Írta: Csiang Ping, Kína

2021 szeptemberében egy gyülekezeti munkáért voltam felelős, és Csao Ting volt a csapat vezetője. Amikor a munkát közösen megbeszéltük, Csao Ting mindig ragaszkodott a saját véleményéhez, és nem hallgatott másokra. Ez gyakran holtpontra juttatott minket, és megakadályozta a munka előrehaladását. Beszélni akartam vele erről, de megakadtak a szavak a torkomon, amikor eszembe jutott, hogy Csao Ting azelőtt gyakran leplezett le amiatt, hogy arrogáns, önelégült vagyok, és túlságosan ragaszkodom a nézeteimhez. Bár tudtam, hogy amit mond, az igaz, őszintén utáltam ezt. Úgy éreztem, mintha ezáltal feltárná a sebeimet, és azt akartam, hogy hagyja abba. Ha most rámutatok, milyen probléma van vele, nem érzi majd ugyanazt a fájdalmat, amit én? Úgy gondoltam, jobb, ha hallgatok, hogy egyikünk se érezze magát rosszul. Továbbá nem tetszett, hogy mások lelepleztek és rámutattak, milyen problémák vannak velem, és nem is változtam meg, másokat mégis arra kértem, hogy változzanak meg – ez nem azt mutatná, hogy teljesen észszerűtlen vagyok? Ha Csao Ting az érvelésemet ellenem fordítva azt mondaná, hogy „te még tanácsot sem szívesen fogadsz el másoktól, akkor mi jogon kritizálsz engem?”, akkor nem tudnék mit válaszolni. Emellett általában nagyon jól kijöttünk egymással, elég jó volt a kapcsolatunk, és udvariasan beszéltünk egymással. Mi van akkor, ha nyíltan beszélek a hibáiról, és ő utána már nem ugyanúgy tekint rám, és nem akar majd együttműködni velem a munkában? Mindezeket szem előtt tartva nem mutattam rá a hibáira.

Nem sokkal később egy Vu Hszin nevű nővér csatlakozott a csapatunkhoz. Egy idő után rájöttem, hogy Vu Hszin semmit nem fejlődik. Mindig másokkal versenyzett, és amikor nem tudott helytállni, akkor duzzogott. Beszéltem vele Isten néhány szaváról, amelyek az ő hibáira vonatkoztak, az alapelvekre támaszkodtam, hogy vezessem és segítsem őt. De ő nem gondolkodott el azon, milyen problémák vannak vele, és azt mondta, hogy azért nem ért el eredményeket, mert nem közöltük vele világosan az alapelveket. Amikor így láttam, szerettem volna beszélgetni vele és boncolgatni a hírnévre és státuszra törekvő lényegét, és azt, hogy milyen következményekkel jár, ha így folytatja. De aztán eszembe jutott, hogy egy összejövetelen szóba hozta a romlottsága feltárását, azt mondta, hogy nem szeret rámutatni, milyen problémák vannak másokkal, és nem szereti, hogy mások mindig rámutatnak vele kapcsolatos problémákra. Így gondolkodtam: „A hírnév és a státusz nekem is fontos, és szeretnék fokozatosan magam is keresni ezzel kapcsolatban és bemenni ebbe az aspektusba. Nem akarom, hogy mások leleplezzenek és rámutassanak a velem kapcsolatos problémákra. Ha túl keményen beszélek, Vu Hszin nem fog örülni. Legjobb, ha beszélgetéssel kezdem, és segítek neki. Talán ha felfogja az alapelveket, és eredményeket ér el, akkor az a tény, hogy nem tudja kielégíteni a hiúság és a státusz iránti vágyát, nem teszi majd olyan negatívvá.” Ezt gondolva többé nem mutattam rá a hibáira. Később rájöttem, hogy Vu Hszin elég gyenge emberi mivolttal rendelkezik. Gyakran lekicsinylően és gúnyosan beszél az emberekkel, amitől azok korlátozva érzik magukat, és néha megtámadja és kirekeszti a más véleményen lévőket. Amikor problémák merültek fel a munkájában, egyáltalán nem gondolkodott el, és megpróbált kibújni a felelősség alól, és nem ért el semmilyen eredményt a kötelességében. Az alapelvek szerint el kellett bocsátani. Úgy gondoltam, hogy ezzel talán megsérteném őt, ezért jelentettem a helyzetét egy vezetőnek. De a vezető túl elfoglalt volt ahhoz, hogy eljöjjön, ezért rám bízta Vu Hszin elbocsátását. Amikor találkoztam Vu Hszinnel, boncolgatni akartam a hírnévre és státuszra való állandó törekvését, azt, hogy támadja és kirekeszti az eltérő véleményeket, és azt, hogy egy antikrisztus útját járja, hogy megismerje a hibái lényegét és következményeit, de visszafojtottam a szavakat, amelyeket ki akartam mondani. Arra gondoltam, hogy mennyire fontos neki a hírnév és a státusz, és hogy mennyire sérülékeny. Ha leleplezem és boncolgatom a hibáit, és ő ezt nem bírja elviselni, és elfogulttá válik velem szemben, akkor mi lesz? Úgy gondoltam, jobb, ha csendben maradok. Így hát csak azt hoztam fel, hogy nem ér el eredményeket, aztán elbocsátottam, mondtam neki néhány vigasztaló szót, és megkértem, hogy gondolkodjon el önmagán. Amikor a vezető rájött, hogy nem boncolgattam Vu Hszin viselkedését, megmetszett, és ezt mondta: „Nagyon komoly problémák voltak vele, de te nem leplezted le és nem boncolgattad azokat! Túlságosan is meg akarsz felelni az embereknek!” Elég rossz volt hallanom ezt. Tudtam, hogy nem tettem eleget a felelősségeimnek, de akkor nem gondolkodtam el magamon. Csak egy későbbi eset után kezdtem el végre elgondolkodni.

