Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját 2019-ben fogadtam el, és pár hónappal később elkezdtem terjeszteni az evangéliumot. Nagyon boldoggá tett, hogy elvégezhetem a kötelességem. Később családi gondokkal kezdtem foglalkozni, és kevesebb munkát vállaltam az evangélium hirdetésében. Azt gondoltam, bőven van időm, nem kell kapkodni, ezért megosztottam az időmet a munkakeresés és az evangélium terjesztése között. De még csak húsz napja dolgoztam ott, amikor kitört a Covid. Nagyon gyorsan terjedt, és Wa Államban elkezdték bevezetni a karantént. Az üzletek és a cégek bezártak, az utakat is lezárták. Kicsit aggódni kezdtem, amikor ez történt. Azt hittem, hogy bőven van időm, és nem kell kapkodni, ezért nem éreztem sürgősnek az evangélium terjesztését. De egyre súlyosbodtak a katasztrófák, és még olyan sokan nem hallották Isten hangját! Megértettem, hogy nem teljesítettem a kötelességem, és tartozom Istennek. Később találkoztam ezzel a passzussal Isten szavaiból: „Nos, mi a ti feladatotok? Az, hogy kihozzátok őket a Kegyelem Korából egy új korba. Teljesíteni tudjátok Isten megbízatását csupán azzal, hogy imádkoztok Istenhez és szólítjátok az Ő nevét? Elegendő csupán prédikálni Isten néhány szavát? Semmiképp sem. Ehhez mindannyiótoknak magatokra kell vennetek annak a megbízatásnak a terhét, hogy terjesszétek az evangéliumot, széles körben elhintsétek Isten szavait, különböző módokon terjesszétek Isten szavait, és hirdessétek, valamint terjesszétek ki a királyság evangéliumát. Mit jelent kiterjeszteni? Azt jelenti, hogy átadjátok Isten szavait azoknak, akik még nem fogadták el Isten utolsó napokban végzett munkáját, minél több emberrel tudatjátok, hogy Isten új munkát végez, aztán pedig bizonyságot tesztek nekik Isten szavairól, felhasználjátok a tapasztalataitokat arra, hogy bizonyságot tegyetek Isten munkájáról, és őket is behozzátok az új korba – ily módon hozzátok hasonlóan ők is be fognak lépni az új korba. Isten akarata világos. Nemcsak nektek kell belépnetek az új korba, akik hallottátok az Ő szavait, elfogadtátok azokat és követtétek Őt, hanem Ő az egész emberiséget el fogja vezetni ebbe az új korba. Ez Isten akarata, és egy olyan igazság, amelyet minden olyan embernek meg kellene értenie, aki most Istent követi. Isten nem egy embercsoportot, egy kis töredéket vagy egy kis etnikai csoportot vezet be az új korba; hanem az a szándéka, hogy az egész emberiséget bevezesse az új korba. Hogyan érhető el ez a cél? (Az evangélium széles körű terjesztésével.) Bizony, az evangélium széles körű terjesztésével kell elérni ezt, különböző módszereket és csatornákat használva az evangélium széles körű átadására. Könnyű az evangélium széles körű terjesztéséről beszélni, de vajon konkrétan hogyan kellene megtenni ezt? (Ez emberi együttműködést igényel.) Pontosan, ez emberi együttműködést igényel” (Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Első tétel: Megpróbálják megnyerni az embereket). Isten szavainak olvasása által rájöttem, hogy Isten nem azért munkálkodik, hogy csak egy kis csoport embert mentsen meg, vagy csak egy bizonyos országot, Ő azért munkálkodik, hogy a teljes emberiséget megmentse, és elvezesse egy új korba. Ez Isten akarata. Még mindig rengetegen nem hallották Isten hangját, és nem részesültek Isten üdvösségében, rengetegen éltek még bűnben, a Sátántól megrontva és kínozva. Nekik szükségük volt ránk, akik elfogadtuk Isten új munkáját, hogy hirdessük nekik a királyság evangéliumát, hogy hallhassák Isten evangéliumát, és részesülhessenek az Ő üdvösségében. Ez volt a közös küldetésünk. A katasztrófák egyre súlyosbodtak, és egyre terjedt a járvány. Ha nem vettem volna komolyan az evangélium terjesztését, azt gondolva, hogy még bőven van idő, csak a testi vágyaimat elégítve ki, és nem fizetve meg az árat az evangélium terjesztése által, csak egyre nehezebbé vált volna az evangélium terjesztése, ahogy fokozódtak a katasztrófák. A szülővárosomban még senki sem hirdette az evangéliumot az embereknek, és ha tovább súlyosbodtak volna a katasztrófák, lehet, hogy nem tudtak volna Isten elé járulni. Nem törődhettem tovább a testi vágyaim kielégítésével, Isten akaratára kellett figyelnem, és teljesítenem kellett a kötelességemet, ezért fogadalmat tettem Isten előtt, hogy terjeszteni fogom az evangéliumot a szülővárosomban. 2021-ben visszatértem a szülővárosomba, és elkezdtem néhány barátomnak és ismerősömnek hirdetni az evangéliumot. Miután elfogadták Isten utolsó napokbeli munkáját, közösséget vállaltam velük a jó cselekedetek előkészítéséről, és megkértem őket, hogy hozzák el a rokonaikat és barátaikat, hogy meghallgathassák Isten szavait. Mindannyian nagyon szívesen megtették. Így egyre több embernek kezdtük hirdetni az evangéliumot, és végül létrehoztunk egy gyülekezetet. Nagyon boldog voltam. Ebben az időszakban értettem meg, hogy mit jelent szorgalmasan és felelősségteljesen teljesíteni a kötelességemet. Éreztem, hogy a Szentlélek vezérel, és még nagyobb kedvem lett hirdetni az evangéliumot. Különösen ösztönzőleg hatott rám, amikor láttam az új tagok lelkesedését és vágyát, hogy az összejövetelekre járjanak.

