2021 júniusában a videós munkát felügyeltem a gyülekezetemben. Mivel növekedett a munka mennyisége, megkértek, hogy kövessem nyomon még egy csoport munkáját. Ezt gondoltam: „Épp elég dolgom van a mostani munkáimmal. Ha még többel kellene boldogulnom, még fáradtabb és elfoglaltabb lennék, nem igaz?” De tudtam, hogy a csoportban dolgozó testvérek ismerik ezt a fajta munkát. Jók voltak benne, és hatékonyan végezték a kötelességüket. Nem úgy tűnt, mintha az utánkövetésük túl sok időt vagy erőfeszítést igényelne, így beleegyeztem. Eleinte időnként rákérdeztem, hogy megy a munka. Megkérdeztem, normálisan haladnak-e, és van-e bárkinek nehézsége a munkájában. Tudtam ugyan, hogy a részletekbe is bele kellene néznem, de azt is gondoltam, hogy más feladataim is vannak. Az, hogy minden csoport tevékenységének részleteit megpróbáljam megérteni, túl sok munkának tűnt. A csoport munkája ráadásul normálisan haladt, így nem kellett sok időt töltenem a megértésével. Ráadásul ott volt a csoportvezető. A testvérek lelkiismeretesen végezték a kötelességüket. Korábban évekig nem voltak velük komoly problémák. Úgy véltem, nincs okom aggodalomra, és valószínűleg rendben lesz, ha kevesebbet foglalkozom az utánkövetéssel. Ezért amikor ennek a csoportnak a munkájára került a sor, alig kérdeztem bele.

Több mint két hónappal később az egyik testvértől visszajelzést kaptam. Azt mondta, hogy gondok voltak két olyan videóval, amiket ez a csoport készített. Ha az egyik nővér nem vette volna észre őket időben, az késleltette volna a munkát. Először el sem hittem. De azután a testvér küldött nekem képernyőfotókat a videóban szereplő problémákról. És tényleg voltak problémák. A csoport tagjainak komoly gondjaik voltak a kötelességükben. Hogyhogy erről én nem tudtam? Nos, akkor már hónapok óta végeztem ezt a munkát. De nem néztem meg, hogy halad. Csak hagytam, hogy menjen a maga útján. Nem tudtam, hogyan végzik a kötelességeiket a csoport tagjai. Rájöttem: a problémákat az okozta, hogy én nem végeztem gyakorlati munkát. Amikor megvizsgáltam az ügyet, rájöttem, hogy egész idő alatt senki sem felügyelte a munkájukat, ezért csak a tapasztalataik alapján végezték a kötelességüket. És egyikük sem viselt terhet. Ha túl sok volt a munka, valahogy elevickéltek. Átnézték ugyan a videókat, de csak rutinból, és nem találták meg a problémákat. Ezen nagyon kiakadtam. Nem volt olyan nehéz megtalálni ezeket a hibákat. Ha rendesen nyomon követtem volna a csoport munkáját, tudtam volna róluk. Nagyon felelőtlen voltam. Elgondolkoztam magamon. Feltettem magamnak a kérdést: miért nem foglalkoztam az elmúlt három hónapban ennek a csoportnak a munkájával?

Később ezt olvastam Isten szavaiban: „A hamis vezetők soha nem kérdeznek rá a különböző csoportfelügyelők munkával kapcsolatos helyzetére és nem ellenőrzik azt. A különböző csoportok felügyelőinek és a különféle fontos munkákért felelős személyeknek az életbe való belépésére sem kérdeznek rá, nem ellenőrzik és nem értik azt, ahogyan a gyülekezeti munkához és a kötelességeikhez, az Istenbe vetett hithez, az igazsághoz és Magához Istenhez való hozzáállásukat sem. Nem tudják, hogy vajon keresztülmentek-e átalakuláson vagy növekedtek-e ezek az egyének, ahogyan a munkájuk terén esetlegesen fennálló különféle problémákról sem tudnak; különösen nem tudnak a munka különböző szakaszaiban bekövetkező hibáknak és elhajlásoknak a gyülekezet munkájára és Isten választott népének az életbe való belépésére gyakorolt hatásáról, miként arról sem, hogy vajon kiigazításra kerültek-e valaha is ezek a hibák és elhajlások. Teljességgel tudatlanok mindezeket a dolgokat illetően. Ha semmit sem tudnak ezekről a részletes állapotokról, passzívvá válnak, valahányszor probléma merül fel. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem vesződnek ezekkel a részletes problémákkal, miközben a munkájukat végzik. Úgy hiszik, hogy a különböző csoportfelügyelők eligazítása és a feladatok kiosztása után el van végezve a munkájuk – hogy az jól elvégzett munkának számít, és ha egyéb probléma merülne fel, az már nem az ő gondjuk. Mivel a hamis vezetők elmulasztják a különböző csoportfelügyelők felügyeletét, igazgatását és ellenőrzését, és nem teljesítik a feladataikat ezeken a területeken, ennek eredményeképpen felfordulás lesz a gyülekezeti munkából. Ilyen az, amikor a vezetők és a dolgozók hanyagul végzik a kötelességeiket. Isten át tudja vizsgálni az emberi szív mélységeit; az emberek híján vannak ennek a képességnek. Éppen ezért az embereknek szorgalmasabban és figyelmesebben kell dolgozniuk, rendszeresen ki kell menniük a munkaterületre, hogy ellenőrizzék, felülvizsgálják és igazgassák a munkát, és így biztosíthassák a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Világos, hogy a hamis vezetők teljességgel felelőtlenek a munkájuk terén, és sohasem vizsgálják felül, ellenőrzik és igazgatják a különböző feladatokat. Ennek eredményeképpen egyes felügyelők nem tudják, hogy miként oldják meg a munkában felmerülő különböző problémákat, és annak ellenére megmaradnak felügyelői szerepükben, hogy közel sem eléggé kompetensek a munka elvégzéséhez. Végül aztán újra meg újra késedelmet szenved a munka, ők pedig teljesen elrontják az egészet. Ez a következménye annak, hogy a hamis vezetők nem kérdeznek rá a felügyelők helyzetére, nem felügyelik és nem ellenőrzik azt, és ezt az eredményt teljességgel a hamis vezetők hanyag kötelességvégzése idézi elő” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Isten szavaiban azt láttam, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a kötelességeiket, és nem végeznek valódi munkát, mert azt gondolják, hogy úgyis minden csoportnak van felügyelője, így hát ők félvállról vehetik a dolgokat. Ez problémákat okoz a gyülekezet munkájában. Látszólag a hamis vezetők nem művelnek gonoszságot. Viszont, mivel felelőtlenül végzik a gyülekezeti munkát, ez befolyásolja különböző feladatok előrehaladását, így közvetve akadályozza a gyülekezet munkáját. Isten elvárja a vezetőktől, hogy rendszeresen ellenőrizzék a munkát. Ez biztosítja, hogy Isten házának munkája előrehaladjon. Ez a vezetők és a dolgozók kötelessége. Azonban mióta csak átvettem ennek a csoportnak a munkáját, úgy gondoltam, ott a csoportvezető, és minden normálisan halad. Emiatt aztán félvállról vettem a dolgokat. Nem ellenőriztem őket, és nem végeztem utánkövetést. Nem néztem meg, vannak-e hézagok a munkafolyamatokban, ezért nem vettem észre, amikor elkezdtek ügyetlenkedni, és lazán venni a dolgokat. A saját elképzeléseim és gondolkodásom alapján azt hittem, gyakorlati módon és komolyan végzik a munkát, és megbízhatók. Ezért úgy éreztem, egyáltalán nem kell utánkövetnem a munkájukat. Ez azonban kárt okozott a kötelességemben és akadályozta azt. Isten szavain keresztül megláttam, hogy gondatlan voltam, és hamis vezető. Noha nem állt szándékomban gonoszságot tenni, azáltal, hogy nem végeztem gyakorlati munkát, olyan elhajlások és problémák, amelyek felszínre kerülhettek volna, egyáltalán nem oldódtak meg. A videós munkában problémák jelentkeztek annak következtében, hogy én felelőtlenül, összevissza végeztem a kötelességemet. Noha mások időben megtalálták a problémákat, így nem keletkezett komolyabb kár, mégis nagyon sok munkába telt újra elkészíteni a videókat, és megoldani a problémákat. Láttam, hogy nem vettem komolyan a kötelességemet. Azzal, hogy nem végeztem felügyeletet és utánkövetést, időt és energiát takarítottam meg, viszont hátráltattam a gyülekezet munkáját. És az, hogy mindent újra kellett csinálni, a többiek idejébe került. Gonoszságot tettem, és akadályoztam a gyülekezet munkáját. Ezt látva eléggé megijedtem. Elgondolkoztam magamon. Miért vettem olyan sokáig félvállról a dolgokat anélkül, hogy észrevettem volna?

