2020 júliusában vezetőként szolgáltam, és több gyülekezet munkáját felügyeltem. Liu Jang testvért nemrég választották meg vezetőnek az egyik gyülekezetben. Már dolgoztam vele együtt, így elég jól ismertem őt. Érett, stabil jellem volt, minden irányból megvizsgálta a dolgokat, és terhet viselt a kötelességében. Jól vállalt közösséget Isten szavairól, hogy segítsen másoknak. Amikor régebben együtt dolgoztunk, és problémákba ütköztem, mindig segített nekem a közösségével. Úgy éreztem, elég megbízható, ezért nem kell sokat bajlódnom az ő gyülekezetével, és több energiát fektethetek a többibe. Így, miután eligazítottam Liu Jangot a különféle projektek kezelésével kapcsolatban, nem sokat törődtem az ő munkájával. Később úgy láttam, hogy tisztában van az iránnyal, és a különféle projektjeiben eredményeket tud felmutatni, és ez még jobban megnyugtatott. Úgy gondoltam, hogy ha én nem is ellenőrzöm a dolgokat, ő akkor is képes lesz gyorsan megoldani bármilyen felmerülő problémát. Így aztán három teljes hónapon keresztül nem ellenőriztem túl részletesen a munkát, amelyért felelős volt, sőt, még ajánlottam is őt jelöltként egy magasabb vezetői pozícióra.

Aztán decemberben levelet kaptam a vezetőmtől, amelyben az állt, hogy egyes testvérek szerint Liu Jang nem végez gyakorlati munkát. A vezetőm arra kért, hogy nézzek rá, és ellenőrizzem a munkáját, és egyelőre vonjam vissza a vezetői posztra való jelölését. Ez nagyon megdöbbentett. Ezt gondoltam magamban: Nem végez gyakorlati munkát? Hogy lehet ez? Ha valóban így van, hogyan mutathatott fel eredményeket a gyülekezete? A társa, Vu Hszin-ming nővér már épp vezetőként szolgált, így ő nem tudhatta ezt pontosan. Ez vajon nem azt jelentené, hogy Liu Jang vállalja el az adott gyülekezet összes munkáját? Lehet, hogy a vezetőm csak azokból az értékelésekből indul ki, anélkül hogy világos képet tudna alkotni a dologról? Én már dolgoztam Liu Janggal, és jól megértettem őt. Nemrég letartóztatások voltak náluk. Valószínűleg a letartóztatások utóhatásaival foglalkozik, ezért nincs ideje más dolgokra. Még ha úgy tűnik, hogy nem végez valódi munkát, azt is meg lehet érteni. Lehetetlen, hogy tévedjek vele kapcsolatban. Akkor hát mi lehet a probléma? Gyorsan megnyitottam az értékeléseket, és láttam, hogy több esetről írnak, amikor régebben nem végzett gyakorlati munkát. Így gondolkodtam: „Mi ütött ezekbe? Csak Liu Jang korábbi vétkein lovagolnak, és nem nézik, változott-e azóta. Az utóbbi hónapokban jól haladtak a projektjei. Tud ő gyakorlati munkát végezni.” Elmagyaráztam a helyzetet a vezetőnek, és azt javasoltam, hogy engedje Liu Jangot indulni a választáson.

