Ez néhány évvel ezelőtt, nyáron volt. Jocelyn nővér Eli testvért nevezte ki öntöző diakónusnak, mondván, hogy a képessége elég jó, és az összejöveteleken a közössége megvilágosító. Amikor meghallottam ezt a hírt, megdöbbentem. Előtte dolgoztam Eli testvérrel. Együtt végeztünk egy kötelességet, így egy kicsit ismertem őt. Jó szónok volt, ez igaz, és bőven volt mondanivalója, mikor közösséget vállalt, de ezek többnyire csak szavak és doktrínák voltak, egyetlen gyakorlati problémát sem tudott kezelni. Arrogáns is volt, és gyakran önfejűen intézte a dolgokat. És úgy hozott döntéseket a munkáról, hogy semmit sem beszélt meg a többiekkel. Ez problémákhoz vezetett, és ártott a munkának is Isten házában. A vezetőnk néhányszor szóvá tette ezt neki, de ő nem fogadta el, és meg sem próbált változni. Én is felhívtam a figyelmét a problémáira. Soha nem gondolkodott el, csak próbálta igazolni a saját viselkedését. Egy idő után láttam, hogy ő olyasvalaki, aki mindig csak szavakat és doktrínákat szajkóz, de nem képes elfogadni az igazságot. Ahhoz, hogy valaki vezető vagy dolgozó legyen Isten házában, tisztán kell értenie az igazságot, felelősségtudattal kell rendelkeznie, és tudnia kell elfogadni az igazságot. Egy öntöző diakónusnak jónak kell lennie a problémák igazsággal való megoldásában, és gyakorlati munkát is kell végeznie. Jocelyn csak azért nevezte ki Eli testvért öntöző diakónusnak, mert jó szónok volt, és volt némi képessége. De ez egyszerűen nem volt helyes. Minél többet gondolkodtam, annál nyugtalanabb lettem, és meg akartam osztani a gondolataimat Jocelynnal. De pont mielőtt elmondtam volna, elbizonytalanodtam. Ahogy tudod, én is voltam öntöző diakónus, és nem sokkal korábban bocsátottak el, mert nem oldottam meg az emberek problémáit. Ha kétségeket ébresztek azzal a személlyel szemben, akit éppen most választott ki a vezető, akkor az milyen fényben tüntetne fel engem? Vajon nem azt mondanák az emberek, hogy mivel én elvesztettem ezt a kötelességet, ezért biztosan féltékeny vagyok arra az emberre, és hibát keresek benne? És ha azt mondják, hogy megzavarom a gyülekezeti munkát, és elveszik tőlem a kötelességemet? Úgy gondoltam, hogy annyiban hagyom, jobb, ha nem bonyolítom a dolgokat, és nem viszem vásárra a bőrömet azzal, hogy gondot okozok. Így hát amikor már a nyelvem hegyén voltak a szavak, inkább magamba fojtottam őket. Később hallottam, hogy néhány testvér egy másik csoportból már dolgozott együtt Elivel, és úgy gondolták, hogy nem vállalja a terhet, és nem alkalmas arra, hogy diakónusként szolgáljon. Akkor biztosra vettem, hogy igazam van vele kapcsolatban, és úgy gondoltam, hogy amint tudok, beszélnem kell Jocelynnel, hogy ne késleltessük tovább Isten házának munkáját. Mivel Jocelyn volt az, aki kinevezte Elit, ha szóba hoznám neki, az nem olyan lenne, mintha őt kritizálnám? Dolgoztam Jocelynnal korábban, és nagyon önelégült, arrogáns és hatalmaskodó volt. Beszéltem vele ezekről a dolgokról. Nem volt hajlandó elfogadni, és szigorúan leszidott, amikor nem volt jó az állapotom. Ezért attól féltem, ha említést teszek egy problémáról a munkájával kapcsolatban, azt fogja hinni, hogy kötözködöm, és kritizálom őt. Mihez kezdek, ha megnehezíti a dolgomat? Eszembe jutott, hogy évekkel korábban egy nővéremmel észrevettük egy vezető hibáit, és ő azzal vádolt minket, hogy klikkesedünk, összefogunk ellene, és támadjuk őt. Elvesztettem a kötelességemet. A vezetőt később leleplezték mint antikrisztust, és kizárták, de nekem sokáig nem volt kötelességem, mivel az antikrisztus visszatartott. Aggódtam, hogy Jocelyn nem fogja elfogadni, amit mondok, és találni fog valami ürügyet, hogy elvegye tőlem a kötelességemet. Isten munkája hamarosan a végéhez ér. Tehát ez egy sorsdöntő időszak a kötelességünket illetően. Aggódtam, hogy ha egy ilyen időszakban nem tudok kötelességet végezni, és jótettekkel felkészülni, akkor elveszítem az esélyemet az üdvösségre. Nem veszítenék-e akkor nagyon sokat? Erre gondolva úgy döntöttem, hogy nem hozom fel neki a témát.

