A mai történetünk főszereplőjét Joynak hívják. Joy egy nővér a Fülöp-szigetekről. Régebben mindig érzelmi alapon viszonyult az emberekhez. Akárki kedves volt vele, ő is kedvességgel viszonozta azt. Nem tett különbséget az emberek között, és nem voltak elvei. Egyszer aztán olyan tapasztalatban volt része, amitől megértette, hogy az elvek, amelyek alapján az emberekkel bánt és másokat szemlélt, hibásak voltak. Egy különleges tapasztalat, néhány különleges dolog révén megértette, hogy az embereket és dolgokat Isten szava alapján kell szemlélnünk, és elvek szerint kell bánnunk másokkal. Joynak volt egy főiskolai társa, Emma, akivel jó barátok voltak. Ha nehézségbe ütközött, Joy mindig Emmától kért segítséget, és Joy nagy becsben tartotta a barátságukat.

2021 februárjában Emma elhívta Joyt a Mindenható Isten Egyházának egy összejövetelére. Mindenható Isten szavait olvasva és a közléseket hallgatva az összejöveteleken Joy arra jutott, hogy Mindenható Isten az Úr Jézus második eljövetele, és boldogan elfogadta Isten utolsó napokbeli munkáját. Pár hónappal később Joyt a gyülekezet öntöző diakónusának választották.

Egy nap azonban Joy egyszer csak azt vette észre, hogy a gyülekezeti csoportban Emma Istent megkérdőjelező és az egyházat támadó téveszméket terjeszt, illetve a vezetőkre és diakónusokra vonatkozó előítéleteket. A szavai elégedetlenséget és gúnyt hordoztak. Azt is mondta, hogy ezek nem a saját gondolatai voltak, hanem másoktól hallotta őket, és hogy szeretné, ha a vezetők tartanának egy gyűlést, ahol megválaszolják ezeket a kérdéseket. Joyt megdöbbentették ezek a képtelenségek és téveszmék. Emellett aggódott is, mert a gyülekezeti csoport minden tagja csak nemrég fogadta el Isten utolsó napokbeli munkáját. Az ilyen üzenetek elküldése a csoportnak mindenképp zavart okozna, és a sekély alapokkal rendelkezőket, akiknek nincs tisztánlátásuk akár meg is botránkoztathatja. Joy nem tudta, miért csinálja ezt Emma. Ha valóban válaszokat akart kapni, ezeket a kérdéseket küldhette volna közvetlenül a vezetőknek. Miért terjesztett ilyen dolgokat az új tagok között? Joy teljesen össze volt zavarodva. Hamarosan a félelmei is beigazolódtak: Emma megjegyzései zavart és fennakadást okoztak a gyülekezetben, és befolyásoltak néhány testvért, akik emiatt előítéleteket kezdtek táplálni a vezetők és diakónusok felé, és vívódtak magukban. Az egyik csoportvezető megkérdezte Joytól, hogy igaz-e, amit Emma mondott. A helyzetet látva Joy még inkább aggódni kezdett. Ezért rögtön megkérdezte Emmától, hogy mi történik, miért mondott ilyeneket. „Láttam, milyen híreszteléseket terjesztesz, és hogy ez zűrzavart okozott a gyülekezetben. Néhányan még előítéleteket is táplálnak a vezetőkkel és dolgozókkal szemben miattuk. Emma, miért teszel ilyen megjegyzéseket? Honnan vetted ezeket?” „Én nem mondtam ilyeneket. Csak azt szeretném, hogy a vezetők tartsanak egy gyűlést, ahol megválaszolják ezeket a kérdéseket.” „Akkor a kérdéseidet közvetlenül a vezetőknek kellene elküldened, hogy közösséget vállalhassanak veled. Emma, tényleg nem te magad találtad ki ezeket a megjegyzéseket?” „Persze hogy nem én! Nekem nincsenek elképzeléseim Isten munkájáról.” „Akkor miért nem árulod el, ki tette fel ezeket a kérdéseket? Emma, csak mondd el, honnan jönnek ezek a híresztelések!” Joy nem kapott választ, amikor a megjegyzésekről kérdezte Emmát. Bármit kérdezett, Emma nem volt hajlandó válaszolni. Joy ezt jelentette egy vezetőnek, aki szintén tudni akarta, kitől származnak ezek a kérdések, hogy még csírájában elfojthassák a problémát. De Emma nem nyitotta ki a száját, nem mondta el nekik. Amikor jobban utánajártak a dolognak, kiderült, hogy egyik testvér sem tett fel ilyen kérdéseket. Emma volt az, akinek elképzelései voltak Isten munkájáról. Az internetről gyűjtött híreszteléseket, és ezeket fogalmazta át kérdésekké, de nem volt hajlandó ezt beismerni. Miután megtudta az igazságot, a vezető gyorsan összehívott egy gyűlést, és közölte az Emma összes téveszméjére vonatkozó válaszokat, hogy a testvérek tisztán meg tudják ítélni, amiket Emma mondott. Emma azonban nem volt tudatában annak, amit tett, és nem mutatott megbánást.

