2012 szeptemberében a gyülekezeti munka felelőse voltam, amikor megismertem a vezetőmet, Jen Csót. Megtudtam, hogy egy ideje már arra kérte a testvéreket, hogy házról házra járva hirdessék az evangéliumot. Ez az alapelvek súlyos megsértése volt. A munkatársammal azt mondtuk neki: „Az evangélium terjesztése során Isten házának alapelveihez kell tartanunk magunkat. Amit te csinálsz, az ellenkezik ezzel, és ha álhívők vagy gonosz emberek kerülnek az Egyház kötelékébe, az bomlasztani fogja Isten házának a munkáját. Egyébként is veszélyes így terjeszteni az evangéliumot. Ha valaki hívja a rendőrséget, azzal a testvéreinket az oroszlánok elé veted.” Ő nemcsak hogy fittyet hányt erre, de még minket vádolt, hogy túl mereven ragaszkodunk a szabályokhoz. Ezután gyakran szidott engem és a munkatársamat az összejöveteleken, mondván: akadályozzuk Isten házának evangéliumi munkáját. Mindketten úgy éreztük, hogy nagyon korlátoz bennünket. Annak az évnek a decemberében a régióbeli tagjaink Jen Cso utasításának megfelelően hirdették az evangéliumot, és több mint százat letartóztattak közülük. Ez nagy csapás volt Isten házának munkájára, de Jen Csóban a bűntudatnak szikrája sem ébredt. Egyszer sem láttam, hogy elemezte volna az arroganciáját vagy nemtörődömségét, vagy mélyen elgondolkodott volna ezeken. 2013 novemberére a gyülekezeti videók készítésével lettem megbízva. Észrevettem, hogy Cso még mindig arrogánsan csak azt tesz, amit akar. Bárkit, aki más véleményen volt, megszidott és elítélt. Állandóan visszatartott videókat, amiket felülvizsgálatra nyújtottak be neki, ennél fogva a testvérek nem kaphattak időben tanácsot vagy segítséget. Rámutattam pár hiányosságra a kötelességvégzésével kapcsolatban, és tettem néhány javaslatot, de ő úgy folytatta, ahogy addig. Nem hallgatott rám, és azt mondta, én vagyok arrogáns. 2014 májusában elbocsátattatott és hazaküldött. Hazatérésem után az olvasmányaimban rábukkantam olyan alapelvekre, amelyek az antikrisztusok és hamis vezetők felismeréséről szóltak. Amikor összehasonlítottam ezt Jen Cso szokásos viselkedésével, végre rájöttem, hogy valójában milyen arrogáns és rosszindulatú. Mindig önkényes és diktatórikus volt a kötelességében. Nem fogadta el sem az igazságot, sem a testvéreik javaslatait, hanem inkább elnyomta és elítélte az embereket. Hát a viselkedése alapján nem egy antikrisztus volt, aki gyűlöli az igazságot? Amikor a maga valójában láttam a viselkedését, megdöbbentem. A két év során, amíg együtt dolgoztunk, láttam, hogy viselkedik és hogy közelíti meg a dolgokat, de mindezt a romlottsága kifejezésének vettem. Soha nem használtam Isten szavait, hogy elemezzem a természetlényegét, vagy hogy milyen utat követ. Tehát amikor a közelében voltam, mindig toleránsnak és türelmesnek kellett lennem, ami végül hátráltatta és befolyásolta Isten házának a munkáját. Azt gondoltam: „Ha Jen Cso továbbra is gyülekezetvezető lesz, még inkább bomlasztani fogja Isten házának a munkáját.” Úgy döntöttem, hogy jelentem a problémáit Isten házának. Mondtam egy imát Istennek, és írtam egy levelet, amelyben jelentést tettem Csóról. A levél végére odaírtam még egy utolsó dolgot. Tudtam, hogy akkoriban az egyik videóval volt egy kis gond, így megkértem Isten házát, hogy vizsgálják ezt ki és nézzék át.

