Miután már több mint egy éve hittem Istenben, csoportvezetőként szolgáltam a gyülekezetben. Je Ping volt a gyülekezetünk vezetője. Láttam, hogy jó képességű, lelkesedéssel teszi a kötelességét, és rendezetten, áttekinthetően szervezi a munkát. Bármikor, amikor valakinek problémája volt, ő mindig gyorsan megtalálta Isten megfelelő szavait, hogy közölje vele és segítséget ajánljon fel. Mindenki csodálta, és úgy gondolták, hogy ő érti az igazságot. Az összejövetelek alatt Je Ping gyakran mondta: „A gyülekezetet most nagyon leköti a munka, nekem pedig az evangélium terjesztésének munkájával, valamint az öntözés munkájával egyaránt foglalkoznom kell. A gyülekezetben az emberek többsége új hívő, aki nem érti az igazságot, és ezért oda kell figyelnem az ő életbe való belépésükre.” A testvérek mind úgy gondolták, hogy Je Ping terhet visel, és amikor nehézségekkel találkoztak, megvárták, hogy ő beszéljen. Én is csodáltam őt, és úgy gondoltam, hogy jó vezetője a gyülekezetünknek. Abban az időben a gyülekezetben mindenki elismerően vélekedett Je Pingről, és gyakran mondták, hogy ő tudja, hogyan beszéljen, és rátermett dolgozó. Amikor Je Ping ezt hallotta, elégedett arckifejezést mutatott, és büszkén mondta: „Sikeresen foglalkoztam a munka minden részével a gyülekezeten belül, és emlékszem minden egyes testvér körülményeire.” Én is úgy gondoltam, hogy arrogáns dolog volt tőle ilyet mondani. De úgy gondoltam, hogy miután a jó képességű, illetve ajándékozott emberek mind viszonylag arrogánsak, elég annyi, hogy ő jól végzi a gyülekezet munkáját, így hát nem vettem komolyan a dolgot.

Ezután megtudtam, hogy Je Ping vezeti az evangéliumterjesztő munkát, de sosem beszélt az evangélium terjesztésének alapelveiről vagy Isten szándékáról. Nem oldott meg valódi problémákat, és csak utasítgatta az embereket és felszínes munkát végzett. Egyszer Je Ping megszervezte, hogy elmenjek az evangéliumot terjeszteni az evangélium egy potenciális befogadójának. Miközben beszéltünk, az evangélium befogadója gyakran fizikálisan zaklatott engem. Láttam, hogy az illetőnek nagyon elvetemült természete van, és egyáltalán nem őszintén kutatta az igaz utat. Azonnal jelentettem ezt Je Pingnek. Meglepetésemre ingerlékenyen kioktatott: „Csupán néhányszor mentél, és máris feladod? Milyen leckéket tanultál meg?” Befejezte a mondandóját, majd elment. Akkoriban össze voltam zavarodva azzal kapcsolatban, hogy Je Ping miért metszett meg engem hirtelen, és úgy éreztem, hogy ártott nekem. „Valaki zaklatott engem, te pedig nem vigasztaltál meg és nem oldottad meg a problémát, hanem helyette megdorgáltál engem. Hol van ebben a felelősségérzeted?” Később tovább kerestem, és megbizonyosodtam róla, hogy ennek az illetőnek elvetemült természete van, hogy nem szereti az igazságot, valamint, hogy nem méltó befogadója az evangéliumnak, így hát lemondtam róla. Ezután azonban Je Ping folyton ok nélkül hibát talált bennem. Például szándékosan feltett nekem néhány kérdést, és amikor nem tudtam válaszolni, zavaros fejűnek nevezett. Arra is rávett, hogy segítsek valakinek, aki a legcsekélyebb mértékben sem törekedett az igazságra. Amikor nem tudtam segíteni az illetőnek, Je Ping megragadta az alkalmat, hogy kioktasson. Jelentetted ezt a problémát a felsőbb vezetőknek? Úgy gondoltam, hogy végül is ő egy vezető, és sok testvér elismerően vélekedik róla. Én viszont csak csoportvezető vagyok, és minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy ne sértsem meg őt. Amire azonban nem számítottam, az az volt, hogy Je Ping megszüntette a csoportvezetői kötelességemet, és úgy rendezte, hogy két olyan emberrel járjak össze, akik egyáltalán nem törekedtek az igazságra. Az összejövetelek alatt az egyikük folyton elbóbiskolt, a másik pedig mindig azzal nyúzott, hogy pletykákról beszéljünk. Két hónap elteltével sem volt semmi haszna ezeknek az összejöveteleknek, én pedig össze voltam zavarodva. Arra gondoltam, hogy amikor korábban összejöveteleken voltam, mindenki megnyitotta a szívét, és beszélt a tapasztalatairól és a tudásáról, amit nagyon élveztem. Most azonban olyan volt, mintha börtönbe zártak volna. Nagy fájdalmam volt, és nagyon negatív és gyenge is voltam. Úgy gondoltam, hogy az itteni összejövetelekre eljárva az életemet túl nagy veszteség éri; hogyan érhetném el az