Abban az időben Csao Ting és a csoportja összegyűjtött néhány információt a kiközösítendő személyekről, de több pont nem volt világos. Normális körülmények között ilyen alacsony szintű hibák nem fordulnak elő. Megkérdeztem a többieket, hogy mi folyik itt, és azt mondták, hogy Csao Ting ragaszkodik a saját álláspontjához. Mindegy, hogy ki mit javasol, ő elutasítja őket. Mindannyian korlátozva érzik magukat, azt kell tenniük, amit ő mond. Bűntudatom volt, amikor ezt hallottam. Már régóta tudtam, hogy ilyen probléma van vele, de mivel féltem, hogy megsértem őt, soha nem lepleztem le, és emiatt a munka késedelmet szenvedett. Végre elkezdtem keresni az igazságot, és elgondolkodtam magamon. Elolvastam Isten szavainak következő részletét: „A lelkiismeretnek és az észszerűségnek egyaránt az emberi mivolt részét kell képezniük egy emberben. Ez a kettő a legalapvetőbb és legfontosabb dolog. Milyen ember az, akinek nincs lelkiismerete, és nincs meg benne a normális emberi mivolt észszerűsége? Általánosságban véve olyan ember, akinek nincs emberi mivolta, és akinek igazán szörnyű az emberi mivolta. Konkrétabban, milyen jellemzők találhatók meg az ilyen emberekben? Milyen konkrét megnyilvánulásai vannak náluk annak, hogy híján vannak az emberi mivoltnak? (Önzők és alantasok.) Az önző és alantas emberek felületesek a tetteikben, és hagynak mindent menni a maga útján, ha az nem érinti őket személyesen. Nem gondolnak Isten házának érdekeire, és nincsenek tekintettel Isten szándékaira. Nincs bennük teherérzet és felelősségtudat, ami a kötelességük végzését vagy az Isten melletti bizonyságtételt illeti. [...] Vannak olyanok, akik semmilyen felelősséget nem vállalnak, függetlenül attól, milyen kötelességet végeznek. Nem jelentik haladéktalanul a felfedezett problémákat a feletteseiknek. Amikor bomlasztó és zavart keltő embereket látnak, szemet hunynak felettük. Amikor látják, hogy gonosz emberek gonoszságot követnek el, nem próbálják megállítani őket. Egyáltalán nem védik Isten házának érdekeit, és a legcsekélyebb mértékben sem gondolnak arra, mi a kötelességük és a felelősségük. Amikor az ilyenfajta emberek a kötelességüket végzik, nem végeznek semmilyen valódi munkát, és elmerülnek a kényelemben; ők az embereknek megfelelni akarók, csak a saját hiúságuk, hírnevük, státuszuk és érdekeik miatt beszélnek és cselekszenek, és csak olyan dolgokra hajlandók némi erőfeszítést és energiát fordítani, amelyek a javukat szolgálják” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Azzal, hogy átadja a szívét Istennek, az ember elnyerheti az igazságot). Isten szavai pontosan leleplezték az állapotomat. Láttam, hogy Csao Ting arrogáns beállítottságú, és másokat korlátoz, ami már hatással volt a munkára. Felügyelőként rá kellett volna mutatnom a hibájára, és le kellett volna lepleznem azt, de aggódtam, hogy nem fogadja el, és aztán rossz véleménye lesz rólam, így valahányszor rá akartam mutatni a hibájára, úgy éreztem, mintha valami megakadt volna a torkomon, és nem tudtam kimondani a szavakat. A munkát csak ürügyként használtam, azt gondoltam, hogy ha a kapcsolatunk megromlik, ő nem fog együttműködni velem a munkámban. Miközben úgy tűnt, hogy a munkára vagyok tekintettel, valójában csak nem akartam tönkretenni a baráti és jó kapcsolatunkat, és jó benyomást akartam tenni a testvérekre. Emellett világosan láttam, hogy Vu Hszinnel komoly problémák vannak, de féltem, hogy ha leleplezem és rámutatok ezekre a problémákra, rossz szemmel néz majd rám, így hát továbbra sem tártam fel azokat, ennek eredményeként nem ismerte meg magát, és a romlott beállítottsága változatlan maradt, akadályozta és megzavarta a gyülekezeti munkát, és korlátozta a többieket. Kötelességem végzésekor csak a saját érdekeimet és a mások szívében elfoglalt helyemet tartottam szem előtt. Láttam, hogy mások akadályozzák és megzavarják a munkát azzal, hogy a kötelességükben a romlott beállítottságukra támaszkodnak, én pedig egyszerűen figyelmen kívül hagytam ezt, és egyáltalán nem vettem tekintetbe a gyülekezet munkáját. Nagyon önző voltam, minden lelkiismeret és józan ész nélkül való!