Amikor már majdnem elküldtem a kész levelet, kétségeim támadtak. Azt gondoltam: „Már tettem javaslatokat Jen Csónak korábban, és rámutattam a problémákra a kötelességvégzésében, de nem sült el jól a dolog, és ő hazaküldött. Most még a kötelességemet sem végezhetem. Ha elküldöm ezt a levelet, amelyben jelentem a problémáit, és egy véletlen folytán elolvassa, azzal fog vádolni, hogy a vezetőket és dolgozókat támadom, és az hova vezet majd? Egyszerűen el kellene felejtenem. Mivel már úgyis magam mögött hagytam ezt a dolgot, jobb, ha nem kavarom fel újra.” De azután arra gondoltam: „Isten irányításával ma rájöttem, hogy Jen Cso az antikrisztusok útját járja. Ha nem jelentem ezt, Isten házának a munkája és a testvérek látják majd kárát. Akkor vajon nem a Sátán segédje és gonosztevő leszek?” Komolyan tépelődtem: az egyik oldalon ott volt Isten házának és a testvéreknek az érdeke, a másikon pedig az én saját jövőbeli kilátásaim. Egyszerűen nem tudtam, mitévő legyek. Néhány napon át gyakran járultam imádságban Isten elé arra kérve Őt, hogy vezessen a helyes útra. Később olvastam egy passzust Isten szavaiból. „Kell, hogy legyenek törekvéseid és bátorságod a tökéletessé tételhez, és nem szabad mindig azt gondolnod magadról, hogy képtelen vagy rá. Vannak az igazságnak kedvencei? Vajon az igazság szembefordulhat szándékosan az emberekkel? Ha keresed az igazságot, az letaglózhat téged? Ha szilárdan kiállsz az igazság mellett, az leteper téged? Ha valóban az életre törekszel, akkor az élet kitérhet előled? Ha nélkülözöd az igazságot, az nem azért van, mert az igazság nem vesz rólad tudomást, hanem mert te tartod távol magad az igazságtól; ha nem tudsz szilárdan kiállni az igazság mellett, az nem azért van, mert valami baj van az igazsággal, hanem mert te úgy gondolod, hogy nincs összhangban a tényekkel; ha nem nyerted el az életet, miután sok éven át hajszoltad, az nem azért van, mert az életnek nincs lelkiismerete irántad, hanem azért, mert neked nincs lelkiismereted az élet iránt, és elűzted az életet; ha a fényben élsz, de képtelen voltál elnyerni a fényt, az nem azért van, mert a fény nem képes megvilágítani téged, hanem azért, mert te nem fordítottál figyelmet a fény létezésére, ezért a fény csendben eltávozott tőled. Ha nem igyekszel, akkor csak azt lehet mondani, hogy értéktelen selejt vagy, és nincs bátorság az életedben, és nincs meg benned a spiritusz, hogy ellenállj a sötétség erőinek. Túl gyenge vagy! Képtelen vagy elmenekülni a Sátán erői elől, amelyek ostromolnak téged, és csak ezt a biztos és biztonságos életet vagy hajlandó élni, s tudatlanságban meghalni. Amit el kell érned, az arra való törekvésed, hogy meghódítsanak; ez kutyakötelességed. Ha megelégszel a meghódítottsággal, akkor kiűzöd a fény létezését. Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, át kell adnod magadat az igazságnak, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból, még több szenvedésen kell keresztülmenned. Ezt kellene tenned” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). Ennek a passzusnak az elolvasása hitet és erőt adott. „Igen – gondoltam –, nem hagyhatom, hogy ez a sötét erő legyőzzön.” Korábban nem láttam tisztán Jen Csót, de most Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy láthattam a természetlényegét, és hogy milyen utat követ. Állást kellett volna foglalnom és riadót fújnom, de ehelyett a saját jövőbeli kilátásaim érdekében a Sátán azon filozófiájának engedelmeskedtem, hogy „ha téged személyedben nem érint, inkább hunyj szemet!”. Láttam, hogy milyen önző is vagyok, nincs se lelkiismeretem, se értelmem. Mindazokra az évekre gondoltam, amióta hittem Istenben, és élveztem Isten szavainak az öntözését és táplálását. De ebben a válságos időben nem vettem tudomást a lelkiismeretemről, csak hogy védjem az érdekeimet, és fittyet hánytam Isten házára. Micsoda hálátlan, gonosz és megvetendő alak voltam! Amikor ráébredtem erre, azt gondoltam: „A lelkiismeretem és igazságérzetem szerint kell cselekednem, az igazságot kell gyakorolnom és meg kell védenem Isten házának a munkáját.” Ezért ismét sokszor járultam Isten elé imádságban, és végül a következő elhatározásra jutottam: „Bármi is legyen a jelentéstevő levél megírásának a következménye, nem lehetek a Sátán segédje csak azért, hogy a saját érdekeimet védjem. Láttam, hogy mik Jen Cso problémái, tehát állást kell foglalnom, le kell lepleznem gonosz tetteit, és meg kell védenem Isten házának a munkáját.” Ekkor elküldtem a jelentést Isten házának. Utána nagy megkönnyebbülést éreztem, és mély megnyugvás szállt a szívemre. Ezután mindennap aggódva vártam, hogy Isten háza küld valakit a Jen Csóval kapcsolatos helyzet kivizsgálására, és hogy a testvérek rájönnek, hogy ő egy antikrisztus és elutasítják őt. Sajnos a helyzetem még rosszabb lett az után a levél után.

