Csonka családba születtem. Amikor anyám várandós volt velem, apám elszökött egy másik nővel. Anyám sokat szenvedett, hogy hat gyerekről gondoskodjon, és szinte minden éjszaka hallottam őt sírni. Látva, ahogy olyan keservesen sírt, negatív kép alakult ki bennem a házasságról és a kapcsolatokról. Azt mondtam magamnak: „Soha nem bízhatsz meg teljesen egy másik emberben. Soha ne bízz senkiben. Az egyetlen dolog, amire az életben támaszkodhatsz, az te magad vagy, és a saját kezeddel keresett pénz.” Ettől a pillanattól kezdve azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne pénzt keresni. A középiskolában, amíg mindenki más élvezte a szünidőt, anyámmal egy standot állítottunk fel az út szélén, hogy ételt áruljunk. De akkoriban a megkeresett pénzünk csak az alapvető szükségleteinket fedezte. A középiskola második évében ki kellett maradnom, mert nem tudtam kifizetni a tandíjat. Utána folytattam a stand üzemeltetését. Reggelente négykor vagy ötkor keltem, hogy elkészítsem az ételeket, és hat körül mentem ki a standhoz. Három évvel később összespóroltam annyit, hogy elmehessek dolgozni egy nagyvárosba. Minden nap korán keltem és keményen dolgoztam, de nem kerestem sokat, és nem voltam elégedett. Így hát a barátom segítségével a több évnyi megtakarításomat egy kis bolt megnyitására fordítottam. Két évvel később kerestünk egy kis pénzt és gyerekeink születtek. Épp amikor össze akartunk házasodni, a barátom mindentől megfosztott. Elvitte az összes pénzt, elszökött, és összeköltözött egy másik nővel. Egy gyerekük is született. Az összes nehezen megkeresett pénzem eltűnt, csüggedtnek és boldogtalannak éreztem magam. Átélve azt, ami anyámmal történt, úgy éreztem, hogy a férfiak megbízhatatlanok, és hogy arra kell összpontosítanom, hogy elegendő pénzt keressek a gyerekeim felneveléséhez. De nagy nyomás nehezedett rám, nem volt energiám vezetni a boltomat, és beteg voltam. Nem akartam tovább ebben a városban maradni. Később, amikor a barátom apja megtudta, kifizette a vízumkérelmemet az Egyesült Királyságba. Négy évvel később megkaptam a tartózkodási engedélyem, és elkezdtem az egyetemet. Hogy több pénzt keressek, üzleti menedzsment tanfolyamokat választottam. 2011-ben egyetemistaként ösztöndíjat kaptam, és a pénzből afrikai élelmiszerboltot nyitottam a városban.

Kezdetben, mivel a bolt kicsi volt, csak egy embert alkalmaztam. Minden reggel ötkor keltem, hogy a boltban dolgozzak, és amikor végeztem, elmentem az iskolába. Az órák után siettem vissza a boltba takarítani, árut szállítani és számlákat intézni. Vállalkozni, egyetemen tanulni és gyerekeket nevelni egyszerre bizonyára nagyon nehéz lehetett. De amikor hallottam, hogy mindenki dicsér a képességemért, és láttam irigykedő és csodáló tekintetüket, nagyon elégedett voltam. Akkoriban jól ment a bolt, és több pénzt hozott, mint gondoltam, de mégsem éreztem elegendőnek. Úgy gondoltam, annyira gazdagnak kellene lennem, hogy megvehessem a bankot, hogy mások dicsérjenek és irigyeljenek. Ez volt az, amit valójában akartam. Több dicsőséget és dicséretet akartam szerezni, bebizonyítani, hogy erős vagyok, és több pénzt keresni, hogy felneveljem a gyerekeimet és fényűző életet éljek, Kibővítettem a boltot. Három évvel később az én kis boltom egy nagy üzletté változott, amely különböző afrikai országok élelmiszereit kínálta. Engem is elismertek, mint az egyetlen afrikai vállalkozót a városban. Középiskolai és főiskolai tanárok hívtak meg beszédet tartani, hogy beszéljek ambícióimról és sikereimről, hogy inspiráljam a bevándorló fiatalokat az Egyesült Királyságban, és egy trófeát adtak nekem. Amikor a trófeával mentem el beszédet tartani, mindenki felismert. Úgy éreztem, hogy a sokévnyi kemény munkám és szenvedésem megérte, és hogy életcéljaim megvalósultak. De nem álltam le a pénzszerzéssel, mivel a társadalmi státusz megszerzése után könnyebb dolgokat tenni és pénzt keresni, és a hírnév utáni vágyam is fokozódott. Ekkorra már rosszul éreztem magam. Csak rövid ideig tudtam állni, aztán le kellett ülnöm. Az orvos azt mondta, hogy reumám, fibromyalgiám és isiászom van, ami azt jelentette, hogy az egész gerincem fájt. Az orvos azt mondta, időre van szükségem, hogy felépüljek, és hogy nem dolgozhatok tovább, de nem vettem komolyan a betegségemet. Úgy éreztem, hogy némi edzés után felépülök. Ráadásul az üzlet olyan jól ment, hogy nem akartam abbahagyni, így folytattam a vállalkozást.