Később hallottam néhány testvértől, hogy mióta Eli öntöző diakónus lett, csak szavakat és doktrínákat mond, sokat henceg, és senkinek nem segít a problémáiban. Nem vállal felelősséget. Ő volt a felelős néhány újonnan érkezőért, de közülük páran elhitték a KKP hazugságait, és nem jöttek többet. Eli nem nyújtott nekik időben közösséget, és ennek következtében néhányan elhagyták a hitet. Amikor erről hallottam, rájöttem, hogy milyen komoly a probléma. Ha tehát továbbra is ő marad az öntöző diakónus, az egyre nagyobb kárt okozhat a gyülekezet munkájában, és tudtam, hogy ezt azonnal jelentenem kell. De akkoriban féltem attól, hogy emiatt bajba kerülök, ezért össze voltam zavarodva. Jelentsem, vagy ne? Ha megteszem, az rám is hatással lesz, de ha nem teszem, akkor bűntudatom lesz miatta. Bárcsak szólhatnék róla úgy, hogy utána semmi baj nem történik! Ezek a gondolatok állandóan kísértettek, zavarodott és nyugtalan voltam miattuk.

Hmm, egy alkalommal egy csoportvezető megkérdezte tőlünk, hogy van-e véleményünk Eli előléptetéséről, és hogy írjuk meg neki, ha van. Ennek hallatán izgatott lettem, mert ez egy nagyszerű lehetőség volt. A csoportvezető összefoglalja majd az üzeneteinket a vezetőnek, és akkor a vezető nem fogja tudni, hogy mit ki írt. Ha megpróbálna kutakodni utána, a csoportvezető megvédené az anonimitást. Így hát leírtam a problémákat, amiket láttam, és odaadtam neki. Másnap reggel meglepetésemre azt mondta, hogy már továbbította a vezetőnek, amit írtam. Amikor megtudtam, hogy nem a csoportunktól jövő visszajelzésként osztotta meg, nagyon nyugtalan lettem. Ezt kérdeztem tőle: „Miért küldted el az eredeti üzenetemet Jocelynnak?” Látva, hogy hevesen reagálok, megkérdezte: „Mindenki gondolatát továbbítottuk a vezetőnek, és őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, amit gondolunk. Miért aggódsz?” Nem tudtam, mit válaszoljak erre. Meglepődtem, és egy kicsit zavarba is jöttem. Soha nem gondoltam volna, hogy a többiek már felhozták ezt a témát neki. Volt bátorságuk felszólalni. Én miért féltem nyíltan beszélni erről az egészről? Imádkozva Istenhez fordultam, és elgondolkodtam magamon.