Egy nap Yannival összejövetelt tartottunk valahol, de senki sem érkezett meg a megbeszélt időben, ezért megkértem Yannit, hogy keresse meg őket. Amikor visszajött, ezt mondta: „Az egyik új tag, Ima férje most jött haza Mongmaóból, és azt állítja, hogy az evangéliumunk hamis. Azt is mondta, hogy a kormány letartóztatja az evangélium hirdetőit, és a hívőket is le fogják tartóztatni. Azt mondta, hogy egy faluban dolgozott, és ott valaki titokban hirdette az evangéliumot a helyi lelkész és a falu vagy a körzet vezetőjének tudta nélkül. Ha valami jót terjesztettek, miért kellett titokban csinálniuk? Azt mondta, az embereknek jól meg kell gondolniuk, hogy meghallgatják-e, nehogy becsapják őket. Annyira megijedtek mind, hogy nem mertek eljárni az összejövetelekre.” Ez kicsit lehangolt. Korábban minden jól ment az új tagokkal, akik lelkesen jártak az összejövetelekre, de a híresztelések után nem jártak többet. De így hogyan terjeszthettük volna tovább az evangéliumot? Nem tudtam, hogyan folytassam. Úgyhogy imádkoztam Istenhez. Később a felügyelőm, Isa közösséget vállalt velünk: „Akárhol végzi Isten a munkáját, a Sátán meg fogja azt zavarni. Ezzel a problémával szembesülve keressük együtt Isten akaratát!” Azután elküldött nekünk egy passzust Isten szavaiból: „Nem számít, milyen dolgok adódnak, mindig le kell vonnotok a tanulságot, és tisztánlátásra kell szert tennetek; nem hagyhatjátok ezeket semmivé foszlani, és egyetlen lehetőséget sem szalaszthattok el a nektek szóló tanulság levonására és a tisztánlátás kifejlesztésére. Mivel az a helyzet, hogy valami megtörtént, nem szabad negatív, hibáztató hozzáállással megközelítenünk; ehelyett pozitív hozzáállással kell szembenéznünk azzal. Hogy lehet ezt megtenni? Úgy, hogy keressük az igazságot a probléma megoldása érdekében. Minden embernek romlott beállítottsága van, és emberi mivoltukban különbség van a jó és a rossz emberek között, hogyne adódnának hát problémák, amikor az emberek összegyűlnek? Milyen kellene, hogy legyen a hozzáállásod, tekintve, hogy Isten ezt a környezetet alakította ki számodra, hogy ilyen embereket mutatott neked, ilyen eseményeket és dolgokat, amelyek körülötted történnek? Hála Istennek, hogy ezeket a különböző problémákat eléd tárta. Ő lehetőséget ad neked, hogy képezd magad és tanulj, valamint belépj az igazságvalóságba” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (20.)). Isten szavainak evése és ivása által sikerült megértenem az Ő akaratát. Isten jó szándéka jelen volt a helyzetben, és a célja az volt, hogy az igazság keresésére és a tisztánlátásunk fejlesztésére sarkalljon minket. Az új tagok korábban olyan lelkesek voltak, éjjel-nappal összejövetelekre jártak, de aztán megijesztették őket a híresztelések, és nem jártak többet. Látva, hogy Isten megmenti az embereket, a Sátán minden erejével elkezdett bomlasztani és rombolni, híresztelések segítségével tévesztve meg és csapva be az embereket, aminek hatására eltávolodtak Istentől, és elvesztették az üdvözülés lehetőségét. Milyen gonosz és alávaló a Sátán! Korábban is tudtam, hogy a szellemi csata intenzív, de még nem éltem át személyesen, és nem láttam át a Sátán gonosz szándékain, szóval váratlanul ért és legyűrt a helyzet, és nem értettem, miért történik mindez. Azért terjesztettem nekik az evangéliumot, hogy hallhassák Isten hangját, és részesüljenek Isten üdvösségében. Ez jó dolog volt. Akkor miért terjesztettek ilyen híreszteléseket? Arra az emberre is nehezteltem, aki a híresztelést terjesztette, és elítéltem a helyzetet, ami a híresztelés miatt alakult ki. Miután elolvastam Isten szavait, rájöttem, hogy nem szabad negatívnak, szemrehányónak lennem, ha problémákba ütközöm, hanem alá kell magam vetni a helyzetnek. Isten lehetőséget adott a gyakorlásra, tanulnom kell a helyzetből. Az igazságot kellett keresnem ebben a nehézségben, és közösséget kellett vállalnom az új tagokkal Isten szavairól, hogy tisztán lássák a Sátán hazugságait, és ne tévesszék meg őket. Amikor erre rájöttem, kész voltam folytatni a munkát.