2014 elejére az állapotom rosszabbra fordult, az egész testem fájt. Úgy éreztem, mintha az egész testem égne, mintha lángokban állna. A lábaim legtöbbször be voltak dagadva, a csípőcsontom mintha eltört volna, a gerincem pedig lágy volt. Merevítőt kellett hordanom, hogy egyenesen tartsa. Amikor elmentem kivizsgálásra, az orvos azt mondta, hogy már reumám van, de mivel gyakran bementem a hentesbolt fagyasztójába, a hideg elérte a csontjaimat, így fennállt a veszélye, hogy bármelyik pillanatban végleg lebénulhatok. Akkorra már rettegtem, de már túl késő volt. Később gyakorlatilag már mozdulni sem tudtam, így nem volt más választásom, mint bezárni az üzletet. Váratlanul mások is utánozni kezdtek a városban, és saját üzletet nyitottak. Irigy voltam, és nagyon szomorú az állapotom miatt. Miért voltam ilyen súlyosan beteg? A fájdalom állandó volt, a nap huszonnégy órájában, és nem volt olyan nap, amikor nyugodtan tudtam volna aludni. Mintha tűz égett volna a szívemben, a testi és lelki gyötrelem pedig különösen fájdalmas volt. Ekkor kezdtem igazán elgondolkodni a dolgokon. Az általam keresett pénz nem gyógyíthatta meg a betegségemet, akkor mi haszna volt? Akkoriban sebezhetőnek és tehetetlennek éreztem magam. Aggódtam a gyerekeimért, mert én voltam az egyetlen családjuk. Nem akartam többé a pénzre és a hírnévre gondolni. Csak véget akartam vetni a fájdalomnak és békében felnevelni a gyermekeimet. Több mint egy évig az ágyban feküdtem, azt kérdeztem magamtól: „Miért szenvednek annyit az emberek? Miért betegszünk meg?” Nyomorúságomban és kétségbeesésemben az Úrhoz kiáltottam, hogy segítsen megszabadulni a fájdalmamtól.

