Mielőtt elfogadtam volna Isten utolsó napokbeli munkáját, gondolkodás nélkül hazudtam és az emberek kegyeit kerestem, mert féltem attól, hogy csalódást okozok vagy megbántok embereket az igazság kimondásával. 2018 novemberében kezdtem el hinni Mindenható Istenben, és szavaiból megtudtam, hogy gyűlöli a kényszeres megfelelőket és a ravasz embereket. Elhatároztam, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültetem, és becsületes ember leszek, és némi erőfeszítés után képes lettem arra, hogy legtöbbször őszintén beszéljek. Amikor például több mint 50 eurót kellett volna fizetnem a gyógyszereimért, de a gyógyszerész elszámolta magát, és a felét vette el, gondolkodás nélkül jeleztem a hibát. De nehezebb volt becsületesnek lenni, amikor valami befolyásolta a jó híremet vagy a személyes érdekeimet.

2021 márciusában gyülekezetvezetőként szolgáltam, és állandóan elfoglalt voltam. Néha nagyon kimerültem az alváshiány miatt. Egy délután, amikor éppen lepihenni készültem, a társam, Susan nővér azt mondta, hogy szeretne beszélgetni a munkánkról. Nem örültem túlságosan az üzenetének, mert fáradt voltam, és nem akartam semmiről sem beszélgetni. Abban a pillanatban semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy pihenni szeretnék, de ezt nem akartam nyíltan megmondani Susannak. Féltem attól, hogy mit gondolna rólam, azt, hogy lusta vagyok, vagy valami ilyesmit, hogy túl sokat törődöm a fizikai kényelemmel, és meglenne a véleménye rólam. Úgyhogy az imázsom érdekében csak annyit mondtam neki: „Sajnálom, fontos időpontom van. Orvoshoz kell mennem.” A hazugság csak úgy kijött a számon, anélkül, hogy gondolkodtam volna rajta. Olyan bűntudatom volt emiatt, hogy végül nem is pihentem, csak folyamatosan szörnyen éreztem magam. Isten a becsületes embereket szereti. Hogy hazudhattam ilyen könnyedén? Akkor hogyan lehetne megbízni bennem? Tudtam, hogy nem helyes a saját fizikai kényelmem érdekében hazudni, hogy Istennek ez nem tetszene, és hogy a gyülekezet munkáját kellene előtérbe helyeznem. Azonnal kapcsolatba léptem Susannal. Megkérdezte, hogy már visszaértem-e a találkozómról. Nem mondtam meg neki az igazat, hanem továbbra is hazudtam, mert nem akartam rossz színben feltűnni előtte, és azt a benyomást kelteni, hogy ravasz ember vagyok. Azt mondtam neki, hogy nem találkoztam az orvosommal, hogy az utolsó pillanatban lemondta az időpontot, mert el kellett mennie az oltóklinikára. Ezután a munkára terelődött a beszélgetésünk, de igencsak kényelmetlenül éreztem magam. Hazudtam neki egyszer, azután nem vallottam be, és tovább hazudtam. Láttam, hogy milyen súlyos volt a sátáni természetem, és szégyelltem magamat. Alig bírtam a szemébe nézni. Becsaptam őt, ami azt jelentette, hogy igazán becstelen ember vagyok. Ellentmondásos érzelmek dúltak bennem. Ha tiszta vizet öntenék a pohárba, az tönkretenné a rólam alkotott képét, és becstelennek tartana. De ha továbbra is hazudnék, Istenben ellenszenvet keltenék. Így Isten elé járultam önreflexióra, és elmélkedésem során rájöttem, hogy sokszor voltam simlis és ravasz az életemben. Egyszer egy vezető megkérdezte, hogy szóltam-e Joey nővérnek az aznap esti összejövetelről. Rájöttem, hogy nem, de nem mondtam el az igazat a vezetőnek, mert meg akartam védeni a rólam kialakult képet. Hazudtam, mondván, hogy épp akkor szóltam neki. Aztán azonnal küldtem egy üzenetet Joey-nak az összejövetelről. Továbbá, általában péntek reggelente mentem bevásárolni, így akkor nem tudtam csatlakozni semmilyen utolsó pillanatban meghirdetett összejövetelhez. Nem mondtam igazat, és nem mondtam csak el egyenesen a vezetőnek, hogy el kell mennem bevásárolni, hogy a következő napokra feltöltsem a kamrámat, és hogy ez volt az egyetlen alkalom, hogy bevásárolhassak. Azt mondtam neki, hogy van egy másik összejövetelem vagy megbeszélésem, és ezért nem tudok menni. Kiforgattam a dolgokat, ravasz voltam és megtévesztő, csak hogy megvédjem a saját imázsomat, és elhitessem a vezetővel, hogy állandóan a kötelességemmel vagyok elfoglalva. Láttam, hogy meg sem közelítettem Isten becsületességre vonatkozó követelményeit. Ezért így imádkoztam: „Mindenható Isten, igazán sajnálom a hazudozásomat és csalárdságomat. Egyszerűen nem tudom abbahagyni a hazudozást a saját fizikai kényelmemért. Egyáltalán nem vagyok becsületes ember. Istenem, kérlek, vezess, és segíts megérteni az igazságot, hogy megszabaduljak ettől a romlottságtól.”