Ezután Yannival minden egyes új tagot felkerestünk. Ha volt rá mód, csoportokban vállaltunk velük közösséget, de ha nem, akkor egy-egy emberrel külön is megtettük. Egyszer, amikor közösséget vállaltunk egy csoporttal, egy lelkész is csatlakozott. Ez a lelkész már régebben is járt prédikációkra, de a híresztelések megjelenése óta nem jött. Most is csak azért jött, hogy elvigye a feleségét az összejövetelről. Amikor megérkezett, egyből odamentem üdvözölni. A lelkész kinyitotta a Bibliáját, és ezt mondta: „Máté evangéliuma 24. fejezetének 23-24. versében az áll, hogy az utolsó napokban hamis Krisztusok fogják megtéveszteni az embereket. Rengetegen terjesztik most az evangéliumot, de nem tudjuk, ki hirdeti az igaz utat, és ki a hamisat. Félünk, hogy becsapnak minket, ezért nem merünk eljárni az összejövetelekre.” Így válaszoltam neki: „Az Úr eljövetelét várni nagy dolog, saját magunknak kell megvizsgálni a kérdést, akármit is mondanak mások. Mert például ha lenne egy finom alma, amiről mások azt mondják, hogy rossz ízű, és ezért úgy döntenél, hogy meg se kóstolod, az is butaság lenne, nem? Az igaz út keresésére és vizsgálatára ugyanez áll. Ha nem magad keresed és vizsgálod meg, hanem az alapján cselekszel, amit mások mondanak, esetleg elszalaszthatod a lehetőséget, hogy üdvözöld az Urat, és ezt örökre bánni fogod. Ha szeretnéd megtudni, hogy Mindenható Isten munkája az igaz út-e, hogy az a megtestesült Isten munkája-e, el kell olvasnod a Mindenható Isten által kifejezett szavakat, hogy lásd, azok Isten szavai és az igazság kifejeződései-e.” Ezt a passzust olvastam fel nekik Isten szavaiból: „Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). A passzus elolvasása után közösséget vállaltam velük arról, hogy a megtestesült Isten azonosításának legjobb módja, ha megbizonyosodunk róla, hogy Ő ki tudja fejezni az igazságot, el tudja végezni Isten munkáját, és el tudja hozni az embereknek az igazságot, az életet és az utat. Aki nem tudja kifejezni az igazságot, az nem a megtestesült Isten, nem Krisztus. Krisztus Isten testet öltött Lelke, Ő isteni lényeggel rendelkezik. Csak Krisztus tudja kifejezni az igazságot és elvégezni az üdvösség munkáját, senki sem léphet az Ő helyébe. Az Úr Jézus például elvégezte a megváltás munkáját, magára vette az emberiség bűneit, kifejezte a bűnbánat útját, és sok csodát tett, például meggyógyította a vakokat, a bénákat, és feltámasztotta a halottat is, ami mind Isten hatalmát tanúsítja. Istenen kívül ki tudná még kifejezni az igazságot és életre kelteni a holtakat? Ki tudná elvégezni a megváltás munkáját? Kinek van még ekkora hatalma? Senkinek! Az Úr Jézus szavain és munkáján keresztül ismerjük fel, hogy Ő Krisztus, Isten Maga. Mindenható Isten sok igazságot fejezett ki, elvégezte az utolsó napok ítélő munkáját, lezárta a Kegyelem Korát, és létrehozta a Királyság Korát. Mindenható Isten felfedte az Isten emberiséget irányító munkájának misztériumát, megítélte és leleplezte az ember bűnének és Istennel szembeni ellenállásának forrását, és utat mutatott az emberiségnek a megtisztulás és üdvözülés felé, ami végül egy csodálatos rendeltetési helyre vezeti el őket. Senki más nem tudná kifejezni ezeket a szavakat és elvégezni ezt a munkát, csak Isten Maga tudta elvégezni ezt a fajta munkát. Ez igazolja, hogy Mindenható Isten az utolsó napok Krisztusa, Ő az Úr Jézus második eljövetele. Továbbá Isten mindig új, sosem régi, és sosem végzi el kétszer ugyanazt a munkát. Mindenható Isten az Úr Jézus megváltó munkája alapján végzi az utolsó napok ítélő munkáját. Nem ismételte