Ez után az eset után a vezető megkérdezte Joyt: „Mit teszel, ha Emma nem igaz ember? Képes leszel az igazságalapelvek szerint kezelni őt?” A vezető kérdéseivel szembesülve Joy nem tudta, mit feleljen. Később a vezető Joyjal együtt elolvasott egy passzust Isten szavaiból, és Joy szíve felderült. Már tudta, hogyan viszonyuljon Emmához, és előzetes útmutatást is kapott. „Vajon mit kérnek Isten szavai, az emberek milyen alapelv szerint bánjanak másokkal? Szeressék, amit Isten szeret, és gyűlöljék, amit Isten gyűlöl. Ez az az alapelv, amelyet be kell tartani. Isten szereti azokat, akik törekednek az igazságra, és képesek követni az Ő akaratát; nekünk is ezeket az embereket kell szeretnünk. Azok, akik nem képesek követni Isten akaratát, akik gyűlölik Istent, és lázadnak Ellene – ezeket az embereket Isten megveti, és nekünk is meg kell vetnünk őket. Ez az, amit Isten kér az embertől. [...] Az Úr Jézus a Kegyelem Korában azt mondta: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« »Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.« Ezek a szavak már a Kegyelem Korában is megvoltak, és most Isten szavai még nyilvánvalóbbak: »Szeressétek, amit Isten szeret, és gyűlöljétek, amit Isten gyűlöl.« Pontosan a lényegre tapintanak ezek a szavak, az emberek azonban gyakran képtelenek felfogni valódi értelmüket” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak saját téves nézeteink felismerésével tudunk igazán átalakulni). Miután meghallgatta Isten szavait, Joy érteni kezdte Isten akaratát. Isten elvárja, hogy bizonyos elvek szerint viszonyuljunk az emberekhez, hiszen Isten szavai így szólnak: „Szeressék, amit Isten szeret, és gyűlöljék, amit Isten gyűlöl.” Bármilyen elvi kérdésben, akárkiről legyen is szó, Isten szavainak megfelelően kell bánnunk az emberekkel: „Szeressék, amit Isten szeret, és gyűlöljék, amit Isten gyűlöl.” Emma szándékosan terjesztett értelmetlen téveszméket, ami elképzeléseket és félreértéseket szült másokban Istennel kapcsolatban, és összezavarta őket Isten munkájával kapcsolatban. Ez megzavarta a gyülekezet életét, ami a természeténél fogva gonosz dolog. Isten előtt gyűlöletesek a gonosztevők, ezért az embereknek Isten oldalán kell állniuk, el kell utasítaniuk a gonosztevőket, és meg kell akadályozniuk gonosz tetteiket, hogy ne zavarhassák tovább mások összejöveteleit, vagy Isten szavainak felolvasását. Amikor ezt megértette, Joy ezt mondta a vezetőnek: „Bár nehezemre esik elfogadni, hogy Emma gonoszat cselekedett, ez egy tény. Nem fogom hagyni, hogy Emma zavarjon vagy korlátozzon engem, hanem az Istentől kapott elveknek megfelelően fogom őt kezelni. Ha a gyülekezet elkülöníti őt, én is elengedem a hozzá fűződő érzéseimet, és nem hibáztatom Istent.” A vezető aztán ezt mondta: „Hogy megóvjuk a testvéreket attól, hogy Emma megtévessze őket, a gyülekezet úgy döntött, hogy önkéntes elszigetelődésbe küldi Emmát.” Bár Joyt aggasztotta Emma helyzete, azzal is tisztában volt, hogy Emma a Sátán szolgájaként cselekedett, megzavarva a gyülekezet életét, és a vezető azért tett így, hogy megóvja a testvéreket attól, hogy a téveszmék félrevezessék vagy felzaklassák őket, ezért Joy nem mondott semmit. Pár nappal később azonban Emma megint megkereste Joyt... „Joy, önkéntes elszigetelődésbe küldtek! A vezető nem távolított el a