Utána pedig elolvastam Isten néhány szavát: „Milyen ember az, akinek nincs lelkiismerete, és nincs meg benne a normális emberi mivolt észszerűsége? Általánosságban véve olyan ember, akinek nincs emberi mivolta, és akinek igazán szörnyű az emberi mivolta. Konkrétabban, milyen jellemzők találhatók meg az ilyen emberekben? Milyen konkrét megnyilvánulásai vannak náluk annak, hogy híján vannak az emberi mivoltnak? (Önzők és alantasok.) Az önző és alantas emberek felületesek a tetteikben, és hagynak mindent menni a maga útján, ha az nem érinti őket személyesen. Nem gondolnak Isten házának érdekeire, és nincsenek tekintettel Isten szándékaira. Nincs bennük teherérzet és felelősségtudat, ami a kötelességük végzését vagy az Isten melletti bizonyságtételt illeti. [...] Vannak olyanok, akik semmilyen felelősséget nem vállalnak, függetlenül attól, milyen kötelességet végeznek. Nem jelentik haladéktalanul a felfedezett problémákat a feletteseiknek. Amikor bomlasztó és zavart keltő embereket látnak, szemet hunynak felettük. Amikor látják, hogy gonosz emberek gonoszságot követnek el, nem próbálják megállítani őket. Egyáltalán nem védik Isten házának érdekeit, és a legcsekélyebb mértékben sem gondolnak arra, mi a kötelességük és a felelősségük. Amikor az ilyenfajta emberek a kötelességüket végzik, nem végeznek semmilyen valódi munkát, és elmerülnek a kényelemben; ők az embereknek megfelelni akarók, csak a saját hiúságuk, hírnevük, státuszuk és érdekeik miatt beszélnek és cselekszenek, és csak olyan dolgokra hajlandók némi erőfeszítést és energiát fordítani, amelyek a javukat szolgálják. Az ilyenfajta ember tettei és szándékai mindenki számára világosak: előbukkan, valahányszor lehetőség nyílik a szereplésre, vagy valamilyen áldás élvezetére. De amikor nincs lehetőség a szereplésre, vagy amikor eljön a szenvedés ideje, eltűnik szem elől, mint a teknős, amely behúzza a fejét. Van az ilyen embernek lelkiismerete és észszerűsége? (Nincs.) Érez önvádat a lelkiismeret és észszerűség nélküli ember, amiért így cselekszik? Nem érez önvádat; az ilyen ember lelkiismerete semmilyen célt nem szolgál. Soha nem érzett szemrehányást a lelkiismeretében, így vajon érezheti-e a Szentlélek szemrehányását vagy fegyelmezését? Nem, nem érezheti” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Azzal, hogy átadja a szívét Istennek, az ember elnyerheti az igazságot). Isten szavai pontosan leírták az állapotomat. Tudtam, hogy a vezető az alapelvekkel ellentétesen cselekszik, és azt is tudtam, hogy Eli nem jó öntöző diakónus, és hátráltatja mások életbe való belépését. Ki kellett volna állnom, és jelentenem kellett volna, hogy megvédjem a gyülekezet munkáját. Isten választott népeként ez mindannyiunknak kötelességünk. De ehelyett féltem, hogy megsértem Jocelynt, és elveszi tőlem a kötelességemet, ezért homokba dugtam a fejem, és szemet hunytam a probléma felett. Végül leírtam valamit a csoportvezetőnek, de nem akartam, hogy Jocelyn megtudja, hogy én voltam az, mert féltem, hogy ez problémákat okozna. Rájöttem, hogy a saját személyes érdekeimre gondoltam, nem pedig Isten házára. Hiányzott belőlem a lelkiismeret és az értelem. Annyi öntözést és táplálékot élveztem Isten szavaiból, de amikor Isten házának a munkája kárt szenvedett, csak arra gondoltam, hogy megvédjem magam. Egyáltalán nem voltam hűséges Isten iránt, csupán beleharaptam abba a kézbe, amelyik enni adott nekem. Nem volt emberi mivoltom. Minél többet gondolkodtam, annál rosszabbul éreztem magam, és akkor eltöprengtem: miért félek és szorongok, amikor egy ilyen problémával találkozom? Egyszerűen őszinteséget mutatni olyan kimerítő volt. Miféle beállítottság irányított engem?