Néhány nap múlva a vezetőm látta, hogy nem veszem komolyan a dolgot, hanem Liu Jang mellett érvelek, ezért azt mondta nekem: „Senkiben nem bízhatunk meg feltétel nélkül. Mindenkiben van romlottság, és senki nem megbízható, amíg el nem nyerte az igazságot, és nem tökéletesítették. Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy romlottságunk miatt a saját fejünk után megyünk. Felügyelet nélkül bárkivel megeshet, hogy Isten ellen cselekszik, és kárt tesz a gyülekezet munkájában. Tényleges ellenőrzést és felügyeletet kell alkalmaznunk, hogy időben felfedezzük és megoldjuk a problémákat. Ezt jelenti a felelősségvállalás a gyülekezet munkájáért.” Azt mondtam, így fogok tenni, de magamban ezt gondoltam: „A felügyelet indokolt, de nem lehetek gyanakvó mindennel kapcsolatban. Vajon nem akar mindenki az igazságra törekedni, és jól kötelességet végezni? Isten háza nem olyan, mint a nem hívők világa. A testvéreknek bízniuk kell egymásban, nem pedig ölyvként lesni a másikat. Megmondtam neked, hogy azt, hogy Liu Jang nem végez valódi munkát, a maga összefüggésében kell nézni, de te nem hiszel nekem. Ellenőrzök egy-két dolgot, hogy megmutassam neked, milyen ember Liu Jang.” Így aztán elmentem a gyülekezethez, amelyért Liu Jang felelős volt, ahol megtudtam, hogy a munkájuk nagy részét Hszin-ming, az előző vezető vállalta el. Mióta őt a közelmúltban áthelyezték, a projektjeik kezdtek szétcsúszni. Továbbá Liu Jang nem bocsátott el egy alkalmatlan csapatvezetőt, egy bizonyos Csent, miután én erre utasítottam. Nem tudott jól együttműködni az öntöző diakónussal, és nem kísérte figyelemmel az új hívők öntözésének munkáját. Látva, mit művelt Liu Jang a munkájukkal, bűntudatom támadt. A vezetőm emlékeztetett, hogy kövessem nyomon és felügyeljem a munkáját, de én nem tettem, mert túlságosan bíztam benne. Úgy gondoltam, hogy ha már ezt a pozíciót tölti be, megilleti őt a jog, hogy szabadon végezze a munkáját. Eszembe sem jutott, hogy ez lesz a vége. Visszagondoltam a korábbi érintkezéseinkre. Nem tűnt olyan embernek, akinek csak a szája jár, de nem végez valódi munkát. Talán különleges körülmények gátolták meg? Miközben éppen ezen töprengtem, Liu Jang így szólt: „Néhány testvérünket nemrég letartóztatták. Utána sürgősen kezelni kellett a dolgokat, és nem jutott időm mindenre.” Liu Jang szavainak hallatán úgy gondoltam, pontosan úgy van, ahogy mondtam, ő nem az a fajta ember, aki nem végez gyakorlati munkát. A letartóztatások utáni ügyek kezelése rengeteg idejét és energiáját felemésztette. Néhány dolgot nem sikerült jól elvégeznie, de ennek megvolt az oka. Senki nem végzi tökéletesen a kötelességét. Így hát közösséget vállaltam vele annak következményeiről, ha valaki nem végez gyakorlati munkát, és megmondtam neki, hogy azonnal bocsássa el Csent. Azt mondta, így lesz. De aztán telt-múlt az idő, én pedig hallottam, hogy Csen még mindig ugyanazt a kötelességet végzi. Gyorsan megkerestem Liu Jang társát, hogy megkérdezzem, mi folyik itt. Ő azt mondta: „Valahányszor munkát jelölsz ki számunkra, Liu Jang mindig teljesen egyetért, de aztán nem látom, hogy bármit is megvalósítana belőle. Engem csak most választottak meg, ezért nem vagyok tisztában a munka részleteivel, ő pedig nem segített. Amikor problémáim akadtak, csak tapogatózni tudtam, Istenre támaszkodva.” Ledöbbentem, amikor ezt hallottam tőle. Hogyhogy Liu Jang egyáltalán nem végzett valódi munkát? Régen nem ilyen volt. Régebben együtt jártam vele összejövetelekre. Miért nem vettem észre a problémáit? Túlságosan bíztam Liu Jangban, ezért nem felügyeltem és ellenőriztem a munkáját, ami azt jelentette, hogy egy alkalmatlan csapatvezető túl sokáig maradt a pozíciójában, az új hívők öntözését pedig senki nem felügyelte. Ez késleltette a gyülekezet munkáját és mások életbe való belépését. Gonoszat cselekedtem.