Később olvastam egy másik részletet Isten szavából: „Mielőtt az emberek megtapasztalják Isten munkáját és megértik az igazságot, a Sátán természete az, ami átveszi az irányítást és belülről uralja őket. Mit foglal magában konkrétan ez a természet? Például miért vagy önző? Miért óvod a saját státuszodat? Miért befolyásolnak annyira az érzéseid? Miért szereted azokat az igazságtalan dolgokat és azokat a gonosz dolgokat? Mi az alapja annak, hogy szereted az ilyen dolgokat? Honnan származnak ezek a dolgok? Miért szereted és fogadod el őket? Mostanra már mindannyian megértettétek: a fő oka ennek az, hogy a Sátán mérgei benne vannak az emberben. Tehát mik a Sátán mérgei? Hogyan fejezhetők ki? Például, ha azt kérdezed: »Hogyan kellene az embereknek élniük? Mi az, amiért az embereknek élniük kellene?« – mindenki azt feleli: »Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.« Csupán ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az emberek életévé. Bármire is törekednek az emberek, azt valójában saját magukért teszik – és így mindannyian önmagukért élnek. »Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög« – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?). Isten szava leleplezte számomra, hogy elsősorban azért hunytam mindig szemet és féltem túlságosan rámutatni mások hibáira, mert olyan sátáni filozófiákra támaszkodtam, mint „mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „a hosszú és jó barátság titka, hogy ne tedd szóvá a barátaid hibáit”, és „ha megütsz másokat, ne az arcukat üsd; ha leleplezel másokat, ne a hiányosságaikat leplezd le”. Mindig úgy gondoltam, hogy csak akkor kell valamit megtennem, ha hasznom származik belőle, és ha rámutatok valaki más hibáira, és leleplezem azokat, az őt sérti, nekem pedig nem használ, ezért nem akartam ezt megtenni. Nagyon önző, megvetendő, megbízhatatlan és csalárd voltam. Láttam, hogy Csao Ting arrogáns, erősködő, és nem hallgat másokra, és hogy ez hatással van a munkára, de inkább megvédtem a vele való kapcsolatomat, semmint hogy leleplezzem vagy boncolgassam a hibáit. Mindig attól féltem, hogy megsértem őt, és mindig engedékeny voltam, hogy a kedvében járjak. Attól féltem, hogy megsértem az embereket, nem pedig attól, hogy megsértem Istent, és nem vettem tekintetbe a gyülekezet érdekeit. Hitvány és értéktelen életet éltem, lelkiismeret és józan ész nélkül. A lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező ember képes beszélni az igazságról, hogy segítsen másokon, amikor látja, hogy azok rossz állapotban vannak, és amikor látja, hogy valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezeti munkát, ki tud állni, hogy leleplezze és megállítsa az illetőt. Felügyelőként még nagyobb terhet és felelősséget kell viselnem. Akár egy testvér állapotával, akár a munkájával van probléma, beszélgetnem kell vele és segítenem kell neki. Ha valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezeti munkát, meg kell metszenem, le kell lepleznem és időben meg kell állítanom. Így kell egy felügyelőnek végeznie a munkáját. De hogy megóvjam azt a jó benyomást, amit mások szereztek rólam, még az alapvető feladataimnak sem tettem eleget. Felelőtlen voltam a munkával kapcsolatban, és egyáltalán nem vettem tekintetbe a testvéreknek az életbe való belépését. Láttam, hogy azzal, hogy meg akarok felelni az embereknek, valójában rosszindulatú és álnok vagyok. A kötelességem ilyen módon való végzése visszataszító és gyűlöletes Isten számára. Ha így folytatom, Isten a végén felfed és kirekeszt. Mindezek felismerése nagyon felzaklatott. Nem akartam így tovább élni, ezért Istenhez imádkoztam: „Istenem, szeretném gyakorolni az igazságot, de a romlott beállítottságom nagyon súlyos. Kérlek, világosíts meg, hogy megismerjem önmagam, és megtaláljam a gyakorlás útját!”