gyülekezeti csoportunkból, de nem vehetek részt az összejöveteleken a többiekkel. Kiközösítve érzem magam.” „Téveszméket és híreszteléseket terjesztesz a gyülekezeti csoportban! Rosszat tettél! Önvizsgálatot kell tartanod. Amikor valódi megbánást mutatsz, ismét csatlakozhatsz majd a gyűlésekhez.” „Attól félek, hogy a vezető el fog távolítani a gyülekezeti csoportból. De ha el is távolít, az se baj! Majd egy másik profillal csatlakozom a Mindenható Isten Egyházához egy másik régióban. Itt úgysem látnak szívesen!” „Álnéven akarsz csatlakozni az egyházhoz? De ezzel megtévesztenéd a testvéreket!” „És akkor mi van?” Emma szavai meglepték Joyt. Emma nem akarta megbánni a tetteit. Ráadásul még egy hamis profilt is létre akart hozni, hogy azon keresztül tovább zaklathassa a gyülekezetet! Hát nem a Sátánt szolgálta ezzel? Emma szavaiból az is kiderült, hogy nem volt becsületes ember. Azt tervezte, hogy megtéveszti a testvéreit és a gyülekezetet. Ekkor Joynak eszébe jutott az öntöző diakónus feladata: „A probléma felfedezésekor azonnal reagálnia kell arra az igazság keresésével; a nagyobb problémákat a gyülekezet vezetőivel való közösségvállalással kell megoldani. A valós tényeket nem szabad elfedni” (Az igazság gyakorlásának 170 alapelve). Joy úgy érezte, hogy öntöző diakónusként ragaszkodnia kell az igazságalapelvekhez, és meg kell óvnia testvéreit attól, hogy zavarják és megtévesszék őket. Ezért szólt a vezetőnek az esetről. „Azt mondod, Emma hamis profilt fog létrehozni?” „Megmutatom a képernyőképeket a beszélgetésünkről.” „Emmát ki fogják zárni, ha továbbra is így zavarja a gyülekezetet! De ő a barátom, és ő hirdette nekem az evangéliumot! Mi lenne, ha...” „Nővérem, nem maradhatna Emma a gyülekezeti csoportban? Akkor nem jelentkezne hamis profillal, hogy más gyülekezeteket zavarjon.” „Ha nem tesz rosszat, és nem okoz zűrzavart, maradhat. De egyelőre nem érti, hogy rosszat tett, és hogy milyen zavart okozott ezzel. Még mindig hazudni akar, megtéveszteni, és befurakodni egy másik gyülekezetbe. Ebből látszik, hogy nem bánta meg, amit tett. Ha tényleg egy gonosztevő lényege lakozik benne, nem is fogja megbánni, nem fog megváltozni, továbbra is rosszat fog tenni.” A vezető szavai emlékeztették Joyt, és csak akkor ismerte fel, hogy az érzelmei miatt akarta megtartani Emmát a gyülekezetben. Emma nem rendelkezett önismerettel. Előfordulhat, hogy rosszat tesz, és zavart okoz a gyülekezetben. Ha Joy megint könyörögne Emma érdekében, szavaiból hiányoznának az elvek.

A vezető később utána járt, és látta, hogy Emmának elképzelései voltak, és nem az igazságot kereste a problémák megoldásához. Ehelyett szándékosan olyan dolgokat ragadott meg, amivel támadhatta Istent, összekeverte a helyest a helytelennel, téveszméket terjesztett, és megtévesztette a testvéreit, hogy elképzeléseik legyenek Isten munkájáról. Az összejöveteleken gyakran mondott olyanokat is, hogy a csoportvezetők alkalmatlanok, hogy aláássa a pozitív hozzáállásukat, amitől negatívak lettek, és ez befolyásolta a munkájuk eredményét. Emma viselkedése komoly zavart okozott a gyülekezetben, és nem is mutatott megbánást, tehát valóban gonosztevő volt. Végül a gyülekezet elküldte Emmát a kizárás elveinek megfelelően, és Joy nem védte őt tovább. De ami ezután történt, letaglózó fájdalmat okozott Joynak.

