Írta: Cseng Csi, Kína

Gyerekkoromban gyakran láttam, hogy apám segít más családoknak a munkájukban, és bárki is fordult hozzá segítségért, mindig igent mondott. Néha még akkor is, amikor családi ügyekkel volt elfoglalva, túl kínosnak érezte, hogy visszautasítson másokat, így végül nagyon szerették az emberek. Arra gondoltam: „Ha segítő kezet nyújtunk a bajbajutottaknak, azzal csodálatot és elismerést vívunk ki. Amikor felnövök, én is olyan jó ember akarok lenni, mint apám.” Felnőttkoromban, mivel szerettem bütykölni az elektromos készülékeket, valahányszor elromlott egy rádió, tévé vagy lámpa a szomszédban, a szomszédok hozzám jöttek segítségért, és én nem küldtem el őket egykönnyen. Úgy gondoltam, hogy ha mások a segítségemet kérik, az azt jelenti, hogy bíznak bennem és nagyra becsülnek, és nem szabad csalódást okoznom nekik. Miután megtaláltam Istent, elkezdtem kötelességeket végezni a gyülekezetben. Mivel értettem egy kicsit a számítógépekhez, a legtöbb általános problémát meg tudtam oldani, és bárhová is mentem, a testvérek mindig megkértek, hogy segítsek a számítógépes gondjaikban. Minden kérésbe beleegyeztem, mert úgy éreztem, hogy mivel a testvérek hozzám fordulnak, megbíznak bennem, ezért minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy segítsek, és ne okozzak nekik csalódást. Később máshová osztottak be a kötelességeim végzésére, és amikor néha hazajöttem, a feleségem elmondta, hogy több testvér is azt szeretné, ha segítenék megjavítani a számítógépüket, mondván, hogy mivel jók a képességeim, megvárták, hogy visszatérjek és megjavítsam azokat. Miután ezt hallottam, még inkább úgy éreztem, hogy a testvérek bíznak bennem, és még ha el is voltam foglalva a kötelességeimmel, előbbre helyeztem azt, hogy segítsek nekik a számítógépes problémáikban.

2024 márciusában visszatértem a szülővárosomba, hogy újonnan érkezetteket öntözzek. De mivel még csak a képzés elején jártam, nem tudtam, hogyan oldjak meg néhány problémát és nehézséget, amivel szembesültek, és jobban fel kellett vérteznem magam a látomásokkal kapcsolatos igazságokkal. A testvérek tudták, hogy visszatértem, így amikor problémájuk akadt a számítógépükkel, mindannyian hozzám jöttek megoldásért. Egy nap, miközben próbáltam megérteni az újonnan érkezettek problémáit és felvértezni magam az igazságokkal, miközben arra készültem, hogy beszélgessek az újonnan érkezettekkel a következő összejövetelen, egy testvér odajött hozzám, mondván, hogy problémája van a számítógépével, és szüksége van a segítségemre, hogy megjavítsam. Kissé szorult helyzetben éreztem magam, és arra gondoltam: „Az újonnan érkezettek problémáit sürgősen meg kell oldani, és még fel kell vérteznem magam a látomásokkal kapcsolatos igazságokkal. Szorít az idő, de ha egyenesen visszautasítom, az nem fog csalódást okozni a testvérnek? Nem fog rosszat gondolni rólam, mondván, hogy nincs bennem szeretet?” Így hát félretettem a kötelességeimet, és elmentem a testvérrel, hogy a számítógépes problémájával foglalkozzak, és egészen este tizenegy-tizenkét óráig tartott, mire végre megjavítottam. Másnap délben megint gyorsan visszajött, mondván, hogy a gépével újra gondok vannak, és megkért, hogy nézzem meg még egyszer. Eredetileg azt akartam mondani, hogy nincs időm, és keressen valaki mást, aki megjavítja, de a szavak a torkomon akadtak. Arra gondoltam: „Bízik bennem, hogy megjavítom a számítógépet. Hogy hagyhatnám, hogy csalódottan távozzon?” Így ismét félretettem a kötelességeimet, hogy megjavítsam a