Írta: Martha, Olaszország

2021 júniusában a gyülekezetben a videós munka felelőse voltam, és mivel a munkateher megnőtt, a gyülekezet megbízott azzal, hogy még egy csoport munkáját nyomon kövessem. Arra gondoltam: „Épp elég elfoglalt vagyok a jelenlegi munkámmal is. Ha még több munkát felügyelek, nem leszek még elfoglaltabb és fáradtabb?” De arra is gondoltam: „Ebben a csoportban a testvérek ismerik a munkát. Mindannyian tapasztaltak, és hatékonyan végzik a kötelességüket, így valószínűleg nem kell majd túl sokat törődnöm a nyomon követéssel, és nem igényel majd sok időt és energiát.” Így hát beleegyeztem, hogy a másik csoportot is nyomon követem. Eleinte időnként megkérdeztem, hogy a csoport munkája rendben halad-e, és hogy valamelyik testvérnek vannak-e nehézségei a kötelessége végzése során. Később azonban arra gondoltam, hogy más munkám is van, és ha minden csoport munkájának a részleteit megpróbálom megérteni, az szellemileg túl megterhelő és időigényes lenne. Annak a csoportnak a munkája rendben halad, tehát minden rendben, és nem kell időt szánnom a dolgok megértésére. A csoportvezető is ott van, a testvérek pedig megbízhatóak, és jól végzik a kötelességüket. Az elmúlt néhány évben nem voltak komolyabb problémák, így alapvetően nincs ok az aggodalomra. Ha egy kicsit kevesebbet foglalkozom velük, abból nem lehet baj, igaz? Így aztán alig folytam bele annak a csoportnak a munkájába.

Egy nap, több mint két hónappal később, az egyik testvér visszajelzést adott, és elmondta, hogy az utóbbi időben két esetben is problémák merültek fel az adott csoport által készített videókkal, és ha más nővérek nem fedezték volna fel időben a hibákat, a munka előrehaladása késett volna. Kicsit meglepődtem, mivel komoly problémák sora jelentkezett, miközben a csoport a kötelességét végezte. Hogy lehet, hogy nem tudtam róla? Visszagondolva, már több hónapja én feleltem azért a munkáért, de alig figyeltem a csoportra, és fogalmam sem volt róla, hogy a csoporttagok hogyan végzik a kötelességüket. Rájöttem, hogy nem végzek tényleges munkát, és ez okozta ezeket a problémákat. Később, amikor megismertem a helyzetet, kiderült, hogy egy ideje senki sem felügyelte és nem követte nyomon a csoport munkáját, így a csoporttagok csak a tapasztalataik és a meglévő rutinok alapján végezték a dolgukat, teherérzet nélkül a kötelességük iránt. Így amint a munkateher megnőtt, elkezdtek felületesen dolgozni. Bár ketten is ellenőrizték a videókat, számukra ez csak formaság volt. Csak a látszat kedvéért csinálták, és nem tudták felfedezni a problémákat. Fájdalmas volt mindezzel szembenézni. Ezeket a problémákat nem lett volna nehéz észrevenni, és ha rendesen nyomon követtem volna a csoport munkáját, nem lettem volna ennyire fogalmatlan. Annyira felelőtlen voltam! El kellett gondolkodnom önmagamon, hogy miért hagytam figyelmen kívül a munkájukat több mint három hónapig. Isten szavában ezt olvastam: „A hamis vezetők soha nem kérdeznek rá a különböző csoportfelügyelők munkával kapcsolatos helyzetére, és nem követik azt nyomon. A különböző csoportok felügyelőinek és a különféle fontos munkákért felelős személyeknek az életbe való belépésére sem kérdeznek rá, nem követik nyomon és nem fogják fel azt, ahogyan a gyülekezeti munkához és a kötelességeikhez, az Istenbe vetett hithez, az igazsághoz és Magához Istenhez való hozzáállásukat sem. Nem tudják, hogy keresztülmentek-e bármilyen átalakuláson vagy növekedésen ezek az egyének, ahogyan a munkájuk terén esetlegesen fennálló különféle problémákról sem tudnak; különösen nem tudnak a munka különböző szakaszaiban bekövetkező hibáknak és eltéréseknek a gyülekezet munkájára és Isten választott népének az életbe való belépésére gyakorolt hatásáról, miként arról sem, hogy kiigazításra kerültek-e valaha is ezek a hibák és eltérések. Teljességgel tudatlanok mindezeket a dolgokat illetően. Ha semmit sem tudnak ezekről a részletes állapotokról, passzívvá válnak, valahányszor problémák merülnek fel. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem vesződnek ezekkel a részletes problémákkal, miközben a munkájukat végzik. Úgy hiszik, hogy a különböző csoportfelügyelők kinevezése és a feladatok kiosztása után az ő munkájuk el van végezve – hogy az jól elvégzett munkának számít, és ha egyéb probléma merül fel, az már nem az ő gondjuk. Mivel a hamis vezetők elmulasztják a különböző csoportfelügyelők felügyeletét, eligazítását és nyomon követését, és nem tesznek eleget a felelősségeiknek ezeken a területeken, ennek eredményeképpen felfordulás lesz a gyülekezeti munkából. Ilyen az, amikor a vezetők és a dolgozók elhanyagolják a felelősségeiket. Isten át tudja vizsgálni az emberi szív mélységeit; ez egy olyan képesség, amelynek az emberek híján vannak. Éppen ezért az embereknek szorgalmasabban és figyelmesebben kell dolgozniuk, rendszeresen ki kell menniük a munkaterületre, hogy nyomon kövessék, felügyeljék és igazgassák a munkát annak érdekében, hogy biztosítsák a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Világos, hogy a hamis vezetők teljességgel felelőtlenek a munkájukban, és sohasem felügyelik, követik nyomon és igazgatják a különböző feladatokat. Ennek eredményeképpen egyes felügyelők nem tudják, hogy miként oldják meg a munkában felmerülő különböző problémákat, és annak ellenére megmaradnak felügyelői szerepükben, hogy közel sem eléggé kompetensek a munka elvégzéséhez. Végül aztán újra meg újra késedelmet szenved a munka, ők pedig teljesen elrontják az egészet. Ez a következménye annak, hogy a hamis vezetők nem kérdeznek rá a felügyelők helyzetére, nem felügyelik és nem követik nyomon azt, és ezt a kimenetelt teljességgel az idézi elő, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Isten szavaiból megláttam, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a kötelességeiket, és nem végeznek tényleges munkát. Azt gondolják, hogy minden csoportnak van egy felügyelője, így ők maguk már tétlenek maradhatnak, ami problémákat okoz a gyülekezet munkájában. Látszólag úgy tűnhet, hogy a hamis vezetők nem tesznek semmi olyat, ami egyértelműen gonosz. De nincs bennük felelősségérzet a gyülekezet munkája iránt, ez pedig komolyan befolyásolja a különböző feladatok előrehaladását és hatékonyságát, és ez akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját. Isten megköveteli a vezetőktől és a dolgozóktól, hogy időben nyomon kövessék és felügyeljék a munkát, hogy biztosítsák a gyülekezeti munka folyamatos és rendezett haladását. Ez az ő felelősségük és kötelességük. De miután elvállaltam annak a csoportnak a munkáját, úgy éreztem, hogy ott van a csoportvezető, és minden munka rendezetten halad, ezért logikusnak tűnt, hogy tétlenül nézzem a dolgokat. Soha nem ellenőriztem és nem követtem nyomon a munkájukat, és nem ismertem a részleteit sem a csoporttagok munkájában meglévő eltéréseknek és problémáknak. Azt sem vettem észre, amikor lazsáltak és felületesen végezték a kötelességüket. A saját elképzeléseim és képzelődéseim alapján azt gondoltam, hogy megbízhatóak és lelkiismeretesek a kötelességük végzésében, és teljes mértékben meg lehet bízni bennük. Így hát eszerint cselekedtem, ami végül kárt okozott a munkában. Isten szavának fényében felismertem, hogy hanyag voltam a felelősségeimben, és valóban hamis vezető voltam. Bár nem szándékosan cselekedtem gonoszat, a problémák megmaradtak és nem oldódtak meg, mert nem végeztem tényleges munkát. Problémák merültek fel az általuk készített videókban, ezért újra kellett őket csinálni, ami közvetlen összefüggésben állt azzal, hogy felületesen és felelőtlenül végeztem a kötelességemet. Mivel felületesen álltam a dolgokhoz, és a könnyebb utat kerestem, nem követtem nyomon és nem felügyeltem a munkát. Bár ezzel sok időt és energiát spóroltam meg, közvetlenül késleltette a munka előrehaladását, akadályozva és megzavarva a gyülekezet munkáját. Ellenálltam Istennek! Ez a gondolat félelemmel töltött el, folyamatosan gondolkodtam magamon, és azon tűnődtem: „Hogy lehettem képes ilyen sokáig tétlenül nézni a dolgokat, anélkül, hogy észrevettem volna?”

