Továbbá, mondtam Liu Csingnek, hogy bocsásson el egy alkalmatlan, Csen vezetéknevű csapatvezetőt, és ez még mindig nem történt meg. Emellett nem tudott összhangban dolgozni az öntözési diakónussal, és nem fordított figyelmet az újonnan érkezettek öntözésének munkájára sem. Látva, hogy Liu Csing mit tett a gyülekezet munkájával, nagy bűntudatot éreztem. A vezető emlékeztetett, hogy kövessem nyomon és felügyeljem a munkáját, de én ezt nem tettem meg, mert túlságosan megbíztam benne. Úgy gondoltam, hogy mivel a helyén van, meg kell adni neki a jogot, hogy szabadon dolgozzon. Soha nem gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok. Visszagondoltam a korábbi beszélgetéseinkre – nem tűnik olyan embernek, akinek csak a szája jár, de a keze nem. Vajon különleges körülmények akadályozták? Éppen ezen töprengtem, amikor Liu Csing azt mondta: „Nemrég letartóztattak néhány testvért a gyülekezetünkben. Az utómunka kaotikus volt, és nem jutott mindenre időm.” Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor ezt hallottam. Pontosan úgy volt, ahogy gondoltam: Liu Csing nem az a fajta, aki kibújik a valódi munka alól. A letartóztatások utáni ügyek intézése rengeteg időt és energiát vett el tőle. Néhány munkát nem végzett el jól, de ez érthető volt. Senki sem végzi tökéletesen a kötelességét. Ezért megbeszéltem vele, milyen károkat és következményeket okoz, ha az ember nem végez valódi munkát, és azt mondtam neki, hogy azonnal bocsássa el Csent. Ebbe beleegyezett. De telt-múlt az idő, és azt hallottam, hogy Csent még mindig nem bocsátották el. Gyorsan elmentem, hogy tájékozódjak Liu Csing kötelességének helyzetéről. A társa azt mondta nekem: „Minden alkalommal, amikor munkát bízol ránk, Liu Csing teljes mértékben egyetért vele, de nem látom, hogy bármit is megvalósítana belőle. Én csak most vállaltam vezetői szerepet, így nem ismerem a munka részleteit, és ő nem segített nekem. Amikor problémákkal vagy nehézségekkel szembesültem, Istenre támaszkodva kellett boldogulnom.” Megdöbbentem, amikor ezt hallottam a nővértől. Hogy lehet, hogy Liu Csing egyáltalán nem végzett valódi munkát? Korábban nem volt ilyen. Ez idő alatt találkoztam vele – miért nem vettem észre a problémáit? Túlságosan megbíztam benne, ezért nem felügyeltem és nem vizsgáltam meg a munkáját. Emiatt egy alkalmatlan csapatvezető túl sokáig maradt a pozíciójában a gyülekezetben, és senki sem felügyelte az újonnan érkezettek öntözését. Ez késleltette a gyülekezet munkáját és mások életbe való belépését. Igazán gonoszat cselekedtem. Amikor ezután találkoztam Liu Csinggel, azt mondta, hogy néhány testvér megmetszette őt az elmúlt két napban, mert nem végzett valódi munkát. Súlyos bűntudatot érzett. Sírt, és azt mondta, hogy felelőtlen volt, és csak tessék-lássék végezte a kötelességét, és hogy hiányzik belőle az emberi mivolt. Úgy gondoltam, hogy felismerte a problémái súlyosságát, és ezután biztosan meg fog változni, ezért adnom kellene neki még egy esélyt a bűnbánatra, egyelőre nem kellene elbocsátani, és a jövőben több támogatást kellene nyújtanom neki. Nem sokkal később rámutattam a problémáira, és azt mondtam neki, hogy azonnal korrigálja az eltéréseit, valamint bocsássa el azt a csapatvezetőt, akit el kell bocsátani. Tele volt ígéretekkel, de bár később elbocsátotta Csent, a munka összességében mégsem volt eredményes. Később mások is szóltak, hogy komoly problémákat fedeztek fel Liu Csinggel kapcsolatban. Miután néhány testvért letartóztattak, nem védte meg azonnal a gyülekezet tulajdonát, és nem működött együtt proaktívan a különböző feladatokban, így a munkában semmi sem valósult meg. Ami a legdühítőbb volt, az az, hogy nem foglalkozott azonnal a gonosz emberekkel, akik bomlasztották a gyülekezetet, hanem a személyes ügyeivel volt elfoglalva, káoszba taszítva a gyülekezeti munkát. Láttam, hogy Liu Csing egyáltalán nem végez valódi munkát, és egyáltalán nem tartott őszinte bűnbánatot. Nagy bűntudatot éreztem. Soha nem gondoltam volna, hogy a dolgok így alakulnak. Cinkosa lettem a gonoszságában, és vétket követtem el Isten előtt. Gyűlöltem magam azért is, mert túlságosan megbíztam benne, és nem követtem nyomon hamarabb a munkáját. Ez nagyon káros volt a gyülekezet munkájára nézve. Azonnal elmentem beszélni Liu Csinggel, és lelepleztem minden egyes viselkedését, végül pedig elbocsátottam.