2019 májusában, egyszer, tíz nap böjtölés és imádság után, meg akartam hallgatni egy himnuszt. A neten keresgéltem és rátaláltam a Mindenható Isten Egyházának weboldalára. Miután megnéztem néhány filmet, a Hol van az otthonom c tett rám. A kislány élete az én gyerekkorom tükre volt, és az anyja tapasztalata pontosan ugyanaz volt, mint az enyém. A szívem egész éjjel hevesen dobogott, és másnap felhívtam a Mindenható Isten Egyházát. Mindenható Isten szavait olvasva megbizonyosodtam arról, hogy Ő a visszatért Úr Jézus. Boldogan fogadtam el Mindenható Isten munkáját, és elkezdtem részt venni az online összejöveteleken. Egyszer hallottam egy himnuszt, és nagyon meghatódtam. „Ha Isten nem mentett volna meg, még mindig sodródnék a világban, fájdalmasan küzdve a bűnnel, minden remény nélkül az életben. Ha Isten nem mentett volna meg, még mindig ördögök tipornának, élvezve a bűn örömeit, nem ismerve az emberi élet útját. Mindenható Isten irgalmas hozzám; az Ő szavainak hangja csábít. Hallom Isten hangját, és felemelkedtem az Ő trónja elé. Minden nap eszem és iszom Isten szavait, és sok igazságot megértettem. Látom az emberiség mélyreható romlottságát. Valóban szükségünk van Isten üdvösségére. Isten igazsága megtisztít és megment engem. Időről-időre megítélnek és finomítanak, és életfelfogásom megváltozott. Amíg meg nem ízleltem Isten igazságát és szentségét, nem ismertem az Ő szeretetreméltóságát. A szívem féli Istent és kerüli a rosszat, és megélek egy kevés emberi hasonlatosságot” (Kövesd a Bárányt és énekelj új énekeket). Ez a dal nagyon jól elmagyarázta az életemet. Régebben mindig a saját kezemmel akartam boldog életet teremteni, és elhittem, hogy a saját erőmből teljesíthetem gyerekkori álmaimat és minden vágyamat, de végül mélyen megsérültem, nem volt támogatásom, és nyomorúságban éltem. Isten volt az, aki Maga elé vitt, csillapította fájdalmamat, megmentett a világ sötétségéből, lehetővé tette, hogy olvassam az Ő szavait, és esélyt adott, hogy elfogadjam az ítéletet és a megtisztulást. Hála Istennek az Ő üdvösségéért! Akkoriban alig vártam, hogy még többet olvashassak Mindenható Isten szavaiból, mert rájöttem, hogy sok kérdésre a válasz Mindenható Isten szavában található meg.

Később elolvastam egy passzust Isten szavából. „Honnan származik a születés, öregedés, betegség és halál fájdalma, amely végigkíséri az életüket, és miért szenvedi el az ember mindezt. Léteztek-e ezek kezdetben, amikor az ember megteremtetett? Honnan jöttek ezek a fájdalmak? Ezek a fájdalmak azt követően jöttek létre, hogy az embert megkísértette a Sátán, és az ember a Sátán megrontása nyomán elbukott. Az ember testének fájdalma, a gondok, az üresség és minden nyomorúság az ember világában – ez mind azután jelent meg, hogy az embert megrontotta a Sátán. Miután a Sátán megrontotta az embert, kínozni kezdte, és így az ember egyre mélyebbre zuhant, a betegsége egyre mélyebbre hatolt, a fájdalma egyre nőtt, és egyre inkább úgy érezte, hogy a világ üres és nyomorúságos, hogy ebben a világban lehetetlen életben maradni, és hogy ebben a világban élni egyre inkább reménytelen. Tehát mindezt a fájdalmat a Sátán, valamint az embernek a Sátán által való megrontásából következő bukás hozta az emberre” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A világi szenvedés Isten általi megízlelésének jelentősége). Isten szavából megértettem, hogy Isten egy betegség, fájdalom és halál nélküli világot teremtett. Miután a Sátán megkísértette az embereket, hogy elárulják Istent és elforduljanak Tőle, az emberek elkezdtek degenerálódni és romlottakká válni, és a betegség és a halál is lesújtott az emberiségre. Azután az élet egyre nyomorúságosabbá vállt. Ez alatt a hat év alatt betegségben szenvedtem, sőt még öngyilkos is akartam lenni. Az életem értelmetlen volt és tele volt fájdalommal. De most megértettem fájdalmam forrását: Megrontott a Sátán, elfordultam Istentől, és csak a hírnévért és a vagyonért éltem. A Sátán uralma alatt élve csak még több fájdalmat éreznék, és az életem értelmetlen lenne. Minél többet olvastam Isten szavait, annál világosabb lett a szívem, és Isten szava táplálta szomjazó lelkemet. Úgy éreztem, mintha rémálmokkal teli álmomból ébredtem volna fel.