Később olvastam egy szakaszt Isten szavaiból, ami mindent világossá tett számomra. Mindenható Isten azt mondja: „A legtöbb ember hajlandó törekedni az igazságra és gyakorolni akarja az igazságot, de sokszor csupán az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; legbelül azonban az igazság nem vált az életükké. Így amikor olyan gonosz erőkkel találkozol, amelyek megzavarják és szabotálják a gyülekezet munkáját – például amikor olyan hamis vezetőkkel szembesülsz, akik az alapelvek megsértésével intézik az ügyeket és nem végeznek valódi munkát, vagy gonosz emberekkel és antikrisztusokkal, akik gonoszat tesznek és megzavarják a gyülekezet munkáját, és ezáltal kárt okoznak Isten választott népének –, nincs bátorságod felállni és felszólalni. Miért nincs meg benned ez a bátorság? Azért, mert félénk vagy, vagy nem tudod jól kifejezni magad, vagy nem mersz felszólalni, mert nem látod tisztán a dolgokat? Ez nem ezen dolgok valamelyike miatt van; elsősorban annak a következménye, hogy a romlott beállítottságaid korlátoznak téged. Az egyik romlott beállítottság, amelyet felfedsz, a csalárd beállítottság: amikor történik valami, az első dolog, amit mérlegelsz, a saját érdekeid, a tetteid következményei, és hogy azok előnyösek lesznek-e számodra. Ez csalárd beállítottság, nem igaz? Egy másik az önző és aljas beállítottság. Azt gondolod: »Mi közöm nekem ahhoz, hogy ők kárt okoznak Isten háza érdekeinek? Nem vagyok vezető, miért kellene hát belefolynom? Semmi közöm hozzá, és nem az én felelősségem.« Az ilyen gondolatokat és szavakat nem szándékosan találod ki, hanem tudattalanul születnek benned – ezek azok a romlott beállítottságok, amelyeket az emberek felfednek, amikor egy problémával találkoznak. Ezek a romlott beállítottságok irányítják a gondolataidat, megkötözik a kezedet és a lábadat, és uralják azt, amit mondasz. A szívedben fel akarsz állni és fel akarsz szólalni, de aggályaid vannak, és még ha fel is szólalsz, mellébeszélsz és kiskaput hagysz magadnak, vagy ködösítesz, és egyszerűen nem mondod el az igazat. A tisztán látó emberek látják ezt, és a valóságban te is tudod a szívedben, hogy nem mondtál el mindent, amit kellett volna, hogy nem értél el eredményeket, hogy csupán a látszat kedvéért csináltad, és hogy a probléma nem oldódott meg. Nem tettél eleget a felelősségednek, mégis arcátlanul azt mondod, hogy megtetted, vagy azt állítod, hogy akkor nem láttad tisztán a dolgokat. Összhangban vannak ezek az állítások a tényekkel? Ez az, amit valójában gondolsz? Nem állsz teljesen a sátáni beállítottságaid irányítása alatt? Még ha némely dolog, amit mondasz, összhangban is van a tényekkel, kulcsfontosságú helyeken és döntő kérdésekben hazudsz és megtéveszted az embereket. Ez elég annak bizonyítására, hogy hazug vagy, és olyasvalaki, aki a sátáni beállítottságai szerint él. Minden, amit mondasz és gondolsz, egy gondolati szűrőn megy át. Ennek eredményeként a dolgok, amiket mondasz, mind valótlanságok, üres szavak és hazugságok – a valóságban mind ellentétesek a tényekkel, olyan szavak, amelyeket azért mondasz, hogy okoskodás segítségével igazold magad, olyan szavak, amelyek a saját javadat szolgálják. Amikor mindenkit félrevezettél és elérted, hogy higgyenek neked, úgy érzed, elérted a célodat. Így beszélsz te, és ez a beállítottságodat is képviseli. Teljes mértékben a sátáni beállítottságaid irányítanak. Nincs hatalmad afelett, amit mondasz és teszel. Nem tudod azt mondani, amit valójában gondolsz, illetve nem tudsz igazat mondani, még ha akarsz sem; nem tudod gyakorolni az igazságot, még ha szeretnéd sem; nem tudsz eleget tenni a felelősségeknek, amelyeknek eleget kellene tenned, még ha szeretnél sem” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavait olvasva akkor megértettem, hogy azért nem védem Isten házának munkáját, mert természetemnél fogva megvetendő, önző és csalárd vagyok. Arra gondoltam, hogy tudom, hogy Jocelyn nem az alapelvek szerint cselekszik, és Eli testvér árt a gyülekezet munkájának, mert nem végez gyakorlati munkát. Mindezt kristálytisztán láttam. Tudtam, hogy beszélnem kellene erről, hogy ez segítené a gyülekezet munkáját, de soha nem volt bátorságom, hogy mondjak valamit. Amikor egy csoportvezető megkért minket, végül leírtam a véleményemet, de amikor megtudtam, hogy egyenesen a vezetőnek adta tovább a szavaimat, úgy éreztem, hogy „leleplezett” engem. Minden gondolatomban és tettemben azon törtem a fejem, hogyan tudnám megvédeni magam, hogy ne veszítsek semmit. Bár tudtam, hogy a testvérek élete és a gyülekezet munkája kárt szenved, mégsem gyakoroltam az igazságot, és nem osztottam meg az általam látott problémákat. Az ilyen eszmék szerint éltem: „mindenki csak magáért felel”, „csak azzal törődj, ami téged érint”, „az okos ember jól védi magát”, „azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét”. Ezek a dolgok irányították a gondolataimat, a bűvkörükben tartottak, csalárddá és ravaszkodóvá tettek. Volt hitem, és olvastam Isten szavait, de a szívemben nem volt helye Istennek. Nem volt bennem őszinteség, és nem tudtam fényt deríteni a valós helyzetekre. Csak a Sátán szolgája voltam, egy szánalmas létezés volt ez. Megvetendő és emberi mivolt nélküli, undorító voltam Isten számára. Ekkor nagyon nagy megbánást éreztem. Csendben imádkoztam Istenhez: „Ó, Istenem! Olyan önző és csalárd vagyok. Nem tettem semmit, amikor láttam egy problémát, nem gyakoroltam az igazságot, és nem védtem Isten házának munkáját. Milyen szánalmas ez tőlem! Istenem, nem akarok többé így élni. Kérlek, ments meg ettől! Az igazságot akarom gyakorolni, és örömet akarok szerezni Neked.” Ezután egy kicsit magabiztosabb lettem, és már nem aggódtam amiatt, hogy Jocelyn hogyan fog reagálni, miután elolvasta a szavaimat.