Később olvastam egy szakaszt Isten szavaiból, és jobban megértettem, hogy valójában nem végeztem tényleges munkát. Mindenható Isten azt mondja: „A hamis vezetők soha nem érdeklődnek azokról a felügyelőkről, akik nem végeznek tényleges munkát, illetve akik nem a megfelelő munkával foglalkoznak. Azt gondolják, hogy csak meg kell választaniuk egy felügyelőt, és ezzel készen is vannak, és hogy a felügyelő azután már maga tudja kezelni az összes munkával kapcsolatos dolgot. A hamis vezetők tehát mindössze összejöveteleket tartanak időnként, és nem felügyelik a munkát, nem is kérdeznek rá, hogy az hogy megy, hanem kivonják magukat a munkából. [...] Képtelenek arra, hogy ők maguk valós munkát végezzenek, és a csapatvezetők és felügyelők munkáját illetően sem aprólékosak – nem követik nyomon és nem kérdeznek utána. Mindössze a saját benyomásaikon és képzelődéseiken alapul az emberekről alkotott nézetük. Amikor azt látják, hogy valaki egy ideig jól teljesít, azt gondolják, hogy örökké jó lesz, és hogy nem fog megváltozni az illető; senkinek sem hisznek, aki azt mondja, hogy probléma van az adott személlyel, és nem törődnek vele, ha valaki figyelmezteti őket vele kapcsolatban. Szerintetek buták a hamis vezetők? Buták és ostobák. Mi miatt buták? Könnyelműen vetik valakibe a bizalmukat abban a hitben, hogy mivel az illető megválasztásakor esküt tett, hozott egy elhatározást, és könnytől áztatott arccal imádkozott, az mindjárt azt jelenti, hogy megbízható is, és hogy soha nem lesz semmi gond azzal, ha ő veszi át a munka irányítását. A hamis vezetők nem értik az emberek természetét; fogalmuk sincs a romlott emberiség igazi helyzetéről. Ezt mondják: »Hogyan tudna valaki rossz irányba változni, miután felügyelővé választották? Hogyan tudna kibújni a munkája alól az, aki olyan komolynak és megbízhatónak tűnik? Nem fog ilyet tenni, ugye? Őt rendkívüli integritás jellemzi.« Mivel a hamis vezetők túl sok hitet vetnek a saját képzelődéseikbe és érzéseikbe, ez végül képtelenné teszi őket a gyülekezeti munka terén felmerülő számos probléma időben történő megoldására, valamint emiatt nem tudják haladéktalanul elbocsátani az érintett felügyelőt és kiigazítani a számára kijelölt kötelességet. Ők ízig-vérig hamis vezetők. És pontosan mi itt a probléma? Van bármi köze a felületességhez annak, ahogyan a hamis vezetők a munkájukhoz állnak? Egyfelől látják, ahogy a nagy vörös sárkány őrjöngve letartóztatja Isten választott népét, így aztán, hogy ők maguk biztonságban legyenek, találomra bíznak meg valakit a munkával, abban a hitben, hogy ez majd megoldja a problémát, és hogy nekik nem kell többé figyelmet fordítaniuk rá. Mit gondolnak a szívükben? »Ez egy ellenséges környezet, jobb, ha elrejtőzöm egy időre.« Ez a testi kényelemre való sóvárgás, nem igaz? Másfelől van egy halálos hibájuk a hamis vezetőknek: könnyen megbíznak emberekben a saját képzelődéseik alapján. Ez pedig amiatt van, hogy nem értik az igazságot, ugye? Hogyan leplezi le Isten szava a romlott emberiség lényegét? Miért kellene olyan emberekben bízniuk, akikben még Isten sem bízik? A hamis vezetők túlságosan arrogánsak és önelégültek, nem igaz? Ezt gondolják: »Biztosan nem ítéltem meg tévesen ezt az illetőt, biztosan nincs semmi probléma ezzel az emberrel, akit én megfelelőnek ítéltem; egész biztosan nem olyasvalaki, aki az evésben, ivásban és szórakozásban merül el, vagy aki a kényelmet szereti, a kemény munkát pedig gyűlöli. Teljességgel megbízható, és lehet rá számítani. Nem fog megváltozni; ha megváltozna, az azt jelentené, hogy tévedtem vele kapcsolatban, nem igaz?« Miféle logika ez? Talán valamiféle szakértő vagy? Talán röntgenszemed van? Rendelkezel ezzel a különleges képességgel? Egy vagy két évig együtt élhetsz valakivel, de vajon képes lennél meglátni, hogy ki is ő valójában anélkül, hogy adódna egy megfelelő körülmény, amely teljességgel leleplezi az illető természetlényegét? Ha Isten nem fedné fel, három vagy akár öt éven át is élhetnél mellette, és még mindig nehezen látnád csak meg, hogy miféle természetlényege van. És mennyivel inkább igaz ez, ha ritkán látod az illetőt, ha ritkán vagy együtt vele? A hamis vezetők képesek könnyelműen megbízni egy emberben egy pillanatnyi benyomás vagy annak alapján, hogy másvalaki pozitívan értékelte őt, és rá merik bízni egy ilyen emberre a gyülekezet munkáját. Vajon nem rendkívül vakok, amikor így tesznek? Nem vakmerően viselkednek ilyenkor? És vajon nem rendkívül felelőtlenek a hamis vezetők, amikor így végzik a munkájukat?” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Isten szava leleplezi, hogy a hamis vezetők lusták, buták és ostobák. Ahelyett, hogy Isten szava alapján szemlélnék az embereket és a dolgokat, a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján látják őket. Mégis azt hiszik, hogy tisztán látják az embereket és a dolgokat. Könnyedén megbíznak valakiben, és másokra bízzák a munkát, miközben ők maguk tétlenek maradnak, és átadják magukat a státusszal járó előnyöknek. Az Isten szavában rejlő leleplezés által láttam meg, hogy én egy ilyen lusta és buta hamis vezető vagyok! Lusta természetem miatt mindig úgy éreztem, hogy annyi munkáért vagyok felelős, hogy ha minden csoportot nyomon követnék és megérteném a részleteket, az túl sok vesződséggel és erőfeszítéssel járna. Így főleg az egyik csoport munkáját követtem nyomon. Mivel a másik csoportnak volt csoportvezetője, úgy gondoltam, amíg a munka rendben halad, minden rendben lesz, és nem kell több időt fordítanom a nyomon követésre. Úgy álltam a kötelességemhez, hogy minél kevesebb gonddal jár, annál jobb. Bár a felügyelői címet viseltem, valójában tétlenül néztem a dolgokat, ami annyira felelőtlen volt! Nagyon önhitt is voltam. A saját elképzeléseim és képzelődéseim alapján azt gondoltam, hogy a csoportban mindenki megbízható a kötelessége végzésében. Azt hittem tehát, hogy nem kell aggódnom, és hogy akkor is jól fogják végezni a kötelességüket, ha nem követem nyomon a munkájukat. Hónapokig nem kérdeztem rá a munkájukra, és nem felügyeltem őket, és emiatt jelentek meg ezek a problémák a munkájukban. Nem értettem az igazságot, nem láttam tisztán a dolgokat, és erősen hittem magamban, azt gondolva, hogy az emberekről alkotott ítéletem nem lehet téves. Túl arrogáns és buta voltam! Mindezt felismerve tele voltam megbánással, és rájöttem, mennyire fontos, hogy az embereket és a kötelességemet Isten szava szerint kezeljem. Így tudatosan kerestem a vonatkozó szakaszokat Isten szavaiból, hogy utat találjak a kötelességem elvégzéséhez.

Egy nap olvastam egy szakaszt Isten szavaiból, amely így szól: „Mivel a hamis vezetők nem tájékozódnak a munka előrehaladásáról, és mivel képtelenek azonnal felismerni a felmerülő problémákat, nemhogy megoldani azokat, ez gyakran ismétlődő késedelmekhez vezet. Bizonyos munkáknál, mivel az emberek nem fogják fel az alapelveket, és senki sem alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljon érte vagy elnököljön fölötte, a munkát végzők gyakran vannak negatív, passzív és várakozó állapotban, ami súlyosan befolyásolja a munka előrehaladását. Ha a vezetők eleget tettek volna a felelősségeiknek – ha elnököltek volna a munka fölött, előremozdították volna, felügyelték volna, és találtak volna valakit, aki érti az adott területet, hogy útmutatást adjon a munkához, akkor a munka gyorsabban haladt volna, ahelyett, hogy ismétlődő késedelmeket szenvedett volna. A vezetők számára tehát létfontosságú, hogy megértsék és felfogják a munka állapotát. Természetesen az is nagyon szükséges, hogy a vezetők megértsék és felfogják, hogyan halad a munka, mivel az előrehaladás a munka hatékonyságával és az elérendő eredményekkel függ össze. Ha a vezetők és a dolgozók nem fogják fel, hogyan halad a gyülekezet munkája, és nem követik nyomon vagy felügyelik a dolgokat, akkor a gyülekezet munkájának előrehaladása biztosan lassú lesz. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a kötelességeket végző emberek többsége súlyosan hitvány, nincs benne felelősségérzet, és gyakran negatív, passzív és felületes. Ha nincs olyan felelősségérzettel és munkaképességgel rendelkező ember, aki ténylegesen felelősséget vállalna a munkáért, időben tájékozódna a munka előrehaladásáról, valamint útmutatással látná el, felügyelné, fegyelmezné és megmetszené a kötelességeket végző személyzetet, akkor természetesen a munka hatékonysága nagyon alacsony lesz, a munka eredményei pedig nagyon gyengék lesznek. Ha a vezetők és a dolgozók még ezt sem látják tisztán, akkor ostobák és vakok. Így a vezetőknek és a dolgozóknak azonnal meg kell vizsgálniuk, nyomon kell követniük és fel kell fogniuk a munka előrehaladását, meg kell vizsgálniuk, hogy a kötelességeket végző embereknek milyen megoldandó problémáik vannak, valamint meg kell érteniük, mely problémákat kell megoldani a jobb eredmények elérése érdekében. Ezek a dolgok mind rendkívül fontosak, egy vezetőként tevékenykedő embernek tisztában kell lennie ezekkel a dolgokkal. Ahhoz, hogy jól végezd a kötelességedet, nem szabad olyannak lenned, mint