2000 évvel ezelőtt Megváltónk, az Úr Jézus eljött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, és a zsidó hitű főpapok, írástudók és farizeusok őrült módon elítélték. Mivel a judaisták többsége rajongott vallási vezetőiért, ezekkel az antikrisztusokkal együtt elítélték és elutasították az Úr Jézust, és végső soron közreműködtek a keresztre feszítésében. Ez óriási bűn volt, amivel kivívták Isten kárhozatát és büntetését, ami 2000 éven át pusztította Izrael népét. Az Úr Jézus az utolsó napokban visszatért a megtestesült Mindenható Istenként, igazságokat kijelentve és az ítélet munkáját végezve, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget. A vallási vezetők vad rosszallásával és ellenállásával is szembesül. Eltorlaszolják templomaikat, az igaz utat vizsgáló hívők útjába állva, így sokan félnek kutatni és elfogadni azt, annak ellenére, hogy világosan látták, hogy Mindenható Isten szavai az igazság, hogy ezek erőteljesek, mérvadók és Istentől erednek. Ennek eredményeképp sokan elveszítik a lehetőséget, hogy üdvözöljék az Urat, és szerencsétlenségbe sodródnak. Hol hibáztak, ami az Úr befogadását illeti? Ott, hogy vallási vezetőiket tömjénezik! Úgy hiszik, a vallási vezetőket Isten állította a helyükre és Isten használja őket, és ha nekik engedelmeskednek, akkor Istennek engedelmeskednek, így hát teljességgel követik őket, úgy alávetve magukat szavaiknak, mintha azok Istentől származnának. Sokan azt is gondolják, hogy amikor visszatér, az Úr Jézus először biztosan a papságnak szól majd; tehát, mivel tőlük nem hallottak erről, az azt bizonyítja, hogy nem jött vissza. Aztán meg sem próbálják vizsgálni Mindenható Isten munkáját, hanem a vallási vezetőket követik az Ő elítélésében. Ilyenformán szerencsétlenségbe sodródnak, elveszítve esélyüket az elragadtatásra. Kinek a hibája ez? Nincs egyszerű válasz. Isten kárhozatra ítélte a farizeusokat, akik régen ellenálltak az Úr Jézusnak és elítélték Őt, és a mai vallásos világban sokan nem tanulták meg tőlük ezt a fájdalmas leckét. Mivel vakon imádják papjaikat, követik őket a visszatért Úr Jézus elítélésében, ismét keresztre szegezve Istent. Ez igazán szégyen! Nos tehát, a vallási vezetőket valóban Isten állította a helyükre? A nekik való alávetés azonos Isten követésével? Ennek tisztázása sürgető kérdés.