számítógépet. Egy alapos ellenőrzés és javítás után a számítógép normálisan használható volt. A testvér boldogan mondta: „Ha te itt vagy, nyugodt a szívem.” Ezt hallva nagyon elégedett lettem, és úgy éreztem, hogy a testvérek nagyra tartanak, és hogy megbízható ember vagyok a szemükben. De mivel segítettem a testvérnek megjavítani a számítógépet, nem vérteztem fel magam a látomásokkal kapcsolatos szükséges igazságokkal, az újonnan érkezettek problémái nem oldódtak meg kellő időben, én pedig némi bűntudatot éreztem, és arra gondoltam: „Bár a testvér igényeit kielégítettem, a saját kötelességeimet hátráltattam. Vajon amit tettem, összhangban volt Isten szándékával?” Egy másik alkalommal egy nővér keresett fel otthon kora reggel, mondván, hogy a számítógépe nem tud rendesen csatlakozni az internethez, és megkért, hogy nézzem meg. Azt is mondta, hogy most, hogy visszatértem, sokkal kényelmesebb megkérni engem, hogy javítsam meg a számítógépét. Kissé szorult helyzetben éreztem magam, és arra gondoltam: „A vezetők az utóbbi időben ellenőrzik a munkát, és megállapították, hogy több újonnan érkezettnek, akiknek az öntözéséért én felelek, vannak megoldatlan elképzelései és problémái. Sürgettek, hogy gyorsan vértezzem fel magam a látomásokkal kapcsolatos igazságokkal, és az újonnan érkezettek problémáit sürgősen meg kell oldani; hogy találjak időt a nővér számítógépének megjavítására? Ráadásul a nővér számítógépére nincs sürgősen szükség, és ezt a problémát át lehet adni azoknak a testvéreknek, akik a számítógép-javításra szakosodtak.” Vissza akartam utasítani a nővért, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy kimondjam, és arra gondoltam: „A nővér boldogan jött, hogy megkeressen. Ha visszautasítom, nem okozok neki igazán nagy csalódást? Mit gondolna rólam akkor?” Így hát elmentem segíteni megjavítani a számítógépét, és egészen este tíz óra utánig tartott, mire végre befejeztem a javítást. Mivel a nővérnek segítettem a számítógépével, nem volt időm elgondolkodni az újonnan érkezettek problémáin, így az összejövetel nem volt igazán eredményes. Így hát, valahányszor a testvérek segítségért jöttek hozzám, mindig félretettem a fő kötelességemet, és megjavítottam a számítógépeiket. Bár tudtam, hogy ez komolyan hátráltatja a saját kötelességeimet, valahányszor hozzám fordultak, mindig túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy visszautasítsam őket.

Megnyíltam az állapotomról, és beszélgettem róla a feleségemmel, aki megmutatott nekem egy tapasztalati tanúságtételről szóló videót. Ebben olvastam Isten szavainak egy szakaszát: „»Légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak« – ez egy alapvető erkölcsi magatartásforma, amelyet a család vagy a társadalom nevel bele mindenkibe. Ha rendelkezel ezzel az erkölcsi magatartással, az emberek azt fogják mondani, hogy nemes, tiszteletre méltó és tisztességes vagy, és megbecsült és nagyra tartott leszel a társadalomban. Mivel a »légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak« kifejezés emberektől, a Sátántól származik, ezért ez az a dolog, amelyet boncolgatnunk kell és tisztán kell látnunk, sőt, az a dolog, amellyel fel kell hagynunk. Miért kellene tisztán látnunk ezt a kifejezést és felhagynunk vele? Először vizsgáljuk meg, hogy helytálló-e ez a kifejezés, és hogy helyes-e olyan embernek lenni, aki ezt a kifejezést megtestesíti. Valóban nemes dolog olyan embernek lenni, aki képes megfelelni a » légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak« kifejezésnek, és