Általános iskolában rossze jegyeim voltak, de mivel kicsi voltam, nem voltam zavarban miattuk. De a középiskolában, amikor észrevettem, hogy a tanáraim és az osztálytársaim tisztelik és dicsérik a jó jegyeket szerző diákokat, irigy lettem. Én is jobban akartam teljesíteni a tanulásban, hogy mindenkitől dicséretet kapjak, de bármennyire is igyekeztem, egyszerűen nem tudtam jobb jegyeket szerezni. Így hibáztattam magam: „Hogy lehetek ilyen idióta? Ez annyira kínos!” Így végül nem is próbálkoztam tovább. Amikor munkát kezdtem keresni, csak kétkezi munkára voltam képes, mert nem rendelkeztem iskolai végzettséggel és készségekkel, és nem voltam különösebben okos. Amikor láttam, hogy az okos, művelt emberek több pénzt tudnak keresni anélkül, hogy fizikai munkát kellene végezniük, ismét magamat okoltam azért, hogy nem vagyok okos, és nagyon lehangolt lettem.

Miután elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, láttam, hogy a gyülekezetvezetők képesek lemondani dolgokról, feláldozni magukat, szenvedni, és áldozatot hozni, és meg tudják oldani a testvérek nehézségeit az Isten szavaival való közösségvállaláson keresztül. Mindenki csodálta és tisztelte őket, és emiatt én nagyon irigykedtem rájuk. Vártam a napot, amikor én is gyülekezetvezető lehetek. Soha nem gondoltam volna, hogy alig két évvel később gyülekezetvezetőnek választanak. Lelkesen lemondtam dolgokról, feláldoztam magam, és aktívan dolgoztam azon, hogy vendégeket fogadó otthonokat és olyan embereket találjak, akik szükség esetén kötelességeket végeznek. Soha nem panaszkodtam, bármilyen nehéz vagy fárasztó volt is a munka. Mindent megtettem, hogy segítsek bárkinek, akinek problémái voltak, és a testvérek mind dicsértek a szenvedés elviselésének képességéért, és a szeretetteljes hozzáállásomért. De a gyülekezeti munka egyszer sem mutatta a javulás jeleit, mert csak a könyv szerint haladtam, mások szavait ismételgettem, és nem voltam képes az igazságot felhasználni a tényleges problémák megoldására. Végeredményben nem voltam alkalmas a munkára, és elbocsátottak. Biztosan nagyon negatív voltál. Hogy is ne lettem volna? Úgy éreztem, hogy ha a testvéreim megtudnák, hogy gyengék a képességeim, lenéznének, és akkor még kevesebb esélyem lenne arra, hogy feltűnjek. Nem tudtam nem hibáztatni Istent, hogy miért olyan gyengék a képességeim, míg másoknak olyan jó képességeik vannak. Később a gyülekezetvezető általános ügyekkel kapcsolatos kötelességet bízott rám. Amikor arra gondoltam, hogy csak fizikai munkát végezhetek, mert gyengék a képességeim, és nem tudom kivívni mások tiszteletét, kicsit levertnek éreztem magam, és nem voltam motivált a kötelességemben. Ezután a vezető azzal bízott meg, hogy őrizzem a gyülekezet tulajdonát. Biztonsági okokból csak egyetlen másik testvérrel érintkezhettem. Ezt gondoltam magamban: „A gyenge képességeim miatt csak ezeket a háttérfeladatokat tudom elvégezni.” Erre gondolva elvesztettem a motivációmat a kötelességemmel kapcsolatban. Nem összegeztem a felmerült elhajlásokat és problémákat, még kevésbé kerestem az igazságot, hogy megoldjam azokat.