egy hamis vezető, aki végez némi felszínes munkát, majd úgy gondolja, hogy jól végezte a kötelességét” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (4.)). Isten szava utat mutat az embereknek, hogy úgy végezzék a kötelességüket, hogy az megfelelő színvonalú legyen. Vezetőként vagy felügyelőként az embernek teherérzettel kell hozzáállnia a kötelességéhez, és nem merülhet el a test kényelmében. Időben nyomon kell követnie, figyelemmel kísérnie, felügyelnie és ellenőriznie kell a munkát, amelyért felelős. A vezetőknek és felügyelőknek nyomon kell követniük és meg kell ismerniük az érintett munkatársak állapotát, valamint a kötelességük végzésének részleteit. Így a problémák időben felfedezhetők, az eltérések pedig helyreigazíthatók. Mivel még egyetlen ember sem tökéletesedett meg, mindenkinek romlott a beállítottsága. Tehát, ha az emberek állapota egy ideig jó, és lelkiismeretesen, felelősségteljesen és hatékonyan végzik a kötelességüket, az nem jelenti azt, hogy teljesen megbízhatóak. Amikor az állapotuk rendellenes, vagy romlott beállítottságuk szerint élnek, akkor önkéntelenül is felületessé válnak, és olyan dolgokat tesznek, amelyek megzavarják a gyülekezet munkáját. Tehát, miközben az emberek a kötelességüket végzik, a vezetőknek, dolgozóknak és felügyelőknek ellenőrizniük kell és nyomon kell követniük a munkát, és ha problémákat fedeznek fel, azonnal helyre kell igazítaniuk az eltéréseket. Ez az ő felelősségük. Miután megértettem Isten követelményeit, elkezdtem nyomon követni a csoport munkáját, és többet megtudni róla, és rendszeresen összehívtam őket munkaösszegző megbeszélésekre. Amikor eltéréseket és problémákat találtam, azonnal megbeszéltem őket a csoportvezetővel. A nyomonkövetési munka során felfedeztem, hogy mindenki munkája meglehetősen fegyelmezetlen és tervszerűtlen. Ezért megbeszéltem a csoportvezetővel a csoport munkatervét és előrehaladását, és néhány elmaradt munkát ütemterv szerint befejeztek. Emellett a munkateher alapján észszerűsítettük a létszámot, és megszerveztük, hogy néhány munkatársunkat oda küldjük, ahol nagyobb szükség volt rájuk. Miután így gyakoroltam, sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Ugyanakkor a felelősségi körömbe tartozó munkát szorosabban követtem nyomon, mint korábban.

Kicsivel később új munkát vállaltam, ami sok időt igényelt. Arra gondoltam: „Egy ideje részletesen nyomon követtem minden csoport munkáját, így most már stabil a helyzet. Ha továbbra is minden csoport részleteivel foglalkoznom és törődnöm kell, az túl sok időt és energiát venne igénybe. Ettől túl zsúfolt lenne a napirendem, és túl nagy nyomás nehezedne rám.” Azon töprengtem, melyik csoport munkáját tudnám átruházni valaki másra, hogy kevesebb gondom legyen. Eszembe jutott egy csoport, ahol két csoportvezető is volt, akik kezdeményezőbbek voltak a kötelességük végzésében, és képesek voltak áldozatot hozni. Át akartam ruházni rájuk a csoport munkáját, hogy ők kövessék nyomon a részleteket. Akkor nekem csak az irányvonalat kellene figyelnem, és rendszeresen részt vennem az összejöveteleken a munka összegzésére. Minden mást a csoportvezetőkre hagyhatnék. De ezzel visszatértem a régi kerékvágásba: csak az újonnan vállalt munkámra összpontosítottam, és nem folytam bele az ezen csoport által végzett munka részleteibe. Azt gondoltam, mivel a csoportvezetők ott vannak, minden rendben lesz. Ha bármi probléma adódna, megvárhatom, amíg ők kezdeményezik, hogy tájékoztassanak, és majd akkor foglalkozom vele. Egy nap az egyik csoportvezető rámutatott, hogy nem végzek elég nyomonkövetési munkát, és nem veszek részt a munkájuk részleteiben. A csoportból néhány testvér halogatta a kötelessége végzését és lusta volt, de mivel nem volt nyomon követés és megoldás, ez hatással volt a munka előrehaladására. Amikor ezt meghallottam, kicsit defenzív lettem, és azt gondoltam: „Ezt ti ketten, csoportvezetők is megtehetnétek, nem? Egy ideje más munkát is elvállaltam. Ha minden feladat részleteit nyomon kellene követnem, az rengeteg időbe telne. Hogy tudnám mindezt elvégezni? Túlzóak az elvárásaitok!” De az érveim rossz szájízt hagytak maguk után. Visszatekintve arra az időszakra, rájöttem, hogy ritkán követtem nyomon a munkájukat. Nem ismertem a testvérek állapotát, azt, hogy beléptek-e az alapelvekbe a kötelességük végzése során, sem a munkájuk eredményeit. Akkoriban eltöprengtem azon, hogy a múltban azzal vétkeztem a kötelességemben, hogy tétlenül néztem a dolgokat, hát hogy kerülhettem újra ugyanabba az állapotba?