ilyen erkölcsi jellemmel rendelkezik? Rendelkezik az ilyen ember az igazságvalósággal? Megvan benne az az emberi mivolt, amellyel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell, és azok a magatartásbeli alapelvek, amelyekhez ragaszkodniuk kell, ahogyan arról Isten beszélt? Mindannyian értitek a »légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak« kifejezést? Először magyarázzátok el a saját szavaitokkal, mit jelent ez a kifejezés. (Azt jelenti, hogy amikor valaki rád bíz egy feladatot, nem szabad sajnálnod az erőfeszítést, hogy elvégezd.) Tehát valóban így kellene cselekednetek? A »légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak« kifejezés jelentése az, hogy ha valaki rád bíz egy feladatot, az azt jelenti, hogy nagyra tart téged, hisz benned és megbízhatónak tart, és ezért, bármit is kér tőled az a személy, bele kell egyezned, és jól és megfelelően el kell végezned az illető követelményei szerint, valamint boldoggá és elégedetté kell tenned őt – akkor jó ember vagy. A rejtett jelentés az, hogy annak mércéje, hogy jó ember vagy-e, az, hogy a személy, aki rád bízta a feladatot, elégedett-e vagy sem. Lehet így magyarázni? (Igen.) Tehát nem könnyű jó embernek lenni mások szemében, és akként elismertnek lenni a társadalom által? (De igen.) Mit jelent az, hogy ez »könnyű«? Azt jelenti, hogy a mérce nagyon alacsony és egyáltalán nem nemes” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (14.)). Isten szavain töprengve elgondolkodtam azon, hogyan hatott rám apám gyerekkorom óta. Láttam, hogy amikor a falusiak apámhoz fordultak segítségért, inkább félretette a saját családi ügyeit, hogy rendesen elintézze másokét, végül kiérdemelve a körülötte lévők bizalmát. Így hát azt gondoltam, hogy az ember attól lesz megbízható és jó, ha a „légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak” elv szerint viselkedik. Mivel szerettem bütykölni az elektromos készülékeket, valahányszor elromlott valakinek a lámpája, rádiója, tévéje vagy más készüléke, ha hozzám fordultak, mindig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy segítsek megjavítani ezeket. Hittem abban, hogy csak így lehetek méltó a belém vetett bizalomra. Valahányszor megjavítottam mások dolgait, és hallottam a dicséretüket és köszönetüket, nagyon boldog voltam, és úgy éreztem, hogy a szívükben megbízható és jó embernek tartanak. Miután hinni kezdtem Istenben, továbbra is e nézőpont szerint éltem. Újonnan érkezetteket öntöztem, és mivel még csak a képzés elején jártam, sok hiányosságom volt, és néhány igazságról nem tudtam világosan közösséget vállalni, ezért továbbra is fel kellett vérteznem magam a látomásokkal kapcsolatos igazsággal, mert csak így tudtam jól végezni a kötelességemet. Azonban nem fektettem energiát a fő kötelességembe. Amikor a testvérek számítógépes problémákkal fordultak hozzám, hogy ne okozzak nekik csalódást és fenntartsam a rólam alkotott jó képet, azonnal félretettem a kötelességeimet, hogy segítsek nekik a számítógépes gondjaikban. Ennek eredményeként nem kerestem az újonnan érkezettek problémáihoz kapcsolódó igazságokat és nem vérteztem fel magamat velük, így az összejövetelek nem sikerültek túl jól. A „légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak” nézőpont irányított, mindig azt fontolgattam, mit gondolnak rólam a testvérek, és többre becsültem azt, amit az emberek rám bíztak, mint a saját kötelességemet. Nem végeztem megfelelően a saját kötelességemet. Hogyan nevezhettem magam jó embernek?

