A Teremtő a szavaival teljesítette be tervét, és így töltötte tervének első három napját. Ez alatt a három nap alatt nem láthatta senki, hogy Isten buzgón foglalatoskodik, vagy kimeríti Magát; épp ellenkezőleg, csodálatosan töltötte terve első három napját, és így valósította meg a világ gyökeres átalakításának nagy vállalkozását. Egy vadonatúj világ jelent meg a szemei előtt, és a gyönyörű kép, amely az Ő gondolataiban megpecsételtetett, végül részletről részletre feltárult Isten szavaiban. Minden új dolog megjelenése olyan volt, mint egy újszülött világra jövetele, és a Teremtő örömét lelte a képben, amely valaha a gondolataiban élt, most azonban életre kelt. Ekkor szíve egy szilánk elégedettséget nyert, de a terve még csak most vette kezdetét. Egy szempillantás alatt eljött egy új nap – és mi állt a Teremtő tervének következő lapján? Mit mondott? Hogyan gyakorolta hatalmát? Közben milyen új dolgok érkeztek erre az új világra? A Teremtő útmutatását követve minden dolog Isten általi megteremtésének negyedik napjára esik pillantásunk, egy napra, amely megint egy új kezdet volt. Természetesen a Teremtő számára kétségkívül ez is egy csodálatos nap volt, a mai emberiség számára pedig szintén egy rendkívül fontos nap. Természetesen felbecsülhetetlen értékű nap volt. Mitől volt olyan csodálatos, mitől volt olyan fontos, és mitől volt olyan felbecsülhetetlen értékű? Először hallgassuk meg a Teremtő által mondott szavakat...

„Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre!” (1Mózes 1:14-15). Ez is Isten hatalmának egy gyakorlása volt, amely a szárazföld és a rajta sarjadó növények megteremtését követően a teremtményekben megnyilvánult. Isten számára ez a cselekedet éppoly könnyű volt, mint amiket már megtett, mert Istennek ilyen ereje van; Isten éppolyan jó, mint az Ő szava, az Ő szava pedig beteljesedik. Isten elrendelte, hogy világító testek jelenjenek meg a mennybolton, és ezek a világító testek nemcsak az égen és a földön szórták fényüket, hanem a nappal és éjszaka, az évszakok, napok és évek jeleként is szolgáltak. Így, amint Isten kimondta szavait, minden cselekedet, amelyet Isten meg kívánt valósítani, beteljesedett úgy, ahogy azt Isten gondolta, és oly módon, ahogy azt Isten kijelölte.

A világító testek a mennybolton nem mások, mint fény kisugárzására képes anyag az égen; képesek megvilágítani az eget, a földet és a tengereket. Az Isten által elrendelt ritmus és frekvencia szerint forognak, és különböző időszakokat világítanak meg a földön, így a világító testek ismétlődő ciklusai hozzák el a nappalt és az éjszakát a föld keleti és nyugati részén, és nemcsak az éjszaka és nappal jeleiként szolgálnak, hanem különböző ciklusaik révén az emberiség ünnepeit és különböző kiemelt jelentőségű napjait is jelölik. Ők az Isten által elrendelt négy évszak – tavasz, nyár, ősz és tél – tökéletes kiegészítői és kísérői, amelyekkel együtt a világító testek teljes harmóniában szolgálnak az emberiség holdfázisainak, napjainak és éveinek szabályos és pontos jelölőiként. Bár az emberiség csak a földművelés eljövetele után kezdte érteni és ismerte meg a holdfázisoknak, napoknak és éveknek az Isten által teremtett világító testeken alapuló felosztását, valójában az ember által ma ismert holdfázisok, napok és évek már régen létrejöttek, minden dolog Isten általi megteremtésének negyedik napján, ahogy a tavasz, nyár, ősz és tél váltakozó ciklusai, amelyeket az ember megtapasztal, szintén réges-régen, minden dolog Isten általi megteremtésének negyedik napján kezdődtek el. Az Isten által megteremtett világító testek tették lehetővé az ember számára, hogy rendszeresen, pontosan és világosan különbséget tegyen éjszaka és nappal között, hogy számolja a napokat, és hogy világosan számon tartsa a holdfázisokat és az éveket. (A telihold napja jelezte egy hónap elteltét, és az ember ebből tudhatta, hogy a világító testek fénye új ciklust kezd; a félhold napja egy hónap egyik felének elteltét jelezte, amiből az ember megtudhatta, hogy új holdfázis kezdődik; ebből pedig le lehetett vezetni, hogy egy holdfázist hány nap és éjszaka alkot, egy évszak hány holdfázisból áll, egy év pedig hány évszakból, és mindez nagyfokú rendszerességgel tárult fel.) Így az ember könnyen számon tarthatta a holdfázisokat, napokat és éveket, amelyeket a világító testek körülfordulásai jeleztek. Ettől a ponttól kezdve az emberiség és minden dolog öntudatlanul is az éjszaka és nappal szabályos váltakozása és a világító testek körülfordulásai által okozott évszakok egymásra következése közepette élt. Ez volt a jelentősége annak, hogy a Teremtő a negyedik napon megteremtette a világító testeket. Hasonlóképpen a Teremtő e cselekedetének céljai és jelentősége továbbra is elválaszthatatlanok voltak az Ő hatalmától és erejétől. És így az Isten által teremtett világító testek és az érték, amelyet nemsokára biztosítani fognak az ember számára, újabb mesteri húzás volt a Teremtő hatalmának gyakorlásában.

Ebben az új világban, amelyben az emberiség még nem jelent meg, a Teremtő elkészítette az estét és a reggelt, a boltozatot, a szárazföldet és a tengereket, a füveket, a lágyszárú növényeket és a különféle fákat, valamint a világító testeket, az évszakokat, a napokat és az éveket a hamarosan megteremtendő új élet számára. A Teremtő hatalma és ereje fejeződött ki minden új dologban, amelyet megteremtett, és az Ő szavai és cselekedetei egymással egyidejűleg folytak, a legcsekélyebb ellentmondás és a legcsekélyebb szünet nélkül. Mindezen új dolgok megjelenése és születése a Teremtő hatalmának és erejének bizonyítéka volt: Ő éppolyan jó, mint az Ő szava, és az Ő szava beteljesedik, amit pedig Ő beteljesít, az mindörökké megmarad. Ez a tény soha nem változott: így volt a múltban, így van ma, és így lesz mindörökké. Amikor újra a Szentírás e szavaira néztek, frissnek érzitek őket? Láttatok új tartalmat, tettetek új felfedezéseket? Ez azért van, mert a Teremtő tettei felkavarták a szíveteket, irányt mutattak az Ő hatalmáról és erejéről való tudásotoknak, megnyitották az ajtót nektek a Teremtő megértése előtt, és az Ő tettei és hatalma élettel töltötték meg ezeket a szavakat. Így ezekben a szavakban az ember a Teremtő hatalmának valós, eleven kifejeződésével találkozott, valóban tanúja volt a Teremtő fensőbbségének, és meglátta a Teremtő hatalmának és erejének rendkívüliségét.

A Teremtő hatalma és ereje egyik csodát a másik után műveli; Ő magára vonja az ember figyelmét, az ember pedig nem tehet mást, mint döbbenten bámul az Ő hatalmának gyakorlásából születő lenyűgöző tettek láttán. Az Ő szédületes hatalma örömöt örömre halmoz, az ember pedig elkápráztatva, túláradó örömmel kapkod levegő után a csodálattól, ámulattal és ujjongva; továbbá az ember láthatóan meghatódik, és tisztelet, félelem és kötődés alakul ki benne. A Teremtő hatalma és tettei nagy befolyást és tisztító hatást gyakorolnak az ember szellemére, sőt, mi több, eltelítik az ember szellemét. Az Ő minden egyes gondolata, minden egyes kijelentése és hatalmának minden egyes kinyilatkoztatása mestermunka minden dolog között, és nagyszerű vállalkozás, amely a legméltóbb a teremtett emberiség mélyreható megértésére és ismeretére. Amikor számba veszünk minden teremtményt, amely a Teremtő szavaiból született, szellemünket magához vonzza Isten erejének csodálatossága, és azon kapjuk magunkat, hogy követjük a Teremtő nyomdokait a következő napig: minden dolog Isten általi megteremtésének ötödik napjáig.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)