Távollétem után 2021 áprilisában visszatértem eredeti gyülekezetembe, és találkoztam Liu Minnel. Korábban Liu Mint majdnem kiközösítették, mert gyülekezetvezetőként nemcsak valódi munkát nem végzett, de saját akaratból, az alapelvekkel szembemenve támogatott embereket, védte az antikrisztusokat és a gonosz embereket anélkül, hogy kezelte volna őket. Emiatt különböző gyülekezeti munkák váltak eredménytelenné. Abban az időszakban néhány testvér közösséget vállalt vele, de ő ezt nem volt hajlandó elfogadni. Az akkori vezető, Vang Ji nővér kiértékelte a viselkedését, és azt gyanította, hogy gonosz ember lehet, de mivel nem volt elég bizonyítéka, arra a következtetésre jutott, hogy ez talán csak egy átmeneti megnyilvánulás lehet. Miután megbeszélték ezt a többi vezetővel és dolgozóval, úgy döntöttek, hogy adnak neki még egy esélyt a megbánásra, és megfigyelik őt. Ezért nem közösítették ki.

Egyszer, amikor Liu Minnel beszélgettem, megkérdeztem tőle, milyen tanulságokat vont le ebből a tapasztalatból. Úgy gondoltam, őszintén megérti a helyzetet és bűnbánatot tanúsít egy ilyen jelentős kudarc és kinyilatkoztatás után. Liu Min váratlanul azt mondta: „Egyszerűen csak forrófejű voltam a döntéseimben. Ráadásul akkoriban senki sem segített nekem.” Ezt hallva elgondolkodtam, „Még ha nem is közösítettek ki, tény, hogy gonosz dolgokat tettél. Miért nem gondolkodsz el magadon, és tanulsz belőle?” Később rájöttem, hogy nem csak önmagát nem ismerte meg, de a tényeket is eltorzította, és mindenhol olyan pletykákat terjesztett, melyek alapján mások elhitték, hogy Vang Ji bántotta és elnyomta őt. A testvérek, akik nem ismerték az igazságot, hittek neki, azt gondolták, hogy Vang Ji a probléma. Később megválasztottak gyülekezetvezetőnek. Nem sokkal később észrevettem, hogy Liu Min személyes ügyei miatt elhanyagolja a kötelességét. Rámutattam a felelőtlenségére, és közösséget vállaltam vele Isten szavaival, amelyek a kötelességekhez való helyes hozzáállásról szólnak. Ő azonban ezt nem fogadta el, sőt előítéletet alakított ki velem szemben. A gyűléseken ismételten azt mondta a testvéreknek, hogy túlságosan követelőző vagyok vele szemben, félrevezette őket a szavaival, végül ők is előítéleteket kezdtek táplálni velem szemben. Ebben a helyzetben korlátok közé szorítva éreztem magam. Nem mertem újra olyan készségesen rámutatni a problémáira, mert féltem, hogy tovább piszkálna, és nem szállna le rólam. Liu Min tovább folytatta a gonoszságok elkövetését. Kiragadta azt a hírt, hogy egy nővért a gyülekezet elvonulásra és elmélkedésre küldött, és eltorzította a tényeket, hogy valótlanságokat terjesszen, azt állítva, hogy a vezetők és a munkások önkényesen kiközösítik az embereket, és ezzel tönkreteszik az életüket. Ez aggodalmat keltett a testvérekben, és gyanakvást ébresztett bennük a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben, zűrzavarba sodorva ezzel a gyülekezetet. Látva a helyzet súlyosságát, rájöttem, hogy baj van. Elgondolkodtam Liu Min viselkedésén, azon, hogy következetesen elutasította az igazságot, és hajlamos volt mások tetteit bírálni, illetve a bosszúállásra felhasználni. Nemcsak hogy nem ismerte be a múltbeli gonoszságait, miután elbocsátották a beosztásából, de folyamatosan felhozta az ügyet, nem hagyta annyiban, és minden alkalommal ítélkezett Vang Ji felett, azt állítva, hogy őt bántották; és amikor rámutattam, hogy felelőtlenül járt el a kötelessége végzésében, neheztelni kezdett rám, a hátam mögött eltorzította a tényeket, hogy elítéljen engem, ami miatt a testvérek előítéletesekké váltak velem szemben. Azt is megtudtam, hogy amikor vezető volt, annak ellenére, hogy a gyülekezetben feltűnt az antikrisztusok bandája, nemcsak hogy nem tudta kezelni ezeket, de még arra is megkérte a diakónusokat, hogy több szeretettel segítsék ezeket az antikrisztusokat, sőt azt követelte azoktól, akik jelentették az antikrisztusokat, hogy ismerjék meg jobban önmagukat, és tanuljanak a leckéből. Ráadásul miután a húgát elbocsátották, mert nem végzett valódi munkát, Liu Min többször is írt a felső vezetőségnek, és kérdőre vonta őket, hogy miért bocsátották el a húgát, még azt is kijelentette: „Ha valaki elbocsát a pozíciómból, nem fogom kímélni.” Amikor ezt megtudtam, arra gondoltam: „Liu Min