Kiskorom óta mindig hatással volt rám a társadalom. Szerettem mindenben másokat követni. A környezetemben levők keresztények voltak, így én is az voltam. Amikor viszont szerettem volna tanulni és több információt keresni Istenről, megfogalmazódott bennem néhány kérdés: Miért hiszünk Istenben? Hogyan ismerhetjük meg Istent? Ebben a sötét és gonosz világban hol van valójában az igazság? Miért szembesülnek az emberek nehézségekkel az életben? Ezek a kérdések mind rejtélyek voltak, és soha nem találtam rájuk választ. Szerencsére, miután elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli evangéliumát, az Ő szavaiban megtaláltam a választ mindezekre a zavaros dolgokra. Megtanultam, hogy a hitben az emberek elérhetik Isten megismerését, az Isten iránti alávetettséget és szeretetet azáltal, hogy megtapasztalják Isten szavait és munkáját. Azt is megtudtam, hogy az utolsó napokban Isten ítéletet, fenyítést, megpróbáltatásokat és finomítást használ az emberek tökéletesítésére és romlottságuk megtisztítására. Így azért imádkoztam, hogy megpróbáltatások érjenek. Még azt is kívántam, bárcsak Kínában születhettem volna, hogy kínai testvéreimhez hasonlóan átélhessem a sátáni rezsim elnyomását és üldöztetését, és hangzatos tanúságot tehessek, és Isten győztessé tenne a nehézségek által. Miután ennek a tudatára ébredtem, nem sokkal később történt velem valami.

A járvány miatt a cég, ahol dolgoztam, tönkrement, és elvesztettem az állásomat. Sok más cégnél próbáltam munkát keresni, de soha nem hívtak be interjúra. Ahogy telt az idő, a dolgok egyre rosszabbra fordultak. Nem volt jövedelmem, vagy pénzem, hogy ételt vegyek. Nem tudtam, mitévő legyek. Azelőtt online összejövetelekhez csatlakoztam, Mindenható Isten szavait olvastam, egyházi filmeket néztem, és másokkal együtt tettem a kötelességemet, miután végeztem a munkahelyemen. Ezek voltak számomra a legfontosabb dolgok, és úgy éreztem, hogy ez egy nagyszerű módja a hit gyakorlásának. De most, hogy ezen a megpróbáltatáson mentem keresztül, úgy gondoltam, hogy mivel hiszek az egy igaz Istenben, Ő biztosan gondomat viseli, és segít nekem. Imádkoztam is Istenhez, és kértem, hogy adjon nekem munkát. Úgy gondoltam, hogy mivel hívő vagyok, Isten megad bármit, amit kérek, de Isten nem ezt tette. Némi gyengeséget és zavarodottságot éreztem. Minden nap olvastam Isten szavait és imádkoztam, akkor miért nem segít Isten, amikor szenvedek? Amikor ez eszembe jutott, Jóbra gondoltam. Ő akkor is képes volt bizonyságtételében szilárdan megállni, amikor minden vagyonát elvesztette. Jób hitte, hogy mindent, jót és rosszat, Isten rendezett el, és soha nem panaszkodott. Hálát adott Istennek, amiért anyagi javakban részesítette, és amikor Isten elvette ezeket az áldásokat, ő akkor is dicsérte Jahve Isten nevét. Amikor igazán elgondolkodtam Jób hitén és imáin, rájöttem, hogy mennyire csekély a hitem, hogy össze sem lehet hasonlítani Jób hitével. Tudtam, hogy Jób példáját kellene követnem, és hozzá hasonlóan alávetnem magam Isten szabályának és elrendezéseinek. Ám amikor arra gondoltam, hogy nem lesz elegendő ennivalóm, nem tudtam, mitévő legyek. Főként, hogy csak három hónappal korábban fogadtam el Mindenható Istent, és nem sokat értettem meg Isten szavából. Elhasználtam a mobilos adatkeretemet, így nem tudtam részt venni az online összejöveteleken. Nem tehettem mást, Istenhez fohászkodtam: „Istenem, hogy éhen halok-e vagy sem, a Te kezedben van. Még ha meghalok is, engedelmeskedem a Te szabályaidnak és elrendezéseidnek.” Amikor így imádkoztam, békére leltem. Ugyanezen a napon, az imám után, váratlanul történt valami. A nagybátyám felhívott, és megkérdezte, nem akarok-e az építőipari cégénél dolgozni. Bár az építőipari munka fárasztó, egy heti munka után elegendő pénzt kerestem, hogy eltartsam magam egy ideig. Igazán hálás voltam Istennek! Ebben a helyzetben elgondolkodtam azon, hogy miért nem tette meg ezt Isten akkor, amikor arra kértem, hogy segítsen munkát találni, de amikor imádkoztam, hogy készen állok alávetni magam Neki, Ő segített nekem.

