Írta: Mu Jü, Kína

2022. szeptember 2-án valamiért elmentem az egyik vezető házához, de senki sem volt otthon. Hsziao Hong nővér, aki vele szemben lakott, véletlenül meglátott. Odahívott magához, és idegesen azt mondta: „Valami történt! Csou Linget elvitték a rendőrök. Már két napja semmit sem tudunk róla. A vezető elment, hogy mindenkit értesítsen – hamarosan vissza kell jönnie.” Amikor meghallottam ezt a hírt, idegesség és félelem fogott el. Csou Ling korábban vezető volt, és nem tudtam, hogy a rendőrség miféle kínzásoknak veti majd alá. Vajon megtörik a kínzás hatására, és júdássá válik? Az imént jártam a házánál. Ha a rendőrség megfigyeli a környéket, lehet, hogy megláttak. Eleve azért költöztem ide, mert menekültem. A zsaruk évek óta megállás nélkül üldöztek. Ha elkapnának, biztosan még kegyetlenebbül megkínoznának. Talán halálra is vernének. Nagyon féltem, és a lehető leghamarabb el akartam tűnni a környékről, miután elintéztem a dolgokat. A vezető hamarosan odaért Hsziao Hong házához, majd, miután befejeztük a megbeszélést, hazament. Mindössze két-három perc múlva Hsziao Hong pánikba esve rohant vissza, és azt mondta: „A vezető épp akkor ért haza, amikor hét vagy nyolc zsaru elfogta és elvitte. Csou Ling is ott ült a kocsijukban. Biztosan ő mondta el nekik, hogy hol lakik a vezető. Semmi szín alatt se menj ki!” A szívem a torkomban dobogott. Hsziao Hong és a vezető pont egymással szemben laktak. A rendőrség csak néhány lépésre lehetett tőlünk. Biztos voltam benne, hogy ha elkapnának, nem úsznám meg sértetlenül. Elbújtam a házban, nem mertem kinézni az ablakon, és a szívemben folyamatosan Istent szólítottam, remélve, hogy a zsaruk hamarosan elmennek. A rendőrautó körülbelül egy óra múlva elhajtott, és a szívem végre megnyugodott. De Csou Ling pár nappal korábban járt nálam – lehet, hogy engem is eladott? A lakásom már nem volt biztonságos hely. Hová menjek? Eszembe jutott, hogy a házamban van egy jegyzetfüzet a testvérek telefonszámaival, és azt minél hamarabb el kell tüntetnem. Az enyémhez közel volt még három másik vendéglátó otthon. Ha nem értesítették őket azonnal, és a rendőrök megtalálják a jegyzetfüzetet, akkor még több testvér kerülhet bajba. De ha most visszamennék, akkor egyenesen a karjaikba rohannék. Már évek óta a városon kívül végeztem a kötelességemet, és kiemelt célpont voltam, akit a rendőrség le akart tartóztatni. Ha letartóztatnának, még szörnyűbb kínzásoknak vetnének alá. Azt gondoltam: „Az kizárt, jobb, ha azonnal menekülök, és keresek egy biztonságos helyet!” De ezek a gondolatok nem hoztak békét a szívembe, ezért megállás nélkül Istenhez kiáltottam. Ekkor eszembe jutott egy részlet Isten szavaiból: „Nem kell félned ettől meg amattól; nem számít, mennyi nehézséggel és veszéllyel szembesülhetsz, képesnek kell lenned szilárdan megmaradni Énelőttem, gátló körülményektől nem korlátozva, hogy akaratom akadálytalanul végrehajtható legyen. Ez a te kötelességed, különben haragommal sújtalak, és az Én kezemmel foglak... Ezután végtelen lelki szenvedést fogsz elviselni. Mindent el kell viselned; Értem készen kell állnod arra, hogy lemondj mindenről, és minden erőddel kövess Engem, készen kell állnod arra, hogy minden árat megfizess. Itt az ideje, hogy próbára tegyelek téged: Felajánlod-e Nekem hűségedet? Tudsz-e hűségesen követni Engem az út végéig? Ne félj; Velem mint támaszoddal ki tudná valaha is eltorlaszolni az utadat? Emlékezz erre! Emlékezz! Mindenben ott vannak az Én jó szándékaim, és minden az Én átvizsgálásom alatt áll. Követi minden szavad és tetted az Én szavamat? Amikor a tűzpróbák rád törnek, letérdelsz-e és felkiáltasz-e? Vagy meglapulsz és képtelen vagy továbblépni?