Sok hívő úgy hiszi, hogy a vallási vezetőket, a papságot, mint például a pápát, a püspököket, a pásztorokat és a véneket az Úr Jézus nevezi ki és használja, és felhatalmazásuk van a hívők vezetésére; tehát, ha nekik engedelmeskednek, akkor Istennek engedelmeskednek. Mi az alapja ennek a hitnek? Mondta valaha az Úr Jézus, hogy minden vallási vezetőt Isten állított a helyére? Sosem. Rendelkeznek a Szentlélek tanúságtételével vagy bizonyítékkal a Lélek munkájáról? Nem. Ez azt jelenti, hogy ez a gondolat pusztán emberi elképzelés. Gondoljuk át. Ezen emberi elképzelés alapján, miszerint a vallási vezetőket Isten állítja a helyükre, akkor ez igaz lenne a zsidó főpapokra, írástudókra és farizeusokra vonatkozóan is, akik ellenálltak az Úr Jézusnak és elítélték Őt? Vajon az, hogy követték őket az Úr Jézus keresztre feszítésében, szintén Istennek való engedelmesség volt? Ez a papság kezelésének egyértelműen abszurd módja! A Bibliából azt is láthatjuk, hogy Isten munkájában minden korban Ő jelöl ki embereket, hogy segítsék a munkáját. Mindezeket az embereket Isten személyesen hívja el és tesz bizonyságot róluk, és Isten szavai igazolják ezt. Soha nem más emberek jelölik ki őket, és nem emberek képzik őket. Gondoljatok a Törvény Korára, amikor Isten Mózest használta, hogy kivezesse az izraelitákat Egyiptomból. Erről Jahve Isten saját szavai tanúskodtak. Jahve Isten így szólt Mózeshez: „Bizony, eljutott Hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!” (2Mózes 3:9-10). A Kegyelem Korában az Úr Jézus Pétert használta, hogy a gyülekezeteket pásztorolja, és tanúságot is tett Péterről. Az Úr Jézus így szólt Péterhez: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e Engem? [...] Legeltesd az Én juhaimat!” (János 21:17). „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és Én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Máté 16:18-19). Isten személyesen rendelkezik és tesz tanúságot azokról az emberekről, akiket az egyes korokban használ, és ezt a Szentlélek munkája igazolja. A Törvény és a Kegyelem Korában azokat, akiket Isten használt, időnként személyesen állította a helyükre és tett tanúságot róluk. Esetenként más módszereket használt. Ha nem jelölte ki közvetlenül, a prófétákon keresztül nyilatkoztatta ki ezt, vagy a Szentlélek munkájára volt bizonyíték. Ez tagadhatatlan. A mai vallásos világban ki adta a pápának, a püspököknek, a papoknak, a pásztoroknak és a véneknek az általuk betöltött pozícióikat? Van bizonyíték Isten szavaira vagy a Szentlélek munkájára? Tanúságot tett mellettük a Lélek? Aligha! Valójában az egyházak vallási vezetői többnyire szemináriumokban és teológiai iskolákban végeztek, és teológiai diplomájuk van. Diplomával a kezükben gyülekezetekhez rendelik őket, hogy vezessék a híveket. Egyesek tehetségesek és ékesszólók, és jól kitanulják a munkájukat, ezért a felsőbb vezetés kinevezi vagy ajánlja őket, és feljebb emelkednek a ranglétrán. A vallásos világ papságának szinte egésze ily módon nyeri el tisztségét, ám a Szentlélek munkája a legtöbbjükből hiányzik. Egy kis százalékuk talán rendelkezik valamennyivel a Lélek munkájából, de nem rendelkeznek a bizonyságtételével. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy ők nem azok, akikről Isten tanúságot tesz vagy akiket használ. Őket igen egyértelműen más emberek nevelik és választják ki; akkor hát miért ragaszkodnak ahhoz, hogy Isten állította őket a helyükre? Nem mond ez ellent a tényeknek? Nem azt jelenti-e, hogy szemtelenül hazudnak és önmagukról tesznek tanúságot? Mi ennek a következménye? Nem a hívők megtévesztése és megkárosítása? Néhány vallási vezető még az Úr Jézus szavait is idézi, amikor Pétert elhívja, hogy szégyentelenül állítsa, hogy az Úr Jézus által Péterre ruházott hatalom a pápára száll, tehát a pápát Isten hatalmazta fel, és képviselheti az Úr Jézust; és mivel a papok a pápát követik, őket is Isten hatalmazta fel, tehát megbocsáthatják a bűnöket. Nem nevetséges ez? Mondta valaha az Úr Jézus Péternek, hogy a rá ruházott hatalmat adja tovább a papság nemzedékeinek? Az Úr Jézus soha nem mondta ezt! Vajon Péter valaha közvetített ilyesmit? Egyáltalán nem! A Bibliában nincs ilyesmi leírva. Az is tény, hogy akkoriban nem volt pápa, nem voltak papok. Tehát azok a vallási vezetők, akik azt hirdetik, hogy Isten hatalmazta fel őket, és képviselhetik az Úr Jézust, Istennek adják ki magukat és félrevezetik az embereket, igaz? Azok, akik engedelmeskednek nekik és meghajolnak előttük, nem bálványokat imádnak? Ez nem Isten ellen dolgozik? Sokan nem értik ezt, és továbbra is vakon imádják vezetőiket, azt gondolván, hogy Isten állította őket a helyükre. Látjátok, mekkora ostobaság és tudatlanság ez? Miben különbözik ez a hitetlenek bálványimádásától? Ha hívő vagy, ám nem követed Isten szavát, ha más emberek előtt imádkozol és borulsz térdre, hogy meggyónd bűneidet, mintha ők lennének Isten, nem sérted és nem káromlod-e Istent? Megmentheti-e Isten azokat, akik ostobán ezt teszik? Valószínűleg nem. Azok, akik ostobán ezt teszik, nem nyerhetik el Isten jóváhagyását.

