Az Úrban hívők úgy gondolják, hogy amikor az Úr Jézus a kereszten azt mondta: „Elvégeztetett!”, akkor arról beszélt, hogy Isten munkája az emberiség megmentéséért befejeződött. Így mindenki biztos abban, hogy amikor az Úr visszatér, nem végez több üdvösségi munkát, hanem csak minden hívőt felemel az égbe, hogy találkozzon az Úrral, felvisz minket a mennybe, és azzal annyi. Ez az, amiben az Úrban hívők szilárdan hisznek. Ezért bámulják olyan sokan mindig az eget, tétlenül várva, hogy az Úr egyenesen felvigye őket az Ő királyságába. De most eljöttek a nagy katasztrófák, és a legtöbben nem látták az Úr eljövetelét, így fogytán a hitük, és elcsüggednek. Néhányuknak még kétségeik is vannak: Egyáltalán valóságos volt-e az Úr ígérete? Eljön, vagy sem? Valójában az Úr Jézus már régen visszajött titokban, mint Emberfia, kifejezve sok igazságot, és az ítélet munkáját végezve, kezdve az Isten házán. De a legtöbb ember nem próbál figyelni Isten hangjára, vagy nem akarja meghallani a Szentlélek szavait a gyülekezetekhez, és mindvégig azt feltételezi, hogy az Úrnak egy felhőn kell eljönnie, hogy felvigye őt a mennybe, így elszalasztja a lehetőséget, hogy fogadja az Urat. Ezt élete végéig bánni fogja. Ez szorosan összefügghet azzal, ahogyan az emberek értelmezik az Úr Jézus szavait a kereszten: „Elvégeztetett!”

Kezdjük ezzel. Miért gondolja oly sok hívő, hogy az Úr Jézus azt mondván: „Elvégeztetett!”, arra gondolt, hogy Isten munkája az emberiség megmentéséért befejeződött? Van ennek bibliai alapja? Megerősíti ezt a Szentlélek? Mondta azt valaha az Úr, hogy nem fog több munkát végezni az emberiség megmentéséért? Bizonyságot tett a Szentlélek arról, hogy ezek a szavak az üdvösség munkáját befejező Istenre utaltak? Biztosan kijelenthetjük, hogy nem. Akkor miért értelmezi mindenki úgy az Úr Jézus ezen szavait, mintha Isten üdvösségi munkája akkor teljesen befejeződött volna? Ez egy kicsit abszurd, nem igaz? Isten szavait megérteni nem könnyű feladat. Azt mondja a 2Péter 1:20: „Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból.” A Szentírás értelmezése önállóan nagyon súlyos következményekkel jár. Gondoljatok a farizeusokra – ők személyesen értelmezték a Messiásról szóló próféciákat, és ennek eredményeként eljött a Messiás, és látták, hogy az Úr Jézus nem felel meg az értelmezéseiknek. Ezért elítélték az Ő munkáját, és még keresztre is feszíttették Őt. Nagyon súlyos következményekkel kellett szembenézniük. Ez egyenesen oda vezetett, hogy az Úr Jézus elkárhoztatta őket. El lettek átkozva!