Később Isten szavaiból ezt a szakaszt olvastam el: „Mindennapi életük során az emberek gyakran beszélnek képtelenségeket, hazudoznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek értelmetlenek, ostobák és védekezőek. A legtöbb ilyen dolgot hiúságból és büszkeségből mondják, saját egójuk kielégítésére. Az ilyen hamisságok szólása felfedi a romlott beállítottságukat. Ha fel akarnád oldani ezeket a romlott tényezőket, a szíved megtisztulna, és fokozatosan egyre tisztábbá és őszintébbé válnál. Valójában minden ember tudja, hogy miért hazudik. A személyes haszonért és büszkeség miatt, vagy hiúságból és státuszért, megpróbálnak másokkal versengeni és másnak adják ki magukat, mint amik. Azonban hazugságaikat a többiek előbb vagy utóbb felfedik és leleplezik, és végül megszégyenülnek, ahogyan elvesztik a méltóságukat és jellemüket is. Mindezt a mérhetetlen mennyiségű hazugság okozza. Túlságosan sok lett a hazugságaid száma. Minden szó, amit kimondasz, hamis és őszintétlen, és egyetlen egy sem tekinthető igaznak vagy őszintének. Még ha nem is érzed azt, hogy lesül a bőr a képedről, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted hibáztat téged, és rossz véleménnyel vagy magadról, ezt gondolva: »Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?« Nem kell, hogy kimerítő életet élj. Ha gyakorolni tudod, hogy őszinte legyél, képes leszel nyugodt, szabad és felszabadult életet élni. Te azonban azt választottad, hogy fenntartod a büszkeségedet és a hiúságodat az által, hogy hazudozol. Következésképp, létezésed fárasztó és nyomorult, amelyet önmagad okoztál. Talán, aki hazudozik, a büszkeség érzéséhez jut abból, de mi is ez a büszkeségérzés? Csak egy üres dolog, és teljesen értéktelen. Hazudozni annyit tesz, mint eladni a jellemet és a méltóságot. Megfosztja az embert méltóságától és jellemétől, valamint dühíti és undorítja Istent. Ez megéri? Nem. Ez a helyes út? Nem, nem az. Azok az emberek, akik gyakran hazudnak, a sátáni beállítottságuk szerint élnek; a Sátán hatalma alatt élnek. Nem a világosságban élnek, és nem élnek Isten jelenlétében sem. Folyton azon gondolkodsz, hogyan hazudj, majd miután hazudtál, arra kell gondolnod, hogyan fedd el azt a hazugságot. És amikor nem feded el elég jól azt a hazugságot és lelepleződik, törnöd kell a fejed, hogy megpróbáld kibogozni az ellentmondásokat, és hihetővé tenni. Hát nem fárasztó így élni? Kimerítő. Megéri ez? Nem, nem éri meg. Azért törni a fejed, hogy hazugságokat mondj, aztán pedig elfedd őket, mindezt a büszkeség, a hiúság és a státusz kedvéért – mi értelme van ennek? Végül elgondolkodsz, és azt gondolod magadban: »Mi értelme? Túl kimerítő hazudozni és utána elkendőzni azt. Ha így viselkedek, az nem fog működni; egyszerűbb lenne, ha csak őszinte emberré válnék.