Később Isten szavainak segítségével megtudtam, miért nem végeztem gyakorlati munkát. Mindenható Isten azt mondja: „A hamis vezetők soha nem érdeklődnek azokról a felügyelőkről, akik nem végeznek tényleges munkát, illetve akik nem a megfelelő munkával foglalkoznak. Azt gondolják, hogy csak meg kell választaniuk egy felügyelőt, és ezzel készen is vannak, és hogy a felügyelő azután már maga tudja kezelni az összes munkával kapcsolatos dolgot. A hamis vezetők tehát mindössze összejöveteleket tartanak időnként, és nem felügyelik a munkát, nem is kérdeznek rá, hogy az hogy megy, hanem csak elnéző főnökként viselkednek. [...] Képtelenek arra, hogy ők maguk valóságos munkát végezzenek, és a csoportvezetők és csoportfelügyelők munkáját illetően sem pedánsak – nem ellenőrzik és nem kérdeznek utána. Mindössze a saját benyomásaikon és képzelődéseiken alapul az emberekről alkotott nézetük. Amikor azt látják, hogy valaki már egy ideje jól teljesít, azt gondolják, hogy örökké jó lesz és hogy nem fog megváltozni az illető; senkinek sem hisznek, aki azt mondja, hogy probléma van az adott személlyel, és nem törődnek vele, ha valaki figyelmezteti őket vele kapcsolatban. Szerintetek buták a hamis vezetők? Buták és ostobák. Mi miatt buták? Könnyelműen vetik valakibe a bizalmukat abban a hitben, hogy mivel az illető megválasztásakor esküt tett, hozott egy elhatározást és könnytől áztatott arccal imádkozott, az mindjárt azt jelenti, hogy megbízható is, és hogy soha nem lesz semmi gond azzal, hogy a jövőben ő veszi át a munka irányítását. A hamis vezetők nem értik az emberek természetét; fogalmuk sincs a romlott emberiség igazi helyzetéről. Ezt mondják: »Hogyan tudna valaki rossz irányba változni, miután felügyelővé választották? Hogyan tudna kibújni a munkája alól az, aki olyan intenzívnek és megbízhatónak tűnik? Nem fog ilyet tenni, ugye? Ő egy rendkívül becsületes ember.« Mivel a hamis vezetők túl sok hitet vetnek a saját képzelődéseikbe és érzéseikbe, ez végül képtelenné teszi őket a gyülekezeti munka terén felmerülő számos probléma időben történő megoldására, valamint emiatt nem tudják haladéktalanul elbocsátani és máshová áthelyezni az érintett felügyelőt. Ők jóhiszemű hamis vezetők. És pontosan mi itt a probléma? Van bármi köze a felületességhez annak, ahogyan a hamis vezetők a munkájukhoz állnak? Egyfelől látják, ahogy a nagy vörös sárkány elvakult módon letartóztatja Isten választott népét, így aztán, hogy ők maguk biztonságban legyenek, találomra bíznak meg valakit a munkával, abban a hitben, hogy ez majd megoldja a problémát, és hogy nekik nem kell többé figyelmet fordítaniuk rá. Mit gondolnak a szívükben? »Ez egy ellenséges környezet, jobb, ha elrejtőzöm egy időre.« Ez a testi kényelemre való vágyakozás, nem igaz? Másfelől van egy halálos hibájuk a hamis vezetőknek: könnyen megbíznak emberekben a saját képzelődéseik alapján. Ez pedig amiatt van, hogy nem értik az igazságot, ugye? Hogyan fedi fel Isten szava a romlott emberiség lényegét? Miért kellene emberekben bízniuk, amikor Isten sem bízik bennük? A hamis vezetők túlságosan arrogánsak és önelégültek, nem igaz? Ezt gondolják: »Biztosan nem ítéltem meg tévesen ezt az illetőt, biztosan nincs vele semmi olyan probléma, amelyet én megfelelőnek ítéltem; egész biztosan nem olyasvalaki, aki az evésben, ivásban és szórakozásban merül el, vagy aki a kényelmet szereti, a kemény munkát pedig gyűlöli. Teljességgel megbízható, és lehet rá számítani. Nem fog megváltozni; ha megváltozna, az azt jelentené, hogy tévedtem vele kapcsolatban, nem igaz?« Miféle logika ez? Talán valamiféle szakértők a hamis vezetők? Talán röntgenszemük van? Rendelkeznek valamilyen különleges képességgel? Egy vagy két évig együtt élhetsz valakivel, de vajon képes lennél meglátni, hogy ki is ő valójában anélkül, hogy adódna egy megfelelő körülmény, amely teljességgel leleplezi az illető természetlényegét? Ha Isten nem fedné fel, három vagy akár öt éven át is élhetnél mellette, és még mindig nehezen látnád csak meg, hogy miféle természetlényege van. És mennyivel inkább igaz ez, ha ritkán látod az illetőt, ha ritkán vagy együtt vele? A hamis vezetők képesek könnyelműen megbízni egy emberben egy pillanatnyi benyomás vagy annak alapján, hogy más valaki pozitívan értékelte őket, és rá merik bízni egy ilyen emberre a gyülekezet munkáját. Vajon nem rendkívül vakok, amikor így tesznek? Nem vakmerőn cselekszenek ilyenkor? És vajon nem rendkívül felelőtlenek a hamis vezetők, amikor így végzik a munkájukat?” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Isten szava feltárja, hogy a hamis vezetők lusták, tudatlanok és ostobák. Véleményüket nem Isten szavára, hanem saját elképzeléseikre és gondolataikra alapozzák. Mégis azt hiszik, hogy tisztán látják az embereket. Könnyedén megbíznak bárkiben, és teljesen ráhagyják a munkát. Ők maguk távol maradnak a munkától, miközben élvezik saját státuszukat. Isten szavait olvasva rájöttem, hogy az a fajta lusta, ostoba vezető vagyok, akit Isten leír. A lustaságom miatt mindig úgy gondoltam, hogy túl sok munkám van, és hogy egyszerűen túl fárasztó lenne minden csoport munkáját nyomon követni. Ezért csak egy csoport munkáját ellenőriztem, a többit valaki másra hagytam. Úgy gondoltam, ha normálisan halad a munka, nem kell vele időt töltenem. A kötelességem végzése közben igyekeztem minél kevesebb erőfeszítést tenni. Tisztem szerint felügyelő voltam, de nagyon félvállról vettem. Nagyon felelőtlen voltam! Ráadásul önhitt is voltam. A saját elképzeléseim alapján úgy gondoltam, a csoport minden tagja lelkiismeretesen dolgozik, ezért nincs okom aggodalomra. Úgy gondoltam, továbbra is jól fognak dolgozni, akkor is, ha nem követem nyomon őket. Ezért hónapokig nem ellenőriztem a munkájukat, és emiatt problémák jelentkeztek. Nem láttam tisztán a dolgokat, nem ismertem az igazságot sem, mégis hittem magamban, és úgy gondoltam, akikben én megbízom, azok nem hibázhatnak. Túl arrogáns és ostoba voltam. Ettől lelkiismeret-furdalásom lett. Felismertem, hogy alapvető fontosságú Isten szavai szerint kezelni az embereket és a kötelességemet. Isten szavának vonatkozó részeit kerestem arról, hogyan végezzem a kötelességemet.

Később ezt olvastam Isten szavaiban: „Mivel a hamis vezetők nem tájékozódnak a munka előrehaladásának állapotáról, és mivel képtelenek azonnal felismerni a felmerülő problémákat, nemhogy megoldani azokat, ez gyakran ismétlődő késedelmekhez vezet. Bizonyos munkáknál, mivel az emberek nem fogják fel az alapelveket, és senki sem alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljon érte vagy uralja azt, a munkát végzők gyakran negatív, passzív és várakozó állapotban vannak, ami súlyosan befolyásolja a munka előrehaladását. Ha a vezető megfelelően végezte volna a felelősségét – ha uralta volna a munkát, előremozdította volna, felügyelte volna, és talált volna valakit, aki érti az adott területet, hogy vezesse a projektet, akkor a munka gyorsabban haladt volna, ahelyett, hogy ismétlődő késedelmeket szenvedett volna. A vezetők számára tehát létfontosságú, hogy megismerjék és felfogják a munka tényleges helyzetét. Természetesen az is nagyon szükséges, hogy a vezetők megismerjék és felfogják, hogyan halad a munka, mivel az előrehaladás a munka hatékonyságával és az elérendő eredményekkel függ össze. Ha a vezetők és a dolgozók nem fogják fel, hogyan halad a gyülekezet munkája, és nem követik nyomon vagy felügyelik a dolgokat, akkor a gyülekezet munkájának előrehaladása biztosan lassú lesz. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a kötelességeket végző emberek többsége súlyosan hitvány, nincs benne felelősségérzet, gyakran negatív, passzív és felületes. Ha nincs olyan felelősségérzettel és munkaképességgel rendelkező ember, aki kifejezetten felelősséget vállalna a munkáért, időben tájékozódna a munka előrehaladásáról, valamint irányítaná, felügyelné, fegyelmezné és megmetszené a kötelességeket végző személyzetet, akkor természetesen a munka hatékonysága nagyon alacsony lesz, a munka eredményei pedig nagyon gyengék lesznek. Ha a vezetők és a dolgozók még ezt sem látják tisztán, akkor ostobák és vakok. Így a vezetőknek és a dolgozóknak azonnal meg kell vizsgálniuk, nyomon kell követniük és meg kell ismerniük a munka előrehaladását, meg kell vizsgálniuk, hogy a kötelességeket végző embereknek milyen megoldandó problémái vannak, valamint meg kell érteniük, mely problémákat kell megoldani