Később még többet olvastam Mindenható Isten szavaiból. „Az, hogy »a pénz mozgatja a világot«, a Sátán filozófiája. Ez uralkodik az egész emberiség körében, minden emberi társadalomban; mondhatnánk, hogy ez egy irányzat. Ez azért van, mert minden olyan ember szívébe beleivódott, aki először nem fogadta el ezt a mondást, de aztán hallgatólagosan elfogadta, amikor kapcsolatba került a valós élettel, és azt kezdte érezni, hogy ezek a szavak valójában igazak. Ez vajon nem az a folyamat, amely során a Sátán megrontja az embert? Lehet, hogy az emberek nem ugyanolyan mértékig értik ezt a mondást, de mindenkinek megvan a maga értelmezési és elfogadási szintje – ami ezt a mondást illeti – a körülötte történt dolgok és a saját személyes tapasztalatai alapján. Nem így van? Függetlenül attól, hogy valakinek mennyi tapasztalata van ezzel a mondással kapcsolatban, milyen negatív hatása lehet valakinek a szívére? Valami feltárul a jelen világban élő emberek emberi beállítottságán keresztül, mindegyikőtöket beleértve. Mi az? A pénz imádata. Vajon nehéz ezt eltávolítani valakinek a szívéből? Nagyon nehéz! Úgy tűnik, hogy a Sátán valóban mélyen megrontotta az embert! A Sátán a pénzt használja arra, hogy az embereket kísértse, és megrontja őket, hogy imádják a pénzt és tiszteljék az anyagi dolgokat. S hogyan nyilvánul meg ez a pénzimádat az emberekben? Úgy érzitek, hogy pénz nélkül nem tudnátok életben maradni ebben a világban, hogy akár egyetlen nap is lehetetlen lenne pénz nélkül? Az emberek státusza azon alapul, hogy mennyi pénzük van, akárcsak a tisztelet, amit kivívnak. A szegények háta szégyenteljesen meggörnyed, míg a gazdagok élvezik a magas státuszukat. Büszkén kihúzzák magukat, hangosan beszélnek és arrogánsan élnek. Milyen hozadéka van ennek a mondásnak és irányzatnak az emberek számára? Nem úgy van-e, hogy sokan bármilyen áldozatot meghoznak a pénz hajszolása közben? Nem veszítik-e el sokan a méltóságukat és a tisztességüket a még több pénz utáni hajszában? Nem veszítik-e el sokan a pénz miatt a lehetőséget, hogy teljesítsék kötelességüket és kövessék Istent? Nem az-e a legnagyobb veszteség az emberek számára, ha elveszítik az igazság és az üdvösség lehetőségét? Nem gonosz-e a Sátán, hogy ezt a módszert és ezt a mondást használja arra, hogy az embert ilyen mértékben megrontsa? Hát nem egy aljas csel ez? Ahogy e népszerű közmondás elleni tiltakozástól a felé haladsz, hogy végül igazságként fogadod el, a szíved teljesen a Sátán markába kerül, ezért akaratlanul is a közmondás szerint kezdesz élni. Milyen mértékben befolyásolt téged ez a mondás? Lehet, hogy ismered az igaz utat, és lehet, hogy ismered az igazságot, de nincs erőd követni azt. Lehet, hogy világosan tudod, hogy Isten szava az igazság, de nem vagy hajlandó megfizetni az árat, vagy szenvedni az igazság elnyeréséért. Ehelyett inkább feláldoznád a saját jövődet és sorsodat, hogy a végsőkig ellenállj Istennek. Nem számít, mit mond Isten, nem számít, mit tesz Isten, nem számít, hogy megérted-e, milyen mély és milyen nagy Isten szeretete irántad, makacsul ragaszkodsz a saját utadhoz, és megfizeted ennek a mondásnak az árát. Azaz, ez a mondás már becsapta és ellenőrzése alatt tartja a gondolataidat, már a viselkedésedet is ez szabályozza, és inkább hagyod, hogy ez irányítsa a sorsodat, minthogy félretedd a gazdagság utáni törekvésedet. Az, hogy az emberek képesek így cselekedni, hogy a Sátán szavai által irányíthatóak és manipulálhatóak – nem azt jelenti-e, hogy a Sátán becsapta és megrontotta őket? Vajon nem vert-e gyökeret a szívedben a Sátán filozófiája és gondolkodásmódja, valamint a Sátán természete? Vajon amikor vakon hajszolod a gazdagságot, és felhagysz az igazság keresésével, akkor nem érte-e el a Sátán a célját, hogy becsapjon téged? Pontosan ez a helyzet” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.). Csak Isten szavainak elolvasása után értettem meg, hogy az olyan dolgok, mint „a pénz nem boldogít, de nélküle nem boldogulsz” és „a pénz mozgatja a világot”, amelyeket mindig is elhittem, valójában sátáni filozófiák voltak. Gyökeret eresztettek a szívembe, és átvették az irányítást az elmém felett, úgyhogy nem tudtam semmi fontosabbra gondolni, mint a pénzre. Ezt tekintettem életem egyetlen értelmének, és azt hittem, ez boldogságot és megbecsülést hoz majd számomra, ezért kétségbeesetten hajszoltam a pénzt. Azért, hogy több pénzhez jussak, irigyeljenek és felnézzenek rám, és jó életet éljek, keményen dolgoztam, nem törődve a testemmel, mígnem szinte lebénultam, és majdnem életemet vesztettem. Ez volt a következménye annak, hogy elfogadtam a Sátán filozófiáit, és azok irányítottak. Bár tudtam, hogy Isten létezik, nem volt erőm követni Őt, és az élet igaz útját járni, mert a Sátán szavai és filozófiái irányítottak engem. Messzire vitték a szívemet Istentől, és csak azért éltem, hogy eleget tegyek a hús-vér testnek. Isten szavainak vezetése révén rájöttem, hogy rossz úton járok.