« Arra vágysz, hogy őszinte emberré válj, de nem tudod elengedni a büszkeségedet, hiúságodat és személyes érdekeidet. Ezért csak hazugságokhoz folyamodhatsz, hogy fenntartsd ezeket a dolgokat. [...] Ha azt hiszed, hogy a hazugságok fenn tudják tartani a hírnevet, státuszt, hiúságot és büszkeséget, amire vágysz, teljes tévedésben vagy. Valójában, a hazudozással nemcsak hogy megbukik a hiúságod és büszkeséged, valamint méltóságod és jellemed fenntartása, ami ennél is fájdalmasabb, elszalasztod a lehetőséget, hogy gyakorold az igazságot és őszinte ember legyél. Még ha abban a pillanatban sikerül is megóvnod a hírneved, státuszod, hiúságod és büszkeséged, feláldoztad az igazságot és elárultad Isten. Ez azt jelenti, hogy teljesen elvesztetted az esélyt arra, hogy Ő megmentsen és tökéletesítsen téged, ami a legnagyobb veszteség, és egész életedben bánhatod” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot). Ez tökéletesen leírt engem. Beláttam, hogy ravasz és csalárd vagyok. Amikor csak pihenni akartam, nem tudtam igazat mondani egy ilyen apróságról. Nem mondtam meg egyenesen a társamnak, hogy szükségem van pihenésre, és egy kicsit később akarok találkozni vele, hanem inkább hazudtam. Az érdekelt, hogy megvédjem a látszatot és a státuszomat, hogy megvédjem mások rólam alkotott képét. De Isten gyűlöli ezt a fajta viselkedést, és én is bűntudatot éreztem miatta. Ahogy Isten szavai tartják: „Még ha nem is érzed azt, hogy lesül a bőr a képedről, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted hibáztat téged, és rossz véleménnyel vagy magadról, ezt gondolva: »Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?«” Teljesen azonosultam Isten e szavaival. Tényleg rájöttem, hogy a jó hírem védelmében hazudni kimerítő életforma, hogy folyamatosan hazudnom kell azért, hogy elfedjem az eredeti hazugságomat, és a végén csak egyre hamisabbá és fondorlatosabbá válok. Tudtam, hogy Isten gyűlöli ezt, mert Ő szent és igazságos. Visszagondolva az összes becstelenségemre, igencsak megterhelte a lelkiismeretemet, amikor hazudtam, megbántam és sírtam Isten előtt, és szégyelltem a hazudozásomat. De aztán később sem tudtam megállni, hogy ne mondjak még több hazugságot. Ez annyira romlott és szégyenletes volt tőlem! A hazugság a valódi természetemmé vált. Eszembe jutott valami, amit az Úr Jézus mondott: „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” (Máté 5:37). „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja” (János 8:44). Ez így volt. Az állandó hazudozásom azt mutatta, hogy az ördöghöz tartozom, és csak azért viselkedtem így, hogy megvédjem a saját imázsomat és jó híremet. De ez megfosztott minden jellemességemtől és méltóságomtól. Ez olyan ostobaság volt tőlem! Isten remélte, hogy tudom gyakorolni az igazságot, becsületes ember lehetek, tanúságot tehetek és megszégyeníthetem a Sátánt. De én bedőltem a Sátán trükkjeinek, és nevetségessé váltam emiatt. Ez csak a jó hírem miatt volt, és hogy elfedjem a romlottságomat. Nem voltam becsületes ember, hanem természetemnél fogva csaló voltam.