Amikor ezután találkoztam Liu Janggal, azt mondta, hogy néhány nappal korábban valakik megmetszették, amiért nem végez valódi munkát, és most mardossa az önvád. Elsírta magát, azt mondta, hogy felelőtlen volt, nem vette komolyan a kötelességét, és hogy ő egy semmirekellő. Úgy gondoltam, megtanult néhány dolgot magáról, így most már látnia kell, milyen súlyos a problémája, és ezután biztosan meg fog változni. Adni akartam neki még egy esélyt a megtérésre, egyelőre nem akartam elbocsátani, hanem további támogatást akartam felajánlani számára. Ezért rámutattam a problémáira, és megmondtam neki, hogy azonnal javítsa ki a hibáit, és küldje el azt a csapatvezetőt. Megígért fűt-fát, de, bár később valóban elbocsátotta Csent, egészében véve a munka nem hozott eredményeket. Egyes testvérek említették nekem, hogy súlyos problémákat fedeztek fel vele kapcsolatban. Amikor jöttek a letartóztatások, ő nem helyezte azonnal biztonságba a gyülekezet vagyonát, és nem működött együtt proaktívan a projektekben, ami azt jelentette, hogy semmit nem sikerült elérni. A legdühítőbb azonban az volt, hogy nem kezelte a gonosztevők bomlasztó viselkedését, hanem a saját személyes ügyeivel volt elfoglalva, így káoszba taszította a gyülekezet munkáját. Láttam, hogy Liu Jang egyáltalán nem végez gyakorlati munkát, és nincs benne igaz bűnbánat. Gyötört a bűntudat. Álmomban sem hittem, hogy így végződik a dolog. Nekem is részem volt az ő gonoszságában, és vétkeztem Isten előtt. Azért is gyűlöltem magam, hogy túl sok bizalom volt bennem, és nem ellenőriztem hamarabb a munkáját. Ez nagyon káros volt a gyülekezet munkájára nézve. Azonnal elmentem, hogy beszéljek Liu Janggal, felsoroltam az összes problémás viselkedését, végül pedig elbocsátottam.

Ezután egy vezető megrótt engem. „Miért bíztál benne ennyire? Nagyon fontos munkát bíztál rá, mindenfajta felügyelet nélkül. Hogy lehettél ilyen könnyelmű?” Isten szavaiból is felolvasott nekem. „A hamis vezetők soha nem érdeklődnek azokról a felügyelőkről, akik nem végeznek tényleges munkát, illetve akik nem a megfelelő munkával foglalkoznak. Azt gondolják, hogy csak meg kell választaniuk egy felügyelőt, és ezzel készen is vannak, és hogy a felügyelő azután már maga tudja kezelni az összes munkával kapcsolatos dolgot. A hamis vezetők tehát mindössze összejöveteleket tartanak időnként, és nem felügyelik a munkát, nem is kérdeznek rá, hogy az hogy megy, hanem csak elnéző főnökként viselkednek. Ha valaki jelent egy problémát egy felügyelőnek, a hamis vezető azt fogja mondani: »Ez csak egy kisebb probléma, minden rendben van. Ti magatok is el tudjátok intézni. Ne engem kérdezzetek.« Az, aki jelentette a problémát, azt mondja: »Ez a felügyelő egy tunya zabáló. Csak az ételre és a szórakozásra összpontosít, és rendkívül lusta. Még csak egy kis nehézséget sem akar elszenvedni kötelessége teljesítése közben, mindig csalárdul lazsál, és kifogásokat talál ki, hogy elkerülje a munkáját és kibújjon a felelősség alól. Nem alkalmas arra, hogy felügyelő legyen.« A hamis vezető azt fogja válaszolni: »Amikor kiválasztották felügyelőnek, akkor ő nagyszerű volt. Nem igaz, amit mondasz, vagy ha igaz is, az csak egy átmeneti megnyilvánulás.« A hamis vezető nem próbál többet megtudni a felügyelő helyzetéről, hanem az illetőről szerzett korábbi benyomásai alapján ítéli meg, és hoz ítéletet az ügyben. Függetlenül attól, hogy ki jelzi a problémákat a felügyelőnek, a hamis vezető figyelmen kívül hagyja azokat. [...] Van egy halálos hibájuk a hamis vezetőknek: könnyen megbíznak emberekben a saját képzelődéseik alapján. Ez pedig amiatt van, hogy nem értik az igazságot, ugye? Hogyan fedi fel Isten szava a romlott emberiség lényegét? Miért kellene emberekben bízniuk, amikor Isten sem bízik bennük? A hamis vezetők túlságosan arrogánsak és önelégültek, nem igaz? Ezt gondolják: »Biztosan nem ítéltem meg tévesen ezt az illetőt, biztosan nincs vele semmi olyan probléma, amelyet én megfelelőnek ítéltem; egész biztosan nem olyasvalaki, aki az evésben, ivásban és szórakozásban merül el, vagy aki a kényelmet szereti, a kemény munkát pedig gyűlöli. Teljességgel megbízható, és lehet rá számítani. Nem fog megváltozni; ha megváltozna, az azt jelentené, hogy tévedtem vele kapcsolatban, nem igaz?