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet). Isten szavai által rájöttem, hogy nagyon csekély érettséggel rendelkezem, és hiányzik belőlem az igazi hit. Látva, hogy a körülöttem lévőket egymás után tartóztatják le, féltem, és biztonságos rejtekhelyet akartam találni. Figyelmen kívül hagytam a gyülekezet érdekeit, hogy megóvjam a saját biztonságomat – milyen önző voltam! Most, hogy a vezetőt letartóztatták, sok testvért kellett értesíteni, és Isten szavainak sok példányát kellett elszállítani. Ha erről nem gondoskodunk mielőbb megfelelően, az még több testvér letartóztatásához vezethet. Gyülekezeti diakónusként az én kötelességem és felelősségem volt a testvérek, valamint az Isten szavait tartalmazó könyvek megóvása. Ha a gyávaságot választanám, és a félelmem és bátortalanságom miatt egy alantas létet folytatnék, az hihetetlen felelőtlenség lenne. Isten átvizsgált engem ebben a kritikus időszakban, hogy lássa, figyelembe veszem-e az Ő szándékát, és megóvom-e a gyülekezet munkáját. Istenre kell támaszkodnom, és azonnal intéznem kell az utómunkálatokat. Azt, hogy letartóztatnak-e vagy sem, Isten szuverenitása és elrendezései döntötték el. Készen álltam arra, hogy Istenre bízzam magam. Amikor erre rájöttem, már nem voltam olyan ideges és rettegő. Amint közeledtem a házam felé, láttam, hogy egy rendőrautó állt meg a bejáratnál. A szívem zakatolni kezdett. Azt gondoltam: „Úgy tűnik, a júdás tényleg eladott engem. Nem tudom, hogy a három közeli vendéglátó otthont is átkutatták-e. Mielőbb jelentenem kell a gyülekezet helyzetét a felsőbb vezetőknek, hogy időben óvintézkedéseket tehessenek, és gondoskodhassanak arról, hogy az egyház munkája ne szenvedjen még nagyobb veszteségeket.”

Tudtam, hogy Szu Hua nővér kapcsolatba tud lépni a felsőbb vezetőkkel, ezért elmentem hozzá. Amint odaértem, a nem hívő férje idegesen azt mondta: „Most járt itt néhány rendőr. Szu Hua nincs itthon, így nem kapták el. Most hozzád mentek, hogy újabb letartóztatásokat hajtsanak végre.” Sietve távoztam, nem mertem ott maradni. Útközben azon gondolkodtam, hogy mennyire gonosz a nagy vörös sárkány. Milyen hihetetlen erőfeszítéseket tesz csak azért, hogy letartóztassa azokat az embereket, akik hisznek Istenben! A testvéreket egymás után tartóztatták le, és engem is bármelyik pillanatban a letartóztatás veszélye fenyegetett. Ha nem tudnám elviselni a kínzást, és júdássá válnék, nem érne véget a hitem útja? Minél többet gondolkodtam ezen, annál gyengébb és rémültebb lettem, és úgy éreztem, hogy Kínában túl nehéz, túl veszélyes hívőnek lenni. Ezért újra és újra Istenhez kiáltottam a szívemben: „Istenem! Mit tegyek?” Aztán eszembe jutott ez a rész Isten szavaiból: „A hit olyan, mint egy egyetlen fatörzsből álló híd. Azok, akik ragaszkodnak az élethez és félik a halált, nehezen fognak átkelni rajta, de azok, akik készek odaadni az életüket, biztos lábbal és gond nélkül átkelhetnek. Ha az emberek bátortalan és félénk gondolatokat dédelgetnek, az azért van, mert a Sátán bolonddá teszi őket; attól fél, hogy átmegyünk a hit hídján, hogy belépjünk Istenbe. A Sátán minden lehetséges módon megpróbálja elküldeni nekünk a gondolatait. Minden pillanatban imádkoznunk kell Istenhez, hogy világítson meg és világosítson meg bennünket, minden pillanatban Istenre kell bíznunk magunkat, hogy megtisztítson bennünket a Sátán mérgétől, minden pillanatban gyakorolnunk kell az Istenhez való közelkerülést a mi lelkünkben, és hagynunk kell, hogy Isten uralkodjon egész lényünk felett, és elfoglalja azt” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 6. fejezet). Isten szavai hitet és erőt adtak. Rájöttem, hogy bátortalanságban és félelemben éltem, attól tartva, hogy letartóztatnak és halálra vernek. Bedőltem a Sátán trükkjeinek. A Sátán arra használta fel a gyengeségemet, hogy korlátok közé szorítson, hogy elveszítsem az Istenbe vetett hitemet, hogy ne merjem végezni a kötelességemet, és így lassan eltávolodjak Istentől, és eláruljam Őt. Át kellett látnom a Sátán trükkjein. Minél többször szembesülök ilyen helyzetekkel, annál jobban kell Istenhez közelednem, Rá támaszkodnom, és az Ő szavai szerint élnem. Még ha le is tartóztatnának, alávetném magam, és soha nem panaszkodnék. Szilárdan megállnék a bizonyságtételemben, és eleget tennék Istennek.