Ezt is olvastam Isten szavai között: „Tudnotok kell, hogy Isten azokat szereti, akik becsületesek. Isten lényegénél fogva hűséges, ezért mindig meg lehet bízni a szavaiban. Továbbá, az Ő cselekedetei hibátlanok és megkérdőjelezhetetlenek, és ezért szereti Isten azokat, akik teljes mértékben becsületesek Vele. A becsületesség azt jelenti, hogy Istennek adjátok a szíveteket, mindenben őszinték vagytok Hozzá, mindenben nyitottak vagytok Felé, soha nem rejtitek el a tényeket, nem próbáljátok megtéveszteni a fölöttetek és alattatok lévőket, és nem tesztek dolgokat csak azért, hogy hízelgéssel elnyerjétek Isten jóindulatát. Röviden, becsületesnek lenni nem más, mint cselekedeteidben és szavaidban tisztának lenni, valamint nem megtéveszteni sem Istent, sem az embert” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem). Úgy láttam, hogy becsületesnek lenni azt jelenti, hogy nincs csalás a szívedben, nincs hazugság a nyelveden, és soha nem csapod be Istent vagy az embert semmiben. Rájöttem, hogy korábban nagyon ravasz voltam Susannal, mindig hazudtam, hogy megvédjem az imázsomat és a saját érdekeimet. Fáradt voltam, és le akartam pihenni, ezért nem akartam akkor megbeszélni vele a gyülekezeti munkát, de nem mondtam el, hogy mit gondolok, hanem inkább azt hazudtam, hogy találkozóm van, mert nem akartam, hogy kevesebbre tartson. Inkább hazudtam, hogy megússzam azt a megbeszélést, minthogy azt mondjam, túl fáradt vagyok, és pihenésre van szükségem. És amikor megtörtént a találkozó, nem ismertem be a hibámat, hanem tovább hazudtam, egy másik hazugsággal fedezve az elsőt. Amikor a vezetőm a munkáról kérdezett, azt hazudtam, hogy elvégeztem valamit, amit valójában nem is csináltam meg. És amikor el kellett intéznem a heti bevásárlást, és ez ütközött a gyűlés időpontjával, azt hazudtam, hogy találkozóm van. Csak mindenben meg akartam védeni az imázsomat. Láttam, hogy nagyon ravasz, csalárd természetem van. Még a legalapvetőbb dolgokról sem tudtam igazat mondani. Annyira mélyen megrontott a Sátán, hogy messze nem voltam becsületes.

Volt egy másik szakasz Isten szavaiból, amit elolvastam. „Csak ha igyekeznek becsületesek lenni, akkor tudhatják meg az emberek, hogy milyen mélyen romlottak, hogy valóban rendelkeznek-e emberi hasonlatossággal vagy sem, és akkor mérhetik fel világosan magukat, és vehetik észre hiányosságaikat. Csak amikor a becsületességet gyakorolják, akkor tudatosul bennük, hogy mennyi hazugságot mondanak, és milyen mélyen rejtőzik a csalárdságuk és becstelenségük. Az emberek csak a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása során ismerhetik meg fokozatosan saját romlottságuk igazságát és saját természetlényegüket, és romlott beállítottságaik csak ekkor fognak folyamatosan megtisztulni. Csak romlott beállítottságaik folyamatos megtisztulása során lesznek képesek elnyerni az igazságot. Szánjatok időt arra, hogy megtapasztaljátok ezeket a szavakat. Isten nem tökéletesíti azokat, akik csalárdak. Ha a szíved nem becsületes – ha nem vagy becsületes ember –, akkor Isten nem fog megnyerni téged. Hasonlóképpen, te sem fogod elnyerni az igazságot, és arra is képtelen leszel, hogy megnyerd Istent. Mit jelent, ha nem nyered meg Istent? Ha nem nyered meg Istent, és nem értetted meg az igazságot, akkor nem fogod megismerni Istent, és így nem lesz lehetőséged arra, hogy összeegyeztethető legyél Istennel, ebben az esetben pedig Isten ellensége vagy. Ha nem vagy összeegyeztethető Istennel, akkor Isten nem a te Istened; és ha Isten nem a te Istened, akkor menthetetlen vagy. Ha nem törekszel az üdvösség elnyerésére, akkor miért hiszel Istenben? Ha nem tudod elnyerni az üdvösséget, akkor örökre Isten megkeseredett ellensége leszel, és meg lesz szabva a kimeneteled. Ha tehát az emberek azt szeretnék, hogy Isten megmentse őket, akkor először is becsületeseknek kell lenniük. Végül azok, akiket Isten megnyert, meg lesznek jelölve. Tudjátok-e, hogy mi ez a jel? A Jelenések könyvében, a Bibliában van megírva: »És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek« (Jelenések 14:5). Kik ezek az »ők«? Ők azok, akiket Isten megmentett, tökéletesített és megnyert. Hogyan jellemzi Isten ezeket az embereket? Melyek magatartásuk jellegzetességei és kifejeződései? Feddhetetlenek. Nem hazudnak. Valószínűleg mindannyian megértitek és felfogjátok, hogy mit jelent nem hazudni: azt jelenti, hogy őszinte vagy. Mire vonatkozik az, hogy »feddhetetlen«? Azt jelenti, hogy nem tesz semmi gonoszat. És min alapszik az, hogy nem tesz gonoszat? Kétségtelenül az istenfélelmen alapszik. Feddhetetlennek lenni tehát azt jelenti, hogy