Később olvastam egy szakaszt Isten szavaiból: „Sokan a hátam mögött elmerülnek a státusz előnyeiben, falják az ételt, szeretnek aludni, és minden gondoskodást megadnak a hús-vér testnek, mindig attól félve, hogy a hús-vér test számára nincs kiút. Nem töltik be megfelelő szerepüket a gyülekezetben, hanem a gyülekezeten élősködnek, vagy pedig az Én szavaimmal intik testvéreiket, és a magasból korlátoznak másokat. Ezek az emberek folyton azt mondják, hogy Isten akaratát követik, és mindig azt állítják, hogy ők Isten közeli barátai – nem abszurd ez? Ha a motivációd helyes, de nem vagy képes Isten szándékainak megfelelően szolgálni, akkor ostoba vagy; de ha a motivációd nem helyes, és mégis azt mondod, hogy Istent szolgálod, akkor olyasvalaki vagy, aki szembeszáll Istennel, és meg kellene, hogy büntessen téged Isten! Az ilyen embereket nem sajnálom! Isten házában élősködnek, mindig elmerülnek a hús-vér test kényelmében, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó, és nem törődnek Isten szándékaival. Nem képesek elfogadni Isten Lelkének vizsgálatát semmiben, amit tesznek. Mindig elvetemültek és csalárdak, becsapják testvéreiket, kétszínűek, mint a róka a szőlőben, amely mindig szőlőt lop és letapossa a szőlőskertet. Lehetnek-e az ilyen emberek Isten közeli barátai? Alkalmas vagy arra, hogy részesülj Isten áldásaiban? Nem vállalsz terhet az életedért és a gyülekezetért, alkalmas vagy arra, hogy megkapd Isten megbízatását? Ki merne bízni egy ilyen emberben, mint te? Amikor így szolgálsz, bízhatna-e rád Isten nagyobb feladatot? Nem okozna ez késedelmet a munkában?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?). „Nem számít, milyen tehetséges vagy, milyen szintű képességgel és végzettséggel rendelkezel, hány szlogent tudsz kiabálni, vagy hány szót és doktrínát ismersz; függetlenül attól, hogy mennyire elfoglalt, illetve mennyire kimerült vagy egy adott napon, vagy milyen messzire utaztál, hány gyülekezetet látogattál meg, vagy mennyi kockázatot vállalsz, és mennyi szenvedést viselsz el – ezek egyike sem számít. Az számít, hogy a munkarendek alapján végzed-e a munkádat, hogy azokat a munkarendeket pontosan valósítod-e meg; hogy a vezetőséged alatt részt veszel-e minden konkrét munkában, amelyért felelős vagy, és hány valós problémát oldottál meg ténylegesen; hogy hány ember értette meg az igazságalapelveket a vezetésed és útmutatásod révén, és mennyire haladt előre és fejlődött a gyülekezet munkája – az számít, hogy elérted-e ezeket az eredményeket vagy sem. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét munkában veszel részt, az számít, hogy következetesen nyomon követed-e és irányítod-e a munkát, ahelyett, hogy nagyzolóan viselkednél és parancsokat osztogatnál. Ezenkívül az is számít, hogy van-e életbe való belépésed a kötelességed végzése közben, hogy képes vagy-e az alapelvek szerint kezelni az ügyeket, hogy rendelkezel-e bizonyságtétellel az igazság gyakorlatba ültetéséről, és hogy képes vagy-e kezelni és megoldani azokat a valós problémákat, amelyekkel Isten választott népe szembesül. Ezek és más hasonló dolgok mind annak megítélésére szolgáló kritériumok, hogy egy vezető vagy dolgozó eleget tett-e a felelősségeinek, vagy