2014 augusztusában a gyülekezet engedélyt adott, hogy újra végezhessem a kötelességemet. De egy október közepi napon egy Li nevű vezető eljött a vendégházba, ahol megszálltam. Szigorú pillantást vetett rám és azt kérdezte: „Írtál korábban feljelentő levelet?” Mondtam, hogy igen. Bosszúsan azt mondta: „Jen Cso felel a gyülekezeti munkáért, és én gyakori kapcsolatban állok vele. Soha nem vettem észre, és soha nem hallottam utalást arra nézve, hogy hamis vezetőként vagy antikrisztusként viselkedne. A levél, amit írtál, csak egy véletlenszerű támadás a vezetők és dolgozók ellen.” Nem hittem a fülemnek, amikor ezt mondta. Soha nem gondoltam, hogy ilyen kimenetele lesz ennek négy hónap várakozás után. Nyugodt maradtam, annak ellenére, amit mondott. Tudtam, hogy a tények és alapelvek szerint írtam meg azt a levelet Jan Csóról. Semmiképp sem volt hamis vádaskodás. Li vezető asszony ekkor azt mondta: „A feljelentő leveledben megemlítetted az egyik videó ellenőrzését, ezért Isten háza két hónapot töltött nyomozással és felülvizsgálattal. Ez komolyan akadályozta Isten házának a munkáját és sértette Isten természetét.” Azt is hozzátette, hogy a rangidős vezetők mondták ezt. Ezek a megjegyzések teljes döbbenetbe taszítottak. Soha nem gondoltam, hogy a levelem ilyen komolyan akadályozza Isten házának a munkáját, és hogy megsérti Isten természetét. Ha a dolgok úgy voltak, ahogy mondta, akkor tényleg nagy gonoszságot követtem el. Hirtelen minden erő elszállt belőlem, és nem tudtam sírás nélkül megállni. Li vezető asszony ekkor azt mondta: „Fogd a holmijaidat, menj haza, és gondolkodj el azon, amit tettél! Ha elgondolkodtál ezen, újra elkezdheted végezni a kötelességedet.” Ültem a hazafelé tartó buszon, kavarogtak bennem a gondolatok, és nagy súly nyomta a szívemet. Olyan sok éve hittem már Istenben, mégis gonosztevővé váltam, aki komolyan akadályozta Isten házának a munkáját. Emésztett az önvád és a lelkiismeretfurdalás, és fogalmam sem volt, mit tartogat számomra a jövő. Istenhez fordultam, és arra kértem, hogy védje meg a szívemet. Nem számít, hogy bánik velem Isten, alávetem magam az elrendezéseinek. Soha nem hibáztatnám Istent. Az imádság után lassanként megnyugodtam. Három nappal a hazatérésem után visszagondoltam arra, ami Li mondott, és kérdések ötlöttek fel bennem. Isten házában Krisztus és az igazság uralkodik, és mindenben az alapelvek vezérlik, beleértve azt, hogy miként bánik az emberekkel. Nem ítélne csupán valakinek a pillanatnyi viselkedése alapján. Tehát milyen alapelvek szerint jártak el Li és a társai, hogy így bántak velem? Vajon tényleg igaz volt, amit Li vezető asszony mondott? Nem tudtam rájönni, de azt tudtam, hogy bármi is az igazság, Isten engedte, hogy mindez megtörténjen, így alá kell vetnem magam az Ő elrendezéseinek. Nem sokkal később az egyik gyülekezetvezető rám bízta egy csoport összejöveteleit. Több mint egy hónappal ezután úgy határoztak, hogy csak otthon vehetünk részt összejöveteleken az anyámmal, és nem engedték többé, hogy végezzük a kötelességeinket. Ekkor tudtam, hogy kiközösítenek minket. Mindezen idő alatt végig hittem Istenben, ám most nemcsak, hogy elszigeteltek otthon, de még a kötelességemet sem tudtam többé végezni. Nagyon elveszettnek éreztem magam. Akkoriban szinte minden éjjel az összejövetelekről álmodtam, és hogy a testvéreimmel végzem a kötelességemet. Felébredtem, és képtelen voltam visszaaludni. Minden éjszaka olyan hosszúnak, olyan elviselhetetlennek tűnt. Anyám velem együtt szenvedett azokban a napokban. Különösen akkor hibáztattam és éreztem nagyon rosszul magamat, amikor éjjelente azt hallottam, hogy sír anyám és Istenhez imádkozik. Úgy éreztem, ezt én hoztam a fejére. Azok voltak a legfájdalmasabb és legnehezebb napjaim azóta, hogy elkezdtem hinni Istenben. Azon kívül, hogy állandóan Istenhez imádkoztam, nem volt más módom arra, hogy enyhítsem a fájdalmat a szívemben. Később megkérdeztem a gyülekezetvezetőmet, hogy végezhetem-e majd ismét a kötelességemet. Ő azt felelte: „Továbbra is szeretnéd végezni a kötelességedet? Ha nem gondolkodsz el magadon úgy, ahogy kellene, a végén ki leszel zárva!” Amikor ezt hallottam tőle, elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Akkor már tudtam, hogy a kötelességem végzése nem több, mint vágyálom. A vezetők minden héten eljöttek hozzánk egy találkozóra, de igazából csak azért jöttek, hogy kérdezgessenek, hogy lássák, vajon terjesztem-e a negativitást, hogy szervezek-e klikkeket. Ezért minden alkalommal, amikor eljöttek kérdezősködni, hihetetlenül lehangolt lettem. Néha meg szerettem volna kérdezni tőlük: „Miért bántok így velem? Az alapelvek alapján jelentettem Jen Csót. De ahelyett, hogy utána nyomoznátok, engem tartotok otthon. Van valami baj az igazság gyakorlásával?” Igencsak zaklatott voltam. Néha azt gondoltam: „Miért vezetett ide az igazság gyakorlása? Hiszem, hogy Isten igazságos, de nem látom az igazságosságát abban, ami most történik.” Annyira össze voltam zavarodva. Az utolsó szalmaszálba kapaszkodtam, hogy ne beszéljek bűnös módon Istenről és ne hibáztassam Őt. Gyakran járultam imádságban Isten elé, arra kérve Őt, vezessen, hogy megértsem a szándékát, és ne értsem Őt félre.