Olvastam egy szakaszt Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „A legtöbben azok közül, akiket Isten megment, nem azok, akik a világban vagy a társadalomban magas pozíciót töltenek be. Mivel a képességük és az adottságaik átlagosak, vagy akár gyengék, küszködnek azzal, hogy népszerűséget vagy sikert találjanak a világban, és gyakran úgy érzik, hogy az élet zord és igazságtalan. Ez a hit szükségességéhez vezet, végül pedig Isten elé járulnak, és bemennek Isten házába. Ez egy alapvető feltétel, amelyet Isten a kiválasztásuk során az embereknek ad. Csak akkor lehet meg az emberben a vágy Isten üdvösségének elfogadására, ha megvan benne ez az igény. Ha a feltételeid minden szempontból jók és alkalmasak lennének a világban való törekvésre, és mindig nevet akarnál szerezni magadnak, akkor nem lenne meg benned a vágy Isten üdvösségének elfogadására, sőt még csak lehetőséged sem lenne arra, hogy részesülj Isten üdvösségében. Még ha átlagos, vagy akár gyenge képességgel bírsz is, még mindig sokkal áldottabb vagy, mint a nem hívők, olyan szempontból, hogy lehetőséged van arra, hogy Isten megmentsen. Ezért a gyenge képesség nem a hiányosságod, és nem is akadálya annak, hogy levesd a romlott beállítottságaidat és elérd az üdvösséget. Végeredményben Isten az, aki ezt a képességet adta neked. Annyid van, amennyit Isten ad neked. Ha Isten jó képességet ad neked, akkor jó képességed van. Ha Isten átlagos képességet ad neked, akkor a képességed átlagos. Ha Isten gyenge képességet ad, akkor a képességed gyenge. Amint ezt megérted, el kell fogadnod Istentől, és képesnek kell lenned alávetni magad Isten szuverenitásának és intézkedésének. Melyik igazság képez alapot az alávetettséghez? Az, hogy Isten ilyen intézkedései Isten jóindulatát tartalmazzák; Istennek lelkiismeretes szándékai vannak, az embereknek pedig nem szabad panaszkodniuk, vagy félreérteniük Isten szívét. Isten nem fog nagyra becsülni téged a jó képességed miatt, és nem fog lenézni vagy megvetni a gyenge képességed miatt. Mi az, amit Isten megvet? Isten az olyan embereket veti meg, akik nem szeretik, illetve nem fogadják el az igazságot, az olyan embereket, akik értik az igazságot, de nem gyakorolják azt, azokat az embereket, akik nem teszik meg, amire képesek, az olyan embereket, akik nem képesek mindent beleadni a kötelességeikbe, mégis mindig extravagáns vágyaik vannak, mindig státuszt akarnak, mindig pozícióért versengenek, és mindig dolgokat akarnak Tőle. Ez az, amit Isten undorítónak és megvetésre méltónak talál” (Az Ige, 6. kötet – Az igazságra törekvésről II. Hogyan kell törekedni az igazságra? (7.)). Ahogy elgondolkodtam Isten szavain, mélyen meghatottak. Rájöttem, hogy Isten előre meghatározta, hogy gyenge képességeim lesznek, és e mögött az Ő jóindulata áll. Mélyen vágytam a hírnévre és a státuszra, és már kiskoromtól kezdve igyekeztem kitűnni. Ha jó képességeim és jó képzettségeim lennének, ha magas rangom lenne a világban, ha tisztelnének és csodálnának, akkor soha nem járultam volna Isten színe elé, és a Sátán pusztítása alatt éltem volna, a bűn gyönyöreit élvezve. Rájöttem, hogy a szegényes képességeim segítettek elnyerni Isten oltalmát, és ez vitt Isten színe elé. Ez volt Isten üdvössége. Mivel gyenge képességeim voltak, a gyülekezet általános ügyekkel kapcsolatos munkát osztott ki rám, és ez a kötelesség teljesen megfelelő volt számomra. Ha egy kis erőfeszítést tettem volna, akkor jól teljesíthettem volna, de ehelyett panaszkodtam, mert a kötelesség nem engedte, hogy kitűnjek, és feltűnő legyek. Még felületes is voltam, és csak hanyagul összecsaptam a kötelességemet. Mikor láttam, hogy nem teljesítettem a szerepemet, rájöttem, hogy milyen arrogáns és irracionális voltam!

