Sok munkát végeztem az emberek között, és ez idő alatt sok szót is kimondtam. E szavak mindegyike az ember üdvösségét szolgálja, és azért juttattam kifejezésre őket, hogy az ember Velem összeférhetővé válhasson. Azonban csak kevés olyan embert nyertem meg a földön, akik Velem összeillőek; így azt mondom, hogy az ember azért nem becsüli meg a szavaimat, mert nem kompatibilis Velem. Ekképpen, munkám célja nem annyi csupán, hogy az ember imádhasson Engem; hanem ami még fontosabb, hogy az ember Velem összeegyeztethető lehessen. Az ember megromlott és Sátán csapdájában él. Minden ember a testben él, önző kívánságokban él, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Vannak, akik azt állítják, hogy összeférhetők Velem, de az ilyen emberek mind homályos bálványokat imádnak. Bár elismerik, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert legbelül mind Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. Korlátok közé szorítanak egy homályos istent, akit nem láttak és akit nem tudnak meglátni a Biblián belül, és előveszik onnan, hogy kedvükre nézegessék. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek el Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaival való összeegyeztethetőség útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem buzgón, betű szerint követték a törvényt, oly mértékig, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem szándékaimra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a vétekáldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás doktrínájának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cselédjei?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Krisztus eljött, hogy közzétegye az igazságot, mégis inkább kiűznék Őt e világból, hogy bebocsátást nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly rosszindulatú és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem tud létezésemről. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikorkiárasztom haragomat az emberre, ő még nagyobb elánnal tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival és egy homályos istennel való összeegyeztethetőséget keresik, alantas látványt nyújtanak Számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan isten, aki mérhetetlen kincseket adhat nekik; egy olyan istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, akik nem szeretik az igazságot, akik lázadnak ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

Akik Ellenem vannak, azok, akik nem összeegyeztethetőek Velem. Így van ez azokkal is, akik nem szeretik az igazságot. Akik lázadnak Ellenem, ők még inkább Ellenem vannak, és még kevésbé kompatibilisek Velem. Mindazokat, akik nem összeférhetőek Velem, a gonosz kezébe helyezem, és átengedem őket a gonosz romlottságának, szabad kezet adok nekik, hogy felfedjék ártalmas voltukat, és végül átadom őket a gonosznak, hogy elnyelje őket. Nem érdekel, hogy hányan imádnak Engem, vagyis nem törődöm azzal, hány ember hisz Bennem. Csak azzal törődöm, hogy hányan vannak, akik összeférhetőek Velem. Ez azért van, mert mindazok, akik nem kompatibilisek Velem, gonoszak, akik elárulnak Engem; ők az Én ellenségeim, és nem fogom az ellenségeimet „kegyelettel övezni” az otthonomban. Akik összeférhetőek Velem, örökké szolgálni fognak Engem az otthonomban, azok pedig, akik szembe mennek Velem, örökké szenvedni fognak büntetésemtől. Azok, akik csak a Biblia szavaival törődnek, és sem az igazság, sem a nyomdokaim keresése nem érdekli őket, azok Ellenem vannak, mert korlátokat szabnak Nekem a Biblia szerint, a Biblián belülre szorítanak Engem, így a végletekig istenkáromlóak irányomban. Hogyan járulhatnának Elém az ilyen emberek? Nem figyelnek a cselekedeteimre, a szándékaimra vagy az igazságra, ehelyett a szavak megszállottjai – szavaké, amelyek ölnek. Hogyan lehetnének az ilyen emberek összeegyeztethetőek Velem?