Ezekben a legnehezebb, legfájdalmasabb időkben olvastam Isten azon szavait, „Hogyan ismerik fel és értik meg az emberek Isten igaz természetét? Az igazak az Ő áldásaiban részesülnek, a gonoszokat pedig elátkozza. Ez Isten igazsága. Isten megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt, és minden embernek a cselekedetei alapján fizet. Ez helyes, de jelenleg vannak olyan események, amelyek nem egyeznek az ember elképzeléseivel, nevezetesen, hogy vannak olyanok, akik hisznek Istenben és imádják Őt, akiket megölnek, vagy az Ő átkaival találkoznak, vagy akiket Isten soha nem áldott meg, illetve akikre soha nem figyelt; bármennyire is imádják Őt, Ő figyelmen kívül hagyja őket. Vannak gonosz emberek, akiket Isten sem meg nem áld, sem meg nem büntet, mégis gazdagok és sok leszármazottjuk van, és minden jól megy nekik; sikeresek mindenben. Ez Isten igazsága? Egyesek azt mondják: »Imádjuk Istent, mégsem kaptunk áldást Tőle, míg a gonosz emberek, akik nem imádják Istent, sőt még ellen is állnak Neki, jobban és gazdagabban élnek, mint mi. Isten nem igazságos!« Mit mutat ez nektek? Épp most említettem nektek két példát. Melyik beszél Isten igazságáról? Egyesek azt mondják: »Mindkettő Isten igazságának a megnyilvánulása!« Miért mondják ezt? Isten cselekedeteinek vannak alapelvei – csak arról van szó, hogy az emberek nem látják őket tisztán, és mivel képtelenek tisztán látni őket, nem mondhatják, hogy Isten nem igazságos. Az ember csak azt láthatja, ami a felszínen van; nem láthatja át úgy a dolgokat, ahogyan azok vannak. Ezért, amit Isten tesz, az igaz, bármilyen kis mértékben egyezik is ez az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel. Sokan folyamatosan panaszkodnak, hogy Isten nem igazságos. Ez azért van, mert nem értik annak a helyzetet, ami. Könnyű hibázniuk, amikor mindig az elképzeléseik és képzelgéseik fényében nézik a dolgokat. Az emberek tudása a saját gondolataik és nézőpontjaik között, az ügyleteket illető elképzeléseiken belül, illetve a jóról és a rosszról, helyesről és helytelenről, valamint a logikáról alkotott szemléletük közepette létezik. Amikor valaki ilyen szemszögből látja a dolgokat, könnyű félreértenie Istent és teret adni az elképzeléseknek, és az illető ellen fog szegülni Neki és panaszkodni fog Rá” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész).

„Isten azt fogja tenni, amit tennie kell, és az Ő természete igaz. Az igazságosság semmi esetre sem méltányosság vagy észszerűség; nem puszta egyenlő elbírálás, és nem arról szól, hogy az elvégzett munkádnak megfelelően kiosztják neked, amit érdemelsz, vagy fizetnek neked az elvégzett munkádért, illetve megkapod a járandóságodat aszerint, amekkora erőfeszítést teszel. Ez nem igazságosság, ez csupán korrektség és észszerűség. Nagyon kevés ember képes megismerni Isten igazságos természetét. Tegyük fel, hogy Isten megsemmisítette volna Jóbot, miután Jób tanúságot tett Mellette: Ez igazságos lenne? Valójában az lenne. Miért hívják ezt igazságnak? Hogyan tekintenek az emberek az igazságra? Ha valami összhangban van az emberek elképzeléseivel, akkor nagyon könnyű azt mondaniuk, hogy Isten igazságos; azonban, ha úgy látják, az a dolog nincs összhangban az elképzeléseikkel – ha ez olyasvalami, amit képtelenek megérteni – akkor nehéz lenne azt mondaniuk, hogy Isten igazságos. [...] Isten lényege az igazságosság. Habár nem könnyű felfogni, amit Ő tesz, minden, amit Ő tesz, az igazságos; egyszerűen arról van szó, hogy az emberek nem értik. Amikor Isten átadta Pétert a Sátánnak, hogyan reagált Péter? »Az emberiség képtelen kifürkészni azt, amit Te teszel, de mindenben, amit teszel, ott van a Te jóakaratod; igazság van mindben. Hogyan ne mondanék dicséretet a Te bölcsességedért és cselekedeteidért?