Tehát amikor az Úr Jézus azt mondta a kereszten: „Elvégeztetett!”, miről is beszélt? Ennek megértéséhez alaposan át kell gondolni a bibliai próféciákat az Úr visszatéréséről az utolsó napokban, főleg azokat a dolgokat, amelyekről maga az Úr Jézus mondta, hogy meg fogja tenni, valamint az Ő példázatait a mennyek országáról. Ezek a dolgok közvetlenül kapcsolódnak az utolsó napokban végzett munkájához. Szükségünk van ezeknek a próféciáknak és példázatoknak az alapvető megértésére ahhoz, hogy helyesen megértsük, miről beszélt valójában az Úr Jézus, amikor ezt mondta a kereszten. Még ha nem is értjük meg teljesen, ésszerűtlen azt feltételezni, hogy Ő úgy értette, hogy Isten munkája az emberiség megmentéséért teljesen befejeződött. Ez egy önkényes, nevetséges hiedelem. Valójában, ha komolyan megfontoljuk az Úr Jézus próféciáit és példabeszédeit a mennyek országáról, akkor alapvető ismereteket szerezhetünk a királyságról és az Úr munkájáról az Ő visszajövetele után. Akkor nem fogjuk félreértelmezni az Ő kijelentését: „Elvégeztetett!” Az Úr Jézus megjövendölte: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (János 16:12-13). „Ha valaki hallja az Én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, Én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (János 12:47-48). „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, [...] Sőt arra is adott Neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert Ő az Emberfia” (János 5:22, 27). 1Péter-ben pedig ez áll: „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén” (1Péter 4:17). A Jelenések könyvében ezt látjuk: „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét” (Jelenések 5:5). „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:7). Az Úr Jézus is sok példázatot használt a mennyek országának leírására, mint például: „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Máté 13:47-50). Ezekből a próféciákból és példázatokból láthatjuk, hogy az Úr Jézus azt mondta, a visszatérésekor rengeteg munkát fog elvégezni. De ennek a legfontosabb része az igazság kifejezése és az ítélet munkája. Ez elvezeti az embereket az igazságba való belépéshez, majd mindenkit a jellegük alapján csoportosítanak. Akiket lehet, tökéletesítenek, és akiket meg kell semmisíteni, azok megsemmisülnek. Ez teljesen megvalósítja mindazt, amit az Úr Jézus mondott a királyságról. Gondoljatok a búzára és a konkolyra, a halászhálóra, az okos és a balga szüzekre, a juhokra és a kecskékre, valamint a jó és gonosz szolgákra. Az ítélet munkája az Isten házával kezdve elválasztja a búzát a konkolytól, a jót a gonosz szolgáktól, az igazságot szeretőket a csak kényelemre vágyóktól. Az okos szüzek részt vesznek a Bárány menyegzőjén, és Isten tökéletesíti őket. Mi a helyzet a balga szüzekkel? Sírva és fogcsikorgatva sodródnak a katasztrófákba, mert nem hallgattak Isten szavára. Ez az ítélet munkája, hogy mindenkit a jellegük alapján csoportosítsanak, megjutalmazva a jót, és megbüntetve a gonoszt, és ez teljesen beteljesíti a Jelenések könyvében található próféciát: „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is!” (Jelenések 22:11). „Íme, eljövök hamar, Velem van az Én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint” (Jelenések 22:12). Ha valóban megértjük az Úr Jézus próféciáit, láthatjuk, hogy az Úr eljövetele az utolsó napokban elsősorban az igazság kifejezését és az ítélet munkáját szolgálja, mindenkit a jellegük alapján csoportosítva, és meghatározva a kimenetelüket. Vajon valóban állíthatjuk, hogy amikor az Úr Jézus azt mondta a kereszten: „Elvégeztetett!”, akkor azt mondta, hogy Isten munkája az emberiség megmentéséért befejeződött? Továbbra is ostobán fogjuk bámulni az eget, várva, hogy az Úr Jézus alászálljon egy felhőn, és felvigyen minket az égbe, hogy találkozzunk Vele? Továbbra is könnyelműen elítéljük Isten minden kifejezett igazságát, amikor az utolsó napokban munkálkodik? Vajon szemtelenül tagadjuk, hogy az Úr testben tért vissza, mint az Emberfia, hogy elvégezze az utolsó napok ítéletének munkáját? A nagy katasztrófák már megérkeztek, és sok vallásos ember még mindig az Úr visszatéréséről szóló vágyálmában él, azt gondolva, hogy Ő soha nem fogja kivetni őket. Ideje felébredni. Ha nem ébrednek fel, akkor a katasztrófák elmúltával, amikor Mindenható Isten nyíltan megjelenik minden ember előtt, Isten újjá teremti az eget és a földet, és a vallásos világ összes embere jajgatni fog és a fogát csikorgatja. Ez beteljesíti ezt a próféciát a Jelenések könyvében: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a föld minden nemzetsége” (Jelenések 1:7).