Nem tudtam kapcsolatba lépni a felső vezetéssel, és úgy döntöttem, hogy először az utómunkálatokkal foglalkozom. Először is ki kellett találnom, hogy hogyan szerezzem vissza a telefonszámokat tartalmazó füzetet, amely még mindig az otthonomban volt; különben, ha a rendőrség megtalálná, több testvért is letartóztatnának. De lehet, hogy a rendőrség megfigyelés alatt tartja a házamat – nem játszanék a kezükre ezzel? Ellentmondásos érzéseim közepette eszembe jutottak Isten szavai: „Mind úgy hiszitek magatokról, hogy összeférhetőek vagytok Velem, azonban ha így lenne, kire vonatkozna az ilyen megcáfolhatatlan bizonyíték? Úgy hiszitek, hogy a lehető legnagyobb őszinteséggel és hűséggel bírtok irányomban. Azt hiszitek, olyan jószívűek, oly könyörületesek vagytok, és annyi mindent szenteltetek Nekem. Úgy vélitek, hogy több mint elegendő az, amit megtettetek Értem. De összevetettétek ezeket valaha is a tetteitekkel? [...] Kizártok Engem gyermekeitek kedvéért, férjetek vagy önfenntartásotok kedvéért. Amivel ti törődtök, az nem Én vagyok – a családotok, a gyermekeitek, a státuszotok, a jövőtök és saját örömötök. Mikor gondoltatok Rám valaha is, miközben szóltatok vagy cselekedtetek? A fagyos napokon gondolataitok a gyermekeitek, a férjetek, feleségetek vagy szüleitek felé fordulnak. A forró napokon sincs hely Számomra a gondolataitokban. Miközben kötelességedet végzed, a saját érdekeid járnak a fejedben, a saját személyes biztonságod, és a családtagjaid. Mit tettél valaha is, ami Értem volt? Mikor gondoltál Rám valaha is? Mikor tettél meg mindent az Én kedvemért és az Én munkámért, kerül, amibe kerül? Hol a bizonyítéka annak, hogy összeférhető vagy Velem? Hol van Hozzám való hűséged valósága? Hol van a Nekem való alávetettséged valósága? Mikor volt, hogy szándékaidat nem az vezérelte, hogy elnyerd áldásaimat? Mindannyian próbáltok bolonddá tenni Engem. Mindannyian becsaptok Engem. Játszadoztok az igazsággal, eltitkoljátok az igazság létezését, és eláruljátok az igazság lényegét. Tekintve, hogy ily módon Ellenem vagytok, mi vár rátok a jövőben?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned). Minden kérdés olyan érzés volt a szívemben, mintha Isten vádolna. A múltban úgy éreztem, hogy mivel a kötelességemért képes voltam hátrahagyni a családomat és a munkámat, hűséges voltam Istenhez. De amikor ténylegesen szembesültem azzal, hogy a nagy vörös sárkány letartóztathat, láttam, milyen csekély az érettségem. Azelőtt csak üres jelszavakat és doktrínákat hangoztattam. Egy valódi válság felfedte a valódi érettségemet. Csak arra tudtam gondolni, hogyan óvjam meg a saját érdekeimet. Egyáltalán nem óvtam a gyülekezet munkáját. Nem érdekeltek Isten szándékai. Azok, akik valóban figyelembe veszik Isten szándékait, képesek mindent feladni azért, hogy elégedetté tegyék Istent, még a saját életüket is, ha egy helyzet a gyülekezet érdekeit érinti. Belegondoltam, hogy a testvérek az életüket kockáztatták, hogy az Isten szavait tartalmazó könyveket elvigyék, és hogy a könyvek szállítása közben sokukat letartóztatta a nagy vörös