viselkedése nem csak a romlottság pillanatnyi feltárulása; ez egy olyan probléma, amely a természetlényegéből fakad!” Elolvastam Isten szavainak két passzusát: „Mindazoknak, akiket a Sátán megrontott, romlott beállítottságuk van. Egyeseknek csak romlott beállítottságaik vannak, de vannak, akik mások: nemcsak romlott sátáni hajlamaik vannak, hanem természetük is rendkívül rosszindulatú. Nemcsak szavaik és tetteik fedik fel romlott sátáni hajlamaikat; ezek az emberek maguk az igazi ördögök és Sátánok” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot). „Bármilyen hibát vagy rossz dolgokat követtek is el, az ádáz beállítottságú emberek senkinek sem fogják engedni, hogy leleplezze vagy megmetssze őket. Ha valaki esetleg leleplezi és megsérti őket, feldühödnek, bosszút állnak, és soha nem hagyják annyiban a dolgot. Nincs bennük türelem és tolerancia mások iránt, és nem tanúsítanak elnézést velük szemben. Milyen alapelvre épül a magatartásuk? »Inkább lennék áruló, mint elárult.« Más szóval: nem tűrik, hogy bárki is megsértse őket. Hát nem a gonosz emberek logikája ez? Ez pontosan a gonosz emberek logikája. Senkinek sem szabad megsértenie őket. Számukra elfogadhatatlan, hogy bárki a legcsekélyebb mértékben is megpiszkálja őket, és minden embert gyűlölnek, aki megteszi. Járni fognak az illető után, és sosem hagyják annyiban az ügyet – a gonosz emberek ilyenek” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (14.)). Isten szavainak fényében láttam, hogy Liu Min természete rosszindulatú, és hogy gyűlöli az igazságot. Nemcsak hogy következetesen védte az antikrisztusokat és a gonosz embereket, de gyakran bírálta is mások cselekedeteit, hogy véget nem érő gondokat okozzon. Azon törte a fejét, hogyan ítélkezhetne azok felett, vagy hogyan vághatna vissza azoknak, akik tanácsot adtak neki, vagy olyan dolgokat tettek, amelyek veszélybe sodorták az ő érdekeit. Ezzel viszályt szított a gyülekezeten belül, és zavart okozott a gyülekezeti életben. Annak ellenére, hogy számtalanszor próbáltak közösséget vállalni vele és segíteni neki, még mindig nem tért meg. Következetes viselkedése alapján megerősítettem, hogy valóban gonosz ember. Miután megbeszéltem ezt a többi vezetővel és dolgozóval, jelentettük a helyzetét a felső vezetésnek.

A felső vezetés arra utasított minket, hogy kezdetnek szigeteljük el Liu Mint, megakadályozva ezzel a gyülekezeti élet további zavarását, és gyűjtsük össze az anyagait. Ezután a testvérekkel beszélnünk kell vele, tisztán kell látnunk őt, majd ki kell közösítenünk őt. Ezt hallva aggályaim támadtak, és elgondolkodtam: „Legutóbb, az elégtelen bizonyítékok miatt, Liu Mint nem közösítették ki, és amikor ő rájött erre, végtelen sok bajt okozott, és azóta sem hagyta békén Vang Jit. Amikor rámutattam a problémáira, nemcsak hogy nem fogadta el a kritikát, de kitartóan eltorzította a tényeket, hogy elítéljen engem. Amikor a húgát elbocsátották, még azt is kijelentette, hogy ha valaki elbocsátja őt, ő sem fogja kímélni az illetőt. Liu Min embersége annyira gonosz; ha megtudja, hogy kiközösítették, nem fog nagy felhajtást csapni? Ki tudja, milyen káros dolgokat tehet velem! Lehet, hogy bosszút áll rajtam? Még azt is tudja, hol lakom. Mi van, ha dühében eljön hozzám, hogy veszekedjen velem, és olyan jelenetet rendez, hogy a szomszédaim mind tudomást szereznek a hitemről, veszélybe sodorva engem?” Minél többet gondolkodtam ezen, annál jobban féltem. Nem tudtam, hogyan nézzek szembe a közelgő helyzettel. Imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy vezessen. Később elolvastam Isten szavainak egy passzusát: „Az antikrisztusok beállítottsága rendkívül ádáz. Ha megpróbálod megmetszeni vagy leleplezni őket, gyűlölni fognak és belédvájják a fogukat, mintha mérgeskígyók lennének. Nem tudod majd eltolni, sem lerázni őket, bármilyen keményen próbálkozol is. Féltek vajon, amikor ilyen antikrisztusokkal találkoztok? Egyesek megijednek és így szólnak: »Én nem merem megmetszeni őket. Olyan ádázak, mint a mérgeskígyó, és ha körém tekerednek, végem van.