meg a Kegyelem Korában elvégzett gyógyító és ördögűző munkát. A hamis Krisztusok pedig nem rendelkeznek Isten lényegével, és nem képesek kifejezni az igazságot, csupán Isten múltbéli tetteit tudják utánozni, és néhány alapszintű csodával tévesztik meg az embereket. Ha megjelenne valaki, aki képes csodát tenni, és azt mondaná, hogy Ő a visszatért Úr Jézus, az biztosan csaló lenne, egy hamis Krisztus, aki be akarja csapni az embereket. Tehát nem szabad csak azért elkerülnünk Isten munkájának vizsgálatát, mert az utolsó napokban hamis Krisztusok is vannak. Ha nem olvassuk Isten szavait, és nem vizsgáljuk az Ő munkáját, hogyan hallanánk Isten hangját? Isten azokat menti meg, akik őszintén hisznek Benne. Ha lemaradunk arról, hogy üdvözölhessük az Úr eljövetelét, örökre bánni fogjuk. Ezt mondták: „Értem. Isten új munkába fogott, már nem gyógyít betegeket és nem űz ördögöt, mint a Kegyelem Korában. Ha valaki képes csodát tenni, de nem tudja kifejezni az igazságot, akkor hamis Krisztus.” Közösséget vállaltunk Isten munkájának három szakaszáról, Isten megtestesülésének jelentéséről és Isten nevének jelentéséről is. A lelkész látta, hogy a Biblián alapszik, amit mondunk, és elismerte, hogy Isten szavait olvassuk, és hogy Isten eljött, hogy elvégezze a munkája egy új szakaszát.

Nem értették, hogy miért nem lehet nyilvánosan hirdetni az evangéliumot, ha az valóban Isten munkája. Először elolvastam nekik két passzust a Szentírásból: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). „Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (János 3:19). Ez a világ nagyon gonosz, az egész emberiség a Sátán uralma alatt él. Megveti az igazságot és a világosságot, inkább a gonoszat és a sötétséget kedveli. Amikor Isten testet öltött, hogy elvégezze a munkáját és megmentse az emberiséget, az emberiség nemcsak nem fogadta el Őt, hanem ellenállt Neki és meg is tagadta. A sátáni hatalmak és a vallási világ antikrisztus erői különösen megvetik Isten eljövetelét. A hatalmuk fenntartása, a státuszuk és gazdagságuk biztosítása érdekében megtiltják az embereknek, hogy higgyenek Istenben vagy meghallgassák Isten szavait, üldözik és letartóztatják azokat, akik hisznek Istenben és terjesztik az evangéliumot, és még Isten munkáját is teljesen el akarják pusztítani. Ez épp olyan, mint amikor az Úr Jézus végezte az Ő munkáját. Heródes meghallotta, hogy az újszülött Úr Jézus a zsidók királya, és meg akarta Őt öletni, ezért elrendelte minden két évesnél fiatalabb fiúgyermek megölését. A vallási világ farizeusai pedig aggódtak, hogy mindenki az Úr Jézusban fog hinni, az Ő szavaira fog hallgatni, hogy az emberek már nem fogják őket követni, ezért ellenálltak az Úr Jézusnak, és elítélték őt. Ezért a Kegyelem Korában az Úr Jézus nem hirdette nyilvánosan a mennyek országának evangéliumát a zsinagógákban. A hegyekben vagy halászhajókon prédikált a tanítványainak. Azért tett így, hogy ne zavarják, és ne kísértsék meg őket a sátáni démonok, ami előnyös volt a munkájára nézve. Az Úr Jézus nem prédikált teljesen nyilvánosan, és még ezt is mondta a tanítványainak: „Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba!” (Máté 10:23). Amikor Mindenható Isten kifejezte az igazságot, hogy megmentse az emberiséget az utolsó napokban, Őt is üldözték és elítélték a sátáni hatalmak és a vallási világ antikrisztus erői. Ha nyilvánosan terjesztenénk az evangéliumot, komoly akadályokba ütköznénk. Mindenható Isten mondja: „Abban az időben, amikor Jézus Júdeában munkálkodott, nyíltan tette, Én viszont most titokban tevékenykedem és beszélek