Később elgondolkodtam: „Miért hátráltatom inkább a kötelességemet, ahelyett hogy visszautasítanám mások kéréseit? Milyen probléma ez?” Aztán Isten szavait olvastam: „Egyesek azt mondják: »Azok között, akik ’hűségesek annak végrehajtásában, amit rájuk bíztak’, sokan vannak olyanok is, akik nem akarnak mások kárára hasznot húzni. Egyszerűen csak az a céljuk, hogy hűségesek legyenek annak végrehajtásában, amit mások rájuk bíztak; ezek az emberek valóban rendelkeznek ezzel az erkölcsi magatartással.« Ez az állítás helytelen. Még ha nem is törekszenek gazdagságra, anyagi javakra vagy bármilyen előnyre, a hírnévre igenis törekszenek. Mi ez a »hírnév«? Azt jelenti: »Elfogadtam a feladatot, amit az az illető rám bízott. Függetlenül attól, hogy az a személy jelen van-e vagy nincs, amíg jól végzem a feladatot, és hűségesen kezelem, amit rám bízott, addig jó hírnevem lesz. Legalább néhány ember tudni fogja, hogy jó ember vagyok, kiváló erkölcsű személyiség, és olyasvalaki, akit érdemes utánozni. Jó pozíciót foglalhatok el az emberek között, és jó hírnevet hagyhatok magam után egy embercsoportban. Ez megéri!« Más emberek azt mondják: »’Légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak’– és mivel mások ránk bíztak valamit, akár jelen vannak, akár nincsenek, jól kell kezelnünk azt, és a végsőkig ki kell tartanunk mellette. Még ha nem is tudunk jó nevet hagyni az utókorra, legalább az emberek nem fognak a hátunk mögött kritizálni minket azt mondva, hogy nem vagyunk szavahihetők. Nem hagyhatjuk, hogy a jövő nemzedékeit megbélyegezzék, és elszenvedjék ezt a fajta igazságtalanságot.« Mit keresnek ők? Még mindig a hírnevet keresik. Egyesek nagy jelentőséget tulajdonítanak a gazdagságnak és a javaknak, míg mások a hírnevet és a nyereséget értékelik. Mit jelent a »hírnév«? Melyek a »hírnév« konkrét leírásai az emberek között? Az, hogy valakit jó embernek, nemes erkölcsi jellemmel bíró valakinek, mintaképnek, erényes embernek vagy szentnek neveznek. Még olyan emberek is vannak, akiket – mivel egyetlen esetben sikerült »hűségesnek lenniük annak végrehajtásában, amit rájuk bíztak«, és ilyen erkölcsi jellemmel rendelkeztek – folyamatosan dicsérnek, és a leszármazottaik is részesülnek a dicsőségükből. Látod, ezekből az előnyökből sokkal több van, mint abból a néhányból, amit jelenleg megkaphatnak. Ezért bárkinek a motivációja, aki betartja azt az úgynevezett erkölcsi mércét, hogy »légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak«, korántsem ilyen egyszerű. Nem csupán az egyéni kötelezettségeinek és felelősségeinek igyekszik eleget tenni, hanem inkább személyes haszonért vagy hírnévért tartja be azt, akár erre az életre, akár a következő életre. Természetesen olyanok is vannak, akik el akarják kerülni, hogy a hátuk mögött kritizálják őket, és el akarják kerülni a gyalázatot. Röviden, az emberek motivációja az ilyesfajta dolgok megtételére nem egyszerű; ez nem igazán olyan cselekedet, amely az emberi mivolt szemszögéből fakad, sem pedig az emberiség társadalmi felelősségéből” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (14.)). „Az emberek minden társadalmi közösségben vagy csoportban azt akarják, hogy mások azt mondják róluk, hogy kimagasló erkölcsi jellemmel bíró személyek, jó emberek, jó hírű emberek, olyanok, akik megbízhatóak, és akikre érdemes feladatokat bízni. Mindannyian ilyen imázst akarnak kialakítani, hogy mások nagyra tartsák őket, valamint elhitessék másokkal, hogy méltóságteljes egyének és hús-vér emberek, érzésekkel és hűséggel, nem pedig ridegek vagy emberidegenek. Ha be akarsz illeszkedni a társadalomba, és azt akarod, hogy elfogadjanak és elismerjenek, először el kell érned, hogy kimagasló erkölcsi jellemmel bíró emberként, tisztességgel