« Miféle emberek ezek? Túl kicsi az érettségük, semmire sem jók, nem Krisztus jó katonái és nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett. Nos, mit kell tennetek, amikor ilyen antikrisztusokkal találkoztok? Ha megfenyegetnek vagy megpróbálják elvenni az életedet, félnél? Ilyen helyzetben gyorsan össze kell fognod a testvéreiddel, és kiállni, vizsgálódni, bizonyítékot gyűjteni és leleplezni az antikrisztust, amíg ki nem takarítják a gyülekezetből. Ez a probléma alapos megoldása. Ha felfedezel egy antikrisztust és egyértelműen megállapítod, hogy gonosz ember vonásait viseli, valamint képes büntetni másokat és visszavágni nekik, ne várd meg, hogy gaztettet kövessen el, és gyűjts bizonyítékot, mielőtt foglalkozol vele. Ez passzív és már addig is eredményez pár veszteséget. Amikor az antikrisztusok megmutatják, hogy gonosz ember vonásait viselik, valamint felfedik az alattomos és rosszindulatú beállítottságukat és cselekedni készülnek, akkor legjobb kezelni őket, foglalkozni velük, kitakarítani és kizárni őket. Ez a legértelmesebb megközelítés. Egyesek félnek az antikrisztusok megtorlásától és nem merik leleplezni őket. Hát nem ostobaság ez? Képtelen vagy védelmezni Isten házának érdekeit, ami eredendően megmutatja, hogy hűtlen vagy Istenhez. Félsz, hogy egy antikrisztus esetleg megtalálja a módját, hogy bosszút álljon rajtad – mi a probléma? Lehetséges, hogy nem bízol Isten igazságosságában? Nem tudod, hogy Isten házában az igazságosság uralkodik? Még ha egy antikrisztusnak sikerül is megragadnia benned a romlottság néhány elemét és felhajtást csinál emiatt, nem szabad félned. Isten házában az igazságalapelvek szerint kezelik a problémákat. A vétkek elkövetése nem azt jelenti, hogy valaki gonosz ember. A romlottság egy pillanatnyi kinyilatkoztatása vagy alkalmi vétek miatt Isten háza soha nem foglalkozik senkivel. Isten háza azokkal az antikrisztusokkal és gonosz emberekkel foglalkozik, akik következetesen zavarásokat okoznak és gonoszságot tesznek, illetve akik az igazságnak egy darabkáját sem fogadják el. Isten háza soha nem bánik méltatlanul egy jó emberrel. Mindenkivel igazságosan bánik. Még ha hamis vezetők vagy antikrisztusok tévesen vádolnak is egy jó embert, Isten háza megvédi őt. A gyülekezet soha nem takarít ki egy olyan jó embert, illetve nem foglalkozik vele, aki le tudja leplezni az antikrisztusokat és van igazságérzete. Az emberek mindig félnek, hogy az antikrisztusok megtalálják a módját, hogy visszavágjanak nekik. De vajon attól nem félsz, hogy megsérted Istent és magadra vonod a visszautasítását? Ha attól félsz, hogy egy antikrisztus megtalálja a módját, hogy visszavágjon neked, akkor miért nem szerzed meg az antikrisztus gaztetteinek bizonyítékát, hogy jelentsd és leleplezd őt? Ezt téve ki fogod érdemelni Isten választott népének elismerését és támogatását, ami pedig a legfontosabb, Isten emlékezni fog a jótetteidre és az igazságtételedre. Miért is nem teszed ezt? Isten választott népének mindig szem előtt kell tartania Isten megbízatását. A gonosz emberek és az antikrisztusok eltakarítása a legfontosabb harc a Sátán elleni csatában. Ha ezt a harcot sikerül megnyerni, az egy győztes bizonyságtétele lesz. A Sátánok és ördögök elleni harc tapasztalati tanúságtétel, amellyel Isten választott népének rendelkeznie kell. Olyan igazságvalóság, amely a győztesek birtokában kell legyen. Isten olyan sok igazsággal ajándékozta meg az embereket, oly hosszú ideje vezet téged és oly sok mindennel ellátott azért, hogy tanúságot tegyél és védelmezd a gyülekezet munkáját. Kiderül, hogy amikor gonosz emberek és antikrisztusok gaztetteket követnek el és megzavarják a gyülekezet munkáját, te elbátortalanodsz és visszavonulsz, karod feltartva menekülsz – semmirekellő vagy. Nem tudod legyőzni a Sátánokat, nem tettél tanúságot, Isten pedig megvet téged. Ebben a kritikus pillanatban ki kell állnod és háborút kell viselned a Sátánok ellen, le kell leplezned az antikrisztusok gaztetteit, el kell ítélned és meg kell átkoznod őket, nem adva nekik teret az elrejtőzésre, és eltakarítva őket a gyülekezetből. Csak ez tekinthető a Sátánok feletti győzelem elnyerésének és a sorsuk bevégzésének. Isten választott népének egyike vagy, Isten követője. Nem félhetsz a kihívásoktól; az igazságalapelvek szerint kell cselekedned. Ezt jelenti győztesnek lenni. Ha félsz a kihívásoktól és kompromisszumokat kötsz, mert félsz a gonosz emberek vagy az antikrisztusok megtorlásától, akkor nem vagy Isten követője, és nem vagy Isten választott népének tagja. Semmirekellő vagy, még a szolgálattevőknél is alsóbbrendű. Egyes gyáva nyulak talán ezt mondják: »Az antikrisztusok olyan félelmetesek; bármire képesek. Mi van, ha bosszút állnak rajtam?