« Miféle logika ez? Talán valamiféle szakértők a hamis vezetők? Talán röntgenszemük van? Rendelkeznek valamilyen különleges képességgel? Egy vagy két évig együtt élhetsz valakivel, de vajon képes lennél meglátni, hogy ki is ő valójában anélkül, hogy adódna egy megfelelő körülmény, amely teljességgel leleplezi az illető természetlényegét? Ha Isten nem fedné fel, három vagy akár öt éven át is élhetnél mellette, és még mindig nehezen látnád csak meg, hogy miféle természetlényege van. És mennyivel inkább igaz ez, ha ritkán látod az illetőt, ha ritkán vagy együtt vele? A hamis vezetők képesek könnyelműen megbízni egy emberben egy pillanatnyi benyomás vagy annak alapján, hogy más valaki pozitívan értékelte őket, és rá merik bízni egy ilyen emberre a gyülekezet munkáját. Vajon nem rendkívül vakok, amikor így tesznek? Nem vakmerőn cselekszenek ilyenkor? És vajon nem rendkívül felelőtlenek a hamis vezetők, amikor így végzik a munkájukat?” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Ezután a vezető azt mondta: „Sohasem láthatjuk valójában egy ember lényegét, ezért mindenkinek a munkáját szemmel kell tartanunk. Akkor megtalálhatjuk a hibákat és a problémákat a kötelességükben, és időben változtathatunk. Liu Jang mindössze néhány hónap leforgása alatt jóformán tönkretette a gyülekezet munkáját. Ez a következménye annak, ha túlságosan megbízunk másokban, és nem ellenőrizzük a munkájukat. Ez gonosz cselekedet.” Isten szavainak kinyilatkoztatása és a vezetővel való közösség után volt bennem egyfajta félelem a történteket követően, zaklatott voltam, és bűntudat gyötört. Gyűlöltem magamat, amiért nem Isten szavai alapján szemléltem a dolgokat, hanem vakon megbíztam valakiben, és ez kárt tett a gyülekezet munkájában. Visszagondolva Liu Jang problémáira, nem is arról volt szó, hogy ne láttam volna azokat, hanem hogy valahányszor láttam őket, mindig a saját álláspontomhoz ragaszkodtam. A vele kapcsolatos korábbi tapasztalatom alapján vakon kijelentettem, hogy ő felelősségteljes ember, aki terhet visel a kötelességében, és megérdemli a bizalmat. Végül mind a tények, mind Isten szavai megmutatták nekem, hogy ha valaki fenntartja a látszatot, és egy ideig valódi munkát végez, az nem jelenti azt, hogy ez mindig így is lesz. Egyikünk sem nyerte el az igazságot, az életfelfogásunk nem változott meg, így továbbra is a romlott természetünk irányít minket, továbbra is lehetünk felületesek, és megpróbálhatjuk becsapni Istent, néha pedig a saját fejünk után megyünk, ezért nem vagyunk méltók a bizalomra. Továbbá nem lehet igazán megérteni valakit, ha nem érintkezünk vele hosszú időn át, és még akkor sem biztos, hogy egészen ki tudjuk ismerni őt. Ahhoz, hogy belelássunk valakinek a lényegébe, ismernünk kell az igazságot. Én csak rövid ideig dolgoztam Liu Jang mellett, mégis úgy gondoltam, nagyon jól ismerem őt, és nem ítélhetem meg tévesen. Annyira bíztam benne, hogy nem ellenőriztem a munkáját. A vezetőm többször is emlékeztetett, mások pedig folyamatosan jelentették nekem a problémákat, én azonban továbbra is vakon bíztam a saját elemzésemben. Beláttam, hogy nagyon arrogáns és önhitt vagyok, és nem vállalok felelősséget a munkámért. Vezetőként nem végeztem gyakorlati munkát, és nem támogattam a gyülekezet munkáját. Nem voltam méltó Isten megbízatására. Megbánás töltött el, amikor ezt beláttam, és nem akartam így folytatni.

