Mióta megkezdte munkáját szerte a világegyetemben, Isten sok embert eleve elrendelt, hogy Őt szolgálják, köztük mindenféle társadalmi helyzetből valókat. Az Ő célja az, hogy eleget tegyen szándékainak, és munkáját a földön zavartalanul bevégezze; ez Isten célja az Őt szolgálók kiválasztásával. Mindenkinek, aki Istent szolgálja, meg kell értenie az Ő szándékait. Isten ezen munkája teszi az Ő bölcsességét és mindenhatóságát, valamint az Ő földi munkájának alapelveit egyértelműbbé az emberek számára. Isten valójában azért jött a földre, hogy a munkáját végezze, hogy kapcsolatba kerüljön az emberekkel, hogy azok világosabban érthessék az Ő tetteit. Ti, az emberek ezen csoportja ma szerencsések vagytok, hogy a cselekvő Istent szolgálhatjátok. Ez felbecsülhetetlen áldás számotokra – valójában Isten nevel titeket. Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy csak saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket tenni akarsz, azok, amelyek kedvesek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyeket Isten megvet; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az élettermészetedben; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így olyan szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a tisztség nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanolyanok, mint Pál, kérkednek kiemelkedő rangjukkal, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem vezeti tökéletességre. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog dicsérni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

Mától kezdve Isten hivatalosan azokat fogja tökéletesíteni, akiknek nincsenek vallásos elképzeléseik, akik készséggel félreteszik régi énjüket, és akik őszintén alávetik magukat Neki. Ő azokat fogja tökéletesíteni, akik Isten szavait vágyják. Ezeknek az embereknek kellene kiállniuk és Istent szolgálniuk. Istenben végtelen bőség és határtalan bölcsesség lakozik. Csodálatos munkáját és becses szavait egyre nagyobb számú ember fogadja örömmel. Az a helyzet, hogy a vallási elképzelésekkel rendelkezők, a rangjukkal kérkedők és azok, akik képtelenek önmagukat félretenni, nehéznek találják ezeknek az új dolgoknak az elfogadását. A Szentléleknek nincs lehetősége ezeket az embereket tökéletesíteni. Ha valaki nem szánta el magát az alávetettségre és nem szomjazza Isten szavait, akkor nincs módja elfogadni ezeket az új dolgokat; egyszerűen egyre lázadóbbá válik, egyre ravaszabbá, és végül tévúton találja magát. Ahogyan most végzi munkáját, Isten több olyan embert nevel ki, aki igazán szereti Őt, és el tudja fogadni az új világosságot, és teljességgel kiirtja a vallási tisztviselőket, akik rangjukkal kérkednek; egyetlenegyet sem akar a változásnak makacsul ellenállók közül. Te is ezek közül való akarsz lenni? Saját preferenciáid szerint végzed szolgálatodat, vagy aszerint, amit Isten kíván? Olyasmi ez, amit magadnak kell tudnod. Vallási tisztviselő vagy, vagy Isten által tökéletessé tett újszülött kisded? Szolgálatod mekkora részét helyesli a Szentlélek? Mennyi az, amire Isten a fáradságot sem veszi, hogy emlékezzen? Mekkora változás történt az életedben a szolgálattal eltöltött éveid eredményeképp? Tisztában vagy mindezzel? Ha valóban hívő vagy, félresöpröd korábbi, régi vallási elképzeléseidet, és jobban, új módon fogod szolgálni Istent. Még nincs túl késő most felállni. A régi vallási elképzelésekkel az ember az egész életét eljátszhatja. A megszerzett tapasztalatok miatt az ember eltévelyedhet Istentől, és a maga módján teszi dolgait. Ha nem teszed félre az efféle dolgokat, botláskővé válnak életed fejlődése előtt. Isten mindig tökéletesíti azokat, akik Őt szolgálják, és nem iktatja ki őket könnyelműen. Ha valóban elfogadod Isten szavainak ítéletét és fenyítését, ha félre tudod tenni régi vallási gyakorlataidat és szabályaidat, és nem használod többé a régi vallási elképzeléseket Isten mai szavainak mérlegelésére, csak akkor van jövő számodra. Ha azonban továbbra is a régi dolgokhoz ragaszkodsz, ha továbbra is kincsként őrzöd őket, nincs rá mód, hogy megmenekülj. Isten nem veszi figyelembe az ilyen embereket. Ha valóban vágyod, hogy tökéletessé válj, el kell szánnod magad, hogy teljesen lemondasz mindenről, ami korábban volt. Még ha a korábban tett dolog helyes volt is, még ha Isten munkája volt is, akkor is képesnek kell lenned félretenni és nem ragaszkodni hozzá. Még ha egyértelműen a Szentlélek munkája volt is, és közvetlenül a Szentlélek tette is, ma félre kell tenned. Nem szabad belé kapaszkodnod. Ez az, amit Isten kér. Mindennek meg kell újulnia. Isten az Ő munkájában és az Ő szavaiban nem hivatkozik a régi dolgokra, amelyek már elmúltak, nem kutakodik a régi évkönyvekben; Isten egy olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi, és saját múltbéli szavaihoz sem ragaszkodik – ami azt mutatja, hogy Isten semmiféle szabályt nem követ. Tehát, ha te emberi lényként folyton a múlt dolgaihoz ragaszkodsz, ha nem vagy hajlandó elengedni azokat, és mereven, sablonosan alkalmazod őket, miközben Isten már nem a korábban használt eszközökkel dolgozik, akkor a te szavaid és tetteid talán nem bomlasztóak? Nem lettél-e Isten ellenségévé? Azt akarod, hogy az egész életed tönkremenjen és összeomoljon eme régi dolgok miatt? Ezek a régi dolgok olyasvalakivé tesznek, aki félbeszakítja Isten munkáját – ilyen ember akarsz lenni? Ha tényleg nem akarod ezt, gyorsan hagyd abba, amit csinálsz, és fordulj meg; kezdd elölről. Isten nem fog emlékezni múltbéli szolgálatodra.