Ezután Jocelyn nővér nem gondolkodott el önmagán és azon, hogy Eli kinevezése problémás volt, és nem változtatta meg Eli kötelességét sem. Emellett nem segített a lassan haladó és nem hatékony projektekben sem. Úgy gondoltam, hogy nem fogadja el az igazságot, és nem végez valódi munkát, így az emberek felismerésének alapelvei szerint úgy tűnt, hogy hamis vezető. Jelenteni akartam ezt valakinek a felsőbb szinteken, de ismét haboztam. Ha jelentem, és ő rájön, mit fog akkor gondolni rólam? Azután, ha nem bocsátják el, és továbbra is marad, talán ürügyet fog találni arra, hogy elnyomjon engem? Jobb, ha elfelejtem ezt. Az, hogy nem hajlandó változtatni és gyakorlati munkát végezni, az ő problémája, tehát nekem csak a kötelességemet kell végeznem a legjobb tudásom szerint. Így hát háttérbe szorítottam ezt a gondolatot, és hagytam, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak. Később valami meggyőzött arról, hogy meggondoljam magam, és megtaláltam a bátorságot, hogy jelentsem Jocelynt.

Nem sokkal később meghallottam, hogy egy másik gyülekezet vezetőjét leleplezték mint antikrisztust, és kirúgták. Elég sok gonoszságot követett el az ott töltött idő alatt, és mindenki látta, hogy milyen, de nem szóltak róla. A gyülekezetben senki sem jelentette őt, és még azután sem leplezték le a gonosz tetteit, hogy őt magát leleplezték és kirúgták. Azt állították, hogy nem tudtak róla, és kibújtak a felelősség alól. Ahogyan védték azt a vezetőt, az megsértette Isten természetét. Azután mindenkinek abba kellett hagynia a kötelessége végzését, és el kellett gondolkodnia. Ez az egész dolog mély benyomást tett rám, és Isten szavait juttatták eszembe: „Ha egy gyülekezetben nincs senki, aki hajlandó gyakorolni az igazságot, és senki, aki szilárdan megállna bizonyságtételében Isten mellett, akkor azt a gyülekezetet teljesen el kell szigetelni, és el kell vágni kapcsolatait a többi gyülekezettel. Ezt a »halál eltemetésének« nevezik; ez az, ami a Sátán elutasítását jelenti. Ha egy gyülekezetben több helyi zsarnok van, és őket »kis legyek« követik, akikből teljesen hiányzik a tisztánlátás, és ha az ilyen gyülekezetek tagjai még az igazság meglátása után is képtelenek elutasítani e zsarnokok kötelékeit és manipulációját, akkor végül ezek a bolondok mind ki lesznek vetve. Lehet, hogy ezek a kis legyek nem csináltak semmi szörnyűséget, de annál csalárdabbak, ravaszabbak, és mindenki, aki ilyen, ki lesz vetve. Egyetlenegy sem maradhat! Azok, akik a Sátántól valók, visszakerülnek a Sátánhoz, míg azok, akiket Isten kiválasztott, biztosan keresni fogják az igazságot; ezt a természetük dönti el. Vesszenek el mindazok, akik a Sátánt követik! Senki nem fog szánalmat érezni az ilyen emberek iránt. Legyenek ellátva azok, akik az igazságot keresik, és szívük szerint gyönyörködjenek Isten szavában. Isten igazságos; senkivel sem kivételezne. Ha te ördög vagy, akkor képtelen vagy az igazság gyakorlására; ha olyasvalaki vagy, aki az igazságot keresi, akkor biztos, hogy nem kerülsz a Sátán fogságába. Ez minden kétséget kizáróan így van” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Figyelmeztetés azoknak, akik nem gyakorolják az igazságot). Isten szavaiból megtudtam, hogy az Ő igazságos természete nem tűri a sértést, és megláttam az Ő haragját azok iránt, akik nem gyakorolják az igazságot. Még ha úgy tűnik is, hogy nem tesznek semmi gonoszat, látják, hogy az antikrisztusok gonoszat cselekszenek, mégsem tesznek semmit, hogy leleplezzék