„Miért küldözgetsz másoknak képernyőképeket a beszélgetéseinkről? Soha többet nem állok szóba veled! Joy, sose gondoltam, hogy képes vagy ilyet tenni. Nem tudok többé megbízni benned. Mindent tönkretettél!” Joy többször is sírt. Úgy érezte, hogy véget fog érni a barátsága Emmával. Elkezdte felidézni az Emmával töltött pillanatokat. Emma segített neki megoldást találni, amikor nehézségei akadtak, és gyakran megosztják egymással a gondolataikat... Most viszont Joy nem tudta, hogyan álljon Emma elé. Akárhogy próbálta, nem tudta megnyugtatni magát. Még arra sem tudott elég ideig koncentrálni, hogy megtartsa az összejöveteleket. Gondolatban egyre csak magát hibáztatta: „Tényleg mindent tönkretettem? Talán jobb módja is van, hogy meggátoljam Emmát a hamis profil létrehozásában és a gyülekezet zavarásában...” Joy azon kezdett tűnődni, hogy jó döntést hozott-e. Fel volt zaklatva. Még a profilját is fel akarta függeszteni, nem akart találkozni a testvéreivel, menekült volna mindentől, de legbelül tudta, hogy nem hagyhatja el a kötelességeit, hogy nem szabad elkerülnie a problémákat, és proaktívan megoldást kell keresnie. Ezért elmondta a vezetőnek, hogy milyen állapotban van. A vezető elküldött Joynak egy passzust Isten szavaiból. „A pozitivitás oldaláról kell belépned; légy aktív és ne passzív. Senki és semmi nem rendíthet meg semmilyen helyzetben, és senkinek a szava sem befolyásolhat. Szilárd beállítottságúnak kell lenned; nem számít, mit mondanak az emberek, azonnal gyakorlatba kell ültetned, amit az igazságként ismersz. Mindig az Én szavaimnak kell munkálkodniuk benned, függetlenül attól, hogy kivel állsz szemben; szilárdan meg kell tudnod állni a Bennem való bizonyságodban, és figyelemmel kell lenned terheimre. Nem szabad vakon egyetértened másokkal anélkül, hogy saját elképzeléseid lennének; inkább bátornak kell lenned, hogy kiállj és tiltakozz azok a dolgok ellen, amelyek nem felelnek meg az igazságnak. Ha biztosan tudod, hogy valami nincs rendben, de nincs bátorságod, hogy felfedd, akkor nem az igazságot gyakorló személy vagy. Szeretnél mondani valamit, de nem mersz rögtön előjönni vele, ezért köntörfalazol, majd témát váltasz; a Sátán benned van és visszatart téged, ami miatt hatástalanul beszélsz, és képtelen vagy a végsőkig kitartani. Még mindig félelmet hordozol a szívedben, és ez nem azért van, mert a szíved még mindig tele van a Sátán gondolataival?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 12. fejezet). „Isten szavai egyértelműek. Ha felfedezel valamit, ami árt az egyház munkájának és a testvéreidnek, vagy ha a Sátántól eredő zűrzavart látsz, bátran ki kell állnod, hogy leleplezd, meg kell azt állítanod, és meg kell védened az egyház munkáját. Csak az ilyen ember gyakorolja az igazságot. Ha tudjuk, hogy valami helytelen, mégis meggátolnak az érzelmeink, nem merjük megszakítani kapcsolatainkat, és nem tudunk az igazságalapelvekhez ragaszkodni, akkor a Sátán oldalán állunk, és ez Isten akarata ellen való. Felfedezted, hogy a barátod téveszméket terjeszt, és leleplezted, megállítottad őt, megóvva a testvéreidet tőle. Helyes döntést hoztál, nincs okod hibáztatni magad vagy szomorkodni miatta.” „Még nem vagyok elég érett, és nem látok tisztán. Az alapelvek szerint cselekedtem, de amikor Emma panaszkodni és vádolni kezdett, meginogtam, és úgy éreztem, talán tévedtem. De most már tudom, hogy helyesen döntöttem és cselekedtem. A gyülekezet munkájával és a testvéreim életével kapcsolatos dolgokban szilárdan ki kell állnom az alapelvek mellett. Meg kell tanulnom megkülönböztetni a helyest a helytelentől, anélkül, hogy korlátoznának az érzelmeim.”