Egy nap az áhítataim során olvastam, hogy Isten szava így szól: „A gyülekezetben állj meg szilárdan a Mellettem való bizonyságtételedben, és tartsd fenn az igazságot. A helyes az helyes, a helytelen pedig helytelen; ne téveszd össze a feketét a fehérrel. Harcolnod kell a Sátán ellen, és teljesen le kell igáznod azt, hogy soha többé ne keljen fel. Mindenedet oda kell adnod azért, hogy megvédd az Én bizonyságtételemet. Ez legyen a cselekedeteitek célja – ezt ne feledjétek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 41. fejezet). Isten szava megmutatta nekem a gyakorlás útját. Mindenben meg kell tartanom az igazságalapelveket és óvnom kell a gyülekezet érdekeit. Csao Ting már azzal is akadályozta és megzavarta a gyülekezet munkáját, hogy romlott beállítottságára támaszkodott a kötelességeiben. Beszélgetnem kell vele, le kell lepleznem és boncolgatnom kell őt, hogy felismerje a hibáit. Ha még mindig nem gondolkodik el vagy nem tart bűnbánatot, akkor azonnal el kell bocsátanom és át kell helyeznem. Később megmondtam Csao Tingnek, hogy milyen problémák vannak vele, és felolvastam neki Isten szavának néhány részletét, amelyek leleplezik az arrogáns beállítottságot. Isten szavát olvasva némi ismeretre tett szert arrogáns beállítottságáról, és ezután javult és változott. Amikor egy vitában mindenki más-más véleményt terjesztett elő, képes volt keresni és meghallgatni azokat, és nem ragaszkodott többé a saját nézeteihez. Azáltal, hogy nem óvtam a másokkal való kapcsolataimat, és kötelességemet az igazságalapelvek szerint végeztem, megnyugodtam. Végre volt némi emberi hasonlatosságom azáltal, hogy így éltem.

Később eltűnődtem: „Az önzőségemen, aljasságomon, és a saját érdekeim megóvásának vágyán kívül még mi más korlátozott, hogy mindig meg akarjak felelni az embereknek?” Egy nap egy összejövetelen olvastam Isten szavait, amelyek így szólnak: „Az a mondás, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, azt jelenti, hogy ha te nem szeretsz vagy nem szívesen csinálsz valamit, másoktól se követeld meg, hogy azt szeressék vagy csinálják. Magát a megfogalmazást tekintve ez egészen okosnak és észszerűnek tűnik, és egy ilyen mondással senki nem vitatkozna. De valóban megfelel az igazságnak ez a mondás? Valóban megüti azt a szintet, hogy igazságalapelv legyen? Ezt tisztán kell látni. Mik lennének a következményei annak, ha e sátáni filozófia szerint cselekednél? Nem vezetne hibák elkövetéséhez? Nem vezetne ahhoz, hogy embereket bántasz, félrevezetsz, sőt, ártasz nekik? Először is beszéljünk arról, hogy vannak-e alapelvek ebben a mondásban. Nincsenek benne alapelvek; teljes egészében az ember saját preferenciái alapján mond ítéletet, nem pedig az igazság alapján szemléli a dolgokat. Például egyes szülők nincsenek oda a tanulásért, de szívesen ráveszik a gyermekeiket, hogy sokat tanuljanak, mindig megpróbálnak a lelkükre beszélni, és unszolják őket, hogy tanuljanak szorgalmasan. Ez a szituáció szembemegy azzal a mondással, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«. A mondás szerint ezeknek a szülőknek nem kellene rávenniük a gyermekeiket a tanulásra, mert azt ők maguk nem élvezik. Aztán vannak olyan emberek, akik hisznek Istenben, de nem törekednek az igazságra; a szívükben mégis tudják, hogy Istenben hinni az élet helyes útja. Ha azt látják, hogy a gyermekeik nem hisznek Istenben, és nem a helyes úton járnak, akkor győzködik őket, hogy higgyenek Istenben. Bár ők maguk nem törekednek az igazságra, mégis azt akarják, hogy a gyermekeik törekedjenek rá, és áldottak legyenek. Ebben a helyzetben, ha betartanák a mondást: »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, akkor ezeknek a szülőknek nem kellene rávenniük a gyermekeiket arra, hogy higgyenek Istenben. Ez megfelelne ennek a sátáni filozófiának, de ugyanakkor elvenné a gyermekeiktől az esélyt az üdvösségre. Ki a felelős ezért a kimenetelért? Nem árt-e az