közöttetek. A hitetlenek egyáltalán nincsenek tudatában ennek. A köztetek végzett munkám el van zárva a kívülállók elől. Ezeket a szavakat, ezeket a fenyítéseket és ítéleteket csak ti ismeritek, senki más. Minderre a munkára a ti köreitekben kerül sor, és csak nektek tárul fel; a hitetlenek közül senki sem tud róla, mert még nem jött el az idő. Az itteni emberek közel vannak ahhoz, hogy a fenyítések elviselése után teljessé váljanak, de a kívülállók semmit sem tudnak erről. Ez a munka túlságosan rejtett! Számukra a testet öltött Isten rejtve van, de azok számára, akik benne vannak ebben az áramlatban, azt mondhatjuk, hogy Ő megnyílt. Bár Istenben minden megnyílik, minden feltárul, és minden szabaddá válik, ez csak azokra igaz, akik hisznek Benne; ami a többieket, a hitetleneket illeti, semmi sem válik ismertté. A munka, ami jelenleg köztetek és Kínában folyik, szigorúan el van zárva, hogy ne tudjanak róla. Ha tudomást szereznének erről a munkáról, akkor csak elítélnék és üldöznék. Nem hinnének benne. A nagy vörös sárkány nemzetében, ezen a legelmaradottabb helyen munkálkodni nem könnyű feladat. Ha ez a munka nyilvánosságra kerülne, lehetetlen lenne folytatni. A munkának ezt a szakaszát egyszerűen nem lehet ezen a helyen elvégezni. Ha ez a munka nyíltan folyna, hogyan engedhetnék meg, hogy előrehaladjon? Nem tenné ez ki még nagyobb kockázatnak a munkát? Ha ez a munka nem lenne rejtve, hanem úgy folyna, mint Jézus idejében, amikor Ő látványosan gyógyította a betegeket és űzte ki a démonokat, akkor nem »szállták volna meg« már régen az ördögök? Képesek lennének eltűrni Isten létezését? Ha most belépnék a zsinagógákba, hogy prédikáljak és okítsam az embereket, akkor nem zúztak volna már rég darabokra? És ha ez megtörtént volna, hogyan folytatódhatott volna a munkám? Az, hogy egyáltalán nem mutatkoznak nyíltan jelek és csodák, annak oka a palástolás. Tehát a hitetlenek az Én munkámat nem láthatják, nem ismerhetik meg és nem fedezhetik fel. Ha a munkának ezt a szakaszát ugyanúgy kellene végezni, mint Jézusét a Kegyelem Korában, akkor nem lehetne olyan megingathatatlan, mint most. Ezért az ily módon, titokban végzett munka előnyös rátok és a munka egészére nézve is” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (2.)). Isten szavai elég egyértelműek. Azoknak, akik elfogadják az igaz utat és Istent követik, az utolsó napokbeli munka részletei elérhetők, semmi sem marad rejtve előttük. A hitetlenek és az Istennek ellenállók számára viszont nem elérhetők. Különösképp az olyan területeken, ahol üldözik Istent, nem lehet nyilvánosan terjeszteni az evangéliumot. Mostanában például, ha bizonyos kormányzatok látják, hogy az emberek a hitüket gyakorolják és terjesztik az evangéliumot, elrendelik a letartóztatásukat és üldözésüket. A vallási világ is híreszteléseket és hazugságokat terjeszt, megakadályozva, hogy az emberek az igaz utat keressék és kutassák. Ha nyilvánosan terjesztenénk az evangéliumot, akadályoznák a munkánkat. Egyébként sem az alapján kell vizsgálni az igaz utat, hogy nyilvánosan hirdetik-e, hanem hogy az igazság lakozik-e benne, és Isten hangja-e. Ez az egyetlen helyes út. Most már tisztán meg tudták ítélni a híreszteléseket, megértették az igaz út elfogadásának fontosságát, és készek voltak tovább hallgatni a prédikációkat. A közösségvállalásomat meghallgatva a lelkész is elismerte, hogy a felolvasott szövegben igazság lakozott, és Isten hangja volt. Ezután nem bomlasztott többet, és amikor ideje engedte, eljárt az összejövetelekre is. Annyira hálás voltam Isten iránymutatásáért!