« Ez zavaros beszéd. Ha félsz az antikrisztusok megtorlásától, hol az Istenbe vetett hited? Hát nem oltalmazott Isten oly sok éven át az életed során? Vajon nem Isten kezében vannak az antikrisztusok is? Ha Isten nem engedi, mit tehetnek veled? Sőt, bármennyire gonoszok is az antikrisztusok, valójában vajon mire képesek? Hát nem igen könnyű Isten választott népe számára összefogni, valamint leleplezni és kezelni őket? Minek tehát félni az antikrisztusoktól? Az ilyen emberek semmirekellők és nem méltók arra, hogy Istent kövessék. Menj haza, neveld a gyerekeidet és éld az életed. Annak dacára, hogy az antikrisztusok megzavarják a gyülekezet munkáját és ártanak Isten választott népének, hogyan kellene Isten választott népének reagálnia a gaztetteikre? Hogyan kellene az Istent követőknek szilárdan megállniuk a tanúságtételükben? Hogyan kellene harcolniuk a Sátán erői és az antikrisztusok ellen? Az, hogy aláveted-e magad és hűséges vagy-e Istenhez, vagy a partvonalon ülsz és elárulod Istent, teljességgel feltárul akkor, amikor az antikrisztusok zavarnak, gonoszságot művelnek és szembeszegülnek Istennel. Ha nem olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek és hűséges Hozzá, akkor olyan ember vagy, aki elárulja Őt. Más lehetőség nincs. Egyes zavarodott egyének, valamint a tisztánlátást nélkülözők egy közbülső álláspont mellett döntenek és szélkakasok lesznek. Isten szemében ezekből az emberekből hiányzik az Isten iránti hűség és az Ő árulói” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Nyolcadik rész)). Isten szavai szerint az antikrisztusok és a gonosz emberek leleplezése Isten választott népe minden tagjának felelőssége és kötelessége, és ez a védelmező gyülekezeti munka tényleges megnyilvánulása. Én azonban komolyan féltem a gonosz emberek leleplezésétől és kezelésétől. Mindig úgy éreztem, hogy ha egyszer leleplezem őket, mérgeskígyóként tekerednének körém, és nem tudnám lerázni őket. Isten szavai azt mondják: „Túl kicsi az érettségük, semmire sem jók, nem Krisztus jó katonái és nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett.” Bűntudatot éreztem, és feldúlt voltam, amikor azt olvastam, hogy „semmire sem jók”. Gyülekezetvezetőként figyelembe kellett volna vennem Isten szándékát, és meg kellett volna óvnom a gyülekezeti munka és a gyülekezeti élet normális működését. De amikor láttam, hogy Liu Min mindenfelé pletykákat és ítéleteket terjeszt, miszerint a vezetők és a dolgozók az alapelveket figyelmen kívül hagyva közösítenek ki embereket, és ezzel előítéleteket ébreszt a testvérekben, akik gyanakodni kezdtek a vezetőkre és a dolgozókra, valamint súlyosan megzavarta a gyülekezet életét, akkor nem maradt bátorságom, hogy Liu Mint az alapelvek szerint kezeljem. Féltem, hogy rám akaszkodik, bosszút áll, kínoz és bajba sodor engem. Saját védelmem érdekében úgy akartam viselkedni, mint egy teknősbéka: amelyik megfigyeli a gyülekezetet megzavaró gonosz embereket, de nem foglalkozik velük, és nem lép közbe, hogy idejében megóvja a gyülekezeti munkát. Tényleg nem tettem eleget a feladataimnak. Olyan önző és gyáva semmirekellő voltam! Különösen akkor, amikor Isten e szavait olvastam: „Ha félsz az antikrisztusok megtorlásától, hol az Istenbe vetett hited? Hát nem oltalmazott Isten oly sok éven át az életed során? Vajon nem Isten kezében vannak az antikrisztusok is? Ha Isten nem engedi, mit tehetnek veled?” Még jobban elszégyelltem magam. Isten szuverenitást gyakorol mindenek felett, így az antikrisztusok és a gonosz emberek is Isten kezében vannak. Isten engedélye nélkül semmit sem tehetnek. Hittem Istenben, és olyan sokat ettem és ittam az Ő szavait, mégsem volt igazi hitem Benne. Igazán szánalmas voltam! Ha erre gondoltam, gyűlöltem magam, amiért ilyen csalódást okoztam, és elhatároztam, hogy figyelembe veszem Isten szándékát, és Istenre támaszkodva kitisztítom ezt a gonosz embert. Így hát imádkoztam Istenhez, kérve Őt, hogy adjon nekem hitet és erőt, hogy képes legyek ragaszkodni az alapelvekhez, és ne féljek ettől a gonosz embertől.