Sokan felteszik a kérdést, hogy mire gondolt valójában az Úr Jézus, amikor azt mondta: „Elvégeztetett!” a kereszten. Ez valójában nagyon egyszerű. Az Úr Jézus szavai mindig nagyon pragmatikusak voltak, így amikor Ő ezt mondta, minden bizonnyal a Saját megváltási munkájára utalt. De az emberek szeretik úgy értelmezni az Úrnak e gyakorlatias szavait, mint Istennek az ember megmentésére irányuló munkáját, de ez teljesen önkényes, mert Isten csak részben fejezte be az Ő munkáját az emberiség megmentéséért. Még mindig hátra volt a legkritikusabb lépés – az ítélet munkája az utolsó napokban. Miért ragaszkodtok ahhoz, hogy az „Elvégeztetett!” azt jelenti, hogy Isten minden üdvösségi munkája befejeződött? Nem abszurd és ésszerűtlen ez? Tulajdonképpen miért feszítették keresztre az Úr Jézust? Mit ért el Ő ezzel valójában? Mi volt a kimenetele? Ezt minden hívő tudja, mert ezt nagyon világosan dokumentálja a Biblia. Az Úr Jézus azért jött el, hogy megváltsa az emberiséget. Az Úr Jézus a keresztre feszítés által vétekáldozatul szolgált az emberiségnek, Önmagára vállalva mindannyiunk bűneit, hogy az embereket többé ne kelljen elítélni és kivégezni a törvény értelmében. Aztán a bűneik bocsátást nyerhetnek, amíg hisznek az Úrban, imádkoznak Hozzá és meggyónnak Neki, és élvezik Isten hihetetlen kegyelmét. Ez a kegyelem általi üdvösség, és ezt érte el az Úr Jézus megváltási munkája. Bár hitünk által bűneink megbocsáttattak, senki sem tagadhatja, hogy továbbra sem teszünk mást, mint folyton vétkezzünk. A vétkezés, gyónás és újra vétkezés körforgásában élünk. Egyáltalán nem menekültünk meg a bűntől. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy még mindig bűnös és sátáni természetünk van, így nem tudjuk megoldani a bűneink megbocsátása utáni folyamatos vétkezés problémáját. Ez minden hívőt zavarodottá tesz, és ez nagyon fájdalmas. Isten szavai azt mondják: „Legyetek azért szentek, mert Én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). Isten igaz és szent, ezért aki tisztátalan, nem láthatja Őt. Hogyan lehetnének azok, akik folyton vétkeznek és ellenállnak Istennek méltók arra, hogy belépjenek Isten királyságába? Miután az emberek nem menekültek meg teljesen a bűntől, és nem tisztultak meg, valóban véget érhetett már Isten munkája az emberiség megmentéséért? Isten üdvössége teljes üdvösség lesz. Ő soha nem adná fel a munkáját félúton. Ezért jövendölte meg az Úr Jézus többször is az Ő visszatérését. Ő már egy jó ideje visszatért az utolsó napokban, mint megtestesült Mindenható Isten. Mindenható Isten igazságokat fejezett ki az ítélet munkájának elvégzéséhez az Úr megváltó munkája alapján. Mindezt azért, hogy megtisztítsa az emberiséget a romlott beállítottságától, hogy megszabaduljunk a bűn béklyóitól. Hogy teljesen megmentsen minket a Sátán erőitől, és végül bevigyen minket Isten királyságába. Addig nem zárul le Mindenható Isten utolsó napokban végzett ítélkezési munkája, amíg Isten munkája az emberiség megmentéséért be nem fejeződik.

Mindenható Isten mondja: „Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó).

„Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztulni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember megtisztulhat romlottságától és tisztává válhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tekintenénk, inkább azt kellene mondanunk, hogy ez a megtisztítás munkája” [Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4)].