De a híresztelések nem szűntek meg. Ima nem járt többet az összejövetelekre, és a férjével együtt elkezdett bomlasztani. Mindenkinek azt mondogatta, hogy az általunk terjesztett evangélium Kínából jön, hogy az evangéliumot hirdető testvéreink sok embert megöltek, hogy körbeutazzuk a világot, mindenhol megtévesztve az embereket az evangéliumunkkal, és most Mianmarban is ezt akarjuk tenni, ezért nem szabad meghallgatni, amit mondunk. Néhány új tag nem hitt neki, ők tudták, hogy jó emberek vagyunk, és nem tévesztettük meg őket. Ima olyat is mondott, hogy először úgy teszünk, mintha kedvesek lennénk, de egy idő után pénzt fogunk kérni, és akinek nincs pénze, attól elvesszük a gyerekeit, aki pedig nem jár az összejövetelekre, azt megöljük. Akkor nagyon feldühített ez, és sehogy sem értettem, miért terjesztenek ilyen híreszteléseket. De egy kicsit meg is voltam rémülve. Nem a faluból származtam, így az új tagok nem ismertek annyira. Ha valaki elhiszi, hogy képes lennék olyanokat tenni, amiket Ima mond, akkor fel is jelent vajon? Ima és a férje mindenkinek azt mondta, akivel csak találkozott, hogy gyilkos vagyok, és meg akarták győzni a szállásadómat, hogy zavarjon el. Egyik este, amikor elmentem az evangéliumot terjeszteni és az új tagokat öntözni, a szállásadóm, aki hitt Imának, kizárt a házból, amíg nem voltam otthon. A falubeliek is mind félni kezdtek tőlem, nem jöttek többet az összejövetelekre, és el akartak zavarni. Ez nagyon felzaklatott. Azért jöttem, hogy terjesszem Isten utolsó napokbeli üdvösségének evangéliumát, hogy ők is részesülhessenek Isten megszabadító kegyelmében, ők viszont híreszteléseket terjesztettek, rágalmaztak, és gyilkosnak neveztek. Mindenki félt tőlem, és azt akarta, hogy elmenjek. Ha nem megyek el, le is tartóztathatnak. Nagyon megijedtem. Ha letartóztatnak és börtönbe zárnak, vajon hosszú börtönbüntetést kapok? Mit gondolna a családom, ha megtudnák? Micsoda szégyen lenne! Annyira féltem attól, hogy letartóztatnak és megaláznak, hogy aludni sem tudtam. Nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, ezért Istenhez imádkoztam, és arra kértem Őt, vezessen át rajta. A következő nap, amikor a felügyelőm meghallotta, mi történik, elküldött nekem egy passzust Isten szavaiból. „Az evangélium terjesztése közben az ember gyakran találkozik ilyen gúnyolódással, csúfolódással, megvető mosolyokkal és rágalmazással, vagy akár veszélyes helyzetekbe is kerülhet. Néhány testvért például gonosz emberek feljelentenek vagy elrabolnak, másokra kihívják a rendőrséget, és átadják őket a hatóságoknak. Egyeseket talán letartóztatnak és bebörtönöznek, másokat pedig akár halálra is vernek. Ezek mind olyan dolgok, amelyek megtörténnek. De most, hogy tudunk ezekről, vajon meg kellene változtatnunk a hozzáállásunkat az evangélium terjesztésének munkájához? (Nem.) Az evangélium terjesztése mindenkinek feladata és kötelessége. Bármikor, függetlenül attól, hogy mit hallunk, vagy mit látunk, vagy milyen bánásmóddal találkozunk, mindig fenn kell tartanunk az evangélium terjesztésének ezt a felelősségét. Semmilyen körülmények között nem mondhatunk le erről a kötelességünkről a negatív hozzáállás vagy gyengeség miatt. Az evangélium terjesztésének kötelessége nem sima ügy, hanem veszélyekkel teljes. Az evangélium terjesztése során nem angyalokkal, idegenekkel vagy robotokkal fogsz találkozni. Csak gonosz és romlott emberiséggel, élő démonokkal fogsz szembesülni – ők mind emberek, akik túlélők ebben a gonosz térben, ebben a gonosz világban, akiket a Sátán mélyen megrontott, és ellenállnak Istennek. Ezért az evangélium terjesztése során minden bizonnyal sokféle veszély leselkedik ránk, nem is beszélve a kicsinyes rágalmakról, gúnyolódásokról és félreértésekről, amelyek gyakran előfordulnak. Ha valóban felelősségnek, kötelességnek és feladatodnak tekinted az evangélium terjesztését, akkor képes leszel helyesen tekinteni ezekre a dolgokra sőt helyesen kezelni őket. Nem fogsz lemondani a felelősségedről és a kötelességedről ezek miatt, sem pedig eltérni eredeti szándékodtól, hogy terjeszd az evangéliumot és tanúságot tegyél Isten mellett, és soha nem fogod félretenni ezt a felelősséget, mert ez a kötelességed. Hogyan kell érteni ezt a kötelességet? Ez az emberi élet értéke és elsődleges kötelezettsége. Isten utolsó időkben