Később lelepleztük és ízekre szedtük Liu Min viselkedését, majd elszigeteltük őt. Liu Min ezt egyáltalán nem fogadta el, nem gondolkodott el önmagán, sőt azt állította, hogy a testvérek nem segítették őt, ezért követte el ezeket a dolgokat. Nemhogy bűnbánatot gyakorolt volna, de el sem ismerte gonosz tetteit. Abban az időben a testvérek nem igazán látták tisztán őt. Azt gondolták, hogy Liu Min elég tehetséges, logikusan és tisztán beszélget, képes elviselni a szenvedést, és feláldozni magát. Jó benyomást tett rájuk. Aggódtam, és arra gondolkodtam: „Ha közösséget vállalok erről a testvérekkel, kielemzem és gonosz embernek mutatom meg Liu Mint, ők pedig ezt nem fogadják ezt el, nem értenek egyet a kiközösítéssel, akkor mit teszek? Vajon mindenki azt fogja gondolni, hogy igazságtalanul kezeltem az ügyet, és előítéletekkel viszonyulnak majd hozzám? Káoszba fog süllyedni a gyülekezet? Ha ez bekövetkezik, engem fognak felelősségre vonni? Lehetséges, hogy elbocsátás vár rám?” Abban a pillanatban rájöttem, hogy ismét a gyávaság és az aggodalom állapotában élek, ezért imádkoztam Istenhez, hajlandó voltam fellázadni önmagam ellen, és igazságot gyakorolni. Ezután azt kerestem, hogyan lehet úgy közösséget vállalni a testvérekkel, hogy eredményeket érjek el. Elolvastam Isten szavainak egy passzusát: „A harmadik követelmény a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi körén belül az, hogy amikor a gonosz emberek által okozott akadályozásokkal és zavarásokkal foglalkoznak, a vezetőknek és dolgozóknak Isten választott népével együtt kell enniük és inniuk Isten szavait, hogy elgondolkodjanak önmagukon és megismerjék önmagukat, és valódi változáson menjenek keresztül. Képesnek kell lenniük arra, hogy rávezessék Isten választott népét az igazságvalóságba való belépésre, a romlott beállítottságaik levetésére, valamint arra, hogy elérjék Isten követését, az Istennek való alávetettséget, és tanúságot tegyenek Isten mellett. Csak ez a fajta munka felel meg Isten szándékainak. Egyrészt, azok a vezetők és dolgozók, akik ilyen módon dolgoznak, képesek megoldani a problémákat, és képesek munka közben felvértezni magukat az igazsággal. Emellett azáltal, hogy közlik az igazságot a problémák megoldása érdekében, segítenek a testvéreknek megérteni az igazságot, hogy megtudják, hogyan gondolkodjanak el önmagukon és ismerjék meg önmagukat, hogyan vessék le romlott beállítottságaikat, hogyan végezzék jól a kötelességeiket, hogyan ismerjék fel és kezeljék az embereket, hogyan jussanak el Isten követésére és az Istennek való alávetettségre, hogyan ne korlátozzák őket mások, és hogyan legyenek képesek szilárdan megállni a bizonyságtételükben. Ez a vezetők és a dolgozók kötelességeinek megfelelő elvégzése; ez az az alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak gyakorolniuk kell a problémák megoldása érdekében, miközben a gyülekezet munkáját végzik. Bármilyen problémák merülnek is fel a gyülekezetben, a vezetőknek és a dolgozóknak mindenekelőtt az igazságot kell keresniük, fel kell fogniuk Isten szándékait, és együtt kell keresniük Isten vezetését. Ezután keresniük kell Isten vonatkozó szavait, hogy megoldják a különféle fennálló problémákat. A problémák megoldása során a vezetőknek és a dolgozóknak többet kell beszélgetniük a testvérekkel Isten vonatkozó szavairól, és Isten szavai alapján meg kell érteniük a problémák lényegét. Azt is el kell érniük, hogy Isten választott népe beszéljen a saját megértéséről, hogy felismerjék ezeket a problémákat. Amint a többség képes ugyanarra a megértésre és közös megegyezésre jutni, a problémák könnyebben megoldhatóvá válnak. A problémák megoldása során ne meséld el állandóan újra meg újra az eseményeket, ne kutass apró részletek után, illetve ne hibáztasd a problémákban