és hitelességgel bíró személyként ismerjenek el. Tehát, bármilyen kéréssel fordulnak is hozzád, te mindent megteszel, hogy elégedetté és boldoggá tedd őket – akkor dicséretet kapsz tőlük, mint megbízható, kimagasló erkölcsi jellemmel bíró ember, és mindenki hajlandó kapcsolatba lépni veled. Ily módon önbecsülést érzel az életedben. Ha a társadalom, a tömeg, valamint a téged körülvevő kollégák és barátok el tudnak ismerni, különösen elégedett és kielégítő életet fogsz élni” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (14.)). Isten szavai leleplezték a probléma gyökerét. Amikor az emberek képesek arra, hogy hűségesen kezeljék mások ügyeit, az nem azért van, mert eleget akarnak tenni a felelősségüknek, hanem mert jó hírnevet akarnak szerezni. Elgondolkodtam magamon, és láttam, hogy gyerekkorom óta apám hatása alatt álltam. Valahányszor elromlott valakinek a készüléke, és a segítségemet kérték, mindig beleegyeztem. Mindezt azért tettem, hogy jó hírnevem legyen a faluban, és hogy mások dicsérjenek. Miután elkezdtem végezni a kötelességemet, valahányszor a testvérek számítógépes problémákkal fordultak hozzám, úgy éreztem, nem tudom visszautasítani őket, bármennyire is lefoglalt a kötelességem. Különösen, amikor a testvérek azt mondták, hogy jól értek a javításokhoz, nagyon elégedett voltam, és arra gondoltam, hogy ez a bizalmuk jele. Hogy fenntartsam a jó képet a testvérek szívében, bár tisztában voltam vele, hogy az újonnan érkezettek problémái még megoldatlanok, és hogy jobban fel kell vérteznem magam, mivel a látomásokkal kapcsolatos igazság még mindig nem volt világos számomra, amikor a testvérek számítógépes segítségért jöttek hozzám, bár vissza akartam utasítani őket, egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy ezt ki is mondjam, mert féltem, hogy csalódást okozok nekik, hogy azt gondolják, nemtörődöm vagyok, és rossz benyomást keltek bennük. A valóságban, ha sürgősen szükségük lett volna a számítógépükre, rendben lett volna, ha néha segítek megoldani a problémáikat, de néhányuknak nem volt sürgősen szükségük a gépeikre, és átadhatták volna azokat a számítógép-javítási kötelességet végző testvéreknek. De mivel nem akartam csalódást okozni nekik, mindig beleegyeztem, függetlenül attól, hogy ez befolyásolta-e a kötelességemet, és ennek eredményeként a kötelességeim akadályozva voltak. Nagyon nagyra értékeltem a saját hírnevemet és nyereségemet, és inkább hátráltattam a kötelességemet, csak hogy fenntartsam a jó képet mások szívében, és hogy mások azt gondolják, megbízható és szeretetteljes, jó ember vagyok. Igazán önző és aljas voltam! A kötelesség egy Istentől kapott megbízatás. Ez az a felelősség, amelyet egy teremtett lénynek mindenek felett teljesítenie kellene, de én fontosabbnak tartottam az emberek által rám bízott dolgokat, mint a kötelességemet. Bármennyire is nehezek vagy időigényesek voltak a mások által rám bízott ügyek, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jól végezzem el azokat, és nem gondoltam arra, hogyan végezzem a saját kötelességemet úgy, hogy az Istennek tetsző legyen. Jó képet tartottam fenn az emberek szívében, de Isten szemében olyan emberré váltam, aki könnyedén veszi a kötelességét, hűség és megbízhatóság nélkül végzi azt. Tényleg összekevertem a fontosat a kevésbé fontossal, és fordítva ültem meg a lovat! Isten kegyelméből lehetőséget adott, hogy újonnan érkezetteket öntözzek, remélve, hogy keresem az igazságot, hogy megoldjam a különféle elképzeléseiket és problémáikat, lehetővé téve számukra, hogy megismerjék Isten munkáját és korán gyökeret verjenek az igaz úton. Figyelembe kellett volna vennem Isten szándékait, és minden körülmények között megfelelően kellett volna végeznem a kötelességeimet.