Ezután a vezető szemrehányást tett nekem: „Miért bíztál meg benne ennyire? Ilyen fontos munkát bíztál rá anélkül, hogy felügyelted volna vagy érdeklődtél volna felőle. Hogy lehettél ennyire biztos a dolgodban?” Ezután felolvasott nekem néhány mondatot Isten szavaiból: „A hamis vezetők soha nem érdeklődnek azokról a felügyelőkről, akik nem végeznek tényleges munkát, illetve akik nem a megfelelő munkával foglalkoznak. Azt gondolják, hogy csak meg kell választaniuk egy felügyelőt, és ezzel készen is vannak, és hogy a felügyelő azután már maga tudja kezelni az összes munkával kapcsolatos dolgot. A hamis vezetők tehát mindössze összejöveteleket tartanak időnként, és nem felügyelik a munkát, nem is kérdeznek rá, hogy az hogy megy, hanem kivonják magukat a munkából. Ha valaki jelent egy problémát egy felügyelővel kapcsolatban, a hamis vezető azt fogja mondani: »Ez csak egy kisebb probléma, minden rendben van. Ti magatok is el tudjátok intézni. Ne engem kérdezzetek.« Az, aki jelentette a problémát, azt mondja: »Ez a felügyelő egy tunya zabáló. Csak az ételre és a szórakozásra összpontosít, és rendkívül lusta. Még csak egy kis nehézséget sem akar elszenvedni kötelessége teljesítése közben, mindig csalárdul lazsál, és kifogásokat talál ki, hogy elkerülje a munkáját és kibújjon a felelősség alól. Nem alkalmas arra, hogy felügyelő legyen.« A hamis vezető azt fogja válaszolni: »Amikor kiválasztották felügyelőnek, akkor ő nagyszerű volt. Nem igaz, amit mondasz, vagy ha igaz is, az csak egy átmeneti megnyilvánulás.« A hamis vezető nem próbál többet megtudni a felügyelő helyzetéről, hanem az illetőről szerzett korábbi benyomásai alapján ítéli meg, és hoz ítéletet az ügyben. Függetlenül attól, hogy ki jelenti a felügyelővel kapcsolatos problémákat, a hamis vezető figyelmen kívül hagyja azokat. A felügyelő nem végez tényleges munkát, és majdnem holtpontra jut a gyülekezet munkája, a hamis vezető azonban nem törődik ezzel, olyan, mintha nem is lenne köze hozzá. [...] van egy halálos hibájuk a hamis vezetőknek: könnyen megbíznak emberekben a saját képzelődéseik alapján. Ez pedig amiatt van, hogy nem értik az igazságot, ugye? Hogyan leplezi le Isten szava a romlott emberiség lényegét? Miért kellene olyan emberekben bízniuk, akikben még Isten sem bízik? A hamis vezetők túlságosan arrogánsak és önelégültek, nem igaz? Ezt gondolják: »Biztosan nem ítéltem meg tévesen ezt az illetőt, biztosan nincs semmi probléma ezzel az emberrel, akit én megfelelőnek ítéltem; egész biztosan nem olyasvalaki, aki az evésben, ivásban és szórakozásban merül el, vagy aki a kényelmet szereti, a kemény munkát pedig gyűlöli. Teljességgel megbízható, és lehet rá számítani. Nem fog megváltozni; ha megváltozna, az azt jelentené, hogy tévedtem vele kapcsolatban, nem igaz?