Világossá kell tennünk, hogy Isten nem véletlenül vagy önkényesen jelöl ki valakit. Lennie kell bizonyítéknak. Arra volt bizonyíték, hogy Isten kiválasztotta Mózest, és legalább az izraeliták tudták ezt. Az is valóságos volt, amikor az Úr Jézus kijelölte Pétert, és az apostolok tudták ezt. Tehát egy olyan állítás, miszerint Isten a helyére állított valakit, tényszerű alapot igényel. Egyetlen ember sem állíthatja ezt önkényesen. Azt is láthatjuk, hogy bárki, akit Isten valahová állít, rendelkezni fog a Szentlélek útmutatásával és a Szentlélek igazolásával. Az ő munkájuk megvalósíthatja Isten akaratát, és igen világos eredményeket ér el. Ők végrehajthatják Isten megbízatását. Lássuk, mit mond Mindenható Isten: „Munkájának lényegét és felhasználásának hátterét tekintve az Isten által használt embert Ő emeli fel, Isten készíti fel Isten munkájára, és együttműködik magának Istennek a munkájában. Soha senki nem végezheti el a munkáját helyette – ez az az emberi együttműködés, amely elengedhetetlen az isteni munka mellett. A más munkások vagy apostolok által végzett munka eközben nem több, mint az egyes időszakokban a gyülekezetekre vonatkozó intézkedések sokféle vonatkozásának közvetítése és végrehajtása, vagy pedig valamilyen egyszerű életellátási munka a gyülekezeti élet fenntartása érdekében. Ezeket a munkásokat és apostolokat nem Isten nevezi ki, még kevésbé nevezhetjük őket olyanoknak, akiket a Szentlélek használ. Őket a gyülekezetekből választják ki, és miután egy bizonyos ideig képezték és nevelték őket, azokat, akik alkalmasak, megtartják, míg azokat, akik alkalmatlanok, visszaküldik oda, ahonnan jöttek. Mivel ezeket az embereket a gyülekezetekből választják ki, néhányan, miután vezetővé válnak, megmutatják igazi arcukat, és néhányan még sok rossz dolgot is tesznek, és végül kizárják őket. Az az ember viszont, akit Isten használ, olyan, akit Isten készített fel, rendelkezik bizonyos képességekkel, és emberséges. Őt a Szentlélek előre felkészítette és tökéletessé tette, teljesen a Szentlélek vezeti, és különösen, amikor a munkájáról van szó, a Szentlélek irányítja és utasítja – ennek eredményeképpen nincs eltérés Isten kiválasztottjai vezetésének útján, mert Isten bizonyosan felelősséget vállal a saját munkájáért, és Isten mindig elvégzi a saját munkáját” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Arról, hogy Isten hogyan használja az embert).

Mindenható Isten szavai megmutatják nekünk, hogy Isten jó előre felkészíti azokat, akiket kijelöl és felhasznál a munkájára, hogy ők azok, akiket Isten felemel, hogy vezessék az Ő választott népét. Munkájukat és igehirdetésüket teljes egészében áthatja a Szentlélek gondviselése és útmutatása, és olyan ember, akit nem személyesen Isten jelölt ki, soha nem léphet a helyükbe. A Törvény Korában Mózes és a Kegyelem Korában Péter szigorúan követte Isten szavait és követeléseit az Ő válaszott népének vezetésében, és Isten mindig velük volt, minden egyes lépésnél vezette őket. Isten sosem használ rossz embert vagy olyasvalakit, aki Ellene dolgozik. Mindig felelős a saját munkájáért. Akiket Isten használ, azokat a Szentlélek folyamatosan megvilágosítja a munkájukban és szavaikban, és képesek Isten szavainak tiszta értelmét megosztani, hogy segítsenek Isten választott népének megérteni az Ő kijelentéseit, az Ő akaratát és az Ő követeléseit. Mindig fel tudják használni az igazságot, hogy segítsék Isten választott népét gyakorlati küzdelmeikben, amikor Isten szavainak valóságába és a hitük helyes útjára való belépésről van szó. Amikor Isten választott népe elfogadja az Isten által használt emberek pásztorolását és aláveti magát annak, valódi táplálékot nyerhet életéhez, fokozatosan többet érthet meg az igazságból, jobban megismerheti Isten munkáját és természetét, és növelheti hitét és szeretetét Isten iránt. Ezért támogatja őket Isten választott népe, melynek tagjai szívük mélyén tudják, hogy ezeket az embereket Isten állította a helyükre, és Isten szíve szerint valók. Amikor elfogadjuk vezetésüket és alávetjük magunkat annak, az egyenlő Isten követésével és a Neki való alávetéssel, és egyezik Isten akaratával. Akiket Isten használ, azokat azért állítja a helyükre, hogy vezessék az Ő választott népét Isten munkájának megtapasztalására, és kövessék Őt, munkájuk és igehirdetésük pedig teljes egészében a Szentlélek vezetéséből és megvilágosításából származik. Vezetésük elfogadása és az annak való alávetés valójában Istennek való alávetés. A nekik való ellenállás Istennel szembeni ellenállás, és Isten általi leleplezést és megsemmisítést, vagy akár kárhozatot és büntetést eredményez. Épp mint amikor Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból, az ellene harcoló Kórah és Dátán csoportját Isten megbüntette. Ez világos tény.