sem” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (9.)). Isten szavából megláttam, hogy Ő rendkívül megveti azokat az embereket és neheztel rájuk, akik mindig átadják magukat a státusszal járó előnyöknek, ravaszak és trükköznek, és a kötelességük végzése során a saját testi érdekeiket nézik. Az ilyen ember semmilyen pozitív szerepet nem tud betölteni a gyülekezet munkájának előmozdításában, és nem tudja időben felfedezni és helyreigazítani az eltéréseket és tévedéseket a kötelességében. Felelőtlensége még károkat is okozhat a kötelességében, és akadályozhatja és megzavarhatja a gyülekezet munkáját. Az ilyen emberekből teljesen hiányzik az őszinteség a kötelességük végzése során, és méltatlanok Isten megbízatásának elnyerésére. Ha nem tartanak bűnbánatot, végül Isten megveti és kiiktatja őket! Továbbá, Isten mércéje a vezetők és dolgozók számára nem az, hogy mennyi munkát végeznek, vagy mennyi utat járnak be, hanem az, hogy végeznek-e tényleges munkát és hoznak-e valós eredményeket a kötelességük végzése során. Az, hogy Isten szava leleplezett, szégyennel töltött el. Azzal, hogy a gyülekezet megbízott a videókészítéssel, egy ilyen fontos feladatot adott nekem, arra kért, hogy nagyobb terhet viseljek, előléptetett és művelt. Én viszont nem vállaltam felelősséget, és nem voltam hajlandó szenvedni a kötelességem végzése során. Amikor a munkateher egy kicsit megnőtt, csak arra gondoltam, hogyan szenvedhetnék és aggódhatnék kevesebbet. Féltem, hogy a több aggodalom kimerít. Amikor a testvérek rámutattak, hogy a kötelességem végzése során nem végzek tényleges munkát, én folyton mindenféle kifogást kerestem, hogy felmentsem magam. Isten így jellemezte a magamfajta embert: „Isten házában élősködnek, mindig elmerülnek a hús-vér test kényelmében, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó.” Felügyelőként időben nyomon kellett volna követnem és figyelemmel kellett volna kísérnem a felelősségi körömbe tartozó minden munkát, és azonnal meg kellett volna oldanom a talált eltéréseket és tévedéseket, hogy biztosítsam a gyülekezet munkájának normális haladását. Ez volt a kötelességem. De én csalafinta és ravasz voltam, és kerültem a felelősséget. Bár felügyelői pozícióm volt, nem végeztem tényleges munkát, és nem követtem nyomon a munka részleteit. Ennek eredményeként nem fedeztem fel és nem oldottam meg időben a csoport fennálló problémáit. Így a munka nem volt túl hatékony, ami negatív hatással volt a gyülekezet munkájának normális haladására. Hogy lehetett volna ezt a kötelességem végzésének tekinteni? Nyilvánvalóan csak birtokoltam a pozíciót, de nem végeztem tényleges munkát, ami arcátlan csalárdság volt. Annyira megbízhatatlan voltam! A gyülekezet megbízott egy munkával és arra kért, hogy vállaljak némi felelősséget, én azonban tétlenül néztem a dolgokat. Valóban nem érdemeltem meg, hogy ilyen fontos munkát végezzek. Ha mindig ilyen felelőtlen lennék a kötelességemmel kapcsolatban, és nem végeznék tényleges munkát, Isten végül megvetne és kiiktatna! Ez a gondolat megrémített. Így hát imádkoztam Istenhez, hogy vezessen, hogy meg tudjam fordítani ezt az állapotot. Lelkiismeretes és figyelmes akartam lenni a munkámban, és eleget tenni a felelősségemnek és a kötelességemnek.