« Miféle logika ez? Talán valamiféle szakértő vagy? Talán röntgenszemed van? Rendelkezel ezzel a különleges képességgel? Egy vagy két évig együtt élhetsz valakivel, de vajon képes lennél meglátni, hogy ki is ő valójában anélkül, hogy adódna egy megfelelő körülmény, amely teljességgel leleplezi az illető természetlényegét? Ha Isten nem fedné fel, három vagy akár öt éven át is élhetnél mellette, és még mindig nehezen látnád csak meg, hogy miféle természetlényege van. És mennyivel inkább igaz ez, ha ritkán látod az illetőt, ha ritkán vagy együtt vele? A hamis vezetők képesek könnyelműen megbízni egy emberben egy pillanatnyi benyomás vagy annak alapján, hogy másvalaki pozitívan értékelte őt, és rá merik bízni egy ilyen emberre a gyülekezet munkáját. Vajon nem rendkívül vakok, amikor így tesznek? Nem vakmerően viselkednek ilyenkor? És vajon nem rendkívül felelőtlenek a hamis vezetők, amikor így végzik a munkájukat?” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Miután felolvasta Isten szavait, a vezető azt mondta: „Nem látunk át igazán egy ember lényegén, ezért rendszeresen ellenőriznünk kell és nyomon kell követnünk a munkájukat. Így idejében felfedezhetjük a munkájukban lévő eltéréseket és problémákat, és időben korrigálhatjuk és megoldhatjuk azokat. Liu Csing mindössze néhány hónapnyi munka után majdnem a teljes leállás szélére sodorta a gyülekezet munkáját. Ez annak a következménye, hogy túl önhitt voltál, vakon megbíztál benne, és nem követted nyomon és nem ellenőrizted a munkáját. Ezzel gonoszat cselekedtél!” Amikor Isten szavai lelepleztek, és a vezető közösséget vállalt velem, utólag félelem fogott el, zaklatott lettem, és bűntudatom volt. Gyűlöltem magam, amiért nem Isten szavai alapján néztem a dolgokat, hanem vakon bíztam Liu Csingben, és ezzel ártottam a gyülekezet munkájának. Visszagondolva arra, hogyan bántam Liu Csinggel, nem arról volt szó, hogy nem tudtam felfedezni a problémáit, hanem arról, hogy minden alkalommal ragaszkodtam a magam igazához. A róla alkotott korábbi ismereteimre alapoztam, és vakon megállapítottam, hogy ő egy felelősségteljes ember, aki komolyan veszi a kötelessége terhét, és megérdemli a bizalmat. A tények feltárulása és Isten szavainak leleplezése végül egyaránt megmutatta nekem, hogy az, hogy valaki egy ideig jól viselkedik és végez némi valódi munkát, nem jelenti azt, hogy mindig ilyen lesz. Még egyikünk sem nyerte el az igazságot, az életfelfogásunk nem változott meg, romlott természetünk irányít minket, még mindig képesek vagyunk tessék-lássék végezni a dolgunkat és becsapni Istent, és néha csak a saját kedvünk szerint cselekszünk, tehát nem vagyunk méltók a bizalomra. Egy embert nem lehet igazán megismerni hosszú időn át tartó kapcsolat és megfigyelés nélkül, és még akkor sem biztos, hogy teljesen megismerjük őt. Ahhoz, hogy átlássunk egy ember lényegén, értenünk kell az igazságot is. Én csak rövid ideig dolgoztam együtt Liu Csinggel, mégis azt hittem, nagyon jól ismerem, és nem fogok tévedni a megítélésében. Annyira megbíztam benne, hogy nem követtem nyomon és nem ellenőriztem a munkáját. A vezető többször is emlékeztetett, de én mégis vakon bíztam a saját ítéletemben – nagyon arrogáns és öntelt voltam, és egyáltalán nem vállaltam felelősséget a munkáért. Nagyon megbántam, amikor erre rájöttem, és nem akartam többé ilyen lenni.