embereknek az az erkölcsi magatartással kapcsolatos hagyományos mondás, hogy ne erőltessük másokra azt, amire mi magunk nem vágyunk? [...] Például bizonyos emberek nem szeretik az igazságot; a hús-vér test kényelmére sóvárognak, és megtalálják a módját, hogyan lustálkodjanak a kötelességük végrehajtása közben. Nem hajlandók szenvedni vagy megfizetni az árat. Úgy gondolják, hogy a mondás: »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, jól fogalmazza meg a dolgot, és azt mondják másoknak: »Meg kellene tanulnotok jól érezni magatokat. Nem kell megfelelően végeznetek a kötelességeteket, nehézségeket elviselnetek, árat megfizetnetek. Ha tudtok lógni, lógjatok, ha össze tudtok csapni valamit, hát csapjátok össze. Ne nehezítsétek meg annyira a saját dolgotokat. Nézzétek, hát nem élek remekül így? Az életem egyszerűen tökéletes! Ti meg kimerítitek magatokat az életmódotokkal! Tanulhatnátok tőlem!« Nem teljesíti ez azt a követelményt, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«? Ha így cselekszel, lelkiismeretes és észszerű ember vagy? (Nem.) Ha valaki elveszíti a lelkiismeretét és a józan eszét, akkor nem hiányzik belőle az erény? Ezt hívják az erény hiányának. Miért nevezzük így? Mert elmerülnek a kényelemben, hanyagul végzik kötelességüket, másokat pedig arra biztatnak és sarkallnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk a felületességben és merüljenek el velük együtt a kényelemben. Mi a probléma ezzel? A kötelességedben tanúsított hanyagság és felelőtlenség a trükközés és az Istennel szembeni ellenállás cselekedete. Ha továbbra is hanyag leszel, és nem tartasz bűnbánatot, fel leszel fedve és ki leszel iktatva” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (10.)). „»Ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, rendkívül problémás mondás. A benne lévő hézagok és hibák ordítóan egyértelműek, nem is érdemes boncolgatni és felismerni. Egy kis gondolkodással világosan láthatóvá válnak a hibái és nevetséges volta. Mégis sokan vannak köztetek, akiket ez a mondás könnyen meggyőz és befolyásol, és akik tisztánlátás nélkül elfogadják azt. Amikor másokkal érintkezel, gyakran használod ezt a mondást, hogy figyelmeztesd magadat és buzdíts másokat. Mivel így teszel, úgy gondolod, hogy a jellemed különösen nemes, a viselkedésed pedig nagyon észszerű. A valóságban azonban, bár észre sem veszed, ezek a szavak felfedték az alapelvet, amely szerint viseled magad, és az alapállásodat. Ugyanakkor e szavak miatt félrevezettél és tévútra vittél másokat, hogy az embereket és a dolgokat a te szemléleteddel és alapállásoddal közelítsék meg. Betű szerint a békéltető szerepét játszottad. Semmit, amit teszel, nem veszel komolyan, és nem nehezíted meg a magad vagy mások dolgát. Azt hiszed, ha megnehezíted mások dolgát, akkor a magad dolgát is megnehezíted; hogy másokhoz kedvesnek lenni annyi, mint magadhoz kedvesnek lenni; és hogy ha másokkal szemben kemény vagy, akkor magaddal szemben vagy kemény. Amihez tartod magad, az pontosan ez a gondolat és nézet: »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz« – ez egyúttal a legnagyobb jutalom is, amit magadnak adhatsz, és a legnagyobb engedékenység, amit magaddal szemben tanúsíthatsz. Ez a hozzáállás nyilvánvalóan arról szól, hogy semmiben ne légy alapos; semmivel kapcsolatban ne legyen helyes alapállásod vagy perspektívád; mindent zavarosan és egyáltalán nem alaposan szemlélj, és egyszerűen csak szemet hunyj dolgok felett. Ha az istenhitben leélt egész életed folyamán ahhoz a gondolathoz és nézethez tartod magad, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, annak mik lesznek a következményei? Nem fogod gyakorolni az igazságot, nem fogod betartani az igazságalapelveket, és egy szikrányi igazságvalóságnak sem leszel birtokában. Miért van ez? Mert ez a mondás befolyásol: »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz« – és ez már nagy gyötrelmeket