a jobb eredmények elérése érdekében. Ezek a dolgok mind rendkívül fontosak, egy vezetőként tevékenykedő embernek tisztában kell lennie ezekkel a dolgokkal. Ahhoz, hogy jól végezd a kötelességedet, nem szabad olyannak lenned, mint egy hamis vezető, aki végez némi felszínes munkát, majd úgy gondolja, hogy jól végezte a kötelességét” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (4.)). Isten szava mutatott egy utat a gyakorlásra a kötelességünk végzése során. Vezetőként vagy felügyelőként terhet kell viselnünk a kötelességünkben, nem pedig a kényelemre vágyakoznunk. Felelősséget kell vállalnunk, rendszeresen nyomon követni és ellenőrizni a dolgokat. Figyelemmel kell kísérnünk a munkával foglalkozók állapotát és kötelességét, időben észrevenni az elhajlásokat, és helyrehozni őket. Hiszen az emberek még nem lettek tökéletesítve, és vannak romlott hajlamaik. Vagyis amikor jó állapotban vannak, lelkiismeretesen és hatásosan tudnak dolgozni, de ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben megbízhatók. Amikor az állapotuk eltér a normálistól, vagy amikor romlott hajlamaik szerint élnek, [önkéntelenül is] elügyetlenkedik a dolgokat, és megzavarják a gyülekezet munkáját. Ezért amikor az emberek a kötelességüket végzik, a vezetőknek, dolgozóknak és felügyelőknek ellenőrizniük kell a munkát. Ha problémák merülnek fel, időben helyre kell hozni őket. Ez a vezetők felelőssége. Miután ezt megértettem, elkezdtem nyomon követni ennek a csoportnak a munkáját, és rendszeresen jártam a találkozóikra. Ezután, ha problémákat találtam, felhoztam őket a csoportvezetőnek. Később együtt megbeszéltük a munkatervet és a munka előrehaladását, és minden munka elkészült a tervezett időre. Ezenkívül lecsökkentettük a dolgozók számát a legszükségesebbre, így a többieknek olyan kötelességet szervezhettünk, ahol nagyobb szükség volt rájuk. Amikor így gyakoroltam, sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Emellett a korábbinál sokkal szorgalmasabban követtem nyomon azt a munkát, amit nyomon kellett követnem. Ezért úgy gondoltam, most már az igazságot gyakorlom, és elértem némi változást. Később azonban egy új helyzet alakult ki, amely ismét felfedett engem.

Nem sokkal később jelentősen több munkát kaptam, és sok időt kellett töltenem egy feladat elvégzésével. Úgy gondoltam, addig részletesen nyomon követtem minden csoport munkáját, és mostanra stabilizálódott a helyzet. Sok időbe telne minden egyes csoport munkájának a részleteibe belekérdezni. Ez túl nagy nyomást jelentene rajtam az ütemezés szempontjából. Elgondolkoztam, hogy ha átadhatnám másnak a munka egy részét, nem kéne annyit aggódnom. Eszembe jutott az egyik csoport. Ebben mindkét vezető kezdeményező módon állt hozzá a kötelességeihez, és tudott áldozatot hozni. Ha átadnám nekik a csoport munkáját, és megkérném őket, hogy végezzék az utánkövetést, csak azt kéne figyelnem, ők hogyan irányítanak, és rendszeresen találkozókra járni. Nem lenne nagy ügy, ha rájuk bíznám a dolgot. Amint látjátok, ismét előjött a régi problémám. Beletemetkeztem az új munkámba, és alig kérdeztem bele annak a csoportnak a munkájába. Úgy véltem, a csoportvezetők kézben tartják a dolgokat. Ha pedig problémák jelentkeznek, majd eljönnek hozzám és elmondják. Egy nap az egyik csoportvezető azt mondta, nem követtem nyomon rendesen a dolgokat, nem kérdeztem bele a munkájuk részleteibe. A csoportban néhányan halogatták a dolgokat, és lusták voltak. De én nem oldottam ezt meg, és már hatással volt a munkára. Amikor ezt hallottam, ellenállást éreztem. Azt gondoltam: „Miért nem tudjátok ezt kezelni ti ketten, csoportvezetők? Nekem más munkám is van, amire figyelnem kell. Ha olyan aprólékos vagyok, és annyi időt töltök minden projekttel, sose érek a végére. Nem kívántok ti túl sokat tőlem?” De ezektől az érvektől kényelmetlenül éreztem magam. Aztán visszagondoltam a múltra, és rájöttem, hogy ritkán ellenőriztem részletesen a munkájukat. A testvérek állapota, az, hogy az alapelvek szerint végzik-e a kötelességüket, a munkájuk minősége – mindezekről fogalmam sem volt. Aztán gondolkozni kezdtem. Korábban már vétkeztem a kötelességemben azzal, hogy félvállról vettem azt. Nem ugyanezt csinálom most is?