Későbbi önvizsgálatom során feltettem magamnak a kérdést, hogy miért bíztam benne ennyire anélkül, hogy ellenőriztem volna a munkáját. Miben gyökerezik ez? Egy nap ezt olvastam Isten szavaiban: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legtöbb ember igazságnak tekinti a »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz« frázist, és ez félrevezeti és gúzsba köti őket. Megzavarja és befolyásolja őket, amikor kiválasztják az embereket, vagy amikor alkalmazzák őket, sőt hagyják, hogy ez diktálja a cselekedeteiket. Ennek eredményeképpen sok vezetőnek és dolgozónak mindig nehézségei és kételyei vannak, amikor ellenőrzik a gyülekezeti munkát, és amikor embereket léptetnek elő és alkalmaznak. Végső soron csak annyira képesek, hogy megnyugtassák magukat ezekkel a szavakkal: »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz.« Valahányszor ellenőrzik a munkát, vagy érdeklődnek róla, azt gondolják: »’Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz.’ Bíznom kell a testvéreimben, és végül is a Szentlélek átvizsgálja az embereket, ezért nem szabadna mindig kételkednem másokban és felügyelnem őket.« Ugye befolyásolta őket ez a frázis? Milyen következményekkel jár ennek a mondatnak a befolyása? Először is, ha valaki a »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz« eszmét vallja, akkor vajon fogja-e ellenőrizni és irányítani mások munkáját? Fogja-e felügyelni és nyomon követni az emberek munkáját? Ha ez a személy mindenkiben megbízik, akit alkalmaz, és soha nem ellenőrzi vagy irányítja őket a munkájuk során, és soha nem felügyeli őket, akkor vajon hűen végzi a kötelességét? Képes-e hozzáértő módon végezni a gyülekezeti munkát és betölteni Isten megbízatását? Hűséges-e Isten megbízatásához? Másodszor, ez nem pusztán Isten szavának és a kötelességeidnek a be nem tartása, ez a Sátán világi ügyekre vonatkozó mesterkedéseinek és filozófiájának igazságként való elfogadása, valamint ezek követése és gyakorlása. A Sátánnak engedelmeskedsz és sátáni filozófia szerint élsz, nem igaz? Nem olyan ember vagy, aki aláveti magát Istennek, még kevésbé olyan ember, aki betartja Isten szavait. Egy igazi gazember vagy. Isten szavait félretenni és helyette venni egy sátáni frázist és azt gyakorolni igazságként az igazság és Isten elárulása! Isten házában dolgozol, mégis a sátáni logika és a világi ügyekre vonatkozó filozófia képezi a cselekedeteid alapelveit, miféle ember vagy akkor? Olyasvalaki, aki elárulja és súlyosan megszégyeníti Istent. Mi ennek a cselekedetnek a lényege? Isten nyílt elítélése és az igazság nyílt tagadása. Talán nem ez a lényege? (De igen.) Amellett, hogy nem követed Isten akaratát, azt is megengeded, hogy Sátán ördögi mondásai és a világi ügyekre vonatkozó sátáni filozófiák egyike elszabaduljon a gyülekezetben. Ezzel a Sátán bűntársává leszel és támogatod a Sátánt abban, hogy véghez vigye tevékenységeit a gyülekezetben, hogy megzavarja és akadályozza a gyülekezeti munkát. Nagyon súlyos ennek a problémának a lényege, nem igaz?” (Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Első exkurzus: Mi az