Vessünk egy pillantást a mai vallási vezetőkre, a katolikus pápára, püspökökre és papokra, és a keresztény vallások pásztoraira, vénjeire és más papjaira. Isten állította őket a helyükre? Szólt Isten mellettük? Van bizonyítékuk a Szentlélek munkájából? Van bizonyítékuk munkájuk gyümölcséből? Egyik sincs. Ez azt bizonyítja, hogy emberek választották, és nem Isten jelölte ki őket. Mivel láttuk, hogy szemináriumokban nevelték, és hivatalos vallási intézmények nevezték ki őket, tudjuk, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Többségük nem hisz az igazságban és nincs valódi hite Istenben. A teológiában, a pozíciójukban és a címükben hisznek, az ebből származó megélhetésben. Nem számít, mennyire emelkedett a bibliai tudásuk vagy milyen jók a prédikációik, nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával és útmutatásával, sem a Lélek megvilágosításával. Ez azt mutatja nekünk, hogy hamis pásztorok, hitetlenek, és Isten nem ismeri el őket. Nem hihetetlen ostobaság hát őket imádni és követni? Azonfelül, hogy hiányzik belőlük Isten szavainak bizonysága és a Szentlélektől származó bizonyíték, még van egy igen fontos bizonyíték, amely segíthet meglátnunk, hogy kik is ők valójában. Mindenható Isten oly sok igazságot kijelentett, nyíltan felfedve az emberek igazi arcát, hogy szeretik-e az igazságot vagy sem, hogy elismerik-e az igazságot vagy sem, hogy elfogadják-e az igazságot vagy sem, és hogy gyűlölik-e és elutasítják-e az igazságot. Ez mind feltárult. Azok, akik elismerik, hogy Mindenható Isten szavai az igazság, hogy Ő a testet öltött Isten, azok, akik szeretik az igazságot és megkapják Isten jóváhagyását. Ők a bölcs szüzek, akik hallják Isten hangját, és elragadtatnak az Ő trónja elé. Ha valaki látja, hogy Mindenható Isten oly sok igazságot kijelentett, ám továbbra is ellenzi, elítéli és tagadja Isten megjelenését és munkáját, az azt jelenti, hogy megveti az igazságot, és antikrisztus, aki ellenáll Istennek és elítéli Őt. Már a szerencsétlenségbe is süllyedt, és Isten biztosan megbünteti. Ezek nem csak a katolikus és keresztény vezetők, hanem az összes felekezet vezetői és személyiségei, akik Mindenható Isten ellen munkálkodnak, szinte kivétel nélkül. A vallásos világ az antikrisztusok e bandájának markában van. Ez egy jól ismert tény, amelyet senki sem tagadhat. Tehát, ha tudjuk, hogy ezek a püspökök, papok, pásztorok és vének Mindenható Isten munkájának ellenálló és azt elítélő antikrisztusok bandájának tagjai, hogyan kellene megközelítenünk ezt? El kell utasítanunk és átkoznunk kell őket, és meg kell szabadulnunk a szigoruktól. Ez bölcs dolog. Ha továbbra is tőlük reméljük az igaz utat, folyton azt várjuk, hogy megmondják nekünk, mi a helyes és mi a helytelen, az hihetetlenül ostoba dolog, és vak és tudatlan! Ha vak vezet világtalant, annak pusztulás a vége. Ez beteljesíti a Biblia verseit: „A bolondok meghalnak esztelenségük miatt” (Példabeszédek 10:21). „Népem odavész, mert tudás nélkül való” (Hóseás 4:6).