Ekkor bukkantam Isten szavainak egy másik szakaszára. Mindenható Isten azt mondja: „A gyenge képességű emberek különösen a kreativitásuk hiányát mutatják ki azzal, hogy nem tudják, hogyan alkalmazzák a tanokat és alapelveket a konkrét, valós munkában; csak arra képesek, hogy szavakat szajkózzanak, doktrínákat tanuljanak meg, és előírásokat magoljanak be. A doktrínák és előírások puszta bemagolása hasztalan, és nem jelzi azt, hogy valaki kreatív. Hogy valaki kreatív-e vagy sem, az abból derül ki, hogy képes-e tanokat, alapelveket és szabályokat alkalmazni a valós életben, jól végezve az ezekhez a tanokhoz és alapelvekhez kapcsolódó munkát, hogy ezek a tanok és alapelvek ne csupán szavak és doktrínák, előírások és formulák maradjanak, hanem megvalósuljanak az emberek életében, és az emberekre vonatkozzanak, lehetővé téve, hogy alkalmazzák azokat, valamint hasznukra és segítségükre legyenek, az életben való gyakorlás útjává, illetve az élet útmutatójává, irányává és céljává váljanak. Ha valakiből hiányzik ez a kreativitás, és csak azt tudja, hogyan kell szavakat és doktrínákat szajkózni, illetve szlogeneket kiabálni, és nem képes alkalmazni ezeket az alapelveket és tanokat, amikor eljön a kötelessége végzésének ideje, akkor azok, akik ilyen vezetőt vagy felelős személyt követnek, nem fognak az igazság ezen aspektusában gyakorlati alapelvekre szert tenni. Az ilyen vezetők és felelős személyek gyenge képességű emberek, alkalmatlanok a munkára, és azonosításukat követően jelenteni kell, és el kell bocsátani őket. [...] Ezért a kreativitás kulcsfontosságú adottság egy vezető, dolgozó vagy felelős személy számára. Ha nem rendelkezel a munka elvégzéséhez szükséges alapvető képességgel és adottsággal, akkor feltétlenül óvatosnak kell lenned, és nem szabad csak úgy lelkesedésből nekivágnod, mindig azt akarva, hogy kitűnj, és vezető vagy felelős személy legyél. Ha így teszel, azzal nemcsak magadat, hanem másokat is megakadályozol az üdvösség elnyerésében. Ha csak magadat akadályozod, akkor csupán a saját halálodat idézed elő, de ha a testvéreket akadályozod meg, akkor vajon nem ártasz sok embernek? Lehet, hogy a saját életeddel nem törődsz, de mások törődnek a magukéval. Ráadásul az egy dolog, hogy akadályozod a saját mindennapi életedet vagy anyagi sikereidet, de a gyülekezet munkájának akadályozása nem kis dolog. Képes vagy vállalni egy ilyen felelősséget? Ha valóban lelkiismeretes ember vagy, és úgy érzed, hogy ez fontos felelősség, hogy a gyülekezet munkájának akadályozása nem olyasmi, amiért felelősséget vállalhatsz, akkor semmiképpen sem szabad olyan eszközökhöz folyamodnod, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hivalkodj és vezetői szerepért versengj. Ha nincs meg hozzá a képességed és az érettséged, ne törekedj mindig arra, hogy kitűnj. Ne hagyd, hogy a hatalomvágyad akadályozza a gyülekezet munkáját, és megakadályozza Isten választott népét abban, hogy belépjen az igazságba és jó rendeltetési helyet nyerjen – ez bűn! Rendelkezned kellene némi öntudattal. Azt tedd, amire képes vagy, és ne törekedj mindig arra, hogy vezető legyél. A vezetői szerep mellett sok más kötelességet is végezhetsz. Vezetőnek lenni nem a te kizárólagos jogod, és nem is kellene arra törekedned. Ha megvan a