Aztán egy nap elolvastam néhányat Isten szavaiból, amelyek némileg megértették ezt velem. Mindenható Isten mondja: „Nagyon sokan csak azért hisznek Bennem, hogy meggyógyíthassam őket. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy hatalmammal kiűzhessem a tisztátalan szellemeket a testükből, és oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békét és örömöt kapjanak Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy még több gazdagságot kérjenek Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békében töltsék ezt az életet, és hogy az eljövendő világban épségben és biztonságban legyenek. Nagyon sokan hisznek Bennem azért, hogy elkerüljék a pokol szenvedéseit és megkapják a menny áldásait. Oly sokan csak az átmeneti kényelemért hisznek Bennem, de nem törekszenek arra, hogy az eljövendő világban bármit is nyerjenek. Amikor dühömet az emberre zúdítottam, és elragadtam minden örömét és békéjét, amivel egykor rendelkezett, az ember kételkedni kezdett. Amikor az embernek adtam a pokol szenvedéseit, és visszaköveteltem a menny áldásait, az ember szégyene haraggá változott. Amikor az ember arra kért Engem, hogy gyógyítsam meg, nem törődtem vele, és undort éreztem iránta. Az ember elszakadt Tőlem, hogy ehelyett a gonosz orvoslás és a varázslás útját keresse. Amikor megvontam mindazt, amit az ember igényelt Tőlem, mindenki nyomtalanul eltűnt. Ezért azt mondom, hogy az ember azért hisz Bennem, mert túl sok kegyelmet adok, és túlságosan is sokat lehet nyerni” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?). „Az ember Istenhez fűződő kapcsolata csupán a pőre önérdeken alapul. Ez az áldások fogadója és az áldások adója közötti kapcsolat. Ez egyszerűen fogalmazva az alkalmazott és a munkáltató kapcsolatához hasonlít. Az alkalmazott mindössze azért dolgozik, hogy megkapja a munkáltató által neki szánt jutalmat. Az ilyen jellegű kapcsolatban nincs vonzalom, csak tranzakció. Nincs kölcsönös szeretet, csak jótékonyság és könyörület. Nincs megértés, csak elfojtott felháborodás és megtévesztés. Nincs közelség, csak egy áthidalhatatlan szakadék. Most, hogy idáig jutottak a dolgok, ki fordíthatja vissza ezt az irányt? És hány ember képes igazán megérteni, mennyire elfajult ez a kapcsolat? Azt hiszem, hogy amikor az emberek elmerülnek az áldott lét örömében, egyikük sem tudja elképzelni, hogy milyen csúf és kínos egy ilyen kapcsolat Istennel” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 3. függelék: Az ember csak Isten irányításának keretében menekülhet meg). Isten szavai felfedik az áldásokra vonatkozó indítékainkat és romlott állapotunkat. Sokan valójában csak Isten vigasztalását keresik a hitükben. Nem akarnak semmilyen szerencsétlenséget elszenvedni, és azt remélik, hogy Isten megad nekik bármit, amit kérnek, de soha nem törődnek azzal, hogy eleget tesznek-e Istennek. Számukra nem fontos, hogy alávessék magukat Istennek, és teljesítsék az Ő követeléseit. A legfontosabb az, hogy Isten megadja nekik, amit akarnak. Az Úrba vetett hitemben a pásztorok és a vének gyakran prédikálták azt, hogy Isten áldásaiért kellene imádkoznunk, de ez a fajta törekvés beszennyezi az Istennel való kapcsolatunkat. Ahogyan Isten szavai is felfedik: „Az ember Istenhez fűződő kapcsolata csupán a pőre önérdeken alapul. Ez az áldások fogadója és az áldások adója közötti kapcsolat. Ez egyszerűen fogalmazva az alkalmazott és a munkáltató kapcsolatához hasonlít. Az alkalmazott mindössze azért dolgozik, hogy megkapja a munkáltató által neki szánt jutalmat. Az ilyen jellegű kapcsolatban nincs vonzalom, csak tranzakció.” Isten szavai az igazság, ezért önvizsgálatot tartottam. Rájöttem, hogy én is azért hittem, hogy elnyerjem Isten áldásait. Ez a szándék a szívem mélyén rejtőzött. Azt gondoltam, hogy mivel Isten visszatért a földre, biztosan megáldana mindenkit, aki elfogadja Őt. Úgy véltem, hogy mivel elfogadtam Isten utolsó napokbeli munkáját, az áldások nem lehetnek messze, hogy az életem hamarosan jobbra fordul. A dolgok azonban nem így alakultak. Nehézségekbe ütköztem, és az életem még nehezebb lett, ezért gyengévé és negatívvá válltam. Nem volt jövedelmem, nem volt ennivalóm, nem tudtam használni az internetet, hogy csatlakozzam az online