igazság). Isten szavai feltárták az állapotomat. A „ne kételkedj az alkalmazottaidban” sátáni filozófiája szerint éltem, azt gondolva, hogy ha úgy érzem, valakivel nincs gond, és még ott van a helyén, akkor meg kell bíznom benne. Ezért bíztam annyira Liu Jangban, és ezért nem követtem nyomon a munkáját. Amikor a problémái napvilágra kerültek, és a vezetőm emlékeztetett, hogy ellenőrizzem a munkáját, én még mindig azt gondoltam, semmiség az egész. Úgy gondoltam, ha ellenőrzöm a munkáját, az a bizalom hiányának jele, és bár tudomásomra jutott, hogy nem végez gyakorlati munkát, amikor láttam, hogy sír, a valódi küzdelmeiről beszél, és megbánást fejez ki, úgy döntöttem, hiszek neki, és egyelőre nem bocsátom el, így lehetővé tettem, hogy ekkora kárt tegyen a gyülekezet munkájában és a testvérek életbe való belépésében. Gyülekezetvezetőként nemcsak hogy nem védtem meg a gyülekezet munkáját, de pajzsként szolgáltam egy hamis vezető számára, és akadállyá váltam a gyülekezeten belül. Ezek voltak a következményei annak, hogy egy sátáni gondolat alapján bántam az emberekkel, és nem kételkedtem az alkalmazottaimban. Isten szavainak alapján szemlélve a dolgot láttam, milyen abszurd volt a nézőpontom. Teljesen szembement Isten szavaival és az Ő követelményeivel. Isten követelménye, hogy a vezetők tartsák szemmel a munkát, a romlott emberiség lényegén alapul. Azért van, mert mindannyiunknak vannak romlott beállítottságai, ezért mielőtt elnyernénk az igazságot, vagy megváltozna az életfelfogásunk, komolytalanok vagyunk, és nem lehet bennünk teljesen megbízni. Még akinek jó emberi mivolta van, azzal is megeshet, hogy a saját feje után megy, és akadályozza a gyülekezet munkáját, mivel nem ismeri az igazságot, nem alapelvek szerint cselekszik, és romlott beállítottságai vannak. Ez tagadhatatlan. Isten háza azért követeli meg, hogy a vezetők felügyeljék a munkát, mert Isten érti a lényegünket. A munka ellenőrzése segít a kötelességeink végzésében, és jót tesz a gyülekezet munkájának. Az a sátáni gondolat azonban, hogy „ne kételkedj az alkalmazottaidban”, azt sugallja, hogy vakon bízzunk meg másokban, gondolván, ha átadtunk valakinek egy munkát, az azt jelenti, hogy hagyhatjuk az illetőt a saját feje után menni, ha pedig ellenőrizzük a munkáját, az a bizalom hiányának jele. Ha ehhez a szemlélethez ragaszkodunk, és nem követjük nyomon a munkát idejében, az csak késleltetheti és károsíthatja a gyülekezet munkáját. Azzal, hogy kötelességet végeztem, de nem Isten szavait és követelményeit vettem alapul, hanem sátáni filozófiák szerint cselekedtem, úgy tartva be a Sátán téveszméit, mintha azok lennének az igazság, megtagadtam az igazságot, és elárultam Istent. Hogy a Sátán segítőjeként cselekszem, és akadályozom a gyülekezet munkáját. Ebbe belegondolva még jobban megijedtem. Láttam, hogy nem az alapelvek szerint végzem a kötelességem, hogy nem Isten szavai és követelményei szerint járok el. Észrevétlenül az Istennek való ellenállás útjára léptem, miközben Őt szolgáltam. Rémisztőek a következményei annak, ha nem az igazságalapelvek szerint végzem a kötelességemet!