Tőkéletesen világos, hogy a katolikus és keresztény vezetők, az összes többi felekezet vezetőivel együtt nyíltan elítélik Mindenható Istent. Hogy megőrizzék státuszukat és fizetésüket, szorosan a markukban tartják a híveket, elvéve a pénzüket, élősködőkként táplálkoznak a hívekből, mint a démonok, akik a holttestükből lakmároznak. Ezek az antikrisztusok mindenféle gonosz hazugságot terjesztenek, hogy fenntartsák pozíciójukat és megélhetésüket, azt mondván, hogy az Úr eljöveteléről szóló hírek hamisak, hogy az Úr Jézusnak mindenképp egy felhőn kell jönnie, hogy az Úr második megtestesülésének elfogadása egy hamis Krisztus elfogadása. Hazudnak hogy félrevezessék az embereket, minden tőlük telhetőt megtéve, hogy akadályozzák a híveket az igaz út kutatásában. Még a KKP-vel is szövetkeznek, hogy letartóztassák és üldözzék a királyság evangéliumában osztozókat. Miben különböznek ezek a vallási vezetők a farizeusoktól, akik szembefordultak az Úr Jézussal az Ő idejében? Nem mind olyan emberek, akik keresztre feszítik Istent? Nem mind hamis pásztorok és antikrisztusok, akik félrevezetik az embereket és tönkreteszik őket? Gondoljatok az Úr Jézus farizeusokat elítélő szavaira: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni” (Máté 23:13). „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15). Láthatjuk, hogy a legtöbb vallási vezető ma nem különbözik a farizeusoktól, akik őrült módon ellenálltak az Úr Jézusnak és a hívők útjába álltak. Mindannyian gyűlölik Istent és ellene munkálkodnak, és ők az utolsó napok antikrisztus démonjai.

Íme még néhány részlet Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten mondja: „Nézzük meg az egyes felekezetek vezetőit – mind arrogánsak és önteltek, Bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, a saját elképzeléseik és képzeletük vezérli őket. Mindannyian az adottságokra és a tanultságra támaszkodnak. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, akkor is követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen tanításról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és valamilyen fortélyt használnak fel. Ezeket arra használják, hogy megtévesszék az embereket, és maguk mellé állítsák őket. Nominálisan ezek az emberek hisznek Istenben, de a valóságban a vezetőiket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: »konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitünkről«. Látjátok, hogy az embereknek még mindig szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor hisznek Istenben és elfogadják az igaz utat – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában?” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész).

„Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan útját állják azoknak, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy »ép alkatúaknak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel).

„A leglázadóbbak azok, akik szándékosan dacolnak és ellenkeznek Istennel. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges magatartást tanúsítanak Isten új munkájával szemben; soha, a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy behódoljanak, és soha nem is hódoltak be vagy alázkodtak meg örömmel. Felmagasztalják magukat mások előtt, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat az igehirdetésben, és a legügyesebbnek abban, ahogy másokon dolgoznak. Soha nem dobják el a birtokukban lévő »kincseket«, hanem imádni való családi ereklyeként kezelik őket, hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a bolondokat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők »megfékezhetetlen hősök«, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. Az igehirdetést (doktrínát) legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre buzgón teljesítik »szent és sérthetetlen« kötelességüket. Senki sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. »Királlyá« válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, és lerombolja művemet; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten).