Miután megértette Isten akaratát, Joy megnyugodott, és a kötelességére koncentrált. De itt még nem ért véget a történet. Emma egyszer csak újabb üzenetet küldött Joynak: „Eltávolítottak a csoportból. Most örülsz?! Ez mind miattad van!” Szavai ironikusak és szarkasztikusak voltak. Joy egy ideig nem is tudta, mit válaszoljon neki. Tudta, hogy abban a pillanatban a barátságuk véget ért, és ez nagyon elszomorította. Ilyen gondolatai voltak: „Jó volt a kapcsolatunk, és ő hirdette nekem az evangéliumot. De én jelentettem a vele kapcsolatos problémát a vezetőnek. Nem árultam el őt? Mit fog rólam gondolni? Mit kéne tennem? Kérjek tőle bocsánatot? Elvesztettem a bizalmát. Nem becsültem eléggé a barátságunkat? Tényleg helyesen cselekedtem?” Zavarodott és fájdalmas állapotában Joy elolvasott egy passzust Isten szavaiból. „Az olyan viselkedés, amely nem tud Nekem teljes mértékben engedelmeskedni, árulás. Az olyan viselkedés, amely nem tud Hozzám hűséges lenni, árulás. Becsapni és hazugságokkal félrevezetni Engem – árulás. Sok elképzelést rejtegetni, és terjeszteni őket mindenhol – árulás. Képtelennek lenni tanúbizonyságom és érdekeim fenntartására – árulás. Hamis mosolyokat kínálni, amikor a szíved távol van tőlem – árulás. Ezek a cselekedetek mind árulások, amelyekre mindig is képesek voltatok, és amelyek megszokottak köztetek. Lehet, hogy egyikőtök sem gondol erre problémaként – de Én nem így gondolom. Ha valaki Engem elárul, azt Én nem tudom csekélységként kezelni, és egészen biztosan nem tudom figyelmen kívül hagyni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (1.)). Miután elolvasta Isten szavait, Joy megvilágosodott. Így gondolkodott: „Valóban, mindig csak azon gondolkodom, hogy elárultam-e a barátomat. Azon miért nem gondolkodom, hogy a véleményem és a viselkedésem összhangban van-e az igazsággal, vagy elárulja Istent? Nem aggódhatok csak a barátom érzései miatt, figyelmen kívül hagyva Isten hozzáállását! Isten szavai egyértelműek. »Képtelennek lenni tanúbizonyságom és érdekeim fenntartására – árulás.«” Joy ezt gondolta: „Emma elképzeléseket terjesztett Isten munkájáról, megtévesztette a testvéreket, és megzavarta a gyülekezet életét. Még egy hamis profilt is létre akart hozni, hogy megtévesszen másokat. Ezek mind a Sátán cselekedetei, amik lerombolják az egyház munkáját. Ha úgy döntöttem volna, hogy Emma oldalára állok, és nem az igazságot gyakorlom, akkor a Sátán oldalára álltam volna, és elárultam volna Istent!” Joy Isten következő szavaira is gondolt: „Légy hűséges Hozzám, bármi történjék is, és bátran haladj előre; Én vagyok a te erős kősziklád, ezért bízzál Énbennem!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet). Joy úgy érezte, hogy őszintén imádkoznia kell és bíznia Istenben. Hitte, hogy Isten segít neki meglátni, mi helyes és mi helytelen, különbséget tenni az emberek között, és segít kitartani az elvei, az álláspontja mellett ebben az ügyben.