Később újra elgondolkodtam: „Hogyan kellene kezelnem azokat a dolgokat, amelyeket mások rám bíznak?” Keresés közben Isten szavait olvastam: „Ha a rád bízott feladatok nem emésztik fel túl sok idődet és energiádat, és a képességed határain belül vannak, vagy ha rendelkezel a megfelelő környezettel és feltételekkel, akkor emberi lelkiismeretből és észszerűségből fakadóan megtehetsz bizonyos dolgokat másokért, és megpróbálhatsz eleget tenni néhány észszerű és helyénvaló kérésüknek, azon a körön belül, amivel boldogulsz. Azonban, ha a rád bízott feladatok jelentős mennyiségű idődet és energiádat foglalják le, és sok idődet rabolják el, olyannyira, hogy emiatt fel kell áldoznod az életedet, és a felelősségeid és kötelezettségeid ebben az életben – valamint a kötelességek, amelyeket teremtett lényként végezned kellene – semmivé válnak és felülíródnak, mit kell tenned? Vissza kell utasítanod, mert ez nem a te felelősséged vagy kötelezettséged. Ami az ember felelősségeit és kötelezettségeit illeti az életben, azon kívül, hogy gondoskodik a szülőkről és gyermekeket nevel, valamint eleget tesz a társadalmi felelősségeknek a társadalomban és a törvény keretein belül, a legfontosabb dolog az, hogy az ember energiáját és idejét, valamint életét teremtett lényi kötelességének végrehajtására fordítsa, ahelyett, hogy az idejét és az energiáját egy bárki által rábízott feladat venné el. Ez azért van így, mert Isten teremti meg az embert, ad neki életet, és hozza erre a világra, nem azért, hogy az ember egy másik emberi lény kedvéért tegyen dolgokat vagy teljesítsen feladatokat. Amit az embereknek mindenek felett el kell fogadniuk, az Isten megbízatása. Csak az Isten általi megbízatás valódi megbízatás; egy másik ember által rád bízott feladat elfogadása a tulajdonképpeni kötelességeid elhanyagolását jelenti. Senkinek sem áll jogában arra kérni téged, hogy hűségedet, energiádat, idődet, vagy akár fiatalságodat és egész életedet az általuk rád bízott feladatokra fordítsd. Egyedül Isten jogosult arra, hogy az embereket arra kérje, hogy tegyék a kötelességüket, mint teremtett lények. Miért van ez így? Ha egy bárki által rád bízott feladat jelentős mennyiségű időt és energiát igényel, az akadályozni fog téged abban, hogy megtedd teremtett lényi kötelességedet, sőt akár abban is akadályozhat, hogy a helyes utat kövesd az életben, és megváltoztathatja az életed irányát és céljait. Ez nem jó dolog, ez csapás” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (14.)). Isten szavai megmutatták nekem a gyakorlás útját. Ebben az életben a legfontosabb dolog, amit el kell fogadnunk, az Isten megbízatása, amelyet teljes szívünkkel és elménkkel kell teljesítenünk. Ami a mások által ránk bízott ügyeket illeti, mérlegelnünk kell, hogy nem vesznek-e el túl sok időt, és hogy nem akadályozzák-e a fő kötelességünket. Ha nem vesznek el túl sok időt, és nem vagyunk túlságosan elfoglaltak a kötelességünkkel, akkor emberi lelkiismeretből és józan észből segíthetünk megoldani őket. Azonban, ha a másoknak való segítségnyújtás befolyásolja a fő kötelességünket, akkor az előbbit vissza kell utasítanunk, és nem szabad, hogy a „légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak” hagyományos kulturális eszméje korlátozzon minket. A múltban azonban egyáltalán nem voltak alapelveim a mások által rám bízott dolgok kezelésében. Bárki is kért tőlem segítséget, soha nem utasítottam vissza őket, és ennek eredményeként akadályoztam a saját kötelességemet. Bár nincs abban semmi rossz, ha segítek a testvéreimnek megjavítani a számítógépeket, ha ez sok időt vesz igénybe és késlelteti a kötelességemet, akkor vissza kell utasítanom, és el kell magyaráznom a helyzetet a testvéreimnek; meg fogják érteni. Nem szabad mindig azt fontolgatnom, hogy mások hogyan vélekednek rólam, hanem Isten szavai és alapelvei szerint kell gyakorolnom.