képességed és érettséged ahhoz, hogy vezető legyél, és van felelősségérzeted is, akkor a legjobb, ha hagyod, hogy mások válasszanak meg. Ez a gyakorlat a gyülekezet munkájának és minden érintettnek hasznára válik. Ha nincs meg a képességed ahhoz, hogy vezető legyél, akkor légy figyelmes, és vállalj némi felelősséget mások jövőjéért. Ne versengj mindig azért, hogy vezető legyél, és ne akadályozz másokat. Ha valaki vezető akar lenni, és át akarja venni az irányítást a gyülekezet munka fölött, annak ellenére, hogy gyenge képességű, az az értelem hiányát jelzi. Ha nincs meg a képességed és az érettséged, akkor csak végezd megfelelően a saját kötelességeidet. Ha valóban jól végzed a kötelességeidet, az azt mutatja, hogy rendelkezel némi értelemmel. Dolgozz az adottságodnak megfelelően; ne táplálj magadban ambíciókat és vágyakat. Ne csak a személyes vágyaidat igyekezz kielégíteni, miközben elhanyagolod a gyülekezet munkáját, mert ezzel ártasz magadnak és a gyülekezetnek is. Ez a kreativitás szempontjából a gyenge képesség megnyilvánulása” (Az Ige, 6. kötet – Az igazságra törekvésről II. Hogyan kell törekedni az igazságra? (7.)). Amit Isten feltárt, az pontosan az én viselkedésem volt. Gyenge képességű voltam, és hiányzott belőlem a kreativitás, csak némi elméleti tudást voltam képes megérteni, és bizonyos előírásokhoz tartottam magam a kötelességemben, de tényleges problémákat nem voltam képes megoldani, ezért nem voltam alkalmas vezetőnek. Miután vezetőnek választottak, lelkesen szolgáltam, feláldoztam magamat, motivált voltam, és el tudtam látni néhány általános ügyviteli feladatot, de mivel gyenge képességű voltam, csak az előírásokat tudtam követni, és mindent a könyv szerint tudtam elvégezni. Nem tudtam a munka során felmerülő tényleges problémákat felfogni és megoldani, és végül elbocsátottak, mert képtelen voltam tényleges munkát végezni. Vannak bizonyos alapelvek, amelyek alapján meghatározhatjuk, hogy valaki alkalmas-e vezetőnek. Az a minimum, hogy jó emberi mivolttal és átlagos képességgel kell rendelkeznie, és tudnia kell valódi problémákat megoldani. Ami engem illet, nekem nem volt vezetői képességem, és ha továbbra is ebben a szerepben szolgálnék, csak akadályoznám a gyülekezet munkáját, és késleltetném a testvéreim életbe való belépését. Ez hatalmas vétek lenne! Igaza volt a vezetőnek, mikor elbocsátott, hiszen gyenge képességű voltam, és képtelen voltam ellátni a gyülekezet munkáját. Ez nemcsak engem óvott meg, hanem a gyülekezet munkáját tekintvel is felelős döntés volt. Belőlem azonban hiányzott az önismeret. Gyenge képességű voltam, mégis erősen vágytam a státuszra és a hírnévre, mindig azt akartam, hogy kitűnjek azzal, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgálok. Milyen észszerűtlen voltam! Így imádkoztam Istenhez: „Drága Istenem! Hálát adok Neked mindenért! Az elbocsátásoddal időben megállítottál, hogy ne lépjek gonosz útra. Leleplező szavaid révén segítettél megérteni az állapotomat is. Most teljesen elfogadom, hogy a gyenge képességem miatt elbocsátottak. Ó, Istenem! Kész vagyok bűnbánatot tartani, és többé nem hibáztatom a gyenge képességemet. Keresni akarom az igazságot, hogy feloldjam a romlott beállítottságomat, és megfelelően álljak hozzá a képességeimhez.”