Most már biztos vagyok benne, hogy mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a legtöbb vallási vezető antikrisztus, aki gyűlöli az igazságot, gyűlöli Istent, gonosz szolga és hamis pásztor, aki félrevezeti az embereket. Rájuk hallgatni és nekik alávetni magunkat nem Istennek való alávetés és nem Isten követése. Az a Sátán követése és szembenállás Istennel, a Sátán cinkosává válás, olyasvalakivé, akit Isten utál és kárhozatra ítél. Tehát hívőkként tudatában kell lennünk, hogy Istent kell magasztalnunk, Őt félnünk, Neki és az igazságnak alávetni magunkat. Soha nem imádhatunk vagy követhetünk embereket. Pontosan, ahogy az Úr Jézus mondta: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!” (Máté 4:10). Ha egy vallási vezető olyasvalaki, aki szereti az igazságot, ha szavai egyeznek az Úréval, és arra vezetnek minket, hogy féljük Istent és kerüljük a rosszat, akkor az igazsággal összhangban álló szavak követése és a nekik való alávetés Istennek való alávetés. Ha szavaik nem egyeznek az igazsággal, ha szembemennek az Úr szavaival, el kell utasítanunk őket. Ha tovább követjük őket, az egy személy követése, a Sátán követése. Ha egy vallási vezető elutasítja és megveti az igazságot, és visszatart másokat az igaz út kutatásától, akkor ő antikrisztus, és nekünk Isten oldalára kell állnunk, leleplezve és elutasítva őt, és merni „nemet” mondani, kiszabadulni az irányítása alól, az igaz utat keresni és elfogadni, és Isten nyomdokaiban járni. Ez az igaz hit, Isten valódi követése, és ez áll összhangban az Ő akaratával. Épp, ahogyan Péter mondta, amikor a főpapok és a farizeusok elfogták: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (Cselekedetek 5:29).

Olvassunk egy másik részletet a Mindenható Istentől. „Isten követésében az a legfontosabb, hogy minden Isten mai szavai szerint történjen: Akár az életbe való belépésre, akár Isten akaratának teljesítésére törekszel, mindennek Isten mai szavai köré kell összpontosulnia. Ha mindaz, amivel közösséget vállalsz, és amit követsz, nem Isten mai szavai köré összpontosul, akkor számodra idegenek Isten szavai, és teljesen nélkülözöd a Szentlélek munkáját. Isten olyan embereket akar, akik az Ő nyomdokait követik. Bármilyen csodálatos és tiszta is az, amit korábban megértettél, Istennek az nem kell, és ha képtelen vagy félretenni az ilyen dolgokat, akkor azok óriási akadályt fognak jelenteni a jövőbeni belépésedben. Áldottak mindazok, akik képesek követni a Szentlélek jelenlegi világosságát. Az elmúlt korok népei is követték Isten nyomdokait, de nem tudták követni egészen napjainkig; ez az utolsó idők népének áldása. Azok, akik követni tudják a Szentlélek jelenlegi munkáját, és akik képesek követni Isten nyomdokait olyannyira, hogy követik Istent, bárhová is vezeti őket – ők azok az emberek, akiket Isten megáldott. Azok, akik nem követik a Szentlélek jelenlegi munkáját, nem léptek be Isten szavainak munkájába, és nem számít, mennyit dolgoznak, vagy milyen nagy a szenvedésük, illetve mennyit futkosnak, mindez semmit nem jelent Istennek, és Ő nem fogja megdicsérni őket. [...] »A Szentlélek munkájának követése« azt jelenti, hogy megérted Isten mai akaratát, képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, képes vagy engedelmeskedni a ma Istenének és követni Őt, valamint belépni, Isten legújabb kijelentéseivel összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten dicséretét elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és engedetlenségét, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait).