« Most már látnod kell, hogy Isten azért nem pusztítja el a Sátánt akkor, amikor üdvözíti az embert, hogy az emberek világosan láthassák, hogyan rontotta meg őket a Sátán, valamint annak mértékét, amennyire megrontotta őket, és azt, hogy Isten hogyan tisztítja és menti meg őket. Végül, amikor az emberek megértették az igazságot és látták a Sátán gyűlöletes képét, és észrevették a Sátán gyalázatos bűnét az ő megrontásukban, Isten el fogja pusztítani a Sátánt, megmutatva nekik az Ő igazságát. Az időzítés, amikor Isten elpusztítja a Sátánt, teli van Isten természetével és bölcsességével. Minden, amit Isten tesz, az igaz. Habár az emberek talán nem képesek érzékelni Isten igazságosságát, nem szabadna tetszés szerint ítéletet mondaniuk. Ha valami, amit Ő tesz, észszerűtlennek tűnik az emberek számára, illetve, ha van róla bármilyen elképzelésük, és ez arra vezeti őket, hogy azt mondják, Ő nem igazságos, akkor ők igen esztelenek. Látod, hogy Péter néhány dolgot felfoghatatlannak talált, de biztos volt benne, hogy Isten bölcsessége volt jelen és az Ő jóakarata volt azokban a dolgokban. Az emberek nem hatolhatnak mindennek a mélyére; oly sok dolog van, amit ők nem foghatnak fel. Ennélfogva, Isten természetét megismerni nem egyszerű dolog” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavai úgy világítottak, mint lámpás a sötétben, és hirtelen megértettem: azért nem láttam Isten igazságosságát, mert a saját elképzeléseim és képzelődéseim szerint próbáltam azt megérteni. Amikor láttam, hogy azok az antikrisztusok és hamis vezetők bomlasztják Isten házának a munkáját, azt hittem, hogy ha az igazságnak megfelelően jelentem őket, az egy jó és igazságos tett, amivel el fogom nyerni Isten kegyét és oltalmát. Azt hittem, hogy rögtön intézkednek róluk, és csakis ez számít Isten igazságosságának. De miután jelentettem ezeket a problémákat, ők megtartották a pozícióikat, és továbbra is önkényesen cselekedtek, miközben én voltam az, akit megszorongattak és kiközösítettek. Ezen a ponton elkezdtem kételkedni Isten igazságosságában. Isten szavainak olvasása után végre megértettem, hogy Isten lényege igazságos. Akár megfelelnek a tettei a mi elképzeléseinknek, akár nem, mindig az Ő igazságosságát fejezik ki. Olyan ez, mint Jób megpróbáltatásai. Tökéletes ember volt Isten szemében, de Isten átadta őt a Sátánnak, és elvette minden vagyonát és gyerekét. Ez Isten igazságossága volt. Jób félte Istent, kerülte a gonoszt, és a hitére támaszkodott, hogy szilárd, határozott tanúságot tegyen Istenről. Isten hosszú élettel, sokkal több vagyonnal és jobb gyerekekkel áldotta meg őt. Ez is Isten igazságossága volt. Tegyük fel, hogy miután Jób tanúságot tett Istenről, Isten nem áldotta volna őt meg, hanem inkább elpusztította volna. Ez is Isten igazságossága lett volna. Isten lényege és természete eredendően igazságos, tehát minden, amit tesz, az igazságos. Azután Péterre gondoltam, aki több száz megpróbáltatáson és finomításon ment keresztül, mégis dicsérte Isten igazságosságát. Nem értett meg mindent, ami történt, de bízott abban, hogy Isten igazságossága és bölcsessége áll mindezek mögött. Azután ott vagyok én, aki nem értettem meg igazán Isten igazságosságát, ehelyett aszerint értékeltem, hogy milyennek tűntek a dolgok, és hogy az eredmény egyezett-e az elképzeléseimmel vagy sem. Ha az, amit Isten tett, illett az elképzeléseimhez és a hasznomra vált, hittem az Ő igazságosságában. De ha olyan helyzeteket rendezett el, amelyek nem váltak a hasznomra, kételkedni kezdtem az igazságosságában, azt gondolva, hogy az Általa elrendezett dolgok igazságtalanok. Jóllehet soha nem hibáztattam Istent nyíltan, a szívemben folyamatosan vitáztam Vele. Láttam, mennyire értelmetlenül viselkedtem. Isten nem volt igazságtalan. Én voltam az, aki nem értette meg Istent. Túl önző és csalárd voltam. Nem kerestem az igazságot és nem tanultam a helyzetből, amit elrendezett a számomra. Ehelyett vitatkoztam, a saját jövőm és érdekeim megszállottja voltam, hát hogy ne éreztem volna magam borzalmasan és hogy ne zuhantam volna sötétségbe és fájdalomba? Úgy éreztem, végre megértettem, mi történik. Isten elé járultam imádságban, készen arra, hogy alávessem magam az Ő elrendezéseinek, és hogy megértsem Őt ebben a helyzetben.