Később, miután elolvastam Isten szavainak egy részletét, rájöttem, hogy probléma van az állapotommal. Mindenható Isten azt mondja: „Az, ahogyan az antikrisztusok dédelgetik a hírnevüket és a státuszukat, túlmegy a normális emberek hasonló viselkedésén, és valami olyasmi, ami a beállítottságuk lényegében van; nem egy ideiglenes érdeklődés vagy a környezetük átmeneti hatása – az életükben, a csontjaikban benne lévő valami, így tehát a lényegük. Ez azt jelenti, hogy mindenben, amit az antikrisztusok tesznek, az első megfontolásuk a saját hírnevük és státuszuk, semmi más. Az antikrisztusok számára a hírnév és a státusz az életük és egész életen át tartó céljuk. Mindenben, amit tesznek, ez az első szempontjuk: »Mi történik majd a státuszommal? És a hírnevemmel? Ha ezt teszem, azzal jó hírnevet szerzek magamnak? Vajon emelni fogja a státuszomat az emberek fejében?« Ez az első dolog, amire gondolnak, ami kellőképp bizonyítja, hogy az antikrisztusok beállítottságával és lényegével bírnak; különben nem fontolgatnák ezeket a problémákat. Azt lehet mondani, hogy az antikrisztusok számára nem holmi plusz követelmény a hírnév és a státusz, és még kevésbé valami külső dolog, ami nélkül ellennének. Ezek részei az antikrisztusok természetének, a csontjaikban, a vérükben vannak, velük született dolgok. Az antikrisztusok nem közömbösek az iránt, hogy van-e hírnevük és státuszuk; nem ez a hozzáállásuk. Akkor mi a hozzáállásuk? A hírnév és a státusz szorosan kapcsolódik a mindennapi életükhöz, a naponkénti állapotukhoz, ahhoz, hogy mire törekednek napi szinten. Az antikrisztusok számára tehát a státusz és a hírnév az élet. Nem számít, hogyan élnek, nem számít, milyen környezetben élnek, nem számít, milyen munkát végeznek, nem számít, mire törekednek, hogy mik a céljaik, mi az életük iránya, minden a jó hírnév és a magas státusz körül forog. Ez a cél pedig nem változik; soha nem tudják az ilyen dolgokat félretenni” (Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Harmadik rész)). Isten leleplezi, hogy bármit is tesznek az antikrisztusok, mindig a saját hírnevüket és státuszukat helyezik előtérbe. Mindenben arra törekednek, hogy az ambícióikat és a vágyaikat kielégítsék. Lehet, hogy gyenge képességű voltam, de az általam feltárt beállítottság pontosan olyan volt, mint egy antikrisztusé. A kötelességeimben arra törekedtem, hogy elnyerjem az emberek tiszteletét, és mindig feltűnő akartam lenni. Amikor szembesültem az elbocsátással, nem gondolkodtam el a hiányosságaimon; ehelyett észszerűtlenül viselkedtem, panaszkodtam Istenre, amiért gyenge képességeket adott nekem, negatívvá váltam, és lazsáltam. Láttam, hogy annak ellenére, hogy évek óta hiszek, és élvezem Isten szavainak bőséges öntözését és ellátását, az életfelfogásom egyáltalán nem változott, és annyira imádtam a hírnevet és a státuszt, mint a saját életemet. Ez valóban veszélyes volt! Eszembe jutott a korábbi társam, Jang Csing. Volt valamennyi képessége és munkabírása, de arrogáns, önkényes volt, és megszállottja a státusznak. Amikor csak tehette, hivalkodott a kötelességében, hogy elnyerje az emberek tiszteletét, és olyan dolgokat tett, amelyek megzavarták és megakadályozták a gyülekezeti munkát. A vezetőnk többször is leleplezte és megmetszette őt, de ő nem tartott bűnbánatot. Végül felfedték, hogy antikrisztus, és kiűzték. Én mindig a státuszt, a hírnevet és a hasznot hajszoltam, így ha jó képességeim lennének, akkor amint elérném a státuszt, és elnyerném az emberek tiszteletét, biztosan ugyanazon az úton járnék, mint Jang Csing. Csendesen így imádkoztam Istenhez: „Ó, Istenem! Túl mélyen megrontott a Sátán, és erősen megszállottja vagyok a státusznak, a hírnévnek és a haszonnak. Ha nem kapom meg a Te szavaid ítéletét és leleplezését, egyáltalán nem tudnék az általam feltárt antikrisztusi beállítottságról. Olyan érzéketlen és nehéz felfogású voltam! Ó, Istenem, köszönöm a Te megvilágosításodat, és a Te szavaid útmutatását! Kész vagyok bűnbánatot tartani, az igazságra törekedni, és a képességeimhez mérten a lehető legjobban végezni a kötelességemet.”