Megnéztem egy videót, amelyben Isten szavait olvasták fel. „Úgy hiszitek, hogy helyes az a nézet, hogy »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz«? Ez a frázis az igazság? Miért használta ezt a frázist Isten házának munkája és kötelességének teljesítése során? Mi itt a probléma? Ez, hogy »Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz«, egyértelműen a nem hívők szavai, a Sátántól származó szavak – akkor miért kezeli ezeket igazságként? Miért nem tudja megítélni, hogy ezek a szavak helyesek vagy helytelenek? Ezek nyilvánvalóan az ember szavai, a romlott emberiség szavai, ezek egyszerűen nem az igazság, teljesen ellentétesek Isten szavaival, és nem szabadna az emberek cselekedeteinek, magatartásának és Isten iránti imádatának mércéjeként szolgálniuk. Hogyan kellene tehát megközelíteni ezt a frázist? Ha valóban képes vagy a tisztánlátásra, akkor milyen igazságalapelvet kellene használnod helyette, hogy a gyakorlásod alapelveként szolgáljon? Azt, hogy »teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel végezd a kötelességedet«. Teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes elméddel cselekedni azt jelenti, hogy senki sem korlátoz téged; azt jelenti, hogy egy szívvel és lélekkel kell lenni, nem többel. Ez a te felelősséged és kötelességed, és ezt jól kell végezned, hiszen ez tökéletesen természetes és indokolt. Bármilyen problémával is találkozol, az alapelvek szerint kell cselekedned. Kezeld azokat úgy, ahogyan szükséges; ha metszésre van szükség, hát legyen, és ha elbocsátásra van szükség, hát legyen. Röviden, cselekedj Isten szavai és az igazság alapján. Nem ez az alapelv?” (Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Első exkurzus: Mi az igazság). „Nem számít, milyen fontos munkát végez egy vezető vagy dolgozó, és milyen természetű ez a munka, az első számú prioritásuk az, hogy tisztában legyenek azzal, hogyan folyik a munka. Személyesen ott kell lenniük, hogy nyomon kövessék a dolgokat, és kérdéseket tegyenek fel, első kézből szerezzenek információt. Nem szabad pusztán a hallottakra hagyatkozniuk, vagy mások beszámolóit meghallgatniuk, hanem saját szemükkel kell megfigyelniük a személyzet helyzetét, a munka előrehaladását, és meg kell tudniuk, milyen nehézségek vannak, vannak-e olyan területek, amelyek ellentétben állnak a Fennvaló követelményeivel, meg vannak-e szegve az alapelvek, vannak-e megzavarások vagy akadályozások, hiányoznak-e a szakmai munkához szükséges eszközök vagy a kapcsolódó oktatóanyagok – mindezeket folyamatosan figyelemmel kell kísérniük. Bármennyi beszámolót is hallgatnak meg, vagy bármennyit is szűrnek le a szóbeszédből, egyik sem ér fel a személyes látogatással; pontosabb és megbízhatóbb, ha a saját szemükkel látják a dolgokat. Ha már ismerik a helyzet minden aspektusát, jó elképzelésük lesz arról, hogy mi történik. Különösen tisztán és pontosan kell látniuk, hogy ki jó képességű és művelésre érdemes, mivel csak ez teszi lehetővé számukra, hogy pontosan műveljék és használják az embereket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók jól végezzék a munkájukat. A vezetőknek és a dolgozóknak olyan módszerrel és alapelvekkel kell rendelkezniük, amelyek alapján jó képességű embereket művelhetnek és képezhetnek ki. Továbbá, fel kell fogniuk és meg kell érteniük a gyülekezeti munka során felmerülő különféle problémákat és nehézségeket, és tudniuk kell, hogyan oldják meg azokat, valamint saját elgondolásokkal és javaslatokkal is kell rendelkezniük a munka előmenetelére, illetve jövőbeli kilátásaira vonatkozóan. Ha képesek behunyt szemmel, kétségek és kételyek nélkül, világosan beszélni ilyen dolgokról, akkor a munka sokkal könnyebben elvégezhető lesz. Ha pedig egy vezető így dolgozik, akkor teljesíteni fogja a kötelezettségeit, nem