Azután elolvastam Isten ezen szavait: „A legtöbb ember nem érti meg Isten munkáját, ezért a hitük túlságosan is hiányos. Isten munkájának megismerése nem könnyű; először is azt kell tudni, hogy Isten minden munkája terv szerint, és Isten időzítése szerint történik. Az ember soha nem tudja kifürkészni, hogy Isten min és mikor munkálkodik; megvan az ideje annak, hogy Isten mikor végez el egy bizonyos munkát, és nem késlekedik; senki sem tudja elpusztítani az Ő munkáját. Az alapelv, amely szerint végzi a munkáját, az, hogy az Ő terve és az Ő szándékai szerint munkálkodik, és ezen senki sem változtathat. Ebben kellene látnod Isten természetét” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). „Minden, amit Isten tesz, az szükséges, és rendkívüli jelentőséggel bír, mert mindaz, amit Ő végez az emberben, az Ő irányításával és az emberiség megváltásával függ össze. Természetesen az a munka sem más, amit Isten Jóbban végzett, noha Jób tökéletes és becsületes volt Isten szemében. Más szóval, függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, vagy milyen eszközökkel teszi azt, tekintet nélkül az árra, tekintet nélkül az Ő célkitűzésére, cselekedeteinek szándéka nem változik. Az Ő szándéka az, hogy Isten szavait beledolgozza az emberbe, valamint Isten követelményeit és szándékait az ember számára; más szóval, hogy bedolgozza az emberbe mindazt, amiről Isten úgy hiszi, hogy pozitív és összhangban van az Ő lépéseivel, ezáltal képessé téve az embert, hogy megértse Isten szívét, felfogja Isten lényegét, és lehetővé tegye az ember számára, hogy alávesse magát Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, így megengedve azt, hogy az ember Isten félelmére jusson és kerülje a rosszat – mindez Isten szándékának egyik szempontja mindabban, amit Ő tesz. A másik szempont az, hogy – mivel a Sátán Isten munkájában az ellenpont és a szolgálat tárgya – az ember gyakran a Sátánnak adatik; Isten ezt az eszközt használja, hogy az emberek megláthassák a Sátán kísértéseiben és támadásaiban a Sátán elvetemültségét, csúfságát és hitványságát, elérve azt, hogy az emberek gyűlöljék a Sátánt és képesek legyenek felismerni azt, ami negatív. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy fokozatosan kiszabadítsák magukat a Sátán irányítása, vádjai, zavarása és támadásai alól, mindaddig, amíg – Isten szavainak, Istenről való ismeretüknek és a Neki való alávetettségüknek, valamint Istenbe vetett hitüknek és Istentől való félelmüknek köszönhetően – győzedelmeskednek a Sátán támadásai és vádjai felett; csak ekkor lesz igaz, hogy teljesen megszabadultak a Sátán hatalma alól” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). Isten szavai megmutatták, hogy Ő elvszerűen és mindig a megfelelő időben cselekszik, és hogy az igazságossága és bölcsessége van mindezek mögött. Azt gondoltam, hogy Isten igazságossága azonnali megtorlást jelent, és hogy a gonosztevőket azonnal meg kell büntetni. De ha a dolgok úgy történnének, ahogy elképzeltem, akkor hogyan leplezné le Isten a különböző fajta embereket, és hogyan tenné lehetővé a választottjainak a tisztánlátás elnyerését? Isten valójában azért engedi meg, hogy antikrisztusok és hamis vezetők jelenjenek meg az Egyházban, hogy felhasználja ezeket az embereket, hogy segítsenek nekünk növekedni az életben, és hogy az igazság keresésére és a tisztánlátás kifejlesztésére ösztönözzön bennünket. Ha képesek vagyunk felismerni ezeket az embereket az igazságalapelveket használva, akkor értjük meg és akkor lépünk be az igazságba. Amikor ez megtörténik, az antikrisztusok és hamis vezetők betöltötték a szerepüket. Jóllehet néhány antikrisztus és hamis vezető abban az időben hatalmi pozícióban volt a gyülekezetben, és úgy tűnt, hogy képesek irányítani és félrevezetni egyeseket, még mindig Krisztus és az igazság uralkodott az Egyházban, tehát előbb-utóbb mindnyájukat leleplezik és kirekesztik.