összejövetelekhez. Hogyan gyakorolhatnám tovább a hitemet? Elégedetlen voltam, és úgy éreztem, Isten nem törődik velem. Mindenfelé rohangáltam munkát keresve, és Isten segítségéért imádkoztam, de Isten sosem válaszolt, és nem adta meg azt, amiért imádkoztam. Kétségeim támadtak Istennel kapcsolatban: Vajon Ő az igaz Isten? Pont úgy, ahogy Isten mondja: „Amikor dühömet az emberre zúdítottam, és elragadtam minden örömét és békéjét, amivel egykor rendelkezett, az ember kételkedni kezdett.” Isten szavainak kinyilatkoztatása szégyent keltett bennem azért, amit mutattam. Isten szavai arra is rámutattak, hogy az áldások érdekében hinni helytelen szemléletmód, mert én Istenre az áldások adományozójaként tekintettem, magamra pedig az áldások befogadójaként. Amikor Isten nem adott egy jó állást, ahogy szerettem volna, hibáztattam Őt, és úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem törődik velem. Rájöttem, mennyire abszurd, tudatlan és ostoba volt a hittel kapcsolatos nézetem. Arra gondoltam, hogy gyerekkorom óta jártam összejövetelekre, és mindig csak azt hallottam, hogy: „Isten nagy áldásokat fog árasztani rád! Isten megáld, ha hívő vagy. Imádkozz és kérj dolgokat Istentől, és Ő biztosan válaszolni fog.” Azok a dolgok, amelyeket a vallásos világtól, a szüleimtől és a körülöttem lévőktől hallottam, nagy hatással voltak rám, és úgy éreztem, hogy csak hinnem kell ahhoz, hogy elnyerhessem Isten áldásait, és megszabaduljak a világi szenvedésektől. Azelőtt sosem gondoltam, hogy az áldások iránti vágy a hitben helytelen lenne, és tényleg nem láttam, hogy ez egy sátáni beállítottság volt. Nem értettem ezt egészen addig, amíg el nem olvastam Isten szavait, amelyek leleplezték az emberek romlottságát. Elgondolkodtam: vajon a hit tényleg csak az anyagi áldások megszerzésére szolgál? Az elegendő pénzzel és anyagi javakkal rendelkezők azok, akiket Isten elfogad? Ha igen, akkor miért mondta az Úr Jézus a János 6:27-ben: „Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten”? Azt is mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is” (Máté 6:19-21). Aztán rájöttem, hogy mindig anyagi áldásokat kérni Istentől az emberiség tékozló vágya – ez romlottság, és Isten gyűlöli ezt. Ez teljes mértékben azért van, mert a Sátán félrevezeti az embert, és megakadályoz minket abban, hogy felismerjük Isten kilétét, és különösen abban, hogy tudjuk: Isten uralja a sorsunkat, tehát nem vagyunk képesek alávetni magunkat a Teremtőnknek. Amikor minden simán megy, hálát adunk Istennek és dicsérjük Őt, de amikor nehézségekbe ütközünk az életben, amikor Isten nem tesz eleget a követeléseinknek, félreértjük Istent és hibáztatjuk Őt. Erről Ábrahám jutott eszembe. Hajlandó volt alávetni magát Istentől bárminek. Jó vagy rossz, nem volt saját személyes választása. Amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy áldozza fel a fiát, Ábrahám kész volt megtenni ezt, ahogyan Isten kérte. Nagyon fájdalmas volt számára, de nem kérdezte Istentől: „Miért kéred ezt tőlem? Hogyan bánhatsz így velem?” Ábrahám hitte, hogy bármit is kér Isten, neki engedelmeskednie kell. Tudta, hogy Isten a Teremtő, ő maga pedig egy teremtett lény, ezért feltétel nélkül alá kell vetnie magát, és el kell fogadnia Isten bármely parancsolatát vagy követelését. Ábrahám hite elnyerte Isten jóváhagyását. De a mai emberek teljesen különböznek Ábrahámtól. Mindig az anyagi áldások gondolatai foglalkoztatnak bennünket, és figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát. Az Úr Jézus figyelmeztet minket: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Máté 6:33). Nem az anyagi áldásokat kellene keresnünk, hanem Isten akaratát, törekedni kellene az igazságra, és jól teljesíteni a kötelességeinket. Ez az, ami számít. Isten a Teremtő. Ő ismeri a legjobban a gondolatainkat, és Ő tudja a legjobban, mire van szükségünk. De a sátáni megrontás miatt az emberiség gondolatait teljesen megszállta a kapzsiság és az anyagi áldások, tehát nem azért hiszünk Istenben, hogy engedelmeskedjünk és eleget tegyünk Neki, hanem csak azért, hogy áldásokat nyerjünk és eleget tegyünk a saját vágyainknak. Ahogyan Mindenható Isten szavai is felfedik: „Minden romlott ember önmagának él. Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót – ez az emberi természet summája. Az emberek a maguk érdekében hisznek Istenben; amikor elhagynak dolgokat, és áldozatot hoznak Istenért, azért teszik, hogy áldásban részesüljenek, és amikor hűségesek Hozzá, az is a jutalom reményében történik. Összességében tehát mindent az áldás, a megjutalmazás és a mennyek országába való belépés céljából tesznek. A társadalomban az emberek a maguk javáért dolgoznak, Isten házában pedig azért végeznek el egy-egy kötelességet, hogy áldást nyerjenek. Az áldások elnyerése végett adnak fel mindent és képesek sok szenvedést is elviselni: nincs ennél jobb bizonyíték az ember sátáni természetére” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavai leleplezték rólam a pontos igazságot. Láttam tudatlanságomat és önzőségemet, és megtanultam, hogy amikor olyasmivel szembesülök, ami nem tetszik, imádkoznom kell Istenhez és alávetnem magam Neki, és nem csak a kegyelemre és az áldásokra törekednem. De nemsokára újra belefutottam ugyanabba a problémába. Mivel csak egy hétig dolgoztam a nagybátyámnál, aztán felmondtam, és utána már csak otthon voltam és a kötelességemre koncentráltam, elég gyorsan elfogyott a pénzem. Nem tudtam, hogy lesz-e mit ennem legközelebb, vagy hogyan kellene munkát keresnem mivel nem volt diplomám vagy szakmai képzettségem az elhelyezkedéshez. Semmim sem volt, és nem volt pénzem, hogy több adatot vegyek a mobil-előfizetésemhez. Tényleg szükségem volt az internetre az összejövetelek és a kötelességem elvégzése miatt. Ha erre gondoltam, ismét elgyengültem, és úgy éreztem, hogy nincs remény. Épp ekkor mondta anyám, hogy a járvány miatt nincs miből megélniük, és azt remélik, hogy tudok adni nekik néhány dolgot. A tudat, hogy anyám ugyanabban a nehéz helyzetben van, mint én, gyötrelmes és fájdalmas volt számomra. Nem tudtam, mitévő legyek. Úgy éreztem, sokkal többet szenvedek, mint mások, hogy az életem igazán nehéz. Nem tudtam világosan megérteni Isten akaratát. Úgy gondoltam, hogy mivel minden nap lefoglal a kötelességem, Istennek kellene gondoskodnia rólam, de akkor miért romlik tovább a helyzetem?

Ez alatt az idő alatt sokat olvastam Isten szavait, és meghallgattam jó néhány dicshimnuszt. Isten szavai közül két passzus segített megérteni az Ő akaratát. Mindenható Isten mondja: „Istenbe vetett hitükben az emberek azt keresik, hogy áldásokat szerezzenek a jövőre; ez a hitük célja. Minden embernek megvan ez a szándéka és reménye, ám a természetük romlottságát megpróbáltatásokon és finomításon keresztül kell feloldani. Bármely szempontból is nem tisztultál meg, és romlottságot fedsz fel, abból a szempontból finomítani kell téged – ez Isten elrendezése. Isten teremt számodra egy környezetet, és arra kényszerít, hogy ott finomodj, hogy megismerd saját romlottságodat. Végezetül eljutsz egy olyan pontra, ahol inkább meghalnál, és feladod a terveidet és a vágyaidat, és aláveted magad Isten szuverenitásának és rendezésének. Ezért, ha az emberek nem kaptak több évnyi finomítást, ha nem viselnek el bizonyos mértékű szenvedést, akkor nem lesznek képesek megszabadulni a hús-vér test romlottságának béklyójától a gondolataikban és a szívükben. Bármely szempontból is szenvedik az emberek még mindig a sátáni természetük béklyóját, és bármely szempontból is vannak még mindig meg a saját vágyaik és a saját követeléseik, ezek azok a szempontok, amelyekben szenvedniük kell. Tanulságokat levonni csak a szenvedésen keresztül lehet, ami azt jelenti, hogy az ember képes igazságot nyerni és megérteni Isten akaratát. Ami azt illeti, sok igazság fájdalmas próbatételek megtapasztalásával érthető meg. Senki sem értheti meg Isten akaratát, ismerheti fel Isten mindenhatóságát és bölcsességét, illetve értékelheti Isten igaz természetét, amikor kényelmes és könnyed környezetben van, vagy amikor a kedvezőek a körülmények. Ez lehetetlen lenne!” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). „Az emberek mindig is szélsőséges követeléseket intéztek Istenhez, folyton így gondolkodva: »Megtagadtuk családjainkat kötelességeink teljesítése érdekében, ezért Istennek meg kell áldania minket. Isten követelményeivel összhangban cselekedtünk, ezért Istennek meg kell jutalmaznia minket.