őket. Hagyják, hogy az antikrisztusok tönkretegyék Isten házának munkáját, de nem tesznek semmit. Ők a Sátán segítői, akik rejtegetik az antikrisztusokat. Ezzel részt vesznek az antikrisztusok gonoszságában. Ez megsérti Isten természetét. A viselkedésem alapján nem voltam én is ugyanilyen? Annyira sokat olvastam Isten szavait, és szert tettem némi felismerőképességre. Megláttam egy olyan vezetőt, aki nem követi az alapelveket, nem fogadja el az igazságot, és nem végez gyakorlati munkát. Hamis vezető volt, és akadályozta Isten házának munkáját. De féltem attól, hogy megsértem őt, és hátráltatni fog, ezért hagytam, hogy megússza, mert nem érintett engem. Úgy éreztem, hogy nem az én dolgom, hogy megváltozik-e, vagy sem. Élveztem Isten annyi táplálékát, de hálátlan voltam, és a Sátán oldalán álltam. Láttam, hogy Isten házának érdekeit veszélyeztetik, de nem tettem semmit. Vajon nem pont úgy viselkedtem, mint a Sátán? Továbbra is végeztem a kötelességemet, de Isten figyelt minden apró dologra, amit tettem. Tudtam, hogy ha nem tartok bűnbánatot, akkor fel fogom kelteni Isten haragját, és Ő ki fog iktatni. Ez egy igazán rémisztő gondolat volt számomra. Azonnal imádkoztam, és bűnbánatot tartottam Isten előtt: „Édes Istenem! Jocelyn megzavarta a gyülekezeti munkát, de csak azért, hogy megvédjem magam, nem gyakoroltam az igazságot, és nem jelentettem. A Sátánnak dolgoztam. Lázadó és undorító vagyok. Istenem, most bűnbánatot akarok tartani, és kérlek, hogy mutass utat, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethessem!”

Akkoriban folyton azon tűnődtem, hogy miért félek jelenteni egy vezető problémáit. Mitől féltem? Aztán kerestem, imádkoztam, és ezt találtam Isten szavaiban, ami segített jobban megérteni a témát: „Milyen hozzáállást kell tanúsítaniuk az embereknek azzal kapcsolatban, hogyan kezeljenek egy vezetőt vagy egy dolgozót? Ha az, amit egy vezető vagy dolgozó tesz, helyes és összhangban van az igazsággal, akkor engedelmeskedhetsz neki. Ha az, amit tesz, helytelen és nincs összhangban az igazsággal, akkor nem szabad engedelmeskedned neki. Leleplezheted, szembeszállhatsz vele, és másik véleménynek adhatsz hangot. Ha nem képes tényleges munkát végezni, vagy olyan gonosz dolgokat cselekszik, amelyek zavart okoznak a gyülekezeti munkában, és feltárul az a tény, hogy ő hamis vezető, hamis dolgozó vagy antikrisztus, akkor felismerheted, leleplezheted és jelentheted. Isten választott népe között azonban vannak, akik nem értik az igazságot, és különösen gyávák. Félnek attól, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok elnyomják és gyötrik őket, ezért nem merik betartani az alapelveket. Azt mondják: »Ha a vezető kirúg engem, végem van. Ha mindenkit rávesz, hogy leleplezzen vagy elhagyjon, akkor már nem fogok tudni hinni Istenben. Ha kizárnak a gyülekezetből, akkor Isten nem fog engem akarni, és nem fog megmenteni. És nem lesz-e hiábavaló a hitem?« Nem nevetséges az ilyen gondolkodás? Van-e az ilyen embereknek igazi hite Istenben? Vajon egy hamis vezető vagy egy antikrisztus Istent képviseli, amikor kizár téged? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus gyötör és kiközösít, az a Sátán műve, és semmi köze Istenhez. Amikor az embereket kitakarítják vagy kizárják a gyülekezetből, az csak akkor van összhangban Isten szándékaival, ha az a gyülekezetnek és Isten egész választott népének közös döntése, illetve ha a kitakarítás vagy a kizárás teljes mértékben összhangban van Isten házának munkarendjével és Isten szavainak igazságalapelveivel. Hogyan jelenthetné az, hogy egy hamis vezető vagy antikrisztus kiközösített, azt, hogy nem üdvözülhetsz? Ez a Sátán és az antikrisztus általi üldöztetés, és nem jelenti azt, hogy Isten nem fog megmenteni. Az, hogy meg lehet-e menteni téged vagy sem, Istentől függ. Egyetlen emberi lénynek sincs felhatalmazása eldönteni, hogy Isten megmenthet-e téged. Ezzel tisztában kell lenned. És a hamis vezető vagy antikrisztus általi kiűzetésedet úgy kezelni, mintha Isten űzött volna ki – ez vajon nem Isten félreértelmezése? De igen. És ez nemcsak Isten félreértelmezése, hanem lázadás is Isten ellen. Ez egyfajta istenkáromlás is. És nem tudatlanság és ostobaság Istent így félreértelmezni? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus kizár, miért nem keresed az igazságot? Miért nem keresel valakit, aki érti az igazságot, hogy valamennyi tisztánlátásra tehess szert? És miért nem jelented ezt a feletted állóknak? Ez azt bizonyítja, hogy nem hiszel abban, hogy az igazság uralkodik Isten házában. Azt mutatja, hogy nincs igaz hited Istenben, hogy nem vagy olyasvalaki, aki igazán hisz Istenben. Ha bízol Isten mindenhatóságában, miért félsz egy hamis vezető vagy antikrisztus megtorlásától? Vajon ő meghatározhatja a sorsodat? Ha képes vagy a tisztánlátásra, és felismered, hogy a cselekedetei nincsenek összhangban az igazsággal, miért nem beszélsz Isten választott népével, azokkal, akik megértik az igazságot? Van szád – miért nem mersz hát felszólalni? Miért félsz annyira egy hamis vezetőtől vagy antikrisztustól? Ez azt bizonyítja, hogy gyáva vagy, semmirekellő, a Sátán kiszolgálója. Ha nem mered jelenteni a feletted állóknak, amikor egy hamis vezető vagy antikrisztus fenyeget, az azt mutatja, hogy téged már hatalmába kerített a Sátán, és hogy a szíved egy a hamis vezetővel vagy antikrisztussal. Hát nem a Sátán követése ez? Hogyan tartozhat valaki, aki ilyen, Isten választott népéhez? Világos és egyszerű: az ilyen söpredék” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Harmadik tétel: Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek). „Isten minden olyan munkája és szava, amely az emberiség rendeltetési helyével kapcsolatos, minden egyes egyén lényegének megfelelően, helyénvalóan fog bánni az emberekkel; a legkisebb hiba sem fog előfordulni, és még kevésbé fog egyetlen tévedés is történni. Csak amikor emberek végeznek munkát, akkor vegyülnek bele emberi érzések vagy elgondolások. Az Isten által végzett munka a legmegfelelőbb; Ő egyáltalán nem emel hamis vádakat egyetlen teremtett lény ellen sem” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba). Miután ezt elolvastam, megértettem, hogy azért nem jelentettem a vezetőt, mert a látásmódom teljesen téves volt. Azt hittem, hogy egy vezető meghatározhatja a sorsomat, és ha megsértek egy vezetőt, és nem engedi, hogy végezzem a kötelességemet, akkor elveszítem az üdvösség minden reményét. Úgy tekintettem a vezetőkre, mintha magasabb szinten lennének, mint Isten. Nem voltam igazi hívő. Egy álhívő voltam. A sorsunk csak Istentől függ. A jövőm, és az, hogy teljesen megmenekülhetek-e, vagy sem, teljesen Istentől függ. Ezt nem döntheti el egy ember. Bár már egyszer elnyomtak, mert rámutattam arra, hogy egy vezető mit csinált rosszul, mégis működött, mert később mások rájöttek, hogy a vezető egy antikrisztus, és eltávolították. Nem vesztettem el az esélyemet az üdvösségre, mert egy antikrisztus