Később Joy ezen tűnődött: „Amikor rájöttem, hogy Emma helytelenül cselekszik, ezt jelentettem a vezetőnek. Egyértelműen azért tettem, hogy védelmezzem a gyülekezet munkáját. Miért sajnálom mindig Emmát?” A kérdésére Isten szava adott választ. Isten szavai mondják: „Ha nincs normális kapcsolatod Istennel, tehetsz bármit, hogy a másokkal való kapcsolataidat fenntartsd, bármilyen szorgalmasan dolgozhatsz vagy bármennyi energiát beletehetsz, mindez csak egy emberi életfilozófiához tartozik majd. Emberi szemléleteken és emberi filozófiákon keresztül fogod óvni a pozíciódat az emberek között, és elérni dicséretüket, ahelyett, hogy normális emberi kapcsolatokat alakítanál ki Isten igéjének megfelelően. Ha nem az emberekkel való kapcsolataidra összpontosítasz, és ehelyett normális kapcsolatot tartasz fenn Istennel, ha hajlandó vagy a szívedet Istennek adni, és megtanulsz engedelmeskedni Neki, akkor az emberi kapcsolataid természetesen normálissá válnak. [...] A normális emberi kapcsolatok annak alapjára épülnek, hogy az ember Isten felé fordítja a szívét, nem pedig emberi igyekezetre. Ha valaki szívéből hiányzik Isten, akkor az ő kapcsolataik más emberekkel csupán testi viszonyok. Nem normálisak, kéjes élvezetek, és Isten utálja és megveti őket” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Nagyon fontos, hogy normális kapcsolatot alakítsunk ki Istennel). „Mindenben, amit teszel és mindenben, amit mondasz, légy képes a szívedet helyes irányba állítani, és légy igaz a cselekedeteidben, és ne az érzelmeid vezessenek, és ne cselekedj a saját akaratod szerint. Ezek azok az alapelvek, amelyek szerint az Istenben hívőknek viselkedniük kell” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen a kapcsolatod Istennel?). Isten szavaiból Joy megértette, hogy túl fontosak voltak neki a kapcsolatai, és túl erősen próbálta megtartani azokat. Elhanyagolta az Istennel való normális kapcsolatát, a testi érzelmekben élt. Pedig tény, hogy másokkal csak azért tartunk fenn kapcsolatot, hogy a saját érdekeinket, imázsunkat, státuszunkat védjük. Ez a test szükségleteiből ered. Ráadásul bemocskolják az érzelmek és a személyes szándékok, és nem felel meg az igazságalapelveknek. Joy arra is rájött, hogy megingott Emma esetében, és nem volt saját álláspontja, mert korlátozták az érzelmei, ami megakadályozta abban, hogy helyesen cselekedjen. Csak arra gondolt, hogy megőrizze a barátságukat, az imázsát és a mások szívében betöltött helyét, és emiatt az érzelmek rabja lett. Így nem tudott másokkal az igazságalapelvek szerint bánni, és nem tudta figyelembe venni a gyülekezet érdekeit. Még a kötelességét is el akarta hagyni, el akarta kerülni a testvéreket, és el akarta árulni Istent! Joy csak ekkor ismerte fel, hogy az érzelmek önzők, hogy a Sátán érzelmekkel irányítja az embereket, hogy elárulják az igazságot és Istent. Joy arra is rájött, hogy amikor Emma az evangéliumot hirdette neki, és elhívta az összejövetelre, az valójában Isten felsőbb elrendezése volt. Isten Emmát használta, hogy Maga elé vezesse Joyt, ezért Istennek kell hálát adnia, nem Emmának. Amikor ezt mind megértette, Joy nagyon megkönnyebbült, és kevésbé gyötrődött.