« Sokan ilyen dolgokat rejtegetnek a szívükben, miközben Istenben hisznek. [...] Az embereknek olyan hiányos az értelme; nem gyakorolják az igazságot, utána pedig Istenre panaszkodnak, és nem azt teszik, amit tenniük kellene. Az embereknek az igazságra való törekvés útját kellene választaniuk, de elegük van az igazságból, testi gyönyörökre sóvárognak, és mindig azt keresik, hogy áldásokat nyerjenek és kegyelmet élvezzenek, miközben panaszkodnak, hogy Isten követelményei az emberrel szemben túlzóak. Szüntelen kérik Istent, hogy legyen kegyelmes hozzájuk és árasszon rájuk több kegyelmet, valamint engedje meg nekik, hogy testi gyönyört érezzenek – olyan emberek ők, akik őszintén hisznek Istenben? [...] Az emberek ilyen szavai teljesen nélkülözik az értelmet és a hitet. Minden ilyen szó azért hangzik el, mert az emberek szélsőséges követelései nem teljesültek, amely következtében elégedetlenek Istennel. Ezek mind olyan dolgok, amelyek kiáradnak a szívükből, és teljes mértékben jelképezik az emberek természetét. Ezek a dolgok léteznek az emberekben, és ha nem vetik el őket, arra vezethetik az embereket, hogy panaszkodjanak Istenre és bármikor vagy bárhol félreértsék Őt. Az emberek hajlamosak lesznek káromolni Istent, és bárhol, bármely pillanatban elhagyhatják az igaz utat. Ez nagyon természetes dolog” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Valamit megtanultam Isten szavaiból: Minden nap a kötelességemre koncentráltam, olyannyira, hogy már nem figyeltem a családomra, úgy gondoltam, hogy ha ily módon feláldozom magam, Isten megjutalmaz és áldásokat ad nekem. Nem akartam pazar jutalmakat kapni Istentől, csak egy állást, ami elegendő ahhoz, hogy boldoguljak, és miután megkapom az állást, jobban végezném a kötelességemet. Úgy éreztem, hogy ez egy méltányos kérés, ami egyáltalán nem volt túlzás. De Isten szavain elmélkedve rájöttem, hogy ezek a fényűző kívánságok és vágyak azt mutatták, hogy nem vetettem alá magam Istennek. Követeltem, hogy Isten tegyen meg ezt-azt értem. Isten szavai azt is megmutatták nekem, hogy ha valakinek mindig ésszerűtlen követelései vannak Istennel szemben, annak nehéz gyakorolni az igazságot, és valószínűleg el fogja árulni és el fogja hagyni Istent, ha a követelései nem teljesülnek. Akkor megértettem, hogy a nehézségek, amelyekkel szembesültem, kívülről nézve úgy tűntek, mintha nagyon sokat szenvedtem volna, mintha ez valóban sajnálatra méltó lenne, de valójában a szenvedés mérséklődésén mentem át. Úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, de Isten nem hagyott el. Ez azért volt így, hogy láthassam a hitben lévő helytelen indítékaimat és meghamisításaimat, és a helyes irányba fordíthassam őket, amiről Isten reméli, hogy az emberek követni fogják. Akaratlanul is arra gondoltam, vajon nem akarok-e egy jó állást, ahol több pénzt kereshetek? Nem szeretnék-e több mobiladatot és az alapvető szükségleteim fedezését? Nem szeretném-e akadálytalanul, gond nélkül végezni a kötelességemet? De, igen. Szóval, mivel remélem, hogy elérem ezeket a dolgokat, miért nem rendezi el Isten, hogy megkapjam őket? Ennyire peches, ennyire szerencsétlen lennék? Egyáltalán nem – hihetetlenül szerencsés voltam. Ez Isten rám áradó szeretete volt. Isten létrehozta számomra ezt a helyzetet, hogy keressem az igazságot, levonjam a tanulságokat és megtisztítsam a hitemben lévő meghamisításokat. Ha a hitemet egy teljesen jó, kényelmes környezetben gyakorolnám, bármilyen szerencsétlen vagy kedvezőtlen helyzet átélése nélkül, az Isten iránti hitemnek és szeretetemnek indítékai, vágyai és meghamisításai lennének, amit Isten nem helyeselne. Isten reméli, hogy az emberek minden körülmények között őszinték Vele, hogy odaadóak és engedelmesek vagyunk Vele szemben. Éppen úgy, mint egy gyerek. Ha csak akkor szereti az apját, amikor az kényelmes anyagi életet biztosít számára, de egyébként utálja őt, és azt mondja neki: „Ha nem adsz meg nekem mindent, amit akarok, nem foglak tisztelni vagy apámként elismerni.” Milyen gyerek az ilyen? Ez egy hálátlan gyerek, akiből hiányzik a lelkiismeret és az ésszerűség. Hála Istennek! Én is egy ilyen helyzettel néztem szembe. Pontosan ezeken a dolgokon kellett keresztülmennem, hogy megtisztíthassam a hitemben lévő meghamisításokat.