üdvösséget? Ha így folytatom, elnyerhetem az igazságot és elérhetem az üdvösséget? Csak később tudtam meg, hogy Je Ping tényleg elszigetelt engem azáltal, hogy két olyan emberrel kellett összegyűlnöm, akiket épp akkor készültek kitakarítani. Miután megtudtam az igazságot, feldúlt és dühös voltam. Tényleg nem gondoltam, hogy ennyire alattomos és rosszindulatú. Így gyötört engem csak azért, mert nem hallgattam rá, ez talán nem olyasmi, amit a gonosz emberek tesznek? Akkoriban tényleg jelenteni akartam YJe Ping helyzetét a vezetőknek és a dolgozóknak, beszélni a testvéreimmel, és leleplezni őt. De miután Je Ping mindig is vezető volt a gyülekezetben, és sok testvér elismerően gondolt rá, Ha beszélgetnék a testvéreimmel és leleplezném őt, vajon hinnének nekem? Ha Je Ping hallana erről, egész biztosan folytatná a bosszúállást, és tovább gyötörne engem. Ha vádat emeltetne ellenem és kitakarítana, nem érne vajon véget az Istenben való hitem útja? Erre gondolva lenyeltem a keserűségeimet. Nem sokkal ezután biztonsági okok miatt Je Ping nem tudta vezetni gyülekezeti munkát, és úgy rendezték, hogy ideiglenesen egy nővér vegye át a vezetést. Amikor ez a nővér összegyűlt velünk, látta, hogy van némi megvilágosodás és világosság abban, ahogy Isten szavairól beszélek, és hogy hajlandó vagyok tenni a kötelességemet, így miután megértette a helyzetemet, hagyta, hogy újra felvegyem a kötelességemet.

Ezután hallottam, hogy két másik nővért is folyamatosan elszigeteltek azóta is ismeretlen okokból. Később kivizsgálták és megértették ezt az ügyet? Ez a két nővér az egyik testvér védelmére kelt, és ezután Je Ping elszigetelte őket. Mivel ez a testvér késleltette az evangéliumi munkát, Je Ping szüntelenül megmetszette őt. A két nővér emlékeztette Je Pinget: „Már tudja, hogy tévedett. Nemcsak megmetszened kellene; az igazságról is kellene beszélned, hogy megoldd a problémát.” Miután ezt hallotta, Je Ping nagyon ingerült lett, és azonnal elszigetelte őket. Ha a testvérek engedetlenek voltak neki vagy provokálták, ő folyton a vétkeiket és hiányosságaikat hozta fel, hogy gyötörje őket. Ez egy gonosz cselekedet volt! Egy összejövetel során beszéltem és lelepleztem őt, egy nővér pedig félbeszakított és ezt mondta: „Azért kéred, hogy megkülönböztessük Je Pinget, mert meg akarod bosszulni, hogy korábban elszigetelt téged? Ha ez a helyzet, akkor tényleg önvizsgálatot kell tartanod.” Eszembe jutott, hogy Je Ping félrevezette a legtöbb testvért, és ők nagyra tartották őt. Én csak egy csoportvezető voltam, akkor hát hogyan hihetnék el, amit mondtam, és látnának tisztán valakivel kapcsolatban, aki már sok éve vezető? Ekkor hirtelen lehangolódtam. Azt gondoltam magamban: „Sekélyes az igazságról való megértésem, és nem tudom egyszerre alaposan boncolgatni Je Ping problémáját. Ha tovább beszélek, talán félreértenek és azt hiszik, hogy a személyes érdekeim miatt állok bosszút. Ha Je Ping tudomást szerezne erről, bűnösnek kiálthatna ki abban, hogy bosszút állok egy vezetőn, és kiközösíthetne. Akkor vajon nem veszne el még az a lehetőségem is, hogy higgyek Istenben? Hagyjuk! Jobb lesz, ha engedményeket teszek, hogy ne kerüljek bajba, és ne hozzak katasztrófát magamra.” A gyülekezet később új vezetőket és dolgozókat választott, és engem öntöző diakónusnak választottak. Hszin Ját és Li Zsut gyülekezeti vezetőknek választották, Je Pinget pedig szövegalapú munkával bízták meg. Je Ping a szívében neheztelt, amiért nem vezetőnek választották. Titokban bevonta a nővérét és Vang Csinget, és eltorzította, hogy mi helyes és mi helytelen, továbbá pletykákat terjesztett a testvérek előtt. Azt mondta, hogy a most megválasztott vezetőket előre kijelölték, ezáltal félrevezette a testvéreket, és megszerezte a támogatásukat a választási eredmények érvénytelenítéséhez. Szerencsére a vezetők mindenkivel előre közölték a választási alapelveket, így a testvérek ismerték ennek az ügynek minden részletét, és nem lettek becsapva. Amikor hallottam erről a dologról, mérges voltam és aggódtam, és azt mondtam a vezetőknek: „Az egy dolog, hogy Je Ping korábban gyötörte az embereket, most pedig félrevezeti és bevonja a testvéreket, és megzavarja a gyülekezet munkáját. Ennek a dolognak olyan rossz a természete! Azonnal jelenteni kell a felső vezetőknek!” A vezetők egyetértettek