Arra is rájöttem, hogy milyen alattomos és rosszindulatú is az antikrisztusok természetlényege, teljesen nélkülözi az emberi mivoltot. Csak a presztízs és a státusz érdekli őket, Isten választottjai egyáltalán nem. Aki sérti az érdekeiket, az szálka lesz a szemükben. Azt az embert megtámadják, és bosszút állnak rajta, addig nem nyugszanak, amíg tönkre nem teszik. Pont úgy viselkednek, ahogy az ördög Sátán. Amíg az antikrisztusokat el nem űzik, addig Isten választottjainak egy perc nyugtuk sem lesz, hogy gyülekezeti életet éljenek vagy a kötelességüket végezzék. Isten azért engedte, hogy ez megtörténjen velem, hogy valóban lássam, mennyire félrevezetnek másokat és milyen bajt okoznak nekik, hogy felismerjem a természetlényegüket, észrevegyem eretnek téveszméiket, és kiszabaduljak az irányításuk és félrevezetésük alól. Isten azt is akarta, hogy tanuljak az ő hibáikból, hogy én ne térjek a rossz útra. Mindez megmutatta, hogy Isten igazán azért rendezte el ezt a helyzetet, hogy megmentsen és tökéletesítsen. Ahogy Isten szavai mondják: „Sok ellentétes és negatív dolog segítségével, valamint a Sátán mindenféle megnyilvánulásának – tetteinek, vádjainak, zavarkeltéseinek és félrevezetéseinek – alkalmazásával Isten világosan megmutatja neked a Sátán utálatos arcát, ezáltal tökéletesíti a képességedet a Sátán felismerésére, hogy meggyűlölhesd a Sátánt és fellázadhass ellene” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). Hálát adok Istennek, hogy megértette velem az Ő fáradságos erőfeszítéseit, és hogy kivezetett a sötétségből.

2015 januárjában írtam még egy levelet, amelyben jelentettem Jen Csót. Ismét mindennap aggódva vártam, hogy küldjön valakit Isten háza, aki nyomozna utána. De eltelt két hónap, és még mindig arra vártam, hogy valaki kivizsgálja a dolgot. A gyülekezetvezetőnk többször is eljött, hogy kikérdezzen. „Van valami problémád Istennel vagy Isten házával?” Aggódni kezdtem, amikor ezt kérdezte. Azt gondoltam: „Vajon mi történik velem most, hogy megírtam ezt a levelet? Már most is elszigetelnek, ha pedig történik még valami, akkor minden bizonnyal ki fognak zárni az Egyházból.” Hirtelen rájöttem, hogy ismét elkezdtem kételkedni Isten igazságosságában. Sietve Isten elé járultam imádságban, „Édes Istenem, szóban elismerem az igazságosságodat, és hiszem, hogy Krisztus és az igazság uralkodik Isten házában. De amikor az idő és a tények próbára tesznek, látom, hogy milyen kevés hitem van, és hogy még mindig nem értem igazán a Te igazságosságodat. Szeretném most elengedni az érdekeimet, és alávetni magam a Te elrendezéseidnek. Kérlek, vezess, hogy megértsem a szándékodat!” Azután elolvastam egy passzust Isten szavaiból, „Senki számára, aki arra törekszik, hogy szeresse Istent, nincsenek elérhetetlen igazságok, és nincs olyan igazság, amelyért ne tudna szilárdan kiállni. Hogyan kellene élned az életedet? Hogyan kellene szeretned Istent, és arra használni ezt a szeretetet, hogy eleget tégy az Ő szándékainak? Nincs nagyobb dolog az életedben. Mindenekelőtt ilyen törekvésekkel és kitartással kell rendelkezned, és nem szabad olyannak lenned, mint azok, akik gerinctelenek és gyengék. Meg kell tanulnod, hogyan tapasztalj meg egy értelmes életet, és hogyan tapasztalj meg jelentőségteljes igazságokat, és nem szabad ilyen hanyagul bánnod magaddal. Anélkül, hogy észrevennéd, elmegy melletted az életed; azután vajon lesz még lehetőséged arra, hogy szeresd Istent? Vajon szeretheti az ember Istent, miután meghalt? Ugyanolyan törekvésekkel és lelkiismerettel kell rendelkezned, mint Péter; az életednek értelmesnek kell lennie, és nem szabad játszadoznod magaddal” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). Isten szavai megmutatták, hogy amit Ő tökéletesít, az az igazság és az igazságosság utáni vágyakozásunk, és az Isten szeretetére való eltökéltségünk. Nem számít, milyen nehézségekkel, kudarcokkal vagy támadásokkal találkozunk, nem hátrálhatunk meg, hanem Istenért és az igazságért kell élnünk. Nem hajolhatunk meg a Sátán semmilyen ereje előtt. Csak így nyerhetjük el az igazságot és válhatunk tökéletessé. Egyszerűen nem rendelkeztem ilyen elszántsággal és akaraterővel. Bár imádkoztam és megfogadtam Istennek, hogy megóvom az Ő háza munkáját és gyakorlom az igazságot, amint láttam a gonosz erőket feltűnni, félni kezdtem, hogy elnyomnak, és meghátráltam. Rájöttem, hogy még mindig nem értem igazán Isten igazságosságát, és hogy csak magamra gondolok, amikor valami történik. Ekkor eszembe jutott valami, amit Isten mondott: Isten azt mondja: „A gonosz biztosan elnyeri büntetését” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája). „Isten szavai be fognak teljesedni, és amit Ő teljesít be, az örökké tart. Minden gonosztevő elszenvedi Isten igazságosságának büntetését. Mindegy, hogy mennyi ideig tart, vagy hogyan történik meg, a dolgok mindig úgy fognak alakulni végül, ahogy Isten szavai állítják.” Ezért azt gondoltam: „El kell engednem az elképzeléseimet, fel kell lázadnom a csalárd sátáni beállítottságom ellen, meg kell bíznom Isten szavaiban, és abban, hogy Isten igazságos. A Sátán semmiféle ereje előtt sem fogok meghajolni!” Amikor ráébredtem erre, egyre inkább megnyugodtam, és abbahagytam az aggodalmaskodást.