Később elgondolkodtam magamon – miért bíztam meg ennyire Liu Csingben anélkül, hogy nyomon követtem volna a munkáját? Mi volt ennek a valódi oka? Egy nap ezt olvastam Isten szavaiban: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legtöbb ember igazságnak tekinti a »ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz« frázist, és ez félrevezeti és gúzsba köti őket. Megzavarja és befolyásolja őket, amikor kiválasztják az embereket, vagy amikor alkalmazzák őket, sőt hagyják, hogy ez diktálja a cselekedeteiket. Ennek eredményeképpen sok vezetőnek és dolgozónak mindig nehézségei és kételyei vannak, amikor ellenőrzik a gyülekezeti munkát, és amikor embereket léptetnek elő és alkalmaznak. Végső soron csak annyira képesek, hogy megnyugtassák magukat ezekkel a szavakkal: »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz.« Valahányszor ellenőrzik a munkát vagy érdeklődnek róla, azt gondolják: »’Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz.’ Bíznom kell a testvéreimben, és végül is a Szentlélek átvizsgálja az embereket, ezért nem szabadna mindig kételkednem másokban és felügyelnem őket.« Ugye befolyásolta őket ez a frázis? Milyen következményekkel jár ennek a mondatnak a befolyása? Először is, ha valaki a »ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz« eszmét vallja, akkor vajon fogja-e ellenőrizni és utasítani mások munkáját? Fogja-e felügyelni és nyomon követni az emberek munkáját? Ha ez a személy mindenkiben megbízik, akit alkalmaz, és soha nem ellenőrzi vagy utasítja őket a munkájuk során, és soha nem felügyeli őket, akkor vajon hűen végzi a kötelességét? Képes-e hozzáértő módon végezni a gyülekezeti munkát és betölteni Isten megbízatását? Hűséges-e Isten megbízatásához? Másodszor, ez nem pusztán Isten szavának és a kötelességeidnek a be nem tartása, ez a Sátán mesterkedéseinek és világi ügyekre vonatkozó filozófiájának igazságként való elfogadása, valamint ezek követése és gyakorlása. A Sátánnak engedelmeskedsz és sátáni filozófia szerint élsz, nem igaz? Nem olyan ember vagy, aki aláveti magát Istennek, még kevésbé olyan ember, aki betartja Isten szavait. Egy igazi gazember vagy. Isten szavait félretenni, és helyette venni egy sátáni frázist és azt gyakorolni igazságként az igazság és Isten elárulása! Isten házában dolgozol, mégis a sátáni logika és a világi ügyekre vonatkozó filozófia képezi a cselekedeteid alapelveit; miféle ember vagy akkor? Olyasvalaki, aki elárulja és súlyosan meggyalázza Istent. Mi ennek a cselekedetnek a lényege? Isten nyílt elítélése és az igazság nyílt tagadása. Talán nem ez a lényege? (De igen.) Amellett, hogy nem követed Isten akaratát, azt is megengeded, hogy a Sátán ördögi mondásai és a világi ügyekre vonatkozó sátáni filozófiák egyike elszabaduljon a gyülekezetben. Ezzel a Sátán bűntársává leszel és támogatod a Sátánt abban, hogy véghez vigye tevékenységeit a gyülekezetben, és megzavarja és akadályozza a gyülekezeti munkát. Nagyon súlyos ennek a problémának a lényege, nem igaz?” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Első exkurzus: Mi az igazság). Isten szavai leleplezték az állapotomat. A „ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz” sátáni filozófiája szerint éltem, azt gondolva, hogy ha egyszer valakit megfelelőnek tartok és ő a helyén van, akkor bíznom kell benne. Ezért bíztam meg annyira Liu Csingben, és nem követtem nyomon, és nem tájékozódtam a munkájáról. Amikor a problémái napvilágra kerültek, és a vezető emlékeztetett, hogy ellenőrizzem a munkáját, még akkor sem vettem komolyan. Azt gondoltam, hogy a munka nyomon követése és felügyelete a bizalom hiányát jelenti. Bár már rájöttem, hogy nem végez valódi munkát, amikor hallottam sírni, beszélni a valós nehézségeiről és megbánást tanúsítani, mégis inkább hittem neki, ahelyett, hogy elbocsátottam volna, és ezzel hagytam, hogy kárt tegyen a gyülekezet munkájában, és nagy veszteségeket okozzon a testvérek életbe való belépésében. Vezetőként nemcsak hogy nem óvtam meg a gyülekezet munkáját, de még pajzsául is szolgáltam egy hamis vezetőnek. Akadállyá és gáttá váltam az egyház munkájának útjában. Ezek voltak a következményei annak, hogy az embereket a sátáni téveszme alapján kezeltem, miszerint: „ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz”. Most, Isten szavai alapján megvizsgálva, láttam, mennyire abszurd ez a nézőpont. Teljesen ellentmondott Isten szavainak és annak, amit Ő megkövetel. Istennek az a követelménye, hogy a vezetők felügyeljék és kövessék nyomon a munkát, a romlott emberiség lényegén alapul. Mivel az embernek romlott beállítottsága van, mielőtt elnyernénk az igazságot vagy megváltozna az életfelfogásunk, megbízhatatlanok vagyunk és nem lehet bízni bennünk. Még a jó emberi mivolttal rendelkező emberek is a saját fejük után mehetnek, és akadályozhatják, megzavarhatják a gyülekezet munkáját, mert nem értik az igazságot, nem az alapelvek szerint cselekszenek, és romlott beállítottságuk van. Ezt a tényt senki sem tagadhatja. Isten azért követeli meg a vezetőktől és a dolgozóktól a munka felügyeletét, mert Ő érti az emberek lényegét. A munka felügyelete és ellenőrzése hasznos a kötelességeink szempontjából, és a gyülekezet munkájának javát szolgálja. De az a sátáni gondolat, hogy „ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol”, arra vesz rá minket, hogy vakon bízzunk másokban, azt gondolva, hogy egy munka átadása azt jelenti, hogy hagyhatjuk, hogy az illető azt tegyen, amit akar, és hogy a munkájának ellenőrzése és felügyelete a bizalom hiányát jelenti. Ha ragaszkodunk ehhez a nézőponthoz a kötelességünk végzése közben, és nem követjük nyomon vagy felügyeljük időben a munkát, az csak késleltetheti és károsíthatja a gyülekezet munkáját. Úgy végeztem a kötelességemet, hogy nem Isten szavai alapján néztem a dolgokat, és nem azt gyakoroltam, amit Ő megkövetel, hanem ehelyett a sátáni filozófiákban hittem és azokat tartottam fenn, a Sátán tévtanításait követve, mintha azok lennének az igazság. Ez az igazság tagadása és Isten elárulása volt. Ez azt is jelentette, hogy a Sátán cinkosaként cselekedtem, és akadályoztam, megzavartam a gyülekezet munkáját. Minél többet gondolkodtam ezen, annál jobban féltem. Láttam, hogy hiányoznak az alapelvek a kötelességvégzésemből, és hogy nem Isten szavai vagy követelményei szerint járok el. Tudtomon kívül gonoszat cselekedtem. Igazán ijesztőek voltak a következményei annak, hogy nem az igazságalapelvek szerint végeztem a kötelességemet!

