Következőként olvassuk el az 1Mózes 1:9-11 első mondatát: „Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld!” Milyen változások történtek, miután Isten egyszerűen azt mondta: „Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld”? És mi volt ebben a térben a világosságon és a boltozaton kívül? Az Írásban ez áll: „Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó.” Ez annyit tesz, hogy most már szárazföld és tengerek voltak ebben a térben, és a szárazföld és a tengerek elkülönültek egymástól. Ezeknek az új dolgoknak a megjelenése az Isten szájából elhangzott parancsot követte, „És úgy történt.” Úgy írja le Istent az Írás, mint aki kapkod, miközben ezt véghezviszi? Úgy írja le Őt, mint aki fizikai munkát végez? Akkor hát hogy csinálta ezt Isten? Hogyan okozta Isten ezeknek az új dolgoknak a létrejöttét? Magától értetődő, hogy Isten szavakkal érte el mindezt, így teremtette meg mindezek teljességét.

A fenti három szakaszban három nagy esemény bekövetkeztéről szereztünk tudomást. Ez a három nagy esemény Isten szavainak révén zajlott le és jött létre, és az Ő szavai miatt jelentek meg ezek az események Isten szeme előtt, egyik a másik után. Így látható, hogy ezek: „Mert amit Ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” – nem pusztán üres szavak. Istennek ez a lényege megerősítést nyer abban a pillanatban, amikor az Ő gondolatai megfogannak, és amikor Isten szóra nyitja a száját, az Ő lényege teljes mértékben tükröződik abban.

Lépjünk tovább ennek a szakasznak a zárómondatára: „Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt.” Mialatt Isten beszélt, mindezek a dolgok létrejöttek Isten gondolatainak nyomán, és egy pillanat alatt egy egész sor kifinomult kis életforma dugta ki bizonytalanul a fejét a talajból, és még mielőtt lerázták volna testükről a földdarabkákat, máris buzgón integettek egymásnak üdvözlésként, bólogatva és mosolyogva a világra. Megköszönték a Teremtőnek az életet, amellyel megajándékozta őket, és hírül adták a világnak, hogy ők is minden dolog része, és hogy mindegyikük a Teremtő hatalmának kinyilvánítására szenteli életét. Amint Isten szavai elhangzottak, a föld buja zöldbe borult, mindenféle ember által élvezhető lágyszárúak sarjadtak és törtek elő a földből, a hegyeket és síkságokat pedig dúsan benépesítették a fák és erdők... Ezt a meddő világot, amelyben életnek nyoma sem volt, rohamosan ellepte a füvek, lágyszárú növények és fák áradata, és túlcsordult a zöldellő növényzettől... A fű illata és a talaj szaga terjengett a levegőben, és a növények egész sora kezdett lélegezni a levegő körforgásával összhangban, és megkezdték a növekedés folyamatát. Ezzel egyidőben Isten szavainak köszönhetően és Isten gondolatainak nyomán minden növény megkezdte az élet szakadatlan ciklusait, amelyekben növekednek, virágot bontanak, gyümölcsöt hoznak és szaporodnak. Szigorúan tartani kezdték magukat a saját életpályájukhoz, és megkezdték a maguk szerepének betöltését minden dolog között... Mind a Teremtő szavainak köszönhetően születtek és éltek. A Teremtő szüntelen ellátásában és gondoskodásában részesülnek, és mindig makacsul törekednek majd a túlélésre a föld minden sarkában, hogy megmutassák a Teremtő hatalmát és erejét, és mindenkor kinyilvánítják a Teremtő által rájuk ruházott életerőt...

A Teremtő élete rendkívüli, az Ő gondolatai rendkívüliek, és az Ő hatalma is rendkívüli, ezért, amikor az Ő szavai kimondattak, a végeredmény az lett, hogy „És úgy történt.” Világos, hogy amikor Isten cselekszik, nem kell a kezével végeznie a munkát; csupán a gondolataival parancsol, és a szavaival rendez, így valósítja meg a dolgokat. Ezen a napon Isten egy helyre gyűjtötte össze a vizeket, és lehetővé tette, hogy láthatóvá váljon a szárazföld, ezután pedig Isten füvet sarjasztott a földből, és kinőttek a magokat hozó lágyszárú növények, a gyümölcsöt hozó fák, és Isten mindegyiküket fajtája szerint sorolta osztályokba, és mindegyikben a saját magját érlelte. Mindez Isten gondolatai szerint és Isten szavainak parancsai szerint valósult meg, és egymás után mindegyik megjelent ebben az új világban.

Amikor Isten még nem kezdte meg munkáját, elméjében már akkor is volt egy képe arról, hogy mit szándékozik megvalósítani, és amikor Isten nekilátott, hogy megvalósítsa mindezt – ez pedig akkor volt, amikor Isten megnyitotta száját, hogy ennek a képnek a tartalmáról beszéljen –, minden dologban változások kezdődtek Isten hatalmának és erejének köszönhetően. Tekintet nélkül arra, hogyan csinálta ezt Isten, vagy hogyan gyakorolta hatalmát, lépésről lépésre minden megvalósult Isten terve szerint és Isten szavai miatt, és Isten szavainak és hatalmának köszönhetően lépésről lépésre változások történtek a menny és a föld között. Mindezek a változások és történések a Teremtő hatalmát és a Teremtő élete erejének rendkívüliségét és nagyságát nyilvánították ki. Az Ő gondolatai nem puszta ötletek, nem is egy üres kép, hanem vitalitással és rendkívüli energiával rendelkező hatalom, és ezek a gondolatok az az erő, amely minden dolog változását, újraéledését, megújulását és pusztulását okozza. Ezért minden az Ő gondolatai miatt működik, és ugyanakkor az Ő szájából származó szavak miatt valósul meg...

Mielőtt minden dolog megjelent volna, Isten gondolataiban már rég megformálódott egy teljes terv, és már régen megvalósult egy új világ. Bár a harmadik napon jelent meg mindenféle növény a szárazföldön, Istennek nem volt oka megállítani e világ teremtésének lépéseit; folytatni szándékozott szavainak kimondását, hogy folytassa minden új dolog teremtésének megvalósítását. Beszélni akart, kiadni parancsait, gyakorolni hatalmát és kinyilvánítani erejét, és mindent előkészített, aminek az előkészítését tervbe vette az összes dolog és az emberiség számára, amelyet szándékában állt megteremteni...

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)