Később elolvastam Isten szavának egy másik szakaszát, és megtaláltam a fájdalmamból kivezető utat. Isten szavai mondják: „Mivel az emberek nem ismerik el Isten vezényléseit és Isten szuverenitását, mindig dacosan és lázadó hozzáállással néznek szembe a sorssal, és mindig el akarják vetni Isten hatalmát és szuverenitását, és azt, amit a sors tartogat számukra, hiába remélve, hogy megváltoztathatják jelenlegi körülményeiket és sorsukat. De ez soha nem sikerülhet nekik, és minden lépésnél kudarcot vallanak. Ez a küzdelem, amely az ember lelke mélyén zajlik, mély, csontig hatoló fájdalommal jár, miközben az ember egész idő alatt csak az életét fecsérli. Mi az oka ennek a fájdalomnak? Isten szuverenitása miatt van, vagy azért, mert valaki szerencsétlennek született? Nyilvánvalóan egyik sem igaz. Alapvetően az emberek által választott utak okozzák, az, ahogyan az életüket élik. […] Van azonban egy rendkívül egyszerű módja annak, hogy az ember megszabaduljon ettől az állapottól, mégpedig az, hogy búcsút vesz korábbi életmódjától; búcsút mond korábbi életcéljainak; összegzi és elemzi korábbi életmódját, életszemléletét, törekvéseit, vágyait és eszményeit; majd összeveti ezeket Isten akaratával és emberrel szemben támasztott követelményeivel, és megnézi, hogy ezek közül bármelyik összhangban van-e Isten akaratával és követelményeivel, hogy bármelyik az élet helyes értékeit közvetíti-e, elvezet-e az igazság jobb megértéséhez, és lehetővé teszi-e, hogy az ember emberi mivoltában és emberi lényhez való hasonlatossággal éljen. Amikor ismételten megvizsgálod és gondosan boncolgatod az emberek által hajszolt különféle életcélokat, és számtalanféle életmódjukat, azt fogod látni, hogy ezek közül egyik sem felel meg a Teremtő eredeti szándékának, amellyel az emberiséget teremtette. Ezek mindegyike eltávolítja az embereket a Teremtő szuverenitásától és gondoskodásától; mind olyan csapdák, amelyek az embereket züllötté teszik és a pokolba vezetik. Miután ezt felismered, az lesz a feladatod, hogy félretedd a régi életszemléletedet, távol maradj a különböző csapdáktól, hagyd, hogy Isten átvegye az irányítást az életed felett, és intézkedjen az érdekedben; csak próbáld meg alávetni magad Isten vezényléseinek és vezetésének, próbálj egyéni döntés nélkül élni, és olyan emberré válni, aki imádja Istent” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Isten szava megértette velem, hogyan szabaduljak meg a pénz irányításától, ami a korábban kitűzött céljaim elengedését jelentette, hogy többé ne hajszoljam a hírnevet és a vagyont saját erőfeszítésemmel, és hagyjam, hogy Isten döntse el és rendezze el az életemet. Alá kellett vetnem magam Isten vezénylésének, Isten követelményei szerint kellett gyakorolnom, és olyasvalakivé kellett válnom, aki imádja Istent. Mélységesen hálás voltam Istennek. Ez volt életemben az első alkalom, hogy éreztem Isten vezetését. Úgy tűnt, mintha Isten közvetlenül hozzám szólna, megmutatva nekem a gyakorlás útját. Miután hittem Mindenható Istenben, teljesíteni akartam a kötelességemet a gyülekezetben, de akkoriban még működtettem egy webáruházat. Rengeteg pénzt fektettem bele, de nem volt nyereségem. Féltem, hogy még többet veszítek, így folyamatosan figyelnem kellett a webáruház rendeléseit, és mindig üzeneteket kaptam