igaz? Tisztában kell lennie azzal, hogy hogyan oldja meg munkája során a fent említett problémákat, és gyakran el kell gondolkodnia ezeken a dolgokon. Ha nehézségekbe ütközik, akkor beszélgetnie kell mindenkivel, és meg kell vitatnia velük ezeket a dolgokat, keresve az igazságot, hogy megoldja a problémákat. Ha így, két lábbal a földön állva végzi a valós munkát, akkor nem lesznek olyan nehézségek, amelyeket ne tudna megoldani” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (4.)). Isten szavai megmutatták nekem a gyakorlás útját a gyakorlati munkavégzéshez. Teljes szíveddel és teljes elméddel kell eleget tenned a felelősségeidnek. Bárkiről is van szó, akár ismered, akár nem, egy igazi felelősségérzettel rendelkező vezető folyamatosan nyomon követi a munka haladását, és megoldja a problémákat, mihelyt észreveszi azokat. Ha valaki nem alkalmas, azonnal áthelyezi. Együttműködik mindenkivel a problémák megoldása érdekében, és együtt keresik ehhez az igazságot. Ez biztosítja a gyülekezeti projektek rendezett, megfelelő előrehaladását. Isten szavait átgondolva beláttam, miért volt az, hogy bár tudtam, hogy felelősségteljesnek kell lennem a kötelességemben, mégis ragaszkodtam a sátáni téveszméhez, hogy „ne kételkedj az alkalmazottaidban”. Egy abszurd gondolathoz tartottam magam, gondolván, hogy ha figyelemmel kísérem valakinek a munkáját, az a bizalmatlanság jele, és korlátozza az illetőt, mint egy felügyelő odakinn a világban. Most viszont beláttam, hogy Isten háza nem azért írja elő, hogy a vezetők felügyeljék a munkát, mert vissza akar fogni másokat, vagy nem bízik bennük, hanem azért, hogy gyorsan megtalálják és orvosolják a problémákat. Azért, hogy segítsenek a testvéreknek jól végezni a kötelességüket, és megóvni a gyülekezet munkáját. A vezető feladatai közé tartozik, hogy felügyelje és nyomon kövesse a munkát, hogy azonnal felmérhesse, ki hogyan közelíti meg a munkát, gyorsan megtalálhassa a problémákat, és megfelelően kezelje azokat. Így a minimumra csökkenthetők a hibákból eredő veszteségek, amelyeket az emberek felelőtlen kötelességteljesítése okoz. Ezt jelenti a felelősségvállalás mások életbe való belépéséért és a gyülekezet munkájáért.

Ettől kezdve minden vezető munkáját részletekbe menően ellenőriztem, és bármilyen jól ismertem őket, komolyan ellenőriztem az általuk kezelt projektek előrehaladását. A tényleges ellenőrzés folyamán találtam egy Hszia nevű vezetőt, aki nem végzett gyakorlati munkát, és nem oldott meg valós problémákat. Ráadásul ádáz is volt, rátámadt másokra, ami tényleg nagyon csúnya dolog, ezért azonnal elbocsátottuk. Mások bejelentéseiből sok más gonosztettéről is tudomást szereztünk, ő pedig sok-sok közösség után sem tért meg. Végül megállapítottuk, hogy antikrisztus, és kiközösítettük a gyülekezetből. Ez ijesztő volt. Ha nem mentem volna mindezen keresztül Liu Janggal kapcsolatban, ami megváltoztatta bennem ezt a téves gondolatot, eszembe sem jutott volna ránézni Hszia munkájára. Az az antikrisztus tovább ártott volna a testvéreknek a gyülekezetben. Ennek a következményei pedig beláthatatlanok lettek volna. Ennek a gyakorlatba ültetése mutatta meg nekem, hogy milyen fontos dolog felügyelni a munkát. Végre megtapasztaltam azt a lelki békét, amely a gyakorlati munka végzéséből származik.

Ez a tapasztalat megmutatta nekem, hogy ha úgy végezzük a kötelességünket, hogy nem követjük Isten szavait, és nem gyakoroljuk az igazságot, hanem sátáni logikához és gondolatokhoz tartjuk magunkat, azzal eláruljuk Istent, és akadályozzuk a gyülekezet munkáját. Követnünk kell Isten előírásait a munka felügyeletével kapcsolatban, hogy jól végezzük kötelességünket, és megóvjuk a gyülekezet munkáját. Isten szavainak ítélete és kinyilatkoztatásai visszájára fordították a téves elgondolásomat. Istennek hála!