Egy nap ezt a két passzust olvastam Isten szavaiból: „Úgy hiszitek, hogy helyes az a nézet, hogy »ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz«? Ez a frázis az igazság? Miért használta ezt a frázist Isten házának munkája és kötelességének teljesítése során? Mi itt a probléma? Ez, hogy »ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz«, egyértelműen a nem hívők szavai, a Sátántól származó szavak – akkor miért kezeli ezeket igazságként? Miért nem tudja megítélni, hogy ezek a szavak helyesek vagy helytelenek? Ezek nyilvánvalóan az ember szavai, a romlott emberiség szavai, ezek egyszerűen nem az igazság, teljesen ellentétesek Isten szavaival, és nem szabadna az emberek cselekedeteinek, magatartásának és Isten iránti imádatának mércéjeként szolgálniuk. Hogyan kellene tehát megközelíteni ezt a frázist? Ha valóban képes vagy a tisztánlátásra, akkor milyen igazságalapelvet kellene használnod helyette, hogy a gyakorlásod alapelveként szolgáljon? Azt, hogy »teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel, jól végezd a kötelességedet«. Teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel cselekedni azt jelenti, hogy senki sem korlátoz téged; azt jelenti, hogy egy szívvel és lélekkel kell lenni, nem többel. Ez a te felelősséged és kötelességed, és ezt jól kell végezned, hiszen ez tökéletesen természetes és indokolt. Bármilyen problémával is találkozol, az alapelvek szerint kell cselekedned. Kezeld azokat úgy, ahogyan szükséges; ha metszésre van szükség, hát legyen, és ha elbocsátásra van szükség, hát legyen. Röviden, cselekedj Isten szavai és az igazság alapján. Nem ez az alapelv?” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Első exkurzus: Mi az igazság). „Nem számít, milyen fontos munkát végez egy vezető vagy dolgozó, és milyen természetű ez a munka, az első számú prioritása az, hogy megértse és felfogja, hogyan folyik a munka. Személyesen ott kell lennie, hogy nyomon kövesse a dolgokat, és kérdéseket tegyen fel, első kézből szerezve információkat. Nem szabad pusztán a hallottakra hagyatkoznia vagy mások beszámolóit meghallgatnia. Inkább saját szemével kell megfigyelnie a személyzet helyzetét és azt, hogy miként halad a munka, és meg kell értenie, milyen nehézségek vannak, vannak-e olyan területek, amelyek ellentétben állnak a Fennvaló követelményeivel, megszegik-e az alapelveket, vannak-e megzavarások vagy akadályozások, hiányoznak-e a szakmai munkához szükséges eszközök vagy a kapcsolódó oktatóanyagok – mindezeket folyamatosan figyelemmel kell kísérnie. Bármennyi beszámolót is hallgat meg, vagy bármennyit is szűr le a szóbeszédből, egyik sem ér fel a személyes látogatással; pontosabb és megbízhatóbb, ha a saját szemével látja a dolgokat. Ha már ismeri a helyzet minden aspektusát, jó képet fog tudni alkotni arról, hogy mi történik. Különösen tisztán és pontosan fel kell fognia azt, hogy ki jó képességű és művelésre érdemes, mivel csak ez teszi lehetővé számára, hogy pontosan művelje és használja az embereket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók jól végezzék a munkájukat. A vezetőknek és a dolgozóknak olyan úttal és alapelvekkel kell rendelkezniük, amelyek által jó képességű embereket művelhetnek és képezhetnek ki. Továbbá fel kell fogniuk és meg kell érteniük a gyülekezeti munka során jelen lévő különféle problémákat és nehézségeket, és tudniuk kell, hogyan oldják meg azokat, valamint saját elgondolásokkal és javaslatokkal is kell rendelkezniük a munka haladásának a módjára, illetve jövőbeli kilátásaira vonatkozóan. Ha képes behunyt szemmel, kétségek és aggályok nélkül, világosan beszélni ilyen dolgokról, akkor sokkal könnyebb lesz elvégezni a munkát. Azáltal pedig, hogy így dolgozik, a vezető eleget fog tenni a felelősségeinek, nem igaz? Tisztában kell lennie azzal, hogy miként oldja meg munkája során a fent említett problémákat, és gyakran el kell gondolkodnia ezeken a dolgokon. Amikor nehézségekbe ütközik, beszélgetnie kell mindenkivel, és meg kell vitatnia velük ezeket a dolgokat, keresve az igazságot, hogy megoldja a problémákat. Nem lesznek olyan nehézségek, amelyeket valós munka végzésével, két lábbal szilárdan állva a földön ne lehetne megoldani” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (4.)). Isten szavai megmutatták a gyakorlás útját, hogy valódi munkát végezhessek. Teljes szívünkkel és teljes elménkkel kell eleget tennünk a felelősségünknek. Mindegy, kit alkalmaznak, akár ismerjük őt, akár nem, egy olyan vezető, akinek valódi teherérzete és felelősségtudata van, folyamatosan nyomon követi a munkát, és tájékozódik annak előrehaladásáról, azonnal megoldja a felmerülő problémákat, és időben áthelyezi az alkalmatlan munkatársakat. Emellett mindenkivel harmonikusan együttműködik, és közösen keresik az igazságot, hogy megoldjanak minden felmerülő nehézséget vagy problémát. Ez biztosítja, hogy a gyülekezet különböző területeken végzett munkája rendben és a megfelelő módon haladjon. Isten szavain elgondolkodva megértettem, miért ragaszkodtam még mindig a sátáni téveszméhez, miszerint „ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol”, noha tudtam, hogy felelősséggel kell tartoznom a kötelességemben. Azért, mert egy abszurd nézőponthoz ragaszkodtam, azt gondolva, hogy valaki munkájának felügyelete a bizalom hiányát jelenti, hogy az korlátozza és megfosztja őt a szabadságától, mint ahogy egy világi felügyelő tenné. Most már látom, hogy amikor Isten háza megköveteli a vezetőktől és dolgozóktól a munka felügyeletét és végrehajtását, az nem azért van, hogy bárkit is korlátozzanak vagy ne bízzanak benne. Inkább azért történik, hogy gyorsan megtalálják a problémákat és helyrehozzák az eltéréseket. Azért is van, hogy segítsenek a testvéreknek jól végezni a kötelességüket, és hogy megvédjék a gyülekezet érdekeit. A vezetők és a dolgozók egyik fő felelőssége a munka felügyelete és nyomon követése, minden egyes ember munkához való hozzáállásának megértése és felismerése, az eltérések és problémák megtalálása, valamint azok gyors helyreigazítása és megoldása. Ez minimalizálja azokat a veszteségeket, amelyeket az emberek kötelességében lévő felelőtlenségből adódó hibák okoznak. Ez a felelősségvállalás a testvérek életbe való belépéséért és a gyülekezet munkájáért. Ezután minden gyülekezeti vezető munkáját részletesen megvizsgáltam, és függetlenül attól, hogy ismerősek voltak-e számomra, komolyan utánajártam a különböző munkák előrehaladásának, amelyekért felelősek voltak. Ezen tényleges ellenőrzés során találtam egy Hszia vezetéknevű vezetőt, aki nem végzett valódi munkát, és nem oldott meg valós problémákat. Az emberi mivolta is rosszindulatú volt, másokat támadott és kirekesztett; ezek igazán gyalázatos tettek voltak, ezért azonnal elbocsátottuk. Később a testvérek leleplezései és jelentései révén sok más gonosz tettéről is tudomást szereztünk, és végül, miután sok beszélgetés leleplezte őt, még mindig nem tartott bűnbánatot. Végül antikrisztusnak minősítettük és kizártuk a gyülekezetből. Ezeket az eredményeket látva félelemmel tekintettem vissza. Ha nem mentem volna keresztül mindezen Liu Csinggel, ami megváltoztatta a „ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol” téves nézőpontomat, eszembe sem jutott volna felügyelni vagy nyomon követni Hszia munkáját. Akkor az az antikrisztus tovább ártott volna a gyülekezetben lévő testvéreknek. Ez elképzelhetetlen következményekkel járt volna. Ennek gyakorlatba ültetése megmutatta nekem a munka felügyeletének és ellenőrzésének fontosságát. Úgy éreztem, végre végeztem némi valódi munkát, és megnyugodott a szívem.

Ez a tapasztalat megmutatta nekem, hogy ha a kötelességünk végzésekor nem Isten szavai szerint nézzük az embereket és a dolgokat, vagy nem gyakoroljuk az igazságot, hanem ehelyett sátáni logikát és eszméket tartunk fenn, azzal ellenállunk Istennek, továbbá akadályozzuk és megzavarjuk a gyülekezet munkáját. Követnünk kell Isten követelményeit a munka nyomon követésére és felügyeletére vonatkozóan, hogy jól végezzük a kötelességünket és megóvjuk a gyülekezet munkáját. Isten szavainak ítélete és leleplezése átfordította a téves nézetemet. Hála Istennek!