féled Istent és kerülöd a gonoszt. Hogyan határoz meg Isten valakit, aki feddhetetlen? Isten szemében csak azok tökéletesek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt; tehát azok az emberek feddhetetlenek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt, és csak azok feddhetetlenek, akik tökéletesek. Ez teljes mértékben helyes” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet növekedésének hat mutatója). Amikor ezt átgondoltam, nagyon megrémített. Isten azt mondja: „Ha nem vagy becsületes ember –, akkor Isten nem fog megnyerni téged. Hasonlóképpen, te sem fogod elnyerni az igazságot, és arra is képtelen leszel, hogy megnyerd Istent.” „Ha nem tudod elnyerni az üdvösséget, akkor örökre Isten megkeseredett ellensége leszel, és meg lesz szabva a kimeneteled.” Igaz, hogy Isten nem menti meg a csalárd embereket. Tudtam, hogy ha nem bánom meg a bűneimet, akkor Isten megsemmisít. Isten szavainak köszönhetően végre igazán megértettem magamat, és rájöttem, hogy a hazugságok az ördögtől származnak, én pedig a neveltetésem és a társadalom befolyása miatt hazudok. Anyukám mindig azt mondta nekem, hogy bármilyen szörnyen is néz ki valakinek a haja vagy a ruhája, akkor is szépeket kell mondanom, hogy ne bántsam meg az érzéseit. Különben senki sem lesz mellettem, amikor segítségre van szükségem. Ilyen neveltetés mellett nem volt bátorságom becsületesnek lenni. Azon fáradoztam, hogy jó benyomást keltsek, és ezért az emberek kedveljenek, és higgyék azt, hogy együttérző vagyok. De valójában egy hamis, csalárd ember lettem. Ez a Bibliából a Jób 1:7-re emlékeztetett: „Jahve megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte Jahvénak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.” A Sátán szavai ravaszak voltak, nem voltak egyenesek, és nem volt világos, mit is akar valójában mondani. Azzal, hogy hazudtam, nem voltam-e olyan ravasz, mint a Sátán? Nagyon szégyelltem magam, mert láttam, hogy ugyanolyan a természetem, mint a Sátáné. A Sátán hatalma alatt éltem, és egyáltalán nem voltam szabad a sátáni beállítottságomtól. Így hogyan lehettem volna összeegyeztethető Krisztussal, vagy nyerhettem volna el Isten jóváhagyását? Isten elé járultam, hogy megbánjam a bűneimet, és a bocsánatát kértem. Tényleg gyűlöltem magam és gyűlöltem a Sátánt, és annyira bűnösnek éreztem magam. Isten természete igaz, és tudtam, hogy nem hazudhatok tovább és sérthetem meg Őt.

Egy másik szakasz, amin elgondolkodtam, ez volt: „Végül azok, akiket Isten megnyert, meg lesznek jelölve. Tudjátok-e, hogy mi ez a jel? A Jelenések könyvében, a Bibliában van megírva: »És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek« (Jelenések 14:5). Kik ezek az »ők«? Ők azok, akiket Isten megmentett, tökéletesített és megnyert” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet növekedésének hat mutatója). Isten értékeli azokat, akik becsületesek, és tisztességtelen emberek soha nem fognak belépni az Ő királyságába. Nagyon szerettem volna felhagyni a hazudozással, hogy feddhetetlenné váljak, de egyedül nem voltam rá képes. Isten segítségét kellett kérnem, hogy ne essek a Sátán csapdájába. Az igazság kimondása néha kínos lehet, de abba akartam hagyni a hazudozást. Aztán újraolvastam „A becsületes emberi magatartás alapelvei”-t. „(1) A becsületes emberré váláshoz szükséges, hogy Istenre támaszkodjunk. Add át Neki a szívedet, és fogadd el az Ő vizsgálatát. Csak így lehet idővel levetni a hazugságokat és a csalárdságot; (2) Szükség van az igazság elfogadására és arra, hogy minden szavunkon és tettünkön elgondolkodjunk. Elemezd az általad feltárt romlottság eredetét és lényegét, és ismerd meg önmagad; (3) Szükséges megvizsgálni, hogy az ember mely ügyekben hazudik és bújtat el csalárdságot. Merd elemezni és feltárni a valódi énedet, kérj bocsánatot és tedd jóvá a dolgokat...” (Az igazság gyakorlásának 170 alapelve). Tudtam, hogy bocsánatot kell kérnem Susantól. Olyan csalárd voltam, kétszer is hazudtam neki. Úgy döntöttem, hogy meg kell nyílnom előtte a romlottságomról és az indítékaimról. Nem rejtegethettem ezeket a dolgokat. Meg kellett mondanom az igazat, és becsületes embernek kellett lennem, kerüljön bármibe is. Miután még jó néhányszor imádkoztam, összeszedtem a bátorságomat, hogy kitárulkozzam Susan előtt. Részletesen elmeséltem neki, hogyan csaptam be őt, és hogy megbántam a tettemet Isten előtt. Nem takargattam tovább a hazugságaimat, mert tudtam, hogy Isten figyel engem, és mindent részletesen meg kellett osztanom. Miután végeztem, úgy éreztem, mintha egy nagy súlyt vettek volna le a vállamról, és sokkal nyugodtabb voltam.