velem, és jelentették a helyzetet Liu Zsónak, a felső vezetőnek. Liu Zso leleplezte Je Ping, a nővére, valamint Vang Csing gonosz cselekedeteit, ám miután Liu Zso elment, Je Ping a legkevésbé sem fogta vissza magát, és tovább terjesztette a szavait a gyülekezetben: „A vezetők és a munkások nem tudnak tényleges munkát végezni, és nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával; mindannyian hamis vezetők. A hamis vezetők nem tudnak gyülekezeti munkát végezni, és nem tudják, hogyan közöljék az igazságot a problémák megoldása érdekében. Nem tudnak mást, csak ártani az embereknek.” Je Ping és a többiek azokhoz is szóltak, akik el voltak szigetelve: „Hűségesen tettétek a kötelességeteket, és azok a hamis vezetők voltak azok, akik elnyomtak és elszigeteltek titeket.” Azt is mondták egy nővérnek, aki vendéglátói kötelességet végzett: „Hasztalan dolog hűségesen tenned a kötelességedet. XY vendéglátói kötelességet végzett, pont mint te, most pedig már elszigetelték őt. Ugyanez történik majd veled is.” Néhány óvatlan ember – miután Je Ping és társai felbujtották és félrevezették őket –, előítéleteket alakítottak ki a vezetőkről, és az összejövetelek alatt nem Isten szavairól beszéltek, mindig ítélkeztek a vezetők hibái felett, támadták és megítélték a vezetőket, hogy nem képesek tényleges munkát végezni. Ők nagyra is becsülték Je Pinget, mondván, ő tudja, hogyan beszéljen, tudja, hogyan végezze a gyülekezeti munkát, és vezetőnek való. Ők is félrevezettek néhány testvért, elérve, hogy jelentsék a jelenlegi vezetőket. Je Ping teljesen összekuszálta és káoszba taszította a gyülekezeti életet, a munka pedig nem tudott előrehaladni. Látva, hogy a gyülekezet ilyenné vált, volt egy megmagyarázhatatlan érzés a szívemben. Annak érdekében, hogy a vezetői pozícióért versengjen, Je Ping nagyon sok gonoszságot tett. Teljes egészében egy ördög volt, és szembehelyezkedett Istennel!

Ezután jelentettem Je Ping helyzetét a prédikátornak. A prédikátor gyorsan elment, hogy beszéljen Je Pinggel és a többiekkel. Még csak néhány szót mondott, amikor Je Ping és a csapata rátámadtak, mondván, hogy a hamis vezetők pártját fogja, és nem a gyülekezeti munkát védi. A prédikátor sírva fakadt ettől a szóbeli támadástól, ezután pedig, hogy a lehető leghamarabb elfojtsa a káoszt, ok nélkül elbocsátotta a két gyülekezeti vezetőt és egy evangéliumi diakónust. Egy ilyen intézkedés láttán elszorult a szívem, és arra gondoltam: „Fenekestül felfordultak a dolgok, nemigaz? A prédikátor nem azzal a személlyel foglalkozott, aki gonoszságot tett, hanem inkább elbocsátotta azokat, akik képesek voltak tényleges munkát végezni. Milyen elvtelenség volt ez! Talán nem Je Pinget követte abban, hogy gonoszságot tett?” Megkérdeztem a prédikátort: „Melyik viselkedéseik és mely alapelvek szerint hoztad meg azt a döntést, hogy lecseréled ezeket az embereket?” Azt mondta, hogy ezek a vezetők és az evangéliumi diakónus nem tudták megoldani a testvérek problémáit, nem vitatták meg a saját romlottságaikat, és híján voltak a Szentlélek munkájának, majd ideiglenesen rám bízta a gyülekezet munkájának irányítását. Hallván, hogy a prédikátor indokai és Je Pingnek meg a csapatának a vezetők ellen intézett támadásai olyan hasonlóak, nagyon mérges voltam. Hazafelé tartva egyszerűen nem tudtam elfogadni ezt. Most még a prédikátor is Je Ping pártját fogta. A gyülekezet összes vezetője félre lett vezetve, én pedig csak egy öntöző diakónus voltam. Híján voltam a tisztánlátáshoz szükséges alapelveknek, és nem tudtam világosan beszélni az igazságról. Ha nem végezném jól a munkámat, vajon Je Ping nem használná ezt fel ellenem, hogy elítéljen és jelentsen engem? Továbbá, Je Ping és a többiek mind dörzsölten beszéltek, és már félrevezették a testvéreket, így hát ki fogná az én pártomat? Akkoriban elég félénk voltam. Je Ping meg akarta szerezni a vezetői pozíciót, és ha én felelnék a gyülekezet munkájáért, akkor biztosan azt gondolná, hogy elfoglalom az ő pozícióját, és célba venne engem. Amilyen rosszindulatú az emberi mivolta, vajon leszállna rólam? Vajon még több rosszindulatú eszközt vetne be, hogy gyötörjön engem? Minél többet gondolkoztam, annál jobban aggódtam és nyugtalankodtam, és azt terveztem, hogy ráveszem Li Zsu nővért, hogy kezelje a gyülekezet munkáját a nevemben. Ily