és bajokat is hozott rád, és ennek eredményeként sok mindenről nem lehet világos véleményed vagy álláspontod, és lehetetlen számodra, hogy megtudd vagy meghatározd, pontosan melyek Isten megkövetelt normái, illetve hogy milyen eredményeket kellene elérned. Ezeket a következményeket az okozza, hogy nem keresed az igazságot, hanem ehelyett mindenben a sátáni filozófiák nézőpontjaihoz tartod magad. Az, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, vajon a helyes hozzáállás, amellyel az embereknek rendelkezniük kell a beszédükben és cselekedeteikben? Nem, nem az. Csupán egy elmélet, amely kívülről nézve helyesnek, nemesnek és jóindulatúnak tűnik, de valójában egyáltalán nem pozitív dolog. Nyilvánvalóan még kevésbé nevezhető igazságalapelvnek, amelyet az embereknek be kell tartaniuk” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (10.)). Isten szavai leleplezik, hogy a Sátán a „ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz” mondást használja, hogy megrontson és félrevezessen minket, hogy elhitesse velünk, hogy nem szabad másokra erőltetnünk olyasmit, amit mi nem szeretnénk vagy nem tudunk megtenni, és hogy ez racionális viselkedés. Ebben a meggyőződésben éltem. Világosan tudtam, hogy Csao Ting arroganciája és önelégültsége hatással van a munkára, így rá kellett volna mutatnom a hibájára, és lelepleznem azt, de arra gondoltam, hogy én is milyen gyakran mutatom ki arrogáns beállítottságomat, és hogy mennyire nem szeretem, hogy mások mindig kritizálnak, ezért úgy gondoltam, hogy ha valami olyat, amit nem szeretek, egy másik emberre erőltetek, az észszerűtlen, ezért túlságosan féltem rámutatni Csao Ting hibájára. Világosan tudtam, hogy Vu Hszin csak a hírnévért és a státuszért dolgozik, arroganciája korlátozza a többieket, akadályozza és megzavarja a munkát. Le kellett leplezni és meg kellett metszeni, de arra gondoltam, hogy mennyire nagyra értékelem a hírnevemet és a státuszomat, és nem akartam, hogy mások rámutassanak a hibáimra, vagy leleplezzék azokat, ezért a „ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz” szemlélet szerint éltem, és így nem lepleztem le őt. Úgy gondoltam, hogy lelepleződni és kritikát kapni fájdalmas és megalázó, és reméltem, hogy mások nem fognak megmetszeni vagy kritizálni engem, ezért nem akartam ugyanezt tenni másokkal. Valójában csak saját magamnak kedveztem, és megóvtam magam. Óvtam a hiúságomat és a státuszomat, nem fogadtam el az igazságot, ráadásul cinkos voltam, és mások kedvére tettem. Lázadó voltam, ellenálltam Istennek, és megengedtem másoknak is, hogy ugyanezt tegyék. Lényegében azt reméltem, hogy senki sem fogja gyakorolni az igazságot, vagy megtapasztalni Isten ítéletét és fenyítését, és senki sem lesz megmetszve. Valóban megvetendő és erkölcstelen voltam! A Sátán megrontott minket, és tele vagyunk sátáni hajlamokkal. Természetünk arrogáns, önhitt, önző, csalárd, és hajlamos a hírnév és a státusz hajhászására. Az Isten szavában foglalt ítélet és leleplezés nélkül, megmetszés nélkül, és mások kritikája vagy segítsége nélkül, óhatatlanul akadályozzuk a gyülekezet munkáját. Csao Ting és Vu Hszin romlott beállítottságot mutattak, és rossz úton jártak, és ha senki sem kritizálja vagy leplezi le őket, akkor akadályozni fogják a gyülekezet munkáját. Ha a szabályszegésük kisebb, akkor elbocsátják, de ha súlyosabb, akkor kiközösítik őket. Sátáni filozófiák szerint éltem, láttam a problémákat, de nem tettem szóvá azokat. Ez titokban lehetővé teszi mások számára, hogy a sátáni beállítottságaik szerint cselekedjenek, és ez végül kárt okoz majd nekem és másoknak is. Mivel a „ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz” sátáni mérge szerint éltem, nemcsak hogy nem jól végeztem a kötelességemet, hanem a Sátán cinkosaként is cselekedtem, és akadályoztam a gyülekezeti munkát. Mindezek felismerése nehéz volt, meg akartam vallani Istennek és bűnbánatot akartam tartani.