Az áhítatok során rábukkantam néhány olyan szakaszra, amelyek segítettek megérteni, hogyan gondolkodjak a képességeimről. Mindenható Isten azt mondja: „A képességed alapján csak néhány fáradságos munkát végezhetsz, olyan munkát, amely láthatatlan, lenézett és az emberek által elfeledett – ha ebben a helyzetben vagy, el kell fogadnod azt Istentől, nem szabad, hogy nehezteljen a szíved, és semmiképpen sem szabad a saját kívánságaid alapján megválasztanod a kötelességeidet. Tegyél meg bármit, amit Isten háza elrendel számodra, és amíg a képességeden belül van, addig jól kell végezned azt. [...] Még ha nem is tudsz más munkát végezni, még ha nem is tudsz kulcsfontosságú és meghatározó szerepet játszani a gyülekezet munkájában, és nincs jelentős hozzájárulásod, ha képes vagy minden erőfeszítést megtenni és hűséges lenni valamilyen jelentéktelen munkában, és csak arra törekszel, hogy eleget tegyél Istennek, az elegendő. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem emel fel téged. Ne aszerint válassz feladatokat, hogy azok piszkosak vagy fárasztóak-e, hogy mások látják-e, amint végzed őket, illetve hogy az emberek megdicsérnek-e vagy lenéznek miattuk. Ne gondolkodj ezeken a dolgokon; csak igyekezz elfogadni azokat Istentől, vesd alá magad, és végezd jól a kötelességeidet” (Az Ige, 6. kötet – Az igazságra törekvésről II. Hogyan kell törekedni az igazságra? (7.)). „A különböző képességű emberek kölönféle megnyilvánulásainak megkülönböztetése és e konkrét példák bemutatása azt a célt szolgálja, hogy segítsen azokhoz viszonyítani magad, hogy pontosan azonosítani tudd a saját helyzetedet, racionálisan közelítsd meg a saját képességedet és a különböző állapotaidat, valamint racionálisan közelítsd meg az Isten általi leleplezésedet és megítélésedet – illetve a metszést és a számodra elrendelt munkát –, lehetővé téve, hogy képes legyél szíved mélyéből hálával alávetni magad, ahelyett, hogy ellenállást és ellenszenvet tanúsítanál. Ha az emberek képesek racionálisan megközelíteni saját képességüket, majd pontosan meghatározni saját helyzetüket, józanul, Isten által kívánt teremtett lényként viselkedni, eredeti képességük alapján megfelelően tenni, amit tenniük kell, valamint teljes mértékben felajánlani hűségüket és erőfeszítéseiket, akkor elérik Isten elégedettségét” (Az Ige, 6. kötet – Az igazságra törekvésről II. Hogyan kell törekedni az igazságra? (7.)). Isten szavai a gyakorlás útját adták nekem. A gyenge képességeim ellenére Isten nem bánt velem rosszul. A gyülekezet vagyonának védelme felelősségtudatot és a részletekre való odafigyelést igényelt. Rendszeresen ellenőriznem kellett a vagyont, és karban kellett tartanom azt. Ha lelkiismeretesen dolgozom, akkor képes vagyok elvégezni ezeket a dolgokat, és a kötelesség megfelelő számomra. Tudnom kell, hol a helyem, és a legjobb képességeim szerint, hűségesen kell végeznem a kötelességemet. Hála Istennek! Isten szavaira gondoltam, amelyek így szólnak: „A szerepek nem ugyanazok. Egy test van. Mindenki teszi a kötelességét, a maga helyén mindenki a tőle telhető legjobban cselekszi – minden szikrához tartozik egy fényvillanás –, és érettségre törekszik az életben. Így elégedett leszek” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 21. fejezet). Később, miközben a vagyon védelmével kapcsolatos kötelességemet végeztem, folyamatosan összegeztem a hibáimat és a hiányosságaimat, azonosítottam, hogy hol szegtem meg az alapelveket, és az azonosítás után gyorsan kijavítottam a problémáimat. Amikor magam nem tudtam azonosítani a problémákat, imádkoztam Istenhez, és kértem Őt, hogy fedje fel azokat nekem. Igyekeztem mindent megtenni, ami a munkám javát szolgálta. Mindez annak az útmutatásnak köszönhető, amelyet Isten szavai nyújtottak.