módon Je Ping és a csapata nem engem venne célba a támadásaival. Ezt követően, amikor kis csoportokban végeztünk munkát, Li Zsut küldtem ahhoz a csoporthoz, amelyben Je Ping volt. Ennek eredményeképpen Li Zsut támadták meg. A munkát nem lehetett megvalósítani, és Li Zsu állapotára is hatással volt a dolog. Magamat okoltam és gyűlöltem, hogy milyen önző voltam. Ám ha tényleg nekem kellett volna felvállalni a dolgot, nem lett volna meg hozzá a hitem. Imádkoztam Istenhez: „Istenem vannak gonosz emberek, akik megzavarják a gyülekezetet, nekem pedig fel kellene állnom és meg kellene védelmeznem a gyülekezet munkáját, de attól tartok, hogy Je Ping és társai fel fogják ezt használni ellenem, hogy elnyomjanak és gyötörjenek engem, aminek eredményeként elveszítem a kötelességemet. A háttérben bujkálok, mint valami gyáva, és nem teljesítettem a felelősségemet. Istenem, könyörgök Neked, hogy adj nekem bátorságot és hitet.” Miután imádkoztam, láttam Isten szavainak egy szakaszát, ami által nagyon megalázva éreztem magam: Isten szavai azt mondják: „Ha az emberek nem tudják kifejezni azt, amit a szolgálat során ki kellene fejezniük, vagy nem tudják elérni azt, ami eredendően lehetséges a számukra, és ehelyett inkább csak színlelik a dolgokat, akkor elvesztették azt a funkciójukat, amivel egy teremtett lénynek rendelkeznie kellene. Az ilyen embereket »középszerűeknek« nevezik; ők haszontalan söpredék. Hogyan lehet az ilyen embereket méltán teremtett lényeknek nevezni?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség). Isten azt mondta, hogy azok, akik nem tudják megtenni mindazt, amire képesek, „középszerűek” és „haszontalan söpredék”. Ilyen ember voltam én. Láttam, hogy Je Pinget különösen foglalkoztatja a jó híre és a státusza, és megtámadja azokat és bosszút áll azokon, akik engedetlenek neki, mocskos trükköket vet be, hogy gyötörje őket. Annak érdekében, hogy a vezetői pozícióért harcoljon, még egy tervet is szőtt, hogy félrevezesse az embereket és elérje, hogy vele együtt érvénytelenítsék a választási eredményeket. A csapatával együtt viszályt szított a testvérek és a vezetők között. Kétségkívül nagyon tisztán láttam a rosszindulatú viselkedését, ám amikor beszéltem és felhívtam a figyelmet Je Pingre, a testvérek pedig azt gyanították, hogy éppen bosszút állok rajta, féltem, hogy ha továbbra is megkülönböztetem őt, akkor végül többen fognak felállni, hogy ellenem szegüljenek. Hogy megvédjem magam és elkerüljem, hogy Je Ping és a csapata ártson nekem és megtámadjon, még a kevés meglévő bátorságomat is elveszítettem ahhoz, hogy leleplezzem őt. Miután a két vezető és a diakónus elbocsátása után rám bízták a gyülekezet munkájának elvégzését, először azokra a jelenetekre gondoltam, amikor Je Ping és a csapata megtámadták a vezetőket, és féltem, hogy ha én vezetném a gyülekezet munkáját, Je Ping úgy hinné, hogy elfoglalom az ő pozícióját, és ezt felhasználná arra, hogy bosszút álljon rajtam. Folyamatosan el akartam kerülni ezt a felelősséget, és nem volt bátorságom átvenni a vezetést a gyülekezet munkája felett. Túlságosan is jól tudtam, hogy Je Ping és társai rendkívül ádázak. Li Zsut is sokszor megtámadták. Csak meg akartam védeni magam, így amikor kiosztottam a munkát, szándékosan Li Rut küldtem, hogy szembesítse őket. Pajzsként használtam Li Zsut. Hogy lehettem ilyen önző és megvetendő? Az antikrisztus gyülekezetet megzavaró gonosz erőivel szembesülve nem tartottam be az alapelveket és nem tudtam az igazságosság oldalára állni. Hogyan lehetne teremtett lénynek tekinteni engem? Igazán haszontalan voltam; nagy csalódást okoztam Istennek! Minél többet próbáltam tűnődni Isten szavain, annál inkább szemrehányást tettem magamnak, és megbánást éreztem. Nem sebezhettem meg többé Isten szívét, és nem lehettem olyan önző és gyáva többé, hogy csak magamra gondoljak. Alá kellett vetnem magam az Isten által elrendezett körülményeknek, és megpróbálni a tőlem telhető legtöbbet, hogy mindenekelőtt a gyülekezet munkáját végezzem. Ezután megvolt a bátorságom szembenézni Je Pinggel és társaival. Noha Je Ping és a többiek továbbra is támadtak, amikor elmentem munkát végezni, bármilyen észszerűtlenek is voltak, többé nem kerültem el őket. Csak arra figyeltem, hogy közöljem az igazságalapelveket, ők pedig ne befolyásoljanak engem.