Egy nap olvastam Isten szavának egy részletét, amely így szól: „Isten nem követeli meg, hogy az emberek ne erőltessék másokra azt, amire ők maguk nem vágynak; hanem azt kéri az emberektől, hogy legyenek tisztában azzal, milyen alapelveket kell szem előtt tartaniuk különféle helyzetek megközelítése során. Ha ez helyes, és összhangban van az Isten szavaiban foglalt igazsággal, akkor ragaszkodnod kell hozzá. És nemcsak ragaszkodnod kell hozzá, hanem másokat is figyelmeztetned kell, buzdítanod kell, és beszélgetned kell velük erről, hogy pontosan megértsék, mik Isten szándékai, és mik az igazságalapelvek. Ez a te felelősséged és kötelezettséged. Isten nem azt kéri tőled, hogy sátáni filozófiákhoz tartsd magad és a középutat válaszd, és még kevésbé, hogy azzal hivalkodj, milyen nagy a szíved. Azokhoz a megkövetelt normákhoz és igazságalapelvekhez ragaszkodj, amelyekkel Isten szavai intik az embereket. Nemcsak mindörökre erősen ragaszkodnod kell ezekhez, és példát kell mutatnod ezeknek az igazságalapelveknek a gyakorlásában, hanem buzdítanod, felügyelned, segítened és vezérelned is kell másokat abban, hogy ezekhez ugyanúgy ragaszkodjanak, ugyanúgy betartsák és gyakorolják őket, ahogy te teszed. Isten azt követeli, hogy ezt tedd – Ő ezt bízza rád. Isten azt követeli tőled, hogy állj szilárdan a helyes állásponton, és ragaszkodj erősen Isten szavainak mércéihez és az igazságalapelvekhez. Még ha nem is tudod ezt most megvalósítani, még ha nem is vagy hajlandó, ha nem is fűlik hozzá a fogad, ha elképzeléseid vannak, vagy ha ellenállást érzel magadban ezzel szemben, akkor is a felelősségedként és a kötelezettségedként kell kezelned. Beszélgetned kell az emberekkel az igazságalapelvekről és az Istentől származó pozitív dolgokról, hogy segítsd és vezéreld őket, hogy mindez hasznukra váljon és épüljenek általa, és elinduljanak az élet helyes útján. Ez a te felelősséged. Nem szabad makacsul ragaszkodnod ahhoz a mondáshoz, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, amelyet a Sátán plántált beléd. Isten szemében ez a mondás csak egy világi ügyekre vonatkozó filozófia; egy gondolat és nézet, amelyben a Sátán trükkjei rejlenek; egyáltalán nem a helyes út, és nem is pozitív dolog. Isten azt követeli meg tőled, hogy viseld magad egyenes, méltóságteljes módon, így tisztában kellene lenned azzal, hogy mit tegyél és mit ne. Nem arra kér téged, hogy kényszeres megfelelő vagy békéltető légy; nem azt kéri tőled, hogy a középutat válaszd. Erősen ragaszkodnod kell az igazságalapelvekhez, és szilárdan kell állnod a helyes állásponton. Mindenképpen mondd ki, amit ki kell mondanod, és értsd meg, amit meg kell értened. Továbbá segíts azoknak, akik nem értenek; adj nekik sok útmutatást és segítséget. Mindenképpen eleget kell tenned a felelősségednek és kötelezettségednek. Nem szabad kiállnod a pálya szélére és tétlenül nézned, még kevésbé azokhoz a filozófiákhoz ragaszkodnod, amelyeket a Sátán ültetett az elmédbe, például hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«. Érted? (Igen.) Ami helyes és pozitív, az akkor is helyes és pozitív, ha neked nem tetszik, nem vagy hajlandó csinálni, nem vagy képes megtenni és megvalósítani, ellenállsz neki, vagy vele ellentétes elképzeléseid támadnak. Isten szavainak és az igazságnak a lényege nem változik csak azért, mert az emberiségnek romlott beállítottságai és bizonyos érzelmei, érzései, vágyai, elképzelései vannak. Isten szavainak és az igazságnak a lényege soha, de soha nem változik. Attól kezdve, hogy tudod, érted, megtapasztalod és elnyered Isten szavait és az igazságot, kötelességed, hogy beszélgess másokkal a tapasztalati tanúságtételeidről. Ez még több ember számára lehetővé teszi majd, hogy megértsék Isten szándékait, megértsék és elnyerjék az igazságot, megismerjék Isten megkövetelt normáit, és megértsék az igazságalapelveket. Azáltal, hogy így tesznek, ezeknek az embereknek lesz követendő útjuk, amikor mindennapi életük során különféle problémákba ütköznek, és a Sátán különféle eszméi és nézetei nem zavarják össze és nem verik láncra őket. Ez az erkölcsi magatartással kapcsolatos mondás: »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, valójában