Ezután elkezdtem rendszeresen Isten elé járulni imádságban, és kértem, hogy vizsgálja meg a szívemet. Amikor valamilyen ravasz szándékom volt, vagy ha becstelen vagy csalárd voltam, kértem Istent, hogy fegyelmezzen és állítson meg. Tudtam, hogy a hazudozással kapcsolatos problémát nem lehet azonnal orvosolni, és soha életemben nem igazán voltam becsületes ember. Továbbra is arra akartam törekedni, hogy becsületes emberré váljak. Isten szereti és megáldja azokat, akik becsületesek, és csak a becsületes embereket menti meg. Azóta, valahányszor azt vettem észre, hogy fondorlatos gondolatom támad, Isten elé álltam és imádkoztam: „Istenem, problémába ütköztem, és úgy érzem, nem tudok átlendülni rajta hazudozás nélkül. Kérlek, világosíts meg, hogy megértsem az igazságot, és így elszakadhassak a hús-vér testtől. Ó, Istenem, az igazságot akarom gyakorolni, és becsületes ember akarok lenni. Kérlek, segíts. Annyira hálás vagyok Neked!”

Egyszer egy összejövetel után az egyik vezető megkérdezte tőlem, hogy mit gondoltam róla. Igazából azt vettem észre, hogy ellentmondást nem tűrően viselkedett az összejövetelen, és más problémák is voltak a közösségével. De féltem, hogy az igazsággal megsértem a büszkeségét, és akkor nem fog kedvelni. Így azt mondtam: „Nagyszerű volt.” Szörnyen éreztem magam, amint ezt kimondtam. Rájöttem, hogy hazudtam, így Istenhez imádkoztam, arra kérve Őt, hogy vezessen, hogy becsületes ember legyek, és elmondjam az igazat. Így aztán odamentem és beszéltem a vezetővel az összejövetel problémáiról, és sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. A következő összejövetel, amelyet tartott, sokkal jobb volt. Észrevettem, hogy egy idő után fokozatosan megváltoztam. Korábban mindig hazudtam, hogy megvédjem a látszatot és a státuszomat. De amikor a szívemet Istennek adtam, és arra kértem, hogy vigyázzon a szívemre, vigyázzon rám, és tartson féken, tisztábban láttam a saját állapotomat. Isten elé járultam imádságban, és gyakoroltam a becsületességet. Ez talán néha megbántja az embereket, de számomra sokkal fontosabb, hogy becsületes ember legyek Isten előtt.

Korábban szokásom volt hazudni, hogy boldoggá tegyem az embereket, hogy megvédjem a látszatot és a státuszomat, de most azon munkálkodom, hogy becsületes ember legyek minden olyan környezetben, amelyet Isten állít elém. Igazán hálás vagyok Istennek ezekért a tapasztalatokért és ezért a megértésért. Az Ő szavainak ítélete segített meglátni a romlottságomat és a csúfságomat, és átmenni bizonyos változásokon. Tudom, hogy a hazugság szokásának megváltoztatása egy folyamat, és hogy Isten egyik helyzetet a másik után állítja elém tapasztalatszerzésre. Ébernek kell maradnom, hogy ne mondjak olyan hazugságot, amely felháborítja Istent. A legfontosabb dolog, hogy elfogadjuk Isten szavainak ítéletét, és hogy imádkozzunk és támaszkodjunk Rá, és így valóban megszabaduljunk a hazugságra való hajlamtól. Minden dicsőség Mindenható Istené!