Ezután önvizsgálatot tartottam, ezt gondolva: „Miért félek tőlük annyira, és miért nem merek szembenézni velük?” E keresés közepette megláttam Isten szavainak két szakaszát, amelyek nagyon meghatottak. Mindenható Isten azt mondja: „Amikor az igazságosság összecsap a gonoszsággal, az ember haragja nem lobban fel az igazságosság léte védelmében vagy fenntartására; épp ellenkezőleg, amikor az igazságosság erőit fenyegetik, üldözik és támadják, az ember hozzáállását a félrenézés, a kitérés vagy a visszahőkölés jellemzi. Amikor azonban az elvetemültség erőivel áll szemben, az ember hozzáállása alkalmazkodó, hajbókoló” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.). „Isten azt mondta: »Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget.« Milyen mértékben vagy képes hinni ezekben a szavakban? Az antikrisztusok és gonosz emberek elleni harc felfedi a hited méretét. Ha valódi hited van Istenben, akkor igaz hited van. Ha csak egy kis hited van Istenben, és ez a hit bizonytalan és üres, akkor nincs igazi hited. Ha nem hiszed, hogy Isten mindezek felett szuverén lehet, és hogy a Sátán Isten uralma alatt van, és továbbra is félsz az antikrisztusoktól és a gonosz emberektől, ha képes vagy eltűrni, ha gonoszságot tesznek a gyülekezetben, azt, hogy megzavarják és lerombolják a gyülekezet munkáját, és képes vagy kompromisszumot kötni a Sátánnal vagy az irgalmáért könyörögni azért, hogy megóvd magad, ha nem mersz felkelni és harcolni ellenük, és dezertőrré, embereknek megfelelni vágyóvá és bámészkodóvá váltál, akkor hiányzik belőled az őszinte hit Isten iránt. Az Istenbe vetett hited kérdőjellé válik, ami a hitedet rettenetesen szánalmassá teszi!” (Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Nyolcadik rész)). Olyan volt, mintha Isten szavai szemtől-szemben megítéltek volna, ami mély aggodalmat és félelmet keltett bennem. Láttam, hogy Isten valóban átvizsgálja az emberi szív mélységeit, és hogy Ő tisztán látja a bennem lévő álhívő lényeget. Alaposan átgondolva rájöttem, hogy nem számít, milyen erősek a Sátán gonosz erői, nem léphetik át az Isten által nekik szabott határokat, és hogy egyáltalán nem tudják és nem merik megtenni azokat a dolgokat, amelyeket Isten nem engedélyezett. A Je Pingtől és társaitól való félelmem oka abban gyökerezett, hogy nem hittem Isten mindenek feletti szuverenitásában. Úgy gondoltam, hogy nincs státuszom a gyülekezetben, a szavaimnak pedig nincs érettsége. Eközben Je Ping mindig is vezető volt, és sima beszédű ember volt, aki néhány testvért is félrevezetett. Még azt is elérte, hogy a prédikátor az ő pártjára álljon. Én gyenge és sebezhető voltam, a szavaimnak pedig kevés súlya volt; nem voltam ellenfél a számára. Így hát még akkor is, amikor elszigetelt és gyötört engem, és még akkor is, amikor láttam, hogy elnyomja a testvéreket, miközben gonoszságot is művel és megzavarja a gyülekezet munkáját, még mindig nem voltam elég bátor jelenteni őt. Úgy gondoltam, hogy elbocsátanak és kitakarítanak, és így elveszítem az üdvösség elérésére való esélyemet. Inkább értelmetlenül léteztem, nem avatkoztam közbe, miközben ő továbbra is gonoszságot művelt, és nem lepleztem le a gonosz tetteit. Egyszerűen bűnrészes voltam a gonoszságában, és hallgatólagos beleegyezésemet adtam ahhoz, hogy a Sátán kárt tegyen a gyülekezet munkájában. Végiggondolva az Istenben való hívőként szerzett különféle tapasztalataimat, láttam, hogy Isten vezetett és irányított engem az út minden