a nappali összejövetelek során, így egyáltalán nem tudtam megnyugtatni a szívem, és még mindig azon gondolkodtam, hogyan fektessek be és keressek több pénzt. Az online áruházam működtetése napközben fárasztó volt, ezért néha, az esti összejöveteleken, az egész testemet átjáró fájdalom miatt csak feküdni tudtam és gyógyszert szedtem, hogy megbirkózzak vele, de a gyógyszer álmosságot idézett elő, és elaludtam az összejövetelek alatt. Őszintén akartam imádni Istent. Nem akartam a régi életemet élni. Ezért bezártam a webáruházat. Később a barátnőm azt mondta, hogy szeretne nyitni egy hagyományos üzletet, és mivel én üzletvezetést tanultam, ingyen segítettem neki kidolgozni egy tervet. Nagyon tetszett neki, és azt mondta, hogy szeretne velem dolgozni. Azt akarta, hogy intézzem a csomagolást, miközben ő a szállítást végzi, és a pénzt egyenlő arányban osztanánk el. Kísértésbe estem. Azt gondoltam, ez egy jó lehetőség arra, hogy több pénzt keressek, és hirtelen felötlött bennem egy csomó ötlet. Azon az éjszakán, amikor imádkoztam Istenhez, hogy átgondoljam az állapotomat, rájöttem, hogy újra felfedtem a pénzsóvárságomat. Eszembe jutottak a múltban átélt különböző fájdalmak. Arra is rájöttem, hogy miután hittem Mindenható Istenben már nem fájt a lelkem. Élveztem a békét és az állhatatosságot, és a testi fájdalmam már sokkal enyhébb volt, gyógyszer nélkül is. Ez volt számomra Isten védelme és üdvössége. Isten volt az, aki segített megmenekülnöm a hírnév és vagyon okozta szenvedéstől, most pedig folytatni akartam a pénz és a hírnév hajszolását. Nem estem-e ismét a Sátán csapdájába? Tudtam, hogy vissza kell utasítanom a barátnőm ajánlatát, de még mindig nem tudtam teljesen elengedni. Később elolvastam Isten szavait és rátaláltam a gyakorlás útjára. Isten szavai mondják: „Az emberek egész életüket a pénz és a hírnév hajszolásával töltik; ezekbe a szalmaszálakba kapaszkodnak, azt gondolva, hogy ezek jelentik az egyetlen támaszt, mintha ezek birtokában a halál alól felmentve élhetnének tovább. De csak akkor veszik észre, hogy ezek a dolgok milyen távol állnak tőlük, milyen gyengék a halállal szemben, milyen könnyen összetörnek, milyen magányosak és tehetetlenek és nincs hová fordulniuk, amikor közel a vég. Rájönnek, hogy az életet nem lehet pénzzel vagy hírnévvel megvásárolni, hogy bármennyire is gazdag valaki, bármennyire is magas pozícióban van, a halállal szemben mindenki egyformán szegény és jelentéktelen. Rájönnek, hogy a pénzen nem lehet életet vásárolni, hogy a hírnév nem törölheti el a halált, hogy sem pénz, sem hírnév nem hosszabbíthatja meg az ember életét egyetlen perccel, egyetlen másodperccel sem. Minél inkább így éreznek az emberek, annál jobban vágynak arra, hogy tovább éljenek; minél inkább így éreznek az emberek, annál jobban rettegnek a halál közeledtétől. Csak ezen a ponton ismerik fel igazán, hogy az életük nem az övék, nem ők irányítják, és hogy az embernek nincs beleszólása abba, hogy él-e vagy hal – mindez kívül esik az ember irányításán” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Isten szavából megértettem, hogy míg az emberek azt gondolják, hogy a pénzhez való ragaszkodás meghosszabbíthatja az életet és megakadályozhatja a halálukat, csak a halál küszöbén jönnek rá, hogy a pénz nem mentheti meg őket, nem