Mást is olvastam Isten szavaiban. Mindenható Isten mondja: „Mit jelent ma az igazi istenhit? Isten szavának elfogadása életvalóságunkként, és Isten megismerése az Ő szavából, hogy elérjük az Ő igazi szeretetét. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy engedelmeskedj Istennek, szeresd Istent, és teljesítsd azt a kötelességet, amelyet Isten teremtményének teljesítenie kell. Ez a célja az Istenben való hitnek. El kell érned, hogy megismerd Isten gyönyörűségét, hogy Isten mennyire méltó a tiszteletre, hogy Isten hogyan végzi teremtményeiben a megváltás és a tökéletesítés munkáját – ezek az Istenbe vetett hited puszta alapjai. Az Istenbe vetett hit alapvetően azt jelenti, hogy a test életéből átváltunk az Istent szerető életre; a romlott életből az Isten szava szerinti életre; kilépünk a Sátán hatalmából az Isten gondviselése és védelme alatt álló életbe; elérjük az Istennek való engedelmességet, és nem a testnek engedelmeskedünk; megengeded Istennek, hogy elnyerje teljes szívedet, hogy tökéletessé tegyen, és megszabadulj a romlott sátáni természettől. Az Istenbe vetett hit elsősorban azért van, hogy Isten ereje és dicsősége megnyilvánuljon benned, hogy cselekedhesd Isten akaratát, és megvalósíthasd Isten tervét, és képes legyél tanúságot tenni Istenről a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák utáni vágy körül forognia, és nem is a személyes tested célját kellene szolgálnia. Arról kellene szólnia, hogy igyekszel megismerni Istent, és igyekszel, hogy képes legyél engedelmeskedni Istennek, és – mint Péter – engedelmeskedni neki mindhalálig. Ezek az Istenben való hit fő céljai. Az ember azért eszi és issza Isten igéjét, hogy megismerje Istent és megfeleljen neki. Isten Igéjének evése és ivása nagyobb tudást ad neked Istenről, és csak ezután tudsz engedelmeskedni Neki. Csak Istent ismerve tudod Őt szeretni, és ez az a cél, amit az embernek az Istenbe vetett hitben el kell érnie” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg). Közvetlenül azután olvastam el Isten szavainak ezen szakaszát, hogy elnyertem hitemet Mindenható Istenben, de akkor még nem igazán értettem ezt. Csak miután átmentem azokon a nehéz időkön, értettem meg egy keveset Isten akaratából. Az igazi hit valójában nem olyan, mint amilyennek gondoltam, hogy amíg feláldozom magam Istenért, Ő vigyáz rám, védelmez, és teljesíti a szükségleteimet. Ez a fajta hitnézet nem helyes. A hitünkben meg kell tapasztalnunk Isten szavait, és mindenben eleget kell tennünk Neki. Akár ad, akár elvesz Isten, alá kell vetnünk magunkat Neki, és őszintén kell adnunk önmagunkból. Ha az emberek hitükben csak arra törekszenek, hogy megismerjék Istent az Ő szavai által, és alávetik magukat az Ő szabályának és elrendezéseinek, Isten jóváhagyja ezt a fajta hitet. Aki a végsőkig képes szeretni Istent és mindhalálig engedelmeskedni Neki, ahogyan Péter, azt Isten tökéletesíti. Szerencsére Isten megvilágosított, hogy e helyzet által megismerjem a hit megfelelő perspektíváját, és ez szívből jövő békét és nyugalmat adott nekem. Egy alávetettségi imát mondtam Istennek, csak arra kértem Őt, adjon erőt, hogy kiálljam ezt a nehézséget.

Meglepetésemre másnap a nagybátyám küldött nekem egy kis pénzt, hogy vehessek egy kis ételt és mobiladatot. Szívből hálát adtam Istennek, hogy megnyitotta előttem az utat.