lépésénél. Találkoztam Je Ping elnyomásával és gyötrésével, és úgy gondoltam, hogy örökre el leszek szigetelve, ám akkor biztonsági okok miatt Je Ping nem tudta a gyülekezet munkáját végezni, a munkáért felelős új nővér pedig visszaállította a kötelességemet, miután megértette a helyzetet. Mindent, amit első kézből megtapasztaltam, Isten irányított; talán nem az Övé volt az utolsó szó a kilátásaimat és sorsomat tekintve is? Megtapasztaltam mindezeket a környezeteket, amelyeket Isten rendezett el, és olyan sok igazsággal el lettem látva, de miért nem volt semmi hitem Istenben mostanáig? Amikor történt velem valami, nem imádkoztam és nem kiáltottam Istenhez, és nem gyakoroltam az igazságot. Ehelyett féltem a Sátán státuszától és erejétől. Úgy láttam a Sátánnak ezeket a gonosz erőit, mint amelyek Magánál Istennél is magasztosabbak. Talán nem a Sátánnak vetettem alá magam? Milyen helyet hagytam Istennek a szívemben? Láttam, hogy elméletileg hittem abban, hogy Isten szuverenitással bír minden felett, és hogy Ő igazságos, ám amikor valami történt velem, könnyű prédává váltam. Olyan kicsiny hitem volt Istenben! Akkor végül megértettem, hogy noha a gonosz erők egy ideig szabadon garázdálkodhatnak, elnyomva a testvéreket, és félrevezetve néhány zavaros fejű, rossz ítélőképességű embert, Isten az Ő szolgálatában használja őket, hogy segítsen az embereknek elsajátítani a jó ítélőképességet. Előbb vagy utóbb megmutatkozik, hogy mik az antikrisztusok, és kiiktatják őket. Pont így volt azelőtt, amikor a gyülekezetünkben volt egy antikrisztus, aki a kötelessége végzése során sokféle gonoszságot tett. A végén valamennyi gonosz tette feltárult, elhagyták őt a testvérek, és ki lett zárva a gyülekezetből. Láttam, hogy a gyülekezet az, ahol Isten igazságossága uralkodik. Ha valaki nem tapasztalja meg saját maga szorgalmasan, hogyan ismerhetné meg Isten tetteit? Olyan durván és felszínesen közelítettem meg a dolgokat, és amikor valami történt velem, engedtem a Sátán erőinek; nem volt hely Isten számára a szívemben. Teljes egészében álhívő voltam! Nem értettem az igazságot; szánalmas teremtmény voltam! Erre gondolva elszégyelltem magam, hogy milyen gyáva és önző vagyok. Kész voltam Isten házának alapelvei szerint gyakorolni és Istenre hagyatkozni, hogy leleplezzem és elhagyjam az antikrisztusokat. Siettem, hogy találkozzam a munkástársaimmal, és megvitassuk, hogyan bánjunk Je Pinggel és a csapatával.

Miután találkoztunk, ettünk és ittunk egy szakaszt Isten szavaiból. Isten azt mondja: „Ha egy gyülekezetben nincs senki, aki hajlandó gyakorolni az igazságot, és senki, aki tanúskodhatna Isten mellett, akkor azt a gyülekezetet teljesen el kell szigetelni, és el kell vágni kapcsolatait a többi gyülekezettel. Ezt a »halál eltemetésének« nevezik; ez az, ami a Sátán kiűzését jelenti. Ha egy gyülekezetben több helyi zsarnok van, és őket »kis legyek« követik, akikből teljesen hiányzik a tisztánlátás, és ha a gyülekezet tagjai még az igazság meglátása után is képtelenek elutasítani e zsarnokok kötelékeit és manipulációját, akkor végül ezek a bolondok mind ki lesznek vetve. Lehet, hogy ezek a kis legyek nem csináltak semmi szörnyűséget, de annál csalárdabbak, ravaszabbak és köntörfalazóbbak, és mindenki, aki ilyen, ki less vetve. Egyetlen egy sem maradhat!