„Isten fenyítő és ítélő munkájának célja lényegében az emberiség megtisztítása a végső megnyugvás érdekében; e tisztítás nélkül az emberiség egyetlen tagját sem lehetne fajtája szerint különböző kategóriákba sorolni, és nem tudna nyugalomra térni. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy nyugalomra térjen. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igaztalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja felszínre hozni az emberiség engedetlen elemeit, ezáltal különválasztva azokat, akik megszabadíthatók, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik maradhatnak, mind megtisztíttatnak, és az emberség egy magasabb állapotába lépnek, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, megkezdik emberi pihenésük napját, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian elpusztulnak, és a Sátánhoz hasonlóan többé nem élhetnek túl a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy részt vegyenek a nyugalom napján, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, és gonosz, igaztalan emberek. [...] Isten végső munkája, a gonosz megbüntetése és a jó jutalmazása mögött álló teljes cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán szent emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leglényegesebb; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt megy majd nyugalomra).

Mindenható Isten szavai nagyon egyértelműek. A Kegyelem Korában az Úr Jézus megváltási munkája csak az ember bűneinek megbocsátása volt. Mindenható Isten utolsó napokban végzett ítélkezési munkája tisztítja meg teljesen az emberiséget a bűntől. Mindenható Isten szavai megítélik és leleplezik az ember lázadó, istenellenes természetét és lényegét, lehetővé téve, hogy megismerjük sátáni természetünket és romlottságunkat. Ez megmutatja, hogy sátáni természetünk részét képezik olyan dolgok, mint az arrogancia, a ravaszság és a gonoszság, a legkisebb emberi hasonlatosság nélkül. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek meglássák az igazságot, hogy a Sátán milyen mélyen megrontotta őket, hogy őszintén megvessék önmagukat, és valódi megbánást alakítsanak ki, majd megtérjenek Istenhez. Akkor meglátják, milyen értékes az igazság, és arra összpontosítanak, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültessék, és belépjenek az igazság valóságába. Ez lehetővé teszi, hogy fokozatosan megszabaduljanak romlott beállítottságuktól, és elkezdjenek átalakulni életfelfogásukban, és végül képesek legyenek igazán alávetni magukat Istennek és félni Őt, és a szavai szerint élni. Így tudják az emberek teljesen elűzni a Sátán erőit, és megmenekülni Isten által, akkor Isten megvédheti őket, túlélhetik az utolsó napok nagy katasztrófáit, és eljuthatnak arra a gyönyörű rendeltetési helyre, amelyet Isten az emberiség számára készített elő. Ez beteljesíti a Jelenések 21:3-6 próféciáját: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és Maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” Itt Isten azt mondja: „Megtörtént!” Ez teljesen különbözik attól, amit az Úr Jézus mondott a kereszten: „Elvégeztetett!” Ezek más kontextusok, más világok. Amikor az Úr Jézus azt mondta a kereszten: „Elvégeztetett!”, akkor Ő a megváltási munkájának befejezéséről beszélt. A „Megtörtént!” kijelentésben a Jelenések könyvében Isten arról beszél, hogy az emberiség megmentéséért folytatott munkáját teljesen befejezi, amikor Isten hajléka az emberekkel lesz, közöttük fog élni, és ők lesznek az Ő királyságának népe, ahol nem lesz többé könny, halál vagy nyomorúság. Ez az egyetlen ismertetőjegye annak, hogy Isten befejezte az üdvösség munkáját.

Ezen a ponton mindenki számára világossá kell válnia, hogy azt állítani, hogy az Úr Jézus szavai a kereszten azt jelentik, hogy Isten üdvösségi munkája befejeződött, teljesen ellentétes Isten munkájának valóságával, és pusztán egy emberi elképzelés. Ez az Úr szavainak félreértelmezése, ami megtévesztő és félrevezető, és nem lehet tudni, hány ember tette meg már ezt. Azok, akik vakon ragaszkodnak ehhez, és csak arra várnak, hogy az Úr hirtelen megjelenjen egy felhőn, hogy felvihesse őket a királyságba, miközben nem hajlandók megvizsgálni Mindenható Isten által kifejezett tömérdek igazságot, teljesen elszalasztják a lehetőséget, hogy találkozzanak az Úrral. És persze soha nem szabadulnak meg a bűntől, és nem lesznek teljesen megmentve. Akkor az egy életen át tartó hit semmivé válik, és kénytelenek lesznek a katasztrófákba sodródni és Isten által megsemmisülni.

Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a betűk irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egyhelyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, betűk, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját).