Az ember mindig is a sötétség befolyásának leple alatt élt, a Sátán befolyásának rabságában, ahonnan képtelen kiszabadulni, a beállítottsága pedig, amit a Sátán átdolgozott, egyre romlottabbá válik. Elmondható, hogy az ember mindig is a sátáni romlott beállítottságában élt, és képtelen arra, hogy valóban szeresse Istent. Mivel ez így van, ha az ember szeretni akarja Istent, le kell vetnie önelégültségét, elbizakodottságát, arroganciáját, önhittségét, és a hasonlókat – mindent, ami sátáni beállítottságú. Mert ha nem, akkor szeretete szennyezett szeretet, sátáni szeretet, amely egyáltalán nem kaphatja meg Isten jóváhagyását. Anélkül, hogy a Szentlélek közvetlenül tökéletesítené, megtörné, megmetszené, fegyelmezné, fenyítené és finomítaná, senki sem képes igazán szeretni Istent. Ha azt mondod, hogy a beállítottságod egy része Istent képviseli, és ezért vagy képes igazán szeretni Istent, akkor olyasvalaki vagy, akinek a szavai arrogánsak, és teljesen abszurd vagy. Az ilyen emberek arkangyalok! Az ember veleszületett természete képtelen arra, hogy közvetlenül képviselje Istent; ösztönös természetét Isten tökéletesítése által le kell vetnie, és csak ezután – azáltal, hogy figyelembe veszi Isten szándékait, eleget tesz Isten szándékainak, ráadásul megtapasztalja a Szentlélek munkáját – ismerheti el Isten azt, amit az ember megél. Senki, aki hús-vér testben él, nem képviselheti közvetlenül Istent, hacsak nem olyasvalaki, akit a Szentlélek felhasznál. Azonban még egy ilyen emberről sem lehet azt mondani, hogy a beállítottsága és az, amit megél, teljes mértékben Istent képviseli; csak azt lehet mondani, hogy amit megél, azt a Szentlélek irányítja. Egy ilyen személy beállítottsága nem képviselheti Istent.

Bár az ember beállítottságát Isten előre elrendelte – ez megkérdőjelezhetetlen és pozitív dolognak tekinthető –, azt a Sátán megmunkálta, így az ember beállítottságának egésze a Sátán beállítottsága. Vannak, akik azt mondják, hogy Isten természete az, hogy egyértelműen, „az egy egy, a kettő pedig kettő” szerint teszi a dolgokat, és hogy ez bennük is megnyilvánul, és hogy az ő személyiségük is ilyen, ezért azt mondják, hogy a beállítottságuk Istent képviseli. Miféle személyek ezek? A sátáni romlott beállítottság képes Istent képviselni? Aki azt mondja, hogy az ő beállítottsága képviseli Istent, az káromolja Istent, és sérti a Szentlelket! A módszer, amely szerint a Szentlélek munkálkodik, azt mutatja, hogy Isten földi munkája kizárólag a hódítás munkája. Ekként az ember sok sátáni romlott beállítottságát még meg kell tisztítani; amit az ember megél, az még mindig a Sátán képmása, az, amit az ember jónak hisz, és ami az emberi hús-vér test cselekedeteit képviseli; pontosabban a Sátánt képviseli, és egyáltalán nem képviselheti Istent. Még ha valaki már annyira szereti Istent, hogy mennyei életet élvezhet a Földön, képes olyan kijelentéseket tenni, mint: „Istenem! Nem tudlak eléggé szeretni Téged”, és eljutott a legfelsőbb szintre, akkor sem mondható, hogy megéli vagy képviseli Istent, mert az ember lényege nem olyan, mint Istené, és az ember soha nem tudja megélni Istent, még kevésbé képes Istenné válni. Az, amit az ember a Szentlélek irányítása alatt megél, pusztán összhangban van azzal, amit Isten az embertől kér.

A Sátán minden tette és cselekedete az emberben nyilvánul meg. Ma az ember minden tette és cselekedete a Sátán kifejeződése, így hát nem képviselheti Istent. Az ember a Sátán megtestesülése, és az ember beállítottsága nem tudja képviselni Isten természetét. Néhány embernek jó személyisége van; Isten megtehet néhány dolgot az ilyen emberek személyiségén keresztül, és az általuk megtett dolgokat a Szentlélek irányítja. A beállítottságuk mégsem tudja Istent képviselni. Azáltal, hogy Isten munkálkodik rajtuk, csupán felhasználja azt, ami már létezik bennük, és a keze ügyében lévő „alapanyagból” merít. Legyenek akár a múlt korok prófétái, akár azok, akiket Isten használ, senki sem tudja Őt közvetlenül képviselni. Az emberek mind csak a körülmények kényszere alatt jutnak el Isten szeretetéhez, és senki sem törekszik együttműködésre saját akaratából. Melyek a pozitív dolgok? Minden, ami közvetlenül Istentől származik, pozitív; az ember beállítottságát azonban a Sátán átdolgozta, és az ember beállítottsága nem képviselheti Istent. Csak a megtestesült Isten szeretete, a szenvedésre való elhatározása, igazságossága, alávetettsége, alázatossága és elrejtettsége képviseli közvetlenül Istent. Ez azért van, mert amikor Ő eljött, bűnös természet nélkül jött, és közvetlenül Istentől jött, anélkül, hogy a Sátán átdolgozta volna. Jézus csak a bűnös testhez hasonló formában létezik, és nem képviseli a bűnt; ezért az Ő cselekedetei, tettei és szavai egészen addig, amíg Ő a munkát a keresztre feszítéssel be nem végezte (beleértve keresztre feszítésének pillanatát is), mind közvetlenül Istent képviselik. Jézus példája elegendő annak bizonyítására, hogy akinek bűnös természete van, nem képviselheti Istent, és hogy az ember bűne a Sátánt képviseli. Ez azt jelenti, hogy a bűn nem képviseli Istent, és Isten bűntelen. Még a Szentlélek által az emberen végzett munka is csak a Szentlélek által irányítottnak tekinthető, és nem mondható, hogy azt az ember Isten képviseletében teszi. Ami azonban az embert illeti, sem a bűne, sem a beállítottsága nem képviseli Istent. A Szentléleknek az emberen végzett munkáját tekintve a múlttól napjainkig, az ember csak azért rendelkezik azzal, amit megél, mert a Szentlélek munkálkodott rajta. Nagyon kevesen képesek megélni az igazságot, miután a Szentlélek megmetszette és fegyelmezte őket. Ami azt jelenti, hogy csak a Szentlélek munkája van jelen; az ember részéről hiányzik az együttműködés. Most már világosan látod? Ha ez így van, hogyan fogsz mindent megtenni, hogy együttműködj Vele, és teljesítsd a kötelességed, amikor a Szentlélek munkálkodik?