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot). Isten szavainak elolvasása után úgy éreztem, hogy Ő rám zúdítja a haragját. „A halál eltemetése” és „Egyetlen egy sem maradhat!” – ezek a szavak kardként hatoltak a szívem mélységeibe, és nagyon meg voltam ijedve. Je Ping és a többi antikrisztus és gonosz ember csaknem egy éven át megzavarta a gyülekezetet a hatalomért és státuszért való versengés miatt, és olyan sok gonoszságot elkövettek. Nyilvánvalóan valamennyire tisztán láttam velük kapcsolatban, és már láttam e gonosz emberek természetlényegét, de halogattam, hogy leleplezzem és jelentsem őket, ezzel megengedve nekik, hogy gonoszságot tegyenek; már megsértettem Isten természetét. Amikor láttam, hogy Isten azt mondja, hogy a dörzsölt és sunyi embereket végül mind ki kell iktatni, arra gondoltam, ahogy azelőtt a saját érdekeim védelme érdekében, bár láttam Je Ping gonosz tetteit, mégsem lepleztem le vagy jelentettem őt, ezzel veszteséget okozva a testvéreim életbe való belépésének. Mély önvádat éreztem. Az önvizsgálatom közepette felismertem, hogy ennek a sátáni méregnek az irányítása alatt: „Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét”, nagyon ravaszul és megtévesztő módon cselekedtem. Miután Je Ping meggyötört engem, több olyan alkalom is volt, amikor jelenteni akartam a gonosz tetteinek tényét, de amint arra gondoltam, hogy Je Ping újból elnyomhat és gyötörhet engem, veszélyeztetve a kilátásaimat és a rendeltetési helyemet, a félelemtől visszahőköltem. Miután átvettem a gyülekezet munkáját, egyszerűen elküldtem Li Zsut, hogy pajzsként szolgáljon, miközben én megbújtam a háttérben, és nem sértettem meg senkit. Megláttam, hogy sátáni mérgek szerint élek, és hogy önzővé és megvetendővé váltam. Amikor krízissel találkoztam, csak elrejtőztem a házamban, mint egy csiga. Egy szikra bátorságom sem volt, még kevésbé bármilyen igazságérzetem! Valójában minél több engedményt tettem, hogy elkerüljem a bajt, annál inkább megengedtem, hogy az antikrisztusok és a gonosztevők bomlasszák a gyülekezetet, és annál inkább átadtam a testvéreket a Sátán és az ördögök kegyetlenségének. Most én feleltem a gyülekezet munkájáért, és Isten szándéka az volt, hogy betartsam az alapelveket, hogy megvédjem a testvéreket, és ne hagyjam, hogy az antikrisztusok ártsanak a gyülekezet munkájának. Teljesítenem kellett a kötelességemet és felelősségemet. Azelőtt minden tekintetben saját magamat védelmeztem, és nem voltam képes gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, de Isten nem tiltotta meg nekem, hogy tegyem a kötelességemet; helyette a szavait használta, hogy megítéljen és figyelmeztessen engem. Ez Isten legnagyobb szeretete! Ezúttal jelentenem kellett Je Pinget, és harcolnom kellett az antikrisztusok gonosz erői ellen a végsőkig. Most az egyszer igazi embernek kellett lennem! Ezután jelentettük Ye Ping és társai gonosz tetteinek tényét, ahogy a prédikátor azon megnyilvánulását is, hogy követte őket a felsővezetők elleni gonoszság elkövetésében. Miután a vezetők megértették Je Ping megnyilvánulásait, először is megkértek minket, hogy beszéljünk a testvérekkel, és fedjük fel Je Ping valódi természetét, és szolgáltassunk több tényt Je Ping és a társai gonosz tetteiről, amilyen gyorsan csak lehet. Azáltal, hogy egy ideig beszélgettünk, a testvérek elkezdtek tisztán látni Je Pinggel kapcsolatban, és mind készek voltak bizonyítékot szolgáltatni Je Ping és társai gonosz tetteiről. Később, miután a vezetők igazolták az általunk előterjesztett megnyilvánulásokat, látták, hogy a bizonyíték meggyőző, Je Pinget és a többieket pedig kitakarították a gyülekezetből.