2015 áprilisára levelet kaptam Li vezető asszonytól, más vezetőktől és dolgozóktól arról, hogy Jen Cso miként húzta csőbe őket, és hogy ők milyen nagy bajt okoztak nekem. Mind bocsánatot kértek. Li vezető asszony elismerte a levelében, hogy „nem a rangidős vezetők vádoltak meg a gyülekezeti munka súlyos bomlasztásával, hanem Jen Cso.” Ekkor rájöttem, hogy Jen Cso mindkét levelemet olvasta, amelyben jelentettem őt. Hogy mentse a bőrét, bizonyítékokat gyűjtött, hogy kizárjanak, de azután egyes vezetők és dolgozók észrevették a problémáit, így küldtek egy közös levelet Isten házának, amelyben jelentették őt. Ahogy végigolvastam ezeket a leveleket, hatalmasat sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Letérdeltem Isten elé és sírtam. Annyira lekötelezettnek éreztem magam Istennek abban a pillanatban. Olyan sok éve hittem már Istenben, de mindig a saját képzeletem szemüvegén át láttam az Ő igazságosságát. Ha problémák adódtak, megpróbáltam beilleszteni abba, amit elképzeltem, és ha ez nem működött, félreértettem Istent és hibáztattam Őt. De Ő nem vett tudomást a gyengeségemről és romlottságomról, és átvezetett ezen az igen fájdalmas, elviselhetetlen időszakon. Ez a tapasztalat megmutatta, hogy Isten arra használta ezt a szellemi csatát a hamis vezetők felismeréséről és jelentéséről, hogy orvosolja a téves elképzeléseimet és igaz megértést adjon nekem az Ő igazságosságáról. Arra is rájöttem, hogy Isten minden tettét a képzeletem szemüvegén keresztül néztem. Valójában káromoltam és behatároltam Istent, és megsértettem a természetét. Ez a tapasztalat megmutatta, hogy Isten lényege igazságos. Minden, amit Isten mond és tesz, akár megfelel az emberek elképzeléseinek, akár nem, az Ő igazságos természetének a kinyilatkoztatása. Mindenható Isten azt mondja: „Isten igazságos természete Isten saját igaz lényege. Nem olyasmi, amit az ember ír vagy formál. Az Ő igazságos természete az Ő igazságos természete, és semmiféle kapcsolatban vagy összeköttetésben nem áll egyetlen teremtett lénnyel sem. Maga Isten Maga Isten. Ő soha nem fog teremtett lénnyé válni, és még ha a teremtett lények egyikévé válik is, az Ő eredendő természete és lényege nem változik. Ezért Isten ismerete nem ugyanaz, mint egy tárgy ismerete; Isten ismerete nem azt jelenti, hogy valamit ízekre szedünk, és nem is ugyanaz, mint megérteni egy személyt. Ha az ember azzal a koncepciójával vagy módszerével próbálja megismerni Istent, amellyel megismer egy tárgyat vagy megért egy személyt, akkor soha nem leszel képes eljutni Isten ismeretére. Isten ismerete nem a tapasztalaton vagy a képzeleten alapul, ezért soha nem erőltetheted rá Istenre a tapasztalatodat vagy a képzeletedet; legyen bármilyen gazdag a tapasztalatod vagy a képzeleted, akkor is behatárolt. Sőt, mi több: a képzeleted nem tényeknek felel meg, még kevésbé az igazságnak, és nem összeegyeztethető Isten igazi természetével és lényegével. Ha a képzeletedre hagyatkozol, hogy megértsd Isten lényegét, soha nem fog sikerülni. Ez az egyetlen út: fogadj el mindent, ami Istentől jön, majd fokozatosan tapasztald meg és értsd meg. Eljön a nap, amikor Isten megvilágosít téged, hogy valóban megértsd és megismerd Őt, amiért együttműködsz Vele, és amiért éhezed és szomjazod az igazságot” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.).

2015 májusában az antikrisztus Jen Csót kizárták az Egyházból, amiért olyan sok gonoszságot követett el. A cimborái és bűntársai ellen is intézkedtek. Amikor a kizárásról szóló értesítést olvastam, teljes szívemből éreztem, hogy milyen igazságos Isten! Az igazság és Krisztus uralkodik Isten házában! Hála legyen Istennek!