Egy este két testvér jött a házamhoz, mondván, van egy új számítógép, ami nem kapcsol be, és meg kell néznem. Szorult helyzetben éreztem magam, és arra gondoltam: „Van még néhány sürgős munkám, amit nem fejeztem be, és ha beleegyezem, hogy segítsek megjavítani a számítógépüket, az biztosan eléggé feltartana, de ha egyenesen nemet mondok, mit fognak gondolni rólam? Boldogan érkeztek, de csalódottan távoznának. Nem keltenék ezzel rossz benyomást magamról?” Rájöttem, hogy megint a státuszomat és a mások szívében rólam alkotott képet fontolgatom, ezért csendben imádkoztam Istenhez a szívemben, kérve Őt, hogy vezessen engem, hogy az alapelvek szerint gyakoroljak, és a kötelességemet helyezzem előtérbe. Eszembe jutott Isten szavainak egy szakasza, amit olvastam: „Ha a rád bízott feladatok nem emésztik fel túl sok idődet és energiádat, és a képességed határain belül vannak, vagy ha rendelkezel a megfelelő környezettel és feltételekkel, akkor emberi lelkiismeretből és észszerűségből fakadóan megtehetsz bizonyos dolgokat másokért, és megpróbálhatsz eleget tenni néhány észszerű és helyénvaló kérésüknek, azon a körön belül, amivel boldogulsz. Azonban, ha a rád bízott feladatok jelentős mennyiségű idődet és energiádat foglalják le, és sok idődet rabolják el, olyannyira, hogy emiatt fel kell áldoznod az életedet, és a felelősségeid és kötelezettségeid ebben az életben – valamint a kötelességek, amelyeket teremtett lényként végezned kellene – semmivé válnak és felülíródnak, mit kell tenned? Vissza kell utasítanod, mert ez nem a te felelősséged vagy kötelezettséged” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (14.)). Isten szavainak útmutatása révén rátaláltam a gyakorlás útjára. Először meg kellett néznem, mi a probléma a számítógéppel, és ha nem vesz el túl sok időt, és egyszerű dologról van szó, akkor segítek megoldani. De ha komolyabb probléma, aminek a javítása sokáig tartana, akkor elküldöm őket azokhoz a testvérekhez, akik számítógépeket javítanak. Így hát bekapcsoltam a számítógépet, hogy ellenőrizzem a problémát, és megállapítottam, hogy a rendszerrel van gond. Ezt nem lehetett gyorsan megjavítani, ezért elmondtam a testvéreknek, hogy el vagyok foglalva a kötelességemmel, és nincs időm megjavítani, és megkértem őket, hogy forduljanak más testvérekhez segítségért. Miután ezt hallották, beleegyeztek. Amikor Isten szavai szerint gyakoroltam, a testvérek nem gondoltak rólam semmi rosszat, ahogy azt képzeltem, és nagyon szégyelltem magam.

Ezen tapasztalat által tisztánlátásra tettem szert a „légy hűséges annak végrehajtásában, amit rád bíztak” hagyományos kulturális eszméjével kapcsolatban, és megértettem azt is, hogy attól, hogy valaki pusztán rendesen elvégzi, amit az emberek rábíznak, még nem lesz igazán jó ember. Csak az az igazán jó ember, aki a kötelességét megfelelően, teljes szívével és erejével végzi, hogy eleget tegyen Istennek. Ezenkívül többé már nem késleltetem a kötelességemet azért, mert nem tudom elengedni a hiúságomat, és ezért kényszert érzek arra, hogy mindig igent mondjak másoknak. Ez a változás és megértés Isten szavainak útmutatása által valósult meg. Hála legyen Istennek!