sárkány. Néhányukat halálra is verték. Ők félretették az életükkel és halálukkal kapcsolatos aggodalmaikat csak azért, hogy végezzék a kötelességüket, és eleget tegyenek Istennek, hogy a testvérek olvashassák Isten szavait. Én viszont egyáltalán nem vettem figyelembe a gyülekezet érdekeit. Csak a saját biztonságomra gondoltam, amikor veszélybe kerültem, féltem, hogy letartóztatnak és halálra kínoznak. Normális esetben bármit megtennék egy olyan dologért, ami a hasznomra válik, de most a legkisebb áldozatot sem tudtam meghozni a gyülekezet érdekében. Azokhoz a testvérekhez képest hihetetlenül önző voltam. Egyáltalán nem törődtem Isten szándékaival. Most, hogy egy gyülekezeti vezetőt letartóztattak, gyülekezeti dolgozóként elbújtam ahelyett, hogy kiálltam volna a gyülekezeti munka megóvásáért. Biztonságban voltam, de elvesztettem a kötelességemet és a bizonyságtételemet. Akkor mi értelme volt az életemnek? Nem csupán egy két lábon járó hulla voltam? E gondolat hatására imádkoztam Istenhez: „Istenem, az, hogy ma letartóztatnak-e vagy sem, teljesen a Te kezedben van. Kérlek, adj nekem hitet és bölcsességet, hogy Rád támaszkodhassak, és jól végezhessem kötelességemet.”

Hajnali 2 óra körül eljutottam egy nővér házához, aki a közelben lakott. Megtudtam, hogy a rendőrség több más vendéglátó otthont is felkeresett a házam közelében. A testvérek közül néhányan elszöktek, és megúszták a letartóztatást. Mondták, hogy a rendőrök biztosan visszajönnek, és azt javasolták, hogy azonnal távozzak. Nem mertem sokáig ott időzni. Láttam, hogy senki sem várakozik a ház bejáratánál, ezért hazasiettem, és elhoztam a jegyzetfüzetet a telefonszámokkal. Ettől megkönnyebbülten fellélegeztem. Aztán elmentem Jang Kuang testvér lakására. Amint meglátott, félve azt mondta: „Tegnap letartóztattak a feleségemmel együtt. Este engedtek el minket. Több más testvért is letartóztattak, akik itt laktak a környéken.” Így hát elrohantam onnan. Visszafelé menet arra gondoltam, hogy a körülmények egyre rosszabbak, és mindenfelé letartóztatják a testvéreket. Engem is eladtak a júdások. A rendőrségnek biztosan volt rólam személyleírása, és mivel aktívan figyelik a környéket, bármikor letartóztathattak. Mi lenne, ha nem tudnám elviselni a kínzásukat? Ez rémisztő gondolat volt számomra. Úgy gondoltam, kicsit nagyobb biztonságban leszek, ha elbújok, de az utómunkálatok még mindig nem voltak elvégezve. Ha most elrejtőznék, nem lennék dezertőr? Ennyi éven át hívő voltam, és olyan sok öntözést kaptam Isten szavaiból! Ha egy ilyen kritikus pillanatban elszöknék, még csak megfelelően sem végezve a kötelességemet és a felelősségemet, akkor nem lenne lelkiismeretem, sem pedig emberi mivoltom. Egyáltalán hívőnek számítanék még? Nem lennék különb Júdásnál, aki elárulta Istent. Erre a gondolatra némán elhatároztam, hogy inkább hagyom, hogy letartóztassanak, és meghalok a nagy vörös sárkány keze által, mint hogy elmeneküljek, és hitvány életet folytassak. Meg kellett állnom a bizonyságtételemben, eleget kellett tennem Istennek, és mindent el kellett követnem a kötelességem