tényleg a Sátán ravasz cselszövése az emberek gondolatainak irányítására. Ha mindig ehhez tartod magad, akkor olyasvalaki vagy, aki a Sátán filozófiái szerint él; olyan ember, aki teljesen sátáni beállítottságokban él. Ha nem Isten útját követed, akkor nem szereted az igazságot és nem törekszel rá. Bármi történjen is, a számodra követendő alapelv és a legfontosabb teendőd az, hogy segíts másokon, amennyire csak tudsz. Ne azt gyakorold, amit a Sátán mond, hogy »ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz«, és »okos« kényszeres megfelelő légy. Mit jelent segíteni másokon, amennyire csak tudsz? Azt jelenti, hogy eleget teszel a felelősségeidnek és kötelezettségeidnek. Amennyiben azt látod, hogy valami azon felelősségek és kötelezettségek részét képezi, amelyeknek eleget kell tenned, beszélj Isten szavairól és az igazságról, hogy az emberek megérthessék Isten szándékait és követelményeit. Ezt jelenti az, hogy eleget teszel a felelősségeidnek és kötelezettségeidnek” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (10.)). Isten szavából megértettem, hogy Isten megköveteli tőlünk, hogy mindenben az igazságot gyakoroljuk, és megtartsuk az alapelveket, és hogy amikor együtt végezzük a kötelességeinket, és azt látjuk, hogy valaki megsérti az alapelveket, vagy megzavarja a gyülekezeti munkát, akkor kritizálnunk kell őt, és segítenünk kell neki. Csak akkor tudunk javulni a kötelességeinkben, ha mindenki Isten szava szerint él. Ha az alapelveket érintő kérdésekről van szó, nem félhetünk attól, hogy megsértjük az embereket, és nem vehetjük figyelembe az érzéseiket. Az igazságalapelvek szerint kell cselekednünk, és meg kell óvnunk a gyülekezeti munkát. Akár elfogadják mások, akár nem, mindannyiunknak gyakorolnunk kell az igazságot, és eleget kell tennünk a felelősségünknek. Felügyelőként a felelősségem az, hogy amikor észreveszem a problémákat, időben megbeszéljem és megoldjam azokat. Ha nem oldom meg a látott problémákat, csak meg akarok felelni az embereknek, és a középutat választom, akkor elhanyagolom a felelősségeimet, és ellenállok Istennek. Továbbá nem arról van szó, hogy nem mutathatok rá a másokkal kapcsolatos problémákra csak azért, mert magamban is romlottságot tárok fel. Amikor magamban tárok fel romlottságot, akkor keresnem kell az igazságot, és el kell gondolkodnom magamon, ez az én saját ügyem. De amikor azt látom, hogy mások megsértik az alapelveket és kárt okoznak a gyülekezeti munkában, beszélgetnem kell velük, le kell lepleznem és meg kell állítanom őket. Ez a gyülekezet munkájának megóvása, és az én felelősségem. Nem szabad összekevernem a két dolgot. Nagyra becsülöm a hírnevemet és a státuszomat, és arrogáns beállítottságú vagyok, ezen el kell gondolkodnom, és keresnem kell az igazságot, hogy megoldjam mindezeket, nem pedig kedvezni önmagamnak, és elnézőnek lenni másokkal szemben. Régebben a „ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz” sátáni filozófiája szerint éltem, azt gondoltam, hogy nem szabad másokat arra kérnem, hogy tegyenek meg olyasmit, amit én magam nem szeretek vagy nem tudok megtenni. Ennek eredményeként az igazság gyakorlásának lehetőségei kicsúsztak a kezemből. Végül beláttam, hogy a nézeteim nevetségesek és abszurdak.

Később, amikor láttam, hogy mások megsértik az alapelveket, és befolyásolják a gyülekezeti munkát, lelepleztem, boncolgattam őket és beszélgettem velük a hibáikról, és bár még mindig aggódtam, hogy rosszat gondolnak rólam, nem voltam túl óvatos, és nem gondoltam túl a dolgokat, mint korábban; csak azt néztem, hogyan segíthetnék nekik, és hogyan óvhatnám meg a gyülekezet munkáját. Ilyen módon gyakorolva láttam, hogy a testvérek fejlődnek a kötelességeikben, és ez örömmel töltött el. A másokkal kapcsolatos problémák megoldása közben magamon is jobban el tudtam gondolkodni, és akaratlanul felfedeztem néhány olyan romlott hajlamot, amiről korábban nem is tudtam, és ez még inkább motivált arra, hogy az igazságot keressem és megoldjam a problémáimat. E gyakorlás által közelebb kerültem Istenhez; amikor lemondtam a hús-vér testről, és többet gyakoroltam az igazságot, az békét és megnyugvást nyújtott számomra.