végzett munkája jó hírének és Isten munkája evangéliumának terjesztése az emberi élet értéke” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely minden hívő becsületbeli ügye). Isten szavai által rájöttem, hogy amikor az evangéliumot terjesztjük, gonosz emberekkel kell szembenéznünk, akiket megrontott a Sátán, illetve az antikrisztusok, gonosztevők és hitetlenek mindenféle megvetésével és támadásaival. Kigúnyolhatnak, rágalmazhatnak és sértegethetnek, feljelenthetnek és letartóztathatnak, még az életünk is veszélybe kerülhet! Azok, akik azt híresztelték rólam, hogy gyilkos vagyok és gonosztevő, csak a jó híremet akarták bemocskolni, hogy ne tudjam terjeszteni az evangéliumot. Híresztelésekkel és rágalmakkal akarták elvenni a kedvem, hogy ne merjem az evangéliumot terjeszteni és bizonyságot tenni Isten mellett. Ez a Sátán álnok terve volt. Ha elhagytam volna a falut, nem terjesztettem volna tovább az evangéliumot, és nem öntöztem volna tovább az új tagokat, a Sátán cselszövésének áldozatául estem volna, és csak nevetség tárgya lettem volna. Mivel az új tagok féltek eljárni az összejövetelekre és Isten szavait olvasni, nehogy feljelentsék és letartóztassák őket, tudtam, hogy még nagyobb szükségük van az öntözésre, hogy megértsék az igazságot, átlássanak a Sátán álnok tervén, és ne kelljen félelemben élniük. Viszont mivel kizártak, sértve éreztem magam, és még jobban aggódtam, hogy letartóztatnak és megaláznak, ezért ki akartam szállni, és haza akartam menni. Nem úgy tekintettem az evangélium terjesztésére, mint a feladatomra és kötelességemre. Egyáltalán nem teljesítettem a feladatomat. Ezzel a kellemetlen helyzettel szembesülve nem kerestem Isten akaratát, nem gondoltam az új tagokra, csak el akartam hagyni a kötelességem! Egy csöpp felelősségérzet sem volt bennem! Arra gondoltam, hogy minél nehezebb a helyzet, és minél erősebben támadják és zaklatják őket a Sátán sötét erői, azok, akik igazán követik Isten akaratát, ettől csak még inkább kötelességüknek érzik, hogy kiálljanak, hirdessék az igazságot, megcáfolják és leleplezzék a Sátán hazugságait és téveszméit, fenntartsák Isten házának munkáját, és megalázzák a Sátánt. Csak ez nyugtatja meg Isten szívét, ez a kötelességünk valódi teljesítése. Az én feladatom és kötelességem az volt, hogy terjesszem az evangéliumot, és tanúságot tegyek a Teremtőnek. Ez nagyon értékes feladat volt, és egyben Isten sürgető szándéka. Mindezek felismerése megadta a kellő magabiztosságot, hogy folytassam a munkám. Nem számít, hogyan zaklatott minket a Sátán vagy hogyan kezeltek az új tagok, maradtam, és tovább terjesztettem az evangéliumot, tovább öntöztem az új tagokat.

Ezután felkerestük az új tagokat. Egyre csak ezt mondogatták nekünk: „Mi is szeretnénk összegyűlni, de félünk, hogy megtévesztenek, és még inkább attól, hogy Ima ránk hívja a rendőrséget, és letartóztatnak.” Isa így vállalt velük közösséget: „Mind tudjuk, hogy az Úr Jézus Isten volt, akkor miért mondták Rá annak idején az emberek, hogy eretnek gondolatokat terjeszt? Kik mondták ezt? A vallási világ lelkészei és vénjei. Látták, hogy a tanítványaik mind az Úr Jézust kezdték el követni, és kétségbeestek. Aggódtak, hogy ha mindenki az Úr Jézusban kezd el hinni, akkor senki sem jár majd az ő prédikációikra, senki sem fogja őket imádni. Ezért elkezdtek híreszteléseket terjeszteni, és megtiltották az embereknek, hogy Őt kövessék. A Bibliában láthatjuk, hogy valakik eretnekséggel vádolták Őt, mások pedig azt mondták, hogy az ördögök hercegével űzött ördögöt. Amikor a keresztre feszítése után feltámadott az Úr Jézus, lefizették a sírját őrző katonákat, hogy azt mondják, hogy az Úr Jézus tanítványai ellopták a sírból a testét, és valójában nem is támadt fel. Hát ők nem híreszteléseket terjesztettek? Az Úr Jézus egyértelműen feltámadt, de ők nem akarták elfogadni ezt. Rengeteg híresztelést terjesztettek akkoriban, és mindet csak azért, hogy az emberek ne higgyenek az Úr Jézusban. Ha pedig eretneknek ítélték az Úr Jézust, akkor miért kéne hinnünk Benne?” Az új tagok erre ezt válaszolták: „Mert az Úr Jézus Isten, a Megváltó.” Isa pedig így folytatta: „Isten testet öltött, és eljött, hogy elvégezze az Ő munkáját, és megmentse az emberiséget. Az ördög nem tudta elviselni, hogy Istent többen követik, ezért híreszteléseket