Ráadásul sikerült egy részidős állást is szereznem. Egyáltalán nem volt könnyű munka, de tudtam keresni annyit, hogy kielégítsem az alapvető szükségleteimet. Tudtam, hogy ezt Isten rendezte el nekem. Valóban megtapasztaltam, hogy elfogadni és alávetni magunkat Isten vezénylésének és elrendezésének egy alapvető lecke, amit a való életben kell megtanulnunk, és amely tapasztalatainkon keresztül segíthet megismerni Isten mindenható uralmát és titokzatos útjait. Ez az a hozzáállás, amelyet az élet mindenféle problémájával szemben tanúsítanunk kell. Erről eszembe jutott Isten szavainak egy passzusa. „Amikor valós életproblémákkal szembesülsz, hogyan kellene ismerned és értened Isten hatalmát és szuverenitását? Amikor szembesülsz ezekkel a problémákkal, és nem tudod, hogyan értsd, kezeld és éld meg őket, milyen hozzáállást kellene magadévá tenned, amely jelzi, hogy alá akarod vetni magad, hogy vágysz arra, hogy alávesd magad, és amely jelzi az Isten szuverenitásának és elrendeléseinek való alávetettséged valódiságát? Először meg kell tanulnod várni; aztán meg kell tanulnod keresni; majd meg kell tanulnod alávetni magad. A »várakozás« azt jelenti, hogy várod Isten idejét, várod azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket Ő rendezett el számodra, várod, hogy az Ő akarata fokozatosan feltáruljon számodra. A »keresés« azt jelenti, hogy megfigyeled és megérted Isten veled kapcsolatos átgondolt szándékait azokon az embereken, eseményeken és dolgokon keresztül, amelyeket Ő rendezett el, megérted rajtuk keresztül az igazságot, megérted, hogy az embereknek mit kell teljesíteniük és milyen utakat kell követniük, megérted, hogy Isten milyen eredményeket akar elérni az emberekben és milyen teljesítményeket akar véghez vinni bennük. Az »alávetés« természetesen arra utal, hogy elfogadod az Isten által vezényelt embereket, eseményeket és dolgokat, elfogadod az Ő szuverenitását, és azon keresztül megtudod, hogyan irányítja a Teremtő az ember sorsát, hogyan látja el az embert az Ő életével, hogyan munkálja az igazságot az emberben. Minden Isten elrendezése és szuverenitása alatt álló dolog engedelmeskedik a természeti törvényeknek, és ha elhatározod, hogy hagyod, hogy mindent Isten rendezzen el és diktáljon neked, akkor meg kell tanulnod várni, meg kell tanulnod keresni, és meg kell tanulnod alávetni magad. Ez az a hozzáállás, amelyet minden embernek el kell sajátítania, aki alá akarja vetni magát Isten hatalmának, ez az az alapvető tulajdonság, amellyel minden embernek rendelkeznie kell, aki el akarja fogadni Isten szuverenitását és rendelkezéseit. Ahhoz, hogy ilyen hozzáállással rendelkezz, hogy ilyen tulajdonsággal rendelkezz, keményebben kell dolgoznod. Ez az egyetlen módja annak, hogy beléphess az igazi valóságba” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Korábban már olvastam Isten szavainak ezt a passzusát, de más érzés volt újraolvasni, miután nehéz időkön mentem keresztül. Isten szavaiból láthattam, hogy Isten akaratának keresése, a várakozás és a behódolás az első megközelítés, amelyet alkalmaznunk kell, ha problémával szembesülünk. De ez nem egy passzív várakozás. Ez magában foglalja az imádkozást, Isten szavainak olvasását, akaratának keresését, és az önreflexiót. Ily módon megismerheted valódi állapotodat, és megértheted, mibe kell belépned. Az ilyen keresés és tapasztalat révén láthatjuk Isten mindenható uralmát és tényleges tetteit.

Először csak egy hónapig akartam ezt a nehéz részidős munkát végezni, hogy épp csak annyit kereshessek, hogy boldoguljak, és a maradék időmet a kötelességemre fordíthassam. De probléma volt a mobilommal. Arra gondoltam, ha még egy hónapot dolgozok, vehetek még egy mobilt és egy laptopot. De gyülekezetvezető voltam, így sok gyülekezeti feladatom volt. A kötelességem elvégzése volt a legfontosabb dolog számomra – ez volt a prioritásom ezért úgy döntöttem, hogy felmondok a munkahelyemen. Miután a felsővezető tudomást szerzett a helyzetemről, azt mondta, hogy annak érdekében, hogy jól végezzem a kötelességemet, a gyülekezet segíthet nekem egy laptopot és némi internetes sávszélességet vásárolni. Nagyon izgatott voltam, amikor ezt meghallottam – sokkal izgatottabb, mint amennyire ki tudnám fejezni. Tudtam, hogy ez teljes mértékben Isten kegyelme, hogy Isten utat nyitott nekem, hogy jól végezhessem a kötelességemet. Azt is láttam, hogy Isten egyáltalán nem nehezítette meg a dolgomat. Isten csak azt akarta, hogy őszinte és engedelmes legyek. Személyesen tapasztaltam meg Isten szeretetét a nehéz időkben. Korábban az, amit Isten ember iránti szeretetéről képzeltem, homályos volt, és nem felelt meg a valóságnak. Csak miután levontam ezeket a tanulságokat a valós élethelyzeteken keresztül, értettem meg igazán ezt. Ezeken a helyzeteken keresztül megláttam tudatlanságomat és önzőségemet. Ez arra késztetett, hogy fokozatosan megváltoztassam a hittel kapcsolatos téves nézeteimet, és a helyes útra térjek. Ez valóban Isten irántam való szeretete volt. Megértettem azt is, hogy mi a helyes hozzáállás a nehéz időkben, és hogyan közeledjek Istenhez. Korábban mindig azt gondoltam, hogy amíg van hitem, Istennek mindent biztosítania kell számomra. Most már tudom, hogy a hitben nem kell mindig dolgokat követelnünk Istentől, hanem alá kell vetnünk magunkat Istennek, és mindenben meg kell felelnünk az Ő akaratának.