Később ezt olvastam Isten szavaiban: „Sokan a hátam mögött sóvárognak a státusszal járó előnyök után, falják az ételt, szeretnek aludni, és minden figyelmüket a testnek szentelik, mindig attól félve, hogy a test számára nincs kiút. Nem töltik be megfelelő szerepüket a gyülekezetben, hanem a gyülekezeten élősködnek, vagy pedig az Én szavaimmal intik testvéreiket, és hatalmi pozícióból korlátoznak másokat. Ezek az emberek folyton azt mondják, hogy Isten akaratát követik, és mindig azt állítják, hogy ők Isten közeli barátai – nem abszurd ez? Ha a motivációd helyes, de nem vagy képes Isten szándékainak megfelelően szolgálni, akkor ostoba vagy; de ha a motivációd nem helyes, és mégis azt mondod, hogy Istent szolgálod, akkor olyasvalaki vagy, aki szembeszáll Istennel, és meg kellene, hogy büntessen téged Isten! Az ilyen embereket nem sajnálom! Isten házában élősködnek, mindig a test kényelmét kívánják, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó, és nem törődnek Isten szándékaival. Nem fogadják el Isten Szellemének vizsgálatát semmiben, amit tesznek. Mindig elvetemültek és csalárdak, becsapják testvéreiket, kétszínűek, mint a róka a szőlőben, amely mindig szőlőt lop és letapossa a szőlőskertet. Lehetnek-e az ilyen emberek Isten közeli barátai? Alkalmas vagy arra, hogy részesülj Isten áldásaiban? Nem vállalsz terhet az életedért és a gyülekezetért, alkalmas vagy arra, hogy megkapd Isten megbízatását? Ki merne bízni egy ilyen emberben, mint te? Amikor így szolgálsz, bízhatna-e rád Isten nagyobb feladatot? Nem okozna ez késedelmet a munkában?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?). „Nem számít, milyen tehetséges vagy, milyen szintű képességgel és végzettséggel rendelkezel, hány szlogent tudsz kiabálni, vagy hány szót és doktrínát ismersz; függetlenül attól, hogy mennyire elfoglalt, illetve mennyire kimerült vagy egy adott napon, vagy milyen messzire utaztál, hány gyülekezetet látogattál meg, vagy mennyi kockázatot vállalsz, és mennyi szenvedést viselsz el – ezek egyike sem számít. Az számít, hogy a munkára vonatkozó rendelkezések alapján végzed-e a munkádat, hogy azokat a rendelkezéseket pontosan hajtod-e végre; hogy a vezetőséged alatt részt veszel-e minden konkrét feladatban, amelyért felelős vagy, és hány valós problémát oldottál meg ténylegesen; hogy hány ember értette meg az igazságalapelveket a vezetésed és útmutatásod révén, és mennyire haladt előre és fejlődött a gyülekezet munkája – az számít, hogy elérted-e ezeket az eredményeket vagy sem. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét munkában veszel részt, az számít, hogy következetesen nyomon követed-e és irányítod-e a munkát, ahelyett, hogy nagyzolóan viselkednél és parancsokat osztogatnál. Ezen kívül az is számít, hogy van-e életbe való belépésed a kötelességed végzése közben, hogy képes vagy-e az alapelvek szerint kezelni az ügyeket, hogy rendelkezel-e bizonyságtétellel az igazság gyakorlatba ültetéséről, és hogy képes vagy-e kezelni és megoldani azokat a valós problémákat, amelyekkel Isten választott népe szembesül. Ezek és más hasonló dolgok mind annak megítélésére szolgáló mércék, hogy egy vezető vagy dolgozó eleget tett-e a felelősségeinek vagy sem” (Az Ige, 5. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (9.)). Isten szavaiból megláttam: Isten undort érez azok iránt, akik a státusz előnyeire vágynak, akik ravaszak, és saját érdekeiket tartják szem előtt. Az ilyen emberek semmilyen pozitív szerepet nem játszhatnak a kötelességükben, nem tudják rögtön megtalálni és helyrehozni a kötelességeikben felmerülő problémákat sem. Ráadásul felelőtlenségük kárt is okozhat a kötelességeikben, és megzavarhatja a gyülekezet munkáját. Az ilyen emberek nem őszintén végzik kötelességeiket, és nem érdemlik meg Isten megbízatását. Ha nem tanúsítanak megbánást, Isten gyűlöli és kirekeszti majd őket. Isten nem annak alapján értékeli a vezetőket, hogy hány utat járnak be, vagy mennyit dolgoznak, hanem az alapján, hogy elérnek-e tényleges eredményeket, és végeznek-e valódi munkát. Attól, amit Isten szava feltárt, nagyon elszégyelltem magam. A gyülekezet arra osztott be, hogy a fontos videós munkát kezeljem. Arra kértek, viseljek terhet, és előléptettek. De nem volt emberi mivoltom, nem akartam szenvedni a kötelességem során. Amikor egy kicsit megnőtt a munkám mennyisége, csak arra tudtam gondolni, hogyan csökkenthetném a szenvedésemet és az aggodalmaimat. Attól féltem, a plusz aggodalom kimerítő lesz. Amikor mások rámutattak, hogy nem végzek valódi munkát a kötelességemben, a szívemben kifogásokat kerestem, hogy mentegetőzzek. Pont ahogyan Isten mondja: „Isten házában élősködnek, mindig a test kényelmét kívánják, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?). Felügyelőként a rám bízott összes munkát rendszeresen ellenőriznem és felügyelnem kellett volna, és megoldani az elhajlásokat, amint észreveszem őket. Ez biztosította volna a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Ez volt a kötelességem. De én ravasz voltam, mint a róka. Trükköztem, és felelőtlenül végeztem a kötelességemet. Viseltem a felügyelői címet, de nem végeztem el magát a munkát, és nem követtem nyomon a részleteket. Ezért nem találtam meg időben a csoport problémáit, és nem oldottam meg azokat. A munka hatékonysága leromlott, ami befolyásolta a gyülekezet munkáját. Valójában nem végeztem a kötelességemet. Csak elfoglaltam egy pozíciót, de semmi hasznot nem hajtottam. Arcátlanul becsaptam mindenkit, és nem végeztem valódi munkát. Olyan megbízhatatlan voltam! A gyülekezet arra kért, hogy vállaljam el ezt a munkát, és végezzem felelősen. De azután én félvállról vettem. Nem érdemeltem meg egy ilyen fontos kötelességet. Ha ilyen felelőtlenül folytatnám a kötelességemet, és nem végeznék valódi munkát, Isten végül kirekesztene. Amikor erre gondoltam, megijedtem. Ezért imádkoztam Istenhez, és útmutatást kértem tőle, hogy helyrehozzam az állapotomat. Azt mondtam Neki, hogy jól akarom végezni a munkámat, és teljesíteni a feladataimat.

Később Isten néhány szavában megtaláltam egy jó utat a gyakorláshoz: „Azok az emberek, akik valóban hisznek Istenben, szívesen végzik kötelességüket, anélkül, hogy saját hasznukat és veszteségeiket számolgatnák. Nem számít, hogy olyasvalaki vagy-e, aki az igazságra törekszik, a lelkiismeretedre és az eszedre kell hagyatkoznod, és igazi erőfeszítést kell tenned, amikor a kötelességedet végzed. Mit jelent igazi erőfeszítést tenni? Ha megelégszel csupán azzal, hogy némi jelképes erőfeszítést teszel, és elszenvedsz egy kis fizikai megpróbáltatást, de egyáltalán nem veszed komolyan a kötelességedet, és nem keresed az igazságalapelveket, akkor ez semmivel nem több, mint felületesség – ez nem igazi erőfeszítés. Az erőfeszítés kulcsa az, hogy beleadod a szívedet, féled Istent a szívedben, tekintettel vagy Isten szándékaira, rettegsz az Isten ellen való lázadástól és attól, hogy megbántsd Istent, és bármilyen nehézséget elszenvedsz annak érdekében, hogy jól végezd a kötelességedet és megfelelj Istennek: ha ilyen Istent szerető szíved van, akkor képes leszel megfelelően végezni a kötelességedet. Ha nincs istenfélelem a szívedben, akkor nem lesz terhed, amikor végzed a kötelességedet, az nem fog érdekelni, elkerülhetetlenül felületes leszel, és közömbösen végigcsinálod azt, anélkül, hogy valódi hatást érnél el – ez pedig nem kötelességvégzés. Ha valóban van teherérzeted, és úgy érzed, hogy a kötelességed végzése a személyes felelősséged, és hogy ha nem teszed, akkor