érintett embereket. Kezdetben ne a kisebb ügyekre összpontosíts; ehelyett közöld világosan az igazságot, mivel az fogja feltárni a problémák természetét. Csakis ez a megközelítés segít Isten választott népének abban, hogy megtanulja felismerni a problémákat Isten szavai alapján, tisztánlátást nyerjen a megjelenő emberekről, eseményekről és dolgokról, és gyakorlati tanulságokat vonjon le ezekből. Azt is lehetővé teszi számukra, hogy összehasonlítsák a valós élettel azokat a szavakat és doktrínákat, amelyeket általában megértenek, és ezáltal képessé váljanak arra, hogy igazán megértsék az igazságot. Hát nem ez az, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kellene? [...] Hogyan kellene a gyülekezetvezetőknek Isten választott népét vezetniük? A fő módja az, hogy Isten választott népét arra vezessék, hogy a való életben azonosítsák és megoldják a problémákat, hogy a való életben gyakorolják és tapasztalják meg Isten szavát, hogy Isten választott népe ne csak az igazság gyakorlására legyen képes, hanem arra is, hogy felismerje a negatív dolgokat és a negatív embereket – a hamis vezetőket, a hamis dolgozókat, a gonosz embereket, az álhívőket és az antikrisztusokat. A különféle emberek felismerésének célja a problémák megoldása. Csakis akkor haladhat zökkenőmentesen a gyülekezet munkája és csak akkor valósulhat meg Isten akarata a gyülekezetben, ha alaposan megoldják a gonosz emberek és antikrisztusok által okozott zavarásokat. Ugyanakkor a gonosz emberekkel való foglalkozás figyelmeztetésként is szolgál a hibák elkövetésének, illetve a gonosz tetteknek az elkerülésére, lehetővé téve, hogy az ember elérje az istenfélelmet és a rossz kerülését” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (20.)). Isten szavainak olvasása után megértettem, hogy a vezető és a dolgozó felelősségének egyik aspektusa az, hogy amikor gonosz emberek és antikrisztusok akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, fel kell vértezniük magukat és a testvéreket az igazsággal, és közösen kell tanulniuk a leckékből, hogy felismerjék az antikrisztusokat és a gonosz embereket, és azok ne vezessék félre és ne zavarják meg őket. Ugyanakkor arra is rá kell vezetniük a testvéreket, hogy megértsék a gyülekezet megtisztító munkájának jelentőségét. Csak az álhívőktől, az antikrisztusoktól és a gonosz emberektől megtisztulva törekedhet Isten választott népe az igazságra, és teljesítheti a kötelességeit stabil környezetben. Ahogy ezeket megértettem, arra gondoltam: „A testvérek most nem látják tisztán Liu Mint, sőt néhányan még imádják is őt, mert látják nyilvánvaló tehetségeit és ékesszólását, de nem ismerik fel valódi lényegét a cselekedeteinek indítékai és természete, valamint az igazsághoz való hozzáállása alapján. Vezetnem kell a testvéreket, hogy Liu Min viselkedését és cselekedeteit Isten szavai szerint ismerjék fel, hogy ezek soha többé ne vezessék félre őket. Egy vezető így teljesíti a felelősségét.” Ezután kerestem az igazságokat az emberek természetlényegének felismeréséről, és Liu Min következetes viselkedését felhozva vállaltam közösséget a testvérekkel. Miután meghallgattak, beleegyeztek Liu Min kiközösítésébe. Néhány testvér még azt is mondta: „Most már értem, hogy Isten mire gondol, amikor leleplezi, hogy a gonosz emberek milyen makacsul elutasítják a bűnbánatot, Liu Min az élő példa erre.” Ezt az eredményt látva hála töltött el Isten iránt, tudva, hogy ez Isten szavainak eredménye. Később együtt vállaltunk közösséget, és láttuk, hogy Isten megengedte, hogy a gyülekezetben antikrisztusok és gonosz emberek működjenek, amiben benne van az Ő jó szándéka, Liu Min élő példáját használta arra, hogy megmutassa nekünk, milyenek a gonosz emberek. Ez sokkal gyakorlatiasabb volt, mint üres elméleteket sorolni.