igazságtalan bánásmódjától szenvedtem, de ehelyett fejlesztettem a felismerőképességemet, és tanultam belőle. Egyes testvérek leleplezik és jelentik a hamis vezetőket és antikrisztusokat, hogy megvédjék Isten házának munkáját, és akkor azok a hamis vezetők és antikrisztusok nekik támadnak. Néhányukat még a gyülekezetből is kirúgták, de ha igaz hitük van, és folytatják az evangélium megosztását, akkor a Szentlélek munkája és Isten vezetése továbbra is velük marad. Majd amikor az antikrisztust leleplezik és eltávolítják, akkor visszaengedik őket a gyülekezetbe. Ez azt mutatja, hogy Isten igazságos; az igazság irányít Isten házában. Isten uralkodik minden felett. Arra a gyülekezetre gondoltam, ahol nem leplezték le az antikrisztust, és szemet hunytak minden gonosz tette felett, figyelmen kívül hagyva azt, ami nem érintette őket, és hagyták, hogy az antikrisztus megzavarja a gyülekezetet. Bár ők maguk nem voltak elnyomva, és továbbra is végezték a kötelességüket, egy igazán gonosz, Istennel szemben álló antikrisztust rejtegettek. Isten elutasította őket. Tényleg rájöttem arra, hogy milyen nagy baj az, ha nem jelentünk egy hamis vezetőt, és Isten természete nem tűri a sértést. Én pedig féltem, és megvetettem magam. Aztán erőre kaptam, hogy gyakoroljam az igazságot.

Isten ezen szavai is eszembe jutottak: „Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve státuszodra, és ne fontolgasd a személyes érdekeidet! Mindenekelőtt Isten házának az érdekeit kell figyelembe venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten szándékait, és mindenekelőtt annak az átgondolásával kezdd, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy odaadó voltál-e, elvégezted-e a felelősségeidet, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságainak levetésével nyerheti el az ember). Isten szavai nekem is utat mutattak. Isten házának érdekeit kellett előtérbe helyeznem, ezt kellett a legfontosabbként kezelnem, és tudatosan lázadnom kellett a saját rossz indítékaim ellen. Nem lehettek a saját érdekeim a legfontosabbak. Így aztán leírtam az összes problémát, amit találtam, hogy jelentésre készen legyen. Éppen akkor Carol nővér és néhány másik nővér elmondta nekem, hogy ők is észrevették, hogy Jocelyn nem végez igazi munkát, és hogy nem akarja elbocsátani a gyenge képességűeket, akik mindig felületesek a kötelességükben, mondván, hogy nem talál mást helyettük. Ez nagy kárt okozott Isten házának munkájában. Nem oldotta meg a gyülekezetben régóta fennálló problémákat, és nem az alapelvek alapján választotta ki az embereket. Az alapelvek szerint Jocelyn csupán egy hamis vezető volt. Mindannyian írtunk egy levelet, amelyben együtt jelentettük őt.

Miután a felsőbb vezetők utánanéztek, megerősítették, hogy Jocelyn nem végez gyakorlati munkát, diktatórikus, a státuszát arra használja, hogy másokat irányítson, és figyelmen kívül hagyja a munkarendet. Elbocsátották a tisztségéből, mert hamis vezető volt. Eli nem volt jó öntöző diakónus, ezért más kötelességet adtak neki. Mindenféle érzések kavarogtak bennem, amikor hallottam, hogy mi lett a vége. Isten házában valóban Krisztus és az igazság gyakorolják a hatalmat, és több önbizalmam és erőm volt az igazság gyakorlásához. Hálát éreztem Isten iránt. Annyira hálás vagyok Isten szavaiért, amelyek lehetővé tették, hogy megszabaduljak ezektől a sátáni filozófiáktól, elég bátor legyek, hogy gyakoroljam az igazságot, jelentsem a hamis vezetőt, és emberi méltósággal éljek!