nem vagy alkalmas az életre, és egy vadállat vagy, ha úgy érzed, hogy csak akkor vagy méltó arra, hogy emberi lénynek nevezzenek, és csak akkor tudsz szembenézni a saját lelkiismereteddel, ha megfelelően végzed a feladatodat – ha a kötelességed végzése közben megvan benned ez a teherérzet –, akkor képes leszel mindent lelkiismeretesen végezni, képes leszel az igazságot keresni, és az alapelvek szerint cselekedni, és így képes leszel helyesen végezni a kötelességedet és megfelelni Istennek. Ha méltó vagy ahhoz a küldetéshez, amelyet Isten adott neked, valamint mindahhoz, amit Isten feláldozott érted, és a veled szemben támasztott elvárásaihoz, akkor igazi erőfeszítést teszel” (Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és értelemmel kell rendelkeznie). Ezt olvasván elszégyelltem magam. Évek óta hittem Istenben, és rengeteget olvastam Isten szavából. De azt gondoltam, hogy a több munka több testi erőfeszítést és több gondot jelent, biztosan fárasztó lesz, ezért félvállról vettem. Most láttam, milyen önző és lusta a valódi természetem. Nem voltam őszinte Isten felé, és nem viseltem valódi terhet a kötelességemben. Felügyelőként nem végeztem el a rám bízott munkát. Hanyag voltam. Még egy kutya is segít őrizni a házat, és hűséges a gazdájához. Én teremtett lény vagyok, de nem végeztem a kötelességemet teremtett lényként. Hogyan is lehetne engem embernek nevezni? A gyülekezetünkben sok testvér volt, aki több munkáért felelt, mint én. Őszintén végezték a kötelességüket, szenvedtek, áldozatot hoztak, és több időt töltöttek a kötelességük végzésével, mégsem estek össze a kimerültségtől. Valójában minél inkább figyelembe vették Isten szándékát, Isten annál inkább megáldotta őket, és annál inkább növekedtek az életben. Visszagondolva a rám bízott munka mennyisége elfogadható volt. Semmiképpen sem voltam túlterhelve. Amennyiben fellázadtam volna a testem ellen, többet szenvedtem és több áldozatot hoztam volna, lehetséges lett volna minden csoport munkáját nyomon követni. Így aztán, miután átszerveztem a munkabeosztásomat, az új beosztás szerint nyomon követtem mindent, ami a felügyeletem alá tartozott, és semmi sem szenvedett késedelmet.

Egy nap csoportüzeneteket olvastam, és az egyik csoport munkájában elhajlásokat találtam. Megvizsgáltam a problémát, átbeszéltem a csoportvezetővel, és megtaláltuk a megoldást. Ekkor eléggé meglepődtem. Gyakorlati munkát végezni nem azt jelenti, hogy egész nap figyeled a csoport tagjait. Elég, ha csak szorgalmasabb vagy. Korábban szinte sosem olvastam a csoportüzeneteket. Ott voltak a szemem előtt a problémák, de sosem vettem észre őket. Kicsit több erőfeszítéssel fel tudtam fedezni a problémákat és elhajlásokat a munkában, és gyorsan meg tudtam oldani őket, így megelőzve, hogy káros hatással legyenek a munkára. Ezután beszéltem a csoport minden egyes tagjával, hogy információkat szerezzek a munkájukról, és ezen keresztül további elhajlásokat fedeztem fel. Közösen beszélgettünk az alapelvekről, és az elhajlások gyorsan megoldódtak. Ezután pedig hatékonyabb lett a munka. Bár egy kicsit több dolgom volt, attól, hogy így gyakoroltam, nagyon nyugodtnak és békésnek éreztem magam.

Hálás voltam Istennek az útmutatásáért. Ezeken a tapasztalatokon keresztül egy kis tudatosságot nyertem önző és lusta természetemről. Azt is megláttam, hogy a felelőtlenség és a kényelem keresése hátráltathatja a munkát. Súlyos esetben akadályozhatja és megzavarhatja a gyülekezet munkáját. Felügyelőként többé nem vehettem félvállról a dolgokat. Gyakran felügyelnem és ellenőriznem kell a dolgokat, a problémákat pedig be kell azonosítanom és meg kell oldanom. Ha így végzem a kötelességemet, csak akkor lehetek sikeres, és csak akkor tehetek eleget Isten szándékának.