Oly sok szót szóltam már, szándékaimat és természetemet szintén kifejezésre juttattam, ennek ellenére az emberek még mindig képtelenek megismerni Engem és hinni Bennem. Úgy is mondhatjuk akár, hogy az emberek továbbra is képtelenek alávetni magukat Nekem. Azok, akik a Biblián belül élnek, akik a törvényben élnek, akik a kereszten élnek, akik előírások szerint élnek, azok, akik a ma végzett munkám közepette élnek – közülük kicsoda összeegyeztethető Velem? Ti csak arra gondoltok, hogy áldásokban és jutalmakban részesüljetek, de egyetlen gondolatot sem áldoztatok arra, hogy vajon hogyan lehetnétek ténylegesen Hozzám illőek, és hogyan tarthatnátok vissza magatokat attól, hogy Ellenem legyetek. Annyira csalódtam bennetek, mert oly sokat adtam nektek, mégis oly keveset nyertem tőletek. Csalásotok, arroganciátok, kapzsiságotok, szertelen vágyaitok, árulásotok, engedetlenségetek – ezek közül vajon melyik kerülhetné el figyelmemet? Felületesek vagytok Velem, a bolondját járatjátok Velem, sértegettek Engem, hízelegtek Nekem, erővel csikartok és zsaroltok ki Belőlem áldozatokat – az ilyen álnokság miként kerülhetné el büntetésemet? Mindez a gonoszság annak bizonyítéka, hogy ellenségesek vagytok Velem, és azt bizonyítja, hogy nem vagytok összeférhetőek Velem. Mind úgy hiszitek magatokról, hogy összeférhetőek vagytok Velem, azonban ha így lennne, kire vonatkozna az ilyen megcáfolhatatlan bizonyíték? Úgy hiszitek, hogy a lehető legnagyobb őszinteséggel és hűséggel bírtok irányomban. Azt hiszitek, olyan jószívűek, oly könyörületesek vagytok, és annyi mindent szenteltetek Nekem. Úgy vélitek, hogy több mint elegendő az, amit megtettetek Értem. De összevetettétek ezeket valaha is a tetteitekkel? Azt mondom, hogy meglehetősen arrogánsak, igen kapzsik és igencsak felületesek vagyok; a trükkjeitek, amikkel becsaptok Engem, igen okosak, és rengeteg megvetendő szándékotok és megvetendő módszeretek van. Hűségetek túlságosan csekély, buzgóságotok túl hitvány, lelkiismeretetek pedig még inkább hiányzik. Túl sok gonoszság van a szívetekben, és álnokságotok senkit sem kímél, még engem sem. Kizártok Engem gyermekeitek kedvéért, férjetek vagy önfenntartásotok kedvéért. Ahelyett, hogy Velem törődnétek, a családotokkal, a gyermekeitekkel, a státuszotokkal, a jövőtökkel és saját kedvtelésetekkel törődtök. Mikor gondoltatok Rám valaha is, miközben szóltatok vagy cselekedtetek? A fagyos napokon gondolataitok a gyermekeitek, a férjetek, feleségetek vagy szüleitek felé fordulnak. A forró napokon sincs hely Számomra a gondolataitokban. Miközben kötelességedet teljesíted, saját érdekeid járnak a fejedben, saját személyes biztonságod, vagy családtagjaidé. Mit tettél valaha is, ami Értem volt? Mikor gondoltál Rám valaha is? Mikor szentelted magad bármi áron Nekem és az Én munkámnak? Hol a bizonyítéka annak, hogy összeférhető vagy Velem? Hol van Hozzám való hűséged valósága? Hol van a Nekem való alávetettséged valósága? Mikor volt, hogy szándékaidat nem az vezérelte, hogy elnyerd áldásaimat? A bolondját járatjátok Velem és becsaptok engem, játszadoztok az igazsággal, elfeditek az igazság létezését, és eláruljátok az igazság lényegét. Mi vár rátok a jövőben, ha így szembeszálltok Velem? Pusztán egy homályos Istennel való összeférhetőségre törekszetek, és csupán egy ködös hiedelmet kerestek, mégsem vagytok Krisztussal összeegyeztethetőek. Álnokságotok nem ugyanazt a megtorlást szüli-e majd, amit a gonoszok érdemelnek? Akkor majd rájöttök, hogy senki sem menekülhet meg a harag napjától, aki Krisztussal nem összeegyeztethető, és felfedezitek majd, hogy milyen büntetés jön azokra, akik Krisztus ellen vannak. Amikor eljön az a nap, a ti álmaitok, hogy Istenbe vetett hitetekért áldást kaptok, és hogy bebocsátást nyertek a mennybe, mind szertefoszlanak. De nem így lesz azokkal, akik Krisztussal összeférhetőek. Habár ők oly sokat veszítettek, habár rengeteg nehézséget szenvedtek el, megkapják majd mindazt az örökséget, amit az emberiségre hagyok. Végezetül megértitek majd, hogy egyedül Én vagyok az igaz Isten, és egyedül Én vagyok képes eljuttatni az emberiséget gyönyörűséges rendeltetési helyére.