Később, egy összejövetelen, Joy néhány nővérrel megnézett egy videót, amiben Isten szavait olvasták fel, és ez segített neki, hogy tisztán lássa Emma természetlényegét. Isten szavai mondják: „Testvéreink közül azok, akik mindig negativitásukat hangoztatják, a Sátán szolgái, és megzavarják a gyülekezetet. Az ilyen embereket egy napon ki kell zárni és el kell űzni. Ha az embereknek Istenbe vetett hitükben nincs Istent félő szívük, ha nincs Istennek engedelmes szívük, akkor nemhogy nem lesznek képesek semmilyen munkát végezni Érte, hanem éppen ellenkezőleg, olyanokká válnak, akik megzavarják munkáját, és szembeszállnak Vele. Hinni Istenben, de nem engedelmeskedni Neki és nem félni Őt, hanem ellenállni Neki, a legnagyobb szégyen egy hívő számára. Ha a hívők beszédükben és magatartásukban ugyanolyan nemtörődömök és gátlástalanok, mint a hitetlenek, akkor még a hitetleneknél is gonoszabbak; ők archetipikus démonok. Akik a gyülekezeten belül mérgező, rosszindulatú beszédüknek adnak hangot, akik pletykákat terjesztenek, akik diszharmóniát szítanak, és klikkeket alkotnak a testvérek között – ők azok, akiket ki kellett volna zárni a gyülekezetből. Mivel azonban most Isten munkájának egy másik korszaka van, ezek az emberek korlátozva vannak, hiszen a biztos kiűzés vár rájuk. Mindazoknak, akiket a Sátán megrontott, romlott beállítottságuk van. Egyeseknek csak romlott beállítottságaik vannak, de vannak, akik mások: nemcsak gonosz sátáni hajlamaik vannak, hanem természetük is rendkívül rosszindulatú. Nemcsak szavaik és tetteik fedik fel korrupt, sátáni hajlamaikat; ezek az emberek maguk az igazi ördögi Sátán. Viselkedésük félbeszakítja és megzavarja Isten munkáját, megzavarja a testvérek életbe való belépését, és kárt tesz a gyülekezet normális életében. Előbb-utóbb ezeket a báránybőrbe bújt farkasokat ki kell pucolni; kíméletlen hozzáállást, elutasító hozzáállást kell kialakítani a Sátán ezen inasaival szemben. Csak így lehet Isten oldalán állni, és aki nem így tesz, az a Sátánnal együtt vergődik a mocsárban” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot). Ez a passzus Isten figyelmeztetése. Értem. Aki nem gyakorolja az igazságot, híreszteléseket terjeszt és viszályt szít, az Isten ellen lázad, és ellenáll Istennek. Az ilyen emberek nem Isten választottai, hanem a Sátán szolgái és gonosztevők. Minden, amit tesznek, Isten ellen való, és az egyházunk szabályai szerint ki kell zárni őket. Istennek hála! Most már felderült a szívem, és tisztán látok. A viselkedése alapján biztos vagyok benne, hogy Emma gonosztevő. Joy emlékezett rá, hogy „Az emberek lényegük szerinti kezelését meghatározó alapelvek”-ben ez áll: „Amennyiben valakiről bebizonyosodik, hogy alapvetően gonosz ember, gonosz lélek, antikrisztus vagy nem hívő, azt a személyt ki kell zárni vagy el kell küldeni az egyház rendelkezései szerint. A csalárd emberek, akik gyakran fednek fel hibás nézeteket, akik gyakran rejtegetnek elképzeléseket Istenről, és akik elzárkóznak Tőle, nem hívőnek számítanak. Őket ki kell zárni vagy el kell küldeni” (Az igazság gyakorlásának 170 alapelve). Az alapelveknek megfelelően a gonosztevőket el kell üldözni a gyülekezetből, ezzel megakadályozva, hogy zavart okozzanak a gyülekezetben, és hogy zavarjanak másokat az összejöveteleken vagy a feladataik elvégzésében. Joy azt is megértette, hogy Isten azért engedi, hogy gonosztevők zavarják meg a gyülekezetet, mert így Isten választottai megérthetik az igazságot, megtanulhatják tisztán látni az embereket, és Isten szavainak megfelelően bánni az emberekkel. Emellett ez segít felismerni, hogy valójában mennyire vagyunk érettek, és megtanulhatjuk általa az igazságot gyakorolni és védelmezni a gyülekezet munkáját. Miután ezt felismerte, Joy hálát adott Istennek. Isten oltalma és Isten szavainak iránymutatása nélkül Joy még mindig az érzelmei rabja lenne, aki egy gonosztevő mellett áll ki, és akit Emma megtévesztett. Ez egy nagyon veszélyes dolog! Amikor erre rájött, már nem aggasztotta tovább az eset, és hatalmas megkönnyebbülést érzett.

Ezután Emma még többször megkereste Joyt, de már nem tudta befolyásolni vagy felzaklatni őt. Ez után a tapasztalat után Joy mélységesen hálás volt Istennek. Isten útmutatása volt az, ami segített neki jobban megérteni az igazságot, tisztábban látni, és megszabadulni az érzelmek fogságából. Felismerte, hogy mennyire fontos az igazság az embereknek. Csak ha az igazság alapján szemléljük az embereket és a dolgokat, akkor lehetnek elveink, és akkor nem téveszt meg és használ ki minket a Sátán. Istennek hála!