adhat nekik örök életet, és nem segíthet abban, hogy visszanyerjék egészségüket. Vajon nem túl késő felébredni a halál küszöbén? Régen én is ilyen voltam, vakon hajszoltam a pénzt anélkül, hogy törődtem volna a testemmel. Az orvos azt mondta, pihenjek és kapjak erőre, de aggódtam, hogy nem kereshetek pénzt, ha otthon maradok, ezért betegen is dolgoztam. Azt hittem, irányíthatom a saját sorsomat, de a halál küszöbén rájöttem, hogy semmi sem volt az irányításom alatt. Most, hála Isten üdvösségének, volt szerencsém hallani Isten szavait. Megértettem, hogy Istennek szuverenitása van az emberek sorsa felett, és hogy engedelmeskednem kell Isten rendelkezéseinek, és többé nem harcolhatok egyedül a sors ellen. Ha a pénzszerzést választanám, újra boldogtalan lennék. A végkimerülésig hajszolnám a pénzt, és a Sátán továbbra is irányítana és gyötörne engem. Ekkor jöttem rá, hogy ez a Sátán kísértése volt számomra. Egy barát eljött hozzám egy üzleti ötlettel, vállalta a beruházást, és hajlandó volt egyenlő arányban megosztani a bevételt. Az ajánlat nagyon csábító volt. A Sátán ezt használta arra, hogy visszaessek a pénz és a hírnév csapdájába, és én ostoba módon vissza akartam térni a gyötrelmes és nyomorúságos régi életembe. Ezzel csupán a Sátán trükkjének dőltem volna be. Imádkoztam Istenhez, mondván, hogy félre akarom tenni a hírnevet és a gazdagságot, és helyette a kötelességemet akarom teljesíteni. Miután imádkoztam, nagyon nyugodtnak éreztem magam. Olyan volt, mintha egy súlyos tehertől szabadultam volna meg. A következő három napban, hogy távol tartsam magam a hírnév és a gazdagság örvényétől, minden nap intenzívebben imádkoztam. Összeszedtem a bátorságot, hogy visszautasítsam a barátnőmmel való együttműködést, de ő próbált meggyőzni engem: „Most állami segélyen élsz. Ez nem elég neked. Ez nem az a Nina, akit én ismerek.” Így feleltem: „Így igaz, nem az a Nina vagyok, aki voltam. Elfogadtam Isten utolsó napokbeli munkáját, és megértettem némi igazságot. Isten volt az, aki megmentett a fájdalmamtól. Korábban az orvosok azt mondták, hogy a betegségem gyógyíthatatlan, és lemondtak rólam. Még a nyugtatók sem enyhítették a fájdalmamat. De amikor Isten szavait olvastam, a fájdalmam önkéntelenül alábbhagyott. Ha elhagynám Isten házát, és visszatérnék a világba, továbbra is fájdalomban élnék. Nem akarok továbbra is úgy élni.” Azt is mondtam neki: „Találhatsz valaki mást üzlettársnak. Ha segítségre van szükséged, adhatok néhány tanácsot.” Később többször is eljött hozzám, amíg rá nem jött, hogy nem lehet meggyőzni engem.

Most már teszem a kötelességemet a gyülekezetben, és szabadságot és békét érzek. A fizikai fájdalmam 60-70 százalékkal csökkent, és most már tudok járni és főzni is. De a legfontosabb, hogy tehetem a kötelességemet a gyülekezetben. Hálás vagyok Istennek, amiért megmentett a pénz uralma alól, és megváltoztatta az életem irányát. Most már értem, hogy Isten szuverenitásának ismerete, Isten imádata valamint a szavai és követelményei szerinti gyakorlás a legjelentőségteljesebb és legértékesebb dolog az életben. Bár a betegségem sok fájdalmat okozott nekem, ez egyben egy áldás is számomra. Lehetőséget ad arra, hogy visszatérjek Istenhez, és elnyerjem üdvösségét, amit pénzzel nem lehet megvásárolni. Hála Mindenható Istennek!