Most már biztos vagyok benne, hogy világosabban látjuk, hogy a hit és Isten követése arról szól, hogy alávetjük magunkat az igazságnak és elfogadjuk azt, elfogadjuk Isten jelenlegi munkáját és szavait, és a nyomdokaiban járunk. Nem számít, mily messze áll Isten munkája az emberek elképzeléseitől, vagy hogy hány ember áll ellen neki és ítéli el, amíg az az igazság és Isten munkája, el kell fogadnunk és alá kell vetnünk magunkat neki. Csak ez jelent hitet és Isten követését. Ahogyan a Jelenések könyve mondja: „Ők azok [...] akik követik a Bárányt, ahova csak megy” (Jelenések 14:4). Az utolsó napokban Mindenható Isten itt munkálkodik, és sok igazságot kimondott. Az ítélet munkáját végzi, Isten házával kezdve, hogy teljesen megtisztítsa és megmentse az emberiséget, megmentve minket a gonosztól és a Sátán erőitől. Ez egy kihagyhatatlan lehetőség, és az egyetlen utunk a megváltáshoz és a belépéshez Isten királyságába. Most világszerte egyre többen tanulmányozzák Mindenható Isten munkáját online, akik Isten megjelenésére vágyakoznak. Látták, hogy minden szava az igazság, hogy azok Isten hangja. Megszabadulnak a vallási vezetők kötelékeitől, kilépnek egyházaik irányítása alól, és Isten trónja elé járulnak, hogy részt vegyenek a Bárány menyegzői lakomáján. De még mindig sokan vannak a vallásos világban, akik vakon követik és imádják a papságot, akiket antikrisztusi erők korlátoznak és rászednek. Szigorú ellenőrzés alatt állnak a pusztaságban, hiába várakozva, hogy az Úr eljöjjön egy felhőn, Isten által régen elutasítva és megsemmisítve, sírva és fogcsikorgatva a csapások közepette. Ez az Úr Jézus szavainak teljesülése: „Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek” (Máté 15:14). Azt állítják, hogy hisznek Istenben, de valójában Isten ellen vannak és embereket követnek. Isten hitetleneknek látja őket. Isten egy szent Isten, aki gyűlöli a gonoszt, és az Ő igazsága sérthetetlen. Sosem mentené meg azokat, akik embereknek hízelegnek, akik antikrisztusokat követnek Isten ellenzésében és káromlásában. Isten sosem mentene meg senkit, aki nem szereti vagy nem fogadja el az igazságot, hanem vakon a Bibliába kapaszkodik. Isten akarata az, hogy kiszabadítsa az embereket a vallási Babilonból, hogy többé ne szorítsanak minket a vallásos világ antikrisztusi erőinek korlátai, és kijöhessünk a vallásból, hogy az igazságot és Isten munkáját keressük, hogy reménykedhessünk Isten megjelenésének és munkájának üdvözlésében.

Nézzük Mindenható Isten további szavait. „Amint csodálsz, az nem Krisztus alázatossága, hanem a magas pozícióban lévő hamis pásztorok. Nem Krisztus kedvességét és bölcsességét imádod, hanem a züllött alakokat, akik a világ mocskában fetrengenek. Nevetsz Krisztus fájdalmán, akinek nincs hová lehajtania a fejét, miközben csodálod azokat a hullákat, amelyek adományokra vadásznak és kicsapongó életet élnek. Nem vagy hajlandó Krisztus oldalán szenvedni, de örömmel veted magad azoknak a hanyag antikrisztusoknak a karjába, holott ők csupán hússal, szavakkal és irányítással etetnek téged. Még most is, a szíved továbbra is feléjük fordul, az ő hírnevük felé, az ő tisztségük felé, az ő befolyásuk felé. És továbbra is kitartasz ama hozzáállás mellett, miszerint nehéznek találod hinni Krisztus munkáját, és nem vagy hajlandó elfogadni azt. Ezért mondom, hogy nincs meg benned a hit, hogy elismerd Krisztust. Az ok, amiért máig követted Őt, csak az, hogy nem volt más lehetőséged. A fennkölt képek sora örökké ott tornyosul a szívedben; nem feledheted összes szavukat és cselekedetüket, sem pedig befolyásos szavaikat és kezüket. A szívedben vannak, örökké felsőbbrendűn és örökké hősként. A ma Krisztusát illetően azonban ez nem így van. Ő örökké jelentéktelen a szívedben és sohasem érdemli meg a tiszteletet. Hiszen Ő túlságosan hétköznapi, túlságosan kevés befolyással bír, és messze áll a fennköltségtől.

Mindenesetre azt mondom, hogy mindazok, akik nem becsülik az igazságot, hitetlenek és az igazság árulói. Az ilyen ember sosem kapja meg Krisztus jóváhagyását. Felismerted már, mennyi hitetlenség van benned, és mennyi árulással vagy Krisztus iránt? Így intelek: mivel az igazság útját választottad, teljes szívvel kötelezd el magad; ne légy ellentmondásos vagy lagymatag. Meg kellene értened, hogy Isten nem a világhoz, vagy egy bizonyos személyhez tartozik, hanem mindazokhoz, akik igazán hisznek Benne, mindazokhoz, akik imádják Őt, és mindazokhoz, akik elkötelezettek Iránta és hűségesek Hozzá” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?).