Később még egy szakaszt olvastunk Isten szavaiból és beszéltünk arról, hogy Isten az utolsó napokban miért engedi meg, hogy az antikrisztusok és gonosz emberek gonoszt tegyenek és zavarásokat okozzanak a gyülekezetben, mi volt itt Isten szándéka, és milyen leckéket kell megtanulnunk. Mindenható Isten azt mondja: „Egyes gyülekezetekben antikrisztusok és gonosz emberek jelennek meg és okoznak zavarásokat, ezzel pedig félrevezetnek némelyeket – jó dolog ez vagy rossz dolog? Isten szeretete ez vajon, vagy játszadozik Isten az emberekkel és felfedi őket, amikor ez történik? Képtelenek vagytok megérteni ezt, ugye? Isten mindent a Maga szolgálatába állít annak érdekében, hogy tökéletesítse és megmentse azokat, akiket meg kíván menteni, és azok, akik őszintén keresik az igazságot és gyakorolják az igazságot, az igazságot nyerik el végül. Némelyek azonban, akik nem keresik az igazságot, így panaszkodnak: »Nem helyes, hogy így munkálkodik Isten. Annyit kell szenvednem miatta! Majdnem bedőltem az antikrisztusoknak. Ha ezt valóban Isten rendezte így, hogyan engedheti meg az embereknek, hogy bedőljenek az antikrisztusoknak?« Mi folyik itt? Az, hogy nem antikrisztusokat követsz, azt bizonyítja, hogy Isten oltalma alatt állsz; ha bedőlsz az antikrisztusoknak, akkor az Isten elárulása, és akkor Isten nem akar téged többé. Jó dolog vagy rossz dolog akkor, hogy ezek az antikrisztusok és gonosz emberek zavarást okoznak a gyülekezetben? Kívülről nézve rossz dolognak tűnik, de amikor lelepleződnek ezek az antikrisztusok és gonosz emberek, te növekedsz a tisztánlátás terén, ők pedig kitakaríttatnak, míg te érettebbé válsz. Amikor a jövőben ismét ilyen emberekkel találkozol, már azelőtt tisztán fogsz látni velük kapcsolatban, hogy kimutatnák a fogjuk fehérjét, és el fogod utasítani őket. Ez tehát tanulságos és előnyös lesz a számodra; tudni fogod, miként lásd tisztán az antikrisztusokat, és nem fog többé félrevezetni a Sátán. Mondd hát meg Nekem, nem jó dolog-e, hogy vannak antikrisztusok, akik megzavarják és félrevezetik az embereket? Az emberek akkor képesek csak meglátni, hogy Isten nem az elképzeléseikkel és képzelődéseikkel összhangban cselekedett, amikor eljutottak a megtapasztalás ezen fokáig, és Isten megengedi a nagy vörös sárkánynak, hogy eszeveszett zavarásokat okozzon, az antikrisztusoknak pedig, hogy félrevezessék Isten választottait; azért tesz így, hogy a Maga szolgálatába állíthassa a Sátánt választott népnek tökéletesítése végett, és csak ekkor értik meg az emberek Isten fáradságos szándékait. Némelyek ezt mondják: »Kétszer vezettek félre antikrisztusok, és még mindig nem tudom tisztán látni őket. Ha egy még ravaszabb antikrisztus kerül az utamba, újra félre leszek vezetve.« Akkor hadd történjen csak meg ismét, hogy megtapasztalhasd és levond a tanulságot – Istennek így kell tennie a dolgokat azért, hogy megmenthesse az emberiséget a Sátán befolyásától” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (1)). Isten szavai éreztették velem, hogy Ő valóban túlságosan mindenható és bölcs az Ő munkájában! Az, hogy a gyülekezetet gonosztevők és antikrisztusok zavarták meg, a felszínen nem volt jó dolog, és nem volt összhangban az ember elképzeléseivel és képzelgéseivel, de attól még tele volt Isten bölcsességével. Isten felhasználta, amit a Sátán és az ördögök vittek véghez a gyülekezetben, hogy felfedje és kiiktassa őket, és arra is, hogy segítsen elsajátítanunk az ítélőképességet. Isten tudta, hogy az érettségünk túl csekély és könnyen félrevezetnek minket az antikrisztusok és gonosztevők, így azáltal, hogy ők gonoszságot műveltek a gyülekezetben, Isten jobb ítélőképességűvé tett minket. Ugyanakkor Ő fel is fedte azokat, akik zavarodottak voltak és nem volt ítélőképességük és vakon követtek másokat. Isten szavaira gondoltam: „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak). Tisztábban láttam a szívemben, hogy sokan vannak, akik hisznek Istenben és követik Őt, és hogy kezdetben a búza és a konkoly mind egybe van kötve, és nem látni, melyik a jó, és melyik a rossz. Azonban ahogy Isten utolsó napokban végzett ítélő munkája előrehalad, azok, akik el tudják fogadni az igazságot és törekedni rá, képesek elfogadni Isten ítéletét, és megszabadulni a romlottságtól. Eközben megmutatkozik, hogy valójában mik az álhívők, a gonosz emberek és az antikrisztusok, és teljesen kitakarítják őket, a gyülekezet pedig egyre tisztább és tisztább lesz. Ez az elkerülhetetlen eredménye annak, hogy Isten sikeresen elvégzi ítélő munkáját!

2018. december 4-én a Je Ping és a többiek kiutasításáról szóló értesítést eljuttatták a gyülekezethez. Mondani sem kell, hogy a testvérek felszabadultnak érezték magukat, és mindannyian örvendeztek és a szívük mélyéből dicsérték Isten igazságosságát. A gyülekezetben lévő káosz végezetül elült, a testvérek pedig visszatértek a normális gyülekezeti életükhöz. A szívem mélyéből köszönöm Istennek az Ő vezetését!