Később Isten szavában megtaláltam a gyakorlás útját: „Azok az emberek, akik valóban hisznek Istenben, szívesen végzik kötelességüket, anélkül, hogy saját hasznukat és veszteségeiket számolgatnák. Nem számít, hogy olyasvalaki vagy-e, aki az igazságra törekszik, a lelkiismeretedre és a józan eszedre kell hagyatkoznod, és igazi erőfeszítést kell tenned, amikor a kötelességedet végzed. Mit jelent igazi erőfeszítést tenni? Ha csupán megelégszel azzal, hogy teszel némi jelképes erőfeszítést és elszenvedsz egy kis fizikai nehézséget, de egyáltalán nem vagy lelkiismeretes és nem keresed az igazságalapelveket a kötelességed végrehajtása során, akkor ez nem több, mint felületesség – ez nem valódi erőfeszítés. A valódi erőfeszítés kulcsa az, hogy beleadod a szívedet, féled Istent a szívedben, figyelembe veszed Isten szándékait, nagyon félsz attól, hogy fellázadj Isten ellen és összetörd Isten szívét, és kész vagy bármilyen nehézséget elszenvedni annak érdekében, hogy jól hajtsd végre a kötelességedet és eleget tegyél Istennek. Ha megvan benned ez az Istent szerető szív, képes leszel jól végrehajtani a kötelességedet. Ha nincs istenfélelem a szívedben, nem lesz teherérzeted és felelősségérzeted a kötelességed végrehajtása során, és elkerülhetetlenül felületes leszel, és csak a látszat kedvéért letudod a dolgod anélkül, hogy bármilyen valódi eredményt érnél el – ami nem a kötelesség végrehajtása. Ha valóban van teherérzeted és hiszed, hogy a kötelességed végrehajtása a személyes felelősséged teljesítése, hogy vadállat lennél és nem érdemelnéd meg az életet, ha nem hajtanád végre a kötelességedet, és hogy csak akkor lehet tiszta a lelkiismereted és lehetsz méltó arra, hogy emberi lénynek nevezzenek, ha jól hajtod végre a kötelességedet – ha megvan benned ez a teherérzet, amikor a kötelességedet hajtod végre –, akkor képes leszel mindent lelkiismeretesen tenni, keresni az igazságot és az alapelvek szerint cselekedni, valamint jól hajtani végre a kötelességedet és eleget tenni Istennek. Méltó leszel ahhoz a küldetéshez, amelyet Isten adott neked, valamint mindahhoz, amit Isten feláldozott érted, és a veled szemben támasztott elvárásaihoz. Ezt jelenti, hogy igazi erőfeszítést teszel” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkeznie). Miután elolvastam Isten szavait, hatalmas szégyenérzet fogott el. Évekig hittem Istenben, és oly sokat ettem és ittam az Ő szavaiból. De amikor a kötelességem végzése egy kicsit több erőfeszítést és odafigyelést igényelt, azt túl sok vesződségnek és túl fárasztónak tartottam, ezért inkább tétlenül néztem a dolgokat. Túl önző és lusta voltam, teljesen őszintétlen Istennel szemben, és nem volt bennem valódi teherérzet a kötelességem végzése során. Felügyelő voltam, de nem végeztem el azt a munkát, amit egy felügyelőnek kellene. Ez valóban a felelősségem elmulasztása volt! Még egy családi kutya is képes őrizni a házat, és hűséges és odaadó a gazdájához. Én egy teremtett lény vagyok, de nem teljesítettem egy teremtett lény kötelességét. Megérdemeltem egyáltalán, hogy embernek nevezzenek? Azokra a testvérekre gondoltam a gyülekezetben, akik nálam több munkáért voltak felelősek. Ők őszintén végezték a kötelességüket, és képesek voltak szenvedni és áldozatot hozni. Több időt töltöttek a kötelességük végzésével, de soha nem láttam, hogy bármelyikük is összeesett volna a kimerültségtől. Ellenkezőleg, minél inkább tekintettel voltak Isten szándékára, annál többet arattak, és annál inkább haladtak előre az életben. Visszagondolva, a munkaterhem észszerű és mindenképpen teljesíthető volt. Ha hajlandó lettem volna fellázadni a test ellen, egy kicsit többet szenvedni és nagyobb áldozatot hozni, abszolút lehetséges lett volna minden csoport munkáját nyomon követni. Ezután átrendeztem a munkabeosztásomat, az új ütemterv alapján nyomon követtem mindent, amiért felelős voltam, és nem voltak késedelmek a felügyeletem alá tartozó területen. Egy nap, miközben a csoportos üzeneteket olvastam, felfedeztem néhány eltérést az egyik csoport munkájában. Gyorsan elemeztem és összegeztem a helyzetet a csoportvezetővel, és együtt megtaláltuk a problémák megoldásának módját. Akkor keseregve gondoltam arra, hogy a tényleges munka végzése nem azt jelenti, hogy egész nap csak a csoport tagjait bámulom, miközben semmi mást nem csinálok. Csupán egy kicsit több szívvel-lélekkel kell csinálni. Ezután időpontokat egyeztettem a csoport minden tagjával, hogy megismerjem a munkájukat, és ismét felfedeztem néhány eltérést. Ezért a csoportvezető és én közösséget vállaltunk velük az alapelvekről. Az eltéréseket gyorsan helyreigazítottuk, és ezután a munka hatékonysága javult. Bár azokban a napokban egy kicsit elfoglaltabb voltam, ez a fajta gyakorlás békességgel és megnyugvással töltött el.

Ezeken a tapasztalatokon keresztül jobban megértettem az önzésemet és a lustaságomat. Azt is megláttam, hogy a felelőtlenség és a kényelemben való elmerülés nemcsak késlelteti a munka előrehaladását, hanem súlyos esetben akadályozhatja és megzavarhatja a gyülekezet munkáját. Ezért többé nem nézhetem tétlenül a dolgokat. Gyakran kell felügyelnem és nyomon követnem a munkát, és ténylegesen fel kell ismernem és meg kell oldanom a problémákat. Csak így végezve a kötelességemet érhetek el jó eredményeket, és tehetek eleget Isten szándékának.