Később el is gondolkodtam magamon, azon tűnődtem, hogy miért lettem olyan félénk és tétova, amikor az elveimhez kellett volna ragaszkodnom a gonosz emberek kiközösítésekor? Elolvastam Isten szavait, amelyek így szólnak: „Amíg az emberek meg nem tapasztalták Isten munkáját, és meg nem értették az igazságot, addig a Sátán természete irányítja és uralja őket belülről. Konkrétan mit foglal magában ez a természet? Például miért vagy önző? Miért véded a saját pozíciódat? Miért vannak ilyen erős érzéseid? Miért élvezed ezeket az igaztalan dolgokat? Miért szereted ezeket a gonoszságokat? Mi az alapja annak, hogy ennyire odavagy az ilyesmikért? Honnan jönnek ezek a dolgok? Miért fogadod el őket ilyen boldogan? Mostanára már mind megértettétek, hogy mindezek mögött fő okként az áll, hogy a Sátán mérge ott van az emberben. Tehát mi is a Sátán mérge? Hogyan fejezhető ki? Például, ha azt kérdezed: »Hogyan kellene az embereknek élniük? Mi az, amiért az embereknek élniük kellene?« – egyesek azt felelik: »Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.« Ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az emberek életévé. Bármire is törekednek az emberek, saját magukért teszik – és így csak önmagukért élnek. »Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög« – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli. Ezek a szavak már a romlott emberiség természetévé váltak, és igaz portrét festenek a romlott emberiség sátáni természetéről. Ez a sátáni természet már a romlott emberiség létezésének alapjává vált. Több ezer éve él a romlott emberiség a Sátán e mérge szerint, mind a mai napig” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan járjunk Péter útján?). Isten szavait átgondolva rájöttem, hogy az ok, amiért olyan sokat haboztam és aggodalmaskodtam Liu Min kiközösítésével kapcsolatban, az az volt, hogy a Sátán mérge vezérelt, például azzal, hogy „az okos ember jól védi magát, mert csak arra törekszik, hogy ne hibázzon”, „nem kell keresni a bajt”, „mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, és „azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét”. Amikor a dolgok megtörténtek, azzal kezdtem, hogy átgondoltam, miként védjem meg magam, hogyan biztosítsam érdekeim sértetlenségét. Gyülekezetvezetőként világosan felismertem, hogy Liu Min lényege egy gonosz személyé, de féltem attól, hogy megsértem őt, a megtorlásától, és aggódtam, hogy a testvérek a felismerés képességének hiányában ismét előítéleteket fognak kialakítani velem szemben, és ha ez megtörténik, a gyülekezet káoszba süllyed, engem pedig talán elbocsátanak, és nem tudom megóvni a pozíciómat. Bárhogyan is gondolkodtam erről, úgy éreztem, hogy ennek a gonosz személynek a leleplezése káros lenne számomra, ezért meghátráltam, és nem közösítettem ki időben ezt a gonosz személyt. A gyülekezet tisztító munkája a gyülekezet megtisztítása érdekében történik, ez biztosítja a gyülekezeti munka és élet zavartalanságát. Én azonban nem tudtam fenntartani a gyülekezeti munkát, és végignéztem, ahogy a testvéreket félrevezetik, és a gyülekezeti élet megzavarodik, miközben nem tettem semmit, abban a hitben, hogy amíg az én érdekeim nem sérülnek, addig a dolgok rendben mennek. Láttam, hogy mivel ezen sátáni mérgek szerint élek, a lelkiismeretem egyre inkább eltompul, és csak a saját érdekeimre tudtam gondolni. Minél többet gondoltam erre, annál inkább úgy éreztem, hogy önző és megvetendő vagyok, hogy nem vagyok hűséges Istenhez, és hogy teljesen hiányzik belőlem az emberi mivolt! Csak ekkor jöttem rá, hogy ha valaki ezekre a sátáni mérgekre támaszkodik a cselekedeteiben, azzal ellenáll Istennek, és a Sátán lakájaként megzavarja a gyülekezet munkáját. Ha nem térnék meg, akkor csak még több gonoszságot követnék el, és végül Isten megvetne és kivetne! A másik aggályom, ami miatt nem ragaszkodtam az alapelvekhez, az volt, hogy esetleg elbocsátanak, ha a gyülekezet káoszba zuhan, mert nem kezeltem megfelelően ezt a gonosz személyt. Keresgélésem közben elolvastam Isten szavainak néhány passzusát: „Azoknak, akik Isten házában kötelességet végezhetnek, olyan embereknek kell lenniük, akiknek a gyülekezet munkája a terhük, akik felelősséget vállalnak, akik az igazság alapelveit fenntartják, valamint akik képesek szenvedni és megfizetni az árat. Ha valakinek ezeken a területeken hiányosságai vannak, akkor alkalmatlan a kötelesség végzésére, és nem rendelkezik a kötelesség végzésének feltételeivel. Sokan vannak, akik félnek felelősséget vállalni a kötelesség végzésében. [...] Azt mondják magukban: »Ha ezt a dolgot nekem kell elintéznem, mi van, ha a végén hibát követek el? Amikor megvizsgálják, hogy ki a hibás, nem engem fognak kezelni? Vajon először nem engem fog terhelni a felelősség?