terjesztett Róla, és összejátszott a kormányzattal, hogy üldözzék az Ő tanítványait, és azok ne tudják Istent követni. De azokat, akik őszintén követték Istent, nem tudták eltéríteni. Az Úr Jézus egyik tanítványát lovakkal vonszolták halálra, egy másikat fejjel lefelé feszítettek keresztre, és többjüket börtönbe zárták. Mégis hittek az Úrban, és tovább követték Őt. Hát nem mutatkozott meg, kik Isten igaz hívői az üldöztetés és nehézségek közepette? Azok a hitetlenek, akik csak »ettek a kenyérből és jóllaktak«, elhitték a híreszteléseket, vagy nem mertek hinni Istenben, nehogy letartóztassák és üldözzék őket. Az ilyen emberek olyanok, mint a konkoly. Isten munkája leleplezi őket, és el lesznek üldözve. Végül mind a pokolba kerülnek azokkal együtt, akik a híreszteléseket kitalálták.” Ezután Isa elolvasott egy passzust Isten szavaiból. „A nagy vörös sárkány nemzetében a munkának olyan szakaszát végeztem el, amely az emberek számára felfoghatatlan, és emiatt a szélben ringatóznak, s ezután majd sokan csendben elsodródnak a szél fújásával. Valóban, ez az a »szérű«, amelyet meg fogok tisztítani; ez az, amire vágyom, és ez az Én tervem is. Mert sok gonosz osont már be a munkám során, de nem sietek elűzni őket. Inkább szétzilálom majd őket, amikor eljön az ideje. Csak ezután leszek az élet forrása, és lehetővé teszem azoknak, akik igazán szeretnek Engem, hogy megkapják Tőlem a fügefa gyümölcsét és a liliom illatát. Azon a földön, ahol a Sátán tartózkodik, a por földjén, nem marad tiszta arany, csak homok, és így, látva ezeket a körülményeket, a munka egy ilyen szakaszát végzem. Tudnotok kell, hogy amit Én megszerzek, az tiszta, finomított arany, nem homok. Hogyan maradhatnak a gonoszok az Én házamban? Hogyan engedhetem meg, hogy a rókák élősködjenek az Én paradicsomomban?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben). Isten szavainak felolvasása után Isa így folytatta: „Miért engedi Isten, hogy ilyen híresztelések létezzenek? Az ilyen helyzetekkel teszi próbára az embereket, hogy lássa, a hitük igaz-e vagy csalárd. Az Istenben igaz hívők mind meghallgatják az Ő szavait, és a nehéz helyzetekben is igaz hitet tanúsítanak és követik Istent. A hamis hívők viszont hisznek a híreszteléseknek, és nem merik Istent követni a félelmeik és gyávaságuk miatt. Végül elragadja őket a Sátán, és elvesztik az üdvözülés lehetőségét.” Néhány új tag ezt mondta: „A híresztelések terjesztői folyton meg akarnak minket téveszteni, annyira gonoszak! Miért kéne odafigyelnünk arra, amit mondanak? Többé nem teszünk így!” Néhányan ezt is mondták: „Nem fogunk többet Imára és a férjére hallgatni, csak Isten szavait hallgatjuk!” Annyira hálás voltam Istennek, amikor hallottam, hogy az új tagok ilyeneket mondanak! Nem számít, mennyire vad, gonosz cselszövést, milyen híreszteléseket használt a Sátán, tehetetlen volt Isten munkájával szemben. Ezután tovább terjesztettem az evangéliumot. Egyszer, amikor az egyik új taggal együtt az evangélium egy lehetséges új befogadójával találkoztunk, ez a lehetséges befogadó hét-nyolc másik embert is magával hozott, és mind nagyon lelkesen hallgattak minket. Tanúsítottam nekik, hogy az Úr Jézus már visszatért, sok igazságot fejezett ki, és az utolsó napok ítélő munkáját végzi. Ezután tanúsítottam nekik, hogy Isten három szakaszban végzi el munkáját, amivel megmenti az emberiséget. Miután meghallgattak, mindannyian készek voltak tovább kutatni, és néhányan mondták is, hogy mennyire boldoggá teszik őket Isten szavai. Biztattam őket, hogy hozzák el a barátaikat és családtagjaikat is a prédikációkra, és mind nagyon szívesen tettek így. Még néhány nap közösségvállalás után még egy csoport elfogadta Isten új munkáját. Ezt követően folyamatosan terjesztettük az evangéliumot, és a faluból végül összesen hatvannégy ember fogadta el Isten utolsó napokbeli munkáját.

Visszatekintve erre a tapasztalatra, ahogy az evangéliumot terjesztettük, nem volt egyszerű dolgunk – sok veszélyes helyzettel találkoztunk, üldöztek minket, és akár le is tartóztathattak volna, rágalmaztak és sértegettek minket, de Isten csak arra használta a Sátán zavargását, hogy tökéletesítse a hitem, és segítsen felismerni a romlottságomat és hiányosságaimat. E miatt a tapasztalat miatt most már még nagyobb magabiztossággal tudom terjeszteni az evangéliumot!