Nem sokkal ezután újabb igazi próbatétel elé kerültem. Egy hónapja voltam abban az állásban, amikor aznap, amikor fizetést kaptam, váratlanul kiraboltak az utcán. Elvitték a fizetésem felét. De hála Isten oltalmának, bár voltak késeik, nem sebesítettek meg. Azonnal az jutott eszembe, hogy Isten az Ő jó szándéka miatt hagyta, hogy ez megtörténjen. Jóbra gondoltam, aki annyira gazdag volt, de amikor minden vagyonát elvették, és gyermekei mind meghaltak, ő feltétel nélkül alávetette magát, nem panaszkodott, és továbbra is dicsérte Isten nevét. Nem voltam gazdag – csak egy átlagos ember voltam. Elloptak egy kis pénzt, és bár szükségem volt rá, és sok tervem volt azzal kapcsolatban, hogy mit fogok vele kezdeni, kész voltam követni Jób példáját hitben és engedelmességben. Imádkoztam: „Istenem, te kifürkészhetetlen vagy. Nem tudom teljesen megérteni, mi történt, de hiszem, hogy a Te akaratod rejlik benne. Készen állok, hogy alávessem magam a Te rendelkezéseidnek. Kérlek, érintsd meg a szívem és vezess, hogy ne süllyedjek negatív állapotba.” Nagyon nyugodtnak éreztem magam az imám után, mintha semmi sem történt volna. Nyugodtan végeztem tovább a kötelességemet, mint mindig, bármiféle aggodalom vagy szorongás nélkül. Az Isten szabályának megértése előtti hozzáállásomhoz képest ez teljesen más volt. Ez azért volt, mert megértettem, hogy Isten azért rendezte így a dolgokat, hogy megtisztítson és megmentsen engem. Ez is elmélyítette a megértésemet Isten szeretetéről. Isten szeretetének kifejeződése nem csupán annyi, hogy anyagi áldásokat ad nekünk, mert azok a tárgyak csak testi vágyainknak tudnak eleget tenni. Isten igaz szeretete az, hogy megtanuljuk az igazságot azáltal, hogy megtapasztaljuk szavai ítéletét, megpróbáltatásait és finomítását, hogy megtudjuk, miért van hitünk, hogyan tiszteljük Istent és kerüljük a rosszat, hogyan szeressük Őt és tegyünk eleget Neki, és végül alávessük magunkat Isten minden elrendezésének. Erről eszembe jut Isten néhány szava: „Az ember Isten iránti szeretete Isten finomításának és ítéletének alapjára épül. Ha csak Isten kegyelmét élvezed, békés családi életet élsz, vagy anyagi áldásokban részesülsz, akkor nem nyerted el Istent, és Istenbe vetett hited nem tekinthető sikeresnek. Isten már elvégezte a kegyelem munkájának egy szakaszát a testben, és már megajándékozta az embert anyagi áldásaival, de az ember nem tehető tökéletessé kizárólag kegyelem, szeretet és irgalom által. Az ember tapasztalásai során találkozik valamennyivel Isten szeretetéből, látja Isten szeretetét és irgalmát, miután azonban ezeket bizonyos időn keresztül megtapasztalta, belátja, hogy Isten kegyelme, szeretete és irgalma képtelen tökéletessé tenni az embert, képtelen leleplezni azt, ami az emberben romlott, és képtelen megszabadítani az embert romlott beállítottságától, vagy tökéletessé tenni szeretetét és hitét. Isten kegyelmi munkája egy időszak munkája volt, és az ember nem hagyatkozhat Isten kegyelmének élvezetére, ha meg akarja ismerni Istent” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg). „Minek a révén teljesedik be az ember Isten általi tökéletesítése? Az Ő igazságos természete révén. Isten természete elsősorban igazságosságból, haragból, fenségből, ítéletből és átokból áll, és az embert elsősorban ítélete által tökéletesíti” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg). Isten szavait olvasva mélyen átérzem, hogy Isten ítélő munkája az utolsó napokban valójában az emberiség megtisztítása és megváltoztatása. A hitünkben lévő tisztátalanságok és romlott beállítottságaink csak Isten szavainak ítélete, próbatételei és finomítása által tisztulhatnak meg. Ez nem érhető el pusztán azzal, hogy Isten kegyelmére támaszkodunk. Soha nem értettem volna meg ezeket a dolgokat Isten szavai nélkül, e nehéz tapasztalatok nélkül. Hála legyen Mindenható Istennek!