« Ez az, ami miatt aggódnak. De te vajon hiszel abban, hogy Isten mindent átvizsgál? Mindenki követ el hibákat. Isten látja, ha valakinek, akinek a szándéka helyes, nincs tapasztalata és korábban nem foglalkozott valamilyen dologgal, de a legjobb tudása szerint járt el. Hinned kell, hogy Isten mindent és az ember szívét is átvizsgálja. Ha valaki még ebben sem hisz, az nem álhívő? Mi jelentősége lehet annak, hogy egy ilyen ember kötelességet végez?” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Első rész)). Miután olvastam Isten szavait, megértettem, hogy Isten igazságos, mindent megvizsgál, és a gyülekezet az alapelvek szerint bánik az emberekkel, következetes teljesítményük és természetlényegük alapján. Ha valakinek az a szándéka, hogy tekintettel legyen Isten szándékaira, és fenntartsa a gyülekezet munkáját, és egyszerűen csak nem érti az igazságot, illetve nem látja át a probléma lényegét, ezért nem kezeli azt jól, és a közösségvállalás, illetve a segítség révén időben képes változtatni ezen, a gyülekezet tisztességesen bánik az ilyen emberrel, és nem kezeli vagy bocsátja el őt. Ha azonban valaki direkt, rossz szándékkal káoszt okoz, a gyülekezet az alapelvek szerint fogja kezelni őt. Nem értettem meg Isten igazságos természetét, és nem hittem, hogy Ő megvizsgálja az emberek szívét, és azt sem hittem, hogy az igazság uralkodik a gyülekezetben. Csak a saját elképzeléseimben és képzelődéseimben éltem, aggódtam és aggályoskodtam. Ez valóban eltorzult kép volt! Amikor megértettem ezeket a dolgokat, teljesen felszabadultnak éreztem magam. Isten szavaiban ezt is olvastam: „Te most Isten házában végzed a kötelességedet. Mi a kötelesség végzésének első alapelve? Az, hogy először is teljes szívvel, fáradságot nem kímélve kell végezned a kötelességet, és meg kell óvnod Isten házának érdekeit. Ez egy igazságalapelv, amelyet a gyakorlatba kell ültetned” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Első rész)). Isten szavai megmutatták nekem a gyakorlás útját. A jövőben, amikor ilyen helyzettel találkozom, figyelembe kell vennem Isten szándékait, az igazság alapelvei szerint kell cselekednem, és fenn kell tartanom a gyülekezet munkáját. Így végzem jól a kötelességem.

Később egy nővértársammal elmentem, hogy leleplezzem Liu Min gonosz tetteit, és bejelentsem a kiutasítását. Bár még mindig volt bennem némi aggodalom, Isten szavaira gondoltam: „Mindannyian azt mondjátok, hogy tekintettel vagytok Isten terhére, és megvéditek a gyülekezet bizonyságtételét, de ki volt közületek valóban tekintettel Isten terhére? Kérdezd meg magadtól: Te olyasvalaki vagy, aki tekintettel van az Ő terhére? Tudsz-e Érte igazságot gyakorolni? Ki tudsz-e állni és beszélni Értem? Képes vagy-e állhatatosan gyakorlatba ültetni az igazságot? Elég bátor vagy-e ahhoz, hogy harcolj a Sátán minden cselekedete ellen? Képes lennél-e félretenni az érzéseidet és leleplezni a Sátánt az Én igazságomért? Képes vagy-e hagyni, hogy a szándékaim beteljesedjenek benned? Felajánlottad-e szívedet a legválságosabb pillanatokban? Olyan ember vagy, aki követi az Én akaratomat? Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, és gyakran gondolkodj rajtuk!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 13. fejezet). Isten szavaiban az Ő kérdései magukban foglalják az emberekkel szembeni elvárásait. Isten reméli, hogy figyelembe tudjuk venni az Ő szándékát, fenn tudjuk tartani az alapelveket, és van bátorságunk leleplezni a gonosz embereket. Nem tudnék többé csalódást okozni Istennek. Gyakorolnom kellett az igazságot, és fenntartani a gyülekezet munkáját. Ezért szívben és lélekben egyesülve a nővértársammal közösen imádkoztunk. Isten szavai alapján lelepleztük és ízekre szedtük Liu Min gondjait. Bár még mindig nem ismerte magát, nem tudott mit felelni. Az eredményt látva hálát kellett adnom Istennek a szívemben. Ezután az élmény után nyertem némi hitet Istenben, és megértettem a saját romlott beállítottságomat. Megtapasztaltam a békét, amely az igazság gyakorlásából fakad.