megfelelő végzéséért. Aznap este ezt olvastam Isten szavaiban: „A tervemben a Sátán mindvégig leselkedett minden egyes lépés után, és mint a bölcsességem ellenpontja, mindig megpróbált utakat és eszközöket találni, hogy megzavarja eredeti tervemet. Mégis, engedhettem álnok mesterkedéseinek? Van bármi a mennyben és a földön, ami nem az Én szolgálómként működik? A Sátán csalárd mesterkedései talán kivételek lennének? Pontosan itt van az Én bölcsességem metszéspontja; pontosan ez az, ami csodálatos az Én tetteimben, és ez az Én teljes irányítási tervem működésének alapelve. A királyság építésének korában továbbra sem kerülöm a Sátán álnok mesterkedéseit, hanem folytatom a munkát, amelyet el kell végeznem. A világegyetem és minden dolog között, a Sátán tetteit választottam ellenpontomnak. Nem a bölcsességem megnyilvánulása ez? Nem épp ez az, ami csodálatos az Én munkámban?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 8. fejezet). Láttam Isten mindenhatóságát és bölcsességét az Ő szavaiban. A nagy vörös sárkány Isten ellensége. Tébolyultan letartóztatja és üldözi a keresztényeket, és megzavarja Isten munkáját, abban a hiú reményben, hogy tönkreteheti Istennek az emberiség megmentéséért folytatott munkáját. De ha a nagy vörös sárkány letartóztat és üldöz bennünket, akkor kifejleszthetjük azt a képességünket, hogy felismerjük gonosz lényegét, amely árt az embereknek, és Isten ellen való, majd pedig hogy azt szívből meggyűlölve, megszakítsuk vele a kapcsolatot. Az általa irányított letartóztatások és üldözés azt is felfedi, kik az igaz hívők, és kik a hamisak, és elválasztja a juhokat a kecskéktől, a búzát az ocsútól. A nyomorúság idején vannak, akik félelemből és bátortalanságból nem végzik a kötelességüket, vagy elhagyják a hitet, és vannak, akik elárulják Istent, és júdássá válnak, amikor letartóztatják őket, és nem bírják elviselni a kínzást. Ők azok, akik ocsúként lesznek felfedve, akiket elfúj majd a szél. Nem Isten bölcsességét és igazságosságát tárja ez fel? Ez arra emlékeztetett, amit az Úr Jézus mondott: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt” (Máté 16:25). Azokra a szentekre gondoltam, akik az idők során mártírhalált haltak Isten evangéliumának népszerűsítéséért. Volt, akit fejjel lefelé feszítettek keresztre; volt, akit meghurcoltak és felnégyeltek. Bár meghaltak, a haláluknak volt értelme. Azoknak viszont, akik elárulták Istent és júdásokká váltak –⁠ bár kívülről nézve még élnek –⁠, a szívük gyötrődik. Élő halottakként, kimondhatatlan nyomorúságban szenvednek. Miután meghalnak, a lelkük úgyis a pokolra kerül, és megbűnhődik. Eddig nem láttam tisztán ezt a dolgot, sőt, még a kötelességem alól is ki akartam bújni, és el akartam rejtőzni. Ha a kötelességem elmulasztása miatt veszteségeket okoznék a gyülekezet munkájában, az vétek lenne – egy örök szégyenfolt. Ha képes lennék feláldozni az életemet és hűségesen végezni a kötelességemet még akkor is, ha letartóztatnának és halálra vernének, tanúságot tehetnék Isten mellett, és megszégyeníthetném a Sátánt. A halálomnak volna értéke és értelme!

Ezután tovább olvastam Isten szavait: „Akármilyen »mérhetetlenül hatalmas erejű« is a Sátán, akármilyen arcátlan és nagyravágyó is, akármilyen nagy is a károkozási képessége, akármilyen széles körűek is a képességei az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak is a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változatos formában is létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralkodni és szuverenitást gyakorolni egyetlen dolog fölött sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemben és az égbolton nincs egyetlen olyan személy vagy tárgy sem, akit vagy amelyet ő hívott volna életre, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amely fölött ő uralkodna vagy gyakorolna szuverenitást. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell léteznie, hanem ráadásul még engedelmeskednie is kell Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátán akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet sem tud egykönnyen megérinteni a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán még a földön a hangyákat sem zaklathatja, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alacsonyabb rendű, mint a hegy liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiséget szolgálja, valamint hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen elvetemült is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint szolgálatot végezni Istennek – Isten ellenpontjaként jól szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és eredeti pozíciója. Lényegének semmi köze az élethez, az erőhöz vagy a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép, amelyet Isten szolgálatra használ!” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.). Megláttam Isten erejét és hatalmát a szavain keresztül. Abszolút minden, legyen az élő vagy halott, Isten kezében van. A Sátán szolgálatot végez Isten munkájához – ellenpontként működik. Bármilyen cselszövő is a nagy vörös sárkány, és bármennyire is hasznosítja sok ember és dolog erejét, Isten engedélye nélkül egy hajszálunkhoz sem érhet hozzá. Jób tapasztalata jutott eszembe: a Sátán megtámadta őt, és ártott neki, megpróbálta rávenni, hogy megtagadja és elutasítsa Istent. Isten megengedte a Sátánnak, hogy rosszul bánjon Jóbbal, de nem hagyta, hogy ez veszélyeztesse Jób életét, és a Sátán nem mert szembeszegülni Isten parancsával. Amikor az utómunkálatokat végeztem, egyik veszélyes helyzetből a másik után sértetlenül kerültem ki. Ez teljes mértékben Isten gondviselése és oltalma volt. Ezek a tapasztalatok megmutatták nekem Isten mindenhatóságát és szuverenitását. Ha Isten nem engedi, hogy a nagy vörös sárkány elkapjon, akkor nem tud elkapni. Ha megengedi, hogy letartóztassanak, nem tudok elmenekülni előle, még ha akarnék sem. Ennek megértése hitet adott nekem. Készen álltam arra, hogy az életemet Isten kezébe helyezzem, és alávessem magam az Ő vezényléseinek és elrendezéseinek.

Néhány nappal később jött egy levél a vezetőktől, amiben az állt, hogy a környékünkön végzett rendőrségi letartóztatások során két olyan házban is razziát tartottak, ahol a könyveket őrizték. Csak egy ilyen lakás maradt, és a könyveket azonnal át kellett költöztetni. Mivel rajtam kívül mindenkit letartóztattak, aki ismerte a könyvek őrzőit, és én viszonylag jól ismertem a környéket és a gyülekezet tagjait, azt akarták, hogy segítsek elszállítani a könyveket. Nagyon jól tudtam, hogy az adott körülmények között az a legjobb, ha elmegyek, és egy ilyen felelősség alól nem bújhattam ki. De a körülmények most nagyon kedvezőtlenek voltak, és a nagy vörös sárkány még mindig üldözte az embereket. Ha egy ilyen időszakban elmennék, nem sodornám magam veszélybe? Kissé bátortalannak éreztem magam. De arra gondoltam, hogy a helyzet Isten kezében van, és ha Isten nem engedi, a nagy vörös sárkány semmit sem tehet velem. Így hát úgy döntöttem, hogy vállalom a kockázatot, és elmegyek, hogy elszállítsam a könyveket. Elmondtam egy imát: „Ó, Istenem! Nekem jutott ez a kötelesség, és készen állok arra, hogy eleget tegyek a felelősségemnek. Bármi is következik, kész vagyok alávetni magam a Te vezényléseidnek és elrendezéseidnek. Még ha le is tartóztatnak, még ha meg is kínoznak, akkor sem leszek soha többé dezertőr. Felajánlom Neked a hűségemet, és szilárdan megállok a bizonyságtételemben, hogy megszégyenítsem a Sátánt!” Némi kérdezősködés után megtaláltam azt a házat, ahol a könyveket tárolták. Az ott lakó testvér azt mondta, hogy hét vagy nyolc rendőr már járt nála, és letartóztatás is történt. A feleségét szó nélkül letartóztatták, és 2000 jüan pénzbírságot szabtak ki rájuk, de nem találták meg az ott tartott könyveket – ezeket minél hamarabb el kellett szállítani. Siettünk, hogy a könyveket bepakoljuk a kocsiba. Az egész út alatt a szívem egy pillanatra sem mert elszakadni Istentől. Végül gond nélkül biztonságos helyre vittük a könyveket. Újra és újra köszönetet mondtam Istennek.

Visszagondolva erre az egész élményre, megláttam Isten bölcsességét és mindenhatóságát, valamint a hitem sekélyességét is. A nagy vörös sárkány letartóztatásai nélkül nem látnám tisztán a saját érettségemet, és főleg nem ismerném el az önzőségemet, a hitványságomat és a haláltól való félelmemet, továbbá Isten mindenhatóságát és szuverenitását sem érteném meg. Azt is megtapasztaltam, hogy Isten valóban mellettünk van, és amíg Istenre támaszkodunk, Ő vezérel minket, és utat nyit nekünk. Ezt a megértést békés körülmények között nem tudtam volna megtapasztalni.